|
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg.
Kapcsolódó könyvek
Vahot Imre - Vahot Imre emlékiratai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Bori Imre - Kosztolányi Dezső
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Király István - Kosztolányi
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Bojtár Endre - Egy kelet-européer az irodalomelméletben
Tartalom
Irodalomtörténet
Az irodalmi mű értéke és értékelése
Az irodalomtudomány újabb feladatairól
Strukturalizmus és "metafizika" között
Az irodalmi mű jelentése és értéke
Művek
Értékelés és értelmezés (Tandori Dezső: Hommage)
A mű-szubjektum metamorfózisai (Tandori Dezső: Godogra várva: 11 aero-mobil)
Az irodalmi mű jelentése (Konrád György: A látogató)
Az irodalom gépezete (Puskin és Esterházy)
József Attila és a kelet-európai költészet
Kelet-Európa
A katasztrofizmus mennyországában (Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita)
Költő - magaslesen (Cyprian Norwid)
A kelet-européer pontossága
Jegyzetek
A kötet írásainak megjelenési helye
Bíró-Balogh Tamás - Mint aki a sínek közé esett
A Kosztolányi Dezső életművét és életrajzát közel húsz éve kutató szerző nagyobb, Kosztolányi életrajzával foglalkozó tanulmányait gyűjtötte egybe. A kötet olyan dolgozatokat foglal magába, melyek a jól ismert alkotó pályájának ismeretlen, jelentős részben szándékoltan mellőzött epizódjait tárják fel.
„Az életrajzíró ki van szolgáltatva a nyomok számának, jellegének és relevanciájának: csak abból tud következtetéseket levonni, ami nyomként megmaradt, s mint ilyenhez hozzáférünk. Az életrajzíró, vagy valaki más előzetesen már megtalálta, rögzítette és így számba vehetővé tette a nyomokat. Aminek nincs nyoma, az elveszett, fölismerhetetlenné vált” – írja Lengyel András. Ugyanakkor „az életrajzíró nemcsak a nyomoknak van kiszolgáltatva: önmagának is ki van szolgáltatva. A nyomkeresés és -olvasás ugyanis maga is a tudásnak egyik nagyon speciális, bonyolult és sok tapasztalatot, sőt invenciót is igénylő formája. Ugyanazt a nyomot egészen más hatásfokkal képes értelmezni egy tapasztalt és invenciózus »nyomolvasó«, mint egy hozzá nem értő. A nyomot igazában nem a szemünk, hanem előzetes kondicionáltságunk, tudásunk teszi láthatóvá.”
A Mint aki a sínek közé esett tanulmányai Kosztolányi Dezső életrajzának olyan fejezetei, melyek anyagát, azaz Kosztolányi életének nyomait jobbára maga a szerző kutatta fel és próbált meg olvasni belőlük.
Hites Sándor - Karátson Endre
Az 1933-ban Budapesten született, 1956 óta Franciaországban élő Karátson Endre szépíróként és értekezőként is jelentékenyet alkotott. Novelláit joggal sorolhatjuk a magyar irodalom legizgalmasabb rövidprózai szövegei közé, tanulmányai és esszéi pedig mindazok figyelmére számot tarthatnak, akik a Nyugat költőivel, a szimbolizmussal vagy a hontalanság kultúrájával foglalkoznak. Az irodalmi pályafutását és életét összefoglaló kötetet képmelléklet egészíti ki.
Kosztolányi Dezső - Ércnél maradóbb
"Emléket hagyok itt, mely ércnél maradóbb, s a királyi gúlák ormánál magasabb, éhes záporeső, bamba-dühös vihar el nem döntheti ezt, állja a végtelenévek hosszú sorát s a rohanó időt" - írta Horatius az I. században. És Kosztolányi Dezső 1935-ben, a Pesti Hírlap hasábjain, amikor az ódákat fordította.
A jelen válogatás Kosztolányi irodalmi publicisztikáiból azokat az írásokat tartalmazza, amelyek a világirodalom legismertebb és legfontosabb szerzőiről szólnak, bemutatva egy-egy kort, korszakot és pályaívet, miközben szemtanúi vagyunk Kosztolányi enciklopédikus tudásának is. Valamennyi szerzőről úgy tud írni és véleményezni, hogy az olvasó csak lenyűgözve ámul, micsoda alázat és tisztelet vezérelte a szerzőt, amikor irodalmi elődeiről nyilatkozik. Az antológia a latin műveltségtől kezdve teljes európai körképet tár elénk, Horatiustól Shakespeare-n és Goethén keresztül Puskinig, Dosztojevszkijig, Thomas Mannig, a Kalevalától Rilkéig. A kulturális "utazások"-at 1910 és 1935 között vetette papírra Kosztolányi, de üzenetük és értékrendjük időtlen. Szerkesztő-válogató Réz Pál.
Kollarits Krisztina - "Csak szétszórt őrszemek vagyunk..."
Tormay Cécile folyóirata, a Napkelet Klebelsberg Kuno kezdeményezésére, bevallottan a Nyugat befolyásának ellensúlyozására jött létre, s működött 1923 és 1940 között. 1945-ben indexre tették, és tudományos feltárása is csak a legutóbbi években, szerzőnk aktív részvételével kezdődött meg. A jelen kötetbe foglalt írások áttekintik a színvonalas "revue" - a keresztény-nemzeti középosztály folyóirat - történetét, feltárják főbb törekvéseit, szerzőinek és olvasó-közönségének sajátosságait. Tormay és munkatársai szerkesztői módszereit. Kollarits Krisztina érzékenyen s mégis tárgyilagosan mutatja meg a folyóirat eddig alig ismert változatos értékeit, a főszerkesztőnő személyes értékpreferenciáinak olyan következményeit, mint az erdélyi írók, a konzervatív esszéisták, egyes nyugatosok, az ifjú Németh László és a nőírók hangsúlyos szerepeltetése vagy a gazdag kritikai rovat. A filológiai alapossággal, ugyanakkor olvasmányosan megírt kötet a Napkelet szerzőinek kislexikonával zárul.
Csűrös Miklós - Színképelemzés
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos - Tarkovszkij
Nehezen megszületett könyvet tart kezében az olvasó. Tarkovszkij halála után tizenegy évvel jelenik meg a mű, amelyet három évvel a tragikus esemény előtt kezdtünk el írni mint az életútja feléhez érkezett művész addigi pályájának összefoglalását. Miután 1984-es "disszidálása" miatt Tarkovszkij indexre került, a magyarországi publikálásra nem is gondolhattunk. Mire a könyvnek - kalandos körülmények között - külföldi kiadót találtunk, s mire a francia fordítás elkészült, Tarkovszkij már nem volt közöttünk. Monografikus feldolgozásáról akkor, abban a helyzetben szó sem lehetett. 1986 óta tervezzük, hogy megírjuk "a" könyvet, a "végleges változatot". Írás közben kellett ráébrednünk: "végleges változat" nem létezik. Ez a könyv csak Tarkovszkij világaiban folytatott utazásaink egy újabb állomása.
Andrej Tarkovszkij az orosz filmművészet eddigi legnagyobb alakja volt, aki az Iván gyermekkorával, az Andrej Rubljovval, a Szolárisszal, a Tükörrel, a Sztalkerral, a Nosztalgiával, és az Áldozathozatallal az orosz kultúrát és művészetet klasszikus fokon képviselte a szovjet korszakban. Mintha az orosz filmművészet sztalkere lett volna ő, akinek megadatott, hogy a világkultúra megszentel földjére, hatalommal, pénzzel, tudatlansággal, körülkerített csodás Zónájába vezesse mindazokat, akik vagyunk, s aki ő maga is volt, föltéve, hogy művészetének útitársául szegődünk. A 20. század utolsó harmadában, az évszázadok óta haldokló orosz ortodox civilizáció végének atmoszférájában lehetővé vált számára, hogy mindössze hét játékfilmből álló életművével olyan művészetet teremtsen, amelynek spirituális telítettsége és érzéki varázsa, formaszépsége és plaszticitása csak két átmeneti korszakhoz, a középkor végének európai és a 19. század végének orosz művészetéhez mérhető.
Durst György - A Balázs Béla Stúdió története (1961-1986)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Benyovszky Krisztián - A jelek szerint
"Az egyik detektívtörténet olyan, mint a másik, mondhatnánk, és nem is járnánk messze az igazságtól. Uniformizált műfaj, a meglepő befejezés ellenére is kiszámítható fogásokkal, elbeszélő trükkökkel. Konvenciókból, toposzokból él, népszerűsége mégsem szűnik. Olykor még az ún. »magas irodalom« is kacérkodik vele. Utánozza, parodizálja, élvezettel és önfeledt játékossággal rúgja fel kátékban rögzített szigorú szabályait. Ilyen művekről szól ez a könyv. Amelyek egyrészt krimik, másrészt mégsem azok. A határokról, ha vannak, műfajok és nemzeti irodalmak közt. Arról a műfaj teremtette ismerős, változatlanul lakható világról, ahová mindig jó visszatérni..." - olvassuk a kötet bevezetőjében. A jelek szerint a detektívtörténet műfajával, értelmezési hagyományaival és újabb elméleti megközelítéseivel foglalkozik. A szerző ismerteti, rendszerezi és kommentálja a teória idevonatkozó eredményeit (mindenekelőtt Tzvetan Todorov, Bényei Tamás, Daniela Hodrová, Miroslav Petricek, Stanislaw Balbus munkáit), könyve második részében pedig magyar (Lengyel Péter, Darvasi László, Tar Sándor, Németh Gábor és Szilasi László), cseh (Josef Skvorecky, Karel Capek) és szlovák (Tomás Horváth, Pavel Vilikovsky) prózai művek elemzésén keresztül mutat rá a műfaj közép-európai emléknyomaira.
Illyés Gyula - Petőfi Sándor
Ez a könyv franciáknak készült, úgy, hogy Illyés egy korábban született Petőfi-monográfiájának fordítási munkálatai közben mindazt, ami ismeretlen vagy homályos körülmény lehet a kultúránkban és a történelmünkben járatlan olvasó számára, beépítette a szövegébe. Nemcsak a magyar forradalom és szabadságharc előzményeit és fordulatatait, hanem azt is, ami Petőfi alakja és költészete köré azóta kristályosodott ki, hogy megéreztesse e költő metaforikus jelentőségét népünk történetében és tudatában.
Természetesen a magyar olvasónak van erre nagyobb szüksége. Hiszen csak hisszük, hogy tudjuk: ki volt Petőfi, hogyan zajlott le a "szabadság délelőttje", s hogy milyen versek azok, amelyeket esetleg kívülről fújunk - de sose olvastunk el figyelmesen. Illyés az irodalomtörténetírás ritka bravúrját vitte véghez - de könyve azért enciklopédiaként és regényként is forgatható.
Heller Ágnes - A kizökkent idő I-II.
Heller Ágnes, mint könyve bevezetőjében írja, kísérletet tesz arra, hogy megvizsgálja a Shakespeare drámáiban egyedülálló módon összeillesztett négy színpadot: a történelem, az ember, a politika és a létezés színpadát, s a kizökkent idővel való számvetés módozatait. Az első részben a "kizökkent idő" kijelentést járja körül a maga általánosságában, a második részben Shakespeare néhány politikai drámáját elemzi. Az angol történelmi drámák közül a II. Richardot, a VI. Henriket és a III. Richardot, valamint három római tragédiát: a Corionalust, a Julius Caesart és az Antonius és Cleopátrát.
Csehi Gyula - Modern Kalliopé
Az író a Klió és Kalliopé című könyve után "a modern elbeszélő irodalom, vagyis a kitalált és mégis a közvetlen valóságból merített történetek irodalma", valójában - a kisebb elbeszélő formák elhanyagolásával - a regény kapcsolatait szándékozik megvilágítani mindenkori modelljével, a történelemmel - tehát a mozgásban levő társadalommal és mindenkori prototipusaival: a társadalomban-történelemben élő emberrel, vagyis az emberekkel.
Walter Murch - Egyetlen szempillantás alatt
Szerzőifilmes Könyvtár 1. kötet
Ez a kötet egy rendkívüli utazás a film vágásának roppant bonyolult, de annál izgalmasabb világába.
Fejes Endre - Gondolta a fene
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Gál István - Bartóktól Radnótiig
1934-ben, egyetemi hallgatóként indította meg Gál István az Apolló-t, a kizárólag esszéket, tanulmányokat tartalmazó folyóiratot.
Fő törekvése a "közép-kelet-európai humanizmus" kialakítása, az európai béke megőrzése és a szomszédos, Duna menti népek barátságának az ápolása volt, s ennek érdekében nyerte meg Gál István orgánuma munkatársának Bartókot, Illyést, Veres Pétert és másokat. József Attila és Radnóti is dolgozott kérésére.
E kötetben Gál István főként az elmúlt évtizedben írt visszaemlékező tanulmányait adja közre, amelyeknek dokumentációi arra intenek, hogy az eddigieknél jóval nagyobb figyelmet érdemel a magyar írók és művészek háborúellenes, antifasiszta tevékenysége és a szomszédos népek iránt tanúsított baráti magatartása. A két világháború közötti magyar szellemi élet színe-java korszerű gondolkodás, humanizmus tekintetében is az európai értelmiség élvonalába tartozott. De történeti jelentőségűek az egyes írókra vonatkozó visszaemlékezések is. Új megvilágítást nyer Babits és Bartók, Babits és Szabó Dezső vagy Babits és a proletárdiktatúra kapcsolata is, érdekesek Lajtha Lászlóról, József Attiláról, Radnótiról és másokról őrzött emlékei is.
Benedek Marcell - Kis könyv a drámáról
Benedek Marcell a magyar és a külföldi drámairodalom kiváló értője és az irodalmi ismeretterjesztés nagy mestere, új könyvecskéjében a dráma történetének fontos állomásian, a dramaturgia törvényeinek folytonos változásán kalauzolja végig az olvasót, a nagy görög tragikusoktól egészen korunk "ellenszínházáig", Ionescóig és Beckettig. Könyvének jelentőségét az is fokozza, hogy a színházlátogató nagyközönség érdeklődése e műfaj történeti elméleti kérdései iránt a közelmúltban nagymértékben megnőtt.
Örkény István - Levelek egypercben
"1956. október 23-án este 11-kor indultunk a Rádió elfoglalására. Odáig csak tüntettünk, énekeltünk, néhány éljent és vesszent kiáltottunk: eszünkbe sem jutott, hogy elfoglaljunk valamit. Csak amikor az ávósok orvul rálőttek arra a küldöttségre, mely az ifjúság kiáltványát akarta felolvasni, indultunk el a Sándor utcán a Rádió felé...
Még akkor nem voltak fegyvereink. Még akkor igazi dühünk sem volt. Olyanok voltunk, mint a fiatal kígyó, melynek még nem nőtt méregfoga. Ilyenféle verseket kiabáltunk: "Menjünk tovább előre /Ne hallgassunk Gerőre". Mentünk is előre. Az első halott - egy ezredes teste - ott feküdt a Puskin utca kövén.
Mint a vasat a vas, úgy vonzotta ez a nem élő test a sok tízezernyi élőt. Mentünk, mentünk, míg el nem dördültek az első sortüzek. Mondják, hogy a jó katonaló nem lép holttestekre.
Mi rosszabbak voltunk a lovaknál: futtunkban rátapostunk saját halottainkra. De ugyanakkor egy ismeretlen, aki majdnem föllökött a rohanásban, visszaszólt: "Pardon, bocsánat". A Múzeum-kertben a menekülők kikerülték a virágágyakat, de az utcára érve felgyújtottak két autót. Ezeket jól összeszidtuk, mert még egyikünk se tudta, hogy már felkelők vagyunk."
