A ​mélység kényszere Három ​elbeszélés és egy elmélkedés

Czifferszky István - Ördöggyűrű
A ​szerző évtizedek során szerzett élményeit írta meg ebben az elbeszélésgyűjteményben. Nem vadásznaplót ad fiatal olvasóink kezébe; szót ejt olyan vadászkalandokról is, amelyekre manapság már nem is kerülhet sor, mivel egyes vadfajták azóta védettek lettek. Elvezet a zúgó erdők esti félhomályában barnálló fazsindelyes házikók vagy a pusztán egy szál magukban álló zsúpfedeles tanyák lakóihoz; megismertet régi-régi vadászbabonákkal, amelyeknek mélyén szinte mindig lelhető józan valóságlátás és bölcs életismeret. Olyan világot tár elénk, amelyről olvasóink nagy része csak ilyen elbeszélésekből szerezhet tudomást, izgalmas, szép és tanulságos történeteivel az állatok védelmére és a természet szeretetére nevel.

Ismeretlen szerző - A ​világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
„A ​világirodalom egységes, összefüggő folyamat, egyetlen hatalmas vérkeringés. Mikor Goethe először észrevette és nevet adott neki, már réges-régen létezett: mert sokkal régibb, mint a nemzeti irodalmak. Csakhogy akkor még nem hívták »világirodalomnak«, hanem jelző nélkül, pusztán csak »irodalomnak«. Jelző inkább az egyes nemzetek külön literatúráját illette. A világirodalom nem ezekből állt össze nagyobb egységgé. Ellenkezőleg: az egyes nemzeti irodalmak különültek el a világirodalmon belül, mint állam az államban, külön nyelveik védbástyái mögött, mindjobban önálló életet kezdve...” (Babits) Egy válogatásban bemutatni a novellát, úgy, hogy a vállalkozás a legkülönbözőbb szempontoknak megfeleljen – hogy bemutassa mindazt, ami előzménynek tekinthető: a görög és latin műveltséggel érintkező perzsa, indiai, arab elbeszélés-gyűjtemények egy-egy darabját. Magáét a görög és latin elbeszélő prózát, a középkori fabliau-t, az európai és kisázsiai fejlődéstől függetlenül létrejött távol-keleti elbeszélést, a modern novella megteremtőjétől, Bocacciótól a ma élőkig, a reneszánsztól a XX. századig feltérképezze a novella egész világföldrajzát, úgy, hogy egyszerre adjon képet az irodalomtörténet korszakairól, tükrözze a többé-kevésbé elfogadott értékrendet s az ettől gyakran (s szükségszerűen) eltérő nemzeti értékskálát is reprezentálja, reménytelen vállalkozás, hisz csak az utóbbi két követelmény is kibékíthetetlenül áll szemben egymással, lévén, hogy a legnagyobb irodalmakból magasabb színvonalú gyűjtemény állítható össze, mint a nemzeti irodalmak összességéből. E közhellyel, hogy ilyen gyűjteményt csinálni reménytelen vállalkozás, szemben áll a gyakorlat: antológiák születnek, mert szükség van rájuk. Novellaantológiák is. Se szeri, se száma az ilyen átfogó vállalkozásoknak, mint a mienk, a legszélesebb skálában a két véglet: a tudós válogatás és ez impresszionista között. Mit tehet a szerkesztő egy ilyen nagy példányszámú, „standard” kiadványnak szánt antológia esetében, mint az, amelyet az olvasó a kezében tart? Igyekszik az egyes irodalmakat előbb úgy venni, mintha külön antológia készülne mindből, s az irodalom történetének a fonalát szépen felgömbölyíteni, mintha szöveggyűjteményt készítene. A kialakult értékrendet nem megsérteni, mintha disszertációt írna. S amikor ilyenformán előállt a megengedettnél két-háromszor terjedelmesebb anyag, megpróbálja csökkenteni. Pontosabban: csökkenteni, számtalan menetben. Úgy, hogy minden követelményt megsért. A térkép helyett tájékozódási pontok maradnak, a történeti fonal elkalandozik, az irodalomtörténetiség súlyos sérelmet szenved. A sérelem elkövetésében magyarázhatóan, de védhetetlenül, ha úgy tetszik, önkényesen, de elkerülhetetlenül most már a szerkesztő ízlése az eszköz. Mert ha már nem lehet teljes - és lehet e egyáltalán teljes egy antológia? -, adjon csak valamelyest eligazítást, vázlatot műfajról, korokról és nemzetekről, és legyen szép, jó, megrázó, emlékezetes olvasmány. Erre törekszik ez a válogatás is, amely kezdve az elbeszélő próza legrégibb ismert alkotásaival, a négyezer éves óegyiptomi A paraszt panaszai-val hetvenhárom elbeszélést, illetve novellát tartalmaz: a régebbi korokból tizenhármat, a tizenkilencedik század elejétől napjainkig hatvanat. Nem tesz egyenlőségi jelet az egyes irodalmak közé, de igyekszik, ha és ahol a színvonal sérelme nélkül ez megoldható, minél több irodalomból válogatni, s képviseltetni a később felvirágzott irodalmakat is. Egyezően a hasonló célkitűzéssel készült, ugyancsak az Európa Kiadónál megjelent A világirodalom legszebb drámái és A világirodalom legszebb versei című antológiákkal. A burkolón Pablo Picasso Minotaurosz és áldozata c. tusrajza látható.

Maxim Biller - Bruno ​Schulz fejében
Az ​1960-ban Prágában született, de 1970 óta Németországban élő Maxim Biller mesteri elbeszélésében visszarepül a múltba, a korábban az Osztrák-Magyar Monarchiához, 1938-ban, történetünk idején azonban már Lengyelországhoz tartozó Drohobicsba, hogy belebújjon az ott élő Bruno Schulz fejébe. Schulz rajztanárként keresi kenyerét anyját és nővérét is eltartva, de a kelet-európai zsidóság világát szürreális képekben leíró, Fahajas boltok című elbeszélés-gyűjteménye már ismertté tette hazájában. Tudjuk, hogy levelet írt a zürichi emigrációban élő Thomas Mann-nak, és mellékelt hozzá egy németül írt elbeszélést is. Abban reménykedett ugyanis, hogy a nagy német író pártfogásával sikerülhet kiadót találnia külföldön, s ez erőt adhat neki ahhoz, hogy végleg elhagyja hazáját és elmeneküljön a fenyegető veszély elől. Ennek a valójában elveszett levélnek a megszületését írja le az elbeszélésben Maxim Biller. Az alkalmat a levélírásra az szolgáltatja a pincehelyiségben a démonaival küzdő Schulznak, hogy feltűnik Drohobicsban egy magát Thomas Mann-nak kiadó idegen, s a lengyel író figyelmeztetni akarja híres német írótársát, hogy visszaélnek a nevével. Schulz tudatalatti félelmei és elfojtott vágyai bizarr, groteszk és fülledten erotikus jelenetekben öltenek testet, rögeszmés víziói a megszállt Lengyelországban hamarosan bekövetkező katasztrófa megelőlegezett képeivel keverednek Mihail Bulgakov és Isaac Bashevis Singer műveivel rokonítva az elbeszélést.

Fekete István - Erdély
A ​dunántúli Fekete Istvánt családi szálak kötötték Erdélyhez: édesapja egyik testvére a szilágysági Zsibón lett patikus. Szenvedélyesen vadászott, és e kedvtelésében ragaszkodó társra talált előbb ajkai gazdatiszt, majd fővárosi hivatalnok unokaöccsében. Fekete István 1925 és 1944 között legalább tíz alkalommal utazott Erdélybe. Mindenekelőtt vadászni járt Szamosudvarhely mellé, nagybátyja szarkaréti bérelt birtokára, szinte úgy, mintha a sajátja lenne. A budapesti középosztály ünnepelt alakjaként a negyvenes évek elején már-már főúri vadásznak érezhette magát Erdélyben, aki (ha szerencséje van) medvét, farkast és akár még hiúzt is lőhet, de kapitális agancsú szarvasokat és őzeket majdnem biztosan. Vagyis a rokonlátogatás, a pihenés és a nyugodt alkotás elsősorban ürügyek voltak, amelyekkel e néha hetekig tartó kirándulásokat otthon megindokolta. Utazásai során a vadregényes Erdély rajongójává vált. Szabadságát eltölteni, vagyis pihenni indult oda, ám nemcsak a vadásznaplóiban, de a szemléletmódjában is kitörölhetetlen nyomokat hagytak e látogatások. A korábban sohasem politizáló fiatalembert ugyanis mélyen megérintette mindaz, amit Erdélyben tapasztalt. Szabadságfelfogása fokozatosan átalakult, ahogyan egyre inkább a kisebbségi sorsban élők felé fordult a figyelme. Reményeik beteljesedését látta a határmódosításokban, különösen Észak-Erdély visszacsatolásában, ami a rokonsága révén egészen közelről érintette. Kisprózáinak újabb kötetét ezúttal is az első megjelenések alapján rendeztük sajtó alá. A tartalmat érintő néhány változtatás a szerzői javításokkal fennmaradt csekély számú lapkivágat alapján történt. Az írásokban erdélyi vadászatok, ünnep- és hétköznapok emlékei elevenednek meg, köztük olyanok is, amelyek több mint hat évtized múltán most látnak újra napvilágot.

Kosztolányi Dezső - A ​gipszangyal / The Plaster Angel
A ​kötet Kosztolányi Dezső 20 novelláját tartalmazza magyar és angol nyelven. This volume contains twenty short stories by Dezső Kosztolányi, including both the original Hungarian version and the English translation. "Itt nem bírom ki sokáig. Mert lassanként félni kezdtem tőle, és magamtól is. Vajon mit tesz? Hátha oly tekintet lövell szemembe - ide a kukucskálólyukra -, miben egy-egy egész emberélet titka van, és megőrülök tőle? Hátha elkiáltja magát, vagy beszélni kezd, lassan és vontatottan? Hátha grimaszt csinál az arcával, egy szokott csúf, hideg grimaszt, amit mindig csak akkor mer mutatni, mikor egyedül van, egy grimaszt, amibe ő már beletörődött, de az én hitemet megrendítené, és rögtön elfelejteném tőle az egész életemet?" "I am not going to able to stand much more of this. For I had begun to fear him, and myself too. What is he going to do? What if he shoots a glance in my direction - here, into the peephole - a glance in which is contained the mystery of an entire human life, a secret that shall cause me to lose my mind? What if he cries out, or begins to speak, slowly, in a drawl? What if he makes a grimace, an accustomed, ugly, cold grimace that he dares show only when he is alone, a grimace he has become resigned to, but which will shake my faith, and make me forget my entire life?"

Páll Endre - Vadásztarisznya
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Sakk-matt
''Két ​arabus sakkozgatott a sivatagon. Nem ismerték egymást. Szembelovagoltak. Leszállottak a lovaikról és leültek sakkozni. Elsakkozgattak néhány hetet. Élelmük volt bőven. Az mellékes, hogy mindegyiknek sürgős ügyei lettek volna. Az egyiknek lovat kellett volna eladni egy kikötőben pénzes angoloknak. A másik, ki írástudó volt, egy Korán-magyarázó gyülekezetről késett le. Már sakkoztak vagy hat hete, mikor pihenésképpen végre beszélgetésbe fogtak.'' (Ady Endre) A kötet szerzői Ady Endre, Bíró Lajos, Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes, Kellér Andor, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, Nagy Lajos.

Johann Wolfgang Goethe - Szépprózai ​művek
Goethe ​válogatott műveinek új, az előzőnél sokkal bővebb magyar kiadásában ez a kötet Goethének azokat a legfontosabb szépprózai műveit tartalmazza, amelyek nem önállóan, a válogatás egyéb köteteiként jelennek meg, illetve nem önéletrajzi jellegű szépprózai írások. Így tartalmazza mindenekelőtt a Werther-t, a fiatal Goethének ezt a korszakos jelentőségű, nagy vihart kavaró, érzelmes levélregényét, amely a modern európai könyvkiadás történetének talán első "bestsellere" volt. Közli továbbá a Vonzások és választások című regényremeklést, a modern pszichológiai "kísérleti" regénynek ezt a megejtően különös előzményét, amely egy főúri birtokon játszódik négy szereplő között, igazi kamaratörténetként, és a szereplők bonyolult érzelmi viszonyait a Goethének oly kedves természettudományból vett értelmező hasonlattal vonzó és választó "affinitásokra" vezeti vissza. Két elbeszélés is helyet kapott a kötetben: a Német kivándorlók társalkodásai című keretes novellafüzér zárótagja, a romantikusok felé mutató, talányos Mese és a kései, 1826-ban írt, alkonyi fényű derűs szépségű Novella.

Anna Seghers - Die ​Tochter der Delegierten / A küldött kislánya
Kétnyelvű ​kiadványainkkal elsősorban a nyelvtanulóknak kívánunk segítséget nyújtani, hogy kellemes és tanulságos módon tökéletesíthessék tudásukat. Éppen ezért kiadványaink fordításánál minél nagyobb nyelvhűségre törekszünk, bár a jó magyar stílus követelményei helyenként megkívánják, hogy kisebb-nagyobb mértékben eltérjünk a szó szerinti fordítástól. Olvasóink számára a teljesség kedvéért dőlt betűs írással jelöltük azokat a magyar szövegben található szavakat vagy szócsoportokat, amelyek az eredeti szövegben nem szerepelnek, de a magyar nyelv szellemének megfelelően a magyar szövegben elkerülhetetlenek. Számozással jelöltük viszont azokat a legfontosabb kifejezéseket, amelyek jellegzetesen hozzátartoznak a szóban forgó idegen nyelvhez, de magyarra szó szerint le nem fordíthatók. A kiadvány végén jegyzetben közöljük az ezekre vonatkozó magyarázatokat.

Bernt Engelmann - Menet, ​indulj: lépést tarts!
Na ​és akkor odamentek a Benniesszel, öt gestapós fickó, mind civilben és fegyveresen. Szegény Albertnek előttünk kellett mennie a Reeperbahnon a találkozó színhelyéig. St. Pauliban levették róla a bilincseket, hogy senki se vegyen észre semmit. Majdnem elérték a céljukat... Akkor nemcsak a koppenhágai elvtársakat kapták volna el, hanem még egy hamburgit is, a Phoenix gumigyárból. De Albert Bennies keresztülhúzta a számításaikat: húszlépésnyire az Alkazartól elkezdett teli torokból kiabálni: "Vigyázat! A kopók! Figyelem! Gestapo!, ordította, ahogy csak bírt, azután egyenesen egy éppen arra jövő autóbusz elé vetette magát. Természetesen nagy izgalom támadt, a buszból és a Reeperbahnról odacsődültek az emberek, s a nagy tolongásban és zűrzavarban az elvtársaknak sikerült elillanniuk az Alkazarból. Albert azután még útközben meghalt, ahogy a kikötői kórházba szállították. Titokban temették el. Tömegtüntetésről féltek, hiszen egész Altona tudta mi történt valójában...

Schmidt Egon - Napsütötte ​ösvényeken
"...Járom ​az ösvényt. Figyelek, nézelődöm, csodálkozom és gyűjtöm a többnyire hétköznapi, de számomra mégis oly kedves élményeket. Minden tavasszal újra örülök, amikor az első fülemülét meghallom, elbűvölve állok a pipacsoktól pirosló vagy a margarétáktól fehérbe öltözött rét előtt, és gyermekkorom óta nem tudom eldönteni, hogy ha választanom kellene, a nappali pávaszemet vagy az Atalanta-lepkét tenném az első helyre. A könyvben szereplő írások egy része rövidítve elhangzott a Magyar Rádió Oxigén című műsorában, másokat naplóimat lapozgatva írtam meg, de vannak egészen friss, még "meleg" írások is..." Schmidt Egon

E. T. A. Hoffmann - Az ​elvesztett tükörkép története
"Till ​Eulenspiegel, mikor fölfelé ment, mindig vidám volt, mert már előre örült, milyen jó lesz majd, amikor megint lefelé visz az út, a lejtőn viszont szomorú, mert mindig ott bujkált benne a félelem, vajon fogja-e bírni még, mikor a következő emelkedőn kell majd fölkapaszkodnia. Mi baj érhet még vajon, hogy olyan felhőtlen ma a kedvem? És ez a rám szakadó szomorúság most, ez megint miféle örömöt ígér." Olyan volt, mint egy kobold. Sötét sörtehaj, sárgás arcbőr, szürke szem, heves gesztusok, hirtelen lecsapó, megsemmisítő gúny. Idegen az álmos königsbergi végeken, de a berlini szalonéletbe sem simul bele. Vérbeli karikaturista, aki tündéroperát ír. Mintahivatalnok, akinek gyilkos szatíráitól ideges az államgépezet. Színházi mindenes, a szeme láttára ég le a színház. Gourmand, aki éveken át nélkülöz. Vonzza a misztikum, de mindenben érzékeli az élet prózaiságát. Felesége ott virraszt vele, ha éjszaka írás közben megrohanják az életre keltett démonok. A zene az istene, a szerelem az ihletője. Hangjában a tündéri, az irónia és a rezignáció utánozhatatlan szívmelegséggel keveredik. E. T. A. Hoffmann kilenc remek novelláját tartod a kezedben, nyájas olvasó. Többségét nem ismerheted, mivel most jelenik meg először magyarul. Mulass jól! És mire a kötet végére érsz, megkerül "az elvesztett tükörkép" is - ha másé nem, a szerzőé bizonyosan. (Halasi Zoltán)

Doris Dörrie - Álmaim ​lovagja
"Anyám ​mindig azt mondta nekem, hogy a szerelem olyan, mint a homokzsák. Egyre több homok szivárog ki belőle, míg a végén csak egy üres, öreg porhüvely marad." Antónia fiatal gyönyörű nő, felkapott, sikeres fotómodell, képe megjelent már minden híres magazin címlapján. Ennek megfelelően a férfiak vagy félnek tőle, vagy rögön ágyba akarják cipelni. A nők pedig szinte egy emberként utálják és irigylik. Ám Antónia helyzete valójában korántsem irigylésre méltó. Magánélete romokban hever, gátlásai béklyójából képtelen megszabadulni. Egyetlen férfit talál, akivel bármiről el tud beszélgetni, aki mindig kedves hozzá, s akibe bele tudna szeretni. Ez a férfi azonban elérhetetlen számára, hisz egy, az 1400-as évekből való festmény modelljéről van szó. S egy napon Antónia egy müncheni utcán megpillantja a megelevenedett Botticelli-képet...

Hans Skirecki - Görög ​telefonok
Miért ​áll Kowatsch úr fagyban-zimankóban egy teljes hétig a múzeum kapujában? Hogyan készül fel ugyanő otthon az Elegáns Fogadásra, melyre nejével együtt hivatalos? Miért kell a nagymamának a konyhaablakon lógnia, míg a család szívélyes hangulatú munkaülést tart? - Mindezekre a kérdésekre választ kapunk, ha kellemes, de korántsem igénytelen szórakozást keresve, Skirecki írásait olvasgatjuk. Mert miről szólnak valójában ezek a történetek? Mind ugyanarról - akár Kowatschék lelkivilágát leplezik le, akár az öreg ószeres monológját hallgatják ki a sarki csehóban, akár Gemet úrnak, a század utolsó bádogosmesterének nagy sikerű fellépéséről tudósítanak vagy egy oroszlán váratlan felbukkanásáról a parkban, akár arról, hogy mit szól a berlini polgár, ha egy szép napon megpillantja városa tőszomszédságában a Kilimandzsárót. A mulatságos - néhol groteszk, sőt morbid, néhol inkább lírai elemekkel átszőtt - történetek tükröt tartanak mindnyájunk elé, melyben tulajdon hibáinkra ismerhetünk rá: sznobságra és mohóságra, hiúságra és részvétlenségre, korlátoltságra és irigységre. Akinek pedig egyik sem inge, ne vegye magára, csak élvezze önfeledten Skirecki humorát, akiről annyit feltétlenül illik tudnia a magyar olvasónak, hogy kiválóan beszéli nyelvünket és lelkes fordítója-népszerűsítője a magyar irodalomnak hazájában, az NDK-ban.

Murakami Haruki - Köddé ​vált elefánt
A ​Köddé vált elefánt című kötet Murakami Haruki korai novelláinak legjavából válogat. Rafinált olvasmányok ezek, látszólag egyszerűek, mégis súlyosak. Különös, felkavaró és elgondolkodtató élmény valamennyi. Többségünk mégis azért szereti Murakamit, mert a szerző a megismerhetetlent járja körül, az olvasó pedig szeret belemerülni a misztikus, talányos, sokszor átláthatatlan meseszövésbe. A kötet tizenkét év novellatermését fűzi egy csokorba. A rövid elbeszélések már előrevetítik azoknak a kultikussá vált nagyregényeknek a sokkal összetettebb és bonyolultabb világát, amelyek meghozták a nagy áttörést, és Murakamit a világ egyik legismertebb, legolvasottabb szerzőjévé emelték.

May Károly - A ​feketék országában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ted Hughes - Születésnapi ​levelek
A ​költőházaspár is mitologizálódott: a feminista kritika mártírként kanonizálta Sylviát - Tednek az önző, érzéketlen és hűtlen férj szerepe jutott. Ő maga harmincöt éves hallgatást tört meg, amikor halála évében, 1998-ban közre adta ezt a kötetet, rémdrámába torkolló szerelmük és házasságuk történetét, ahogyan ő látta, és ahogyan Sylviához írt levél-versek formájában megfogalmazta. A baljós árnyak kezdettől rávetülnek erre a kapcsolatra. Sylvia napos énje, a színjeles tanuló, a barnára sült, életerőtől duzzadó amerikai lány mögött ott sejlik az árnyékos oldal is, a titkos démonaival küzdő, rémálmok gyötörte, váratlan dührohamokra hajlamos lény, akinek arcán a sebhely első öngyilkossági kísérletéről árulkodik. Gyökeresen más a két ember kulturális és történelmi háttere is, amint ez már francia- és spanyolországi nászútjukon kiderül. "A te Párizsod, úgy gondoltam, amerikai... Az én Párizsom annyi volt csak, hogy nem német. A Megszállás fővárosa, az a régi lidércnyomás." "Spanyolország megrémített. Spanyolország, ahol én otthon voltam." Ahogy haladunk a végkifejlet felé, ez a feszültség csak növekszik. Ted nem találta helyét Amerikában, Sylvia gyűlöli az Óceánt is elkerítő angolokat. A partvidék nyúlcsapdáival összevérezi a kezét. A legbaljósabb árny azonban a halott német apa, Otto Plath egyre nagyobbra növő és a férj alakjára rávetülő kísértete. Őt és a kötet sok más motívumát Sylvia Plath költészetéből is ismerhetjük. A Születésnapi levelek két költészet drámai ütközése is, de - az élettel ellentétben - nem romboló, hanem megtermékenyítő hatással: új minőség Ted Hughes költészetében. Költészetnek, drámának, történetnek egyaránt megrendítő olvasmány.1956-ban a cambridge-i egyetemen az akkor huszonhat éves Ted Hughes és barátai irodalmi lapot alapítottak, a St. Botolph?s Review-t. Csak egy száma jelent ugyan meg, de az estélyen, amivel megünnepelték, összeismerkedett és mindjárt egymásba is szeretett Anglia és Amerika két legígéretesebb költője. Ted Hughes és Sylvia Plath néhány hónap múlva már össze is házasodtak. Eleinte Amerikában éltek, majd 1959-től Angliában. Született két gyerekük, és 1961-ben vidéken telepedtek le. Nem sokkal ezután házasságuk megromlott, Hughes elköltözött, és Sylvia 1963-ban öngyilkos lett. Költői hírneve azóta nőttön nő. Ahogy egy megidézett szellem - mint e kötetben olvashatjuk - talán megjósolta neki: "?Híresek lesztek majd. Különösen te. / Ki sem kerülheted: eljön a hírnév, / És mire eljön, megfizettél érte: / A boldogságoddal, férjeddel, életeddel." Híres lett Hughes is. A természet ősi erőit mitizáló, vad erejű költészetével 1984-ben elnyerte az Angliában több évszázados múltú poet laureate (koszorús udvari költő) címet.

Ismeretlen szerző - Mai ​német elbeszélők
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Heinrich Böll - És ​lőn este és reggel
"Böll ​újra és újra elragad: nem lehet letenni, végig kell olvasni egy szuszra minden novelláját, a régieket és az újakat egyaránt. Pedig azt hittük, hogy hol van már az a háború, hol a lövészárkok hajdani félelme, a szűkölő rettegés a haláltól, fiatalemberek értelmetlen halálától egykori iskolájuk kórteremmé alakított tantermének egykori táblája alatt, ahol a haldokló még saját kézírását véli felfedezni egy boldogabb és békésebb világból. S azt gondoltuk, hogy hol vannak már az életben maradottak, de testi-lelki megnyomorítottak, akik vádló árnyakként tébolyognak az ötvenes évek Németországában és Európájában. Hát itt vannak még, ma is köztünk vannak, mint Böll novellái is tanúsítják, ha nem is rongyosan már, de lelkileg toprongyosan, áldozatként, tanúként vagy vádlóként, hogy többé ne történhessen meg, ami majd fél évszázada megtörtént itt Európában. Böllnek a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején írt novellái is, amelyek mind kiváló életképek és a mai nyugati világ hű tükrei, arról szólnak, hogy lehet-e ma tisztességesen élni."

Franz Kafka - Ein ​Bericht für eine Akademie / Jelentés az Akadémiának
E ​kétnyelvű kötet elbeszélései Franz Kafka életművének központi magját alkotják. Nem nevezhetők sem novelláknak, sem lírai prózának, hanem inkább példabeszédeknek tanulság nélkül, meséknek csodák nélkül, jelképes történeteknek kommentár nélkül, sírfeliratok, írói ajánlások, felhívások, amelyek Győrffy Miklós és Tandori Dezső idő- és értékálló fordításában jelennek meg a Kentaur Kiadványok újabb köteteként.