Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


robinson
5.0/5

Szabó ​Magda már túl a nyolcvanadik évén, először 1999-ben megjelent könyvében a halálra fölkészülve visszatekint élete emlékezetes, valamiért meghatározó pillanataira. Különleges családjának életének epizódjait úgy eleveníti fel az emlékek mélységes kútjából, hogy olyan érzést vált ki az olvasóban: ismerem őket

https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/10/mezescsok-cerberusnak.html


Annamarie
5.0/5

Ha ​most értékelést írnék a könyvről, nagyon unnátok, mert az nem lenne más, mint a szokásos végtelen tisztelettel és ámulattal elegyedő eufória hangja.
Kivételesen egy eddig még nem olvasott könyvvel találkoztam a Szabó Magda hagyatékban, s egyben ajánlom figyelmetekbe a Digitális Irodalmi Akadémia oldalát, ahol mindenki számára hozzáférhetőek munkái ( https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/szabo-magda). A majd húsz írás családi emlékek, meg nem született teremtmények teljesen kidolgozott, novellába zárt preparátumai, szellemi kalandozások gyűjteménye. Mind más, és mind garantáltan tökéletes.
Tavaly decemberben ismét átéltem " A pillanat-ot", és ez az élmény fogva tartva arra ösztökélt, hogy észrevétlenül ebben az évben is mindvégig, Szabó Magda mellettem álljon. Talán az évforduló kapcsán, és @AeS kihívása miatt is, és nem utolsó sorban a Jaffa Kiadó új sorozata révén, de nagy volt a nyüzsgés az írónő körül itt a molyon. Sokszor találkoztam ismerőseim 2017-es olvasmányai között.
Idén én is újraolvastam a Mondják meg Zsófikának című könyvét, a Freskót, a Katalin utcát. Megismerkedtem egy mesekönyvével, a Kakasszó hangoskönyvvel, és most kaptam egy Mézescsókot is. Terítéken van a Szüret a maga kifogyhatatlan bőségével, és lesz még egy Disznótor is.
Olyan sokat lehet Szabó Magdától kapni, vegyetek belőle!

“A halottakban nem azt a legsúlyosabb elviselni, hogy meghaltak, hanem hogy nem haltak meg, a legváratlanabb pillanatban cselekedetre kényszerítenek, vagy futtunkban térdre buktatnak, s bokáink láthatatlan bilincszárja csak csontujjukkal nyitható.”

(Teréz esztendeje- Mézescsók Cerberusnak)


Youditta
4.0/5

Számomra ​nem volt az összes írása ugyanolyan erős, ezért is nem adok öt csillagot, pedig az értékelések egyhangúan mutatják, hogy ez nagyszerű könyv. Néhány írás benne számomra is az, de nem mind.
Ami tuti, hogy Szabó Magda nagyon erős hangulatfestésben, könnyen érezzük azt, mintha mi is ott lennénk, mellette ülnénk a kanapén, mintha nekünk mesélne. A hosszú mondataival, annak tekergetéseivel, pontosan leképzi azt a fajta mesélést, amit mi is teszünk nap mint nap, csak többnyire fele ilyen szép mondatokkal. Ezért is lehet Magdát annyira magunkénak érezni, vagyis én ezért érzem ezt.
Mégis itt volt olyan, ami nem annyira az én világom ezek a novellái közül, de ez már az én bajom. A kedvencem talán az utolsó írás a Parainesis.


pannik
4.0/5

A ​legtöbb történet nagyon-nagyon tetszett.
Érdemes elolvasni, mert sok mindent megtudunk az írónőről, a gyerekkoráról, a szüleiről, a családjáról és az életvitelükről.
Vannak benne különösen szívbemarkoló történetek. Összességében mindegyik megmutatja az írónő nagyságát és azt a csak rá jellemző fordulatosságot és csavarosságot, amelyet annyira szeretek. Az emberi sorsok és a korszak kihívásainak csodaszép ötvözetét tárja elénk.


bagie
4.0/5

Nem ​minden történet fogott meg ebben a SZM kötetben sem, azaz újra visszatért a hullámzó élmény az írónő kapcsán.
Ez a kötet a Budapesti Molyklub november havi, halál téma kapcsán került elő.
[meg a kolléganőmtől az éves SZM kihíváshoz épp ezt kaptam soron következő olvasmánynak]

Cerberus a görög mitológiában a háromfejű kutya, akit Hádész szelídített meg és az Alvilág őrzőjévé tette, aki mézes süteménnyel lekenyerezhető, hogy beengedjen az Alvilágba. (ezért a cím). Sz.M ezen könyve azoknak állít emléket, akikhez valamilyen módon kötődött, akiknek életművét köszönheti. A hosszabb-rövidebb történetek tulajdonképpen látogatások az Alvilágban, de ezek nem félelmetes utazások, hanem nyomozások, amelyek segítenek megérteni az írónő életművét is: ki, hogyan, milyen szálon épül bele a történetekbe, milyen hatásokkal voltak az írónőre és megszületett történetekre.
…valami “vidámabb” kellene következő havi olvasmánynak SZM-től…


esztiyay
5.0/5

“Ha ​meghalok, magammal viszem minden titkomat, s nem lesz irodalomtörténész, aki meg tudja fejteni, mikor ki voltam, melyik figurám, vagy mi volt valóban igaz ebben vagy abban az ábrázolásban.”

Tizennyolc novellából áll ez a kötet, amelynek témái meglepően változatosak, mind helyszínekben és korokban, mind műfajilag. A bibliai, antik mitológiai történetek ugyanúgy magukkal ragadtak, mint az írónő saját életéből merített, emlékképszerű elbeszélések. Szabó Magda még mindig zseniálisan keveri a valóságot a fikcióval, persze tudatosan, ahogy írja is a kötetben. Talán sose tudom meg, létezett -e Özseni vagy Bazil, és ha igen, mi az igazi történetük. Volt -e fürdőruha, amin kis kínaiak ugráltak mindenféle tavakba, volt -e hozzá való napernyő? Bár végsősoron a történetek értelmén és üzenetén nem változtatna semmit, ha a valóságban is így estek meg a dolgok, én mégis égek a vágytól, hogy megtudjam, hogy volt? Nem ismerve más adatot, más szemszöget, azt kell gondolnom, így. Így volt. Pedig sokszor gondoltam tanácstalanul: Ennyi minden nem történhet egy emberrel. Főleg nem a gyerekkorában, pár év alatt. Vagy csak az én életem volt tökéletesen egysíkú Szabó Magdáéhoz képest?
A kedvenceim is ezek a félvalós novellák közül kerültek ki. Az Isten homlokán, Egy doboz fű Melindának, A nyár tanúi, minél tovább lesem a tartalomjegyzéket, annál több címmel folytatnám a kedvencek sorát. Pedig ez a három is mennyire más volt. Az Isten homlokán újra a kicsi Dolna elméjébe engedett betekintést, abba a valószínűtlen, mégis bámulatos lélekbe, amit már a Für Elise-ben a szívembe zártam. Míg a másik kettő a Szabó Magdától megszokott mély, megrázó történet mintapéldái voltak.
A gyönyörű cím végzetes jelentést takar, alászállás a pokolba. Az utolsó novella, a Parainesis is mintha útmutatás lenne a búcsúzkodás előtt. Vagy Szent István Intelmeihez is hasonlíthatjuk, csak míg az Intelmek az uralkodásra tanít, addig Szabó Magda az írói lét titkait fedi fel. Szerintem minden írónak, írónak készülőnek tanácsos lenne megfogadni a szavait.


kratas
4.5/5

Alapjában ​véve tetszettek a történetek, talán hármat tudnék megnevezni, ami nem. Azok viszont nagyon nem (de ne is pazaroljunk több billentyűt a rosszra).
A gyerekkori ‘sztorik’ nagyon jók voltak, olvasás közben megállapítottam magamban, hogy azért a kis Magdolnát sem kellett félteni, ha csínyre gondolunk (ugye a fogak).
Bár gondolom mindenkinek vannak ilyen – na jó, talán kevésbé erős – emlékei, de sajnos a többségnél a tehetség hiányzik ahhoz, hogy egyedi és mesés stílusban megossza ezeket másokkal :)


Ez ​az idei év a második, hogy minden hónapban egy kihívás kapcsán kezembe veszek egy Szabó Magda könyvet. Őszinte leszek, eleinte még az első évben annyira nem vártam, de a könyvei, írásai mindig magával ragadtak, megfogtak, élvezettel olvastam a sorait. Ebben az évben viszont már várom, hogy mikor jutok hozzá a havi könyvemhez az írónőtől. Ebben a könyvében több novellával találkoztam, bepillantottam újra az életébe. Nekem nagyon tetszik, ahogy bemutatja a korszakot, az embereket. Mindegyik történetben találtam kedves sorokat. A legjobban talán az tetszett, mikor a gyermek Szabó Magda a Hortobágyon szavalta Isten homlokának a verset.


mozgokep016
4.0/5

Akárki ​akármit mond, Szabó Magdát olvasni jó. Örömmel tölt el akármiről beszél. És az utóbbi években nagyon megszerettem a novella műfaját is. Ez a kötet 18 novellát foglal magába, többségük önéletrajzi ihletésű, témájában, hangulatában rokona a kedvelt regényeknek. Aki szereti őket, ismerős világba, ismerős emberek közé csöppen. A kevés számú nem az írónőt mint elbeszélőt feltételező írás többnyire bibliai, mitológiai tárgyú. Első pillantásra idegenek is a többi szöveg teremtette világban. Talán nem is olyan jók. Amennyire személyességükben, mélyen megéltségükben mindenki által átélhetők, általános érvényűek az önéletrajzi jellegű írások, általános érvényű, archetipikust és modern személyiséget ötvöző világukban annyira – már-már bántóan – példázatszerűek ezek a novellák.
De a kötetből számomra kiderült, Szabó Magda ennek a klasszikusan művelt műfajnak is mestere. A szövegek végén lévő csattanót egy magasabb szintre tudja emelni. A befejezés nem csak jól előkészített, mégis meglepetésszerű váratlanságával hat, de a történetben felgyülemlő érzelmeket is képes katarzisba fordítani ezekben a csúcspontokban. Bár tudom, merrefelé vezet, mégis szívesen hagyom magam újra és újra megrendíteni.


gabona
5.0/5

“Amíg ​sodor a szél, a remény bennem él
hogy megéri harcolni még valamiért.
Körülölel a csend, már várnak fent,
de az ajtó nem nyílik,
mivel én nem voltam soha szent."
(Cadaveres: Az út – https://www.youtube.com/watch?v=AnBgB0mmQSk)

Most már biztos vagyok benne, hogy az év egyik legjobb döntése részemről az volt, hogy belevágtam Szabó Magda életművének olvasásába. Eleinte nagyobb időközönként és félve nyúltam a könyveihez – lehet, hogy nem a _Mózes_sel kellett volna kezdeni… Ahogy egyre több és több művet gyűjtök be tőle, úgy veszem észre, hogy az egyik, ha nem a legsokoldalúbb írónk volt Ő. Csak néhány műfaj, a teljesség igénye nélkül: regény, színmű, vers, esszé, útleírás, novella.

Ez utóbbi műfajban – sajnos mindössze csak – két kötetet jelentetett meg: az Alvók futását, illetve születésem évében a _Mézescsók_ot. Mivel a hét elején a meleg eléggé rátelepedett az agyamra, ezt a novelláskötetet választottam és lám, milyen jól döntöttem! Mondjuk Szabó Magda esetében nehéz mellélőni, az időjárást azonban nehezebben viselem, mint a lélekmarcangoló, súlyos írásokat.

Alapjában véve rövid írásokat tartalmaz ez a kötet, a helyenkénti hosszabbak, mint pl. A vendég, vagy a Teréz esztendeje pedig simán felérnek egy regénnyel is. Mint azt a szerzőtől megszokhattuk, egyáltalán nem könnyed hangvételű darabokról van szó, a sorok mindegyike szokás szerint gondolkodásra késztet, az oldalakból csak úgy árad a lélek. Meglepetésemre helyenként bizonyos tényezők oldották a feszültséget, hol humorossá, groteszkbe hajlóvá téve a műveket, melyek hol Régimódi történet-szerű családtörténetek, hol pedig a görög sorstragédiákat idézik. A pillanat megragadása minden esetben tökéletesen sikerült.

Kedvenceim: Az Isten homlokán, A vendég, Parti pénteken, Az özvegyek ebédje, Apokrif, A víziborjú, A nyár tanúi, Teréz esztendeje, Parainesis


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

22.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók