Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


regulat
4.5/5

Nem ​azért olvasok Simenont, mert izgat a rejtély.
Meggyőződésem, hogy ő sem azért írt krimit, hogy rejtvényeket gyártson.

Simenonnak van némi nyomasztó melankóliája, amit szeretek. Persze én csak egy vagyok a sok olvasóból, aki szerint Simenon nem spoilerezhető. Aki szerint nála a “mit”-et felülírja a “hogyan”.

A kötetet kézbe véve először morogtam, hogy nem kizárólag a kedvenc alkoholistámé a főszerep, de lássuk be, hogy az …és a borkereskedő mellé igazán passzolt a Londoni férfi. Két a tettes a “körülmények áldozata” krimi. Két, egyébként becsületes, kisember útja a bűnbe… Két moralizáló történet, ahol a tettes is áldozat, az áldozat is tettes.

Simenon moralizál. Az olvasó meg esetleg elgondolkodik azon, hogy a fekete nem fekete és a fehér nem fehér…. vagy de… vagy mégsem.


kGyuri
-/5

“Annyira, ​hogy az arcát már jobban mregszokta, mint például a sógoráét, pedig a sógorát tizenöt éve minden hónapban látta. . . .”(p26)
“Még a sógora, de még a felesége arcát sem tudta ilyen tisztán felidézni,.”.(p27)
“Sohasem kérdezte meg, hogy nyert-e; sőt az asszony volt az egyetlen, aki nem tudta, hogy ő a legjobb tekéző Dieppe-ben! " (p36)
“Majdnem elkezdett gondolkodni, de az a homályos érzés volt benne, hogy úgysem érne a végére, meg kellemetlen is volna a dolog, és sikerült újra elaludnia. . . "(p62)
“A férfi odafönt olyan éberen aludt, hogy egyfolytában a tudatában volt annak, hogy lent suttognak, bár a fejét amennyire csak lehetett, belefúrta a párnába, még horkolni is próbált, hogy ezzel csalogassa magához az álmot. . "(p68).

Ezek jellegzetes idézetek, a maguk nemében nagyszerűek: találékonyak, invenciózusak. Egyszerűek és tömörek, ezzel megteremtenek egy hangulatot, egy , a történethez nagyon illő atmoszférát.
Úgy tudom, a szerző nagyon szerette volna, ha nem csak a bűnügyi történetek, de pszichológikus történetek mestereként is becsülnék.
Valószínűleg igazsága volt ebben. Általában, a pszichológikus realizmusba sorolható művei sokszor Maigret-mentesek(még címükben is), ezek közül tán a legjobb a Londoni férfi, az sem lehet véletlen, hogy a nagyszerű magyar filmrendező ,Tarr Béla éppen ezt választotta filmje nyersanyagául.
Nyilván valami módon érezhető a történet olvasásakor: Végig gyanakszunk, ez a történet többről szól, mint Amiről. Félelemről, szorongásról, végzetről, kharmáról. Az emberi természetről életről, halálról.

Közben néhány további művét is elolvastam(Maigret és a borkereskedő, Ködös kikötö, az utóbbi címében ugyan Maigret mentes, de igazából Maigret által kinyomozott bűnügyi történet,speciel mindkettő erőteljesen viseli a Simenon-i jegyeket, így azt az érezhető szándékot is, hogy egyben lélektani regény is legyen a mű. Lehet, ez annyira a szerző szándékainak középpntjába tapadt, hogy egészen meghatódott az éppen aktuális történetétől. hogy kissé „túltolta” a biciklit,S átfordult patetikus ájuldozásba(a „borkereskedős könyvben a szociális szolidaritás irányában, A Ködös kikötőnél pedig a technikai-dramaturgiai ötlet(a tettesek abszolút hallgatása) megkreálása feletti elégedett öröm irányában talán. Elég az eléghez, hogy bármily kiváló is Simenon, hajlamos a történetek végén elveszíteni az önkontrollt s átmnenni végzetesen patetikusba, a Londoni férfira azonban ez egyáltalán nem áll: példamutató önfegyelem és célratörő tömörség mélységesen drámaI hatást vált ki. Ez ezt a művet sztem nagyságrendekkel a többi műve fölé emeli, ez valóságos remekmű, hogy úgy mondjam, némi lelkesültséggel, ebben a könyvben Simenon fölemelkedik a legnagyobbak közé, pl. TarrBéla szintjére, hiszen persze, hogy nem véletlen, hogy a filmrendező ezt a művet dolgozta föl.


Simenon ​feltalálta az unalmas krimit. A londoni férfin nagyon szenvedtem, az elején még érdekelt is valamilyen szinten, hogy mi történik, de aztán totál érdektelen lett, sehogy se tudtam kötődni a karakterekhez. Maigret már sokkal szimpatikusabb volt, nála már azon is túl tudtam lendülni, hogy a nyomozásnak meg az eseményeknek semmi közük egymáshoz, csak úgy folynak a maguk irányában. Ritkán érzek ilyet, de most egyáltalán nem tudott lekötni a könyv, pedig az atmoszférája érdekes.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

6.7
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
kívánságlistán
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók