Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Nymeria96
5.0/5

Többszöri ​újraolvasás után is hatalmas kedvenc.
Sarah J. Maas fantasztikus írónő, aki már az Üvegtrónnal megnyert magának, ugyanakkor az A Court of Thorns and Roses sorozata sokkal közelebb áll hozzám.
Nagyon szeretem az írónő alkotta fantáziadús világot és a szereplőket, ezért örömmel merülök el újra és újra ebben a történetben.
Legjobban talán az utolsó száz oldalt kedvelem, ugyanis számomra Feyre próbái képezik a könyv legizgalmasabb részeit.


Vicky3
5.0/5

Miért ​vett rá ez a könyv, hogy elolvassam?:

Először is egy mesefeldolgozás, méghozzá az egyik kedvenc mesém, a Szépség és a szörnyeteg adta az alapját. Aztán a felszínesség is szerepet játszott, de lehet ezért hibáztatni egy ilyen borítónál? Valami meseszép. Végül pedig ismerem az írónő másik sorozatát, az Üvegtrónt, amivel most éppen nem vagyok teljesen kibékülve, de ennek ellenére bizakodásra adott okot.

De mindezek mellett se gondoltam volna, hogy ennyire el fog varázsolni ez a történet! Imádtam a történet meseszerű hangulatát és stílusát, ahogy megelevenedtek a színek és egy lenyűgöző, ugyanakkor könyörtelen világot festettek elém. Simogatta a lelkem, ahogy finoman egyensúlyozott a regény a fantasy és a mese műfaja között. Fantasztikus élmény volt, most pont erre volt szükségem.

http://three-points-of-view.blogspot.hu/2016/02/sarah-j-maas-court-of-thorns-and-roses.html

U.i.: Annyira pofonegyszerű volt a rejtvény, hogy nem jött rá?


Fallen_Angel
5.0/5

Véletlenszerűen ​választottam, mert kellett egy 400 oldalas könyv egy kihíváshoz, amiről úgy gondoltam, hogy gyorsan kiolvasom. A gyors kiolvasás megvolt és örülök annak a véletlennek, mert lehet, hogy új kedvencet avatok.
Kicsit ugyan nehezen indult a történet és elképzelni nem tudtam, hogy fogom én kedvelni Feyre-t ennyi szenvedés közepette, de aztán összekapta magát és belevaló csaj lett. Jó volt, hogy nem egy tinilányka a főhős – ez tényleg new adult könyv, nem YA.
Hajnali kettőkor fejeztem be az olvasást, de szerencsére az Amazon akkor is nyitva van, hogy meg tudjam venni a következő részt. :D


_Ada_
5.0/5

Bajban ​vagyok, mert ugyanaz a történet, mégis két különböző értékelést kell adjak az angol és a magyar kiadásra.
Oka: Igényes a magyar, de sajnos nem szerettem. Valahogy nem jött át az, ami az eredeti nyelven, az írónő által használt kifejezésekkel, szófordulatokkal igen. Nagyon szép, választékos szókincse van, játszik a szavakkal.
A történet persze ugyanaz. Tudtam, hogy mi lesz, mégis úgy élveztem, mintha elsőnek olvasnám.
A szereplők személyisége rétegelt, nem papírmasé. A felépített világ szép, igényes #és lehet fantasy világra mondani, hogy logikus?#.
Nem részletezem tovább: szerettem, és később is biztos szeretni fogom.


lafayette
5.0/5

Egy ​csöppet bajban vagyok, ugyanis nehéz értékelést írni ehhez a könyvhöz az ACOMAF után, de azért mégis megpróbálkozom vele. Mint minden SJM könyvnél, most is kénytelen vagyok leírni, hogy az írónő milyen fantasztikus munkát végez. Adott egy badass hősnő, több nagyon erős karakter, és csodálatosan megálmodott és felépített világ. Nagyon szerettem, ahogy Feyre fokozatosan megismerkedik Prythian világával és ahogy egyre többet lát, fokozatosan változik a véleménye is. Az utolsó 30% pedig mindegy hányszor olvasom el a könyvet, mindig izgalmas marad.

Mindenesetre azoknak, akiknek ez az első rész annyira nem tetszett annyira, azt tanácsolom, hogy mindenképpen(!) olvassák el a folytatást, mert (bár számomra ez is 5 csillagos könyv), ha összehasonlítjuk őket, akkor az olyan, mintha a Kékest hasonlítanánk össze a Himalájával. :D

#(és tudom, hogy ciki, de én amúgy nem jöttem rá a riddle megoldására xD, persze így utólag elég egyértelmű :’D)#


pattsims97
5.0/5

Erre ​egyszerűen nincsenek szavak!

Annyira, de annyira tökéletes egy mű! A világ fantasztikusan fel van építve, az olvasó teljesen odaképzeli magát. A karakterek félelmetesen kifinomultak. De a cselekmény… Eszméletlenül jól kitalálta ezt az írónő, és felépítette!

Ugyan lassan haladtam vele, de nem azért, mert nem tetszett. Habár az elején még kicsit bizonytalan voltam. Nekem kicsit lassan indult be, de mindent megkaptam. Nem úgy volt, hogy a végén azt éreztem, mintha két részre lenne szedve (az eleje uncsi, a vége iszonyat jó), hanem egy egész képet kaptam.

Fantasztikus volt!


Lorelei
5.0/5

Amint ​kialudtam magam összeszedek egy normális értékelést ha már egyszer annyira jó volt hogy egész éjjel ébren tartott :-)
Akkor itt is volna:
Ez a könyv egyszerre gyönyörű, megindító és brutális! Mikor elkezdtem olvasni, nem igazán értettem hova fogunk kilyukadni a fülszöveg alapján. Azon kaptam magam, hogy belecsöppentem egy nagyon szépen felépített, nagyon szépen kialakuló szerelmi szálba. Mert ez tényleg remekül lett megoldva, minden gát és akadály leomlott azt az egyet leszámítva ami a Szépség és a szörnyeteg újragondolás lényegét rejtette magában. (Egy jó tanács: soha ne köss semmilyen üzletet, szerződést az írónővel, mert biztosan elhelyezne benne annyi kiskaput, hogy Rumplestiltskin is megirigyelhetné!)
A történet kétharmadáig egy lágyabb vonalat követett a történet, aztán jött az érzés, hogy muszáj minél gyorsabban olvasnom, mintha egy omló hegy romjai üldöznének! Teljesen megváltozott a felállás és megismerhettük a tündérek világának azt a részét, amelytől minden ember félt. Helyenként elég brutálisra sikerültek a részek, erre jó lesz felkészülni.
Bevallom, az egyik részét túlzónak éreztem, de végül kárpótolt a cselekedetek, érzelmek valódisága.
Mindenkinek ajánlom, tényleg csodás történet, meg sem tudom fogalmazni, mennyire magával ragadott és a hatása alatt tart még most is!

Bővebben: http://maybeitisaboutthestory.blogspot.hu/2015/05/sarah-j-maas-court-of-thorns-and-roses.html


Blue_Nadine
5.0/5

Ez ​a könyv második olvasásra is ugyanolyan eszméletlenül jó volt, mint elsőre.
Valójában egyetlen dolog vezetett arra, hogy anno én ezt a kötetet kézbe vegyem: Charlie Bowater rajzai. Már jó ideje követem több platformon is a művészt és rajongok a munkájáért. Ő is könyvmoly és több könyvhöz is rajzolt már fanartokat… Ezért hát mondhatni elkerülhetetlen volt, hogy az ACOTAR és ACOMAF elolvasása után ne kerüljenek fel tőle rajzok és én ne lássam őket. Rögtön felkeltette az érdeklődésemet, főleg a páros… Rhysand és Feyre párosa. Akkora volt a kommentek között is az áradozás és a stb. hogy… nem bírtam tovább, tudnom kellett miről van szó! Még az sem tartott vissza, hogy az Üvegtrónt nem hogy nem szerettem, de legszívesebben lángolva dobtam volna ki az ablakon. Itt viszont a páros egyértelmű, mindenki imádja őket, érdekesnek tűnik, nem lesz gond, gondoltam én.
Úgyhogy elkezdtem olvasni kisebb fentartásokkal, de érdeklődéssel. És meg kell mondanom, hogy ezerszer jobb Sarah J. Maas írásstílusa meg az egész fogalmazása, mint magyarul. Már a magyarra annyira nem is emlékszem és ez szerintem elég sokat elmond (pedig én nagyon részletesen tudok emlékezni könyvekre). Viszont itt emlékszem, hogy az írásmódtól már az első pár oldal után kész voltam… ahogy leírja Feyrét az erdőben… Tulajdonképpen tényleg ki lehetne az összes mondatot idézni, mert annyira szépen tudja összerakni őket. Olyan hangzatosak, és… egyszerűen mint egy jól összekomponált dal, olyanok. Teljesen magával ragadott! Feyre karakterét én már az első pillanattól megkedveltem és nagy előszeretettel figyeltem az előrehaladását.
Közben már nagyon vártam, hogy mikor jelenik meg a love interest!!! És aztán véééégre megérkezett. És… semmi. Nem éreztem semmit. Totál semmi kémia nem volt közöttük és teljesen össze voltam zavarodva. Mondom mi folyik itt? Mindenki erre nyáladzik? Nem értem… De sebaj, majd talán kicsit később. Aztán a Beast ugyebár visszaváltozik “emberré”, meglátjuk Feyre szemén keresztül először és… ismét semmi. MI az isten van itt kérem szépen? Hát én nem erre fizettem be! Nem értettem az egészet. Aztán elmondták a nevét. Tamlin. De várjunk… én… nem, én úgy emlékszem nem ez volt a neve, mi a franc van itt? Hát odalapozok a fülszöveghez, mert most már meg kell nézzem mi van. Tamlin, Tamlin… EZ EGY TÖK MÁSIK PASI, MI A FRANC? Teljesen le voltam súlytva… Hogy ez MÉGIS csak egy szerelmi háromszög, pedig pont annak örültem, hogy nem, és egyértelmű ki kivel van (ami végülis így van). Aztán végülis emiatt megmondom őszintén sokkal könnyebbé vált a Tamlinos részek olvasása. Egyszerűen tudtam, hogy valami jobb vár majd rám, úgyhogy nem kell ezen izgulnom. Ezekután teljes mértékben a sztorira figyeltem, és a karakterekre, nem arra ki kivel mit akar csinálni.
A vége egyszerűen olyan hihetetlenül izgalmas, amikor már Under the Mountain vagyunk. Még most második olvasásra is annyira belemerültem a trialekbe, hogy elfelejtettem leszállni időben a villamosról. Feyre karaktere szerintem eszméletlen… és a legkedvencebb jellemzője számomra az, hogy nem tökéletes. Koránt sem. És nagyon megérzi magán, a szívén, a lelkén az eseményeket. [spoiler]Például a végén, amikor már Amarantha meghal, és mindenki ünnepel, hogy vége az átoknak, és stb, Feyre még mindig szenved az elkövetett gyilkosságok miatt… Lehet ez normálisnak kéne lennie, de szerintem nagyon nem így szokott lenni könyvekben, sajnos…[/spoiler]
Amarantha zseniális és tényleg ijesztő gonosz annak ellenére, hogy igazából nem erősebb a többieknél… Tulajdonképpen én még az indokát is bizonyos szinten megértem – még Feyre ezt mondja egyszer a vége felé.
Rhysandről kifejezetten nem ejtenék szót… Lesz rá elég hely a következő kötetnél. :D
Tamlinról… nem tudom érdemes-e bármit írnom, tekintve, hogy a legtöbbje csak szitkozódás lenne. Mikor még annyira nem is voltam benne a fandomban (az első olvasásnál) már akkor is emlékszem mennyire felb@szott az, amikor [spoiler]visszaküldte Feyre-t. Mert oké, szerelmes és minden nyál és angst, a szerelme halandó könnyebben hal, stb.[spoiler] DE AKKOR IS! Egy kicsit legalább elgondolkozhatott volna azon milyen következményei lesznek a tetteinek. Ezután gondoltam bele jobban, hogy mit tett ugye az [spoiler]átok[/spoiler] miatt is. [spoiler]Konkrétan a halálba küldte az egész courtjét, mert egy PARTIN nem tudta CSUKVA tartani a szerencsétlen száját. Mindezt azután, hogy a barátját már megkínozta az a személy, akinek beszélt. És ő nem, nem egyszerűen csak azt mondta neki, hogy “Fuck you!”. Nem b@zdmeg, ennek a gyökérnek a legsérülékenyebb pontjába kellett beletenyerelnie… Nyilván. Hát van aki ennyire ostoba? Nem. Tamlin valójában nem ostoba, csak annyira el van telve magával (bár a franc tudja miért, mert eredetileg ő nem akart High Lord lenni, jaj, szegény, ártatlan lélek!), hogy leszar mindenki mást és a tetteinek a következményeit. Nincs felelősség tudata. És akkor ezek után még ŐT kéne sajnálnunk…[/spoiler]
Hirtelen most eszembe jutott, hogy ez elvileg egy retellingszerű történet is, és tény a Szépség és Szörnyeteg bizonyos elemei észrevehetőek benne, de szerintem csak az alapot adják meg. A többi mind egyedi és szerintem eszméletlen jól felépített.
Úgyhogy összességében nagyon elégedett voltam (és meglepett), hogy mennyire tetszett. Rögtön meg is rendeltem a második részt – ami mindenki szerint elvileg még jobb, mint az első -, mert nagyon kíváncsi voltam hogyan alakulnak ezek után a dolgok. Főleg, hogy a beígért shipet sem kaptam meg, hah!


Sarah ​J. Maas még az Üvegtrónnal megnyert magának, és szerintem azóta csak egyre jobb és jobb lesz. Idén új sorozatba kezdett, amelynek első része, az A Court of Thorns and Roses május elején jelent meg. S azt hiszem, elmondhatom, hogy számomra ezzel a kötettel minden eddiginél szebbet, jobbat és izgalmasabbat alkotott. Az egész történet egy csodás, néha rémisztő tündérmese, ami egy mindennapi, átlagos lánnyal kezdődik és a tündék földjén ér véget, ahol semmi sem az, aminek látszik és félelmetes dolgok készülődnek. Engem elvarázsolt és őszintén tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a mesét, a szörnyeket és a kalandokat.

Bővebben: http://angelikablogja.blogspot.hu/2015/05/vendegblog-egy-betufuggo-feljegyzesei-9.html


Olyan ​gyönyörű a borítója!!<3
És ami “belül van”, az még szebb!:)
Nagyon régen kinéztem magamnak ezt a könyvet, és már akkor megvettem, amikor még az sem volt biztos, hogy egyáltalán megjelenik magyarul.:) Nem értem, miért nem kezdtem bele előbb!
A történet az elejétől fogva érdekelt. Az, hogy a Szépség és a szörnyeteg-en alapszik rögtön megfogott. A végére ugyan, úgy éreztem, mintha egy teljesen más világról olvasnék mint az elején (mivel megváltozott a helyszín, és valamelyest a hangulata is), mégsem volt zavaró, mert logikusan illeszkedett a cselekményhez. A szereplők jól felépítettek, fokozatosan tudunk meg egyet s mást a múltjukról és ezzel érthetőbbé válnak a bizonyos cselekedeteik. {{Rhysand a kivétel, róla csak kevés derül ki, gondolom majd a következő részben a Feyre-alku kapcsán derül fény az ő történetére.}} Az egész könyv mesterien részletes és átgondolt, imádtam, hogy az ijesztőbb, horrorisztikusabb jelenetek mellett bőven akadtak szórakoztatók is. {{Az egyik kedvenc részem az, amikor Feyre Lucien-től kér tanácsot, hogyan kapja el a Suriel-t!:)}}
Az Üvegtrón után szó sem lehetett róla, hogy kihagyjam. Imádom Sarah J. Maas-t! Az egyik kedvenc íróm, fantasztikus, hogy az összes könyvében van valami csavar, valami amire nem is számítunk.
Alig várom, hogy olvashassam a következő részét!


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
5.0/5

Statisztika

7.5
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók