A szerző ezt írja műve utószavában, magának regénye hősének, s több mint kétszáz éve jobblétre szenderült Mikes Kelemennek: “A mi szerencsénk, utókoraiké, mind férfiaké, asszonyoké, leányoké és más serdülő emberpalántáké, minden magyar szót olvasni szeretőke, hogy élt, él kijed, elménkben él, amellyel elgondolhatjuk, elképzelhetjük, képet formáhatunk magunknak Kelemenről. Bennem leginkább az a Kelemen képzett meg, s az él, aki az édesanyja hazatérésre ösztökélő levelét megőrzi, és mint utolsó kincséről egy kis rokoni szeretetért még arról is lemond, másnak adja. Kétszeresen özvegy édesanyját, árva Torma Évát annyira, annyiszor elképzeltem, hogy alakját, formáját látni vélem s hangját hallani. Próbáltam én őt ezeken a lapokon másokkal is láttatni és megbecsültetni.”
Kapcsolódó könyvek
Csáth Géza - Mesék, amelyek rosszul végződnek
Évek óta csillapíthatatlan érdeklődés övezi a 20. század egyik legkülönösebb prózaírójának, Csáth Gézának összegyűjtött novelláit. A kötet tartalmazza az író életében megjelent öt novelláskötetének anyagát, valamint azokat az elbeszéléseket, amelyek a korabeli napilapokban, folyóiratokban láttak napvilágot. Az olvasó olyan remekművekkel találkozhat a könyv lapjain, mint az Apa és fiú, az Anyagyilkosság, A béka, A varázsló halála és A kis Emma. A magyar prózairodalom e maradandó érékei az életmű egésze szempontjából is kiemelkedő jelentőségűek.
Murakami Haruki - Kafka a tengerparton
A Kafka a tengerparton hullámzó, nyugtalan textúrája két rendkívül színes és gubancos szálból szövődik össze. Az egyik páratlan vonulat (szó szerint értendő, mert a regény páratlan fejezetein húzódik végig) Tamura Kafka története, azé a tizenöt éves fiúé, aki az oidipuszi végzet elől megszökve anyja és nővére keresésére indul. A páros fejezetek hőse egy különös, félszeg, együgyű öregember. Nakata, aki sosem heverte ki második világháborús sérülését, és számára felfoghatatlanul sodródik a felnőtté válás magányával és bizonytalanságával küszködő Kafka felé. Ő a leghétköznapibb dolgok összefüggéseit sem érti, mégis sok olyan tulajdonsága van, amelyek rendkívülivé teszik. A két szál rafináltan és talányosan kapcsolja össze a tragédiában és komédiában, álmokban és csalóka tényekben, természetes és természetellenes szexben, fájdalomban és fergeteges humorban bővelkedő fejezeteket.
Kalandok és rejtélyek könyve ez, amelyben az olvasó kíváncsiságát ingerlően bonyolódnak egymásba a történet "férfi-női, férfi-férfi és női-férfi" alakjai, és nekünk magunknak kell felemelnünk róluk az író fantáziadús kitérőivel ékesített, pompás takarót.
Christoph Ransmayr - Az utolsó világ
Christoph Ransmayr a a kortárs német nyelvű irodalom legfigyelemreméltóbb és méltán legünnepeltebb szerzője. Az immár világhírű osztrák író főműve hosszas hányattatás után végre magyarul is hozzáférhetővé vált, mi is rácsodálkozhatunk hát az abszurd irodalom új európai csillagának bámulatos nyelvi-gondolati leleményeire.
A regény középpontjában Ovidius áll, aki mikor hírét veszi, hogy Augustus száműzni akarja Őt Rómából, elégeti a _Metamorphoses_t, élete legfontosabb alkotását.
Cotta, a fiatal római képtelen beletörődni a számára szent kézirat megsemmisülésébe, és maga is elindul Ovidius után Tomiba, a barbárok földjére, hogy megmentse az utókor számára a nagy költő halhatatlan művét.
Cottát elképesztő élményei térben és időben előre-hátra sodorják, mozifilmeket lát, rossz lelkiismerettől gyötrődő német katonával találkozik, és közben rómaiból barbárrá süllyed. De süllyedés-e a szabadság elnyerése, emelkedés-e a magasrendű civilizáció, ha zsarnoki rendszert szolgál? Ransmayr remekműve válasz minden korszak minden olyan polgárának kérdéseire, aki az egyéniség és személyiség viszonylagos autonómiájának nagy ellentmondásait feszegeti.
Murakami Haruki - A határtól délre, a naptól nyugatra
Hadzsime - a talányos című regény hőse - átjár a valóság és a képzelet közötti határon. A Határtól délre, a naptól nyugatra (egy Nat King Cole szám címe) a haború utáni japán kisvárosban felnövő Hadzsime képzeletében különleges világot sejtet. Színteret kínál a serdülőkori kíváncsiság és vágyakozás kielégítésére, és férfikorban is táplálja a képzelgő lélek önáltató sóvárgását.
Az egzisztencialista románc egy gyermekkori szerelem története, amelyben két évtized múltán az ártatlan vonzalom pusztító vágyként éled újjá. Hősünk, aki hosszabb sodródás után megtalálta a családi boldogságot, visszazuhan a múltba, és kész kockára tenni egész jelenét.
Török Imre - Kedves lovakról, furcsa emberekről
Török Imre egy letűnt, alapjait vesztett, túlhaladott életforma utolsó tanúinak egyike. A hirtelen világvárossá serdült Budapest, a Millenniumot ünneplő Magyarország napjait füstös kávéházakban, hangulatos tabáni kiskocsmákban, a kocsikorzón, a Monarchia nagy lóversenyterein és híres fürdőhelyein vagy éppen vidéki garnizonjaiban , példásan vezetett vagy a "bankok felé indult" birtokain töltő úri és kevésbé előkelő társasága életét látta, figyelte meg közelről. Tanúja volt az első világháború utáni éveknek is, történelmi vonatkozású elbeszéléseket hallgatott a háború után a bécsi fiákeresek társaságában, s megfordult a "lószakmában valakinek számító" monarchiabeli nevezetességek otthonaiba is. A 80. évén jóval túl járó szerző-több sikeres, a lóval, lóversenyzéssel kapcsolatos mű egyedüli és társszerzője-egy szemfüles riporter fél évszázad alatt szerzett tapasztalatait írja le élvezetes, szemléletes stílusban. Hősei gyakran rangjuknál, vagyonuknál fogva ismert személyiségek,máskor hírnevüket kiváló tulajdonságaikkal kivívó írók, művészek, közéleti egyéniségek és az előbbiek regényalakjai, valóságos személyek, akikről a legtöbbet Krúdy műveiben olvashatunk,ismét máskor kétes hírű , inkább hírhedt kalandorok, szerencselovagok, nagy gavallérok és dúsgazdag kurtizánok, akiknek emlékét mind a mai napig legendák, szállóigék, tárgyak, épületek őrzik...
Anne Rice - Interjú a vámpírral
Mindenkit érdekelnek a vámpírok.
Évszázadok óta foglalkoztatják a képzeletet, hátborzongató történetek hősei, elkárhozott, démoni teremtmények, az éjszaka gyönyörű vadászai, akik embervérre éhezve lesnek gyanútlan áldozataikra. Ezek a mesék olyannyira lenyűgözőek, hogy egyesek szinte már megszállottan rajonganak értük.
Talán éppen ezek a gondolatok jutnak eszébe annak az ifjú újságírónak, aki egy nap különös felkérést kap: valaki, aki azt állítja magáról, hogy vámpír, szeretne interjút adni neki. Ám bármire is számít, egy különc pozőr helyett valódi démont talál. A döbbent riporter szeme előtt megelevenednek a mesék, életre kelnek a legendák, s míg a különös, korszakokon átívelő történet kibontakozik, megismerhetjük egy szörnyeteg emberi lelkét, vágyait, ösztöneit, évszázados kutatását igazságok és válaszok után, s megtudhatjuk, hogy az egyetlen dolog, ami enyhítheti az örök élet kínját, a szerelem.
_Anne Rice regényéből Tom Cruise, Brad Pitt és Antonio Banderas főszereplésével készült film, mely a vetítését követően szinte azonnal kultikussá vált a vámpírfilmek között._
Darvasi László - A világ legboldogabb zenekara
A világ legboldogabb zenekara című gyűjtemény a kortárs szépirodalom egyik legjelesebb képviselőjének műhelyébe enged bepillantást: a kötet olvasói lépésről-lépésre nyomon követhetik a rövidebb szépprózát író Darvasi László pályájának indulását és alakulását. A könyvben az író a kilencvenes évek elején-derekán írt első négy, könyvesboltokban ma már hozzáférhetetlen novelláskötetének legjava szerepel, több olyan írás, amely megjelenése után más formában is elnyerte a közönség tetszését. Darvasi ezekben a darabokban változatosan és sokoldalúan meséli el nagy témáit, szerelem és halál, bűn és nyomozás, csábítás és megbocsátás, pusztulás és megmaradás megannyi hatalmas konfliktusát - ha kell, figyelmes melankóliával, ha kell, szókimondó humorral, ha arra van szükség, az izgalom krimiszerű adagolásával. A gyűjtemény mindegyik novellája klasszikus módon előadott, fordulatosan kitalált történetek olykor a furcsa történelmi kulissza ellenére is annak a világnak a kitapintható lenyomatai, amelyben létezünk.
Gerlóczy Márton - Váróterem
Gerlóczy Márton 2003-ban jelentkezett első regényével, az Igazolt hiányzással, melyben az akkor húszéves szerző saját eseménydús gyerekkorát, felnőtté válását örökítette meg eredeti, ironikus és költői nyelven. A mű hónapokon át volt meghatározó szereplője a sikerlisták élmezőnyének, különösen a fiatal olvasók fogadták nagy lelkesedéssel.
Gerlóczy Márton második regénye - mely szintén tartalmaz életrajzi elemeket, bár ezúttal nagyobb szerep jut a fikciónak - egy közelebbről meg nem nevezett, nem azonosítható, mégis ismerős közép-európai városban játszódik (lehetne akár Budapest is...), főszereplője egy nyugtalan, az élet minden jelenségét megfigyelő és analizáló fiatalember, aki kénytelen tehetetlenül átélni és megszenvedni szeretett nagyapja leépülését és halálát. Megismerjük az önmagát kilátástalan magányra ítélő huszonéves újságíró hétköznapjainak kényszeresen ismétlődő rítusait, szertelen családját, öntudatos barátnőjét, kedvenc kocsmájának kisszerűségükben is már-már mitikus figuráit, de mindez csak háttér a nagyapa fokozatosan romló egészségi állapota és a főhősben ennek hatására végbemenő változás bemutatásához.
A Váróterem zavarba ejtően érett, a rációt és a transzcendenst szokatlan érzékenységgel ötvöző, korszerű regény. Gerlóczy Márton ebben a művében is a személyes szabadság lehetőségeit és természetét kutatja, de míg első könyvének központi gondolata az volt, hogyan építhetjük ki és érvényesíthetjük szabadságunkat egy kényszerűségből vállalt közösség tagjaként, ebben a regényében arra keresi a választ, van-e értelme egyáltalán a belső szabadságnak és függetlenségnek, van-e értelme a szuverén személyiséggé válásért folytatott mindennapi erőfeszítéseknek, amikor legvégül mégis mindenkire ugyanaz a közös sors vár.
A regény megrázó és elgondolkodtató vallomás. Minden sorát átszövi az a legtöbb huszonéves számára ismerős életérzés, melynek legjellegzetesebb összetevője a bizonytalanság, nyugtalanság, kilátástalanság és a magány.
Forrás: www.gerloczymarton.hu
Murakami Haruki - Birkakergető nagy kaland
A fiatal reklámszövegíró unalmas élete hirtelen megváltozik, amikor az eltűnt barátjától kapott képeslap révén belekeveredik egy mutáns birka utáni abszurd hajszába. Japán eldugott hegyvidékén aztán találkozik a mitikus állattal és önmaga démonaival is.
Michel Houellebecq - A csúcson
Michel Houellebecq 1998-ban robbant be a köztudatba a Magyarországon is nagy sikert aratott Elemi részecskék című regényével. Új könyve már megjelenése előtt nagy vihart kavart Franciaországban. Főhőse Michel, minisztériumi alkalmazott, aki megtakarított pénzét a thaiföldi szex-paradicsomban tékozolja el. Élete során arra jut, hogy a szexturizmusban rejlik a jövő. Houellebecq az Elemi részecskékhez hasonlóan, korunkat elemzi, elsősorban gyarlóságainkat mutatja be. Prózája szenvtelen és eszköztelen, hősei magányosak, egymástól és környező világtól elidegenedettek. (Csak felnőtteknek!)
Umberto Eco - A Foucault-inga
Három kiadói szerkesztő megunja az okkult könyvek „ördöngös" szerzőinek pancserságát, és egy Abulafia nevű számítógép segítségével nekilát, hogy egy tökéletes Tervet kovácsoljon. Az állítólagos Terv értelmében az emberiség sorsa a Világ Urainak kezében van; ez pedig valamiképpen összefügg azzal a gyanúval, hogy Szép Fülöp francia királynak talán mégsem sikerült felszámolnia annak idején a templomos lovagrendet. Hőseink remekül szórakoznak, ám egyszer csak hátborzongató sejtéseik támadnak... Annyi bizonyos, hogy bajba kerültek. A Foucault-inga a második nagy sikerű regénye Eco professzornak, a világhírű olasz szemiotikusnak. Ezúttal már nem egy gyilkosságsorozat tettesét s a tettes indítékait, tervét kutatja a detektív, mint A rózsa nevében, hanem végső soron maga a Terv: az emberi történelem, sőt a Mindenség tervszerűsége válik meghökkentően kérdésessé. Ha van Terv, akkor minden mindennel összefügg. Ha van Terv, akkor nem kétséges, mi közük a templomos lovagoknak a hasszaszínokhoz, az alkimistáknak a párizsi metróhoz, a titokzatos Saint-Germain grófnak Shakespeare-hez,a rózsakereszteseknek Arséne Lupinhez, a druidáknak az Eiffel-toronyhoz, a Föld forgását bizonyító Foucault-ingának... Kihez-mihez is? Ha van Terv, minden kiderül.
Tracy Chevalier - Ártatlanok
A Leány gyöngy fülbevalóval című, nagy sikerű regény szerzője ezúttal a 18. század végi Angliába kalauzolja el az olvasót, és különleges pillanatképeket villant fel William Blake (1757-1827) költő-festőről, valamint a nyüzsgő, sikátoros fővárosról. Hősei a Kellaway család tagjai, akik az egyik gyermek tragikus halála után elhagyják csendes vidéki otthonukat, és Londonba költöznek. Különös szomszédjuk, a nem mindennapi, radikális felfogású Blake élete, a családfő állandó munkája a közeli cirkuszban, az impresszárióval való kapcsolat, és nem utolsósorban a zárkózott, szemérmes Kallaway fiú, Jem kölcsönös vonzalma a szabadszájú, sötét hajú szépség, Maggie Butterfieldhez megváltoztatja valamennyiük életét. A Csatornán túl eközben kitör a francia forradalom, amelynek hívei, így a költő-festő is, az angol királyság ellenségeinek számítanak.
Robert Merle - Állati elmék
Robert Merle /sz. 1908/ Goncourt-díjas francia regény- és drámaíró, a legmulatságosabb, a legszellemesebb és legelgondolkodtatóbb művét alkotta meg az Állati elmékkel. Regénye nem csak tudományos-fantasztikus tanmese, szatirikus pamflet, hanem egy mélyen humanista író aggódó töprengése az emberiség jövőjéről.
Parti Nagy Lajos - Se dobok, se trombiták
"Jelenet valami régi francia filmből, talán Truffaut. Ketten beszélgetnek, így emlékszem, s egyikük pironkodva közli, hogy regényeket ír, illetve írt, s már csak egy gondja lenne őneki, a cím. Az szép, bólogat a másik, a regény az nagyon szép dolog, s naná, hogy fontos a cím, kifejezőnek lennie, pontos jellegűnek, egyszersmind felhívónak, bizony, fontos az. Hanem lennének-e benne dobok? Dobok? Nem, Michel, néz bambán és értetlenül ez a filmbeli regényíró, dobok azok nincsenek. Hát trombiták? Szerzőnk szeme felhős, gyapjasan borult: hát, az igazat megmondva trombiták se. Akkor, kedves Louis, legyen a címe Se dobok, se trombiták!" Ha se dobok, se trombiták - akkor mi marad helyettük? Ha a komponista lemond a fő ritmus- és szólóhangszerről, milyen muzsikát hallunk? Mert egy percig se legyen kétségünk: az író egy hamisítatlan jazzklubba invitál minket e könyv segítségével, ahol vágni lehet a füstöt, a vendégek ujjukkal dobolnak az asztalon, a zenekar pedig őrült improvizációba kezd. A csapos régi ismerősünk, az italt csak enyhén vizezi, a pincérnőbe pedig régóta - és persze reménytelenül - szerelmesek vagyunk. Parti Nagy Lajos e zenekar szólistájaként ismét bebizonyítja, hogy virtuóz mestere mindenféle nyelvi instrumentumnak: négyflekkes írásai között találunk bravúrt bravúrra halmozó tárcát, abszurd minidrámát, könnyed karcolatot, de vérkomoly novellát, és a fokozódó nemzet(köz)i helyzetet elemző jegyzetet is. (Újságíró-tanoncoknak már csak emiatt is kötelező!). A szerző 1990-1993 között írt tárcanovellákat a régi Magyar Napló (akkor még kéthetenként megjelenő irodalmi lap) felkérésére, összesen 66 darabot. A szövegek így egybegyűjtve nemcsak egy nyelvteremtő író szerteágazó érdeklődésének és tevékenységének lenyomatai, hanem a rendszerváltás utáni Magyarország atmoszféráját is elemi erővel képesek fölidézni.
Parti Nagy Lajos - A fagyott kutya lába
Az év egyik kiemelkedő irodalmi eseménye Parti Nagy Lajos régóta várt, új kötetének megjelenése. Az elmúlt tíz év novelláit bemutató kötet grammatikai térben kirajzolódó világ különös feszültséget teremt az olvasóban. Egyrészt megörvendezteti a nyelvben megbújó lehetőségek végletekig feszítésével és az új jelentésű szóösszetételekkel, másrészt szembesíti azokkal a mélyen tragikus mindennapi tapasztalatokkal, amelyekben mindannyian élni kényszerülünk...
John Fowles - A mágus
John Fowlest két nagy sikerű könyve, _A lepkegyűjtó_ és _A francia hadnagy szeretője_ (és az ezekből készült filmek) tették világhírűvé. Első regényét, _A mágus_t majd két évtizeden át írta, mielőtt _A lepkegyűjtő_ fogadtatásától bátorítva, többszöri átdolgozás után kiadta.
_A mágus_ főszereplője, Nichole Urfe, egy Oxfordból éppen kikerülő középosztálybeli fiatalember az angliai élet konvenciói és szürkesége elől menekülve tanári állást vállal egy eldugott kis görög szigeten. Ott megismerkedik egy különc milliomossal, Conchisszal, akinek a társaságában rendkívüli élmények érik: valamiféle rejtélyes, egyszerre félelmetes és ellenállhatatlanul izgalmas beavatási szertartás vár rá. Egy hónapokig tartó színjátéknak válik részesévé, amelynek szereplői állandóak, de szerepük egyre változik, és sohasem lehet tudni, meddig tart az alakítás, és hol kezdődik a színészek valódi énje, így azé a lányé is, akit hol Julie-nak, hol Lilynek hívnak, s akibe Nicholas egyre jobban beleszeret. Idővel kiderül, hogy itt valójában pszichológiai kísérlet folyik, s ebben Nicholasnak a kísérleti alany szerepe jut, reakcióival azonban maga is alakítja az útvesztő folyosóit. Az olvasó Nicholasszal együtt él át minden újabb fordulatot, és hozzá hasonlóan türelmetlenül várja, hogy megértse a szereplők kapcsolatának rendszerét, Conchis játékának célját és értelmét.
Nicholas osztály-előítéletektől és gyávaságtól vezetve eltaszította magától azt a lány, az egyszerű Alisont, aki igazi szerelemmel ajándékozhatta volna meg. Conchis tanító célzattal ugyanúgy bánik vele, mint ő Alisonnal: játszik a lelkével, hazudik neki, félrevezeti, káprázatokkal elcsábítja, elrejti előle a valóságot. De Nicholas rossz tanuló: nem tud játszani, nem tud hinni, nem tud szeretni. Az igazát keresi, pedig az igazság a játék és a szerelem.
_A mágus_ a fiatalos álmodozás, az ösztönöknek engedő képzeletjáték regénye, egyszersmind mítoszmese, töprengés a szabadságról, az istenélményről, amelyben pszichológia és erotika, a váratlan, rejtélyes fordulatok izgalma, a görög világ varázsa ejti rabul az olvasót.
Grecsó Krisztián - Tánciskola
A Tánciskola nem konkrét hely, ahol – mondjuk – tangózni tanulnának Grecsó Krisztián új regényének hősei. A Tánciskola miliője nem valóságos tér, mert ahol elhiszik, hogy a permetezőből néhány hajtásra zenegép lesz, és a régi melódiákkal visszatér a múlt is, ott bizonyára bolondok élnek. Vagy talán mégsem egészen? Lehet, hogy akarni kell a csodákat, képesek vagyunk megálmodni a vonatablakból elsuhanó Magyarországot, és ez az akarás, a mágia iránti vágy a méltóság megőrzésének egyetlen eszköze?
Grecsó egy mágikus, fülledt alföldi világot álmodik, amelyben minden olyan lehetetlenül ismerős és valóságos. Egy jogászi pályája elején lévő fiatalember a Viharsarok egy ismeretlen városába kerül; kísértések, csodák, borzalmak, nők és a halál közelébe. Dr. Voith József nem tudja, hogy ördögi dolog kavarodik-e fel a mélyből, vagy csak a hétköznapok könyörtelen üteme fodrozza a felszínt. A kusza szerelmek és a drogos bódulat zavarossá tesz számára mindent. Rajongva imádott nagybátyjához fordulna, de egyre inkább úgy érzi, rossz helyen jár.
A nagysikerű, több nyelven megjelent Isten hozott szerzője ízesen, humorral és nagy szívvel mesél. A Tánciskola egy generáció, egy világ, egy rejtély és egy dilemma varázslatos regénye.
Paul Auster - New York trilógia
Paul Auster (1947-) amerikai regényíró, esszéista, költő és műfordító a 80-as évek közepén vált szélesebb körben ismertté kísérleti detektívregény-sorozatával, a New York trilógiával. Ennek első darabja, az Üvegváros egy Quinn nevű, álnéven publikáló író története, akit felbérelnek, hogy kövesse Stillmannt, a börtönből szabadult filozófust, hátha az meg akarja ölni a fiát. Ahogy Quinn elmélyed az ügyben, egy olyan labirintusba téved, amelyben a szereplők kiléte egyre zavarosabb lesz, s már-már szétválaszthatatlan, mi tény és mi fikció. A Kísértetek című második regény a detektívtörténet lecsupaszított váza. "Az ügy eléggé egyszerűnek látszik. White kívánsága, hogy szemmel tartson egy Black nevezetű egyént, amíg csak szükségesnek mutatkozik. Míg Brownak dolgozott, Blue elég sok hasonló jellegű munkát végzett, és úgy tűnik ez az ügy sem lesz másmilyen, talán még könnyebb is az átlagnál"- így kezdődik a történet, amelyben végül csak arra a kérdésre kapunk választ, hogy ki kicsoda és miben sántikál, arra azonban nem, hogy mit is jelent ez az egész. "Sötéten, titokzatosan érik a múltban a jelen, jelenben a jövő- írja Auster.- Ilyen a világ: vakon tapogatózunk, lépésben, szavanként botorkálunk előre. Keserves a tudás, s gyakorta bizony nagy árat kell fizetnünk érte." A bezárt szoba főszereplőjének egyes szám első személyű története a hasonmás-téma variációja. A narrátor egy eltűnt és halottnak hitt író, Fanshawe kéziratának birtokába jut, amelynek publikálása valóságos irodalmi szenzáció. Oly mértékben azonosul ezzel az íróval, hogy még a feleségét is elveszi, holott tudja - egyedül ő tudja -, hogy Fanshawe valójában él. Ez a nyomozás, melynek során irodalmi alakok kopírozódnak egymásra, az önazonosság-keresés parabolájaként olvasható, s mint ilyen, nemcsak a trilógiát zárja le, hanem továbbmutat a későbbi - magyarul ugyancsak egytől egyig megjelent - Auster-regények felé.
Umberto Eco - Loana királynő titokzatos tüze
A kötet műfaja: képes regény. De a világhírű tudós mester legújabb, ötödik regénye nemcsak ebben más, mint az előzőek, hanem abban is, hogy az illusztrációk - valahai iskoláskönyv- és divatlap-képek, mozgósító plakátok és színes képregényfigurák minden mennyiségben, plusz balillaindulók és érzelmes slágerszövegek a múlt század harmincas és negyvenes éveiből - az eddigi legszemélyesebb Eco-regényhez, valóságos ifjúkori önportréhoz kínálnak kultúrhistóriai hátteret. A regény persze most is regény. Az elbeszélő (hatvanas antikvárius) egy szívrohamot követő kómából ébred, és semmire sem emlékszik, ami személyes. Fejből citálja a fél világirodalmat, tudja, ki volt Napóleon, tudja, hogyan kell autót vezetni és fogat mosni, de nem tudja magáról, hogy kicsoda. A válaszért meg kell dolgoznia; de fordított Proust-hősként ő - érzéki emlékek híján -- nem az eltűnt idő, nem a kor, nem a szavak, hanem eltűnt érzéki önmaga nyomába kell hogy eredjen. Gyerekkorának helyszínére, egy vidéki házba visszavonulva nekilát tehát, hogy az ottani padláson őrzött régi folyóirat-, képregény-, brosúra- és ponyvaregényfüzet-kötegek, valamint 78-as fordulatszámú bakelitlemezek segítségével az alapoktól építse újra magában a saját személyiségét. És ekkor - ahogy Ecótól, a mesemondótól már megszokhattuk - igazi regényes fordulatot vesz a történet...
Ljudmila Ulickaja - Daniel Stein, tolmács
„Én annyiszor kaptam ajándékba az életemet, hogy már nem is volt az enyém, és odaadtam. Mert már egyáltalán nem engem illetett. Értsd meg, én nem bánom, hogy szerzetesi fogadalmat tettem; igent mondtam, és Isten segedelmével életem végéig szerzetesként fogok élni.”
Daniel Stein, a lengyel zsidó menekült, aki szinte gyerekként a Gestapo tolmácsa lesz a megszállt Litvániában, közben életét kockáztatva zsidókat szöktet a gettóból, aztán partizánnak áll, majd a háború után egy krakkói kolostorban szerzetesi fogadalmat tesz, hogy néhány év múlva Izraelbe utazzon; föltett szándéka, hogy ott az őskeresztény közösségek mintájára föléleszti Jakab, az Úr testvére egyházát. Egész élete csupa hit, csupa szeretet, csupa szolgálat. Ám egy idealistának a Szentföldön sincs könnyű dolga, a világ mindenütt a maga módján bánik az idealistákkal…
Keresztények, zsidók, arabok, hívők és hitetlenek, boldogtalanok és megszállottak – Ulickaja kimeríthetetlennek tűnő fantáziával és emberismerettel népesíti be regényében a Daniel Steint körülvevő világot a huszadik század második felének történelmi forgatagában és hétköznapjaiban. Ulickaja lebilincselően mesél, a mese azonban nem fedi el a nyugtalanító kérdéseket sem. És az író válasza mindig egy hős sorsa: ezúttal Daniel testvéré, aki tolmácsként „nyelveken szól”, emberként fáradhatatlanul keresi és meg is találja a fényt – önmagában is, a világban is.