Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Cicu
5.0/5

Szenvedélyek ​hálójában. Drog és szex szépirodalmi köntösbe bugyolálva.
Mégis sokkal több ennél, egy ember tündöklése és bukása.
Napló, önelemzés. Morfium, szenvedély, küzdelem és a végén a totális bukás.
Megrendítő olvasmány, egy út ami elvezetett a dicstelen véghez.
Egy remek ember aki elvesztette uralmát szenvedélybetegsége felett.
Szomorú történet.


dacecc
4.0/5

Naplót ​amúgy is nehéz értékelni, de itt érződőtt azért, hogy nem pillanatnyi állapotok rögzítése, hanem az átfogó reflexió a közelmúlt eseményeire volt az írást motiváló erő. Ennek megfelelően irodalmi alkotásként (is) néztem a vékonyka könyvet, ami elszórakoztatott és helyenként meghökkentett. Az ilyen formáktól félti minden apa a lányát. Őszinte képet kapunk a nagyravágyó és talán túlontúl hiú Csáthról, ahogy mindent kielemez, főleg a könyv utolsó harmadában, ahol érzékletesen nyerünk betekintést függősége természetébe.


Véda
4.5/5

Jesszumpepi! ​Vagy hogy stílszerű legyek: $@!%.
Csáth ezzel az in medias res-el rendesen a padlóhoz szegezett! Aztán mikor már épp unni kezdtem volna a különféle női nemi szervek, meg aktusok, több mint részletes és érzékletes leírását, na akkor jött Ő. A Csáth Géza.
Csak a szajhák meg a szerek? Nemcsak. S ez valahol a titka. Szételemez, számszerűen tervez, szétfeszül, szúr, szexel.
Szánom. Mert valahol a milligrammok, a tervpontok és szédületek között nagy akaratgyengeségében elfelejtett élni.
De volt zsenije. S ezért valahogyan…mégis…Szép.


vighagika
5.0/5

Nem ​hiszem, hogy fair lenne önéletrajzról értékelést írni, ám mégis úgy érzem, muszáj megosztanom a gondolataimat. Ezért ez most egy rendhagyó, rövid összegzés lesz csupán.
Csáth Gézát leginkább úgy ismertem ezelőtt, mint Kosztolányi Dezső unokatestvére. Nem lett olyan híres író és zenész, az orvostudományban talán jelentősebb munkát végzett.
A Napló csak két évet mesél el, ám jóval többet ölel fel. Tudomást szerezhetünk a korábbi munkásságokról, függőségekről, nőkről. Mert azokból aztán jó sok volt.
Tovább: http://lifenexttous.blogspot.hu/2018/03/csath-geza-naplo-1912-1913-enesakonyv.html


Almost_Zed
3.5/5

A ​napló első fele főleg hódításainak krónikája. Menyasszonya, Olga távollétében, és a fürdőhelyi praktizálások közben kb. olyan dinamizmussal rohanta le a nőket, mint a hitleri Németország Európát. Plusz, ő is kétfrontos háborút vívott, mert egy másik szenvedéllyel, a
kábítószerrel (morfium és társai) is küzdött. Folyamatosan fogadkozott, de mindig elbukott. A napló második felében részletesen tudósít ezekről a vívódásairól.
Nekem kissé bizarr volt, ahogy precízen számon tartotta a coitusai számát, és ugyanilyen részletesen feljegyezte a magának szánt dózisok pontos mennyiségét.
Egyébként érdekes volt megismerni személyiségének hangsúlyos vonásait.


Emerencia
4.5/5

Csáth ​Géza műveiből már volt alkalmam olvasni, de ez a Napló teljesen meglepett. Annyira naturalisztikus és mentes minden prűd elmélettől. Lélekelemzés ,irodalmi dokumentum és szexregény.


ervinke73
4.5/5

Ha ​jól emlékszem, Anais Nin esetében ott volt a kérdés, Csáth pedig újra felteszi: hogyan lehetséges atomokra boncoló önelemzés megoldás nélkül? A világban keringő démonok megtalálnak, vagy mi keressük meg őket, vesszük magunkhoz valamelyiket (vagy többet), aztán a velük küzdésben vagy felemelkedünk önmagunk fölé, vagy elbukunk rettentő mélységekbe? A nő (p@na) csoda, és mint ilyen legalább annyira félelmetes a férfinak, mint létének szüksége.


Risus
4.0/5

Őszinte, ​nyers, pont mint az élet.


Angyal_Gyula
5.0/5

Csáth ​Géza Naplóját szerintem nem úgy érdemes olvasni, mint egy szépirodalminak szánt alkotást, hanem mint egy valódi naplót. Egy fájdalmasan intim monológfüzért, ami ugyanakkor kíméletlenül őszinte, saját magával szemben is. Egy olyan férfi naplója, aki a maga történelmi korában és társadalmában nagyon sikeres – és aztán a folyamatos droghasználat miatt lecsúszik. Éppen a kíméletlen őszintesége miatt tele van freudi elszólásokkal és így megtudjuk – bár nem akarta elárulni, hisz ő maga sem tudja -, hogy nemcsak a drog rabja. A szövegből kirajzolódik egy pszichopatológiai kórkép elnagyolt kontúrja és a világhálón utánaolvasva megbizonyosodhatunk arról, amit a szövegből sejthetünk: nárcisztikus személyiségzavar.

Éppen ezért rendkívül tanulságos olvasmány a Napló. Megtapasztaljuk az író fejébe pillantva, hogy ő hogyan szemléli és kezeli-manipulálja a környezetét. A szexuális, társadalmi és drogos élvezetek neki ritkán szólnak az életörömről, inkább egy folytonosan kialakuló éhségről. Olyan éhségről, melynek csillapításához emberek – főleg nők – felett kell átvenni a hatalmat, ki kell hozni belőlük a szenvedést, a megalázottság tudatát. Konfliktusokat provokál, pusztán a konfliktusok kedvéért. A nők az ő számára ritkán szexpartnerek, inkább vonzó külsejű, élő tárgyak, amiket a testnedve és gerjedelme levezetéséhez használ. Az orvosi állását és az ezzel akkoriban együtt járó magas státuszát fegyverként használja hódításban és intrikában egyaránt.

Ugyanakkor erős önfegyelemmel bír. Kulcsszó a már említett kíméletlenség. Pontos leltárt vezet tervezett és beteljesített célokról, legyen szó nőkről éppúgy, mint munkahelyekről, művészeti tevékenységről. Erősen figyeltem, hogy hol találok a Naplóban olyasmi tekintélyszemélyt, akire Csáth felnéz, tehát bármi vezető, vagy egykori tanár, tehát valamilyen apafigura és… nincs. Végtelenül törtet és ahol tőle független boldogságot lát, ott szinte csak irigységet, dühöt érez. Tulajdonképpen egy saját magát istenítő világképben botorkálunk, amiben a hatalmának fitogtatása számára lételem.

A párja, Olga gyakran említve van, vele kapcsolatban néha a romantikus érzelmek is felbukkannak benne, de őt is inkább irányítani akarja, afféle idomítást láthatunk. A nőkről alkotott véleménye lesújtó, ez alól Olga sem kivétel. Csáth számára a legtermészetesebb tevékenység, sőt szükség a párja távollétében a más nők felszedése és általuk a vágya kielégítése. Jellemzően minél ártatlanabb, minél tisztességesebb (lenni próbáló) nőt manipulál maga alá, annál jobban örül a szerzeménynek. Szerintem 2 szempontból ajánlatos elolvasni a Naplót. 1) Vérfagyasztóan részletes bepillantás egy drogfüggő naplójába és látjuk a folyamatos leépülést, a kétségbeesett leszokási kísérletekkel együtt. Jobb kerülni a cuccot, semmint “csak úgy kipróbálni”. 2) Ugyanilyen vérfagyasztóan részletes bepillantás egy nárcisztikus naplójába. A könyvet elolvasva esélyt kapunk, hogy felismerjünk más nárcisztikusokat a környezetünkben. Így megtudhatjuk azt is, hogy nem érdemes beleringatni magunkat olyan illúziókba, hogy “majd én jobb emberré teszem őt” vagy “majd segítek neki, hogy belássa, milyen rossz dolgokat csinál, ezáltal magába száll, bocsánatot kér és elkezdni helyrehozni a bűneit.” Nem. Kiráz a hideg. Bárcsak több személyiségzavaros írna ilyen naplót! Szüksége volt-van erre a könyvre a világnak.

Zolesz
4.0/5

Reggelenként ​egy hétig metrózás közben, kezemben a könyvvel. Csáth naplójával. Az elején még nagy elvárásokkal, izgalommal.
Végül is kezdetekben azt kaptam, amire számítottam. Egy erotikus töltetű mesét amit a valóság mondatott tollba. Persze ha így van akkor máris nem helyén való a mese megnevezés. De nekem még is az marad. Csak is mese. Merthogy annyira távol van ez a fajta világ saját életemtől. Csak olvastam egymásutánban a sok hódítást. Hódítást? Most ezt túl szépen írtam. Végül is mindegy. A végeredmény számít! Vagy a minőség? Avagy csak is a számszerűség? Merthogy nekem az utóbbi jött át. A koitálások felsorolása, aminek végén nem marad más mint csak egy újabb vonal a falon a többi mellett. A harmadik, negyedik reggelen mikor elővettem a könyvet már kezdtem elveszíteni a fonalat. Mennyi nő, hölgy, lány, kisasszony, de legfőképpen szobalány. A kezdeti érdeklődésem, – vagy talán izgalmam?- kezdett elszállni. Már nem láttam mást mint csak a strigulákat a fehér könyvoldalakon. Persze mindezt kiegészítette a különböző anyagok bevitelének és azok mennyiségének szakszerű leírása. Egy koitusz, egy anyag, egy anyag, egy koitusz…. és így tovább a végtelenségig.
Most már határozottan nem tetszett ez az egész, de Csáth nagy varázsló és az élete még ha nem is varázslatos de érdekes. A könyv vége újra elképesztett, de egyúttal felkeltette ismételt érdeklődésemet is. Elkezdtem sajnálni, együtt érezni vele, együtt gyanakodni, félni, fájni, vagy épp remélni. A legvégére mindenesetre sikerült jól összekuszálnia.

Tipikusan azaz írás aminek ha a befejező sorát is elolvastad és becsuktad a könyvet az tovább él és munkál benned. Milliónyi kérdést záporoz rád. Én ezt a kíváncsiságot a neten való böngészéssel elégítettem ki. Utánanéztem, utána olvastam. Legfőképpen élete vége érdekelt. Ott aztán sok mindent megtaláltam és talán egy részét megértettem…
Nem, én nem tudom őt sajnálni.
Bocsánat érte!
Én sokkal jobban sajnálom akkor már az Olgákat inkább.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

17.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók