Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Qedrák
4.0/5

Vegyesek ​a könyvvel kapcsolatos benyomásaim, bevallom, hogy az előző jobban tetszett. Az értékelésem során a pozitívumoktól haladok a kevésbé szerencsés megoldások felé.

Óriási tisztelet az írónak azért, hogy a könyv végén található függelékben feltüntette azt, hogy a szereplők esetében mely események alapulnak tényeken, és melyek fikción. Ez minta lehetne más szerzők számára is, hiszen nem példa nélkül való, hogy egy-egy történelmi esemény kapcsán inkább a regény marad meg az ember emlékezetében, semmint a tankönyvek szikárabb tényanyaga. Kár ugyanakkor, hogy a dőlt betűvel való szedés nem volt következetes, simán maradtak tényként kezelve olyan fiktív cselekmények, mint például az, hogy Luxemburgi Erzsébet gyermekei kinek a fattyai.

Az irodalomjegyzék hosszúságát többen kiemelték, kétségtelenül terjedelmes, ám nem igazán válogatott bibliográfia. A 19. századi daraboktól kezdve a modern történészi munkáig, az áltudományos és kopipésztbajnok íróktól a népszerűsítő munkákig sok minden megtalálható benne, és ezt tükrözik a regény lapjai is.

Többször elmereng a történetírás hasznáról, a történetek továbbadásának a jelentőségéről, amit történészként mosolyogva olvastam, de szerencsére ezek a gondolatok egyáltalán nem lógtak ki az adott beszélgetések kontextusából, cserébe viszont megvilágították a szerző látásmódját a régmúlthoz való viszonyáról.

Maga a regény két részre osztható, egy politikai játszmázásra és egy hadjáratra, az előbbi gondosabban felépített, míg a másik egy sebesebb száguldás a várnai csata és ismert végeredménye felé. Bár a könyv olvastatta magát, a szöveg korántsem tűnt egységesnek, a patetikus és a drámainak szánt fordulatok néhol nagyon kilógtak. A csatajelenetek viszont továbbra is tetszettek, és az is egy remek gondolat, hogy ne csak a magyar szempontok, de az oszmánoké is helyet kapjon a történelmi tablón.

A történelmi karakterek nem kaptak szerintem elég mélységet, ráadásul pont azok az esetek sikerültek gyengébben, ahol a szerző eltért a megismerhető történelmi karaktertől. Újlaki Miklós sokadik pálfordulását például nehezen lehet magyarázni, azt pedig kifejezetten sajnálom, hogy Hunyadi János tettrekészségét úgy emeli ki, hogy közben az egyébként tettre kész uralkodóinkat (Habsburg Albert, I. Ulászló) ügyefogyott és tutyimutyi alakoknak ábrázolja. Nagy kár, mivel jó lenne, ha minél több királyunk lehetne szerethetőbb figura a közvélemény számára.

A két nagyobb negatívum, ami miatt nem tudok öt csillagot adni rá, pontosan ugyanaz, mint amit előzőleg is panaszoltam. Bán Mór alapul vesz egy fiktív “nemzeti” nézőpontot, még akkor is, ha ez abban a korban nem létezett. A regényben több helyütt elszólja magát, és “nemzeti” nemességnek hívja azokat, akik Ulászló pártján állnak Cilleivel szemben, pedig ez csak egy utólagos történeti konstrukció, amelyet legfőbbképpen annak köszönhetünk, hogy a korszak küzdelmeinek történetírása mindig Hunyadi-párti volt. Mivel utóbb ők győztek, ezért a trónharcok során is fehérebb színeket kapott Hunyadi János, és az író követi ezt a hagyományt. Így finoman egy Hunyadi-ellenes összeesküvés részeként taglalja, hogy Hunyadi megkapja Brankovics György birtokait, pedig a valódi történet egyáltalán nem vet jó fényt a nagy törökverőre. (Ez amúgy az érdemeit semmiben nem rontja, csak kár lenne elhallgatni).

Ebből következik az az egyszerű tény, amire utaltam, hogy a “nemzeti” oldalon mindenki hófehér lelkű lovag, áldozatkész, nemes, néha naiv is. Jellemzően a másik oldalon csupa ármánykodó cselszövő, magyarellenes figura, akiknek egyetlen pozitív gondolata nincsen. Patonyai Gábris a kerettörténetben még ki is mondja, hogy magyarként utálja a magyarokat, mintegy a “nem-nemzeti” szereplők hozzáállását, legyen szó a régmúltról, vagy akár a jelen korszakról. Mondanom sem kell, hogy az összes aberráltnak vélt szexuális szokás is ehhez az oldalhoz kötődik. Ez a fajta rendkívül egysíkú felosztása a szereplőknek csak azt a megosztottságot erősíti, amelyet amúgy Bán Mór többször is felpanaszol a szereplői által. Ha úgy tetszik a karakterei továbbörökítik a turáni átkot az olvasóira.

A másik pedig mondanom sem kell, Rozgonyi Mária. Hiányoltam a női karaktereket a sorozatból, és mintha csak Bán Mór megérezte volna, hogy ez tényleg így van, elő is állt eggyel, de bár ne tette volna. Az előző kötetekből megismert szerencsétlen sorsú, Hunyadi Ivánba szerelmes, később megalázott fiatal lány érthetetlen okokból alakul át cselszövő Jezabellé, aki a Cilleiekkel összejátszva keveri úgy a lapokat, hogy mindenképpen Hunyadi bukására törjön. Ezért mindenre hajlandó, például megveretteti magát(!!!) a férjével, összefekszik fűvel fával és ráadásul még meg is hízik, hogy azután érkezzen a fehér angyal, aki helyreteszi. Én mindig is imádtam a női antagonistákat, ha volt nekik kellő motivációjuk és mélységük, de a kalapból előrángatott Máriának egyik sem volt. Ennek fényében pedig különösen fájó, hogy karakterként csak ennyit tudott vele kezdeni, azt pedig már csak félve teszem hozzá a kritikához, hogy nekem úgy tűnik, mintha Rozgonyi Mária agyon lenne öntve valami macsóista mázzal, hogy negatív példaként lehessen felmutatni, mint erkölcstelen viselkedésű asszonyt.


Kicsit ​bajban voltam az elején, mert ez volt az első kötet, aminél nem olvastam el az előzményeket (ami ugye további 6, vaskos könyv), de azért gyorsan helyrerázódtak a dolgok. Ebben a regényben Hunyadi már egy picit más, mint eddig, komorabb (öregszik?), de a végső csatában azért magára talál. Kicsit nehéz és szomorú volt úgy olvasni a várnai csatát, hogy tudjuk a végét, és közben mégis reménykedünk benne, itt másképp lesz…de hát nem lehet. Ennek ellenére sikerül úgy átélni, hogy ne maradjon rossz szájíz. Arra azért kíváncsi lennék, hogy tényleg csak olyan apróságokon múlt volna a győzelem, hogy Ulászló ne támadott volna…vagy ez csak az író sugallata, és valójában esély nem volt rá, hogy a túlerőben levő török maradjon alul. Mindegy is, csak ezzel tudom jellemezni a regényt, ismét:

János, köszönöm!


dpart
5.0/5

Bán ​Mór érezhetően nagy fába vágta a fejszéjét, de köszönöm, hogy megtette. A történelmi tények mellett megismerhetjük a kor mindennapjait, egy igaz magyar embert egészen közelről, és kötetről-kötetre nyomon követhetjük az író, művéhez való kifinomult idomulását. A hatalmas kutatómunka tetten érhető a lapokon, ami azonban nem megy a történet olvashatóságának rovására.
Mert abban egészen biztos vagyok, hogy a magyar történelem iránt rajongók számára letehetetlen a sorozat valamennyi része.
Csüngök a szavain, mint Dénes a szép öregemberén, és türelmetlenül várom a folytatást.


Wiggin77
5.0/5

Minden ​egyes oldalát élveztem. Látszik, hogy ezen kötet megírását is hatalmas kutatómunka előzte meg. Bán Mór zseniális író. Zseniális, egyrészt mert a könyv szinte a legapróbb részletekig hű a történelemhez, másrészt azért, mert annyira jó mesélő.
Mennyire más élmény így olvasni a várnai csatáról, mint egy “száraz” történelemkönyvben, amiből annyi derül csak ki, hogy elvesztettük a csatát. El, de hogyan, miként és mi vezetett odáig?
Hosszú lesz az az egy év a következő részig!


Rena213
5.0/5

Méltó ​folytatása a sorozatnak, amellyel még mélyebbre ástuk magunkat a történelemben, és azon belül is most a középkori törökök világába. A kerettörténet most már kezd ismét mozgalmassá válni és ez egyre jobban hasonul az elmesélt törökverő János korával. Lassan majd csak kiderül honnan is van az a sok bennfentes információ és milyennek is látják a korszak nagyurai a híres Hunyadiakat.
Spoiler mentesen nem tudok több dolgot leírni a sorozattal kapcsolatban, csak hogy fokozódik és egyre jobban csak izgulhatunk a főhőseink iránt, annak ellenére, hogy a történelem már megírta egyszer a sorsukat. Ezért mindenkinek csak ajánlom, és bízom hogy az író a további köteteket mihamarabb írja meg, és ha lehet ne legyen vége még jó sokáig ennek a sorozatnak.


LRn
3.5/5

A ​kötet folytatja a már bevált receptet Druon és Martin nyomdokaiban lépkedve, bár egyre hajlamosabb a hatásvadász megoldásokra. Sajnálom, hogy ennyire egyenetlen, hullámzó a szöveg minősége, mert vannak nagyon jó pillanatai is (a csatajelenetekben nagyon jó szokott lenni, azokat már az elején is nagyon szerettem, de gyakran túl patetikus és drámai, főleg a párbeszédekben), ráadásul többnyire jó arányban vegyíti a hiteles tényanyagot a fantáziával (már amennyire én otthon vagyok a témában…) A Hunyadi szálát elbeszélő öregember hitelessége sajnos nagyot bukik a sztori aprólékosságán – egyszerűen nem hihetjük el, hogy ilyen részletességgel ismeri ezt a történetet, így erősen megkérdőjelezhetővé válik. A két történet egymásba ágyazása alapvetően tetszene, de ez az egy probléma végig eléggé zavart ebben a technikában, már az első rész óta. Ebben a kötetben azonban kapunk erre is egyfajta magyarázatot:

A szöveg időnként elmereng a történetírásról – kik és hogyan alakítják a történelmet, miért fontos leírni az eseményeket, hogyan kell azokat tálalni? Ebben a részben különösen nagy hangsúlyt kap a közös hagyomány, a kollektív emlékezet ápolásának fontossága: Hunyadi nem csupán azért akarja lejegyeztetni a hadjárat eseményeit, hogy az eljövendő korok emberei okuljanak belőle, hanem mert úgy gondolja, a közös múlt megőrzése elengedhetetlen a nemzeti identitás megőrzéséhez. Példaként a kunokat hozza fel: az ő történeteiket nem jegyezték le, szájhagyományban maradtak fenn, és már csak nagyon kevesen emlékeznek rájuk, hiszen az évek során a kunok beolvadtak a magyarok közé. Az öregember meséje is egyfajta megőrzése egy, a magyar közösség számára fontos történetnek (amelyből a hitelesebb, írásban lejegyzett példányt el kellett égetnie – tehát ismerte az “eredeti” elbeszélést, innen a részletes tudás), amelyet szeretne lejegyezni, de ha erre nem lesz már alkalom, akkor is továbbadta szóban egy fiatalabb embernek, aki majd megőrzi azt. A kerettörténet időszakában azért is válik kiemelten fontossá ez a mese, mert ismét aktuális lesz, hasonló politikai, társadalmi konfliktus alakul ki, amelynek a megoldásához segítséget tud nyújtani. De továbbmegyek: a szöveg azt sugallja, hogy mindkét történet fontos a jelenkori olvasó számára is – egyrészt szól jelenleg is aktuális témákról, másrészt a kollektív emlékezetünkben is megkísérel kitölteni egy űrt, hiszen erről a korszakról nincsen túl sok tudásunk. Bán Mór könyve pedig könnyen fogyasztható, szórakoztató formában mutatja be nekünk ezt a kort. A szöveget a helyén kezeli, szórakoztató irodalomként pozicionálja, de kutatómunka biztosítja a történelmi hitelességet, és az utószóban jelzi, hogy mennyire kellett hozzányúlnia a tényekhez. Hunyadi és a szép öregember pedig a rezonőrei a szövegben, általuk emeli ki saját írói munkájának fontosságát (kicsit nagyot vállal, de hajrá). Néha kicsit megmosolyogtam Hunyadit, amikor a maga egyszerű eszével elfilozofálgat azon, róla is fognak-e majd történetek szólni, s vajon az ő csontjait is megtalálják-e majd az eljövendő korok emberei. Kicsit kilógott, de kedvesen meta.

A szerzői hitelességről meg végül már csak annyit, hogy aki nem hiszi, járjon utána. :) Tudjuk, kik írják a történelmet.


Lexoris
5.0/5

Nagyon ​tetszett a könyv. Vannak akik azt mondják, hogy a sorozat kifúlt, én ezt nem így látom. Bán Mór nagyon jól ír, le sem lehet tenni a könyvet ( pechemre, túl hamar kiolvastam ).
A vége viszont eléggé felbosszantott. Talán csak azért, mert sokat kell még várni a folytatásra.


chokdii
5.0/5

Remek, ​mint a többi!


Végre ​itt a hetedik kötet nagyon vártam rá.és nem kellet csalódnom .továbbra is tökéletes.
minden oldala ,minden egyes sora zseniális ..nem volt egyetlen oldal sem amit untam volna ,nem volt felesleges leírás,nem volt felesleges kitérő .
Összeesküvés ,árulás,saját haszon keresése,saját dicsőség hajszolása ,azóta semmi nem változott .
Érdekelne két dolog van rá bizonyíték vagy írói elme szüleménye …Hunyadi László szerep vállalása a hadjáratban igy történt-e ,a másik Giuliano Cesarini bíboros tényleg így cselekedet ahogy a végén van… a királyra gondolok..


Andi_Csepei
5.0/5

Egy ​nagyszerű történelmi könyvsorozat, egyik nagyszerű kötete. Imádtam! :-D


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

79.5
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók