A ​hontalanság metaforái Publicisztikák, ​esszék, vallomások 1988-2000

George Orwell - Az ​irodalom fölszámolása
Az ​Állatfarm és az 1984 című regények rég várt közzététele után most George Orwell esszéiből, publicisztikai írásaiból állított össze átfogó válogatást az Európa Könyvkiadó. Ily módon válik teljessé a népszerű angol szerző sokáig visszatartott életműve a magyar olvasó számára. Orwell ugyanis mindenekelőtt és mindenekfölött újságíró volt, azon kevesek közé tartozott, akik az újságírást, ezt az aktualitáshoz tapadó, gyakran felszínes, közönséges és korrupt műfajt a tartalmas, maradandó művészet rangjára emelték. Cikkei a politikai publicisztika, kultúrszociológia és irodalom területét pásztázzák végig. Ezek az elfogulatlan szókimondással, józan ítéletalkotással, világosan és ötletesen megírt esszék egy jelentős és eredeti gondolkodó pályáján vezetnek végig. Ugyanakkor kordokumentumok is: századunk talán legviharosabb szakaszának politikai, intellektuális és irodalmi krónikáját kínálják. Orwell, aki demokratikus szocialistának vallotta magát, máig ható érvénnyel elemezte a totális diktatúrák - a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunkó - működését, a totalitárius rendszer hatását irodalomra, nyelvre. Kötetünkben olvashatók az Irodalom és totalitarizmus, A politika és az angol nyelv című és más ismert tanulmányai, és széles körű érdeklődésre tartanak számot a tömegkultúrával, a detektívregényekkel, malacvicc-képeslapokkal foglalkozó szellemes írásai is.

Fehér Ferenc - Egyazon ​ég alatt
Rövid ​párizsi ott-tartózkodásom után hazajöve,özvegy édesanyámnak arról beszéltem topolyai kis otthonunkban, hogy milyen sok szépet láttam,s hogy a versailles-i királyi palota termeiben milyen szép szőnyegek vannak a földre terítve...Így mondtam, hogy a földre, s véletlenül sem azt, hogy a padlóra vagy a tükörsima parkettre. Én már csak a földre hajolok le,virágért, koporsóra szánt göröngyért vagy kezemből kihullott ceruzáért...Mindegy, hogy a svájci havasi gyopárért nyúl-e a kezem zord sziklák világában, a topolyai temető legfrissebben hantolt sírjánál állok-e, vagy az újvidéki szobám íróasztalánál görnyedek .A földet érzem alattam mindig és mindenütt.Úgy,ahogy kisgyerekkoromban éreztem ott, az apám ásta dinnyefészekben kutyorogva, vagy ahogy a port őröltem sovány kis tenyeremmmel a Vágóhíd sor útporának szörnyű sivatagában. Ha most leírtam - évtizedek után - ismét a szót: "Egyazon ég alatt", nemcsak az eget értettem.A földet is.Azt amelyikről beszéltem.

Kertész Péter - Felülvizsgálat
A ​már javában nyugdíjas újságíró, aki az utóbbi években megannyi intellektuális próbálkozás mellett, mint a fél évszázada pusztuló, általa rendbe hozott szentendrei zsidó temető gondnoka hallatott magáról, egyik versében - mert hogy költőként kezdte - kamassziózisnak, a felnőtté válás képtelenségének nevezte azt a kórképet, amelyben maga is szenved. A megkésettség és ez a túlhordott attitűd jellemzi ma is a sajtóba a múlt század 70-es éveinek elején, jóval a krisztusi koron túl berobbant Kertész Pétert, akiről már a startnál érzékelni lehetett, hogy nem akármilyen munícióval érkezett. Személyes sorsa - deportálás, édesapja elvesztése, árvaház, tébécé, hajléktalanság - eleve behatárolja érdeklődési körét, amely a mindenkori hátrányos helyzetek, előítéletek, kisebbségi sorsok felderítésében nyilvánult meg: üzemi újságíróként éppen úgy, mint parlamenti tudósítóként. Folyvást úton volt, járta az országot, hogy tapasztalatairól beszámoljon. Tudósításban, tényfeltáró riportban, interjúban, publicisztikában egyaránt. Így aztán szinte minden falnak - amit tanult kollégái gondosan kikerültek - nekiütközött. Mivel, mint afféle outsider, abban reménykedett, hogy általa is megy majd előbbre a világ. Nyugdíjba vonulásáig három országos lap főmunkatársa volt: Magyar Nemzet (nem tévesztendő össze az ilyen néven ma is megjelenő napilappal), Népszabadság, Magyar Hírlap. Az életművéért méltán Pulitzer-emlékdíjas Kertész Péter látszólag mindent elért, amit magyar újságíró elérhet ezen a kinek rögös, kinek akadálymentes pályán. Ő volt a háború utáni ez ideig egyetlen magyarországi sajtósztrájk vezetője. A Felülvizsgálat rövid időn belül Kertész Péter ötödik könyve. Az előzőek: A Komlós (2002.), Nehéz zsidónak lenni (2003.), Kis ékszerdoboz (2003.), zsinórmérték (2004.), A könyvek hídja (2005). Valamennyi kiváló (újság)írói teljesítmény. Ezúttal az egészségüggyel kapcsolatos publikációiból válogatott össze egy kötetre valót. Az országos és más lapokban megjelent, aktualitásukat mit sem veszített írásokból végigkísérhető az elmúlt negyedszázad.

Konrád György - Harangjáték
A ​Harangjáték című kötettel zárul egy trilógia, amely a Kakasok bánata és az Inga című könyveimmel együtt alkot egészet. Kétszáznegyven miniatűr, egymással lóugrásos kapcsolatban álló mondatok, nem regény és nem esszé, tűnődések a tartásról, önállósított liriko-epigrammatikus szekvenciák, egyszemélyes életfilozófia. Egy ember körbefordul a maga világában, térben és időben, a szövegdarabok véletlenszerűen egymásra találnak, közöttük személyes összetartozás van. Háziiparos vagyok, biográfiám eseményes részét, a leghosszabbat befejeztem. Most éppen ások. Szürke foltokat szeretnék föleleveníteni, kép adja a képet. Lehet, hogy az ásatás végtelenné húzódik. Mint amikor egy csoportfényképből egy arcot kiemelünk, és népes kíséret jön a nyomában. Városokat, tereket keresek, ahol történt valami. Hogyan építi-börtönzi be magát egy ember a sorsába? Lehetett volna másképp is, a megvalósulás rendszerint idétlen. Az irodalommal kutatom, hogyan éljek. Még ha egyes szám első személyben gondolkodom is, érzek magam körül egy többes szám első személyt. Az én mögött lappang egy mi. A pontos emlék kimélyíthető, az igazság érdekes, többletvarázsa van. Asztalhoz ülve, megyek a tollam után, és megsejtek emberi állapotokat. Akarhatom is, hogy ilyen vagy olyan legyek, de az akaratom nem elég erős játékos a sorsommal szemben. Olvasóim felderítője vagyok alkonyi tájakon, félvakon tapogatózom a megvilágítás felé, és csak késve fogom fel, hogy éppen ez a tapogatózás az utam célja. Kenyérkereső munkáim nézőpontnak is megfeleltek. Beleszülettem a témámba, napjaim keretéről mint agyalágyult és fantasztikus történelemről gondolkodhattam. Nem lepődöm meg rajta, hogy a ragadozó húst akar enni, a pók legyet akar fogni, és hogy az ember viszont sok mindent akar. Zéróista vagyok, és a semmihez mérem a történéseket. Mi máshoz mérném a valamit, mint a semmihez? Ha több annál, akkor már valami. Köszönöm, hogy van házam, és lett vacsorám is; emlékezetemben leélni érdemes napokat sorolok egymás mellé. Igyekszem megmenteni valamit jövés-menéssel eltöltött napjaimból, próbálok nem egészen meghalni, csak hogy egy darabig még legyek, mint egy fatörzsbe vésett, vagy egy börtöntéglafalba karcolt monogram.

Wass Albert - Mese ​az elveszett szabadságról
A ​kötetbe a hagyatékban maradt publicisztikai írásokat gyűjtötte egybe Gálfalvi Ágnes.

Lu Hszün - Irodalom, ​forradalom, társadalom
A ​kínai irodalmár 1881-ben született Csou Su-zsen (Zhou Shuren) néven, Lu Hszün az egyik leggyakrabban használt írói álneve volt. 1902-ben utazott Japánba tanulni, itt irányult figyelme a kelet-európai irodalom felé. Eredetileg orvosnak készült, végül mégis az irodalom mellett kötelezte el magát. 1909-ben tért vissza Kínába, előbb tanított, majd az oktatási minisztériumban dolgozott. 1918-ban jelent meg első elbeszélése, ezt olyan művek követték, mint az Egy őrült naplója, az Orvosság, a Kung Jicsi vagy az A Q hiteles története. A kínai irodalomtörténet máig az egyik legnagyobb alkotójaként, a modern novellairodalom megújítójaként tartja számon az 56 évesen elhunyt Lu Hszünt. Magyar nyelven Galla Endre révén jelentek meg művei, ő fordította az Irodalom, forradalom, társadalom című esszégyűjteményt és a Hajnali virágok alkonyi csokorban elbeszéléskötetet.

Tamási Áron - Gondolat ​és árvaság
A ​Tamási-életmű egészének szerves része a gazdag és sokágú publicisztikai termés. Az írások hiteles kifejezői egy huszadik századi erdélyi magyar író szellemi magatartásának, emberi-művészi eszményeinek, felelősségteljes gondolkodásának. A Gondolat és árvaság Tamási Áron 1923 és 35 között írt publicisztikáit tartalmazza, s azoknak lehető legteljesebb gyűjteménye. Ma már gyakorlatilag hozzáférhetetlen írásokat tár az olvasók elé.

Márai Sándor - Röpirat ​a nemzetnevelés ügyében
Márai ​Sándor pro és kontra visszhangot kiváltott, ma is időszerű írása a nyugati műveltség megmaradásának esélyeit latolgatja a „minőség igényének” szellemében.

Vámos Miklós - Húrok
"Kellenek ​a HÚROK. Ütőn, hangszeren, fémből, műanyagból vagy bélből, ahogyan eredetileg mind a gitárra, mind a teniszütőre sodorták. Ezeknél is nélkülözhetetlenebbek az érzelmi húrok, ha azokon játszunk, nagy baj nem lehet. A tudás fontosabb, mint a pénz. Az érzelmek fontosabbak, mint a tudás. E két elvet követve leélhető egy tartalmas élet ezen a földön. Tizennégy évesen kezdtem GITÁROZNI. Hamarosan zenekart alakítottam. Bródy Jánossal ekkor tájt ismerkedtem össze. Elmúltam húsz, amikor különféle okokból (részletek a könyvben) kiszálltam a Gerilla együttesből, mélyen megbántva, csalódottan. Aztán negyvenkét évig (tavaly márciusig) nem vettem a kezembe gitárt. Harmincegy voltam, amikor először jártam TENISZPÁLYÁN. Azóta rendszeresen játszom. (Küzdök.) Átlagosan heti háromszor. Télen-nyáron. Ha esik, ha fúj. Bármiféle utazás lehetőségét fontolgatva először mindig azt mérlegelem, hány tenisz maradna ki. Nem vagyok normális, belátom. Életem két meghatározó SZENVEDÉLY-éről szól a Teniszezz velem... és a Ha én Bródy volnék. A harmadik, még elementárisabb SZENVEDÉLY, az írás kapcsolja őket össze. Amikor ezt Bródy Jánosnak megemlítettem, azt mondta: Mázlista vagy! Sokaknak egy igazi szenvedély sem jut. Az volna szép, ha az olvasó ütőt vagy gitárt ragadna e könyv hatására. Esetleg mind a kettőt, bár talán nem egyszerre." Vámos Miklós

Márkus György - Vajda Mihály - A ​Budapesti Iskola
A ​kötet átfogó, bár közel sem minden részletre kiterjedő „pályaképet” vázol fel Lukácsról, oly módon, hogy végigelemzi a XX. század valamennyi releváns filozófiai problematikáját és kérdésfeltevéseit.

Kosztolányi Dezső - Ércnél ​maradóbb
"Emléket ​hagyok itt, mely ércnél maradóbb, s a királyi gúlák ormánál magasabb, éhes záporeső, bamba-dühös vihar el nem döntheti ezt, állja a végtelenévek hosszú sorát s a rohanó időt" - írta Horatius az I. században. És Kosztolányi Dezső 1935-ben, a Pesti Hírlap hasábjain, amikor az ódákat fordította. A jelen válogatás Kosztolányi irodalmi publicisztikáiból azokat az írásokat tartalmazza, amelyek a világirodalom legismertebb és legfontosabb szerzőiről szólnak, bemutatva egy-egy kort, korszakot és pályaívet, miközben szemtanúi vagyunk Kosztolányi enciklopédikus tudásának is. Valamennyi szerzőről úgy tud írni és véleményezni, hogy az olvasó csak lenyűgözve ámul, micsoda alázat és tisztelet vezérelte a szerzőt, amikor irodalmi elődeiről nyilatkozik. Az antológia a latin műveltségtől kezdve teljes európai körképet tár elénk, Horatiustól Shakespeare-n és Goethén keresztül Puskinig, Dosztojevszkijig, Thomas Mannig, a Kalevalától Rilkéig. A kulturális "utazások"-at 1910 és 1935 között vetette papírra Kosztolányi, de üzenetük és értékrendjük időtlen. Szerkesztő-válogató Réz Pál.

Mariusz Szczygieł - Teremts ​magadnak édenkertet!
"Azokat ​az embereket szeretjük a legkevésbé, akiknek ugyanazok a hibáik, mint nekünk. Ezért imádjuk a cseheket. Mert ez olyan nemzet, amelynek egészen más hibái vannak." "Olyan könyv lebegett a szemem előtt, amely rögeszmék nélkül beszél kedvenc országomról. Nem tükröz, nem tárgyiasít, nem szintetizál kényszeresen. Trehány csehbarát vagyok, könyvem nem vezet végig mindentudó útikalauzként sem a cseh kultúrán, sem Csehországon. Nem objektív. Nem tart igényt semmire. Csak az van benne, ami az utóbbi tíz évben megragadott, azóta, hogy először jártam ebben az országban. Az olvasmányaim alapján készített feljegyzéseimet tartalmazza, beszámol arról, hogyan zajlottak a találkozások olyan emberekkel, akiket ott látni akartam. Némelyik írás eredetileg a Gazeta Wyborczá-ban jelent meg, de átdolgoztam és új anyagokkal bővítettem a könyv számára. Röviden - arról szól ez a könyv, hogy egy ország képviselője rokonszenvet érez egy másik ország iránt. Lehet, hogy szól még valami másról is, de azt már Önökre bízom." Mariusz Szczygieł A tényirodalom legkiválóbb lengyel képviselőjeként számon tartott Mariusz Szczygieł nemzetközi mércével mérve is népszerű szerző. Írásait riporteri kíváncsiság, alaposság, tömörség, egyedi látásmód és fanyar humor jellemzi. A többek közt magyarra is lefordított Gottland című kötetét a csehek magas állami kitüntetéssel ismerték el, Brüsszel Európai Könyvdíjjal jutalmazta. Jó érzékkel megválasztott témái, riportalanyai segítségével Szczygieł olyan pontosan feltérképezte a cseh kultúrát, mint a legambiciózusabb antropológusok. A Teremts magadnak édenkertet! című gyűjteményben pedig a riportesszé műfaját tökélyre fejlesztve az ateista cseh társadalom ábrázolására vállalkozott.

Ifj. Korhecz Tamás - Otthonteremtőben ​a szülőföldön
Ifj. ​Korhecz Tamás írásainak alapértéke, hogy igazán közelről és kompetensen látja azokat a folyamatokat, amelyek az elmúlt két évtizedben a vajdasági magyarság sorsát alakították. Szövegeiben az egyik kulcskérdés az autonómia és a nemzeti tanácsok, mint ennek megvalósítási formái. Az autonómia és a nemzeti tanácsok problémakörével foglalkozó írásai mellett elemzései olvashatók a magyar nyelvű oktatásról a Vajdaságban, a magyarországi népszavazás hatásairól, a kettős állampolgárságról, a magyar politikai érdekképviseletről a szerb porondon.

Koppány Zsolt - A ​hóhérság eszkalációja
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jókai Anna - Perc-emberkék ​dáridója
Az ​írónő kötete a rendszerváltozás óta eltelt időszakban megjelent esszéit és publicisztikáját tartalmazza. Olvasmányos, mint egy regény, s egységes annak ellenére, hogy témái szerteágazók. Döbbenetesen őszinte, az igazságot kereső oknyomozó szókimondással láttatja villanásnyi pillanatfelvételekben a hétköznapi valóságot (Gyerek a kövön, "Gyerünk a moziba be"; A Budapest-élmény). Utalásai mögött a napjainkban mindannyiunkat foglalkoztató gondok, a társadalom "betegségei" bújnak meg (Három kivánság; Újra itthon - Erdély után; Az értelmiség nyomorúsága). Megvesztegethetetlen pontosságú az 50-es éveket felelevenítő, múltbatekintő, mitsem szépítő emlékezete, melynek nyomán érzékletessé válik az a kor, amikor a gondolat is guzsbakötött volt, de nem voltak jobbak a későbbi "puha diktatúra" évei sem. Az író kötelessége, hogy ezekben az időkben is vállalja feladatát, írjon és reményt adjon, biztasson és keresse az igazságot (Miért ír Ön - Jókai Anna?). Plasztikus képsorok láttatják a 60-70-es évek "hurrá optimizmusát" a Perc emberkék dáridóját, akik euforikus örömtől kábultan évezték, hogy megnyiltak a kapuk nyugat felé, van trabantjuk, hűtőszekrényük stb. (Kezdet vagy folytatás). Ám pont ez a jövő nélküli jelen, mely felbolygatja az olvasót, akkor amikor napjaink kereszténységéről ír (Kereszténynek lenni - itt és most), vagy a politikáról, a szeretetről, az erőszakról, netán az irodalom hasznáról (A maradó és a mulandó). A szerző keresztény hittel, töretlenül járja a maga útját, mélységesen meg van győződve igazáról, s nem veszi el olvasójától sem a reményt, hiszen mint írja "még nincs kész a világ". - Jókai Anna tiszta képekben megmutatkozó, az egyén és a világ viszonyáról vallott ars poetikája - széles körű ajánlásra érdemesítik a kötetet.

Adalbert Stifter - Bécs ​és a bécsiek, életből vett képekben
Adalbert ​Stifter a 18. századtól fokozatosan kibontakozó modern osztrák irodalomnak Anastasius Grünnel, Franz Grillparzerrel, Nikolaus Lenauval együtt jellegzetes képviselője. Hagyományőrzők voltak ők, de nem konzervatívak, s ennek köszönhető újrafelfedezésük a mai Ausztria részéről. Ebbe a hagyományba beletartozik a jozefinizmus reformokra kész nevelési szándéka, a császárvároshoz való ragaszkodás és a mérhetetlen természetimádat, mint a soha nem szűnő osztrák hazaszeretet alkotóelemei, s mindez szoros egységben a szomszédos népek iránti tisztelettel. Stifternek, a Cseh-erdő szülöttének ecsetét és tollát az érintetlen természet szépsége "irányította", s ez kiegészült a császárváros múltját felidéző és jelenét aprólékosan megfigyelő képességével, a múltat fürkésző és kortársait tanítani óhajtó esztétikai és etikai célkitűzéseivel. Szülőföldje egyszerű embereiben és főleg az ártatlan gyermeki lélekben az erdők karácsonyi szent áhítatát fedezte fel. A magyar pusztáról írva, a reformokra áhítozó, és a természetben tisztán megmaradni, illetve megtisztulni képes ember típusát Széchenyi István vonásaival ruházta fel. A magyar 1848-ból mindenki által legalább névként ismert Heckenast Gusztáv nemcsak összes műveinek kiadója volt, hanem egy életre szóló barátság fűzte őket össze. Ezernél több megmaradt levelének jó kétharmadát Heckenasthoz írta. Elegendő okunk van rá, hogy első művének e kiválóan sikerült magyar fordításán keresztül újra felfedezzük. Hosszú lélegzetű nagy regényeiből Thomas Mann merített ihletet, amikor a József-regényeket írva kikapcsolódást keresett. Számos kisebb elbeszélése mai zaklatott világunkban a nyugalom és az emberi tisztaság után vágyva, számunkra is értékes szellemi táplálékul szolgálhat. (Mádl Antal)

Bitó László - Még ​négy év
Bitó ​László tisztviselők gyermekeként 1934. szeptember 7-én született Budapesten. Családi háttere miatt az 1950-es években kitelepítették, majd munkaszolgálatos volt a komlói szénbányában. Az 1956-os forradalom alatt lefegyverzik tisztjeiket, ezt követően igyekeznek feljutni Pestre, de elfogják őket. Miután kiszabadult, az Egyesült Államokba menekült, ahol ösztöndíjat kapott a Bard College-ba. Az egyetem elvégzése után sikeres orvoskutatói karriert épített. Tudományos munkássága New York Cityben a Columbia Egyetemhez kötődik, ahol az akadémiai ranglétrát végigjárva professor emeritusként ment nyugdíjba. Orvoskutatóként - többek között - a szem korosodását tanulmányozta, és jelentős eredményeket ért el a glaukóma kialakulása, megértése és kezelése terén. Tudományos pályafutásának eredménye a 2002-ben az év gyógyszerének választott Xalatan kifejlesztése, amely a vakságot okozó glaukóma kezelésében a műtéti beavatkozást a legtöbb esetben szükségtelenné teszi. Orvoskutatóként 145 publikációja és 3 kötete jelent meg. Az egyetemes orvostudomány terén elért eredményeiért, a zöld hályog elleni cseppek felfedezéséért és a Columbia Egyetem magyar programjának támogatásáért 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje elismerést vehette át. Az 1990-es években hazatelepült szülővárosába, Budapestre, és viszszavonult a tudományos kutatástól. Azóta elsősorban irodalmi és közéleti tevékenységet folytat. Panoráma, 2008. április-június ...Az előttem szólók említették 1945-öt, a felszabadulást, a Második Köztársaság megalakulását, de azt nem: mit éreztünk, amikor végre kijöhettünk az óvóhelyről, és látnunk kellett szeretett városunkat romokban... Aztán összefogtunk, hogy megvédjük házunkat az őszi esőktől. De volt, amikor ellopakodtam otthonról, és bejöttem ide, az ország házába, a hetedik mennyországnak tűnő könyvtárba, ahol még az állandó éhségemet sem éreztem... Évek múltán, a kitelepítés, a komlói munkaszolgálat, a forradalom, az amerikai emigráció és a visszatérés után a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének átvételére léptem be újra ebbe a házba 2004. augusztus 20-án... Nagy élmény volt, hogy kezet foghattam a három legmagasabb közéleti méltósággal. Aztán kézfogások elmaradtak. És akkor tudtam: nagy bajban van demokráciánk. Mert nem elég kikiáltani a köztársaságot, szellemiségéért naponta ki kell állni... Ez a legfontosabb leckénk a Harmadik Köztársaság kikiáltásának huszadik évfordulóján. Húsz évvel ezelőtt azt hittük, hogy eljött az ígéret földje. Most pedig be kell látnunk: igaza volt Mózesnek, amikor negyven évig bolyongott népével, hogy kihaljanak azok, akik hozzászoktak a szolgasághoz... Gondolatok Bitó László ünneplő beszédéből a Harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának 20. évfordulóján

Csapody Miklós - A ​díszmagyar
A ​többjelentésű cím olyan cikkek, tanulmányok és esszék gyűjteménye, amelyekben a haza és haladás témakörét érinti közvetve vagy közvetlenül Csapody Miklós. A kötet érdekessége, ahogyan hogy az aktuális események által ihletett írások távlatot kapnak: nemcsak az írásuk óta eltelt néhány év, hanem az értékrend távlata is ez.

Szirtes Gábor - Ötnegyed
"Oh, ​a szárnyas idő hirtelen elrepül,/ S minden míve tűnő szárnya körül lebeg!" - jutottak eszembe Berzsenyi sorai kötetem írásainak rendezése közben. Mindenekelőtt nem azért, mert "a szárnyas idő, a közelítő tél" már engem is megérintett, hanem főleg azért, mert írásaim egyik motívuma: az idő. Az egykor szép, máskor zord, néha lassan araszoló, gyakran gyorsan iramló, ám mindenkor eltökélten, megállíthatatlanul előrehaladó. Vele folytatott küzdelmünk néha ösztönző, újabb teljesítményekre sarkalló, néha a munkát akadályozó, gátló, néha kötelezettségeinkre, adósságainkra figyelmeztető. Időnként még azt is sugalló, hogy e földi létben milyen jó is lenne egyetlen életünknél többet is megélnünk. Úgy, ahogyan ezt írásaim "odaátra" költözött főhősei: Lovász Pál, Bárdosi Németh János, Dénes Gizella, Weöres Sándor, Pákolitz István, Rajnai László, Takáts Gyula, Tüskés Tibor és társaik, valamint kortárs alkotói: Czigány György, Bertók László, Halmai Tamás is tették és teszik. Az időt kutatja, szólítja meg a borítón látható festményén Nőt Béla képzőművész. Időelméleti - ám nem sport, nem zenei - fogalom könyvem címe is. Ezzel - az általa oly gyakran használt - kifejezéssel a 2009-ben elhunyt Tüskés Tibort idézem, könyvemet az ő emlékének ajánlom." (a Szerző)

Milan Rúfus - A ​költő hangja
Milan ​Rúfus verseivel már volt alkalma találkozni a magyar olvasónak. A mai szlovák költészet talán legizgalmasabb alkotója ezúttal az esszé műfajában szólal meg magyarul., Az itt közreadott régebbi és újabb keletű írásokban az otthonban, nemzetben, társadalomban gyökerező, de emberiségben, világban gondolkodó ember szólal meg , s mondja el gondolatait a művészetről, a költészet és a költő szerepéről, az irodalom és a nemzet, a művészet és a valóság, az erkölcs és a szabadság kapcsolatáról, a nyelv dolgairól, vall költői pályájáról, a társadalom időszerű gondjairól. Nagy műveltségéről, éles megfigyelőkészségről, egyéni látásmódról, mély humanizmusról tanúskodó alkotások ezek! Hangjuk őszinte, szomorúan komoly - helyenként az iróniát sem nélkülöző -, nyelvük sajátos metaforákban gazdag, minden mesterkéltséget kerülő. Rúfus esszéiben is költő. Esszéit olvasva költői világáról alkotott képünk is teljesebbé válik.