|
Ez a könyv – néhány kéziratos teoretikus levél és rádióbeszélgetés mellett – Kisbali László (1954–2009) filozófus,esztéta, mûvelődéstörténész és „hiperkritikus”olvasó összegyűjtött s még életében folyóiratokban publikált írásait tartalmazza. Ezek a könnyű kézzel,vibráló szellemességgel megírt szövegek, amelyek egyúttal a filológia és a filozófia összhangját megteremtő mintadarabok is, éppen formai könnyedségük okán számtalan hasonló, nagy rutinnal megírt szöveget feltételeznek, amelyek azonban az önmagával szemben is kérlelhetetlenül kritikus szerzõ „szelekciói” miatt megíratlanok maradtak. A nem-írás így lehetett Kisbali jellegzetes személyiségjegye. Mert hiszen ahhoz, hogy valaki jól ismert, jó nem-író lehessen, valamit, s lehetőleg magas színvonalon, azért írnia kell. Szomorú kényszerűséggel hárul erre a könyvre a feladat, hogy mindazt a gondolkodói sokszínűséget és gazdagságot felidézze, amit az élőszóban – lenyűgöző egyetemi előadásokon és baráti beszélgetéseken – kifejtett „megíratlan könyvek” s egy elragadó személyiség gesztusai jelentettek.
Kapcsolódó könyvek
Renato Guttuso - A festő műhelye
"A festő, amikor munkához lát, választ akar kapni a hozzá intézett kérdésekre" - mondja Renato Guttuso, akinek képeit, akárcsak írott gondolatait mindig a valóság "provokálta". Világhírű festő, aki munkáiban az olaszországi ellenállásban való részvétele óta a nemzetközi munkásmozgalom élvonalában küzd: az 1942 és 1972 közötti írásaiból közölt válogatás s az azt kísérő gazdag képanyag, a tanulmányok, vitacikkek, naplójegyzetek és rajzok, akvarellek bevezetnek a festő műhelyébe; olyan festővel ismertetnek meg, aki naprakész frissességgel tájékozódik művészetben és politikában, eszmetörténetben és emberi sorsokban. A kommunista művész felelősségével szól a művészet múltjáról és jelenéről, a piac kényszerével és képmutatásával szemben védve a művészet alapvető társadalmi funkcióját, a humánum, a szépség, a szocialista emberré válás érdekében.
John A. Walker - Art Since Pop
John Albert Walker is a British art critic and historian who has written over 15 books on modern and contemporary art with an emphasis on mass media. He has also written on design history methodology.
Roland Barthes - La Préparation du roman I et II
Depuis l'année dernière, je m'interroge devant vous, avec vous, sur les conditions de préparation d'une Œuvre littéraire, appelée par commodité Roman. J'ai d'abord examiné le rapport de l'Œuvre et de cet acte minimal d'écriture qu'est la Notation, principalement à travers une Forme exemplaire de Notation, le Haïku. Cette année, je veux suivre l'Œuvre de son Projet à son accomplissement : autrement dit, du Vouloir-Écrire au Pouvoir-Écrire, ou du Désir d'Écrire au Fait d'Écrire. Si vous le voulez bien, nous allons considérer le Cours qui commence comme un film ou comme un livre, bref comme une histoire. R.B.
Ismeretlen szerző - Szent művészet
Cs. Varga István előszavából:
"Toynbee szerint a 18. század kiirtotta magából a vallást, a 19. század az Istent, a 20. század pedig kiirtja magából az embert. (...) Sokan úgy vélik, ma már az ember is halott. Uralma alá hajtotta a földet, kiutasította önmagából és a világból a Teremtőt. (...) Új dimenziókban, évezredes távlatokban, a láthatón túl a láthatatlan valóságban újra meg kell tanulni gondolkodnunk. A "mi vagyunk?" , "mi célra születtünk?", "miért élünk?" kérdések és a válaszkeresések elodázhatatlanok. Az életminőséghez hozzátartozik a szellemi, lelki minőségeszmény, a helyreállítás erkölcsével elvégzendő szembesülés, a szükséges újraértékelés.
A szó szerinti fordításban magyarul szent művészetnek nevezhető ars sacrát külön hely illeti meg műveltségünkben és képzésünkben is. (...) Teológusoknak és hittanároknak, magyar- és történelemtanároknak, képzőművészettel foglalkozóknak, de elsősorban diákoknak, különösen a középiskolásoknak ajánlom ezt a könyvet, mely szellemi-lelki gyarapodásra, az oktatásban és önképzésben is igazi tapasztalat- és álomátadásra szolgál."
Bécsy Tamás - A dráma esztétikája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - Lukács György és a magyar kultúra
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Meumann Ernő - Az esztétika rendszere
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Weiss János - Metafizika és esztétika
Mintegy öt-hat évvel ezelőtt kezdődött meg Adorno hagyatékának publikálása: befejezetlen művek, előadás-jegyzetek, levelezések. Adornót gondolkodóként az állandó útkeresés jellemezte. Tanárként mindent megtett az autoriter viszonyok leküzdése érdekében, és nagyon érdekes, sokszor viharos személyes kapcsolatokat tartott fenn. Weiss János könyve a nemzetközi szakirodalomban is az elsők között tesz kísérletet a hagyaték interpretálására.
Somlyó Bálint - Kerülő úton
Somlyó Bálint tanulmánykötete kettős szerkezetre épül. Az első ciklus módszertani, írásmódbeli sokféleséggel próbál meg idomulni a benjamini életmű hihetetlen gazdagságához, megtestesítve abbéli meggyőződését, hogy Benjamin nemcsak a 20. század egyik legjelentősebb és legaktuálisabb gondolkodója, de egyben egyik legnagyobb írója is. A második ciklus is a filozofálás módjai körül forog, van benne tanulmány a 18. század titokzatos gondolkodójáról, Giambattista Vicóról valamint Proustról, Foucault-ról és a neurológus Oliver Sacksról is, aki irodalmilag is megújítva az orvosi esettanulmány műfaját valóban alternatív ,,világképeket" vázol fel, pácienseinek elméjébe és tekintetébe bújva
Borsos Mihály - Ébli Gábor - Artborétum
Kortárs szobrok egy budai magánkertben. Művészet és természet panteista összefonódása négy évszak fotóin, rövid műelemzéssel kísérve. A kertet már korábban is ismerő fotós különböző hónapokban, napszakokban, más-más időjárási és fényviszonyok mellett állította fel itt kameráját, hogy az album mégse csupán pillanatfelvételeket közöljön, hanem a természet körforgását is megörökítse. A szobrok így rendre eltérő vonásokat mutatnak: a környezet befolyásolja a műalkotások befogadását, érvényesülését. Születés és virágzás, elmúlás és hervadás jelenik meg a képeken, miközben a tárgyak - a maguk módján - egyfajta állandóságot biztosítanak. A könyvet így, összességében, a művek, a növényzet és a természet, valamint emberi oldalról a tulajdonos házaspár, a fotós és a tervezőgrafikus alakította, alkotta. A szobrok anyagísága, szubsztanciája ily módon társul a természet biológiai jelrendszerével és az alkotók érzelmi-érzékelési adottságaival, műszaki felszerelésével és tudásával, számos beszélgetésben közös nevezőre jutott ízlésével.
Arthur Schopenhauer - A zene esztétikája
Schopenhauer minden világi jelenségben, az akarat nyilvánulásait látja, így a művészetekben is. Az építő művész az akarat legalsóbbrendű nyilvánulásait az építő anyag nehézségeivel, merevségével és keménységével tünteti fel. A kerti művészet, a növények szabad fejlődésének utánzása, a növényekben lakozó akarat korlátlan nyilvánulása és a legszebb akkor, ha teljesen mentes az emberi beavatkozás látszatától. A szobrászat és festésztet az ember és az állat, a tájképfestés azonkívül a növényvilág és a szervetlen természet akartnyilvánulásait mutatja természetes mivoltukban. Az embereket ábrázoló szoborműveknél a szépség, kellem és báj a fődolog, az arczképeknél a jellem is kifejeződik. A történelmi festmények az emberiség ideájának kifejezését ábrázolják az akarat által véghezvitt cselekmények segítségével; ide sorozza Schopenhauer a vallásos tárgyú művészeteket is. Az írásművek, amennyiben az esztétika körébe tartoznak, szintén az akarat objektivációjának kifejezése: az író azzal a villágossággal és élénkséggel iparkodik az olvasó, illetőleg a hallgató lelkületét és fantáziáját megindítani, mellyel ő az illető tárgyat vagy eszmét felfogta. És végül a zene az akarat, a világ megismétlése. A művész, a szerző csak közeg. Nála az akarat a rendesnél nagyobb felismerő tehetséget produkált. »A hasznos művészetek anyja az értelem, emezeké a lángész, amely már magában véve is a feleslegnek egy fajtája.
Jean-Luc Nancy - A portré tekintete
A portré tekintete egy klasszikus, örök műfaj, az arckép problémájának elméleti kérdéseit foglalja össze négy fejezetben. Az önálló portré kialakulását a reneszánsz korban felbukkanó új emberképpel, a modern individuum megjelenésével állítja összefüggésbe, amelynek manapság kiélesedő paradoxonjai a szerző állítása szerint már a műfaj/műtípus e korai korszakában pontosan megfigyelhetőek voltak. Az elméleti alapvetés után Nancy három fogalom mentén tárgyalja a portré általános művészetelméleti fogalmát, amelyek messze túlmutatnak az adott probléma horizontján: a portré „hasonlít”, ezt a hasonlóságot azonban ő maga teremti meg, a portré „felidéz”, de egy olyan múltat, ami soha nem volt jelen, és a portré „rám tekint”, fizikai létén túl egy metafizikai, néha teológiai dimenzióval is rendelkezik. Nancy nem a portré eredetét, vagy történetét kutatja, nem abból kívánja megérteni, hogy mi a portré (lényege). A portré – olyan kép, amely egy személyt önmagáért jelenít meg – tárgya az abszolút szubjektum, ennél fogva a probléma átalakul annak kérdezésévé, mit is jelent abszolútot festeni?
Lukács György - Esztétikai kultúra
Az Esztétikai kultúra 1913-ban jelent meg Lukács esszéinek második, válogatott gyűjteményeként, és olyan esszéket tartalmaz, melyek részben a kritikus Lukácsot, részben már a művészetfilozófust állítják előtérbe.
A fiatal Lukács esszéi mindig is a filozófus útkeresésének dokumentumai, összetartó erőt az esszékötetnek épp a szerző állandóan megújuló kísérletei kölcsönöznek. Az a tény, hogy Lukács a képzőművészettel éppúgy foglalkozik, mint például Thomas Mann regényével, arra utal, hogy a szerző szenvedélyesen keresi azt a középpontot, amelyből művészetfilozófiai kísérletei meghatározott univerzummá formálhatók.
Az 1910-es években Lukács az egymással olykor élesen ellentétes kritikai és filozófiai attitűdöket egyszerre vagy éppen egymás után próbálja ki, s bár ebből homogén elméleti rendszer nem születhetett, tanulmányai reprezentatív módon tükrözik a századelő szinte valamennyi művészetfilozófiai kísérletét.
Weiss János - Az esztétikum konstrukciója Adornónál
Theodor W. Adorno a Frankfurti Iskola meghatározó alakja és a XX. század egyik legjelentősebb gondolkodója. Nézetei korunk filozófiai és esztétikai vitáinak állandó szereplői. Weiss János többéves németországi kutatásai után máig kiadatlan és feldolgozatlan dokumentumok forrásanyagára támaszkodva írta meg az adornói életművet bemutató monográfiáját. A mű vezérfonala a német romantika által kidolgozott _esztétikai filozófia_ programja. A filozófiai és esztétikai írások kölcsönös kapcsolatát vizsgálva a szerző bemutatja és árnyaltan elemzi az adornói gondolatvilág benső struktúráját és (szembeszállva az Adorno-irodalommal) rámutat a koncepció belső feszültségeire és gondolati átrendeződéseire. A szűk szakmai körön túl a Frankfurti Iskola magyarul megjelent alkotásait (Th. W. Adorno – M. Horkheimer: _A felvilágosodás dialektikája,_ E. Fromm: _Menekülés a szabadságból,_ S. Kracauer: _Caligaritól Hitlerig_) olvasók is érdeklődéssel forgathatják ezt a könyvet.
Vedres Csaba - Mi az, hogy könnyűzene?
A könnyűzene szerepével, értékelésével, helyzetével kapcsolatban Magyarországon időről időre fellángolnak a viták. Középpontjukban az a két kérdés áll, hogy szabad-e a könnyűzenét támogatni, illetve hogy szabad-e könnyűzenét oktatni az iskolákban.
De mit is jelent az, hogy "könnyűzene"? Ez a kérdés nem zeneesztéták, vagy szociológusok szakmai belügye, hanem a társadalom egészét érinti. A komolyzene – könnyűzene felosztás alapján forint milliárdok sorsa dől el.
A magyar közvélekedés szerint a jazz könnyűzene – a szakirodalom szerint nem az. Nem is komolyzene. Jazz. A szakirodalom szerint a rock sem könnyűzene, hanem önálló műfaj. Szintén a könnyűzene kategóriájába sorolják a countryt és a bluest is, pedig ezek a népzenék.
E felosztás legnagyobb vesztesei azok a művészek, akik a jazz, a rock vagy a fent említett népzenék zenei nyelvén szeretnék művészi szinten kifejezni magukat. Támogatáshoz ritkán juthatnak, mert a szakma szerint "könnyűek", eltartani viszont nem tudják magukat, mert valójában nagyon is "komolyak".
Könyvem alaptézise: a könnyűzene és komolyzene fogalmak nem képesek lefedni a mai magyar zenei valóságot, mert pontatlanok, és eleve értékítéletet hordoznak magukban; a valódi különbség értékes és értéktelen között, a szórakoztatózenei tucattermék és az egyedi művészi alkotás között van. Ez a határ pedig nem az egyes műfajok között, hanem a műfajokon belül található.
Claude Roy - A művészet szerelme
„Mindig loptam, de sohasem értek tetten. Múltkorában például háborítatlanul távoztam egy Hampstead környéki, elragadó 18. századi angol kastélyból Rembrandt önarcképével a tarsolyomban. A moszkvai Tretyakov Galéria nyilván a mai napig magáénak hiszi Rubljov Szentháromságát, s én meg is hagyom igazgatóit e hitükben, holott jól tudom: az eredetit én őrzöm, itt belül. Én emeltem el a pekingi császári palota egyik legszebb Szung-kori festményét, A folyó kanyarulatait, s cserébe egy másolatot hagytam ott, egyéb iránt tökéletes másolatot. Sikerült Európába átcsempésznem a washingtoni Kreess-gyűjtemény egyik legbecsesebb darabját, Le Nain Parasztgyermekek egy tanyaház előtt című festményét. El sem merem mondani, mi mindent raboltam össze Olaszországban. A vandálok, vízigótok, sőt Napóleon is elbújhat mellettem…”
Dr. Pitroff Pál - Bevezetés az esztétikába
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Dulovits Jenő - Művészi fényképezés
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Szelényi Károly - A szép fénykép
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Lukács György - A kritikai realizmus jelentősége ma
Ez a tanulmány 1955 őszén keletkezett; egy előadás alapját képezte. Az előadásra első ízben 1956 januárjában került sor a Német Művészeti Akadémián, később ismét elhangzott a Társadalomtudományi Akadémián Varsóban, a római, firenzei, bolognai, torinói és a milánói egyetemen, végül pedig a bécsi Uraniában. Tekintettel egy elő adás időbeli korlátaira, csupán az első problémakörről beszélhettem, nevezetesen a polgári realizmus helyzetéről a kapitalista társadalomban, holott ekkor már az utolsó rész tervezete is készen volt.
