Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Csabi
4.0/5

Jelenkor ​30/30, legjobb novelláskötetek, 29.

Nem nagyon akartam én ezt elolvasni, mert szinte csak rossz véleményeket olvastam róla, aztán meglepődtem, hogy felkerült az elmúlt 30 év legjobb köteteinek listájára. És ahogy utánanéztem, a kritikusok bizony mindig is kajálták. Szóval akkor egy próbát megér.

Meglepődtem, mert nem azt kaptam, amit vártam az előzetes legendárium alapján (kocsmai történetgyűjtés, fenyegetések a faluban, majd kártérítési perek), valami olyasmire gondoltam, mint a [[Milbacher Róbert: Szűz Mária jegyese|Szűz Mária jegyese]], ahol amúgy nem hallottam semmi utólagos botrányról, Milbacher biztos tanult Grecsó esetéből. Szóval van itt egy falu, meg tényleg feltűnnek figurák, de egyáltalán nem a falusi folklór kirablása folyik a könyvben, nem csak a sztorizgatás megy, hanem Grecsó bátran nyúl az anyaghoz („nem vak ez a ló, csak bátor”), és különböző formákba önti mondókáját. Nem hiába mondták a kritikák, hogy az író megtalálta a saját hangját, sőt, egyszerre többet is. No, talán kicsit túl sokat is, mert volt pár novella, ahol nem bírtam felfogni, miről is szólna ez.
Hogy miért az olvasói fanyalgás, az érthető: tényleg kevés a szaftos pletyi, nem annyira lehet kiröhögni a tuskót, és nagy sztorik sincsenek, majdnem azt mondtam, hát kit érdekel ez a helyieken kívül?
És akkor megkérdezem, ha Grecsó itt megtalálta a hangját, akkor hol veszítette (hagyta) el? Mert az Isten hozott-ra még úgy emlékszem, hogy egy remek regény, aztán később a népszerűséggel valahogy ellaposodott ez a stílus, mintha csak a közönségnek lenne kiszolgálva a kedves igénye, és hiába, hogy a Jelmezbál egy jobban megcsinált dolog, de a Pletykaanyu hangját én nem hallom benne. Szóval, akik szeretik az írót, ezt a mostanit, azoknak nem sok örömük lesz a Pletykaanyuban, akik meg nem annyira, azok megnézhetik, honnan indult ez a karrier.


DaTa
1.5/5

Ójajjjjj…

De ​jó volt ma a főnökömmel hosszan telefonálni, ő hiányozni fog, ha úgy alakul, fura, hogy még sosem találkoztunk személyesen mégis ennyire megszerettem.
Bobby de aranyos volt ma séta közben, olyan vidáman rohangált a réten, de jó, hogy van ő nekem!
Engem ez a Schriwanek idegesít. Gondolom, most nevetnem kellene. Nem megy.
Steaket fogok sütni holnap, de milyen köretet csináljak hozzá?
Majdnem rossz repülőjegyet vettem apósomnak basszus, de jó, hogy a legutolsó pillanatban észnél voltam..
Miről is írt ez a Grecsó itt most? Á, mindegy, haladjunk, lapozzunk…
El ne felejtsem letölteni holnap azt a számot!
Hm, vissza kéne lapozni mert nem tudom ki kicsoda. De annyira nem érdekel…
Hmm, érdemes nekem most erre itt időt pazarolni? Eltelt vagy 15 oldal és én egy mondatot nem tudnék elmondani, miről volt itt szó.

Nagyjából ilyesmik rohangáltak a fejemben ki-be-körbe-körbe-karikába miközben ezt próbáltam olvasni. Feladtam, abbahagytam, nekem ez most nem megy és félre sem rakom, mert nem érzem úgy, nekem ez bármikor újra menne.


Bélabá
4.0/5

Jóféle ​vidéki történetek novellára “hangszerelve”. Amikor falura jártunk nagyiékhoz, az öregektől lehetett kicsit hasonlókat hallani. Az első négy volt a legjobb, azokból is a Schriwanek bácsis tetszett a legjobban. A második fele kicsit lassabb volt számomra. Megvan a maguk “íze”, nem mondhatni azt, hogy nyomokban sem tartalmaznak életszagot. Nem tökéletes, de kezdésnek egész jó. Köszönöm @just_aGirl-nek a hanganyagot!


krlany
3.5/5

Bár ​egy nap alatt elolvastam, de… először azért haladtam vele, mert jó volt olvasni, később meg azért, mert nem, és csak túl akartam rajta lenni.
Nem egy vidám történetek, de ahol van magja, ez nem zavaró… de ahol már csak a morbid és a sötét kell ahhoz (mint egy sátánista szekta orgiája), hogy legyen mit írni, az már nem az én világom…
Eléggé útkeresős… az első fele, azt érdemes olvasni.


Én ​kedvelem az Alföldet, nagyon. Éltem is ott, igaz, nem ennyire az Alföldön. Vagy talán mégis. Lovak a szomszédban, baromfiak, lábasjószágok, a kaput meg nem zárja senki, nincs is rajta lakat. Petőfinek igaza volt a rónák végtelenjével meg azzal a bizonyos börtönéből szabadúlt sassal kapcsolatban, van egyfajta varázsa az Alföldnek, ami nekem maximálisan bejön. Mész órákon át anélkül, hogy bárkivel is találkoznál. A civilizáció legfőbb nyoma, ami mellett elhaladsz, egy romos, kihalt tanya. A szociális élet csúcsának érzed, amikor valami Isten háta mögötti majorság mellett elmenvén megkerget egy kutya.
Itt most nem ennyire Alföldről van szó, faluról inkább, de az életérzés az megvan. Mindenki ismer mindenkit, birkaherülés foggal, az idő meg valamikor még a múlt században megállt. Elhagyatottság-hangulat, az elzártság, elfeledettség bája.
Majdnem öt csillagról indultunk. (Csak azért 4,5-ről inkább, mert Bodor Ádámmal párhuzamosan olvastam.) Aztán lementünk gyakorlatilag nulláig. Az utolsó két novella elmondhatatlan mértékben taszított, bár ne vitt volna rá az a fránya molybecsület, hogy elolvassam őket. Lévén szélsőségesen ambivalens kötet, nem is csillagozom.

Azért még fogok olvasni Grecsótól, ha a könyvtár olvasóközönsége nem viszi el az orrom elől az összes többi könyvét.


GTM
4.0/5

Kíváncsi ​lennék, ha nem ismertem volna meg korábban Grecsó más írásait, akkor hány pontot adnék. Lehet, kevesebbet, de ezt már soha nem tudom letesztelni. Maradjunk annyiban, hogy nem is próbálok objektív lenni, hagyom, hogy befolyásoljanak a korábbi találkozások. #Tudom, pofára osztályozok.# Mert szeretem Grecsó Krisztián írásait: a humorát, a gyakran provokatív stílusát, az eszement alakjait, és a világot, amit ábrázol: a porban és munkában vagy épp a hiányában fulladozó magyar falut.
Akkor is szeretem, ha túlzásokba esik, ha néha zavaros, ha egyik-másik novellának se füle, se farka. Mint ezeknek az első írásoknak. De már ott rejlik bennük az _ Isten hozott _ írója. És néhány történet kifejezetten tetszett.
Jó, hogy nem ezt a kötetét olvastam először. De most ez is kedveltem, a hibával együtt. Mert ha valakit szeretek, annak a hibáit is hajlamos vagyok megbocsájtani.


dtk8
1.0/5

Ez ​volt eddig az év mélypontja.
Pedig én nagyon kedvelem a szerzőt, úgyhogy ezt a kötetet úgy fogom kezelni, mint egy ifjúkori botlást. Ezzel robbant be? Mibe? Ez annyira kortárs, hogy nem tudom miről szól, mert nem értem a cselekményt. Az utolsó kettőét értettem, de azt meg bár ne értettem volna.
Nem éreztem a vidéki hangulatot sem, amit sok értékelésben olvastam. Csak magamon, mert egy idő után már én váltam károgó öregasszonnyá: na, ezt is elolvasom, biztos ez is rettenetes lesz. Hát nem rettenetes? Ugye az? Na majd a következő, biztos az is rettenetes lesz stb. stb.


Zero
4.0/5

Egészen ​ijesztő volt ezt a viszonylag sok negatív vagy közömbös véleményt elolvasni, mielőtt a könyvbe beleugrottam volna. De milyen jó, hogy nem hallgattam rájuk!
Az első elbeszélésen még sírva röhögtem, aztán egyre árnyaltabb lett a kép.
Az eddig letudott Grecsókhoz képest ez a kötet néhol egészen elvont, néha majdnem posztmodernbe hajlik, dacára a vaskos, népies ízeknek, a gyerekkori miliőnek. Nem egy teljesen kitalált, saját hang ez még, néhol kicsit kidolgozatlan, máshol túlírt, emitt darvasilászlós kicsit, amott meg inkább partinagylajosos, de a felszín alatt látni, ahogy szép lassan el is grecsósodik.
Nincs meg benne az a fajta falusiromantikás felhang, amit szerintem tudat alatt sokan hiányolnak belőle, ez inkább vaskos, könyörtelen, szúrós, de gyermekbetegségei ellenére egy nagyon is szerethető olvasmány volt.


Gyöngyi69
2.5/5

Közel ​egy hete egy videó és @olvasóbarát ajánlására Grecsó Krisztián a kívánságlistám élére került. Értékeléseket, pontozásokat nem nézve a Pletykaanyu lett az első kiválasztott, hangoskönyv formájában sikerült beszereznem.
Biztosan magasak voltak az elvárásaim, de egész hamar sikerült lefaragnom belőlük, tudtam értékelni Schriwanek bácsi szövegelését, az átadott élettapasztalatát. Időnként még egy kis nosztalgia is hatalmába kerített, mert úgy gondolom fantasztikus dolog, ha az ember életébe -főként, ha a szülők nem képesek betölteni ezt a funkciót – adódik egy Schriwanek bácsi, aki megtanít ezt-azt az életről. Talán az sem fontos, hogy gyerekként mindent tökéletesen értsünk, előfordul, hogy felnőttként, mikor a sors úgy alakítja az életünket, akkor jut eszünkbe a magunk Schriwanek bácsijának a helyzettel kapcsolatos bölcsessége, jó esetben át is segíthet egy-egy döccenőn. Legjobban Schriwanek bácsi kórházba kerülése, és az azt követő eseményekről szóló rész tetszett, ebbe valószínűleg belejátszott a személyes érintettségem, a kórházban minden műszakomban találkozom ilyen idős emberekkel. Szeretem őket.
Ez után a történetek és én kevésbé találtunk egymásra, bár mindegyikben volt olyan rész, ami jobban megragadta a figyelmemet, de elejétől a végéig nem érintett meg egyik sem. Az is előfordulhat, hogy nem voltam olyan lelkiállapotban, hogy tudtam volna hagyni, hogy megérintsen, mert hát nem könnyű, laza kis sztorikról van szó…
Azóta több Grecsó interjút meghallgattam, irigykedek, hogy nem vagyok diák, akinek Grecsó rendkívüli irodalomórát tart. De semmi sincs veszve, van már jó néhány könyve amit lehet olvasni, és reméljük még ennél is sokkal többet ír ezután!


postmodjane
4.0/5

Szeretném ​elolvasni a “cenzúrázatlan” első kiadást is, mely szerintem a kezdő író naivitásának eredménye volt a hozzá kapcsolódó pereskedésekkel együtt. Nem gondolta volna a bírósági ügyek ideje alatt Krisztián, hogy 2017- ben már Szegvár díszplgárává növi ki magát.

Ez a kötet évek óta a polcomon volt, ki tudja miért csak most olvastam el. Talán azért akarták így az égiek, hogy lássam: a Harminc év napsütés ugyanbból a gyermekkori miliőbő ered, mint az a kötet, ami még valódi olvasókat csak keveset hozott, ám eleget ahhoz, hogy irodalmi berkekben felfigyeljenek rá.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

116.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók