Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Rushka
4.5/5

A ​regény egy bentlakásos iskola életének pár napját meséli el, adná magát az Iskola a határonnal való összehasonlítás, de amire hasonlít, az sokkal inkább Mikszáth és Móricz világa. Nagyon is hangsúlyosan a ’70-es években játszódik, egészen más benne számomra az írói alapállás és szándék, emellett nyíltan egyfajta látleletet is akar adni az oktatás helyzetéről, mégis szinte hibátlanul illeszkedik az ő irodalmi hagyományukba – persze az is lehet, hogy az irodalom hiába változik, ha a valóság meg, amiről ír, nem.
A regény iskolája eldugott, vidéki mezőgazdasági szakközépiskola, a tanári kar elrontott, elfásult életek tárháza (annak minden rosszabb-ügyesebb titkolásával és túlkompenzálásával), az igazgató felfelé törtető mosolygós minizsarnok, az iskolában mindenki szervezkedik mindenki háta mögött, a magánéletében mindenki megcsal mindenkit vagy erősen vágyakozik erre. Van itt tanár, aki iskola után sikeres (és gazdag) disznótenyésztő, van, aki nagy pártember, van, aki visszahúzódó tudóséletet él, a fiatal tanárnő mindenkivel kikezd és a (nős) igazgató szeretője – de hogy egyik sem szereti a munkáját és nem boldog, az közös bennük. Ide érkezik meg a főszereplő, Sándor egyetemről frissen kikerült tanárként, tele bizonyítási vággyal és változtatási szándékkal. Tipikus, már-már közhelyes helyzet ez, de az író nagyon ügyesen játszik vele, hogy csak az első napokat látjuk az ő szemén keresztül, utána kívülről látjuk az eseményeket, ő is csak egy szereplő lesz, aki még csak nem is frissebb vagy őszintébb, mint a többiek.
A történet ideje csak pár nap, de ezek felborítják az iskola életét. A diákok fellázadnak az igazgató ellen (aki megvert egy diákot), megtagadják az engedelmességet a tanároknak, diákparlamentet és demokráciát követelnek, újságírót hívnak. De ne legyenek senkinek illúziói, a lázadás elbukik, a vezetőjét kicsapják, az igazgató bukik, de valószínűleg felfelé fog, az új igazgató semmivel sem lesz jobb nála, Sándort pár nap alatt kirúgják és közben még a gyerekek előtt is leszerepel. Mindez pedig a móriczi hagyományoknak megfelelően egy hatalmas és elhúzódó névnapi evészet és ivászat közben játszódik le.
A háttere mindennek a hetvenes évek, a regény pedig megmutatja az akkori szürkeséget, okoskodó álegyszerű (köz)beszédet, a „nálunk mekkora szabadság és demokrácia van, de persze még sincs” érzését, és azt, hogy a protekció miatt mindenki mindenkinek nyal, és mindenki mindenkit utál. (Vagy legalábbis személyes tapasztalat híján így képzelem a magyar ’70-es éveket és ez a könyv megerősített benne.)
Az általános pesszimizmust csak a szerző a tanárok szájába adott, az oktatás helyzetéről szóló eszmefuttatásai törik meg – kicsit ki is lógnak ezek a történetből, de még a szövegből is, és nem a könyv hibája, de szinte ugyanezek a mondatok ismétlődnek azóta is a magyar oktatásról.
Ami nekem teljesen hiányzott a regényből, az a gyerekek, a diákok világa volt. Egyértelműen nem ifjúsági regény, de túlzás volt számomra, hogy őket is úgy mutatta be, mint a felnőtteket. Ők is éppolyan törtetőnek, gyávának, egymást elárulónak, egymás előtt leszereplőnek voltak ábrázolva, mint a tanárok – szerintem ennyire nem rossz a helyzet, ha más nem is, de ennél több naivitás csak van bennük.
Egyébként viszont sajnos nem nagyon lehet belekötni a regény pesszimista világába.


regulat
3.0/5

Tulajdonképpen ​mit és kéne értékelni. Az “írást” vagy a “mondavalót”… és melyik mondanivalót, azt hogy semmi sem lehet következmények nélkül?, vagy azt, hogy felesleges lázadni, mert azzal csak másnak kaparja ki az ember a gesztenyét?… hogy nem jó prófétának lenni?.

Úgy egy fél nap – már a történet szempontjából – a könyv. Mozgalmas fél nap… mindenkinek. Egy félsikerrel (talán, ha félsikerrel) járó lázadás története… a zsarnok bukik, felfelé… és a pozitív(?) hősök is megkötik a maguk kompromisszumát.

Társadalmi látlelet abból a sorból, ami a középiskolásokat célozza, mondok hozzá filmeket. Pókfoci. Ballagás…

Ezt a könyvet ha én lennék a hatalom, már a regnáló, nem engedném kiadni, annyira változatlannak tűnik az idő, pedig eltelt ugye negyven év… az akkor lázadókorúak, ma a hatalom birtokosai.

Ezt a könyvet, ha én lennék a hatalom, már a regnáló, kötelezővé tenném… hogy az esélytelenséget sulykoljam, hogy megmutassam, hogy az élet bonyolult, de ha lapítasz, talán! nem lesz bajod.

Azt értem, hogy miért került bele Tarján Tamás 303 magyar regényébe… Technikailag kitűnő munka, olvasmányos, és végig fenntartja a feszültséget. Gondolkodtat, és bizony bírál. Iskolarendszert, és azon kívül társadalmat.
Gondolom az sem véletlen, hogy a regény tanár főhőse éppen a nagy tiszteletnek örvendő pedagógus Karácsony Sándor nevét kapta.

Mégis három csillagot adtam rá. No igen, mert nem akar, vagy nem mer állást foglalni… pedig néha…


BabusM
3.5/5

Belekezdeni ​jó volt, aztán egyre lassabban ment. Egyrészt, mert a lendületből is veszített, másrészt, mert egyfolytában arra gondoltam, hogy hiába a 70-es években íródott, az oktatásban (nevelésben?) ma is simán így zajlik minden. Más hatalommal, hasonló emberekkel. Vagy akár ugyanazokkal.


P_Eni
3.5/5

Az ​elején tetszett, a kibontakozó események felkeltették az érdeklődésemet, egyik-másik szereplő szimpatikus volt. A nyelvezetét, szóhasználatát kifejezetten élvezetesnek találtam. Aztán később néhol zavarossá vált. A legnagyobb gondom viszont nem ezzel kapcsolatos, hanem a szereplőkkel. Ez volt az első olyan olvasmányom, amiben senkivel nem tudtam azonosulni, emiatt végig kicsit idegennek éreztem, annak ellenére, hogy több részletet gyerekként a saját bőrömön is megtapasztalhattam.
Géza szerepe, valamint a “csapata” gondolkodása, viselkedése számomra hihetően változott meg. {{A fiú, egy szerinte jó ügy érdekében elindít valamit, miatta, érte lázadnak fel a többiek, de út közben valahol mint ha elfelejtenék ezt az egészet. Talán elfelejtik őt magát is. Időnként úgy tűnt, ész nélkül “vagdalkoznak”. Géza pedig mindvégig csak az igazság mellett szeretne kitartani, de senkit nem akar bántani.}} Életszagú volt az ő kitartása, de a többiek változása is.
Sándor, a tanár karakterében csalódtam. {{Nem azért, mert nem sikerült neki (talán akkor, ott, senkinek sem lett volna esélye), hanem mert utána azokhoz kezdett hasonlítani, akiket előtte elítélt.}}

Nem hiszem, hogy újraolvasnám, mégis örülök, hogy nem hagytam félbe. Összességében el tudtam hinni, gondolkodásra késztetett (olykor bármennyire is dühítő, de így működik a világ, és a legjobb megoldás is valójában “csak” félmegoldás), és főleg, mert érzelmeket váltott ki belőlem a történet is, a szereplők is.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
kívánságlistán
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók