Ajax-loader

Párizsi ​szoba, 1832. Két férfi beszélget az éjszaka csendjében: egy spleen gyötörte ifjú költő, Stello és orvosa, a Fekete Doktor. A témát a költő veti fel: ne állítsa-e tollát egy politikai eszme, illetve egy kormányzati rendszer szolgálatába? A két beszélgetőtárs fiktív, illetve jelképes személy, a kérdésfelvetés azon-ban nagyon is valóságos és időszerű volt akkoriban, egy-másfél évvel az ún. júliusi forradalom után. Számos francia költőt és írót foglalkoztatott az idő tájt ugyanez a gondolat, többségük, köztük a nemzedék vezéralakja, Victor Hugo az irodalom társadalmi küldetésének, politikai elkötelezettségének híve és hirdetője lett. Vigny párbeszédes keretű regénye – három példázatértékű költősorsot elbeszélő történet után – viszont azzal a tanulsággal fejeződik be, hogy a költőlétet el kell választani a politikai élettől, a költő akkor teljesíti küldetését, ha a pártharcoktól távol maradva, szellemi függetlenségét megőrizve az emberi alapszituáció ,,miért?“-jére és ,,jaj!”-ára figyelve alkot. A Stello egy filozofikus hajlamú és kritikus szellemű író belső viták során kiérlelt, tiszteletre méltó állásfoglalása az irodalom autonómiájának, illetve társadalmi-politikai elkötelezettségének később is időszerű, a 20. század folyamán is nemegyszer heves vitákat kiváltó kérdésében, melyre aligha adható minden történelmi helyzetre érvényes abszolút válasz. A Vignyé sem az, hiszen az alábbi megállapítás igazsága is aligha cáfolható: ,,…a politizálás jog, és vannak pillanatok, amikor kötelesség. Amikor igenis állást kell foglalnia a betűvetőnek." E kijelentés egy harsány közéletiséggel korántsem vádolható magyar költőnő, Nemes Nagy Ágnes szájából hangzott el egy interjú során. A 18. századi francia és angol költősorsokat bemutató esszéregény (legponto-sabban így lehetne a Stello műfaját meghatározni) az irodalomtörténetben vala-melyest jártas magyar olvasónak is izgalmas szellemi élményt jelenthet, és érdekes képzettársításokra indíthatja. A Gilbert- és a Chatterton-epizód olvasása közben például emlékeink mélyéből alighanem földereng e két költő kortársának, a mi Csokonainknak szerencsétlen élete s 1793-ban írott profetikus színdarabja: ,,A méla Tempefői, azaz az is bolond, ki poétává lesz Magyarországon." A jakobinus diktatúra végnapjaiban játszódó André Chénier-epizód viszont egy-másfél évszázaddal későbbi időszakra vonatkozó asszociációkat válthat ki: Robespierre és Saint-Just irodalomra és írókra vonatkozó kijelentései a sztálini-zsdánovi – minálunk: rákosista – kultúrpolitika vandál szellemét vetítik előre. S azzal a gondolattal is el lehetne játszani, milyen kommentárokkal olvasta volna a ,,Fekete Doktor előírásai"-t ,,A XIX. század költői"-t író Petőfi, s milyenekkel a ,,homo aesteticus"-t a ,,homo moralis"-szal, lényegében véve a ,,homo politicus"-szal tüntetően szembeállító Kosztolányi, és milyenekkel a vitathatatlanul forradalmi érzelmű és meggyőződésű, de az irodalom pártirányításának gondolatát elutasító, s ezért Kun Béla által 1919-ben leburzsoádekadensezett Kassák Lajos. Vigny e fontos regénye – a szöveg jobb megértését elősegítő bőséges jegyzet- és képanyaggal, a szerző pályaképét bemutató és a mű értelmezésére is kiterjedő utószóval, valamint a szövegben előforduló francia szavak kiejtési szótárával – Tálasi István fordításában először jelenik meg magyar nyelven.

Kapcsolódó könyvek

Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

-
átlagos pontszám
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
kívánságlistán
0
folyamatban lévő rukk / happ
0
lezárult rukk / happ

Címkék

Kollekciók

  • Nem szerepel egyetlen kollekcióban sem.