Históriás ​idők

Nagy Lajos - Egyiptomi ​íródeák
Történetei ​nagyobb részt pesti típusok körül bogozódnak, alakjai a nagy körutak sivár fényárjában sürögnek, ahová a szennyes, sötét mellékutcák öntik át őket, mint vaksi, gonosz mellékfolyócskák, a nyomorúság alattomos sodrú patakjai… Szárazon, egyszerűen állítja be őket, olykor furcsa, fanyar humorral, s gyors ütemben pergeti le félretaposott életük egy-egy apró tragédiáját. Éles vonásokkal húzza körül a kontúrokat, melyek feledhetetlenül mélyen vágódnak bele emlékezetünk elevenjébe… Az emberi komiszságokat szinte démoni erővel jeleníti meg, a kocsisával kegyetlenkedő báró, a parasztkínzó csendőr csakúgy döbbenetes plasztikával lép elénk, mint a csúnya leány kínálkozásait lerázó fiatalember… Úgy hat ezeknek a novelláknak rejtett, különös líraisága, mintha kíméletlen bántó villanyfénnyel világítana bele valaki egy-egy alak arcába, élesen látjuk a riadt, tépett vonásokat s az alak mögött ugyanakkor fantasztikus, ferde, nagy, szomorú árnyék vetődik fel a végtelenségbe. Az érzéseknek ez a hullámzó fájdalmú játéka, az alakok beállításának, a történetek lüktetésének ez a tragikus elmélyülése az olvasó lelkében, Nagy Lajos novellaköltészetének fő értéke. Így kapunk mély, sajgó lírát, noha aránylag kevés helyen fűz érzelmi kíséretet mondanivalóihoz az író. De abból, ahogyan alakjainak seregét összeválogatja, történeteit szűkszavú, végzetes iramlásra kényszeríti, ellenállhatatlanul előtör a lírai hév: a téma már egy mély líraiság tüzén olvadt át, mielőtt egyáltalán felbukkant a művész fantáziájában. Lávakövek gránitfeleselésével zendülnek meg a kemény témák az író vésője alatt, szürkeségük forró szikrákat hány. A két legmélyebb indulat, mely ősanyagukat kiolvasztotta, a fiatal férfiléleknek legfélelmesebb hőfokú kohóiból csap elő: az egyik a fájón és megalázottan testi szerelemvágy, a másik a korhadt, tűrhetetlen becstelenségű világrend ellen törő lázadozás – börtönfalakat dönget ez a felvérző öklű líra, s az egyik börtön maga a fájdalmas zsongású ifjúi test, a másik börtön a buta, ósdi, renddel körülrácsolt társadalom. Itt érintkezik Nagy Lajos novellaköltése a legújabb generáció forradalmas hitvallásával, a világszemléletes irodalommal: a korhadt régi világ képeit hű pontossággal tükröző szem e képek mögött belső tüzek izzásától fényesül: a lélek olthatatlan vágyától egy jobb, nemesebb, igazabb világrend után. Tóth Árpád

Kosztolányi Dezső - A ​csók
Kosztolányi ​Dezső elbeszélései és újságcikkei ma is úgy hatnak, mintha közvetlenül az olvasóhoz beszélne. Novellák, tollrajzok és elbeszéléseket tartalmaz ez a kis Bukarestben kiadott összeállítás Kosztolányi Dezső munkáiból, van benne két részlet Esti Kornél című novellájából ami 1933- ban íródott. Egy vonaton zajló jelenet, ugyanakkor ugyanebből a novellából még egy részlet olvasható a könyvben a Kücsük címmel. Ugyancsak további részletek olvashatók még a Tengerszem című művéből is ami 1936 ban íródott. A novellák egy része nyelvi-nyelvfilozófiai problémával foglalkozik. Kosztolányi a magyar kispróza egyik legnagyobb mestere. Klasszikusan letisztult novellái (A kulcs; Fürdés), elbeszélései (Kínai kancsó) a tudattalant is magukba foglaló finom lélekrajzukkal, az emberek közötti viszonyt árnyalt társadalomképpel vegyítő feszes szerkezetükkel tűnnek ki. Érdekes és sokszínű kötet varázsolja el az olvasót, Kosztolányi Dezső írásainak világába.

Tar Sándor - Lassú ​teher
Bizonyos, ​hogy napjaink egyik legjelentősebb írója Tar Sándor. Mikor olvasni kezdjük, azt gondoljuk, az átlagemberről ír. Mire a végére érünk, úgy érezzük: "átlagember" - ilyen nincs. Ember van. Sosem átlagos. Sors van. Sosem banális. Szenvedés van. Sosem fordulhatunk félre. Ez az író nem bánja, ha kiderül: érzelmei vannak. De humora is van, kell is, hiszen a mai Magyarországról ír. Csalódottakról és megcsalatottakról. Jobb sorsra érdemes álmodozókról. Ügyesekről, ügyetlenekről, ügyeskedőkről. Hihetetlen történetei beavatással érnek föl. Mert nemcsak az embert és az oly kevéssé alakítható világot ismeri, hanem arról is sokat tud, amit leegyszerűsítve úgy nevezünk: kiszolgáltatottság, perspektíva-vesztés. Mesélőkedve határtalan, hangja rendre eltűnik szereplőinek mélyvilágában. Jelenünk véres valósága szervezi a történeteit. Mindig két pólus köré gyűlnek magnetikus mondatai: egyik a rendet hazudó káosz, másik az emberi természet. _"Akik nem tudnak beszélni, azok helyett annak kell beszélni, aki tud."_ Ezt a nagyon egyszerű és nagyon fontos mondatot Esterházy Péter jegyezte le Tar Sándorról.

Ismeretlen szerző - Körkép ​89
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lázár Ervin - Buddha ​szomorú
Lázár ​Ervin új kötete novellákat tartalmaz. Annak az izgalmas művészi kísérletnek az eredményeit, mely már a korábbi novellákban és mesékben s legutóbb A fehér tigris című regényben is megújuló eredetiséggel örvendeztette meg az olvasót, s melynek távolabbi célja egy öntörvényű írói világ megteremtése. Lázár Ervin ezt a világot a valóság, a költészet és a mese elemeiből, vaskos, nyers tényekből s illanóan könnyű anyagból formálja nyugtalanítóan széppé s feszültségekkel teljessé. Írásaiban a valóság és a mese egymásra hat, összefonódik, szétválik, játékuk különös feszültséget teremt; a látszólag könnyű ötlet meglepően és mégis logikusan mély összefüggésekre utal, a groteszk, nemegyszer szürrealista helyzetekből varázslatos és emberi törvényű világ bontakozik ki. Az írói játéknak komoly és egyértelmű funkciója van: egy szépség és emberség után sóvárgó s a gyermeki teljesség-igényt a férfikorban is őrző lélek önkifejezése.

Karinthy Ferenc - Hosszú ​weekend
Hátország Aranyidő Ősbemutató Hosszú ​weekend Marich Géza utolsó kalandja Alvilági napló

Palotai Boris - Szerelmespár
Palotai ​Boris, a mindennapok kisrealitását hordozó novellái egyetlen szálra, csattanóra épülnek, írásai nem nélkülözik az iróniát sem. Fanyar iróniája, humora megható életszeretettel társul, melyből a legváratlanabb pillanatokban tör fel a tiszta líra, s mélyíti történeteit tragikussá. Megrázó belső monológjai különösen kamaszfiguráinak ábrázolását telítik meg igazi, szuggesztíven drámai feszültséggel.

Ismeretlen szerző - Körkép ​73
szerzők: Birkás ​Endre Bor Ambrus Cseres Tibor Csurka István Déry Tibor Galgóczi Erzsébet Illés Endre Illyés Gyula Karinthy Ferenc Kolozsvári Grandpierre Emil Lázár Ervin Lengyel József Mándy Iván Mesterházy Lajos Mészöly Miklós Örkény István Rákosy Gergely Simonffy András Szakonyi Károly Szász Imre Vámos Miklós Vészi Endre

Ismeretlen szerző - Májusfának ​levelei
A ​felvidéki írók - Márai Sándor, Jankovics Marcell, Szombathy Viktor, Pozsonyi Anna, Szenes Piroska, Tamás Mihály stb. - elbeszélései az érzelmi élet problémáit, konfliktusait, visszásságait ábrázolják, a férfi és a nő örök élményeit, emlékeit - az első szerelem rácsodálkozásától az életbevágó tragédiákig - idézik, s azt, ahogyan mindez a kisebbségbe került magyarság életviszonyai között jelentkezik.

Hajnóczy Péter - A ​fűtő
Hajnóczy ​Pétert első novellás kötetében a szigorú normáktól, kötöttségektől idegenkedő ember sírnivalóan suta törekvése foglalkoztatja, hogy "beilleszkedjék", hogy meglelje helyét, körüljárja lehetőségeit, kordába szorítva önnön szertelen természetét. Különösen az indító novellafüzérben, mely csaknem kisregénnyé olvad össze, és a befejező, La Fontaine modorában írt fabula-ciklusban,. Sokszor ingerült, sokszor szorongó ez a küzdelem, de minthogy Hajnóczy Péter nem a romantikus, hanem az ironikus túlzások iránt mutat előszeretetet, sem az ingerültség, sem a szorongás nem hatalmasodik el írásain, nem rosszkedvét kényszeríti rá az olvasóra, hanem merész, gunyoros együtt gondolkozásra csábítja, az intellektuális teljesítmény varázsával ajándékozza meg. Meglepően érett író Hajnóczy Péter; mesterségbeli tudása és tehetsége lehetővé teszi, hogy témáját ne egyszerűsítse az ábrázolás kedvéért, hanem életszerű sokrétűségében bontsa ki. E kötet is egy rugalmas, változékony attitűd terméke, amely szabadon válogathat az alkotás lehetőségei közül a realista novellától a fabuláig terjedő skálán. E skála fokozatait aszerint jelölhetnénk ki, hogy a valóság elemei vagy a fantázia játékai, az asszociációk jellegzetes mechanizmusa kap-e nagyobb szerepet a novellában.

Szerb Antal - A ​fehér mágus
A ​fehér mágus Szerb Antal válogatott novelláinak gyűjteménye, a korai Nyugat-novelláktól kezdve az érett író-irodalmár utolsó, folyóiratban közölt elbeszéléséig. Ezek az írások a két irodalomtörténet, az esszék és a regények mellett magukon viselik a "szerbantalosság" sajátos jegyeit. S melyek e novellák főbb témái? - "Szerelem és nő, de mindig az érzelmes és túl okos bölcsész szempontjából; a két háború közötti London és Párizs világa, amelybe oly gyermekes és oly örök költői mohósággal vetették bele magukat ösztöndíjas bölcsész esszéistáink és bölcsész novellistáink; azután az irodalom és költészet fájdalmas-nevetséges szerepe a társadalomban; majd a történelem: ez a bölcsészek számára örökös elérhetetlen ellenméreg - legyen az a középkor legendateremtő hite, a reneszánsz hexameteres brigantisága, vagy akár csak a szecesszió legalább következetes végigzüllése." (Szentkuthy Miklós)

Móricz Zsigmond - Az ​úr a tornácon
Kötetünk ​Móricz Zsigmondot, a novellaírót és az izgalmas riportok íróját kívánja bemutatni. Szeretné megéreztetni: milyen csodálatos, gazdag világ történeteinek, teremtményeinek, igazságkereső szenvedélyének bő világa. Móricznak, az elbeszélőnek gazdagságát kis novelláiban figyelhetjük meg legjobban. Nagy gyüjtő ő, mohó feljegyző, betelhetetlen figyelő - megejti egy figura, belékapcsolódik egy beszélgetésbe, hall egy csattanó történetkét, beletéved szorongató vagy vidám helyzetekbe: mindent felszív - a lépesméz kamrácskái telnek így meg mézzel. Talán a háborús rajzokkal, a gyors vázlatokkal tűnik el a novellák szigorú, drámai kompozíciója. Ekkor kereszteződik a riport és a novella, s második korszakában, majd még inkább a harmadikban döntő számmal a riportból kihajtó, tökéletes elevenségű, leleplező erejű rajz lép a szigorúbb novellaszerkezet helyébe. Móricz Zsigmond mindig tékozló volt: amit tyűjt, azt ő azonnal továbbadja - a pillanatot kapjuk így tőle, a tetten ért történést, a gyors ceruzavázlatot, a helyzetjelentést, sokszor csak dokumentumnak látszó adatot, valójában ekkor is jellemző, sűrített, kort megvilágosító figurát és helyzetet.\" (Illés Endre)

Ismeretlen szerző - Körkép ​78
A ​kötet szerzői: Ács Margit Ágh István Boldizsár Iván Csaplár Vilmos Cseres Tibor Dobai Péter Galgóczi Erzsébet Gáll István Hernádi Gyula Illés Endre Karinthy Ferenc Kolozsvári Grandpierre Emil Mesterházi Lajos Moldova György Ördögh Szilveszter Rákosy Gergely Simonffy András Sőtér István Spiro György Tandori Dezső Thurzó Gábor Vathy Zsuzsa Vészi Endre

Kosztolányi Dezső - Horoszkóp
"A ​valóság egyetlen pillanata, impulzusa, mozzanata sokkal sűrűbb, hevesebb, káprázatosabb, semhogy bármivel is mérhető volna. Kosztolányi a létezésnek ebből a sértetlen, absztrakciókra nem bontott alaprétegéből ragad meg és ad át mindig valamit, abból a nevenincs teljességből, amit tényleg átéltünk. Valamit, ami felfedezés és mégis ősi-ismerős. Ráismerünk mind tulajdonunkra. S ahogy mondják: segít élni. (...) Segít visszatalálni a saját életünkbe, a mindennapjaink eredeti teljességébe, ahol a mérhető adatoknak, megfogalmazható tényeknek, vagyis mindannak, amiről azt hisszük, hogy e világban történik, velünk vagy körülöttünk, igen csekély a fontossága." (Ottlik Géza)

Kosztolányi Dezső - Ezüst ​Mária
"...Igen ​ám, de elmúlik minden; tele vagyunk tervekkel, várakozásokkal, elképzelésekkel a jövőről [...] aztán egyszerre, 40, 50, 60 év, jóformán el sem kezdtük a tervbe vett életünket, máris itt a vége. És mégis, Kosztolányi kiegyenesíti a derekunkat: halállal, romlással, kudarccal, bukással, vereséggel szembenézni, füstbe ment reményekkel békében együtt élni rangot ad a nyomorúságnak, méltóságot a katasztrófának, megszépíti - nem, nem szépíti: új, soha nem ismert szépséget ad a boldogtalanság csúfságának. A szenvedés is lehet új erőt adó, ha például vezeklés a legnagyobb szégyenünkért, a szeretetnélküliségért..." (Ottlik Géza)

Hajnóczy Péter - A ​véradó
"Ha ​volt s marad ködlovagja a hetvenes-nyolcvanas években kibontakozó irodalmunknak, Hajnóczy Péter mindannyiuk közül az élen fog maradni." Mondotta róla a ravatala előtt búcsúztatója első mondatában idősebb pályatársa, Mészöly Miklós. Harminckilenc éves korában halt meg, a hatvanas évek elején kezdett el írni, de csak 1970-ben jelent meg nyomtatásban először, majd néhány esztendő leforgása alatt négy karcsú elbeszéléskötete (A fűtő, 1975; M, 1977; A halál kilovagolt Perzsiából, 1979; Jézus menyasszonya, 1981) látott napvilágot, amelyek a személyét körülvevő hivatalos gyanakvás ellenére az új magyar próza élvonalába emelték. Olyan korban élt, amelyben "a jogokat formálisan elismerték, miközben azok érvényesülését lehetetlenné tették. Írói világát azonban nem a kritikai él jellemezte, hanem e tragikus ellentmondás mély, ontologikus élménye." (Reményi József Tamás)

Móricz Zsigmond - Novellák ​I-IV.
Móricz ​Zsigmond egy elbeszéléssel, a Hét krajcárral robbant be a századelő új magyar irodalmába, a Nyugat című folyóirat hasábjain (1908), Ady Endre, Kosztolányi, Osvát lelkes fogadtatásától kísérve. Az Osiris klasszikusok sorozatában az elbeszélői életmű tervezett négy kötetéből először az 1900-tól 1926-ig írt elbeszéléseket jelentetjük meg.

Palotai Boris - Ki ​ismer engem?
Ezt ​a novellás kötetét még Palotai Boris állította össze, de a könyv végleges formáját - testvére halála után - Palotai Erzsi adta meg. A kötet három ciklusra tagolódik: a legnagyobb, a Ki ismer engem? elbeszéléseket, a másik kettő: Esendő nagymama vagyok és Emlékek rendetlen fiókomból: tárcákat tartalmaz. Írásait, személyiségét nem kell felfedeznünk: Palotai Boris ezúttal is imádja a történeteket,az élet furcsaságait, csúfondáros, melegszívű és kíváncsi. Amihez csak hozzáér: legyen az egy búbánatos férfi, egy öreg kredenc, egy vidéki korzó, egy töpörödött házikó: azonnal lélegzik, él. Az úgynevezett "mindennapokból" öszegyűjtött elbeszélései a sokféleségtől tömöttek - mint egy teli szatyor, melyet gyakorta cipelnek elbeszéléseinek hősei.

Fekete István - Régi ​karácsony
Részlet ​Sinkó Ferenc utószavából: "Varázslatos az Ő világa. A szegénység és a szépség betlehemi csillaga ragyogja be útjait, tájékait, a nádtetős házak fehér falait, még a kamrákat és az istállókat is. Az angyalok éneke hol hallhatóbban, hol halkabban, de szüntelenül szól visszhang és kíséret gyanánt a természet minden hangja, nesze, s minden emberi szó mögött."

Kertész Ákos - A ​világ rendje
"A ​nagy szavakat magam sem szeretem, tudom az Olvasó sem szereti. Lejáratták, lejárattuk őket. Ezért haboztam sokáig: nem túlságosan föllengzős-e ez a cím (nem egyetlen novella, az egész kötet élén) hogy: A világ rendje. Azt hiszem magyarázattal tartozom. Egyik kisregényem hőse, Vukovics "azért tud hazudni, mert meg kellett tanulnia, mert nem fogadhatta el a dolgok megszokott értékét és megszokott rendszerét, mert ha elfogadja, akkor az erősek eltapossák a kis Vukovicsot. Ő csak úgy nyerhetett, ha blöffölt, mert neki így osztották le már az indulásnál a lapot..." Az indulásnál, tehát az elemiben. Vagyis a kicsi és gyönge Vukovics Bélának föl kellett lázadnia a világ rendje ellen. Az elemiben (fiatalabbak kedvéért: általános iskola, alsó tagozat) én az osztályban a legjobban fejlett három-négy srác egyike voltam, nekem ezért nem kellett volna lázadnom. Hazudni, blöffölni nem is tanultam meg. A világ rendjét mégsem voltam képes elfogadni sem akkor, sem később. Hogy miért? Talán ha megvénülök, és nagyon magányos leszek, egyszer megírom az önéletrajzomat... Az biztos, hogy a Bibliából már akkor megtanultam, hogy a legfőbb törvény: szeresd felebarátodat, mint önmagadat, s ez a törvény, amerre csak néztem, sehol sem érvényesült. A marxizmusból pedig azt tanultam meg később, hogy az embernek az a dolga ezen a földön, hogy ezt a rosszul berendezett világot a maga és társai számára jobban rendezze be. Ma már, túl az ötvenen, úgy látom, hogy mindig is a világ rendje ellen lázadtam egy bennem élő értelmesebb és emberibb rend nevében. A magam módján."