Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


ParadoxH
4.0/5

Darvasi ​László maga a szépirodalom, vagy ahhoz valami nagyon hasonló. A gyakorlatias gondolkodásmóddal megáldottaknak és megverteknek úgy kell elképzelni, hogy mikor végigolvasol tőle egy eltalált mondatot, még egyszer visszamész a mondat elejére és hangosan, kimérten újraolvasod, mintha te írtad volna és éppen egy felolvasói esten lennél (te az est fénypontja) valamilyen neves művelődési központban. Szabados fantázia, néhol meghökkentő és/vagy megszokott, de újszerűen előadott témaválasztás és tágas szókincs a fő repertoárja, megőrjítve egy kis posztmodern humorral, úgy hogy közben az egésznek van egy darvasi féle esszenciája – amit nehéz megfogalmazni, mert ahhoz Darvasinak kell lenni. Kb ezt gondoltam a könyvről, amíg a válogatás vízválasztó részéhez érkeztem. Ennek a résznek a feelingje (barátja halála), mintha egy lerótt tartozást tudna le és mintha nem is ugyanaz az ember írta volna. Szódával ez is elment nagy nehezen, de olyan mint egy kommunista villanyoszlop a város folyójának közepén, hirdetve a kor építészeti “bravúrját”. Azért jófijú a Darvasi…


sztimi53
4.5/5

Hogy ​hogyan csábítsunk el egy könyvtáros kis asszonyt én azt nem tudom, ebben a tudományban mondjuk Lovasinak vannak kiterjedt ismeretei, de Szív Ernő mindenesetre tudja hogyan kell a patikus kisasszonyt meghódítani. Szórakoztam, a tárcákat nagyon élvezem, de A berlini fekete füzet lehúz, vagy az eső, nem tudom. Írások nőkről, tévéről, írásról, írókról, kis magyar fociról, de főleg nőkről. Az egyik kedvencem: az óda a szőrős hónaljhoz. (Vajon tudja a Szív, hogy azóta van Szőrös hónaljú lányok fánkklub csoport a Facebookon?) Olyan szépen ír, finoman humoros, enyhe alkoholistai őszinteséggel tárja fel a történeteit, szerettem. Jöhet még nekem Darvasi, hosszabb összefüggőbb történettel.


Goofry
5.0/5

Őrület! ​Micsoda egy kérdés ez? Mer’ ha ugyanis engem kérdeztek, akkor én aszondom, hogy jó gyorsan és egy szempillantással. (Máskülönben meg áldozatosan nehéz, csekély eredménnyel kecsegtető munkával.)

A kötet elején és végén olvasott jó fekvésű tárcanovellák, valamint hírlapírói közjátékok nálam rendesen betaláltak. No, és nem lehet figyelmen kívül hagynom, ami végbe megyen a megelevenült női kellem ábrázolattyán…! – aaz Igen! – Megkockáztatom, hogy az itt megjelentnél gálánsabb, és egyben pajkosabb humorral átitatott hajbók a női nem irányában csak Hrabálnál tapasztalható.

Egy szó annyi, mint száz: Jó kedélyű szellemességgel, szépen író toll alól kerültek a ritmikás, vérbő mondatokkal dobbanó szívhangzatok a „halló-hipotalamuszomba”.
A középső részben lévő visszaemlékezés is jó stílusú írás, de véleményem szerint nem illik ide, és én ebből a kardiográfijai menüettből minden szívfájdalom nélkül ki is hagytam volna.

A könyvtároskisasszonyoktól pediglen nem szabad sajnálni a nyomdafestéket!
Ezért aztán e könyvnek combosan kiemelkedő sikere kell, hogy legyen a könyvtárakat járó olvasók körében. A hölgyek Szív Ernő stíl okán, az urak a jó-Szív által domborodó hölgyek miatt emeljék vállaik fölé ezen tárcákat. (Kezeket a magasbaaa! Apropó, ha most, ezen a ponton fetisizálhatok, akkor hadd mondom el hamar, hogy amit ezek után még nem tudok femininhónalj-kérdésben, azt biza nem is érdemes #kézen# észben tartani.)

Végezetül, egy Darvasi és egy Szív könyv átolvastán meg kell valljam, az utóbbi úr írásai nekem jobban tetszettek, persze nem lehet kérdés, hogy Darvasihoz Szíven keresztül visz az út…
Hogyan? A két úr egy és ugyanazon személy…? Őrület!


gyurmapok
5.0/5

Tisztelt ​Szív Ernő!
Szégyen és gyalázat, de én önről egy évvel korábban még csak hírből sem hallottam. Szégyen és gyalázat, de én öntől két hónappal ezelőttig egy árva sort sem olvastam. Hogy szégyen-e, esetleg gyalázat, nem tudom, de be kell vallanom, hogy ahhoz a bizonyos ismeretlen levél feladójához hasonlóan szeretnék én is rövid időkre az ön bőrébe bújni.
Szeretnék Szív Ernő lenni, és újra elcsábítani a szívemnek legkedvesebb lányt – Szív Ernőként bókolni neki, Szív Ernőként suttogni a fülébe elalvás előtt, Szív Ernőként lepni meg valami őrültséggel, amikor nem is számít rá, Szív Ernőként rajongani a testrészeiért.
De Szív Ernő szeretnék lenni akkor is, amikor majd megpróbálom szavakban elbúcsúztatni azt, akit a legjobban szeretek; szeretnék Szív Ernőként fogalmazni amikor kifejtem a véleményem bármiről, legyen az legkedvesebb településeim egyike, a kerékpározás vagy hogy miért rossz a kritikus feleségének. A fiamat is majd olyan szívernősen szeretném megnyugtatni a születése, míg a feleségem a szülése miatt. Szeretnék olyan rossz író lenni, mint maga és úgy összességében csak szeretném Szív Ernő fejével látni a világot.
Nem tudom mi nehezebb: utánozni, vagy megpróbálni nem utánozni az ön stílusát, nekem egyelőre egyik se megy. Nem is bánom, Szív Ernőből pontosan egy kell a világnak, de az nagyon. Azért pedig már én érzem kínosan magam, amiért így rajongok ezekért a pár flekknyi tárcákért, ezekért a mondatokért, és úgy összességében: Szív Ernőért.


Véda
4.5/5

#Ernő!# ​izé Ezekkel a tárcákkal maga lett az én _szív_em ern y _ő_je! Olyan rossz, borongós pillanatomban talált meg, és stíljével tökéletes védelmet biztosított a nyakamba csurdogáló további depresszió ellen. Összecsukni ugyan nem próbáltam, de határozottan hordozható! Köszönöm!


deardurr
5.0/5

Nem ​véletlen, hogy február 14.-én kezdtem el olvasni! Valójában azonban igen. Szív Ernő a zsánerem. Iszom a szavait, bármilyen zagyvaságokat hord össze, végül kiderül, hogy nagyon is értelmes minden, amit mondani akar.
Valójában már két évvel ezelőtt olvastam. Az akkori leendő barátom ajánlotta nagy szeretettel. Most meg ahogy a könyvtárba mentünk közösen, és megláttam ezt a D betűnél, rögvest úgy éreztem, ki kell vennem. Egyrészt az emlékek miatt, másrészt mert valamire már nem emlékeztem, harmadrészt pedig, mert túl tiszta és aligolvasottnak tűnt ez a példány, a két évvel ezelőtt kapotthoz képest mindenképpen! Sajnos nekem sem sikerült nagyon összepiszkolni, rongyolni a lapokat, de talán egy kicsit… csak, hogy másoknak is vonzóbbá tegyem.
Persze Szív Ernőt nem ismerni lehet. De már ha valakid ismeri, akkor az a valaki biztosan nem hagyja ki, hogy ne ajánlja mindenkinek!
Arra emlékszem, hogy nekem két évvel ezelőtt a néhány félreérthetetlenül szexuális témájú mondat nem tetszett. Ma már nem igen találtam ezt visszataszítónak, sőt!
A közepén A berlini fekete füzet (megint) vitte a pálmát. Gyönyörűen rendhagyóan emlékezik meg Bakó Andrásról az író. Emberien.
Majd’ elfelejtem mondani, hogy még mindig kísértetiesen hasonlít néhol Lázár Ervinre… Nem tudok rájönni, hogy miért. De szeretem mindkettőjüket, szóval nem baj.


Diosz
4.5/5

Az ​első oldalak után úgy éreztem, mi jóban leszünk. És ez így is lett. Azt kell mondanom, hogy ha a többi írása is ilyen magával ragadó lesz, lehet hogy új kedvenc szerzőt avatok. #Ehhez azonban még hosszú az út, amilyen tempóban én mostanában olvasok…# Csak ajánlani tudom eme kis szösszeneteket, garantált a kikapcsolódás.


Dün
5.0/5

Mostanában ​kezdtem el tárcákat olvasni és mondhatom, új szerelemre leltem bennük. Ez valószínűleg Márainak, és most már Szív Ernőnek köszönhető…
Szív Ernő tárcái frappánsak, lényeglátóak és témájuktól függetlenül mélyen emberiek.
Odavoltam ezért a kötetért, mert rengeteg oldalán jelen van Szeged, vannak benne visszafogottan (már-már intellektuálisan) humoros írások, de mellettük ott a szomorkás, nosztalgikus A nagy berlini füzet is, amelyben Baka Istvánnak állít emléket az író, és persze A zöld hegedű amely Szív Ernő életének kisebb-nagyobb eseményeiről szól: a fia születéséről vagy éppen egy vonatútról.
Véletlenül alakult úgy, hogy már megint Szív Ernőtől olvastam és nem Darvasi Lászlótól, de most már örülök is neki. Bár remélem, Darvasi írásait is ennyire fogom szeretni.
(Tudom, kicsit skizo dolog ennyire különválasztani az írótól az álnevét, de én kicsit külön gondolok a más néven kiadott könyveire.)


Szeretem, ​ahogy Szív Ernő a nőkről beszél, főleg ahogy a szegediekről. De azt is, ha a német nőkről, akik akkor se lesznek szépek, ha végigmennek a szegedi csodaúton, ahol minden nő megszépül.
Szeretem, hogy Szív Ernő nem Ernő, nem is igazán Szív, hanem szívernő, ahogy mondod, mint a kémiatanárom neve, pont ugyanannyi szótag, külön-külön nem tudod mondani őket.
Szeretem, hogy kicsit Esti Kornél, egy kicsit meg Darvasi László, de igazából egyik sem, vagy ha mégis, akkor ők nem ugyanazok.
Ha könyvtáros kisasszony lennék, valószínűleg az ETO-számok említése nélkül is bolondulnék érted, drága Szív Ernő.


pwz
5.0/5

Szegedi ​molyok ajánlására vettem kézbe eme művet és nem bántam meg! Szeretem az ilyen abszolút hétköznapi dolgokat is más szemszögből bemutató írásokat. Akkor ragozzuk: kortárs…, kortársam…, sorstársam… :)!
Ahogy a nőkhöz – bocsánat: NŐKHÖZ (nagybetűvel :D) -, a másik emberhez viszonyul, ahogy észrevesz dolgokat és mindezt le is írja! Na, ezt a szemléletet kellene “éreznie” minél több embernek.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

50.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók