Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


fekiyeti79
4.5/5

Nem ​értékelek minden novellát külön, csupán néhányat emelek ki a kötetből.

Brandon Hackett novella-ciklusa abszolút elnyerte a tetszésemet. Marcus Barbess “kalandjai” magasan kiemelkednek a többi írás közül. Egy negatívum volt: a negyedik “rész” – Találkozás – elején túl sok volt az ősi ösztönök által diktált momentum {{- sex -}}, ami már majdnem kezdett unalomba fordulni, mire beindultak az események.

Allen Newman: Acélkoporsó
Chuck Palmer: A hetedik fegyver
Ez a kettő szintén belopta magát a szívembe. Mondjon bárki bármit, nekem tetszettek.

Greg Egan: Átmeneti álmok
Illetve
Kim Lancehagen: A halál három arca című szösszenetei közül az A képek kútja
Ezekkel nem igazán tudtam dűlőre jutni, valahogy nekem túl “elvontak” voltak.

A többi novella szerintem az erős közepes kategória táborát gyarapítja.
Érdekesek voltak, néha izgalmasak és viccesek is, de ennyi.

Számomra a könyv legnagyobb poénja Lancehagen: U.S.S.A. című írásából egy mondatrész:
“(…) egy Elvis Presley nevű muki énekelni kezdte a Lady Karnevalt, (…)”

Háhh! Ez hatalmas! :’D
#Khmm! Bocsi!#

Szóval összességében nagyon jóra értékelem ezt az antológiát. :)


petamas
2.0/5

Alapvetően ​a címadó novellaciklus miatt kezdtem el olvasni a kötetet, de végül elolvastam a többit is. Hát, mit ne mondjak, gazdagabb lettem egy élménnyel.

Brandon Hackett: Én, a halhatatlan — 2055. Újjászületés
Bevezető novella, amiben csak az történik, amire számítani lehet: megismerkedünk egyes szám első személyű főhősünkkel, Marcus Barbess-szel, és megtudjuk, hogyan vált halhatatlanná. Valamiért az [[http://moly.hu/konyvek/isaac-asimov-az-urvadasz|Űrvadász]]ra emlékeztetett Asimovtól. Önmagában nem egy emlékezetes darab, de egynek jó volt, kíváncsian vártam a folytatásokat.

Brandon Hackett: Én, a halhatatlan — 2069. A hatalom kísértése
Az bevezető után belecsapunk a lecsóba. 14 év alatt Marcus nagymenő lett: egy űrhajózási mammutcég igazgatótanácsának tagja, aki bármit megtehet. A történet maga egy kommandós sztori: a konkurens vállalat kutató-fejlesztő részlege feltalálta a fénynél gyorsabb hajtóművet, Marcusék pedig el akarják tőlük lopni a technológiát. Sikerrel járnak, ám Marcusnak közben meg kell hoznia egy igen fontos döntést, ami számomra őszintén szólva nem volt eléggé alátámasztva. A novella végi csavar viszont ügyes és logikus, és érdekes irányba viszi a sorozatot.

Brandon Hackett: Én, a halhatatlan — 2180. Kirajzás
A négy novella közül a legrosszabb. Egy távoli bolygón lázadás tör ki, és mivel Marcus épp a cég biztonsági főnökének szerepében tetszeleg, őt küldik oda rendet tenni. Mint kiderül, a lázadás vezetőjének, George Athonellnek birtokában van egy idegen szuperfegyver, amivel annak rendje és módja szerint harcképtelenné teszi a támadókat. A bolygón Marcus találkozik a gyerekeivel is, akik gyűlölik, mert kiskorukban elhagyta őket, ráadásul fia Athonell egyik jobbkeze, és gátlástalan gyilkos. Ugyan először megpróbálja megölni, némi beszélgetés után a lánya mégis rájön, hogy szereti az apját. Együtt próbálják megállítani Athonellt és elpusztítani a fegyvert, ám a harcok során mindkét gyerek életét veszti. (Persze az utolsó pillanatban a fiú is megbocsájt.) A jellemábrázolás borzasztó: Athonell nem karizmatikus vezető, hanem egy ripacs, Marcus gyerekeinek érzelmei pedig olyan hiteltelenül vannak ábrázolva, hogy az fizikailag fáj. A párbeszédek izzadtságszagúak, a leírások szétesők.

Brandon Hackett: Én, a halhatatlan — 2406. Találkozás
Ismét egy érdekes és kalandos történet, amiben Marcus fejvadászok elől menekül, akiket egy felszarvazott férj fogadott fel, hogy bosszút álljon hősünkön. Ám egyikükről kiderül valami, ami mindent megváltoztat… Ha eltekintünk a nagyon gáz szexjelenetektől, akkor talán a legjobb történet a ciklusban. (Az ötödiket még nem olvastam.)

Na, meg tudjátok tippelni, hogy a négy közül melyik kapott Zsoldos-díjat?

Greg Egan: Átmeneti álmok
Első találkozás Egannel. Őszintén szólva nem győzött meg, az ötlet érdekes ugyan, de túl van magyarázva, és nagyon lapos a stílusa. Remélem, a Diaszpóra és a többi novella jobban bejön majd…

Frank Mobile: A nagy menekülés
Érdekes az alapötlet, de a stílus sok kívánnivalót hagy maga után. Összecsapott mondatok, hiteltelen párbeszédek. Viszont a kötet legjobb csattanója címet egyértelműen ez a novella viszi el.

Allen Newman: Acélkoporsó
Drakula az űrben. Ééééérted? Drakula.Az.Űrben! Ha nem esne le azonnal a dolog, az egyik szereplt ráadásul Quincey-nek hívják, és persze van a “Mesterért” rajongó, őrült karakter is. Feledhető írás.

Chuck Palmer: A hetedik fegyver
A kötet mélypontja. Hét becsületes “szövetségi” katona hét mentőkabinban menekül egy ellenséges űrhajóról, ám annak gonosz parancsnoka üldözőbe veszi őket, és egy titkos fegyverrel (célkövető rakéta, ami okosabb még a parancsnoknál is) egyenként leszedi őket. A novella azt próbálja elérni, hogy törődjünk a hét menekülővel, és érintsen meg minket a haláluk, ám ehhez a kétmondatos jellemzések közel sem elegendőek, pláne, hogy általában a nevüket is csak fél oldallal elkerülhetetlen pusztulásuk előtt halljuk először. Az egyes menekülők “fejezetei” között az űrhajó parancsnokát láthatjuk, amint
1. betölt egy új rakétát;
2. dörzsölgeti a kezét;
3. elmagyarázza valakinek, hogy betöltötte a rakétát.
Lehetett volna érdekes is a novella, ha mondjuk 3-4 menekülő van csak, de azoknak van háttere, nem csak egy névből és egy (majdnem mindig egyforma) halálból állnak. A pocsék stílus szintén nem emelte a novella fényét.

Kyra Potter: Haláltánc
Űrcsata, aztán egy másik űrcsata, aztán egy harmadik. Történet nem volt, legalábbis én nem vettem észre.

Kim Lancehagen: U.S.S.A.
Két fiatal próbál elmenekülni egy diktatúrából, amit Amerikai Szocialista Köztársaságok Szövetségének hívnak. Alternatív történelmi írás, de nincs eléggé átgondolva a világ, és egyáltalán nem érdekesek a karakterek. A történetet (a kötetből egyedüliként) illusztrációk kísérik, amik különböző jellegzetes amerikai posztereket/képeket ábrázolnak kommunista feldolgozásban. (Pl. “The Communist Party wants YOU for U.S. Army”) Az illusztációk jópofák (bár nem túl kidolgozottak), de ennyi előnye van összesen a novellának.

Peter Sanawad: Létra a tetőn
Egy porszívóügynök egy elmaradott bolygóra érkezik, hogy eladjon egy kupac elektronikát a helyieknek. Mivel egyedül nem tud átjutni a dzsungelen, csatlakozik egy turistacsoporthoz. Ám senki sem az, aminek mutatja magát: mint kiderül, mindenki kém, android vagy csempész a társaságból. A slusszpoénon mondjuk jót röhögtem, de egyébként túl hosszú és érdektelen volt a novella.

Kim Lancehagen: A halál három arca
Valójában három független novella, mindhárom a halálról szól. A Vágóhíd nem volt rossz, de Asimovtól olvastam már nagyon hasonlót. A Befejezetlen szimfónia már egyedibb volt, ám főleg az elején túl költői próbált lenni. A Képek kútja feltette a koronát: számomra unalmas szenvelgésbe torkollott az egyébként érdekes alapötlet.

Életem első teljes Cherubion-antológia olvasása volt, és azt hiszem, jó darabig nem lesz újabb.


pat
3.0/5

Elnézést ​mindenkitől, most ezt csúful lepontozom, sajnos.
A Halhatatlan-ciklus nem olyan rossz, olvastam volna még tovább, és a többi novella között is volt egy-két jobb darab, de összességében… A kötet stílusa meglehetőst ponyva, tartalmában se nem túl szellemes, se nem túl eredeti. Olyan extrákat, mint jellemábrázolás, izgi társadalmak, idegen létformákkal való kapcsolat, ne is várjunk.
Aki halhatatlan, az nekem ne nyafogjon, ne csajozzon, hanem járjon be filozofikus mélységeket és magasságokat, minden szabadidejében jellemfejlődjön, és izzó tekintete fókuszában az Emberiség érdekeit tartsa.
És nem paraziták. Szimbióták.


Razor
4.5/5

Brandon ​Hackett – Én, a halhatatlan: A címadó ciklus nagyszerűen bemutatja a frissen halandóvá vált Marcus Barbess kezdeti rémületét, miként kerül a hatalom csábításába, majd szembesül a múltban valamint a jelenben elkövetett hibáival, míg egy hozzá hasonlóra nem akad.
Greg Egan – Átmeneti álmok: Eléggé túlbonyolított, filozofikus sztori. Nem igazán tetszett, de lehet, csak nekem nem jött át a mondanivalója.
Frank Mobile – A nagy menekülés: Érdekes az alapkoncepció (az űr belseje felé menekülés), azt hittem tudom mi lesz a vége, de némileg mást kaptam.
Allan Newman – Acélkoporsó: Drakula találkozása az űrtechnikával. A nyomok alapján már sejthető volt, hogy vámpír áll a dolgok hátterében, már csak a megölésének a módszere volt kérdéses, ami ötletesre sikerült.
Chuck Palmer – A hetedik fegyver: Egyfajta tíz (itt hét) kicsi néger sci-fibe oltva. Azt hittem az utolsó ember a végén kamikaze akciót hajt végre, de végül más lett itt is a befejezés.
Kyra Potter – Haláltánc: Kissé se füle-se farka érzésem volt azzal, hogy valahonnét a háború közepéből lett kiragadva. Egyébként a Wing Commandert jutatta eszembe :D Teljes regényként vagy egy univerzumban elhelyezve lehet jobban megállná a helyét.
Kim Lancehagen – U.S.S.A.: Mi lett volna ha a Szovjetunió elfoglalja az USA nagy részét? Kiderül ebből a rövid, de velős, helyenként megmosolyogtató (pl. Elvis helyett Karel Gott a sztár) alternatív világban játszódó történetből. Szívesen olvasnék még ebben az idősíkban játszódó történeteket.
Peter Sanawad – Létra a tetőn: Ez sem igazán tetszett. Legvégén a csattanó aranyos, de addig “unalmas” a történet, a rejtélyesnek szánt szereplők nem bizonyultak túlságosan érdekesnek.
Kim Lancehagen – A halál három arca: Ahogy a címből is látszik, a három független történet három aspektusból közelíti a halált. Míg az első egy viszonylag “realisztikus” poszt apokaliptikus környezetben kezd, addigra a harmadik szinte teljesen elmegy filozófiai irányba.


CoyoteStarrk
5.0/5

Évek ​óta kerestem ezt a könyvet és nem is csalódtam benne. Az Én, a halhatatlan novellák lenyűgöztek, igaz a Hegylakó óta imádom a halhatatlansággal kapcsolatos történeteket. A mellettük helyett kapó többi történet között is van 1-2 nagyszerű. Erősen ajánlott a sci-fi kedvelőinek.


ppayter
2.5/5

A ​Markovics Botond által jegyzett címadó novellafüzér mellett elsikkad a többi történet; azt viszont ki kéne adni külön kötetben a más kötetekben megjelent novellákkal együtt.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

31.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók