|
Az „oxigénkútba” mindjobban bekötötten – elhagyván poémában felidézett beavatóimat -, áldozatok mentén haladok utam virágainak ingerlő illatában befelé a halottig. Átélem, hogy az emberlét szünettelen Istenles, a válaszok a ráción túl keresendők, miközben az átfogó „Ren” kínál misztikus beteljesülést.
Itthon a „másodhazásokat” vérig sérti, ha a rágalom mérgével sem sikerül törzsökös ellenfelükkel elbánni… Hátha odaát hazafi-gyökerű demokráciára találunk: „Megyünk Amerikába”.
Kapcsolódó könyvek
Koltai Gyula - Nem mind fénylik, ami Amerika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Halász Gyula - Öt világrész magyar vándorai
Halász Gyula könyve jó példája a legnemesebb értelemben vett ismeretterjesztésnek. A műben szereplő 13 világhírű magyar utazó és földrajzi felfedező - Benyovszky Móric, Kőrösi Csoma Sándor, Magyar László, Xántus János, Vámbéry Ármin, Széchenyi Béla, Lóczy Lajos, Zichy Jenő, Teleki Sámuel, Déchy Mór, Bíró Lajos, Torday Emil és Stein Aurél - életútja és tudományos pályafutása felér egy-egy kalandregénnyel.
Földünk szinte minden tája, ismert és kevésbé ismert szöglete vonzotta világjáró honfitársainkat, akikre méltán lehetünk büszkék: nevükhöz számos - a földrajztudomány által mindmáig számontartott - felfedezés, kutatási eredmény fűzödik.
A reprint kötetet újonnan készített földrajzi névmutató egészíti ki.
Elődi Pál - Levelek Tennessee-ből
"Mindenünk megvan és mégis mindenük hiányzik"' - írja Henry Miller amerikai író honfitársairól. Mi indokolja ezt a keserű jellemzést? A magyar olvasó sokat hallott az Egyesült Államok mozgalmas és gazdag partvidéki városairól, New Yorkról, San Franciscóról vagy Los Angelesről. A déli államokban azonban kevés magyar járt, és még kevesebb - az utóbbi időkben úgyszólván senki sem - számolt be sajtóban, könyvben élményeiről. Pedig a kontinens belsejében az élet korántsem olyan mozgalmas, mint Északon, Keleten, vagy akár a nyugati partokon, a tempó itt jócskán lelassul. Az amerikai Dél sokat megőrzött a régi szokásokból. A déli ember büszke arra, hogy ő a hagyományok őrzője, az "igazi amerikai". Tennesse. Ez is Amerika, de más, mint amiről oly sokat hallottunk. Az odatévedt vendég sok meglepőt tapasztal, vonzót és meghökkentőt egyaránt. Hogy milyenek ezek az "igazi amerikaiak", hogyan élnek, minek örülnek és miért elégedetlenek, mit becsülnek és mire törekszenek - erről szól ez a könyv. Beszámol találkozásokról kiváló, rokonszenves emberekkel és furcsa figurákkal. Hétköznapokról és ünnepekről, egyetemi életről, a történelemről és a máról, vallásról és kultúráról, színesekről, fehérekről - úgy, ahogy ezt egy magyar biokémikus megfigyelte, aki egy esztendőt töltött Tennessee állam fővárosában, a nashville-i egyetemen.
Hidasi Judit - Na és, hogy tetszik Japán?
Hidasi Judit japanológus, a Külkereskedelmi Főiskola Keleti Kommunikációs és Továbbképző Intézetének a vezetője, a Magyar-Japán Baráti Társaság elnöke saját tapasztalatai alapján ismeri Japánt. Többször, hosszabb időt töltött a távol-keleti országban; volt ösztöndíjas, tanár, majd professzor, ott élt különböző élethelyzetekben, ismeri az ország múltját, kultúráját, jól beszéli nyelvüket, sok és sokféle emberrel ismerkedett meg. A kép, amit a kötetben az olvasó elé tár, hallatlanul színes és érdekes, mentes minden közismert sablontól, életes és gazdag. A könyv épp ezért szolgál meglepetésekkel, új ismeretekkel anélkül, hogy szenzáció ízű beszámoló lenne, a legnemesebb értelemben vett művelődés- és országtörténet, népismeret a munka. A japán értékrend, a csoporterőbe vetett hit és bizalom, a munkához való viszony, a japán házasság tartópillérei, a japán észjárás, a táplálkozási szokások, a művészi szórakozás különféle formái, a fehér ember gondolkodásvilágának megítélése mind rendre előttünk áll a kötet olvastán. - Mindenkinek ajánlható, aki valóságos képet akar kapni a távol-keleti országokról, és közben tanulva szórakozni szeretne.
Gál Zsuzsanna - Feleség voltam New Yorkban
Mit tegyen az újságírónő, ha „csak" feleség lehet abban a városban, amelyet mi itt Európában szinte Észak-Amerika jelképének, az amerikai életforma megtestesítőjének tekintünk? Úgy él, mint sok millió asszony, s miközben ellátja a háztartást, bevásárol, főz, mos és takarít (természetesen mindezt amerikai módra), bőségesen marad ideje arra, hogy felfedezze New Yorkot. Jár-kel a belváros utcarengetegében, drága és olcsó áruházakban, üldögél a strandon, utazik a subway-n, megnézi a „világ legnagyobb" világkiállítását, és emeleti ülésről a Metropolitan opera előadását, felkutatja az ingyenkönyvtárat, s megkeresi, hol szórakoznak New York „dühöngő fiataljai", „rácsodálkozik" a technika ezernyi apró és nagy vívmányára.
De arról is ír, ami a sok nagyszerűségből pótolhatatlanul hiányzik: a dollárhajszában elveszett emberségről, s arról, hogy az amerikai átlagpolgár általában jól él ugyan, de nem szépen. S az első hónapok után nőttön nő a honvágy, a napfényes oldalak mellett felbukkannak és sűrűsödnek az árnyékos zugok.
Badár Sándor - Horváth János - Jappán
Badár Sándor és Horváth János - ma két ünnepelt filmcsillag - valamikor réges-régen, 1987-ben, egy különös ötlettől vezérelve elindultak Szentesről Moszkva érintésével Tokióba... Vállalkozásuk érthetetlen módon sikerült! A földgolyó azóta akkorát változott, hogy kalandjaik ma már időutazásnak is beillenek.
Könyvük hangoskönyvnek is beillik, elsősorban az olvasás során feltörő hangos kacagás okán... Másrészt azért, mert a sok-sok eleven történetben elmerülve szinte halljuk Badár és Horváth félreismerhetetlen orgánumát.
Salinger Richárd - Apám beájulna
"Barbi cirka ugyanannyi idős lehetett, mint én. Vitán felül elsőleosztásos csaj. Már értem ezt úgy, hogy bárhova megy, az első kört nyeri. Ezzel a dettó Barbi baba külsővel nem is lehet versenyezni. Adu ász az első körben, fájdalom, de komolyan. (...) És félő, hogy Barbika teste egy nagy légüres teret hivatott lezárni, mert az ilyen csajok általában csak tündérszépek. Na, akkor csapok majd le én..."
Amúgy a sztori a tavalyi nyaramról szól, meg a Barbiról. El akartam mesélni a szüleimnek az egész cuccot, csak nem mertem. Apámék ziher, hogy szétzuhannak, ha a képükbe mesélem az egészet fullra. Féltik a kislányukat, ami azért így visszagondolva eléggé jogos. Szóval csak leírni mertem, elmondani nem, ez ilyen hülyeség, mégis, mikor írtam, nem volt ott senki, és ez így fílingnek jobb. Mert ha ezt lenyomom nekik szóban, anyám valahogy talán viselné, de száz, hogy apám beájulna.
Vincze Zita - India Gyógyszálló
"Vannak lehetetlen próbálkozások. Indiáról könyvet, szerelmi bánatból fakadó szerelmes regényt írni. Csak egy nő képes arra, hogy mindezzel fikarcnyit sem törődve megírja - Lindsay Anderson filmrendező után szabadon - az India Gyógyszállót. Minél messzebb utazom a szövegben, annál furcsább érzések töltenek el. Elkezdek látni nyomorúságot és fényt, de főleg féltékenység gyötör. Tökhülye a Báró, hogy elhagyta ezt a csajt, hisz minden élethelyzetben érződik, kevés ilyen szaladgál az oltalmazó ég alatt. De ennek a kakaskának köszönhetjük, hogy megszületett a mű. Igen, mű, még akkor is, ha magát blognak hívja… Az abszurd olyan, mint a szerelem. Nincs kijárata. Elnyeli India az olvasót, és nincs nagyobb kegyelem, mint elveszni a történetben. Így nekem is van esélyem, hogy találkozzam a lábadozó nővel, és indiai hercegnek képzelve magam, felajánljam szolgálataimat. A szerelmespár, az Író és az olvasója lassan eltűnnek egy lepratelep füstjében. El kell olvasni."
Bakáts Tibor Settenkedő
Robert M. Pirsig - A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete
15 éve sikerkönyv ez a mű Amerikában és világszerte. Egyetemisták, értelmiségiek "bibliája", vezérlő kalauza, a legkülönfélébb irodalomkedvelők emlékezetes olvasmánya. Hirét és népszerűségét nem véletlenül hasonlitják Salinger Zabhegyezőjéhez, Kerouac Útonjához.
Se nem igazán regény, se nem igazán esszé. Hosszú és lenyűgöző elmélkedés az emberi civilizáció mai sorskérdéseiről - egy pikareszkkaland meséjébe ágyazva. A főszereplők motorkerékpáron vágnak neki Amerikának, hogy prérin és hegyeken át eljussanak a nyugati partra. Útközben sok mindent megtudunk technikáról és természetről, egyéniségről és tömeglélektanról, "klasszikus" és "romantikus" gondolkodásról, a bonyolult világ és bonyolult lélek egyoldalú szemlélésének és elemzésének veszélyeiről, valamint a könyv központi témájáról - a Minőségről.
Értékvizsgálati esszéregény tehát Pirsig műve, akárcsak Thoreau-nak az amerikai civilizáció múlt századi fordulópontján született Waldenje. Azzal a kor diktálta különbséggel, hogy Thoreau romantikus kivonulása a társadalomból ma már utópia: ma már egészen más feltételek közt kell az emberi személyiség épségét megőrizni; a technikai civilizáció megdönthetetlen tényrendszer, adott keret, amely csak az 'őrület' árán tagadható meg.
Frances Mayes - Napsütötte Toszkána
A könyv egyaránt nevezhető útleírásnak, szakácskönyvnek vagy társadalomrajznak, de leginkább regény.
Frances Mayes naplószerűen beszéli el, hogy élete új párjával miként teremtettek igazi otthont a toszkánai Cortona melletti régi házban, és leltek második hazára Olaszországban.
Az írónő egyszerre tudja rabul ejteni az olvasó gondolatait és érzékszerveit. A sültmalacárus, a zöldséges, a házvétel körüli hercehurca, a toszkán konyha megannyi fortélya, a pohárban megcsillanó bor ugyanolyan fontosságot kap, mint a történelmi, művészettörténeti, irodalmi kitekintés. Megjelenését követően a könyv több mint két évig folyamatosan szerepelt az amerikai bestsellerlistákon.
John Steinbeck - Csatangolások Charleyval
Az író beül strapabíró bárkájába - egy kajüttel fölszerelt teherautóba -, maga mellé ülteti jól megtermett öreg francia uszkárját, Charleyt, és otthonhagyva nevét, hírét, személyazonosságát, ismeretlen kiváncsiskodóként nekivág Amerika országútjainak. Keresztül-kasul szeli az Államokat, ezt a "monstrum országot" - jár Maine-ben és Kaliforniában, Michiganben, Chicagóban, Illinoisban, Wisconsinban, Montanában, Texasban, San Franciscóban, ismerős és ismeretlen helyeken. Hallgatózik és megfigyel, szóba elegyedik kamionsofőrökkel és farmerekkel, fehérrel és feketével, vándorszínésszel és dúsgazdag földbirtokossal, a lakókocsikban élők szektájával és néha uszkárjának elmélkedik a magányos, hosszú úton. Minden útszakasz, minden beszélgetés s minden megfigyelés mögött egy kérdés áll, s az egész könyv erre próbál választ adni: milyenek az amerikaiak ma?
Molnár Gábor - Négyen a vadonban
A brazíliai őserdőben átélt kalandok kifogyhatatlan tárházából ezúttal a Miriti-patak vízeséseinek felső szakaszán tett halász-, vadász- és gyűjtőútja emlékeit eleveníti fel a népszerű szerző. Bennszülött útitársaival most is ember nem járta tájakon kószálnak, sok izgalmas kaland és veszélyes viszontagság közepette. Molnár Gábor nemcsak bravúros ügyességű vadász, de a természet gondos megfigyelője is. Új könyvében egy érdekes régészeti lelet feltárását is beleszövi az ősvadon leírásába. A kötetet egyívnyi, részben a helyszínen készült fényképfelvétel és számos ábra egészíti ki.
Molnár Gábor - Az óriáskígyók földjén
Molnár Gábor egyik legnépszerűbb, legizgalmasabb útleírása. Észak-Brazíliában, a Jatapu folyó mellékét járja be a szerző hűséges és tapasztalt vadásztársaival, Abilióval, Juannal és Klementinóval. Ezernyi érdekességet, de legalább annyi veszélyt rejt a folyó, a folyóparti mocsárvilág és a dzsungel, mely érzékletes, érdekfeszítő leírásokban elevenedik meg a regény lapjain. Miközben az életveszélyes kalandoktól sem félve jaguárra, óriáskígyóra, kajmánokra vadásznak hőseink, a szerző arról is beszámol, hogy tudóshoz méltó szenvedéllyel és érdeklődéssel gyűjti össze a dzsungel gazdag, színpompás növény- és állatvilgának egy-egy érdekes példányát, egzotikus virágokkal, különös lepkékkel és bogarakkal gazdagítva gyűjteményét. A meglepő, fordulatos kalandokban bővelkedő élménybeszámolóban az őserdőben élő emberek történelméről, hétköznapi életéről is olvashatunk: a fehér telepesek - festőművész, fogorvos, gazdag, önző kereskedő - és az őslakosok közötti kapcsolatról szóló humoros vagy szomorú történetek kapcsán.
Molnár Gábor - Holdárnyékban az őserdő
Fellélegzem az egyenlítői forróságban, és úgy érzem, boldog vagyok. Szél indul a tenger felől, s az Amazonas tölcsértorkolatában lévő Belém város népe is könnyebbülten lélegzik fel a felhőréseken lenézegető nap enyhülő tüzében. Rezdülnek, súgnak az Avenida Republica széles járdáinak szegélyén a roppant mangótörzsek levélrengetegei. Libbenő, piros, kék, lila ruhás nők mint szállongó lepkék tűnnek el a kerekedő, esőt hozó szélben a fehér és fekete senhorok szalmakalapos csoportjaival. Szélrohamok közt csörömpöl el az utasokkal rakott bondi, a rövid villamos. Nincs megállója, intésre áll meg, szedi fel vagy bocsájtja ki csöndítésükre az utasokat. A sarkon szénporos zsákjaiban faszenet kínáló szénégető harsány Carbon! Carbon! kiáltása töri csak át az eső elől menekülők és a felsüvöltő szél neszét. Kiáltásait felénk hordja a port kavaró, erős szél.
Békés Pál - Szerelmem, útközben
Békés Pál második kötetének műfaja: három fejezet. Mondjuk inkább: három szemelvény, háromszor néhány óra egy fiatalember életéből; emlékek, víziók, álmok. Epizódok egy meghatározó szerelem, különféle utazások és az útközben felbukkanó véletlenek történéseiből. Ám e részek mégis egységes egészt alkotnak. Át- meg átszínezi őket a felnövekvés fájdalma s az egyéni életsorsból kinövő, egy szerelem történetében megfogalmazódó közérzet: a széteső világ összetartásának igénye, az önmegőrzés vágya. A két fejezeten át névtelen, végül nevet találó fiatalembert a maga módján ugyanaz a kérdés foglalkoztatja, mint a Keleti pályaudvar előtt dolgozó földgép kezelőjét. A sárga acélmonstrum bénultan ingatja markolókanalát a fél köbméternyi kavics-, homok-, aszfaltkeverékkel, a gépkezelő tanácstalanul körülnéz, lekászálódik a vezetőülésről, s a bontógépek dübörgését túlüvöltve kér útbaigazítást a művezetőtől: "Uram! Uram, a föld hová lesz?
Barátosi Balogh Benedek - Séta a világ körül
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Boldizsár Iván - Rokonok és idegenek
60-as évek eleje, egy öttagú magyar család útnak indul, hogy egy nyár alatt felkeresse a francia feleség rokonait Franciaország különböző pontjain.
„Azt is jól tudtam, amikor elindultam, gyermekeimmel, hogy nemcsak édesanyjuk szülőföldjével fognak megismerkedni, hanem az európai múlt nagy bölcsőhelyével is. A mi fiatalságunk óta a nagyvilág fogalma is, határa is kitágult. Világot látni ma égtájban is, eszmében, igényben is sokkal többet jelent, mint a mi nemzedékünknek.”
Kálmán Zsófia - Levélcímünk: Chicago 60615...
Amerikát nem lehet "megírni". Olyan hatalmas területű, olyan földrajzi, gazdasági, kulturális és emberi végletekkel teli, hogy senki, még a tősgyökeres amerikaiak sem állíthatják jó szívvel róla, hogy ismerik. Az egy évre odalátogató idegen pedig épp hogy csak beleszagol a jó öreg európaitól olyannyira különböző világba. Nem vállalkozom arra, hogy elmondjam, milyen Amerika. Kísérletet tehetek rá, hogy leírjam, mit mutatott meg nekünk ezer arcából egy év alatt.. Mit mutatott egy olyan fiatal, budapesti házaspárnak, akiknak élete alapvetően az otthon-egyetem-óvoda háromszögébe zárv a zajlott, akik saját keresetből fizették a lakbért, szatyrokban cipelték haza az árut a szupermarketből, gyalog, az autók világában, és a kosztpénzből csíptek le, hogy többet láthassanak egy világból, amelyik olcsón nem mutatja meg magát.
Balázs Dénes - Tájfun Manila felett
E könyv majdani olvasói közt bizonyára többen is akadnak, akik a címet olvasva nem vágják rá, hol is van Manila, de miután végigolvasták Balázs Dénes mindvégig lebilincselő, kalandos vándorlásáról szóló beszámolóját, ismerősként gondolnak majd vissza a Csendes-óceánban elterülő Fülöp-szigetekre, az egzotikus archipelagus-ra és annak szép, barátságos, jóindulatú lakosságára.
Az ismert geográfus szerző, jóformán csak egy hátizsákkal felszerelve, jórészt saját erőforrásaira támaszkodva, tudományos „kíváncsiságát" kielégítendő utazott a Fülöp-szigetekre, hogy a maga részéről, saját kutatásaival, helyszíni megfigyeléseivel is hozzájáruljon annak a tudományos kérdésnek az eldöntéséhez, hogy milyen törvényszerűségek határozzák meg a mészköves vidékek (karsztok) fejlődését, különleges tájformáik kialakulását.
A szerző hosszú, kalandokban bővelkedő utazást tett a szigetvilágban: gyalogolt, hajózott, repült; megkínálták sült macskafejjel, látott kakasviadalt, tudja, milyen a ni-dóleves, evett papáját és kasszavát, ivott tubát és kókusztejet, átélt egy hatalmas tájfunt, megmászta a „csokoládéhegyeket", csónakázott a föld alatti folyóban, ahonnan csak „életmentő halak" segítségével jutott ki, és vad vihar közepette nézett bele egy vulkán füstölgő kráterébe.
Balázs Dénes útikalandjairól igen sok érdekes, a szigetvilágot sokrétűen bemutató fényképet is készített, ezekből a kötet mellékleteként ízelítőt kap az olvasó. Tudományos megfigyeléseit (pl. a szigeteket az ázsiai kontinenssel összekötő szárazföldi híd létezését) térképekkel is bizonyítja.
Egy „megszállott" tudós izgalmas felfedező útja bontakozik ki az olvasó előtt a könyv lapjain.
G. Szabó Judit - Legyen az egyik feleségem
Az ismert nevű humorista írónő ebben a megkapó könyvében arról számol be, hogy mit lát meg, mi mindent tapasztal, - akarva, akaratlan - milyen kalandokba keveredik egy Közel Keleti társasutazás folyamán egy fiatal feleség - aki ráadásul szőke. Lehet, hogy az olvasó más útleírásokból alaposabban, tárgyilagosabban, sőt talán pontosabban ismerheti meg Damaszkust, Palmyrát Baalbeket, a libanoni cédrusokat, Bejrútot és a többi bejárt vidéket, de szórakoztatóbb formában aligha. A teljesen egyéni női meglátásokkal teli leírások könnyed hangja azonban ne tévessze meg az olvasót: a szerző egy-egy jelentéktelennek tetsző esemény mögött váratlanul nagyon igaz és megdöbbentően mély problémákat tár fel Közel-Kelet ellentétekkel teli világából. Munkája minden sorát őszinte humánum hatja át, amikor a távoli emberekről és életükről ír. Remek, rövid jellemzései nyomán az olvasó előtt megelevenednek útitársai, helybeli idegenvezetők és új ismerősök, városlakók és nomádok, férfiak, asszonyok és fiatalok, s vele repülünk a sivatag fölött, ahol a villogó szemű Olajsejk felajánlja háremében az előkelő második helyet...
