|
A jelentős művészi teljesítmény egyik lényeges meghatározó tulajdonsága – írja Vajda Miklós Miller munkásságáról -, hogy benne az egyes művek, minden témabeli vagy formai eltérés és idegenség ellenére is, közös jegyeket hordozva egy irányba mutatnak. Valamiféle vaskövetkezetesség nyílt vagy rejtett működése folytán a valóság mintha számtalan arca közül mindig ugyanazzal fordult volna a művész felé. Témakör és stílusjegyek, művészi technika és életrajzi vonatkozások lehántható rétege mögött ott rejtőzik a művekben egy közös mag, egy írói alkat és egyéniség összetéveszthetetlen bélyege.
Arthur Miller drámaírói teljesítménye is ilyenfajta következetességet hordoz magában, a darabok mindegyikében ott rejlik egy közös mag, az élet szemléletének bizonyos meghatározható, sajátos módja. A témában és a témák dramaturgiai kezelésében oly különböző darabokat legmélyebben és ezért legerősebben írójuk morális szenvedélye kapcsolja egymáshoz. Kivétel nélkül valamennyi darab egyfajta morális elkötelezettségből íródott, egy olyan fölfogás és írói alkat találkozásából, amely az élet sarkalatos erkölcsi dilemmáinak megmutatását nem egyszerűen színpadilag hatásosan kiaknázható írói lehetőségnek, hanem parancsnak, az író közösségi feladatának tartja.
Miller szerint “a tettek következményei éppoly valóságosak, mint maguk a tettek, mégis, ezzel ritkán számolunk, amikor a cselekedetet elhatározzuk, sőt még reményünk sincs arra, hogy teljes mértékben számításba vehessük, hiszen a következményekről csak részleges tudomásunk lehet”. Miller tulajdonképpen minden darabjában tetteket szembesít következményeikkel, erkölcsi alapon. A téma természete szerint a dráma vagy az idő hosszmetszetében, vagyis logikai, okozati sorrendben mutatja be a folyamatot a döntéstől a tetten át a következményekig (A salemi boszorkányok, Pillantás a hídról, Közjáték Vichyben), vagy a következmény szemszögéből visszanézve tárul föl teljes jelentésében, indítékaival a tett (Édes fiaim, Alku), néha pedig a kétféle módszer sajátságosan egybemosódik (Az ügynök halála, A bűnbeesés után).
Kapcsolódó könyvek
Ismeretlen szerző - 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Egy remek és bátor kézikönyv a világ képzeletét megragadó regényekről és szerzőkről. Hasznos kalauz a könyvekhez, amelyek - akár kritikai sikerként, akár kultuszműként - hatást gyakoroltak ránk. Az írókból, kritikusokból, tudósokból álló nemzetközi szerzőgárda eklektikus válogatása új megközelítést ad a régi klasszikusokhoz, és eligazít a kortárs szépirodalom hatalmas dzsungelében. Több mint 600 színes illusztráció – könyvborítók, plakátok és fakszimile oldalak -, a regényekből vett idézetekkel kiegészítve: íme az ideális segédkönyv az olvasás szerelmeseinek.
Thornton Wilder - Szent Lajos király hídja / Mennyei ügyekben utazom / Caesar
Olaszországi élményeiből táplálkozik első könyve, az 1925-ben megjelent Kabal. Ezt követte 1927-ben a Szent Lajos király hídja, amely írója nevét megismertette nemcsak Amerikával, de az egész világgal. 1930-ban jelent meg Az andorszi leány c. kisregénye, 1935-ben a szűk látókörű bigott amerikai kispolgár szellemes karikatúrája, a Mennyei ügyekben utazom. 1938-ban mutatták be azóta ugyancsak világhírűvé lett színművét, A mi kis városunkat, 1942-ben a Hosszú út című drámáját. 1948-ban jelent meg Wilder Caesar című könyve, ez a tudatosan modernizált történelmi regény, amely ízig-vérig mai embereket ábrázol a korhű Róma keretében.
John Steinbeck - Édentől keletre
Steinbeck egyik legnagyobb és legismertebb regénye, az Édentől keletre egy család történetét mondja el az amerikai polgárháborútól az első világháborúig. A mű a Káin-Ábel-történet modern változata - két fiútestvér (Aron és Cal) kapcsolatát mutatja be egymással, az apjukkal, valamint gonosz és rosszerkölcsű anyjukkal. A regény az emberi választás jogát és felelősségét kutatja a jó és a gonosz harcában. A sokfelé ágazó és sokfelől egybefutó cselekményekből szinte határtalan körkép rajzolódik elő: a század eleji Amerika bonyolult társadalmi ellentmondásokkal zsúfolt, látványos freskója.
Két család története bontakozik ki a regény lapjain, s a Trask fiúk sorsa szorosan egybefonódik az író, John Steinbeck családjának sorsával. Át- meg átszövik a regényt a szerelem szálai: a bajt hozó, sötét erő testesül meg a gyalázatosan romlott Kate alakjában, s a történet végén egy erős, igaz érzés ragyog fel, két fiatal élet megváltó, boldog ígérete.
A gyakran komor színezetű eseményláncolat ellenére a mű végső kicsengése optimista: az Édenből kiűzött ember helyzete nem reménytelen, mert az akarata szabad, így győzhet a külvilág és saját lelke sötét hatalmain.
A regényből Elia Kazan rendezett nagy sikerű filmet 1955-ben.
Ray Bradbury - Fahrenheit 451
"Fahrenheit 451 fok az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég..." A könyveket el kell pusztítani, mert ártalmas fegyverek: sosem lehet tudni, ki ellen fordul egy olvasott ember. Guy Montag a tűzőrségen dolgozik, hivatása a könyvégetés, a fellobbanó lángok mindig gyönyörűséggel töltik el. Életében a munka, a nyugtató tablettákhoz menekülő feleség, és három óriási tévéfal a főszereplők. Új szomszédja egy kedves lány, aki furcsa dolgokról mesél: hogy családja esténként leül az asztal köré, és beszélgetnek, hogy a tűzőrök valamikor régen még oltották a tüzet, hogy szép a hajnal, amikor harmat telepszik a fűre, és felkel a nap... Érthetetlen. Egy napon aztán beleolvas egy halálra ítélt könyvbe, az események ettől kezdve megállíthatatlanok...
F. Scott Fitzgerald - A nagy Gatsby
Azt mondod, hogy a múltat nem lehet újra élni? Miért ne lehetne?
Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó „dzsesszkorszakot”, a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, „az amerikai álom” olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy „méltó” legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is „csupa pénz”.
Harper Lee - Ne bántsátok a feketerigót!
A Ne bántsátok a feketerigót! írónőjét feltételezhetően nem kis mértékben ihlették személyes élményei regénye megírásakor. Ezt nemcsak abból a tényből következtethetjük, hogy a regény cselekménye Alabama államban játszódik le, ahol a szerző maga is született, hanem más életrajzi adatokból is. Mint az eseményeket elbeszélő regénybeli leánykának, az írónőnek is ügyvéd volt az édesapja. Harper Lee gyermek- és ifjúkorát szülőföldjén töltötte, ahol valóban realitás mindaz, amit regényében ábrázol, és ez a valóság vérlázító. A regénybeli alabamai kisvárosban ugyanis feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi egyenjogúság megvalósítását célző eszme mellett. Harper Lee a középiskola elvégzése után jogtudományt tanul. Egy évig Oxfordban diákoskodik ösztöndíjasként, aztán Alabamában folytatja tovább tanulmányait. Mint az egyetem folyóiratának szerkesztője, itt kerül először kapcsolatba az irodalommal. Tanulmányai befejezése után New Yorkba költözik, de nem folytat ügyvédi gyakorlatot, hanem különböző szerkesztőségekben dolgozik, sőt egy időben tisztviselői munkát vállal egy légiforgalmi társaságnál. A Ne bántsátok a feketerigót! 1960-ban jelent meg, a következő évben Pulitzer-díjjal tüntették ki. A regényt számos nyelvre lefordították, s talán nem érdektelen az sem, hogy a belőle készült film is hatalmas sikert aratott.
Ismeretlen szerző - Titkosírás
Noha az itt olvasható színművek ugyanabban az országban és ugyanabban az időszakban születtek, íróik eltérő kulturális háttérrel, más és más tapasztalatokkal, különböző időben érkeztek a színház világába, így aztán a hét drámában hét külön kis világ mutatkozik meg. A kötetünkben szereplő szerzők némelyike több évtizedes színházi múlttal, bemutatók, sikerek és díjak sokaságával dicsekedhet, míg mások ígéretesen induló pályájuk elején tartanak. Akad köztük fiatal, középkorú és idősödő; latin-amerikai, illetve ázsiai származású, fekete és fehér bőrű, hetero- és homoszexuális, nő és férfi. Nem „kultúrpolitikai” döntés, nem előzetes elhatározás, valamiféle „egyensúlyteremtő” szándék következménye ez. Szinte véletlenül alakult így, miközben igyekeztünk olyan antológiát összeállítani, amely a lehető leghívebben mutatja be Amerika – e hatalmas és sokszínű ország – meglepően felszínesen ismert kortárs drámairodalmát. Azt a drámairodalmat, amely nincs se sokkal jobb, se sokkal rosszabb állapotban, mint a színház, amellyel kölcsönösen feltételezik egymást, és nincs sokkal jobb vagy rosszabb helyzetben, mint a kortárs művészet többi ága. Elsősorban a – valamelyest talaját vesztett, ugyanakkor soha nem látott mértékben virágzó – szórakoztatóipar része, de jelentősebb mozzanataiban, az átlagból kiemelkedő alkotásaiban az ezredvég amerikai polgárának, az ezredforduló földlakójának tart tükröt a maga módján. A kötet tartalma: Doug Wright: De Sade pennája. (Quills.) Upor László fordítása. Lanford Wilson: Kéretik elégetni. (Burn This.) Taschler Andrea fordítása. Craig Lucas: A haldokló gallus. (The Dying Gaul.) Upor László fordítása. Maria Irene Fornes: A Duna. (The Danube.) Békés Pál fordítása. Kia Corthron: Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak! (Splash Hatch On The E Going Down.) Ruttkay Zsófia fordítása. Diana Son: Halak. (Fishes.) Gecsényi Györgyi fordítása. David Mamet: Titkosírás. (The Cryptogram.) Varró Dániel fordítása.
Djuna Barnes - Éjerdő
A hosszú életű írónő egyetlen kisregénnyel írta be nevét az irodalomtörténetbe, ám azzal alaposan rányomta bélyegét az angolszász regény további fejlődésére. Olykor jelentős - és sokban különböző - alkotókra hatott, mint William Faulkner, Malcolm Lowry, William Burroughs vagy Thomas Pynchon. Három nő és két férfi borzongatóan mély - s talán megmagyarázhatatlan - kapcsolatát írja meg a kifejezés határait folytonosan kétségbe vonó és tágító, egyszerre homályos és precíz, hipnotikus erejű nyelv(ek)en. Amint az előszót jegyző T. S. Eliot megállapítja, a nagyszerű stiláris teljesítmény, a ragyogó szellemesség, a jellemzés ereje, valamint a végzetnek s iszonyatnak mindent átható érzete e művet az Erzsébet kori tragédia közeli rokonává teszi.Az 1936-ban publikált mű Széky János kiváló fordításában 1994-ben jelent meg először magyarul. A most megjelenő kötet ennek újabb kiadása.
Irwin Shaw - Gazdag ember, szegény ember
Irwin Shaw családregénye igazi sikerkönyv, mely egy szegény amerikai család életét mutatja be közvetlenül a második világháború utáni két évtizedben. Három főhőse van, a Jordache család gyermekei, akik egy New York melletti kisvárosban, egy szegényes pékműhely fölötti lakásból indulnak el a felnőtt életbe. A szülők - az első világháborúban megrokkant, Németországból emigrált pék és az amerikai árvaház felnőtt sérült lelkű anya - mindketten érzelemszegény, korlátolt emberek. Az örökös veszekedéstől és panaszkodástól visszhangzó ház egyetlen útravajója a gyermekek számára a pékműhelyben éjszakákon át verejtékező apa becsületességének sajátos törvénye és a megkínzott, egoista anya taszító magatartása.
A testvérek jelleme is változatos képet mutat. Gretchen, a szép nagylány céltudatossága butasággal és erkölcsi lazasággal keveredik. Rudolph jó tanuló, mintagyerek, szívós, törekvő típus. A kisebbik fiú, Thomas nyers fizikai erejével, kötekedő, lázadó magatartásával tűnik ki. Egyetlen dolog köti össze őket: mindhárman ki akarnak szabadulni a kisvárosi pékség fullasztó családi légköréből...
Ismeretlen szerző - Nagy színházi siker volt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Friedrich Dürrenmatt - Az öreg hölgy látogatása
Az öreg hölgy látogatása, Friedrich Dürrenmatt nagysikerű drámája, szerzője műfaj-meghatározása szerint "tragikus komédia". A pénznek minden szokást, erkölcsöt, érzelmet elsöprő mágikus hatalmát mutatja be a polgári társadalomban, egy háború utáni német kisváros nyomorán, majd felemelkedésén. Claire Zachanassian, a hatvan éven felüli milliomosnő, a történet főhőse, különcködéseivel, érzelgősségével és vagyona adta hatalmával egy nálunk már jórészt feledésbe ment típus jellemvonásait is egyesíti: a célratörő, műveletlen és kegyetlen pénzemberét. A darab, rajta kívül, még jó néhány eleven, eredeti alakot visz színpadra, és nem szűkölködik az izgalmas, váratlan fordulatokban, annak ellenére, hogy keményen felépített szerkezete kérlelheteteln következetességgel hömpölyögteti a cselekményt kegyetlen befejezése felé.
George Bernard Shaw - Színművek I-II.
George Bernard Shaw (1856–1950) a modern dráma egyik legnagyobb előfutára és művelője. Noha legismertebb és legkedveltebb darabjai közül nem egy még a XIX. század végén született, ahogyan Hegedűs Géza írta róla: Brecht ugyanúgy nincs Shaw nélkül, ahogy Shaw kellett Pirandello merész színpadi játékaihoz, és hol abszurd, hol történelmi-anakronisztikus módszerével egyenesen őt folytatja Dürrenmatt is. Vele kezdődik a XX. század drámairodalma, vele, az örök idegennel, aki vállalva akár a bohóc szerepét is, mindig a legkomolyabb kérdésekről beszélt, gúnyosan és nevettetve, hogy az egész emberiséget magában foglaló részvétét tudtunkra adja, és a józan ész segítségével felemelje és érző szívűvé nemesítse a megalázott és becsapott embereket.
Már életében is voltak, akik fanyalogva fogadták egy-egy túlságosan ambiciózus, játszhatatlannak vagy éppen tűrhetetlenül hosszúnak ítélt művét, s az is igaz, hogy élete utolsó negyedszázadában kevés maradandót alkotott. Hogy mégis milyen nagy becsben állt a világ előtt, azt legjobban egy képtelen mozzanat mutatja: halálos ágyán egy amerikai magazin egymillió dollárt ajánlott neki „utolsó üzenetéért”. (Visszautasította.) Aztán amikor 1977-ben a Guardian kritikusa „Shakespeare után a legnagyobb brit drámaírónak” nevezte (nagy elődjének nevét egyébként Shaw következetesen Shakespear-nek írta), maga John Osborne indított dühödt támadást ellene, „tehetségtelen csaló”-nak minősítve Bernard Shaw-t. Újabban, éppen az Összetört szívek házá-nak rendezése kapcsán (Penelope Wilton, Richard Griffiths, Emma Fielding szerepeltetésével), David Hare kiváló mai drámaíró védte meg és helyezte vissza jogaiba a nagy nevettetőt.
A nagy nevettetőt és a nagy humanistát, akit az angolszász világban és azon kívül is, Európától Ázsiáig szinte mindenhol újra és újra játszanak, s akinek hatalmas életművéből Sartoriusék és Harry Trench mulatságosan szomorú konfliktusától Szent Johanna lelkünket megrendítő történetéig kilenc kedvencét válogatta össze a szerkesztő, remélve, hogy az olvasó is gyönyörűségét leli bennük, beleértve az Összetört szívek házá-t is, amely most jelenik meg először magyarul.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Gogol művei
Könyvünk Gogol összes szépirodalmi műveit tartalmazza, amelyek - magyarul - először jelennek meg ilyen összefoglaló kiadásban. Gogol prózája százhúsz év távlatából is igényt tarthat az olvasó érdeklődésére. A "modern" tehát az utódokat is nyugtalanító klasszikusok közé tartozik. Zsúfolt és mégis arányos művészetében szeszélyesen vegyül a társadalmi szatíra és a szorongatott-gyengéd líra, a szertelen humor és a tárgyias fantasztikum. Nem volt a "nagy oroszok" között egyetlen egy sem, akire ne hatott volna, titkait mégis megőrizte: megmaradt páratlanul különös alkotónak. Az orosz történelem legválságosabb negyedszázadában - I. Miklós, a "vascár" uralkodása idején -, torz alakjainak kihívó látomásával, bár maga is belepusztult, siettetni tudta kortársainak szellemi felszabadulását. Valóra vált, amit megsejtett: "Tudom, hogy nevem elmúlásom után szerencsésebb lesz nálamnál."
E. L. Doctorow - Ragtime
Doctorow világhírű regénye, a "Ragtime lüktet", szaggatott ritmusával, káprázatosan színes kavalkádjával mindvégig lebilincseli az olvasót. Számtalan történet szövi keresztül-kasul egymást, némelyik drámai, mint a korabeli amerikai sajtó által máris az évszázad bűntényének nevezett eset (noha még csak 1906-ot írnak), amikor a különc milliomos Henry K. Thaw egy rendezvényen az úri közönség előtt lövi főbe háromszor Stanford White-ot, felesége egykori szeretőjét, a hírneves építészt, vagy mint a fekete zongorista becsületbeli ügye, aki Kolhaas Mihályként követel elégtételt megpocsékolt Ford T-modelljéért, s maga veszi kezébe a törvényt.
A képzelt személyek és a valóságos történelmi alakok megelevenedő panoptikuma nemcsak a kort, az erkölcsök és eszmények változását idézi elénk, hanem egy roppant szórakoztató "alternatív történelmet" is, amelyben Freud és Jung végigcsónakáznak a Szerelem alagútján; Peary álló nap ide-oda csoszog a jégen, mert képtelen meglelni azt a pontot, amelyre rámondhatná, hogy az az Északi-sark; Henry Ford elárulja Pierpont Morgannak, hogy egy huszonöt centes könyvből tudta meg mindazt, ami a lelkét megnyugtatja; Ferenc Ferdinánd főherceg pedig gratulál a legendás szabadulóművésznek, Harry Houdininak a repülőgép feltalálásához...
A "Ragtime"-ot az Oscar-díjas cseh származású rendező, Milos Forman varázsolta hasonlóan remekmívű filmmé.
Ismeretlen szerző - Autóbusz és iguána
Autóbuszon, a leghétköznapibb járművön visz el bennünket Shirley Jackson távolsági járata a valóságon túli, félelemmel és nosztalgiával zsúfolt tájakra... és a legszokatlanabb, furcsa, távoli maradék-ősállattal, Tennessee Williams megkötözött iguánájával valóságon inneni, vinnyogó-nyüszítő ösztönvilág szabadul el a mexikói éjszaka fülledt viharának egy pillanatában. Istent tetováltat a hátára Flannery O'Connor együgyű hőse, hét esztendeig dolgozik szerelméért Malamud biblikus ihletésű novellájának cipészsegéde, nem találja helyét a világban Truman Capote széltoló fiatalembere, s csak szánalmat keltenek bennünk Rumaker hősködő huligán kamaszai... Huszonhárom novella, ugyanannyi színfolt és hang ad némi bepillantást egy változó, különös világ szorongással, nosztalgiával, feszültséggel teljes, magas színvonalú novellairodalmába.
F. Scott Fitzgerald - Újra Babilonban
Századunk egyik legtehetségesebb amerikai íróját korán sírba vitte az alkohol és a szívbaj, "A nagy Gatsby"-ről szóló regénye meg néhány novellája azonban úgy is korunk klasszikusai közé sorolja. "A nagy Gatsby" egy jobb sorsra méltó gengszterről szól, aki csalóka illúzió rabja: az örök szerelemé... Az okozza vesztét, hogy különb, mint az előkelő társaság, melynek egyik hölgytagja az ideálja. A kötet többi darabja Scott Fitzgerald elbeszéléseinek legjavából ad mutatót, s lehetővé teszi egész írói életútjának áttekintését - magánélete és művészi elképzelései a húszas évek elveszett fiatalságának leglelkét idézik.
Arthur Golden - Egy gésa emlékiratai
Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot, csak kétségbeesést és vívódást.
Jean-Paul Sartre - Drámák I-II.
Magunk közt vagyunk...Gyilkosok közt. A pokolban vagyunk, kedvesem, itt nincs tévedés soha, az emberek nem kárhoznak el semmiért..."
Sartre drámájában három ember, három halott keresi élete értelmét, halála okát, vallja meg bűneit és néz szembe a rá váró szakadatlan bűnhődéssel.
Bár a mű a második világháború alatt született, mégsem a történelem egyént próbára tevő viharaira reflektál, hanem időtlen, sőt csak az örökkévalóság tükrében értelmet nyerő emberi kérdésekre keresi a választ. A darab három hőse ugyanis halott, s a pokolban összezárva kell szembenézniük földi bűneikkel, pokolbéli büntetésükkel és azzal, hogy végleg és örökre magukra maradtak: egymásnak tükrei, hóhérai lesznek, hiszen a pokol: a többiek.
John Steinbeck - Egerek és emberek
A kaliforniai Soledad közelében furcsa párt tesz le az autóbusz: George alacsony és fürge észjárású, társa, Lennie lomha, nehézfejű óriás. Egy közeli tanyára tartanak, munkát keresnek. Bár a tanya lakói és munkásai korántsem barátságosak, nincs más választásuk: itt kell maradniuk, ha meg akarják valósítani közös álmukat, hogy vegyenek egy saját tanyát, ahol majd önállóan gazdálkodhatnak. Lennie-t ártatlan együgyűsége folyton bajba sodorja, és George-nak igencsak észnél kell lennie, ha mindkettőjüket meg akarja óvni a következményektől. Barátságuk ritka kincs az őket körülvevő sivár, brutális világban, amely könyörtelenül megsemmisülésre ítél mindent, ami emberi. A szikár, minden sallangtól mentes, sodró erejű kisregény a nagy gazdasági világválság idején két vándormunkás tragikusan felemelő történetén keresztül mutatja be a modern társadalom elidegenedésének, az emberi kapcsolatok kiüresedésének pusztító hatását. Mondanivalója a mai napig sem veszítette el érvényét.
Molnár Ferenc - Színművek
Molnár Ferenc hatalmas színműírói életművének csekély töredékét, az 1902-től 1920-ig tartó szakasz leghíresebb, legsikeresebb drámáit tartalmazza a kötet: Az ördögöt, a Liliomot, Az üvegcipőt, az Olympiát, és A hattyút. Ezek a művek nem képviselik még az adott időszakra jellemző drámák minden válfaját sem. A Liliom, a melegszívű hintáslegény és az egyszerű, de a hintáslegénybe egy életre szerelmes cselédlány megható, szentimentális története, életkép a Liget elesett, mégis - minden "rosszaságuk" ellenére - tiszta szívű alakjairól. Főszereplővé lép elő az úri (A hattyúban egyenesen főúri) és a magas röptű művészvilág társadalmi álbonyodalmainak, flörtjeinek és állítólag szenvedélyes szerelmeinek vígjátékbeli ábrázolója, az a Molnár, aki álproblémák ürügyén mélységesen mély paradoxonokat szikrákat, aki pazar technikával, a 19. századi francia "háromszög"-dráma minden virtuozitásával, szellemes párbeszédek sokaságával, ragyogó iróniával és elleniróniával feledteti a drámai kollízió hiányát, a tartalom sekélyességét. Ibseni módra szimbólumok jelennek meg (vagy személyesen is, mint Az ördögben, ahol a címszereplő boronálja össze a festőt és a milliomos ez idáig hű hitvesét, vagy áttételesen, mint A hattyúban, ahol a hattyú a főhercegi leányzó, aki a tavon még maga a fenség, a parton totyogva libához válik hasonlóvá); életfilozófiák fogalmaztatnak meg fölényes monológokban, majd ezek bravúrosan ellentétes megfogalmazásai, ki- és beforgatásai hangzanak el, lenyűgözve, elkábítva az olvasót és a nézőt, ám kielégítetlenül hagyva az olvasás, megtekintés után meditálni kezdőt.
