Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Veron
3.5/5

Nem ​volt ez olyan rossz, tényleg, csak hát éppen olyan jó se… Az ötlet nem rossz, sőt több helyen élveztem is, de sokszor ellaposodik, és kicsit kusza is… A szereplőknek sem sikerült igazán közel kerülniük hozzám…
A film kivételesen tényleg sokkal jobb lett, tény, hogy teljesen más is, de minden, amit hozzáköltöttek, csak hasznára volt..
Inkább nézzétek, mint olvassátok :)


Pennmenelien
3.0/5

Egyáltalán ​nem olyan volt, mint a film és sajnos nem is pozitív irányú ez a másság. Az egész alatt olyan érzésem volt, mintha a főzés és a receptek csak mellékesek lettek volna az egészben, pedig elvileg az lett volna a lényeg. Nálam a film nyert (és tudom, hogy csak részben készült ebből a könyvből).



Félcsi
4.5/5

Üssetek ​agyon, de nekem tetszett. :-) Persze azt mondom én is, hogy a film jobb volt…kivételesen. Sok volt benne az “elterelő hadművelet”, és kedvet nem kaptam tőle a főzéshez. Julia Child-tól kaptam, de Julie Powell-től nem…:-)


minnie
2.5/5

Ez ​a könyv tipikusan egy utazókönyv. Csak utazáskor olvastam (azért haladtam vele ilyen lassan), mert itthon nem ezzel a könyvvel akartam eltölteni az időm. Mert sajnos a könyvből készült film miatt, ez egy hatalmas csalódás volt. Próbáltam elvonatkoztatni a filmtől (ami nehéz, mert nagyon jó film) és sikerült is. De még sajnos így se fogott meg annyira könyv.
Nagyon sokszor irritált a szereplő hozzáállása a dolgokhoz, eseményekhez, emberekhez. Nem tetszett, ahogy viselkedett.
Férje, barátai, családja elég sok mindent eltűrtek tőle. Semmivel nem volt megelégedve az életében. Úgy éreztem sokszor, hogy mindenkit kihasznál csak maga körül. Főleg a férjét, meg az állítólagos legjobb barátnőit. Ha életben is ilyen ez a nő, akkor sok türelmet a körülette élőknek!
A filmben valahogy kedveltebbé tették a karaktert.
Persze hiányzott a könyvből Julia élete is, azok a levelek a fejezetek elején nem sokat segítettek. Emiatt is jobb a film, hogy ott mindkét nő élete le van benne vezetve.
De az alap ötlet jó! És azért a sztori is jó, ahogy végig főzi az egészet. Ezért kapott ennyi csillagot tőlem.


maneki_neko
4.0/5

Igen: ​Julie egy rinyálós, hisztis liba, de az elszántsága dicséretes, és a könyve 80-90 százaléka érdekes és mulattató. Nem olvastam még Julia Child szakácskönyvét, de elgondolkodtam rajta: vajon az összes recept ilyen macerás és néha gusztustalan (csontvelő, agy, aszpik, élő homár, stb), vagy Julie Powell direkt ezeket az extrém eseteket emelte bele a könyvbe.

Meglepett, hogy Julie konyhája milyen undorító, az pedig még jobban, hogy ezt bele is írta a könyvbe! Macskaszőr, kifröccsent olaj és ragadós fekete szutyok borít mindent, sőt, az edényszárító rács alatti tálcában megtelepedtek a kukacok! Te jó ég! Azt hinném, hogy aki ilyen elkötelezett az ételek iránt, az automatikusan ügyel a konyha tisztaságára. Csoda, hogy sosem kaptak ételmérgezést!

Engem is nagyon idegesítettek a hisztirohamok. Ilyenkor legszívesebben két pofonnal magához térítettem volna, és rákiáltottam volna: addig örülj, amíg az a legnagyobb problémád, hogy szétesik az aprítógép! Számomra a takonyfolyatós, üvöltve bőgés csak nagy tragédiák alkalmával megengedhető – az odaragadt palacsinta nem elég ok hozzá! :-)


daniagi
4.0/5

A ​könyvet és a filmet is ismerők zömével ellentétben nekem tetszett a könyv is. Julia csak Julie leírásain keresztül elevenedik meg, a filmben egyenértékű szereplők voltak. A főszereplő kedves humorral és öniróniával vezeti blogját, talán kedvet kapnak azok is a főzéshez, akik még „nem éreztek rá az ízére”.
A következő részlet egy jónak ígérkező fogás leírása is egyben:
„Egy nagyon finom és egyszerű recept borjúmájból a Foie de Veau á la Moutarde. Lisztezzünk be néhány vastag szelet májat, pirítsuk meg egy kicsit forró olaj-vaj keverékben, éppen csak egy-egy percig mindkét oldalán. Tegyük félre a szeleteket és keverjünk össze három evőkanál mustárt, apróra vágott mogyoróhagymát, petrezselymet, fokhagymát, borsot és a serpenyőben maradt zsírt. Ezt a krémes állagú masszát kenjük rá a májszeletekre, majd forgassuk meg őket zsemlemorzsában. Ha az embert imádja a férje, biztosan rá tudja venni, hogy a konyhai robotgépben daráljon zsemlemorzsát. Amikor minden szelet jócskán zsemlemorzsás, tegyük bele egy tepsibe, locsoljuk meg olvasztott vajjal és alig egy percre toljuk bele a sütőbe. És már kész is. A ropogós mustáros borítás valahogy kihozza a máj behízelgően puha és gazdag ízét. Olyan ez, mint a steakek selymes lelke. Be kell csuknod a szemed, hogy a hús elolvadjon a nyelveden és a sejtjeidbe hatoljon.” (178. o.)


Aliko
2.0/5

Gasztro ​regény…. Még sosem olvastam olyat, de most ez volt az egyik feladványom. Szóval nézzük is mi tartozik a címke alá… Pff többségében romantikusok. Azt most neeee! Szóval mi van még? Ni, egy ismerős cím. Talán tavaly láttam a filmet és bevallom én nagyon szerettem. Persze eben az is közre játszott, hogy az egyik nagy kedvencem Meryl Streep szerepel benne, de a történet is egész bájos volt. Lessük csak meg, mit is tud a könyv. Bevallom a beszerzés elég körülményes volt, de végül kellemes nosztalgiával vettem a kezembe a kötetet. Nézzük is mit tud könyvben a Julia és Julia.

Hát uhmmm kezdjük ott, hogy a borító rémes, ha nem tudom, hogy filmben szenzációs volt, illetve nem muszájból veszem a kezembe, soha, de soha, de soha nem hoztam volna haza. Aki ezt megálmodta az nem csak szépérzék híján volt, de talán csukott szemmel és hátrakötözött kézzel csinálta, mert ez fertelem. A 6 éves unokahúgom szebbet csinál.

Na de ha ezen túl lépek se szeretek bele a könyvbe. Sajnos azt kell mondanom, hogy a beltartalom is botrányos. Sehol nincs a film hangulata és jó párszor elgondolkodtam rajta, hogy félbehagyom, ám vannak elveim, szóval…

A főhőstől a hátamon felállt a szőr, a konyhájába meg akkor se főznék, ha éhen halás szélén állnék (macska szőr, zsír, tömény undor) és ez a gasztro regény :( A férjét csak sajnálni tudom, mert egy ilyen ego mellett az élet egy kész túlélő tábor. A barátokat se értem, na de hagyjuk is. Julia egy hisztis picsa, egy önző dög egy… Szóval nem egy pozitív karakter a drága, így megkedvelni egyáltalán nem sikerült.

A regény egy humorosnak szánt sütés-főzés, egy életunt hőssel, aki rátalálva egy francia szakácskönyvre új hobbira lel. Na igazából a humort része nem igazán jött át, de a többi állítás igaz. Adva van egy nem túl jó szakács, aki szó szerint megküzd főzéssel (jó mondjuk nem is értem mért választ ilyen recepteket, ha nem megy neki). A nehézségekről pedig és blogot vezet, bemutatva a megpróbáltatásait. Lehetne jó is és ahogy a film bebizonyította lehetne remek is csak ahhoz egy (több) fokkal szerethetőbb főhős, tényleg vicces jelenetek és jóval több nosztalgia kell. Valójában ez egy elég kusza és unalmas regény, amit sem a cselekményvezetés se a szereplők nem tudtak elvinni a hátukon. Ez most nem jött be.


Marin
4.0/5

Én ​nem láttam a filmet, ezért nekem tetszett a könyv :) Szórakoztató volt, és sokat nevettem rajta. Tetszett az írónő stílusa, bár a főzéshez, kmh… nos… én sem kaptam kedvet :)


csucsorka
3.0/5

Egy ​káromkodó, balkezes nő! Helló-ó! :)
Nem sokat tett azért, hogy megszeressem, de mondjuk azt, hogy Julie jófej. A maga módján. Bírtam, tényleg.

Az ételek többsége halandó számára elkészíthetetlen. Konyhatündér vagyok. Azért halogattam a könyvet, mert rettegtem, hogy rámjön a csillapíthatatlan főzhetnék és elkészül az Orsi&Julia projekt. De a valóságban a recepteket őszintén így lehetne leírni: verejtékes munkával, ocsmány hozzávalókból, hosszú idő alatt flancos francia nevű valamit készíteni.

De elolvastam. És tetszett. Azt hiszem. (?)
Jöhet a film!


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
0.5/5

Statisztika

85.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók