A ​diadal könnyei Az ​elárult Vercors

Stefan Heym - A ​Glasenapp-ügy
A ​prágai Parnasszus Bárban, a Moldva folyó partján, három német tiszt dorbézol. Az egyik szerelmi bánatában leissza magát, letámolyog a mosdóba - és eltűnik. Néhány órával később kiveti holttestét a Moldva. Glasenapp, a szürke, jelentéktelen német hadnagy nem hőse a műnek, hirtelen halála és az e köré csupa hazugságból ördögien felépített bűnügy csak ürügyül szolgál a náci Gestapónak, arra, hogy tömeges kivégzésekkel igyekezzék megfélemlíteni a leigázott, de legyőzhetetlen cseh népet. Így jön létre egy lélegzetelállítóan izgalmas regény, amely egyben történelmi dokumentum is, a cseh ellenállási mozgalom bátor harcosainak emlékműve.

Og Mandino - A ​siker magvai
Og ​Mandino új könyvében azt az élményét meséli el, amelyet a második világháborúban, az angliai nyolcadik légi hadtest bombázójaként élt át. Hősünket a háborús Londonban összehozza a sors egy figyelemre méltó hölggyel, Winnie Marlow-val. Az asszony szívébe zárja a háborúban elesett fiára kísértetiesen hasonlító fiatal repülőst és elhatározza, hogy segít neki. Miközben megismerteti London nevezetességeivel, sokat beszélgetnek. A fiú előtt feltárul egy másik világ, Winnie megtanítja remélni - és búcsúzóul megajándékozza a siker magvaival...

Heinrich Böll - És ​száját nem nyitotta szóra
A ​Nobel-díjas író kötetünkben szereplő hat kisregénye írói pályájának és egyben az elmúlt harminc év nyugatnémet valóságának keresztmetszete. Hienrich Böll az egyik legjelentősebb és legnépszerűbb író napjainkban. Műveiben mindig azokkal az időszerű kérdésekkel foglalkozik, melyeket a kor változásai és a történelmi fejlődés állít a gondolkodó, politizáló, az emberi sorsokért felelősséget érző író elé. Az 1949-ben írt, A vonat pontos volt című kisregény még a háború nagyon is közeli emlékeit eleveníti fel, a halálát biztosan megérző, szabadságáról a galíciai hadszíntérre visszautazó katona történetében. Továbbá három, 1953 és 1964 között keletkezett kisregényének (És száját nem nyitotta szóra, Korai évek kenyere, El a csapattól) is a háború témája, de közvetetten. Böll sorsokat ábrázol itt, a nyomor, majd a kezdődő prosperitás idején - sorsokat, szerelmeket, kapcsolatokat, melyek valamiképpen eltorzultak; embereket, akik nem tudnak egymásra találni, és magukra sem, mert a történelem torz korszaka - a háború évei - kitörölhetetlen nyomot hagytak bennük. Azonban ahogy változik a világ, ahogy újabb és újabb kérdéseket vet fel a fejlődés, úgy változnak Böll témái is. A hatvanas évek végétől már nem a háború és ennek hatása foglalkoztatják, hanem az újra talpra állt, az anyagi jólét magas színvonalára eljutott nyugatnémet társadalom egyéni életekben és a közéletben megmutatkozó ellentmondásai. Az Egy szolgálati út vége azt firtatja, miféle törvények, miféle igazságszolgáltatás alapján ítélhetnek el jóravaló polgárokat, a hatalommal való legcsekélyebb szembefordulás esetén. A Katharina Blum elveszett tisztessége is végső soron az egyéni lét biztonságát kérdőjelezi meg egy szilárdnak látszó társadalomban. Böll művei a nyugalmas felszín alatt csak az éles szemű és kritikus elméjű megfigyelő számára érzékelhető, lassan-lassan feszültségeket teremtő válságjelentéseket tudatosítják az olvasóban. Teszik ezt mindig magas művészi színvonalon, változatos formai megoldásokkal, mert az író egyaránt könnyedén kezeli a hagyományos formát és a modern regény legújabb módszereit.

Stephen E. Ambrose - Az ​elit alakulat
A ​101. légideszant-hadosztály 506. ejtőernyős ezredének Easy százada a világ legjobb gyalogszázadai közé tartozott. Ambrose ennek a roppant figyelemre méltó alegységnek a második világháborús történetét mondja el,az 1942-ben Georgia államban végzett embert próbáló alapkiképzéstől a D napon át a végső győzelemig. Az Easy század mindent végigcsinált. Ejtőernyővel szállt le a D nap hajnalán, és Hitler berchtesgadeni Sasfészkének elfoglalásával fejezte be a háborút. E könyv annak a gyalogszázadnak állít emléket,amely 150 százalékos veszteséget szenvedett a háború végéig,ahol a Bíborszív-kitüntetés egyszerű szolgálati jelvény volt csak,ahol valóban "egy falka testvér" módjára koplaltak, fáztak, éltek és haltak együtt a katonák. Stephen Ambrose ezeknek az amerikai hősöknek a történetét gyakran a saját szavaikkal mondatja el. Műve sok órányi interjú,eredeti naplók és levelek alapján készült. "Hihetetlen harci út, Ambrose pedig fantasztikus érzékkel mutatja meg minden egyes mérföldjét". - The Tampa Tribune -

Philip Roth - Összeesküvés ​Amerika ellen
Antiszemitizmus, ​a megfélemlítés légköre, zsidóüldözés, kitelepítések, fasizálódás az 1940-es évek Amerikájában? Igen - legalábbis Philip Roth új regényében, amely a "mi lett volna, ha" jegyében vizsgálja az adott korszakot. Mi lett volna, ha 1940-ben F. D. Roosevelttel szemben Charles Augustus Lindbergh, a repüléstörténet egyik legismertebb alakja, amerikai nemzeti hős nyerte volna a választásokat? Az a Lindbergh, akinek náciszimpátiája és antiszemitizmusa nem fikció, hanem dokumentált történelmi tény? Nos, akkor ebben a képzeletbeli Amerikában felülkerekedtek volna az izolacionisták, az "európai" háborúba való beavatkozást ellenzők, a Lindbergh-adminisztráció lepaktált volna Hitlerrel, és az amerikai zsidóság, ha nem is európai sorstársaiéhoz fogható, de lelkileg és egzisztenciálisan is megnyomorító üldöztetéseket szenvedett volna el. Roth ezt a nyomasztó légkört egy érezhetően önéletrajzi elemekkel átszőtt családregényben ábrázolja A kortárs amerikai próza nagymesterének gondolatébresztő kirándulása a történelmi fikció terepén igazi meglepetést kínál az olvasónak. 1997-ben Philip Roth elnyerte a Pulitzer-díjat Amerikai pasztorál című regényével. 1998-ban átvehette a Nemzeti Művészeti Érdemrendet a Fehér Házban, 2002-ben pedig megkapta az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia legmagasabb kitüntetését, a Szépirodalmi Aranyérmet, amelyet korábban a többi közt olyan íróknak ítéltek oda, mint John Dos Passos, William Faulkner és Saul Bellow. Kétszer nyerte el a Nemzeti Könyvdíjat, a PEN/Faulkner Díjat és a Kritikusok Országos Szövetségének Díját. 2005-ben Philip Roth lett a harmadik élő amerikai író, akinek átfogó életműkiadása jelenik meg a Library of America sorozatban. A nyolc kötetből az utolsó 2013-ban fog megjelenni.

Robert Merle - Mesterségem ​a halál
Robert ​Merle húsz évvel a _Mesterségem a halál_ megírása után, 1972-ben így jellemezte regénye főhősét: "Mindazt, amit Rudolf tett, nem gonoszságból cselekedte, hanem a kategorikus imperatívusz nevében, a vezér iránti hűségből, a parancsoknak engedelmeskedve, az állam iránti tiszteletből. Röviden, kötelességtudó emberként: és személye éppen emiatt iszonyatos." A könyvben Rudolf Lang néven szereplő Rudolf Höss (aki a háború vége után letartóztatásáig Lang álnéven bujkált) már 16 évesen embereket öt, igaz ekkor még szemtől szemben, a saját életét is kockára téve az I. világháború különböző frontjain. A fegyverletételt követő nehéz időszakban a német szabadcsapatok egyikében harcolt tovább, aztán belépett a nemzetiszocialista pártba. Hitler hatalomra jutása után pedig felvételét kérte az SS-be. Eleinte a dachaui koncentrációs táborban szolgált, majd átvezényelték az auschwitz-birkenaui megsemmisítő táborba, ahol az ő irányításával épültek fel a gázkamrák és a krematóriumok.

Nemeskürty István - Requiem ​egy hadseregért
Fasiszta ​kormány fasiszta hadseregéről van szó, rablóhadjáratban részt vevőről. Talán győzelmet kívántunk volna neki? Nem, nem erről van szó! Nem a 2. magyar hadseregről, mint fasiszta katonai szervezetről, hanem az abba kényszerített, cinikusan halálba hajszolt _emberekről_ van szó. Mikor a magyarok déli szárnyához csatlakozó olasz hadsereg nem érkezett haza a Don mellől, mert ott pusztult, Olaszországban forradalmi nyugtalanság kezdődött, sztrájkok, tömegtiltakozások terjedtek el futótűzként, mintegy az 1943. nyári Mussolini-ellenes megmozdulás előjeleként. El akarták számoltatni a fasiszta kormányt: hová lettek a katonáik? Azóta - szovjet-orosz koprodukcióban! - két film is készült már erről a hadseregről, ennek sorsáról és tragédiájának politikai jelentőségéről. Nálunk akkor döbbenetes közönnyel tért napirendre az ország a katasztrófa felett. Persze hogy hírzárlat volt, persze hogy kemény volt a cenzúra és erős a politikai terror: de mégis. A mohácsinál nagyobb méretű verség huszonnégy óra alatt gyászba boríthatott volna egy országot. Nem ez történt. De a doni katasztrófa is egyik előkészítő mozzanatává vált az új Magyarország építésének. Ezek a jeltelen sírban nyugvó halott katonák is mártírjai a nép Magyarországának, Keresztury Dezső szép versének szavaival: _Áldozatunk nem a gaz jogcíme:_ _[jóra parancs._

Erica Fischer - Aimée ​& Jaguár
Egy ​mindent elsöprő erejű szerelem - van-e hálásabb regénytéma, különösen, ha a szerelmesek egyike négygyermekes anya, és a történet a házasságtörés cinkos izgalmát ígéri? De a kérdést akár úgy is feltehetnénk: van-e elcsépeltebb regénytéma? Aimée és Jaguár szerelmének története mégis több, mégis "más". Nem pusztán azért, mert a csábító harmadik nő, s az olvasó akaratlanul is a másság elfogadásának vagy elutasításának dilemmájával találja szembe magát, s nem is csak azért, mert a szerzőnő, Erica Fischer Aimée-Lilly elbeszélése alapján írt művét hiteles dokumentumokkal - levelekkel, versekkel, naplórészletekkel - és a kortársak visszaemlékezéseivel egészíti ki, hanem mert a második világháború idején játszódik Berlinben, és a csábító Jaguár-Felice zsidó. Lilly Wust története, az egykori családanya féltve őrzött titka, amelyet csaknem kilencvenévesen fedett fel az írónő kérésére, s amely egy szenvedélyes szerelem fellobbanását, izzását és tragikus kihunytát lenne hivatott elmesélni, így válik az emberi helytállás és odaadás, az aljasság és árulás, és főként az emberi megpróbáltatások regényévé - a vallomás akadozó, közvetlen hangján - emberien. Berlin, 1942. A 29 éves, férjezett Lilly Wust, négy gyermek anyja, német asszonyok millióinak életét éli. Aztán egy napon megismeri a 21 éves Felice Schragenheimet. Szerelem - szinte első látásra. "Aimée" és "Jaguár" terveket szőnek, verseket és szerelmes leveleket írnak egymásnak, házassági szerződést kötnek. Mikor Jaguár-Felice bevallja szerelmének, hogy zsidó, ez a veszélyes titok még szorosabbra fűzi kettejük viszonyát. De boldogságuk csak rövid ideig tarthat. 1944. augusztus 21-én Felice-t letartóztatják és deportálják. Erica Fischer a 80 esztendős Lilly Wusttal meséltette el a történetet, amelyet aztán a kor jelentős dokumentumává dolgozott át. A könyv 1994-es megjelenése után további kortársak jelentkeztek, így e kiadás anyagát újabb részletekkel bővíthettük, amelyek Aimée és Jaguár történetét még elevenebbé teszik. Max Färberblock filmes feldolgozásának köszönhetően - a főszerepekben Juliane Köhlerrel és Maria Schraderrel - Aimée és Jaguár története az egész világon ismertté vált.

Csapody Tamás - Bori ​munkaszolgálatosok
Csapody ​Tamás jogász-szociológus könyve a második világháború alatt a szerbiai Borba vitt magyar munkaszolgálatosokról szól. A szerző a zsidó és a katonai szolgálatot megtagadó (Jehova Tanúi, szombatista, nazarénus) munkaszolgálatosok és az őket kísérő atonai keret máig ható történetének egyes fontos eseményeit mutatja be. A kötet foglalkozik a Borban és környékén dolgozó hatezer kényszermunkás között tevékenykedő orvosokkal, akik Radnóti Miklós és Lukács László költőket, valamint Justus Pál szociáldemokrata politikust is gyógyították. A bori munkaszolgálatosok élete alapvetően megváltozott Marányi Ede alezredes táborparancsnoksága idején. Az alezredes parancsára számos zsidó munkaszolgálatost kivégeztek. A táborparancsnokot sohasem vonták felelősségre, míg katonai alárendeltjei közül többeket a népbíróságok halálra ítéltek. A könyv a fellelhető források széles körét egymással összevetve tárja fel a munkaszolgálatosok és a keret sorsát Szerbiában, valamint a menetek során. A munkaszolgálatosok Borból 1944 őszén induló első csoport-a nagy veszteségek árán érkezett el Cservenkán át Mohácsra és ajára, majd pedig Szentkirályszabadjára. Az innen induló és az usztriai Zurndorfig gyalogoló bori munkaszolgálatosok dunántúli menete Abdánál ismét elveszítette több tagját. Radnóti Miklós és társai utolsó időszakával, kivégzésükkel, exhumálásukkal és yughelyeikkel kapcsolatban a kötet számos, irodalomtörténetileg is jelentős új megállapítást tesz. A tömegkivégzések nyomán étszámukban felére csökkent munkaszolgálatosok közül alig pár százan élték túl a német koncentrációs táborokat. A munkaszolgálatosok Borból induló második csoportját a szerb partizánok elszabadították, és közülük többen partizánok, katonaorvosok, később pedig a magyar és az egyetemes kultúra és tudomány jeles lakjai lettek.

M. Szabó Miklós - A ​Magyar Királyi Honvéd Légierő a második világháborúban
A ​nagy forrásbázisra – levéltári kutatásokra, magyar és idegen nyelvű kiadványokra, magánkézen levő eredeti hadműveleti naplókra – épülő monográfia a magyar hadtörténeti irodalomban elsőként vállalkozik arra, hogy képet alkosson a volt magyar légierő második világháborút megelőző és a háború alatti technikai, szervezeti s alkalmazási kérdéseiről. A szerző a bevezetőben bemutatja a Trianont követően kialakult helyzetet, széles tömegekre is ható soviniszta propagandát, amely a valós sérelmeket felnagyítva – ezzel a feszítő politikai és társadalmi kérdéseket elfedve – eredményesen buzdított az elszakított területek visszaszerzéséért folytatott harcra. Ez természetesen hatott a légierő szellemének alakulására is. Ezt követően kronologikus sorrendben ismerkedünk meg a magyar légierő történetének eseményeivel. A nagyobb súly itt is természetesen az 1938–1945 közötti időszakra esik, a szerző azonban bemutatja azt az erőfeszítést is, mellyel a hadseregvezetés már a húszas évek végétől igyekezett lerakni egy majdani ütőképes légierő alapjait. A könyv jól szemlélteti a légierő fejlesztésével kapcsolatos elgondolásokat, azok folyamatos módosulását, és azt, hogy a tervek az anyagi, technikai és személyi feltételek hiányában nem valósulhattak meg. A megfelelő színvonalú ipari háttér, valamint a szakemberek hiánya lehetetlenné tette a revansista törekvésektől fűtött, eltúlzott tervek végrehajtását. A vágyálmok eredményezte kaotikus állapotok uralkodtak a magyar légierőnél is, amikor sor került a délvidéki bevonulásra, majd a Szovjetunió elleni háborúra. A szerző objektíven elemzi a magyar repülők légi harcait. Jó érzékkel nyúl az olyan, a közérdeklődés előterében álló eseményekhez, mint a bácskai ejtőernyős bevetés, a kassai bombázás, a kormányzóhelyettes repülőbalesete. Óvakodik attól, hogy túlzottan belebonyolódjék ezek tárgyalásába, ugyanakkor meggyőzően, a történelmi tényekhez ragaszkodva, a mendemondákkal és hamis mítoszokkal leszámolva mutatja be az eseményeket. A szerző részletesen kitér a Magyarország ellen 1944 nyarán-őszén végrehajtott, a lakosság körében is nagy áldozatokkal járó amerikai-angol légitámadásokra, s az ellenük folyó magyar légvédelmi tevékenységre. Rámutat azokra a tényezőkre, amelyek a harcban részt vevő magyar vadászrepülők tetteit motiválták. A könyvet fényképek, vázlatok és táblázatok szemléltetik.

Bálint Tibor - Zokogó ​majom
A _Zokogó ​majom_ban egy élhetetlen család kálváriáját akartam elmondani, de ez a család oly népes, hogy tagjai, álom és ébrenlét határán, a legkülönfélébb emberekbe ütköznek. Így hát a regény, amely sok párhuzamos sorsból szövődik, szükségszerűen társadalmi regénnyé terebélyesül, a két világháború közötti időszak s a felszabadulás utáni első évtized freskójává válik. Hőseim, kívül rekedvén a városon s minden szervezett életformán, már csak a látomásaikban tudnak megkapaszkodni, s azon a keskeny ösvényen indulnak el, amelyet kinek-kinek megvilágít a mellére akasztott lámpása. Ezt a képzelgésre épülő családot csak az anya ereje és erkölcsi tisztasága mentheti meg a teljes széthullástól. Mint egy új matriarchatusban, ő veszi kézbe a család irányítását, ő a kenyérkereső és a lelki oltalmazó a nagy tűzvész és a pusztító ínség idején. Szándékom szerint nem törekedtem a kolozsvári külnegyedek kemény szociografikus rajzára, még ha az idő tetten érhető is regényemben. Nem arra figyeltem, hogy az emberek mit esznek, hanem hogy mire vannak kiéhezve; nem azt néztem, hogy a földön alszanak-e vagy ágyban, hanem azt hogy miről álmodnak. És még társadalmi helyzetüknél is jobban izgatott az a rádöbbenés, hogy mindig ezek az egyszerű emberek érezték át leggyötrőbben a lét súlyát, az egyszeri életet, s hogy még tragikomikus tévelygéseik közben is szüntelen megigazulásra törekedtek. Épp ezért a történelmet őbennük igyekeztem ábrázolni, s ami a kulisszák mögött történt, azt sajtókivágásokba sűrítve építettem be a különböző történelmi szakaszok közé. (Bálint Tibor)

Jonathan Littell - Jóakaratúak
Jonathan ​Littell Jóakaratúak című regényét (2006), melyet két rangos francia elismeréssel (a Goncourt-díjjal és a Francia Akadémia regény-nagydíjával) is jutalmaztak, e nyelven írta, és az Éditions Gallimard jelentette meg. A volt SS-tiszt, Maximilien Aue regényes önéletírásaként elbeszélt történet a második világháborúban játszódik, legnagyobbrészt a keleti fronton (Lengyelországban, Ukrajnában, a Kaukázusban, az ostromgyűrűbe zárt Sztálingrádban). Littell bevallása szerint művét Claude Lanzmann Shoah című filmje mellett egy nácik által kivégzett partizánról készített fotográfia ihlette. A regény Franciaországban az elmúlt három év alatt több mint húsz kiadást megért, közel másfélmillió példányban fogyott, és azóta több más nyelven is sikert aratott (mint Németországban vagy Lengyelországban), valamint sok nyelvre még csak most fordítják (az angol kiadás szinte a magyarral egy időben jelenik meg, 2009 márciusában, a Harper Collinsnál, The Kindly Ones címmel). Littell 2002-ben kezdte az előzetes kutatást művéhez. Főhősét, Aue-t úgy alkotta meg, hogy elképzelte, ő maga miket tett volna, ha a háború előtti Németországban születik és nácinak áll. Littell 1994 és 2001 között egy nemzetközi humanitárius szervezetnek dolgozott, így jutott el keletre, regénye helyszíneire, többek közt Csecsenföldre. A Jóakaratúak (Les Bienveillantes) cím Aiszkhülosz Oreszteiájának harmadik darabjára, az Eumeniszekre utal. Az Eumeniszek (más néven Erünniszek vagy Fúriák) a bosszú antik istennői, akik a szülőgyilkoson torolják meg tettét. A drámában Oresztészt, aki megöli anyját (Klütaimnésztrát), hogy ezzel bosszút álljon apja (Agamemnon) haláláért, ezek az istennők veszik üldözőbe. Végül az ítélet alól a hőst Athéné istennő menti fel. Az ősi istenek, az Erünniszek tiltakoznak a döntés ellen, mivel úgy gondolják, hogy semmibe vették őket. Athéné bölcsessége azonban megoldja a kialakult helyzetet. Az ősi isteneknek lakhelyet és kultikus tiszteletet ígér Athénban. Mivel az Erünniszek elfogadják a döntést, így lesznek belőlük Eumeniszek: „Tiszteltek. Kegyesek, mi vidékünk jóakarói…” (Devecseri Gábor fordításában). Littellt – saját bevallása szerint – az Oreszteia szerkezete mellett a belőle sugárzó antik morál is megérintette. Ez minduntalan kitűnik a hét fejezetre – melyek mindegyikének címe egy-egy zenei tárgyú fogalom – tagolt regényfolyamot elbeszélő öreg Aue, a felelősségre vonást megúszó, művelt és érzékeny, volt SS-tiszt megállapításaiból, melyekkel saját akart és akaratlan gaztetteit, valamint a háború hozta szükségszerűségeket illeszti élettörténete ok-okozatiságába, hogy a szövegáradat folyamán a maga bonyolultságában vesse fel a „felelősségek” kérdését. Ő – Littell fiktív történelmi tanúja – az az embertelen embertársunk, aki megszólít bennünket, hogy olyasmit mondjon, amit legtöbbnyire nem akarunk meghallani.

Art Spiegelman - Maus: ​A Survivor's Tale - My Father Bleeds History
A ​story of a Jewish survivor of Hitler's Europe and his son, a cartoonist who tries to come to terms with his father's story and history itself.

Vígh Károly - Ugrás ​a sötétbe
Ha ​van drámai dátuma a magyar történelemnek, 1944. október 15-e az! A gyászos emlékű nyilas puccs napja volt ez - csakhogy sok minden előzte meg, kormányzói kiugrási szándék, miniszterelnöki korlátoltság, tiszti árulás, kapkodás, ravaszkodás, politikai és katonai dilettantizmus, de - olykor - helytállás és hősiesség is. Többről van szó e könyvben, mint egy napról és közvetlen előzményeiről: a Horthy-korszak egész politikájáról, a végső bukása előtt álló, ámde épp ezért különösen agresszív hitleri hatalomról, egyszóval az egész bonyolult akkori történelemről.

Andrea Levy - Parányi ​sziget
Négy ​sors, négyféle múlt, és négyféle álom a jövőről, ahol e sorsok egyszer majd egészen különös módon összefonódnak. A regény hősei olyan világban keresik a békességet jelentő otthont és a szerelmet, amely nem kedvez a nyugodt boldogulásnak. Az 1948-ban induló történet a négy főszereplő gyerekkoráig nyúlik vissza, hogy ki-ki a maga hangján mesélje el meghökkentő fordulatokkal tarkított életútját, amelynek meghatározó pillanata lesz majd a II. világháború kitörése. A világégés után pedig semmi sem úgy folytatódik, ahogyan azelőtt. A színes bőrű Hortense és Gilbert az angol gyarmaton, Jamaicán nőnek fel, de a sziget korántsem csak a napfényt és a gondtalanságot jelenti számukra. Az anyaország az Ígéret földjeként jelenik meg szemük előtt, de vágyaik hazája súlyos felismeréseket tartogat mindkettőjüknek. Queenie és Bernard születésüktől fogva Angliában élnek, mindössze annyi rálátással a brit birodalom más népeinek életére, amennyit ebből gyermekkoruk óta tudni engedtek nekik. A II. világháborúban kénytelenek szembesülni az őket körülvevő valóság mindazon részével, amelytől addig hazájuk gondosan óvta őket. Andrea Levy (A hosszú dal) új regénye Nagy-Britannia és gyarmatországai, ezen belül a kis sziget, Jamaica megdöbbentő, felkavaró, és leplezetlenül őszinte társadalomrajza. Főhőseit azonban minden traumán átsegíti a szerelem és a szeretet iránti sóvárgás, amelyet így vagy úgy, de a sors be is tölt számukra. A hazájában több díjjal jutalmazott regényből a BBC nagy sikerű televíziós sorozatot is készített.

Lion Feuchtwanger - Simone, ​a francia lány
Simone, ​a tizenötéves bourgognei lány, amikor szülővárosát elözönlik a németek, ráeszmél kötelességére, küldetésére, éppúgy, mint ötszáz évvel azelőtt Jeanne d'Arc, az Orléansi Szűz. Lion Feuchtwanger párhuzamot von Jeanne d'Arc, a domrényi hős parasztlány és Simone Planchard, a Saint Martin-i gazdag polgári család hamupipőkesorban tartott nevelt leányának története között és az olvasó feszült érdeklődéssel követi Simone, az új Jeanne d'Arc történetét, miközben a montázsfilmek újszerű izgalmasságával, szinte a háttérbe fényképezve, megtalálja az Orléansi Szűz életének hősi regényét. Csodálatosan szép, költői írás Feuchtwanger új regénye, csupa izgalmas feszültség és megrendítő történelem.

Alekszandr Bek - A ​volokalamszki országút
A ​könyv szerzője voltaképpen nem is Alekszandr Beck, hanem az élet, a valóság. Hőse: a szovjet nép, helyesebben a Vörös Hadsereg, mely egyetlen, iszonyú erejű ököllé kovácsolódott, hogy szétzúzza a gyilkosság mesterségére nevelt fasiszta betolakodókat. Színhelye:a volkalámszki országút, melyen a németek be akartak törni a birodalom szívébe, Moszkvába, hogy összezárják a várost szorító harapófogót. De a fogó két kegyetlen, lángszórókkal, páncéltörő ágyúkkal, gépfegyverekkel, tankokkal kivert állkapcsa között ott állt hétszáz vöröskatona, s a harapásra feltátott, vérszomjas száj nem csukódott össze.Hétszáz katona állott csupán a legveszélyesebb ponton „cérnavékonyságú vonalban” a többszörös túlerővel szemben.

Javier Cercas - Szalamiszi ​katonák
A ​spanyol polgárháború utolsó napjaiban történt, hogy egy köztársasági katona megmentette az ellenség fő ideológusának életét… A különös történet egészen véletlenül jutott a fiatal író, Javier Cercas fülébe, s aztán sokáig nem hagyta nyugodni. Mi is történhetett igazából? El tudjuk-e képzelni azt a pillanatot? A köztársasági csapatok helyzete már reménytelen, vonulnak vissza a francia határ felé, amikor valaki úgy dönt, végezzék ki a francóista foglyok egy csoportját. Köztük van Rafael Sánchez Mazas író, a Falange alapítója és ideológusa. Mazasnak azonban sikerül megszöknie, elrohan az erdőbe – s amikor egy köztársasági katona megtalálja, csak ránéz, majd visszafordul, Itt nincs senki!, mondja a társainak. Cercas úgy érezte, Mazas életéből s főként ebből a sztoriból, a rejtélyből – vajon miért döntött úgy az a katona, hogy megkíméli a fő falangista életét – jó „dokumentumregényt” lehet írni. Meg is írja, de úgy érzi, valami még hiányzik… S akkor találkozik Roberto Bolañóval, a Spanyolországban élő híres chilei íróval, aki elmesél neki egy másik történetet, amely aztán teljesen megváltoztatja a tervezett regényt – sőt magának a szerzőnek az életét is. Mert lehet, hogy Bolaño történetének hőse ugyanaz a katona – s talán még él, még lehet beszélni vele… Cercas könyve az elmúlt évtized egyik legnagyobb spanyol könyvsikere, nagyszerű film is készült belőle David Trueba rendezésében. George Steiner szerint „olyan könyv, amely biztosan klasszikussá válik”, Vargas Llosa pedig azt írta róla: „Hosszú évek óta nem olvastam ilyen jót.” Javier Cercas 1962-ben született Ibahernandóban. Több kötete megjelent már (esszék, cikkek, regények), amikor 2001-ben a Szalamiszi katonák-kal óriási sikert aratott, számos díjat nyert el hazájában, és világszerte az egyik legolvasottabb kortárs spanyol szerző lett. Hasonlóan sikeres 2009-ben megjelent Anatomía de un instante (Egy pillanat anatómiája) című könyve, melyben az 1981-es spanyolországi puccskísérletet dolgozta fel; valamint legújabb regénye, a Las leyes de la frontera (A határ törvényei), amelyben egy kamaszokból álló bűnbanda történetét meséli el.

Ránki György - 1944. ​március 19.
Hatvan ​évvel ezelőtt ezen a napon szállták meg a német csapatok Magyarországot. Az ország ismételten elveszítette függetlenségét, és elkezdődött a 20. századi magyar történelem legszörnyűbb tragédiája. A kérdés magától értetődő: miért volt szükség az ország megszállására?

Ante Cuculic - Az ​ezüst öngyújtó
A ​partizánok illegális városi szervezetében árulás történt. A Gestapo minden tevékenységükről előre tud, csapdát állít, és elfogja a legfontosabb összekötőket. A partizánok egész szervezetét veszély fenyegeti. De ki az áruló? A rendkívül izgalmas, feszültséggel teli nyomozás során fontos szerep jut egy ezüst öngyújtónak is...