Szabó ​Pál

Rónay László - Márai ​Sándor
Márai ​Sándor (1900-1989) a 20. század egyik legjelentősebb és legnépszerűbb prózaírója volt. Hányatott életében két alkalommal is külföldre kényszerült, élete nagyobbik részét Európában és az Amerikai Egyesült Államokban töltötte, de mindvégig magyarnak vallotta magát, s nyelvünk egyik nagy művészeként mindvégig magyarul írta különböző műnemű alkotásait.Manapság szinte mindegyik világnyelvre lefordították regényeit, s általában úgy becsülik, mint az európai polgári szemlélet és hagyomány utóvédjét. Életműve még nem zárult le, hiszen hagyatékából egyre-másra bukkannak elő még kiadatlan alkotásai. Jelen monográfia az élet és mű ma ismert teljességét tárja fel, bepillantva az író rendkívül eredeti gondolkodásába és irodalmi elveibe is.

Lázár István - Örkény ​István
"A ​tizenkilencedik század - írja Örkény István - egy tájkép, középen házzal, a házon kéménnyel, melyből füst száll. Ezt érzelmileg alászínezhette a néző, de magyarázni csak egyféleképpen lehet. Ha azonban csak a füstcsóva marad a vásznon, akkor már neked kell hozzáépítened a többit. Hogy milyen lesz, nem tudom; csak egy bizonyos: nem lehet egyforma két ház, még az sem biztos, hogy ház lesz." Hogyan jutott el ehhez az ars poeticához Örkény István, hogyan a művekhez, amelyek ebben a szellemben fogantak? - ezt kutatja az első Örkény-monográfia. Lázár István az író vallomásaira, interjúkra, kritikákra építve - és persze elsősorban magukra művekre - nyomon követi azt az utat, amely a Tengertánc novelláitól az Egypercesek-ig vezet, a Voronyezs-től a Pisti a vérzivatarban-ig, a Házastársaktól a "Rózsakiállítás"-ig - és olyan állomásai vannak, mint a Tóték, a Macskajáték, a Kulcskeresők, a Jeruzsálem hercegnője nagy novellái. Lázár István egyszerre elegáns és alapos monográfiájának külön érdeme, hogy munka közben még sűrűn beszélt Örkény Istvánnal, szövegébe beleszőtte magnetofonfelvételeit, amelyek sok újat mondanak az író életéről, gondolkodásmódjáról, műveiről.

Vahot Imre - Vahot ​Imre emlékiratai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Márai ​Sándor üzenete
A ​sors kegyéből többször találkozhattam az agg íróval, aki többórás interjúban foglalta össze mintegy dióhéjban életútját és vélekedéseit korunk és az irodalom kérdéseiről. Századunk nagy tanúja, kárvallotja szól benne az emberi értékekről, példát ad a hazaszeretet és az egyetemesség elválaszthatatlanságáról. Úgy tűnik, hogy eljött az ideje, hogy forradalmian újszerű elgondolásait egy könyvben közreadhassuk.

Tüskés Tibor - Pilinszky ​János
Pilinszky ​János verseinek jelentőségét a XX. századi magyar, illetve európai lírában ma már nem vonja kétségbe senki: költészete a modern líra egyik alapvető létmeghatározását adja, amely a világháború poklának, a koncentrációs táborok "botrányá"-nak eksztatikus fehérizzással megidézett, apokaliptikus képeitől a metafizikus szorongás tragikus élményén keresztül a részvét végletesen átérzett és átgondolt vállalásáig ível. Pilinszky határtalan érzékenysége rendkívüli erővel vetíti elénk a történelem - és a mindenkori lét - keresztjére feszített ember passióját, de a részvétet is e szenvedés iránt, a keresztényi együttérzést a megalázottakkal - az emberrel. Tüskés Tibor könyve életrajz és műelemzés. A szerző - részint új, eddig ismeretlen adatok alapján - nyomon követi Pilinszky legendákba burkolt, különös életének legfontosabb állomásait, ismerteti műveinek keletkezéstörténetét és hazai-nemzetközi recepcióját, értőn elemzi legnagyobb verseit. - A kötetet gazdag képanyag egészíti ki.

Kuncz Aladár - Levelek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nemes Nagy Ágnes - Magyarul ​és világul
Az ​utazás kötelező, de valódiak a szenzációi. Nemes Nagy Ágnes számos külföldi utazása során vezetett naplót, készített hosszabb-rövidebb fel-jegyzéseket arról, hogy hol járt, mit látott, kikkel találkozott. Ezek a kéziratos útinaplók a halála után, hagyatékából kerültek elő és jelentek meg az elmúlt két évtizedben. Volt, amelyik önálló kiadásban, némelyikük gyűjteményes prózakötetébe is bekerült, azonban együtt kötetben összegyűjtve sosem jelentek meg. Nemes Nagy Ágnes a külföldi utazásokon többnyire Lengyel Balázzsal együtt vett részt, aki azonban nemcsak a naplók szereplője, hanem olykor szerzője is volt. 1956-os erdélyi útjukról felváltva készítettek feljegyzéseket. Kiadásunk közli a Lengyel Balázs által írt részeket is.

Ismeretlen szerző - 303 ​magyar regény, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Melyik ​volt az első magyar regény? Olvashatjuk-e regényként Mikes Kelemen leveleit? Van-e teljes, az írói szándékot tükröző kiadása Kazinczy Ferenctől a Pályám emlékezetének? Jókai Mór megírta a Rab Rábyt, de mit írt, mikor és milyen nyelven maga Ráby Mátyás? Mi volt a Nyugat folyóirat első nagy költőnemzedékének alkotói titka, hogy (Ady Endre kivételével) valamennyien súlyos regényekkel vannak jelen e kötet lapjain? Miként lett Rejtő Jenőből P. Howard? Hány esztendőn át hány „szent” regényt vetett papírra a Szent Orpheus breviáriumát megálmodó Szentkuthy Miklós? Pontosan mikor és miért, kinek a tollából aratott sikert a Boldogult úrfikoromban, az Iszony, a Rozsdatemető? Mi is az a sikerregény? Miért és mely műveivel léphetett ki a jelen világprózájának porondjára a Nobel-díjas Kertész Imre, valamint Esterházy Péter, Krasznahorkai László, Dragomán György és számos társuk? Csak az számít magyar regénynek, amelyet magyar nyelven írtak? Megannyi érdekes kérdés. Főként a keletkezési körülményekre és a tömör tartalmi ismertetésre törekvő regénykrónikánk nem 303, hanem legalább tízszer annyi válasszal szolgál. Aki kézbe veszi a 303 magyar regény, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz című könyvünket, bizonyára tapasztalja, hogy e kötetben egyrészt nem _303_ magyar regény rövid összefoglaló ismertetésével találkozik, másrészt nem 303 magyar _regény_ bemutatása kerül szeme elé. Nem irodalomtudományi közelítésű, hanem népszerű – de nem csupán tartalomösszefoglaláson alapuló – „regénykrónikát” helyezünk az Olvasó asztalára. Éppen ezért itt nem is rugaszkodunk neki a regény műfaji meghatározásának (a kérdés tisztázása 303 lapon sem érne véget). Adja meg a választ maga a könyv, mely egy 1762-ben publikált művel kezdődik és 2008-as magyar regények ismertetésével végződik. Folytassanak párbeszédet egymással az itt egy fedél alá került (nemegyszer a regény mibenlétére is feleletet kereső) műalkotások.

Levendel Júlia - Vörösmarty ​Mihály
A ​kiadó most induló sorozata a magyar szépírás, a magyar költészet nagy, halhatatlan alakjainak körébe vezeti el az olvasót. Nem új értékek kutatása, felfedezése vezérli a kiadót s az egyes kötetek íróit, szerzőit, hanem sokkal inkább a magyar irodalom klasszikus és mai értékeinek megőrzése, valamint a költészet értő és élményt adó olvasásának rejtelmeibe bevezetni az olvasót. A sorozat első három kötete még idén napvilágot lát, s ezek közül Vörösmarty Mihállyal, Csokonai Vitéz Mihállyal és Arany Jánossal foglalkoznak. Levendel Júlia Vörösmarty Mihályról írott és költeményeiből összeállított kötete személyes hangú, szinte már lírai vallomás az emberről, a költőről, aki a Szózat sorainak szellemében élt, alkotott, s életének minden tragikus fordulata ellenére reménykedett. A kötet olvasása, forgatása maradandó élményt nyújt minden embernek, aki meg akar ismerkedni költészetünk e kimagasló alakjával, s különösen javasoljuk azoknak a fiataloknak, akik most ismerkednek a költővel, és szeretnék ismereteiket bővíteni, mélyíteni.

Gyertyán Ervin - József ​Attila
Gyertyán ​Ervin József Attila-díjas (1981), Balázs Béla-díjas (1997) irodalomtörténész, filmesztéta, műfordító. 1966-ban írta József Attila - Arcok és vallomások című művét.

Alföldy Jenő - A ​Hívó Hang
A ​szerző, Alföldy Jenő először 1970-ben, A bálványok neve című válogatott verseskönyv alkalmából írt Tornai Józsefről a kritikát. Azóta a költőnek számos kötetét szemlézte, és az utóbbi bő évtizedben módszeresen ismerkedett az öregkorában is termékeny alkotó költészetével. A költői életmű-kötetekről (Csillaganyám, Csillagapám I-IV.) és egy újabb verseskönyvről (A semmi ellen) írott tanulmányok összefüggő képet adnak Tornai József lírai munkásságáról. Fejezetek szólnak esszéiről, műfordításairól és szépprózáiról is. Nem csupán a költői életmű gazdagsága, sokoldalúsága és a „bartókiság” elvének jegyében megmutatkozó, „ősi-modern” szépsége ragadta meg a tanulmányírót, hanem filozofikus tartalma is. Ihletett gondolatisága révén joggal emlegeti Tornai Józsefet mint előremutató 20-21. századi költőnket. Nem állítja szembe egymással a magyar és az egyetemes műveltségtörténetet, a folklórt és a műköltészetet: ahogy Illyés Gyula mondaná, hű magyarként s jó európaiként e kettő kölcsönösségének elvét vallja és követi. Tornai szerteágazó műveltsége nem pusztán az érdeklődő ember passzív tudását hozta meg az alkotó számára: költői és esszéírói világképének cselekvő részévé avatódott. Véleményét szenvedélyesen kifejezi az újra és újra felbukkanó és veszélyesen elharapódzó téveszmékről, az egyoldalú technicizmusról s a médiára és szubkultúrára támaszkodó manipulációról. Költőként, írástudóként mindent megmozgat azért, hogy az ember: ember maradjon, a szerelem: szerelem, a család: család, a nemzet: az érte cselekvők kulturális nemzete – az emberiség méltó része legyen. A szerző ezeknek az értékeknek tudatában írja Tornairól elemzéseit, s adja közre művét, mint első „könyvnyi merítést” a költő fogadtatástörténetében.

Borgos Anna - Szilágyi Judit - Nőírók ​és írónők
"Körülbelül ​ez a harminc év volt az, amely alatt nálunk nők komoly írókká fejlődtek. ...Abban a küzdelemben - joggal nevezhetném szabadságharcnak -, amely a nők (és írónők) élete volt ezekben az évtizedekben, ...melléjük állt Osvát Ernő és a Nyugat. Éppen ezért nagyon is sokat jelentett nékik a Nyugat ... De nem lehetne-e ezt a tételt, illő kisebb méretben, meg is fordítani? ...Annak a sok évfolyamnak sokszínű gazdagságához semmivel sem járultak hozzá az írónők?" Reichard Piroska Elek Artúrnak címzett gondolatai jól körvonalazzák a könyv szerzőinek alapvető kérdésfelvetéseit is. A Nyugat viszonylag sok és sokféle női szerzőt közölt. E tény mögött a folyóirat nagy esztétikai önmítoszán túl ("csak az írás minősége számít") a korszak egyik legaktuálisabb kérdésére reagáló szerkesztői koncepció éppúgy felfedezhető, mint a személyes motivációk. A kötetben a folyóirat által leggyakrabban közölt tíz nőíró portréja szerepel. A tanulmányok tehát az akkori kánont, a Nyugat által legértékesebbnek tartott nőírók történetét tárják fel. Vannak köztük ismert és kanonizált írók (Kaffka Margit, Lesznai Anna, Török Sophie), talán ismerősen csengő nevek (Bohuniczky Szefi, Kádár Erzsébet, Kosáryné Réz Lola, Lányi Sarolta), de mára egészen elfeledett szerzők is (Gyulai Márta, Kovács Mária, Reichard Piroska). Az ő pályájuk és írásaik megismerése a folyóirat egészéről való gondolkodásunkat is árnyalhatja. Hiszen miközben a (férfi) Nyugatról való ismereteink folyamatosan gazdagodnak és módosulnak, azok a szerepek, amelyeket a nők töltöttek be a magyar irodalom legfontosabb lapjánál, az utókor számára nagyrészt még mindig ismeretlenek.

Illyés Gyula - Petőfi ​Sándor
Ez ​a könyv franciáknak készült, úgy, hogy Illyés egy korábban született Petőfi-monográfiájának fordítási munkálatai közben mindazt, ami ismeretlen vagy homályos körülmény lehet a kultúránkban és a történelmünkben járatlan olvasó számára, beépítette a szövegébe. Nemcsak a magyar forradalom és szabadságharc előzményeit és fordulatatait, hanem azt is, ami Petőfi alakja és költészete köré azóta kristályosodott ki, hogy megéreztesse e költő metaforikus jelentőségét népünk történetében és tudatában. Természetesen a magyar olvasónak van erre nagyobb szüksége. Hiszen csak hisszük, hogy tudjuk: ki volt Petőfi, hogyan zajlott le a "szabadság délelőttje", s hogy milyen versek azok, amelyeket esetleg kívülről fújunk - de sose olvastunk el figyelmesen. Illyés az irodalomtörténetírás ritka bravúrját vitte véghez - de könyve azért enciklopédiaként és regényként is forgatható.

Esterházy Péter - Bevezetés ​a szépirodalomba
»Fülszöveg, ​avagy a posztmodern kelgyó enfarkába harap. _Élt egyszer egy_ Olvasó. Szegényt ide-oda vezették - kelet-európai Olvasó volt -, ám nemcsak az orránál fogva, hogy tudja meg, mi a dörgés, a zörgés, hogy merre hány centi, hogy hol lakik az Úristen, hogy merről esik az ajtó sarka, merre a lakatja, hogy fedőként tudja, mi fő a fazékban, s tudja a járást, mint tarka macska a házhíján, és nemcsak a Szépséges Irodalomba, hanem már a bevezetésbe is kezdték bevezetni. ___Hogy miként sétáljon ebben az Irodalmi Beaoburg-ban, melynek legtöbb szobáját már ismeri vagy ismerheti, az épület maga mégis új, ismerős és idegen; hogy mi volna ez a két kifordult zárójel közé zárt Tér, ez a telt Tér, ahol _minden_ szöveg, a szünet is, melyet ép(p) szövegek tagolnak és értelmeznek (és nem fordítva), illetve hogy épp ez volna _kívül_, és az volna zárójelbe téve, ami nem _ez_, hogy tehát, itt, most, ez és csak ez az, ami _van_..., hogy megint, megint, megint akarnak valamit tőle. ___De hát mért nem hagynak békén. Kérdezem. Ne vezessenek engemet sehova. Ne mondják meg, mi a valóság, és hogy ki vagyok én. Ne mondják meg, mi a szép, mi a rút. Majd én megmondom. Fölkapcsolnám a lámpát, behúzódnék a sarokba, és olvasgatnék. Ezt mért nem lehet? Naiv és nevetséges irodalombarát akarok lenni. ___Felszólítottak, írjak önreklám-szöveget, ám egy ... oldalas, ... fejezetből álló, ... személyt mozgató és 33 x ennyimegennyi sort felvonultató könyv esetében - ahol is e bizonyos sorok egyike sem szándékkal üres - igen komoly akadályok tornyosulnak az ilyesmi elébe, így hát inkább azt mondom el, mi _nem_ ez a könyv. ___Nem az emberemlékezet óta várt magyar nagyregény, jóllehet... ___Nem korrajz, amelyben ... úr magára ismerhet, íme, így élek s virulok... ___Ugyanígy nem társadalomrajz. ___Nem a mindnyájunkat kínzó _problémákat_ tartalmazza, hanem... ___Nem azért író műve, mert ... a feladata (hogy elismételje, amit...), hanem azért, mert és ha ... konstruktív variáció. (Ehhez még hozzátehetjük: mivel ez az összesség szellemében rejlik, ez a könyv idealista, analitikus, alkalmasint szintetikus.) ___Nem szatíra, hanem pozitív konstrukció. ___Nem hitvallás, hanem szatíra. ___Nem pszichológus-ember könyve. ___Nem gondolkodó-ember könyve (mivel a gondolati elemeket olyan rendbe szedi, amely). ___Nem dalnok könyve, aki... ___Nem sikerszerző könyve, nem sikertelen szerző könyve. ___Nem könnyű és nem nehéz könyv, mert ez teljességgel az olvasótól függ. ___Azt hiszem, nem is kell folytatnom, máris közölhetem: aki tudni óhajtja, mi ez a könyv, a legjobban teszi, ha maga olvassa el (nem hagyatkozik sem az én, sem mások ítéletére, hanem maga olvassa el). ___ _Élt egyszer egy_ Író, maga is Olvasó.«

Takács Tibor - Móra ​igazgató úr
Takács ​Tibor kivallatta Móra Ferenc kitűnő munkatársát, Kotormány János múzeumi altisztet, aki a nagy író "jobb keze és mindenese" volt, és akit az író számtalan művében jelenít meg: ő a "múzeumi János", a "hivatali János", a Móra "személye körüli miniszter", "a helyettes kán". Kotormány számtalan hosszabb-rövidebb történetet mondott el, ezek mind igen jellegzetesek, és olyan mélységeket tárnak fel Móra mindennapos életéből, alkotói tevékenységéből, amelyeket csak az az ember vehetett észre, aki tiszta, látó szemmel élt, és dolgozott együtt Móra Ferenccel. Nagy értéke a műnek, hogy a szerző nemcsak a nagy író életével ismerteti meg az olvasót, hanem Kotormány János vonzó alakját is megeleveníti.

Bölöni György - Az ​igazi Ady
Bölöni ​"Igazi Adyja", mint minden igazi remeklés, ránctalanul, örökifjan él a múló időben. Hangsúlyai, felhangjai változnak, becse, rangja nem. Első megjelenése idején leginkább és mindenekfölött: forradalmi tett volt, az igazi Ady, a forradalmi költő visszaperlése az ellenforradalmi úri Magyarországtól; ma, amikor ez a csata régen és végérvényesen eldőlt, elsősorban és mindenekfölött: felülmúlhatatlan Ady-portré és életrajz. Meghitt közelből ellesett, minden ízében eleven és igaz portré, - olyan gyöngéd, megértő és lelkes, hogy azt senki más nem láthatta s főleg, nem írhatta így meg, mint a hű barát, Ady harcostársa, kedves komája, egész életének tanúja; s mégis olyan igazmondó, olyan elfogulatlan, hogy az alighanem egyedül Bölöni kivételes igazságérzetétől, puritán lelkétől tellett ki.

Szilágyi Zsófia - A ​továbbélő Móricz
Gyakran ​hangoztatott igény, hogy a kortárs irodalom felől értelmezzük egy-egy klasszikus nagy író életművét, hiszen azt csak az élő irodalom írhatja tovább – különben óhatatlanul feledésbe merül. S ne tagadjuk, az elmúlt másfél-két évtizedben a Nyugat klasszikusai közül Móricz Zsigmond életművét övezte a legkisebb szakmai érdeklődés. Ezért is örvendetes, hogy Szilágyi Zsófia – az újabb irodalomtörténész és -kritikus nemzedék egyik legfelkészültebb értelmezőjeként – a móriczi oeuvre újraolvasására vállalkozott. Mégpedig a magyar értelmezői hagyományban szokatlan módon: egyszerre közelített a kortárs prózairodalom újabb alkotásai (Nádas Péter, Tar Sándor, Oravecz Imre, Háy János, Grecsó Krisztián és mások művei) felől, másrészt irodalomtörténeti távlatból vizsgálta a móriczi epika eddig periférikusnak hitt kérdéseit és műveit. Szilágyi Zsófia alapos műfajtörténeti és invenciózus poétikai elemzései nem lezárni, hanem megnyitni akarják a kortárs olvasás felé irodalmunk egyik legnagyobbjának életművét. Vagyis arra biztat minket, hogy élő íróként olvassuk Móriczot!

Rónay László - Kosztolányi ​Dezső
1926. ​március 26-án írta Kosztolányi Árpád fiának, Dezsőnek azt a köszöntő levelet, melyben szinte poétikus szépséggel foglalja össze születésének körülményeit. "Március 29-e - írja a többi között - 1885-ben, mikor születtél, éppen virágvasárnapra esett. Szép, enyhe, verőfényes tavaszi nap volt. Vidáman, reményekkel telten állottunk az ágy körül, melynek párnái között aludtad első édes álmodat. Anyai nagynéném, özv. Mukics Mátyásné, született Kádár Rebeka (a jó Rébi néni), mikor téged bepólyázottan karjaira vett, így szólott: "szép és jeles napon született, híres ember lesz belőle." A Kosztolányi és a Brenner család is szívósan őrizte és gyakran idézte hagyományait. A Kosztolányi családban mindenki nagy büszkeséggel emlegette, hogy az ősök valaha főnemesek voltak, s ezt a már-már arisztokratikus tudatot színezte újabb elemekkel Kosztolányi Ágostonnak, a költő nagyapjának szabadságharcos vitézsége és üldöztetése. A nagyapa emigrációja egy részét Amerikában töltötte, s ott megismerkedhetett azzal a polgári életformával, melyet hazatérte után a maga számára is igyekezett kialakítani. Szabadkára települt, ott kiskereskedést nyitott, s hamarosan szép polgárházat emeltetett. Kosztolányi Árpád, Dezső édesapja, s ide tér vissza, hogy házastársául válassza Brenner Euláliát, aki szintén polgári családból született, s olyan környezetben nevelkedett, ahol divat volt könyvekről, színházi előadásokról, hangversenyekről beszélni. Igazi értelmiségi családok voltak ezek, ahol senki sem csodálkozott azon, hogy Kosztolányi Árpád tudományos ambíciókat melengetett szívében. Ez a környezet és ez a szemléletmód, de az öntudatos, hazafias öünszemlélet is, mely kivált a Kosztolányiakat jellemezte, mindvégig döntő befolyással lesz majd Kosztolányi Dezső érdeklődésére és ízlésére.

Babits Mihály - Az ​európai irodalom története
Ez ​a maga idején páratlan sikerű könyv vállalkozásnak is páratlan: egy nagy költő, a legműveltebb magyar költők egyike írja meg emlékezéseit olvasmányairól, könyvélményeiről, a világirodalomról. Egy lírikus vallomása ez, de mögötte az irodalom nagy értőjének, sőt tudósának szilárd ítéletei és jellemzései húzódnak meg. S ami még érdekesebb: a költői és ugyanakkor közvetlen előadásmódból az európai irodalom története folyamatos regénnyé áll össze, felejthetetlen figurákkal, izgalmasan összefonódott történésekkel. Babits nagy műve tizennégy év óta most jelenik meg először, és a mi irodalomfelfogásunk azóta természetesen sok tekintetben eltér ettől a lírai vallomástól. De a vallomás forrósága, a közvetlen kapcsolat a világirodalommal, semmit sem avult el azóta, sőt az elmúlt évek sok tekintetben még izgalmasabbá tették.

Németh Andor - József ​Attiláról
József ​Attila első igazi értője és méltatója Németh Andor volt, akinek neve a Szép szó állandó munkatársaként, a Csillag című folyóirat főszerkesztőjeként, s elsősorban József Attila barátjaként él a köztudatban. Első összefoglaló munkája a költőről 1944-ben jelent meg, majd 1947 - 1949 között írja József Attila és kora című művét. E két köteten kívül számos hosszabb - rövidebb folyóiratokban publikált kritikája, tanulmánya, cikke szól a költőről. Gyűjteményünk nem csak József Attilának, hanem egyszersmind a kritikus jóbarát Németh Andornak is emléket állít.