|
Niklas Luhmann (1927-1998) társadalomelméletének feldolgozása a tudomány egyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata. A nehézség nem csupán az életmű roppant terjedelméből adódik, hanem abból is, hogy az elmélet körkörös felépítésű, vagyis az egyes építőkövei csak a többi ismeretében érthetők meg igazán. A jelen kötet – mely Luhmann egyetemi előadásainak átirata – fontos segítséget jelent a luhmanni elmélettel megismerkedni vágyók számára: gondolatmenetét végigkövetve érthető, logikus módon tárulnak elénk az elmélet belső összefüggései. Megtudhatjuk, hogy Luhmann rendszerelmélete mennyiben tér el más rendszerelmélettől, s milyen belátásokat nyerhetünk, ha azt a társadalom leírására alkalmazzuk. A szerző hangsúlyozza, hogy elmélete nem kizárólagos érvényű, s dönthetünk más formaiság mellett is. Ám minden fogalmi döntésnek következményei vannak arra nézve, hogy milyen felismeréseket kapunk segítségével a társadalomról. A könyv legnagyobb érdeme, hogy feltárja a fogalomhasználat és az elméletből következő megállapítások közötti összefüggéseket. Ezáltal rávilágít a sokszor meghökkentőnek tűnő luhmanni fogalomhasználat mozgatórugóira, és arra is, hogy milyen döntő pontokon és indokokkal tér el Luhmann elmélete más elméletektől – elsősorban a nagy rivális, Jürgen Habermas elgondolásaitól.
Kapcsolódó könyvek
Émile Durkheim - A társadalmi munkamegosztásról
Émile Durkheimet a szociológia egyik megalapítójaként tartják számon. A társadalmi munkamegosztásról című, 1893-ban megjelent könyve négy nagy munkája közül az egyik. A könyv a társadalmi integráció (szolidaritás) alapvető mechanizmusait elemzi. A mai fejlett társadalmak is azzal a kérdéssel kerülnek szembe, mint Durkheim korának francia társadalma: vajon a gazdasági érdek és a piaci csere világa elégséges összetartó erőt jelent-e. Megfontolandóak maradtak Durkheim gondolatai a társadalmi szolidaritás zavarairól. Egy korábbi, könyvárusi forgalomba nem került válogatás után most a teljes (a társadalompolitikai szempontból jelentős 2. előszót is tartalmazó) mű jelenik meg megfelelően igényes fordításban és a könyv olvasóit a mű kontextusa és tudományos jelentősége tekintetében eligazító utószóval.
Martin Heidegger - Rejtekutak
Martin Heidegger 1935 és 1946 között született tanulmányainak a szerző által összeállított és 1950-ben megjelentetett kötetét az utókor szemében elsődlegesen az tünteti ki, hogy itt olvasható a német filozófus legnagyobb lélegzetű és mindenképpen legnagyobb hatású "esztétikai" gondolatmenete, _A műalkotás eredete_. A kötet további öt, első látásra igencsak eltérő irányokba kalandozó tanulmányát összefogó "szemléleti keret", az idő haladtával mind hangsúlyosabbá váló léttörténeti és ilyenképp metafizika-kritikai perspektíva kibontakozását reprezentálja a tudomány és a világkép összefüggésének feltárása, valamint Nietzsche, Hegel, Rilke és Anaximandrosz szövegeinek elemzése révén.
Jon Elster - A társadalom fogaskerekei
A mű bevezetés a társadalomtudományokba; áttekinti a modern analitikus és empirikus társadalomtudományok alapkérdéseit: Milyen mechanizmusok alakítják az emberi cselekvést és interakciót? Hol húzódnak a racionalitás határai, és milyen alternatívái vannak? Mi a normák és intézmények szerepe a társadalmi rend megszilárdulásában? A könyv témagazdagsága, könnyed stílusa és gördülékeny kifejtésmódja igazi csemege a szociológia, a közgazdaságtan, a politikatudomány, a társadalomfilozófia és a pszichológia iránt érdeklődő olvasók számára. Az 1997-es kiadás változatlan utánnyomása.
Immanuel Kant - A gyakorlati ész kritikája
"Két dolog tölti el elmémet mindig új s egyre fokozódó csodálattal és hódolattal, minél gyakrabban és hosszabban gondolkodom el róluk: a csillagos ég fölöttem és a morális törvény bennem." Ezzel a híres mondattal kezdődik A gyakorlati ész kritikája Zárszava, azé az írásé, amely Kant etikai műveinek sorában a második helyet foglalja el Az erkölcsök metafizikájának alapvetése (1785) után. Noha a filozófus csodálatának tárgya és etikájának kulcsfogalma, a morális törvény már az 1760-as évek legvégén felbukkan Kant morálfilozófiai feljegyzéseiben, végleges jelentését és kontextusát éppen ebben az 1787 decemberében megjelent műben nyeri el.
*
Noha A gyakorlati ész kritikája megjelenését követően Kant folyamatosan dolgozott filozófiai rendszere kiépítésén, ezzel mindörökre adós maradt annak ellenére, hogy a Kritikák sora hamarosan egy harmadikkal is kibővült, a kétosztatú metafizikai rendszernek (a természet és az erkölcsök metafizikája) pedig 1797-ben megjelent a második része. Ennek a kudarcnak mélyen fekvő koncepcionális okai voltak. Az etika kitüntetett szerepe azonban soha nem kérdőjeleződött meg számára, ami talán természetes is egy olyan filozófus esetében, aki szabadságunk megnyilvánulását, a morális törvényt a kozmosz végtelenségéhez méri.
Max Weber - Világvallások gazdasági etikája
Kötetünk a németül három kötetben összeállított gyűjteményből, annak felépítését követve válogat. Mivel a sorban első és legismertebb írás, a Protestáns etika és a kapitalizmus szelleme magyarul már napvilágot látott, válogatásunkban elsőként ennek egy Weber által írott rövid összefoglalóját közöljük, amellyel a szerző az első megjelenést követő heves vitákat zárta le. A modern nyugati világ "külön útjának" megértéséhez szükség van a sokszoros összehasonlításra: a hinduizmus, a buddhizmus, a konfucianizmus, a taoizmus és az ókori zsidóság így tartanak tükröt jelenkori önmagunknak. Sajátos szempontjának, feldolgozott roppant történeti anyagának és összehasonlító perspektívájának köszönhetően Weber olyan művet alkotott, amely azóta is méltán tart számot nemcsak a különféle történelem- és társadalomtudományok (szociológia, gazdaságtörténet, politikatörténet), hanem a vallástörténet, a teológia, az egyes kultúrkörök tudományai (indológia, sinológia, hebraisztika) érdeklődésére is.
Adolf Hitler - Harcom
A Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett.
Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.”
Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.
Norbert Elias - A civilizáció folyamata
Ez az 1939-ben megjelent s a hatvanas években világsikerré lett munka hallatlanul gazdag, forrásértékű példaanyagon elemzi (a középkori udvari illemkódexektől 18. századi, szépirodalomban rögzült viselkedésformákig) az európai világszemlélet és magaviselet civilizálódását. Az értekezés szigorú tudományossága cseppet sem akadályozta, hogy a szerző olyan, ízig-vérig köznapi viselkedésformák között tallózzék, mint például a tüsszentés, a köpés, az étkezési vagy hálószobai jó modor stb. Norbert Elias - a példákból és elemzésükből kiindulva - impozáns civilizáció- és társadalomelméletet is felvázol, mely napjainkig is a viták kereszttüzében áll.
A civilizáció folyamatát Freud interpretációjaként is lehet olvasni, hiszen kifejezetten freudi gondolat a civilizációt gátlásmechanizmusok kiépülésének látni. Elias azonban a freudi elméletnek inkább kritikusa, mintsem illusztrátora, ugyanis nem állítja szembe a társadalmiságot a viselkedések természeti meghatározottságával. Azt vizsgálja, miként alakulnak át a már meglévő társadalmi magatartáskódok, és miként eredményezi a magatartás átalakulása az egész személyiségstruktúra átalakulását: hogyan helyettesíti lépésről lépésre az egyénre nehezedő külső kényszert az önkényszerítés. És arra is rámutat, hogy mindez nem csak feltétele, de eredménye is a modern, erőszakmonopóliumon alapuló állam létrejöttének.
Mannheim Károly - Ideológia és utópia
"Gottfried Keller jóslata szerint 'a szabadság végső győzelme száraz lesz'...
Az utópia eltűnése statikus tárgyiasságot hoz létre, amelyben az ember maga is dologgá válik...
Az ember, miután eljutott a tudatosság legmagasabb fokára - ahol a történelem immár nem vak sors, hanem saját alkotása -, elveszti történelemformáló akaratát és ezzel betekintését a történelembe."
A tudásszociológia atyjának főműve - csonkított és titkos kiadása után - először jelenik meg magyarul.
Michel Foucault - A szavak és a dolgok
Foucault-nak számos műve megjelent magyarul, ám ezek kivétel nélkül a kései, nemcsak érett, de az elmélettől egyre inkább a konkrétumok (igazságszolgáltatás, kórház, börtön, szexualitás stb.) felé forduló - alapelveit, vezérlő szempontjait immár olvasónál feltételező - szerzőt mutatják. Ez a mű feltehetőleg a szerző legfontosabb, nevét igen hosszú időre fenntartó alkotása. Ebben az alapelveket mutatja be, méghozzá abban a stádiumban, amikor Foucault maga is "rájött" arra, hogy mi az "uralom", mi a tudás "igazi" szerkezete, mi indokolja, sőt generálja a "gyanakvást", mi az emberi szituáció alapvető struktúrája; mi a tudás "archeológiája" stb. Bevezető és alapozó tehát ez a fiatalkori munka az egész Foucault-i életműhöz, és rajta keresztül a strukturalizmus, neostrukturalizmus és posztmodern egész összetett kérdésköréhez. Maga a mű - külső formáját tekintve - tulajdonképpen filozófia-, illetve eszmetörténeti vizsgálódás, annak kutatása és bemutatása, hogy miképp és mit kutatott és kutat a társadalomtudomány, a filozófia és az emberrel foglalkozó számos tudományos diszciplína. Lényegét, mélystruktúráját tekintve pedig olyan ismeretelméletről van szó, amely egyben antropológia és történetbölcselet is, olyasféle fordulat az ember és megismerése tárgykörében, mint Freudé a pszichológiában, vagy Nietzschéé az etikában. A mű több bravúros egyedi filozófiai és művészeti, történeti és közgazdasági elemzést tartalmaz, lényegét azonban nem ezek a sokszor idézett és bámult csúcsteljesítmények adják, hanem ember "eltűnéséről", mármint a tudományok felé irányuló reflektorfényéből való eltűnéséről, az eldologiasodás (éppen nem hegeli-marxi) koncepciójáról szóló alapeszmék, amelyek Foucault helyét a gyanú filozófiájának legnagyobbjai közt jelölik ki, és akinek hatása nemcsak a posztmodern vezető filozófusainak (Derrida, Rorty stb.) eszméin mérhető fel, de a filozófia, társadalomtudományi közgondolkodás ún. "normál" szerkezetén is. Alapmű, minden igazi - filozófiai, társadalomtudományi - műveltségre törő olvasó kötelező olvasmánya.
Immanuel Kant - A tiszta ész kritikája
Semmi kétség, minden megismerésünk a tapasztalattal kezdődik; hisz mi más késztetné munkára megismerőképességünket, ha nem az érzékeinkre ható tárgyak, melyek részint maguk váltanak ki képzeteket, részint értelmi tevékenységünket hozzák mozgásba, hogy e képzeteket egybevesse, összekapcsolja vagy szétválassza, és így az érzéki benyomások nyersanyagát feldolgozva létrehozza a tárgyakra vonatkozó ismereteket melyeket tapasztalatnak nevezünk. Így tehát az időben semmilyen tudásunk nem előzi meg a tapasztalatot, és minden ez utóbbival kezdődik. Ám jóllehet minden tudásunk a tapasztalattal veszi kezdetét, ebből még nem következik, hogy minden tudás a tapasztalatból ered. Mert nagyon is lehetséges, hogy maga a tapasztalati megismerés összetett valami legyen, hogy részint abból álljon, amit benyomások útján nyerünk, részint pedig abból, amit a tulajdon megismerőképességünk önmagából tesz hozzá (az érzéki benyomásokból csupán a késztetést merítve); csakhogy e kiegészítést nem különböztetjük meg azon alapanyagtól, amíg hosszas gyakorlat föl nem hívja rá a figyelmünket, és képessé nem tesz az elkülönítésére.
Polányi Károly - Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
George Herbert Mead - A pszichikum, az én és a társadalom
A kötettel századunk egyik legjelentősebb szociálpszichológusának elméleti főművét veszi kezébe az olvasó. Mead a szociálbelhaviorizmus általa kidolgozott kategóriáinak segítségével az ember egész világát áttekinti. A biológiai tényezők tárgyalása után egyén és társadalom kölcsönhatásának pszichológiai vetülete áll érdeklődése középpontjában. A kötetnek ebben a talán legizgalmasabb fejezetében máig is érvényes állításokat fogalmaz meg a társadalmasodás folyamatáról, a kommunikáció jelentőségéről és a nyelvről. A könyv harmadik részében konkrét társadalmi-gazdasági jelenségeken keresztül vizsgálja az általa kidolgozott kategóriák alkalmazhatóságát. Mead szermllete igen távol áll a marxizmustól, de humanista beállítottsága - amely néha különben naivnak tűnő politikai elképzeléseire is ráyomja bélyegét - mindenképpen a haladó társadalomtudomány művelői közé szorolja. Elméletének egyes - s nem is jelentéktelen - elemeit pedig haszonnal tanulmányozhatják és alkalmazhatják a marxista szemléletű szociálpszichológia művelői is.
José Ortega y Gasset - A tömegek lázadása
"A történelem olyan vers, amelynek minden szaka más ütemre lejt. De ha így van, nekünk, akik e század strófáiban vagyunk beiktatott szavak, e strófa üteme éppoly fontos, mint maga a vers. Ez az ütem a parancs, amelyet a verstől kapunk. Amit Ortega úgy mond: mindenkinek első kötelessége saját kora imperatívuszát megérteni."
Németh László: Ortega és Pirandello
Livi-Bacci Massimo - A világ népességének rövid története
A neves olasz történész-demográfus összefoglaló munkája megismertet a demográfia mai állásával, s bemutatja az emberiség népesedéstörténetének fő problémáit. Livi-Bacci komplex, a demográfiai munkák által ritkán érintett biológiai, közgazdasági és egyéb területekre is kiterjesztett vizsgálatokkal igyekezett föltárni, hogyan működnek különböző viszonyok között, egy-egy jellemző időszakban azok a mechanizmusok, amelyek a népesség és a források közötti mindig kényes egyensúlyt meghatározzák.
Marc Bloch - A történész mestersége
A modern francia történetírás, az Annales-iskola egyik alapító atyjának posztumusz munkája a történészi munka gyakorlatával, a történelem elméleti- módszertani kérdéseivel foglalkozik. Mi a történelem célja? Hol helyezkedik el a társadalomtudományok között? Hogyan dolgozik a történész? Marc Bloch munkája ezekre a kérdésekre keresi a választ. A XIX. századi "pozitivista" történetírással szemben a problémaközpontú, kérdéseket felvető történetírás programját fogalmazza meg, amelyben az összehasonlítás és értelmezés fontos helyet kap. A kötetben először jelenik meg "a történelem védelmében" írott művének teljes szövege, valamint helyet kap benne két kisebb módszertani írás is.
René Descartes - A filozófia alapelvei
A szisztematikus korszakába lépő Descartes kései remekműve, a Principia Philosophiae először latinul jelent meg Amszterdamban. A könyv szinte alig hagyta el a híres tipográfus-kiadó, Louis Elzevier nyomdáját 1644 júliusában, amikor a szerző egy közeli barátja, Picot abbé máris hozzáfogott franciára fordításához. Descartes-nak kapóra jött a sietség. Nem lévén elégedett a latin változattal, alaposan átdolgozta, kiegészítette a Picot-féle francia fordítást. A könyvet a fordítóhoz írt híres levél-előszóval látta el, amelyben a saját filozófiáját - szemben a skolasztikáéval - egy gyümölcsöket gazdagon termő fához hasonlította. René Descartes A filozófia alapelvei című művének mostani magyar fordítása a Párizsban 1647-ben megjelent teljesebb francia kiadás alapján készült. A könyv, amely a filozófus születésének négyszázadik évfordulója alkalmából jelenik meg, teljes egészében közli az első és második fejezetet, valamint az újabb francia kiadói gyakorlatnak megfelelően válogatást ad a "látható világról" és a földről szóló fejezetekből. Így hosszú idő után végre a magyar olvasó is bepillantást nyerhet a franciák legnagyobb gondolkodójának az emberi megismerésről és a fizikai világról alkotott nézeteibe.
Morus Tamás - Utópia
_„Valódi aranykönyvecske, nem kevésbé üdvös, mint amilyen mulattató a LEGJOBB ÁLLAMFORMÁRÓL és az újonnan fölfedezett Utópia, azaz Sehol nevezetű szigetről. Írta a híres és ékes szavú MORUS TAMÁS, nemes London városának polgára és főbírája.”_
E szavakkal kezdődik Thomas More (1478–1535), azaz Morus Tamás 1516-ban kiadott, műfajteremtő _Utópiá_ja. A szerző fenti témamegjelölése azonban – nyilván szándékosan – meglehetősen pontatlan, hiszen az _Utópia_ mindenekelőtt a Morus korabeli Angliáról szól, s benne a XVI. századi angol társadalmi és politikai viszonyok kritikája éppoly hangsúlyosan jelenik meg, mint az ideális államnak lefestett, példaképként ajánlott Sehol sziget leírása.
Számos jel árulkodik Utópia és Anglia „azonosságáról”: mindkettő szigetország, Utópia 54 városa Anglia 54 grófságának felel meg, az utópiabeli Szárazfolyó leírása pontosan ráillik a Temzére is, stb. A hasonlóságok azonban itt – a földrajznál – véget is érnek, hiszen a seholszigetiek társadalmi berendezkedése messze fölötte áll annak a Morus korabeli Angliáénak, amelyek a feudális abszolutizmus és a tőkés termelés korai formáinak együttélése jellemzett.
Az Erasmusszal szoros baráti kapcsolatot ápoló Morus, akinek már az apja is kiváló ügyvéd, majd bíró volt, előbb ügyvédként, később pedig magas rangú politikusként tevékenykedett hazájában, de mindvégig, még a vérpadon is hű maradt elveihez, a humanizmus értékeihez. A humanisták tagadták az eredendő bűn dogmáját, és hittek az ember és a világ korlátlan tökéletesedésének eszméjében. Ezért született meg Morus _Utópiá_ja is, jóllehet maga a szerző úgy vélte, egyelőre nincs sok esély az ideális társadalom megvalósulására: _„Sok olyan dolog van a seholszigetiek államában, amit mifelénk is szeretnék látni. De alig remélem!”_
Martin Heidegger - A metafizika alapfogalmai
Martin Heideggernek ez az 1930/31-ben Freiburgban tartott előadás-sorozata csak 1982-ben látott napvilágot, s mindjárt akkora jelentőségre tett szert az életművön belül, hogy Rüdiger Safranski róla szólva egyenesen "titkos főműről" beszélt, s Jacques Derrida is kiemelt szerepet juttatott neki Heideggerről szóló elemzésében. A mű több szempontból is unikumnak számít a heideggeri oeuvre-ön belül. Egyrészt itt olvashatjuk a legalaposabb elemzéseket a filozófia egzisztenciális vonatkozásáról és ezzel összefüggésben az unalom fenomenológiájáról és időszerkezetéről. Másrészt - Heideggertől szokatlan módon - a könyv második részét alkotó kérdés kapcsán, nevezetesen: hogyan értelmezendő a tézis, mi-szerint a kő világ nélküli, az állat világban szegény, az ember pedig világ-képző, tüzetesen megvizsgálja a korabeli biológia és "etológia" neves figuráinak (Roux, Uexküll, Driesch) megfigyeléseit és elméleteit, és ezekből, illetve ezekkel vitázva fejti ki a világ jelenvalólét- (Dasein-) specifikus metafizikáját. A filozofálás mibenlétét, az unalom időiségét, valamint az állat korlátozott világát taglaló nagy fejezetek után Heidegger a világ-konstituáló logos analízisével zárja a sort. A harmadik mozzanat, amiért különleges érdeklődés övezi ezt a művet, abban rejlik, hogy a heideggeri filozófia híres fordulatának, mely épp a húszas-harmincas évek fordulópontjára tehető, eddig igencsak szegényes dokumentumait egy hatalmas, több mint ötszáz oldalas munkával bővítette.
Kurt Lewin - A mezőelmélet a társadalomtudományban
Kurt Lewin századunk egyik legnevesebb pszichológusa volt. Német származású, de a fasizmus uralomra jutása után az Egyesült Államokba emigrált, és legjelentősebb összefoglaló jellegű írásai már az amerikai környezetben születtek. A pszichológia történetében egyike azon kutatóknak, akik számos területen egészen új alapokra helyezték az addigi kutatásokat, és - néha vitatható, de mindig termékeny - elgondolásaikkal új perspektívákat nyitottak e tudományban. Alapvető elméleti megközelítésmódja, a dinamikus pszichológia azóta a legkülönbözőbb területeken vezetett régi jelenségek átértelmezésére és új összefüggések feltárására.
Élete utolsó szakaszában Lewin érdeklődése a szűken vett pszichológiai problémákon túl társadalompszichológiai problémákra is kiterjedt. Egyik kezdeményezője volt a kiscsoportkutatásnak, s megállapításai (elsősorban a demokratikus és autoritárius légkörrel kapcsolatban) immár klasszikus érvényűek. Itt és más hasonló kutatásai során arra a részben ma is megoldatlan kérdésre keres választ, hogy hogyan, milyen közvetítéseken keresztül érvényesülnek az alapvető társadalmi determinációk az egyének, illetve kisebb csoportok életében.
Válogatásunk Lewin életművének legjelentősebb darabjait tartalmazza, bemutatva csaknem minden problémát, amely életének egyik vagy másik szakaszában érdeklődése homlokterében állott.
Martin Heidegger - Útjelzők
Martin Heidegger gondolkodói útja meghatározó állomásainak, mérföldköveinek előszámlálását ebben az 1967-ben összeállított gyűjteményes kötetben, az _Útjelzőkben_ végezte el a legátfogóbb módon: az 1927-ben megjelent _Lét és időt_ követő bő harminc esztendő termését mutatta be a koncepcionális okokból befejezhetetlenné vált főmű utáni útkereséstől a második korszak léttörténeti prespektívaváltásán át a kései, a szakirodalomban léttopológiainak nevezett korszakig. A könyv teljes anyaga most jelenik meg először magyarul.
