Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Bori_L
5.0/5

Egyszer, ​még tizen pár éves koromban olvastam már ezt a könyvet. Akkor is tetszett, már csak azért is, mert eléggé elütött a többi, éppen aktuális olvasmányomtól (pedig hol voltak még akkor a nemzetek irodalma kihívások!), de persze volt egy-két jelentésréteg, amit akkor inkább csak sejtettem, mint értettem. Nem mondom, hogy most már maradéktalanul értek mindent, de volt egy-két nagy rácsodálkozásom. {{Például amikor a végén a gappik meg a csúpvalák serege összeütközik, és előtte Rasid azon morfondírozik, hogy a csúpvaláknak van-e bármi esélyük győzni a csatában, merthogy nem csendben és rendben fogadják a parancsokat, hanem ízekre szedik és megvitatják őket.Ellenben a csúpvalák ugye nem beszélnek, ezért látszólag minden rendezett, de aztán kiderül, hogy még az árnyékukban se bízhatnak. Ezt a képet elég erős allegóriának látom a demokrácia vs. autokrácia kérdéskörre nézve, ami tizenkét évesen nyilván kevésbé foglalkoztatott.}} A másik nagy rádöbbenésem az Abhinája “nyelv” volt, ami a beszédet helyettesítette egy bizonyos ponton, és ami fölött régen csak átsiklottam most pedig már elmondhatom, hogy egy egészen kicsit én is “beszélem” :))

A fordítónak pedig minden elismerésem, azt hiszem nem kis szerepe van abban, hogy ennyire élvezhető ez a szóvirágokkal teli kis könyvecske!


Oriente
5.0/5

“Tudta ​ő, amit tudott: a való világ annyira át van szőve mágiával, hogy a mágikus világok is könnyen valósággá válhatnak.”
Szóval Hárún tudta, és ezért vette olyan jól az akadályokat.
A dolgok akkor kezdenek el igazán összegabalyodni, amikor egy vízidzsinn hivatalból elzárja a mesecsapot az Ezeregy plusz egy éjszaka nevű úszóházban, ahol Hárún édesapjával, Rasid Kalifával vendégeskedik. Egy nagyszerű kaland veszi ezzel kezdetét, mese a javából, az a fajta, ami a gyerekeknek nem túl felnőttes, a felnőtteknek nem túl gyerekes, szóval egy tökéletes egyensúlyú történet.

Egyes fordulatokat könnyűszerrel ki lehetett volna találni, mégsem fáradtam azzal, hogy előre gondolkodjak, mert nem értem rá kombinálni: sodródtam a Mesék Tengerén az Úszó Kertészekkel, Csupaszájakkal, Árnyékharcosokkal, a bűvös-búbos bankával, Kitáb Generálissal, a kappanhangú királykisasszonnyal és még sorolhatnám a jobbnál jobb szereplőket és furcsábbnál furcsább lényeket, akik kipattantak Rushdie fejéből. Persze felvillant bennem tucatnyi jól ismert mese, az Óz a nagy varázslótól az Ezeregyéjszakáig, de mégis valami egészen eredeti és egyedi született itt a lapokon, ami egyszerre szívmelengető, tele nyelvi leleménnyel,* na és kifejezetten humoros is. Mindeközben Kahani holdja és a Mesék Tengere egy komplex mesefilozófiát is sző a történetek születése, élete és halála köré (valahogy úgy, de persze mégis teljesen máshogy, mint ahogy a nagy mesélő, Michael Ende tette) mégpedig az “EGYszerűen MEGmagyarázHATatlan módszerrel”.

  • A különleges szóteremtmények, amelyek igen nagy gyönyörűségemre voltak, valószínűleg legalább annyira a fordító érdemei is, mint a szerzőé.

vorosmacska
5.0/5

Szépséges ​történet, Rushdie hihetetlen fantáziájával, szóképeivel, írásbeli virtuozitásával megspékelve. (Nem mellékesen, a fordítónak, Falvay Mihálynak is kijár néhány csillag). Igazi gyöngyszem, és persze minden jóra fordul a végén. {{Nem spoilerezem el, mert meséről van szó.}}
Elöljáróban még annyit, hogy Rushdie akkor írta meseregényét nagyobbik fiának, Zafarnak, amikor kimondták fejére a fatvát, és bujkálásra kényszerült, vagy ahogyan ő fogalmazta, lekerült a kút fenekére. Ennek fényében különösen megnövekedik a kimondható és a kimondhatatlan szavak jelentősége, a fiú nyilvánvaló és elszánt tenni akarása apjáért.

A történetről annyit, hogy Hárun, aki mesemondó apjával, Rasíd Kalifával (vagy más néven Blabla-sah) és anyjával, Szorajával él egy szomorú városban, ahol szomorúsággyárak működnek és lakóik már a város nevét sem tudják. Rasíd országos hírű mesemondó, csodálatos történeteivel elbűvöli az embereket, hatására az állatok megszelídülnek. A bajok akkor kezdődnek, amikor Szoraja lelép a szomszédban lakó, unalmas hivatalnokkal, és Rasídnál elakad a mesefolyam. Hárun mindent megpróbál, hogy visszaszerezze apja képességét, miközben Rasíd korábbi meséi valósággá válnak. Megismerjük a gapikat, a csupvalákat, vizidzsinneket, utazunk egy bűvös-búbos banka hátán a meseóceánon, részt veszünk egy csúnya, rossz fogú, borzalmasan éneklő királylány kiszabadításában, száguldozunk egy őrült buszsofőr társaságában, amit épp túlélünk. Van persze főgonosz és azt is megtudjuk, mi az a khatam sud, miért fontos a beszéd és miért lehet gond a hallgatás, annak ellenére, hogy a csendnek is megvan a maga szépsége, és még sorolhatnám. Nem mellékes szálként, belelátunk a mesék szövevényes világába, létforgatagába, változásába.
Mese és valóság keveredik a jó és rossz örök harcával, és Rushdie nem fukarkodik megcsillantani csípős humorát sem. Gyerekkönyv révén a trágár szavak most kimaradtak, a valóság viszont nagyon is ott van a könyvben.
Persze, hogy ajánlom, csodálatos alkotás.


anesz
5.0/5

Hárun ​és a Mesék Tengere teljesen elvarázsolt, felhabzsoltam szinte egyszerre az egész könyvet. Mielőtt azonban lelkendezésbe kezdenék szeretnék kalapot emelni a fordító, Falvay Mihály előtt, mert fantasztikus munkát végzett, gyönyörűség volt elmerülni a regényben, és ez neki is köszönhető.
Nem egy Rushdie könyvet olvastam már, van tőle abszolút kedvencem is (A Mór utolsó sóhaja), szóval ismerem a stílusát, a mesélő kedvét, a szálak összebogozására és kioldására való képességét, ez a fiának írt meseregény mégis kicsit más. Sokkal inkább nyugati, mint a többi könyve. Rengeteg sziporkázó ötlet, szófordulat, fantázia tobzódik ebben az alig több mint 200 oldalban. Csak egy példa: mi az 1+6? Az EGYszerűenMEGmagyarázHATatlan.
A Föld második holdja, a mesék hatása, átalakulása, élő volta, a forrás, az ellenmese, a jó és a rossz küzdelme, a kívánságaink, a racionalizmusunk és a csodák mind-mind megtalálhatóak itt.
Nemcsak a gyerekek, a felnőttek is rengeteg kincset lelhetnek a Mesék Tengerében.

Második olvasásra is remek szórakozás. Azért a megmentendő hercegkisasszonyon jókat szórakoztam.


Baba082
5.0/5

Egészen ​egyszerűen le vagyok nyűgözve, és nagyon szomorú vagyok, hogy elfogytak a lapok.
Khatam Sud, Vége, Finish, Finito, Kaput, Ende, Ennyi volt, szóval Khatam Sud.
Minden egyes részét imádtam a történetnek, olyan mesevilágba kalauzolt el Salman Rushdie, ahová magam is szívesen belépnék, és nem csak így, könyvön keresztül, hanem igazán.
Persze ehhez nyilván az is kell, hogy az ember szeresse a meséket, a csodákat, a furcsa, idegennek tűnő lényeket, akik egy kis figyelemmel bizony ugyanolyanok, mint a jól ismert figurák.
Valószínűleg ha ezt a könyvet egy gyerek olvassa, akkor csak mese, de ha egy gyermek lelkű felnőtt olvassa, akkor valami sokkal több. Akkor egy menedék, egy mese, ami a valóságról szól, az ember természetéről, az örök megfejtendő témáról, miszerint a jó és a gonosz nem törvényszerűen kell, hogy gyűlölje egymást, hogy valójában ők ugyanazon érem két oldalai.
Mindenkinek szívből ajánlom ezt a könyvet, aki nem vált még nagyon felnőtté, és engedi, hogy elvarázsolják a szavak.


Imádnivaló ​mese a mesékről és arról, hogy milyen fontos elmondani őket. Salman Rushdie levett a lábamról, nem csak a mondanivaló, hanem a kivitelezés matt is. Fantasztikus az a világ, amit teremtett a sok furcsa lénnyel, és imádtam, ahogy szépen beszivárogtak az indiai mondák is. #A curry óta szeretem Indiát.# Egyébként szerintem tökéletesen megtalálta az egyensúlyt aközött, hogy mi kell a gyerekeknek és mi a #többé-kevésbé# felnőtteknek, biztos vagyok benne, hogy ha szárnypróbálgató molyként olvasom/hallgatom, akkor is nagyon szerettem volna. Eddig is szemeztem már néhány könyvével, de most aztán célzottan vadászni fogok rájuk, mert nekem kell még ilyen varázslat.
Hárún nagyon szerethető, okos gyerkőc, aranyos volt, ahogy segíteni akart az apukájának és végül ő lett a nap hőse. A többi szereplő is érdekes vagy szórakoztató, Bóló hercegen dalospacsirta szívszerelmén, Bátcsíton nagyon jókat derültem. De de mégis Dede volt a kedvencem. Én is szeretnék búbos bankán utazni. :)


Gedi
5.0/5

Őszintén ​szólva [[http://moly.hu/konyvek/salman-rushdie-az-ejfel-gyermekei|Az éjfél gyermekei]] óta nem örültem így Rushdie-történetnek, ami bár a fiának szánt gyerektörténet, ízig-vérig tükrözi a rushdie-i történetmondás világát. Nagyon is jól áll neki ez a politikától és történelemtől megfosztott mesevilág is, mely mégis tükrözi egyrészt a [[http://moly.hu/konyvek/salman-rushdie-satani-versek|Sátáni Versek]] által kiváltott felháborodásra adott reakcióját (ez az első könyve, melyet a fatwa után írt), másrészt nagyon szerethető és kedves ars poeticát, nevezetesen hogy ahol tiszta a szó és szabad a beszéd és megújhodhatnak a történetek, ott a szomorúsággyárak ellenére is boldogabbak az emberek. Ez az ember tényleg mesékből lett összerakva, és kívánom h az ő Óceánja se apadjon el semmilyen sötét erők munkálkodásai ellenére sem, még nagyon-nagyon sokáig.

A fordításról: ismételten picit túlfordítottnak éreztem, de azért a Page=Lapród zseniális ötlet.


Valcsa
4.5/5

Nagyon ​aranyos volt, és most olyan jól esett egy ilyesmi meseregényt olvasni. :)) Az indiai/arab regényekkel alapból nem vagyok valami jóban, ez a világ rémesen távol áll tőlem – mese formában viszont nagyon tetszett, Rushdie elképesztően olvasmányosan ír, és cselesen csűri-csavarja a történet szálait. :) Rejtett üzeneteivel együtt mindenkor időtálló (politikusok szavahihetősége, mesék fontossága stb…), és nagyon eredeti volt, ahogy a jó és a rossz szembenállását szemléltette {{Mesék Tengere és mesés lények birodalma: Gup kontra Csup vidéke, Khatam Sud és az ő néma, hideg és sötét árnyékbirodalma}}. Szerethetőek voltak a karakterei, {{az adoma-adományát vesztett Rasíd Kalifa és bátor kisfia, Hárún, aki bármit kockára tesz, csak hogy apján segítsen; a bűvös búbos banka Dede, a csupaszájhalak, az úszó kertész Málí, sőt még az árnyékharcos Mudrá is – a vízidzsinn Hahát viszont annyira nem tudtam megkedvelni}} és még azok is, akik nem épp pozitív karakterek voltak, mint pl. az arrogáns Bóló herceg és a kappanhangú Bátcsít királykisasszony, akiknek jó pár vicces jelenetet köszönhetünk. :)) Az árnyékharcosok nagyon érdekesen voltak ábrázolva, mint ahogy a gappik hadserege is {{mely “könyvtár” volt, fejezetekbe és kötetekbe szerveződve, és mindegyik “lapród” egyenruháján egy-egy különböző mese volt olvasható; azon nagyon vigyorogtam, mikor kiderült, hogy a “hadsereg” ruháját is Bátcsít tervezte meg, és hogy a mostani még mindig jobb, mint az előző, mert akkor kénytelenek voltak szerelmeslevél-ruhában járni-kelni :D}} Rushdie ilyesfajta frappánssága és eredetisége nyűgözött le végig a könyvben, imádtam a fantáziavilágát, ahogy kitalált és megszerkesztett minden apró részletet a történetben. :)
Amennyire tartottam tőle, annyira tetszett végül. Fogok még tőle olvasni, az biztos! :)


Nagybetegen, ​lázasan, gyermekkoromban álmodtam ilyesféle történeteket! :D

Ez volt az első találkozásom a szerzővel. A randevú nem sikerült rosszul, bár általában nem meséket választok első olvasmánynak, számomra feltérképezendő szerzőktől. Tudom persze, felnőtt mese ez. De valóban az? Szerintem nem. Véleményem szerint ez egy korosztályoktól független mese, amely tele van pakolva olyan szimbólumokkal, amelyeket a jelenkorban zajló eseményekhez és folyamatokhoz elsősorban felnőttek képesek társítani. Ugyanakkor ezek a szimbólumok a jóval ártatlanabb gyermeki fantáziavilágban sem maradnak gazdátlanok, nem fognak hánykolódni, beilleszthetetlenül, és funkció nélkül, zavarokat okozva a mese megértésében. Rushdie nagyon ügyesen, írt egy kétrétegű mesét, amely külön-külön, rétegekként is működik, de működik egyben is, mindenféle zavar nélkül.
Olyan erős, néha ijesztő szimbólumokkal operál (fekete szemgolyó, szürke írisz, fehér pupilla, stb), amelyek megkövetelik, hogy a következő sorokban már oldja az olvasóra nehezedő nyomást, sokszor a 70-es évekbeli magyar, mesés tévéjátékokat idéző humorral :). Van egy-két szájbarágósabb is, az integrált üzenetek között, melyeket nehéz volt feszengés nélkül olvasni, de szerencsére egy gyermek nem sokat fog észrevenni ebből.
Rushdie már védőőrizetben írta ezt a könyvet, nagyon nehéz viszonyok között, borzalmas lelki állapotban. A könyve miatt (Sátáni versek) kirobbant zavargásokban, akkoriban több tucat ember halt meg, az ő fejére pedig 3 millió dollár vérdíjat tűzött ki Khomeini ajatollah.
Ilyen körülmények közt született meg ez a felnőtt-gyerek mese, amelynek irodalmi értékét jómagam felbecsülni nem tudom, de hogy az emberek iránt érzett szeretet és aggodalom átszövi Rushdie meséjét, az világosan kiolvasható.
Szívből ajánlom mindenkinek!


Sheeana
5.0/5

Varázslatos ​utazás a mesék világában. Nekem felnőttként egy kissé szájbarágósnak tetszett, de gyerekkönyvként megállja a helyét.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

55.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók