Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Teetee
4.5/5

Mivel ​a munkám egészségtelenül nagy hányadát teszi ki az életemnek, ha nem vagyok motivált, az olyan, mintha az egész élet értelmét vesztette volna. Azt hittem, ebből a könyvből majd kapok hasznos tanácsokat, hogy hogyan tartsam fenn a motivációmat akkor is, amikor éppen sok minden demotiválóan hat rám – nos, ezt nem kaptam meg, de nagyon sokat segített abban, hogy megértsem, hogyan működik a motiváció, és miért érzem bizonyos helyzetekben úgy magam, ahogy éppen érzem.
A motivációelmélet komoly fejlődésen ment keresztül az évek során. A Motiváció 1.0 a legkezdetlegesebb, a biológiai szükségletekkel számol. A Motiváció 2.0 a jutalmazás-büntetés elmélete: az elvárt cselekvést jutalmazom, a kerülendőt büntetem. Nagyon sok cég ma is így működik.
A Motiváció 3.0 azonban – Csíkszentmihályi Mihály flow-elméletére is alapozva – megállapította, hogy az ember eredendően motivált, és dolgozni akar, ha bizonyos feltételek teljesülnek: ilyen például az önállóság és a rugalmasság. Kísérletekkel az is kiderült, hogy ha egy kreatív gondolkodást igénylő feladat gyors megoldásáért pénzt ígérnek az alanyoknak, akkor ez azt eredményezi, hogy a kontrollcsoportnál szignifikánsan lassabban oldják meg a feladatot. A pénzjutalom ugyanis beszűkíti a gondolkodást. De ha egy olyan cselekvésért ígértek nekik jutalmat, amihez nem kell különösebb gondolkodás, csak mechanikusan végre kell hajtani valamit, akkor sokkal gyorsabbak voltak, mint azok, akik ezért semmit nem kaptak.
Vagyis a kreatív szakmákban az előre beígért jutalom inkább árt, mint használ.
Mielőtt a főnököm (aki szintén fent van a Molyon) ujjongni kezd, hogy többé nem kell prémiumot adnia, gyorsan hozzáteszem, hogy a motiváció szinten tartásához különböző dolgokért járó jutalmak helyett méltányos alapfizetés kell (a szerző azt tanácsolja, fizessünk egy kicsivel többet, mint a konkurencia, ezzel hosszú távon sokat spórolhatunk, mert a legjobb emberek nálunk fognak dolgozni, és nem lesz fluktuáció), az, hogy az alkalmazottaknak a megélhetési gondok helyett legyen idejük és energiájuk a munka minél jobb elvégzésére koncentrálni.
A Motiváció 3.0 egy másik forradalmi újítása a ROWE, azaz a Results Only Workplace. Amerikában egyre több cég kezd erre az útra lépni – az alkalmazottak folyamatos ellenőrzése, órablokkolás és jelenléti ívek helyett világosan megfogalmazott célokat kell elérni, de a dolgozók maguk szabják meg, mikor és hogyan érik el ezt. A statisztikák azt mutatják, hogy a ROWE-t bevezető cégek teljesítménye 25%-kal javult.
Ez teljesen érthető – ha valaki egy csütörtök délután a kislánya hegedűkoncertjére szeretne elmenni, de a munkaideje ezt nem teszi lehetővé, akkor már napokkal korábban ideges emiatt, azon agyal, hogyan tudna mégis elmenni, elkezd gondolkozni azon, hogy jó helyen van-e a munkahelyén, nem kellene-e váltania stb., ha viszont tudja, hogy simán elmehet, akkor előtte és utána is a munkára koncentrál.
Amit a szerző még kiemel, azok az ún. Aranyfürtöcske-feladatok, ami valami Aranyfürtöcske mesére utal, ahol valamiből se nem túl sok, se nem túl kevés volt. A flow ugyanis akkor érhető el, ha olyan feladaton ügyködik valaki, ami se nem túl könnyű (mert akkor unalmas), se nem túl nehéz (mert akkor szorongást okoz). Egy vezetőnek ezért az is a dolga, hogy igyekezzen megtalálni az embereinek az ilyen feladatokat, hogy minél elégedettebbek legyenek, mert – micsoda meglepetés – az elégedett munkaerő a jó munkaerő.
Nem igaz ugyanis, hogy ha valakit nem hajszolunk folyamatosan, akkor lusta lenne – az emberben eredendően benne van a cselekvési, alkotási vágy, vagyis motiválás helyett a cégvezetőknek leginkább arra kellene koncentrálniuk, hogy ezt ne öljék ki az alkalmazottakból.
Szeretném valahogyan optimistán lezárni ezt az értékelést, de maga a szerző is sokszor hangsúlyozza, hogy a Motiváció 3.0 elveit nem szeretik elfogadni a cégvezetők – mert azt érzik, hogy ezzel kiesik a kezükből az irányítás, és nem törődnek vele, hogy úgy sikeresebb lehetne a cég, mert a régi beidegződésekhez, “tekintélyhez” ragaszkodnak. És hogyha ez még Amerikában is így van, akkor mit várhatunk KK-Európában?


A ​könyv témája egyszerű: motiváció. Ha valaki olvasott már népszerű szakkönyvet kb. el tudja képzelni, hogy mire számíthat: motiváció meghatározása, történelme, jelene, a mostani rendszer hibái, mi lenne jobb helyette, hogyan érhetjük el stb. stb. És kb. igaza is lenne. A különbség az elképzelt struktúrához képest annyi, hogy a jelenlegi rendszer kritikáját már az első fejezetben megkapjuk, mintegy figyelemfelkeltés gyanánt.

Emlékszem úgy ajánlották ezt a könyvet, hogy csak kezdjek bele és nem fogom tudni letenni. Ezek nálam eléggé betalálnak, úgyhogy nem volt kérdés, hogy elolvasom. Épp külföldre utaztunk, egy sokat olvasó kollégámmal, mikor sikerült megszerezni. Neki is láttam volna, de a kolléga kikapta a kezemből majd pár percnyi lapozgatás után visszaadta, hogy elég is volt ennyi. Meglepődve néztem rá. Azt mondta: az alapgondolatot elolvasta, a többi úgyis az lesz, hogy az író ezt bizonygatja oldalakon keresztül. Az első érzésem a könyvvel kapcsolatban az volt, hogy ja. Tényleg az egész könyv arról szól, miért jobb a motiváció 3.0. De ezt mondjuk elég jól szerkesztve, több oldalról megtámogatva, példákkal illusztrálva mutatja be a szerző. Persze az is jól tapintható a könyvvel kapcsolatban, hogy most valami „igen nagydolgot akarok mondani” szándékkal íródott. A könyv saját terminológiájával élve az egész egy nagy heurisztikus kísérlet arra, hogy egy mindenkit érintő, érdeklő témáról próbáljunk valami nagyon újat, valami nagyon mást írni. Pink újságíró, pontosan tudja, hogy így kell sikeres ismeretterjesztő könyvet írni.

Aztán a siker annak fényében sem meglepő, hogy szerinte az a jó a világnak, ha a főnök többet fizet, kevesebbet kell dolgozni, flowban lehet lenni és néha még a hatalmat is átengedi. És kutatásokkal igyekszik alátámasztani, hogy ez mindenkinek mennyire megéri. Naná, hogy ezt mindenki szereti hallani. Pont mostanában mikor virágkorát éli az önfejlesztés. Trénerek, önsegítők, mentorok, guruk leselkednek ránk minden sarkon. Percek alatt, erőfeszítés nélkül lehetünk soványak, szépek és milliomosok. Ehhez pusztán csak követnünk kell a sikeres emberek három, öt, hét vagy kilenc szokását. A jelenség nem csak a pszichológia területén burjánzik és szerencsére már a szakembereknek is feltűnt. Pléh Csaba szerint az a titkuk, hogy a tucatnyi életigazságuk, amelyeket hirdetnek olyan általánosak, hogy minden helyzetben alkalmazhatóak. „Nincs ember, aki ne ismerne magára ezekben a bűvmondatokban.” írja. Bűvmondatokban pedig ez a könyv is jócskán bővelkedik. Az egész iromány tekinthető egy céges önfejlesztő könyvnek.

Ettől függetlenül egyébként lehet tanulni belőle.Teljes bejegyzés itt:

http://zoldpszichologia.blog.hu/2018/06/25/hogyan_motivaljuk_a_kiegett_irodistakat


Lovely
5.0/5

Hogy ​miért 5 csillagos? Mert engem teljes mértékben sikerült motiválnia egy olyan dologban, amit 3-4 éve masszívan halogatok. Sőt egy olyan összefüggésre találtam rá, amit még régebb óta, talán 6-7 éve is keresek.
Pedig tulajdonképpen tényleg nem csinált mást a szerző, mint összegyűjtette (!mert nem ő csinálta ezt a munkafázist) a vonatkozó alap szakirodalmakat, körülnézett a munkaerőpiacon, és leírta ezek összefüggéseit élvezetes stílusban. De ez tulajdonképpen nekem elég.


Dinadom
2.5/5

Nekem ​valahogy nem volt türelmem ehhez a könyvhöz – maga a felvetett elmélet/szemlélet érdekes, de az első 80 oldal után úgy éreztem már csak ismétli önmagát.
Sajnos csak a Motiváció 2.0. miatt olvastam el – azaz, mert remélem, hogy egyszer még hasznot fogok húzni belőle, de nem kreültem “flow” állapotba tőle.


Gwen
3.5/5

A ​borító már nagyon megragadott – a bal/jobb agyfélteke közötti kapcsolat játékos ábrázolásáról szól, de sajnos ezt a témát / vonulatot nem nagyon fejti ki a szerző.
Amit kifejt: alapvetően megváltozott az emberiség, az emberek motivációs bázisa. Míg a réges-régmúltban a túlélésért kellett küzdeni (motiváció 1.0), a közelmúltban a büntetés / jutalmazás mentén az anyagiakért folyt a versengő küzdelem (motiváció 2.0), a kreativitást, önállóságot, problémamegoldó képességet igénylő mai munkahelyeken az anyagi motiváció inkább gátol, mint segít. A motiváció 3.0 a belső (intrinzik) motiváció, melynek az alkotóelemei: önállóság, céltudatosság és szakmai igényesség (melynek a jellegzeteségei: tudásnövekedésben hívő gondolkodásmód, fájdalomtűrés a cél érdekében, illetve a szakmai kiválóságra, mint aszimptotára tekintés).
Nagyon sok érdekes tudományos kísérletet, cégvezetési kísérletet ír le az író.
Ami nekem kicsit “menedzserkönyves” volt, az az utolsó pár fejezet, ahol “do it yourself” alapon tanácsokat kaphattunk a sikeres cégvezetéshez és gyerekneveléshez.


Jeraldine
3.5/5

A ​könyv első fele kifejezetten lelkesítő. Szakmailag nagyon igényes az, ahogyan leírja a legfontosabb tudományos kutatásokat, és megmutatja, hogy mennyire nem alkalmazzuk ezek tanulságait a hétköznapokban. Számomra megkérdőjeleződött az egész teljesítmény-értékelési rendszer, ami jelenleg a legtöbb multinacionális cégnél működik, és ahol a kulcs elem az, hogy egyéni célokat generáljunk és aztán pénzzel jutalmazzuk az extra és a kreatív erőfeszítést. De valójában pont ezzel aknázzul alá a valódi kreativitást.
A könyvhöz visszatérve, egy idő után hiányoltam a gondolatok komplex integrálását. Például a rutinszerű munka és a nem rutinszerű munka szerintem nem különíthető el ennyire fekete-fehér módon, továbbá minkenki munkájában van mindkét elem, és nem gondolom, hogy a XXI. században mindenki – az egész világon, minden országban és munkahelyen – egyszercsak kreatív munkával találná szembe magát. Ez leegyszerűsítés. Többet vártam volna továbbá abban a témakörben, hogy a rutinszerű munkát hogyan lehet átkeretezni, átformálni, és hogyan lehet végül minden munkát magasabb szintre emelni. Arról sem esett szó, hogy a vállalat tevékenysége és a munkakör hogyan befolyásolja a motiválhatóságot, a munkát egységes fogalomként kezelte mindvégig. Pedig nem mindegy, hogy egy gyárási operátorokat foglalkoztató Flextronics típusú vállalatról beszélünk-e, vagy egy ultra-kreatív szoftver cégről. Természetesen az előbbiben is lenne helye a motiváció emelésére tett kísérleteknek, de látni kell, hogy a tevékenység természetéből adódó kötöttségi szint sokmindent determinál.
Emellett sok jó dolgot ír az iskolarendszerről, ami hatványozottan igaz magyarországi környezetben. Sajnos az oktatásunk tényleg nagyrészt az alkalmazkodásra és a kussolásra tanít, és nem az újdonság-keresésre. Erről például Vekerdy Tamás ír és beszél kiemelkedően inspiráló jelleggel.
A tanácsok és javaslatok között van sok jó gondolat, bár egy az egyben nem biztos, hogy átültethetőek lennének bármely környezetre.
A könyv végén az összefoglalás, más művek ismertetése, valamint a kérdésfeltevések szerintem inkább mellékletbe kívánkoztak volna, furcsa volt így, az alap könyv részébe illesztve olvasni ezeket.
A fordításban egy-két helyen voltak furcsaságok, pl. az éppen megfelelő feladatra a szerző “Goldilocks” figuráját hozza, aki ismert az angolszász kultúrában, nálunk viszont nem. Így az “Aranyfürtöcske” típusú feladatok idegenül hangoznak, helyette az “arany középút” szerintem érthetőbb és befogadhatóbb lenne.
Összességében érdekes, fontos olvasmány, ami könnyen olvasható és mégis sokat tanít. Örülök, hogy a kezembe került.


DAnna
5.0/5

A ​könyv szemléletmódja kimondottan kreatív, felszabadító hatású. Nemcsak vezetők munkájában, hanem a nevelésben vagy saját életünk alakításában is hasznos szemléletformáló.


ecus
3.5/5

Két ​nagyobb nekifutás kellett, hogy átrágjam magam a könyvön. Néhol tényleg érdekes, és nagyon jó lenne, ha azokat a részeket sok-sok vezető elolvasná, megemésztené, és megpróbálná beépíteni a kreatív és szellemi munkát igénylő dolgozóik mindennapjaiba. Ha egyszer vezetővé válok, akkor majd nagyon igyekezni fogok, hogy megfogadjam az újsütetű operációs rendszerrel rendelkező emberek “irányítására” tett javaslatokat. Be kellett látnom olvasás közben, hogy engem sem mindig azzal motiváltak, amivel kellett volna, és talán többet segített volna, ha úgy nevelnek ahogyan az író tanácsolja, mivel, igen, gyermeknevelési tippeket is tartogat magában a könyv. Nekem tetszett a mondanivalója, átjöttek belőle bizonyos dolgok, de ennél jobban is meg lehetett volna írni-szerkeszteni a könyvet, mert néhol tényleg olyan, mint egy szakdolgozat, és tényleg sokat ismétli önmagát (ez szánkáztatta le nálam a csillagok számát). Azonban voltak számomra egyetemi tanulmányaimból ismerősen visszacsengő nevek is, mint pl. Daniel Kahneman vagy McGregor.


Lizavell
1.0/5

Érdekes ​téma, de túl szárazan van megfogalmazva. Hiába érdekelt maga a téma, nem volt jó élmény olvasni. Nagyon lassan halad előre a különböző motivációs típusok között, és sokszor ismétli önmagát. Túlmagyaráz és kissé szájbarágós.


Az ​egyik egyetemi tanárom ajánlotta, vezetés szervezés szakon.Nem csalódtam a könyvben, alapműnek tekinthető, ha valaki új perspektívát szeretne belevinni, mind önmaga, mind mások motiválásába. Nagyon könnyen megadom rá az öt pontot.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

18.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók