Az ​állam semlegessége

Leo Strauss - Joseph Cropsey - A ​politikai filozófia története I-II.
A ​nagyszabású összeállítás - melynek kis részét Strauss írta, nagyobb részét tanítványai és munkatársai - közel két és fél ezer esztendő politikatudományát, Thuküdidésztől Heideggerig közel negyven gondolkodó eszméit öleli fel.

Gyurgyák János - A ​zsidókérdés Magyarországon – Politikai eszmetörténet
„Lehet-e ​ideológiáról ideológiamentesen írni? Mivel nem hiszek az ún. objektív történetírásban, azt gondolom, hogy semleges kívülállás nem létezik. Bár a különböző ideológusokat – még a számomra legelfogadhatatlanabbakat is – megkíséreltem a maguk belső logikájában, valamint történetiségében szemlélni, interpretálni, aligha tudtam a magam liberális konzervatív szemléletét mintegy zárójelbe tenni. Egyrészt a polgári jogegyenlőség ideáját sérthetetlennek tartom, ezt a Rubicont ugyanis nem lehet büntetlenül átlépni. Másrészt a zsidóság múlt századi tömeges asszimilációjának történeti toposzát sokak által osztott illúziónak vélem...”

Jean Bodin - Az ​államról
Az ​állam legfőbb feladata az alattvalók biztonságának és javainak megőrzése - állítja Jean Bodin. Úgy véli, legalkalmasabb erre az örökletes abszolút monarchia, mert ez vethet gátat a legfőbb rossznak, az anarchiának. Bodin, a lenyűgözően művelt történész, kiváló jogász és gyakorló politikus a XVI. század második felének ismétlődő polgárháborúk dúlta Franciaországában élt, szeme láttára foszlott szinte semmivé a központi hatalom a vetélkedő, egymást gyilkoló hugenotta és katolikus párt között. A csaknem korlátlan hatalmú királyban tehát nem a valóságot, hanem eszményét, egy általa kívánt, vágyott állapotot ír le. Ez az eszmény természetesen elavult mára, a könyvnek mégsem csak történeti érdekessége van. Néhány problémával, főleg központi kategóriája, a szuverenitás fogalmával kapcsolatban máig ható gondolatokat fejt ki, s módszere is joggal teszi az elméleti igényű politikai gondolkodás egyik klasszikusává. Reméljük, francia stílusának sajátos bájából nem veszett el túl sok a válogatás és fordítás közben.

Michel Foucault - A ​szavak és a dolgok
Foucault-nak ​számos műve megjelent magyarul, ám ezek kivétel nélkül a kései, nemcsak érett, de az elmélettől egyre inkább a konkrétumok (igazságszolgáltatás, kórház, börtön, szexualitás stb.) felé forduló - alapelveit, vezérlő szempontjait immár olvasónál feltételező - szerzőt mutatják. Ez a mű feltehetőleg a szerző legfontosabb, nevét igen hosszú időre fenntartó alkotása. Ebben az alapelveket mutatja be, méghozzá abban a stádiumban, amikor Foucault maga is "rájött" arra, hogy mi az "uralom", mi a tudás "igazi" szerkezete, mi indokolja, sőt generálja a "gyanakvást", mi az emberi szituáció alapvető struktúrája; mi a tudás "archeológiája" stb. Bevezető és alapozó tehát ez a fiatalkori munka az egész Foucault-i életműhöz, és rajta keresztül a strukturalizmus, neostrukturalizmus és posztmodern egész összetett kérdésköréhez. Maga a mű - külső formáját tekintve - tulajdonképpen filozófia-, illetve eszmetörténeti vizsgálódás, annak kutatása és bemutatása, hogy miképp és mit kutatott és kutat a társadalomtudomány, a filozófia és az emberrel foglalkozó számos tudományos diszciplína. Lényegét, mélystruktúráját tekintve pedig olyan ismeretelméletről van szó, amely egyben antropológia és történetbölcselet is, olyasféle fordulat az ember és megismerése tárgykörében, mint Freudé a pszichológiában, vagy Nietzschéé az etikában. A mű több bravúros egyedi filozófiai és művészeti, történeti és közgazdasági elemzést tartalmaz, lényegét azonban nem ezek a sokszor idézett és bámult csúcsteljesítmények adják, hanem ember "eltűnéséről", mármint a tudományok felé irányuló reflektorfényéből való eltűnéséről, az eldologiasodás (éppen nem hegeli-marxi) koncepciójáról szóló alapeszmék, amelyek Foucault helyét a gyanú filozófiájának legnagyobbjai közt jelölik ki, és akinek hatása nemcsak a posztmodern vezető filozófusainak (Derrida, Rorty stb.) eszméin mérhető fel, de a filozófia, társadalomtudományi közgondolkodás ún. "normál" szerkezetén is. Alapmű, minden igazi - filozófiai, társadalomtudományi - műveltségre törő olvasó kötelező olvasmánya.

Gyáni Gábor - Az ​utca és a szalon
A ​tér fizikai alakja, a térnek tulajdonított társadalmi jelentés, végül a tér gyakorlati birtokbavételének megannyi módja együttesen képezi a könyv témáját. Arra várunk választ, hogy a használat során hogyan nyeri él végső formáját a nyilvános és a privát tér, ami azután megszabja napi életünkben betöltött szerepüket. A tér ugyanis nemcsak puszta fizikai adottságaival hat. A társadalmi tér osztályspecifikus jellegéből következik,' hogy a teret létrehozó és ellenőrző várostervezők, építészek, hatóságok és háztulajdonosok számára gyakran egészen mást jelent a tér, mint hétköznapi használóinak. Ezért sem elegendő, ha csak tervrajzok, topográfiai ismérvek vagy egyedül az építők szándékait tükröző egyéb dokumentumok alapján vizsgáljuk a város terét. Ilyen nyomok felkutatására és megfejtésére vállalkozik a szerző a századforduló Budapestjének köztereit és otthonait vizsgálva.

Asa Briggs - Peter Burke - A ​média társadalomtörténete
A ​kötet a kommunikáció és a médiumok történetének átfogó elemzését nyújtja, emellett a kialakulásukat és fejlődésüket elősegítő társadalmi és kulturális összefüggéseket kutatja. A szerzőpáros végigvezeti az olvasót a média fejlődésének szerteágazó útjain.

Roger Scruton - Anglia, ​egy eltűnő ideál
Roger ​Scruton, napjaink talán legbefolyásosabb angol konzervatív filozófusa részben önéletrajzi ihletésű és remek stílusban megírt könyvében érzékletes képet fest az angol civil társadalom klasszikus hagyományairól és jelenlegi működéséről. A mű tipikus esettanulmány, a szerző pedig kivételes erudícióval és filozófiai mélységekben tárgyalja a civil társadalom kialakulása során fölmerülő elméleti és gyakorlati problémákat, mindezt ráadásul személyes tapasztalatokon keresztül átszűrve. A Civil szellem sorozatban Keane és Gellner általánosabb, elvontabb fejtegetéseit Scruton esszéisztikus előadásmódja üdítően gazdag, konkrét kontextusba helyezi. Az Anglia, egy eltűnő ideál a jelenkori brit társadalomtudomány és esszéírás egyik gyöngyszeme. ‘Megható és jelentős... Jóllehet a könyv filozofikus, racionális és a józan észre apellál, ugyanakkor - és ebben rejlik legnagyobb erénye - alapvetően lázító jellegű a pillanatnyilag uralkodó politikai kultúrával szemben... Jól időzített és mesterien megformázott figyelmeztetés.’

Kálmán Zsófia - Könczei György - A ​Taigetosztól az esélyegyenlőségig
"A ​könyv, amit az Olvasó a "kezében tart", s amibe talán már bele is lapozott, alighanem a legfontosabb írásművek egyike, ami hosszú évek óta Magyarországon megjelent. Szakkönyv a javából - de sokkal több is annál. Tárgya jószerint körülhatárolhatatlan. Ugyanarról szól, amiről a világirodalom legnagyobb remekművei: az emberről. Az ember sorsának - születése körülményeiből, környezete adottságaiból, az őt körülvevő társadalom értékvilágából óhatatlanul következő és bárki máséval összehasonlíthatatlan - alakulásáról. Azon belül hangsúlyozottan a sérült ember és közvetlen környezete, a sérült ember és a társadalom kapcsolatáról. Mindenekelőtt az ő, a sérült ember szemszögéből. És az ő emberi szükségleteit figyelembe véve. Azaz egy olyan kérdéshalmazról, amelynek kezelése a mindenkori jelen és a mindenkori társadalom gondolkodásmódjának függvénye. S amelynek megoldása vagy megoldatlansága itt és most - Magyarországon, a huszonegyedik század elején; a közös európai kultúra határvidékén; egy politikai rendszer-váltás, társadalmi szemléletváltás, ki tudja, meddig húzódó korszakhatárán - az ország értékvilágának hűséges képe is. A könyv különleges értéke, hogy ennek az értékvilágnak a gazdagítását szolgálja. Tudatosan vállalt témája valamennyi -jogi, intézményi, pedagógiai -vonatkozásának ismertetésével. S minden szavával arra törekszik, hogy a szeretet értékrendjét érvényesítve hatástalanítsa azt a szemléletet, amely mindmáig képtelen volt megteremteni és intézményesíteni az egészséges és sérült emberek gyümölcsöző együttélésének társadalmi és anyagi előfeltételeit. Hadd legyek elfogult: talán azért áll hozzám olyan közel ez a könyv - közelebb, mint akárhány irodalmi remekmű -, mert szakkönyv létére is egyértelműen és félreérthetetlenül szól mindannyiunkhoz. Mert mint egy tükörben ismerjük fel benne önmagunkat. A kép, amit felismerünk, korántsem hízelgő. De hiteles. Egyvalamit sugall, de azt parancsoló erővel: rajtunk múlik, a jóakaratunkon, hogy az a kép megváltozzék. S hitelét veszítse." (Göncz Árpád)

Gyarmati György - A ​Rákosi-korszak
GYARMATI ​GYÖRGY szerző (1951. 03. 22. -) történelem- földrajz szakos tanár, Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen, oktatási területe Magyarország története a második világháború után: a Rákosi- és a Kádár-korszak. Kutatási területe Magyarország politika- és társadalomtörténete a 20. század második felében. * Rákosi Mátyás a sztálinizmus első számú építőmestere volt a szovjet protektorátussá vált Magyarországon. Noha a regnálása harmadannyi ideig sem tartott, mint Sztáliné, terroruralma modern kori tatárjárást jelentett a korabeli magyar társadalom számára. A szerző sorra veszi a diktatúra évtizedében elszenvedett gazdasági és társadalmi veszteségeket, amelyek „harmadik Trianonként” nehezedtek az országra. A kötet lapjain megelevenedik az egymásra torlódott fordulatok időszaka, a kommunista pártegyeduralom kiépítése, a hidegháborús hisztéria, a terrorgépezet működése, a mezőgazdaság kollektivizálása, s a társadalmat ért számtalan trauma mellett az ország irányítását jellemző káosz. S végül elérkezünk 1956-hoz, amikorra már nem csupán a társadalom szembenállása vált nyilvánvalóvá a rendszerrel, de még legközvetlenebb elvtársai is szembefordultak a Rákosival és az általa megszemélyesített uralommal. Gyarmati György kötete az első sok szempontú összefoglaló a magyar történelem egy elfeledett korszakáról közérthetően, számos korabeli forrással és képpel elevenítve meg a mai olvasó számára szinte már elképzelhetetlen korszakot.

Pataki Ferenc - A ​tömegek évszázada
Pataki ​Ferenc könyve a társas jelenségek sokáig elhanyagolt oldalát, a tömegek lélektanát fogja át. Századunkat Ortegától Canettiig és Riesmanig számos sokkolt értelmiségi nevezte már a tömeg évszázadának. Mégis: a tömeglélektant, mely a szociálpszichológia egyik első próbálkozásaként a századfordulón született, sokszor eltemettük, mint a múlt spekulatív vállalkozását. Pataki kitekint a tömegjelenségek társadalmi valóságára, a lincselésektől a bársonyos forradalmakig. A részletes kifejtés bemutatja a tömeglélektan bonyolult útját Tarde-tól s Le Bontól Freudon és Frommon át a mai szociálpszichológia és szociológia olyan elméletalkotóiig, mint Serge Moscovici. A tömegfolyamatok magyarázatára született elméletek a kezdetektől mindmáig a társas szabályozás alapfolyamatait érintik (az utánzás, a modellkövetés szerepe, a nem tudatos szabályozás a társas életben), s a normák létformáját, a normaszegést és az új normák létrehozását. Pataki egyszerre mutatja be a mai kísérleti szociálpszichológia, a megfigyeléseket és esetelemzéseket használó megközelítések, a fejlődéslélektan és a pszichoanalízis relevanciáját a mi világunkat is oly mértékben átható tömegfolyamatok megértésére. A kötet a pszichológusok mellett a filozófia, a szociológia, a politológia iránt érdeklődők figyelmére is számíthat.

Edmund Burke - Töprengések ​a francia forradalomról
A ​lovagiasság kora a múlté..., s örökre oda Európa dicsősége. Az összes szép illúzió, mely a hatalmat szelíddé, az engedelmességet kötetlenné tette, s harmonizált az élet különböző árnyalataival, s amely finoman beolvasztotta a politikába azokat az érzelmeket, melyek megszépítik a magánemberek társadalmát, s enyhét adják - szertefoszlanak a világosság és az értelem új, hódító birodalmától... Egészítsük ki, ha úgy tetszik, de tartsuk meg, amit őseink ránk hagytak, s a brit alkotmány szilárd talaján állva elégedjünk meg azzal, hogy megcsodáljuk, de ne próbáljuk meg követni a francia aeronautákat kétségbeesett repülésükben. A brit konzervativizmus klasszikus művének első magyar kiadása.

Immanuel Kant - A ​gyakorlati ész kritikája
"Két ​dolog tölti el elmémet mindig új s egyre fokozódó csodálattal és hódolattal, minél gyakrabban és hosszabban gondolkodom el róluk: a csillagos ég fölöttem és a morális törvény bennem." Ezzel a híres mondattal kezdődik A gyakorlati ész kritikája Zárszava, azé az írásé, amely Kant etikai műveinek sorában a második helyet foglalja el Az erkölcsök metafizikájának alapvetése (1785) után. Noha a filozófus csodálatának tárgya és etikájának kulcsfogalma, a morális törvény már az 1760-as évek legvégén felbukkan Kant morálfilozófiai feljegyzéseiben, végleges jelentését és kontextusát éppen ebben az 1787 decemberében megjelent műben nyeri el. * Noha A gyakorlati ész kritikája megjelenését követően Kant folyamatosan dolgozott filozófiai rendszere kiépítésén, ezzel mindörökre adós maradt annak ellenére, hogy a Kritikák sora hamarosan egy harmadikkal is kibővült, a kétosztatú metafizikai rendszernek (a természet és az erkölcsök metafizikája) pedig 1797-ben megjelent a második része. Ennek a kudarcnak mélyen fekvő koncepcionális okai voltak. Az etika kitüntetett szerepe azonban soha nem kérdőjeleződött meg számára, ami talán természetes is egy olyan filozófus esetében, aki szabadságunk megnyilvánulását, a morális törvényt a kozmosz végtelenségéhez méri.

Tamás Gáspár Miklós - Törzsi ​fogalmak I-II.
Ennek ​a könyvnek a forrása a demokratikus ellenzék, a hetvenes-nyolcvanas évek földalatti irodalma. A még erősen hatvannyolcas hangütésű esszé tizenöt éve íródott a nacionalizmusról mint metaforáról; a mintegy tizenkilenc éve a Bibó Emlékkönyv számára írott "Republikánus elmélkedések" valahol az anarcho-szocializmus és a liberalizmus között helyezkednek el; a nemzeti érzés erkölcsi lényegéről, az "értékválság" legendájáról, a hagyományról szóló fejezetek 1985-86-ban keletkeztek. A kéziratot egy nyugati diplomata csempészte ki Londonba, onnan jutott el Párizsba, a Magyar Füzetek kiadójához...

Benda Gyula - Társadalomtörténeti ​tanulmányok
Benda ​Gyula az 1970-es évektől a hazai társadalomtörténet-írás egyik megújítója volt. Hatalmas levéltári tudása, rendkívül szerteágazó érdeklődése emelte az első sorba, s mindehhez a nemzetközi történetírói irányzatok, társadalomelméletek, filozófiai problematikák elmélyült ismerete társult. Benda Gyula parancsoló szellemi öröksége arra késztet bennünket, hogy egy életmű-válogatásban gyűjtsük össze sajnálatosan korán lezárult munkássága legfontosabb darabjait. A kötetben legismertebb tanulmányai (mint például a "Parraghyak") mellett megtalálható lesz számos korábban megjelent, de ma már nehezen hozzáférhető írás, valamint idegen nyelven megjelent tanulmányok s korábban kiadatlan - a szerzői hagyatékból származó - írások, előadásszövegek. Fejezetet közlünk továbbá kiadatlan doktori értekezéséből, a Keszthely-monográfiából. Benda Gyula munkásságának három nagyobb tematikus iránya rajzolódik ki: a módszertani-historiográfiai dolgozatok, a statisztikai-agrártörténeti írások és a társadalomtörténeti-mikrotörténeti munkák. Ennek megfelelően a kötet három nagyobb részben adja közre a szerkesztői jegyzetekkel ellátott írásokat, tanulmányokat.

Michel Foucault - Felügyelet ​és büntetés
A ​Felügyelet és büntetés című munkájában Foucault szembeállítja egymással a büntetés két modelljét: – a középkori- kora újkori modellt, amelyben a bűnös, a Rossz elpusztítása a cél. A nyilvános kivégzések egyfajta színházat jelentenek, az uralkodói hatalom és tekintély reprezentálását. – A modern korban a test elpusztítása helyett a bűnös javítása, nevelése kerül előtérbe: „…a büntetés művészete a fegyelmező hatalmi rendszerekben nem a vezeklést, még csak nem is a szigorú értelemben vett elfojtást célozza”, hanem az egyének hasznossá tételét.

Ismeretlen szerző - Az ​igazságos kormányzás felé
"Az ​a baj a világ szociáldemokratáival, hogy mint sok öregedő sportcsillag, ők is belemerevedtek a kudarctól való félelembe" - írja egy tanulmányában Guy Standing brit társadalomtudós. Talán ez az oka annak, hogy a 21. századi szociáldemokrácia gyakran nem küzd meg saját ügyeiért és az állagőrző szerepébe kerül egy olyan korszakban, amikor mindent áthat a változás szelleme. A baloldal elbizonytalanodásának oka az is, hogy az identitása kérdőjeleződik meg akkor, amikor növekszik az egyenlőtlenség, s a szegénység kiterjedésével egyúttal csökken a szabadság. Más politikai erők sok esetben még támogatják is e folyamatokat, ám a baloldal létének értelme, hogy gátat tudjon nekik vetni. Magyarországon fokozottan igaz, hogy változást nem az érzékeny témák elkerülésével lehet elérni. Ellenkezőleg. A baloldal felelőssége, hogy a jövő felé forduljon, új megvilágításba helyezze a társadalom és a gazdaság problémáit, működőképes megoldásokat kínáljon, határozottan képviselve saját alapértékeit. Többé nem érdemes félni a kudarctól, inkább értelmezni kell, ha már bekövetkezett, és továbblépni. Nincs egyedülvaló, kizárólagos megoldás, de a fennállónál jobbat mindig érdemes keresni. Most különösen. E kötet szerzői tanulmányaikkal a jobb, igazságosabb kormányzás lehetőségét vizsgálják, termékeny vitára invitálva az Olvasót.

Tamás Gáspár Miklós - Másvilág
"Ez ​a könyv a rendszerváltás krónikája, az egyik részvevő szemszögéből. [.] Esszék, újságcikkek, beszélgetések, beszédek - a harmadik magyar köztársaság fájdalmas kudarcairól." - e mondatokkal kezdi gyűjteményes kötetét a szerző. Az írások között akad néhány flekkes publicisztika éppúgy, mint terjedelmes, filozófia- vagy éppen politikatörténeti kitérőkkel bőségesen megtűzdelt esszé, s együttesük tükrözi a szerző széles körű műveltségét (ismeretei a bölcseleten és történelmen kívül kiterjednek az irodalom, nem utolsósorban a magyar irodalom történetére is), szellemességét, elokvenciáját, vitakészségét. De hajlamát a szellemi csapongásra, sőt arra, hogy önmagának is ellentmondjon. A legfeltűnőbb ellentmondás látszatát maga kelti azzal, hogy a kötetet nyitó (1989-es, első publikálásakor meglehetősen nagy felhördülést keltett) írás a Búcsú a baloldaltól, az utolsó esszé pedig a Búcsú a jobboldaltól? címet viseli. Az utóbbiban, mint maga a szerző leszögezi, ez a "búcsú" más; nem lett kevésbé konzervatív, mint volt négy-öt évvel ezelőtt, a Kelet-Közép-Európában kialakuló politikai helyzet azonban arra késztette, hogy "előföltevéseit" kellő kritikával újraértékelje. Politikai álláspontjáról, a szabadelvű konzervativizmusról (ez a kötetzáró írásban mintha meginogni látszanék), amely nem más, mint a liberális hagyomány neokonzervatív újjáélesztése, a könyv több írásában is olvashatunk, megtudva belőlük, hogy a szerző hűséges (volt?) a liberalizmus pártjához, az SZDSZ-hez, kiemelkedő elmének tartja egyik szellemi vezéralakját, Kis Jánost (Ecsetvonások Kis János arcképéhez). Ennek megfelelően elutasítja az azóta megbukott koalíciót és kormányát; ugyanakkor elveti a kommunizmust is: "A kommunisták a valóság iránti reménytelen szerelmüknél fogva fikciónak nézték a törvényt (Kommunisták); meghaladottnak tartja a marxizmust, amely - sors- és pályatársaitól eltérően - soha nem kísértette meg. Ifjúkorában ugyanis Tamás Gáspár Miklós anarchista volt, világnézetének alakulásáról részletesebben a Széchenyi Ágnes által készített interjúban olvashatunk (Kolozsvártól Oxfordig, az anarchizmustól a konzervativizmusig). - A magyar politikai paletta szinte valamennyi színére reflektáló, sziporkázó szellemes filozófus-politikus könyve intellektuális élmény - leginkább azonban az elmúlt négy-öt esztendőt liberális-konzervatív nézőpontból bíráló kommentárok iránt fogékony olvasóknak ajánlható.

Ernesto Laclau - A ​populista ész
„E ​könyv fő tárgya a kollektív identitások kialakulásának természete és logikája.” „Régóta gyanítom, hogy a populizmus elutasítása mögött sokkal több rejlik, mint egy periférikus jelenségcsoport kitessékelése a társadalomértelmezés margójára. E megvető elutasítás, úgy gondolom, egyáltalán a politika elvetését jelenti, és annak állítását, hogy a közösség irányítása egy adminisztratív hatalom feladata, amelynek legitimitását a »jó« közösségre vonatkozó helyes ismeretek adják.” „A "populizmust" mindig valami veszedelmes többlettel hozták kapcsolatba, amely kérdésessé teszi a racionális közösség áttekinthető szerkezetét. Feladatomat abban láttam tehát, hogy fényt derítsek e többlet sajátos belső logikájára, és kimutassam, hogy korántsem marginális jelenségekkel kapcsolatos, hanem bármely közösségi tér tényleges működésébe beleíródik.” (Ernesto Laclau)

Hamvas Béla - A ​láthatatlan történet
Valamely ​szempontból egymáshoz rendelt események soráról azt mondjuk: történet. Van története az univerzumnak, a természetnek, az emberi társadalomnak, a kultúrának. Mindannak, ami a tér-idő kozmikus színpadán a keletkezés-elmúlás törvényének alá van vetve. Hamvas Béla történetei azonban aligha sorolhatók a történetírás színpadi eseményei közé. Ami őt foglalkoztatja, mindig és szükségképpen a színjátszás kulisszái mögé vezet, abba világba, amelyről alig tudunk valamit, amely nélkül azonban a történelem sem lenne más, mint a megjelenés-elmerülés véletlenszerű eseményeinek hömpölygő áradata. "A történetnek önmagában értelme nincs" - mondja Hamvas. Amit mi itt látunk, már csak végkifejlete annak a küzdelemnek, amit a létezés magasabb hatalmai: a léttisztitó erők vívnak a "létrontás démoni anarchiája" ellen. A láthatatlan történet 1943-ban jelent meg először az Egyetemi Nyomda kiadásában. A kötet Hamvas Béla (1897-1968) egyetlen, még életében kiadott esszégyűjteménye.

Marc Bloch - A ​történész mestersége
A ​modern francia történetírás, az Annales-iskola egyik alapító atyjának posztumusz munkája a történészi munka gyakorlatával, a történelem elméleti- módszertani kérdéseivel foglalkozik. Mi a történelem célja? Hol helyezkedik el a társadalomtudományok között? Hogyan dolgozik a történész? Marc Bloch munkája ezekre a kérdésekre keresi a választ. A XIX. századi "pozitivista" történetírással szemben a problémaközpontú, kérdéseket felvető történetírás programját fogalmazza meg, amelyben az összehasonlítás és értelmezés fontos helyet kap. A kötetben először jelenik meg "a történelem védelmében" írott művének teljes szövege, valamint helyet kap benne két kisebb módszertani írás is.