Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


sztinus
2.5/5

Túl ​sterilnek hatott. Adott egy munkamániàs csaj, akit elhagyott a pasija, és rákja van. Nem sírunk, nem hànyunk, sőt!, visszajön a volt pasi is, na jó, legalàbb egy parókavásàrlással közelebb kerültünk a betegsègèhez.
Tàvol volt mindentől, ès persze a vègèn nagyon szókimondó lesz, és beadja a derekát egy új kapcsolatba is, meg lesz kutyája is.., de…
De nem jött át ez az egész.


amanda888
4.0/5

Azt ​írja az írónő az ajánlójában, hogy ez egy vicces könyv. Nem az. Hál’ Istennek. Nem lehet rajta sem nevetni, sem zokogni, mégis megmarad a fejemben. Remélem minden pillanatban eszembe jut, amikor valami igazán kis semmiség miatt kiborulok, vagy nem látom, hogy mennyire jó is az életem. Örülök, hogy Natalie is rájött, hogyan akarja élni az életét, és volt, amin nem tudott változtatni, de amin lehetett, azt végül megtette.


Lettka
5.0/5

Nagyon ​szerettem volna ezt a könyvet elolvasni, hiszen szintén egy olyan témát ölel fel, amelyet nem könnyű szavakba önteni. Nehéz átadni azokat a megélt érzéseket, azokat a szenvedő pillanatokat, melyeket egy rákos beteg a magáénak tudhat. Talán furcsán hangzik, de egyszerűen “vonzódom” az ilyen témájú könyvekhez. Érdekel, ki hogyan tudja az ilyen történeteket feldolgozni, hogyan tudja átadni az adott helyzet súlyának a fontosságát, és a lelki folyamat ábrázolása sem utolsó szempont. Ebből a szempontból ez tökéletes volt. Az elején mindig félek az ilyen sztoriktól, van bennem egyfajta félsz abból a szempontból, mégis mire számíthatok. Mennyire lesz lehangoló, mélybe rántó a történet, illetve mennyire lesz depressziós a szereplő. Ennek ellenére ismét kellemes csalódás ért. Hiszen nem a pesszimizmus, a negativitás hatalmasodott el jelen esetben. Sőt… igazán hangulatos, többnyire pozitív szemlélet volt jellemző. Nyilván néha depibe esett a főszereplőnk, de ennek ellenére azt hiszem, egy igazi harcos tárult elém, aki a végsőkig kitart. Szerintem példamutató, és érdekes karakter volt az övé. Mindezeket összefoglalva… teljesen másra számítottam, de a lehető legjobbat kaptam. Tökéletes volt a maga műfajában, a borítója pedig nagyon tetszetős.


Arabella
5.0/5

Sokáig ​"porosodott" a polcomon. Talán nem is nagyon akartam elolvasni. De nem bántam meg. Nagyon örülök, hogy elolvastam és hogy minden jó lett a vége.


roganedina
5.0/5

Csalódtam ​ebben a könyvben, de pozitív irányban! :) A fülszöveg alapján nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. A történet – Natalie harca a rákkal, meg egy kicsit saját magával – nem egy vidám valami, de annyi vicces mondat, gondolat van benne, hogy teljesen feloldja a hangulatot olvasás közben. Kedves szereplők, jó történet-felépítés, remek befejezés. Mindenkinek csak ajánlani tudom. :)


Pancsesz
4.0/5

Nehéz ​témát boncolgat az írőnő,de nekem mégsem adott semmi pluszt!Nem hogy viccesnek de még csak humorosnak sem mondanám!Egyáltalán nem érintettek meg a szereplő érzelmei,érzései,vívódásai!Ami átjött ,hogy Natalie hihetetlenűl önző volt a szerelmeivel,a családjával,és úgy általában mindennel,mindenkivel!A szerelmi szálak sem tetszettek! Igazából egyik pasiról sem tudtunk meg túl sokat, illetve minden kapcsolatot csak Natalie oldaláról ismerhettünk, meg nagy vonalakban!


ValerinLanz
3.0/5

Ezt ​a könyvet javarészt a borítója miatt akartam elolvasni, amibe beleszerettem, nagyon szeretem az ilyen nőies, szép színvilágú borítókat. Aztán rá kellett jönnöm, hogy számomra nem igazán passzol a történethez. A cím sem nagyon, de túlléptem rajta, mert erre a borítóra tényleg jó ránézni.
A főszereplő, Natalie a történet kezdetén tudja meg, hogy mellrákja van. Amikor hónapokkal ezelőtt kiválasztottam ezt a könyvet, és aztán be is szereztem, még fogalmam sem volt róla, hogy ez a téma mára személyesen is érinteni fog, apukám által. Szerencsére ő nincs annyira rosszul, mint Nat, de rajta is felfedeztem a tüneteket – hajhullás, fogyás. Szóval érdeklődve olvastam a sorokat, és örültem, hogy Natalie végül győzött. Mert hiszen nála mindig erre ment ki a játék. Eddig sem szimpatizáltam túlzottan a politikusokkal, itt viszont egyenesen meggyűlöltem őket. Dupris egy önző, törtető és számító $@!%, de gondolom azokban a körökben előbb-utóbb mindenki ilyen lesz. Kívánom, hogy veszítsen a legközelebbi választáson. Hihetetlen, hogy Natalie még a rákkal is kirukkolt, hogy szavazatokat szerezzen neki.
Igazából jobban érdekelt az, hogy Nat miként veszi fel a kapcsolatot az exeivel, de nagy bánatomra ezeket egy-egy naplóbejegyzésben el is intézte. Folyamatosan a legnagyobb szerelme, Jake után sápítozott, aztán mikor a pasi hős lovagként újra megjelent, nem tudtak mit kezdeni egymással. Voltak azonban a könyvben nagyon igaz gondolatok: csak azért ne legyünk együtt valakivel, mert épp nincs más; ne elégedjünk meg a langyossal, mert tuti találhatnánk tűzforrót is; de ami a legjobban szíven ütött, az a második esélyről szólt. Hogy elsőre is tönkrement valamiért, másodjára miért lenne másként? Továbbá csak még rosszabb lesz, elvégre a régi kudarcok kihathatnak majd a második próbálkozásra is. Ha ezt a könyvet fél évvel ezelőtt olvasom, most nem lennék abban a helyzetben, amilyenben vagyok.
Ellentmondásos gondolatokat olvasok a könyvekben; egyikben mindenki megérdemel egy második esélyt, a másikban meg inkább felejtsük ezt el. Még én magam sem tudtam dönteni, de hajlok arra, hogy ami elsőre nem megy, az másodszorra sem fog.
Természetesen Zach vitte végig a pélmát, de nem bolondultam bele nagyon, elvégre úgysem létezhet ilyen pasi. :)
A kiadótól megszokott minőséget kaptam, az ő könyveik nálam általában a középmezőnyben maradnak, mert hiába olvasom ki őket rövid idő alatt, maradandó élményt nem nyújtanak.


picurka13
5.0/5

Kíváncsian ​vártam, hogy hogyan nyúl hozzá az írónő ehhez a félelmetes témához, mint a rák. De őszintén megmondva eléggé viccesen, ha lehet ezt írni így. Féltem, hogy majd nagy sírórohamok jönnek rám az olvasás közben, de szerencsére nem ezt történt. Meg ugye én egy kicsit hipochonder vagyok, de itt nem találtam magamra utaló nyomokat. De azért megvizsgáltam magam.


tmezo
4.5/5

Ez ​a könyv jó példája annak, hogy a pozitív gondolkodás mennyit segíthet az életünk alakulásában. Még egy ilyen szörnyű betegségből is ki lehet hozni jó dolgokat, és Natalienak sikerült is. Nagy fejlődésen megy keresztül, hogy végül megismerje önmagát, megtalálja saját útját.


EliEmi
5.0/5

Mindig ​is érdekelt és foglalkoztatott az, hogy a beteg emberek miben látják, egyáltalán hol találják meg a reményt.
Nagyon nehéz írni a könyvről, mert annyira pozitív és annyira biztos abban Natalie, hogy le fogja győzni a mellrákot, hogy semmilyen kétséget nem kaphat arról az olvasó, hogy igenis sikerülni fog neki.
A könyv másik fő szála Nat munkája volt.
Nem szeretem a politikát. Híreket sem nézek és nem is olvasok. A fontosabb információkról értesülök a munkám során, a háttere pedig – a spekulációk, a háttérben, akár fű alatt kötött egyezségek – csak felidegesítenek. Mégis érdekesnek találtam, hogy mennyire nem érdekel senkit, hogy mi történik a másikkal, és mivel lehetne jobb a világ, csak az, hogy neki ebből milyen haszna származik. Természetesen nem vagyok teljesen naiv és elmúltam már ötéves, de számomra ez mindig elborzasztó. A részletekbe nem mennék, nem akarok spoilerezni, de ez végig kíséri a könyvet.
Egyetlen kérdésem van ezek után saját magamhoz is: “Megéri ezzel tölteni, amúgy is rövid életemet?”


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
5.0/5

Statisztika

58.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók