Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


kaporszakall
5.0/5

Azt ​hittem, hogy ez a könyv lesz az utolsó tavalyi olvasásom, aztán végül az idei első lett. És nem véletlenül: Tar hihetetlenül tömény, és megfekszi az ember lelkét. Egy darabig a Kis Nagy Emberrel párhuzamosan olvastam, s amikor kezdtem depresszióra hajlani, átnyergeltem a másik könyvre. Ám az idővel kifogyott, s utána egyedül birkóztam tovább ezekkel a novellákkal. Keserves volt, de megérte: bekerült a kedvencek közé.

A novellák zöme válogatás a korábbi kötetek legjavából, az utolsó ciklus (Nóra jön) friss termés – itt némelyik írásnál érezhető némi megingás -, de a könyv egésze így is hallatlanul erős.

Azt mondhatnám Tarról: ő a magyar Zola, de igazából Tar ebben a kötetben még jobb, mint Zola. Zola egy mélyen etikus értelmiségi, aki kívülről szemlélte az egyszerű emberek nyomorúságát és mély empátiával írta le, amit megfigyelt, míg Tar személyesen élte át mindezt, és belülről ábrázolja. Egy hasonlattal élve: Zola az az úszó, aki nagy fegyelemmel elsajátítja az úszás tudományának minden titkát, és magabiztosan uralja a vizeket.

Tar Sándor pedig a hal…


Zálog
5.0/5

Sűrű, ​mint a novemberi ködök, és éppen olyan vigasztalan is. A kötet minden egyes darabja a kisemmizett nemzedékről szól, a “kisemberekről”, gyári munkásokról, a prolikról, akinek azt mondták, dolgozz csak, és jó lesz. Nem lett jó. Ezt mutatja be, egy rendszer, egy kor, egy generáció csődjét, már-már bántó, szinte kínos részletességgel.*
Nem épp szociológia, ahhoz túl bennfentes, de azzal erősen rokon: a megszólalók olyan életszerűek, hogy szinte lemásznak a papírról,szinte látni,ahogy mozog a szájuk, jönnek – mennek, ráncolódik a homlokuk, remeg a kezük, ahogy törik, törekszik és töretik minden és mindenki. Ha van a nyomornak esztétikája, akkor Tar Sándor megtalálta.

*Sokszor el is gondolkodtam, nem irodalmi katasztrófa-turizmus -e ez: bámulni, ahogy a kínból facsarja ki TS a szépséget. Aztán rájöttem, hogy mindegy is: túl jó, túlságosan nekem, nekünk szól ahhoz, hogy kihagyjam akár az életmű egyetlen darabját is.


tgorsy
4.5/5

Ez ​így sok/sokk.
Nem szabad ennyi TS egy kötetbe rakni, vagy ha igen, akkor meg kell venni, fel kell tenni a saját polcra és időnként szemezgetni.
Könyvtárból kihozva: borzadály.
Ennyire azért nem kaki az élet.


az ​jutott eszembe, hogy van-e valaki, aki a mai bulvár-rettenetet ilyen tiszta lenyomatként tudja őrizni, ilyen csupaszon feltárni, ítélkezés nélkül, valahogy mégis részvétteljesen közvetíteni. a sorsában megrekedt lélek haláltánca ez. képek. ahogy a kilátástalanság kiszorítja az utolsó lehetőséget a maradásra, felerősítve az ösztönök szerepét, végképp eltorzítva masszába lökve azt, amiről azt gondolnánk, lehetett volna másképp.
Korniss Péter, A vendégmunkás című fotósorozatát nézegetve éreztem hasonló mélységet törekvésben, valami olyat a megörökítésre vonatkoztatva, ami számomra szolgálat és alázat egyben.


Light
4.0/5

Hál’ ​istennek! Hál’ istennek, hogy végre vége. Na nem azért mert untam. Hanem azért, mert még egy ilyen kilátástalan, pesszimista, borzalmas sztori és én is veszek egy kötelet. Azt hiszem ezek után egy kicsit jobban fogom értékelni a saját kis rózsaszín életemet. Igaz nálunk is történt már ez-az, olyan is volt amikor napokig nem volt fűtés -10 fokban, meg bajban lettünk volna ha nincs kert a ház mögött, és minden élelmiszert venni kell, de ezekhez a világokhoz képest én: egy pink vattacukron ücsörgő szivárványlány.
Ezek az emberek végleg feladták. Ha tálcán kínálnák nekik a lottó ötöst, akkor sem tudnának kimászni a gödörből. Ne tessék félreérteni, nem azt mondom hogy csak az ő hibájuk és magukra vessenek. Ha éppen nem saját maguk, mindig volt valaki vagy valami, aki gondoskodott róla, hogy visszapotyogjanak a gödörbe.
De aki feladja, annak biztos nincs tovább. Nem csak nem értékelik emberként, nem is viselkedik már emberként. Akkor már nem számítanak a sajátjaim sem, és dögöljön meg a szomszéd tehene is.
Mindenkire ráférne néha egy kis Tar-tortúra. Az ember talán akkor többre értékelné azt, amije van. Talán kevesebbet foglalkozna azzal, hogy hogyan lehetne neki még több. És talán kevesebbet jajjgatna. Sajnos ez az érzés általában nem tart ki sokáig. De amikor megint elkezdene panaszkodni, fejbe lehetne kólintani egy vaskos Nóra jönnel.
Az egy pontot azért vontam le, mert egyetlen halvány fénysugár sem dereng a 400 oldalon. Szeretem azt hinni, hogy ez így már túlzás. Még a legmélyebb gödörből is van felfelé, csak soha nem szabad feladni. Persze könnyű nekem, az örök optimistának. Kérdés, hogy hányszor kell visszahuppani a srába, hogy feladja az optimizmus.
Én mégis hiszem, hogy ha nem adod fel, előbb utóbb csak jobb lesz. És az élet igenis habostorta!
#Most pedig könnyesre fogom magam röhögni a nyavalygós kisasszonyokon: jöhet a B&B!#


Több ​novelláskötet egyben. A főszereplők reményvesztett, leÍrt emberek, zömmel gyári munkások, néha parasztok, néha elmeosztályok lakói. A főhős sokszor idegen a közegében, nem fogadják be ott, ahova kerül, vagy nincs lehetősége kiszabadulni a körülményeiből. A feszültséget, kilátástalanságot, feleslegesség-érzetet főleg a szesz oldja, esetenként öngyilkosság, ritka kivételként normális emberi kapcsolatok. Meggyőződésem, hogy ennyi tömény depressziót nem lenne szabad egy kötetben kiadni, ahogy nem tartjuk együtt a fegyvert sem a lőszerrel. A cinikus humor alkalmanként enyhÍt az igencsak nyomasztó légkörön.

Az elején még inkább leÍró jellegű riportokat találunk, mintha csak nyersanyag lenne egy később megÍrandó novellához – ezért vontam le egy csillagot.


Miestas
5.0/5

Az ​élet szép, mondjuk nap mint nap.
Mindez addig a percig akár igaz is lehet, míg el nem kezded Tar Sándor novelláit olvasni, akkor elkezdesz gondolkodni a fenti mondat valóságtartalmán.


Viktor
-/5

Ez ​egy afféle ,,best of’’ válogatáskötet, csak néhány új novellával, ezért
többségük ismerős volt, de legalább rájöttem, hogy Tart nem csak olvasni,
hanem újraolvasni is #jó# érdemes.
Kiemelném a Gyár, ahol élünk címűt, abból nagyon átjön Tar Sándor
életszemlélete. További kedvenceim, amiket #jó# érdemes volt
újraolvasni: Csóka, Otthonaim, Ványa, Egy régi hangra várva, Meghalni nem.


lindsey
4.5/5

maradjunk ​annyiba. hogy egyenlőre csak csillagozom. ezt a kötet se szabad egybe lenyelni… nem is lehetne, mert megfojtaná az embert


csobi
5.0/5

Igazán ​szar volna leírni, hogy miért fontosak nekem Tar Sándor írásai, de talán majd egyszer.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók