Hol ​voltam, hol nem voltam Levelek ​Zsombinak

Kieselbach Tamás - Dr. Anna Maria Hábermann - Tóth Ildikó - Tamás ​könyve
"A ​könyv egyik főszereplője Anna Maria Hábermann, Tamás féltestvére, ő kommentálja a kötet lapjain közölt dokumentumokat, ő adja kezünkbe családja elveszettnek hitt múltját. Az ő sorsában is az általános vonásokat látom a legfontosabbnak. Évtizedekig semmit sem tudott családja magyar évtizedeiről. Csupán a véletlen révén derült rá fény. Anna Maria sorsa jól modellezi Magyarország helyzetét: volt egy rejtegetett múlt, amit ki sem mondtak előtte, mégis jelentős részben ez mozgatta az életét édesapja elfojtott tragédiáján keresztül. Most, mikor egyszerre felszínre került a titok, frissen megtalált múltját próbálja átélni és megbékélni vele. Ezt tesszük mi is saját 20. századi sokáig titkolt, elfeledett drámáinkkal." (Részlet az Előszóból)

Otto Weininger - Notesz ​- Levelek egy baráthoz
„Egy ​éjszaka müncheni hotelszobámban álmatlanul forgolódtam. Kutyaugatást hallottam. Még egyetlen kutyát sem hallottam ilyen borzalmasan ugatni. Csakis fekete kutya lehetett. Ő volt a Gonosz. Harcra keltem vele. A lelkemért harcoltam. Ezen az éjszakán rettegésemben szétharaptam az ágypárnát. Ezen az éjszakán tudtam meg, hogy gyilkos vagyok. Ezért kell magamat megölnöm!” – Otto Weininger (1880–1903) szavai ezek, akinek nevét egyetlen életében megjelent kötete, a híres-hírhedt Nem és jellem, illetve a nem sokkal műve megjelenése után, alig több mint huszonhárom évesen elkövetett öngyilkossága tette ismertté. Könyvét és személyét máig kárhoztatják: tanulmányok tucatjai elemzik antifeminizmusát – vagy egyenesen „nőgyűlöletét” –, Theodor Lessing zsidó filozófus pedig többek között az ő jellemrajzából kiindulva alkotta meg a „zsidó öngyűlölet” fogalmát. Mégis, ellenfeleinél csak csodálói voltak többen, akik közül sokan egész gondolkodásukat meghatározó élményként számoltak be a művével, és azzal együtt persze a halála köré kerített, az egykori barátok által gondosan ápolt legendáriummal való találkozásról. Így vagy úgy, Weininger, a bámulatos műveltségű, számos nyelven olvasó fiatalember – Jean Améry szavaival – „szellemtörténeti mítosszá” vált, a bécsi századvég megkerülhetetlen figurájává. Egy sajátos korszellem gyermeke ő – vagy még inkább megteremtője, hiszen felsorolni is nehéz volna, hány író, művész, gondolkodó nyilatkozott róla elismeréssel. Szerteágazó hatását máig kutatják: Wittgenstein közismerten rajongott érte, de egyesek szerint Elias Canetti is róla mintázta Káprázat című regényének főhősét, ráadásul a Freud és Fliess közötti szakítás előidézőjeként a pszichoanalízis szövevényes történetének szintén egyik elfeledett, bár korántsem jelentéktelen szereplője. Egy biztos: csaknem száz éve egyetlen sora sem jelent meg magyarul. De ki volt Weininger, az ember? – teszi fel a kérdést Artur Gerber, e kötet eredeti közreadója, Weininger egyik legbizalmasabb barátja, aki csak tizenhat évvel Weininger halála után adta ki a hagyatékban őrzött, nehezen megfejthető gyorsírással rótt, aforisztikus feljegyzéseket tartalmazó Noteszt, a hozzá írt Weininger-leveleket, és Weininger egyik neves elvbarátjának, August Strindbergnek két megkésett levelét. Reményeink szerint kötetünk – amelyet annak a Hernádi Miklósnak a fordításában közlünk, aki hat évig kutatta az életművet – segít választ találni Gerber kérdésére, és arra, miféle kínok, milyen, az életműben fordulópontot jelentő gondolatok gyötörték közvetlenül az öngyilkossága előtt Weiningert, ezt az okkal-joggal kritizált, de gyakran félreértett – jóllehet valóban nyugtalanító – filozófust.

Ismeretlen szerző - Móricz ​Zsigmond élete leveleinek tükrében
Már ​második hónapja közölte a Pesti Napló folytatásokban Móricz Zsigmond Életem regénye című írását, amikor öccse, Miklós 1938 augusztusában nemtetszését fejezte ki, amiért "kegyetlen őszinteséggel" írta meg az író családjuk eredetét, múltját. Augusztus 7-én hosszú levélben adott magyarázatot öccsének: "Tudtam, hogy benned sok zavart s felzúdulást fog okozni. Ehhez már hozzá is vagyok szokva, nem is vagy képes olvasni olyan írásaimat, amelyekben őszintének vélem magam családi esetek írásakor. Ez azt jelenti, hogy te még kegyetlenebb vagy magadhoz, s ezt lefojtod. Félelmetes azért, ha valaki felszaggatja benned a sebeket. De én szeretném tudni, mik a sebek? Miért fájnak? Miért védi magát az ember a fájdalmaktól?..."

Kemény Katalin - ...de ​a sivatag / Levelek a halott baráthoz
...de ​a sivatag Műfaja iránt érdeklődve a szerző parabolaként határozta meg írását. E definíció érvénye kiderül mihelyt elolvassuk azt, amit Kemény Katalin másutt Franz Kafkáról mond: "Kafka művei valóban parabolák. Mert téves hiedelem, hogy a parabola valamely rejtett fogalmi, erkölcsi, vagy más mögöttes tartalom művészi felöltöztetése lenne. A parbola a kimondhatóság szintjén legközelebb kimondhatatlan léttörténetünkhöz. Nincs egyetlen megfejtendő titkos értelme, sem levonandó tanulsága." Ugyanígy ez a sivatagi bolyongás. Értelme, akár magának a létnek számtalan, s ha mégis titokzatos, olyanképpen az, mint a déli nap árnyéktalan pillanatában megvilágította táj teljes káprázata. A sok közül a mű másik lehetséges kulcsa bizonyára a mottó: az égből (ex coelis) származó, onnan lezuhant parányi mag - nem lehet ennél semmi súlyosabb - a földi száműzetésen (ex illis - exilium) végigpereg, és nem marad belőle egyéb, mint egy a felfoghatatlanba guruló porszem. "Senki sem önmagának ír, mint ahogy senki sem önmagát szereti" - olvassuk a Levelek a halott baráthoz c. kötetben. Ha pedig így, igaza van annak a gondolkodónak is, aki állítja, hogy az irodalmi műfajok kialakulását, formáját az határozza meg, ki kit, kiket akar megszólítani. A levél, ez a legszemélyesebb műforma magáé a megszólításé: a barátságé. Ezt az 1941 óta fiók mélyén rejtőző írást lényege szerint a barátság könyvének nevezhetők, nemcsak azért mivel a megszólítás intenzitásával életre kelti "azt a valakit, akit úgy hívunk, hogy te", hanem mert a barátság tüzében az én korlátaitól megszabadulva a szólító maga is megszólítottá válik, megszólítottá égtől és földtől. - Az utolsó lapra érve az olvasó azt kérdezi: a csillag, a madár, a fűszál szólította-e meg a vándort, vagy azok csak feleltek a megszólításra?

Lucius Annaeus Seneca - Erkölcsi ​levelek
Seneca ​legnagyobb hatású és legjelentékenyebb alkotása az a százhuszonnégy fiktív levél, amely az élet gyakorlati erkölcsi kérdéseivel foglalkozik. Epikureizmussal színezett sztoikus erkölcsfilozófiájának summáját, eszmei végrendeletét írta meg bennük. Hogy az etikán kívül mi minden érdekli, arról vall ez az ötvenkilenc levélből álló válogatás is, a leveleknek majdnem a fele. Az átgondolt szerkezetű levélgyűjtemény minden művészi eszközt felvonultat a baráti „lélekvezetés”, a tudatos életvitelre való buzdítás szolgálatában. Seneca stílusa ma is lenyűgözi olvasóit. Mondatai rövidek, világosak és kifejezők, mert mindig kiélezettek, tömörek, s éppen ezért szinte robbanó feszültség gyűlik meg bennük. Bár egyik levél sem maradt fenn teljes egészében, mégis ezek az írások csiszoltságuknak és sokszínűségüknek köszönhetően Seneca legolvasottabb művévé váltak.

Benedictus de Spinoza - Politikai ​tanulmány / Levelek
Benedictus ​(Baruch) Spinoza (Amszterdam, 1632. november 24. Hága, 1667. február 21.) a felvilágosodás korának racionalista filozófusa, a panteizmus képviselõjeként is ismerhetjük. Amszterdamban született, Portugáliából kivándorolt zsidó családban. Anyanyelve portugál volt. A protestáns eszme megismerése után eltávolodik a zsidó közösségtõl, akik kimondják rá az ún. héremet, - a nagy átkot, - amely megtiltott mindenfajta érintkezést közte és a zsidóság többi tagja között. Ezt követõen 1656 és 1660 között egy kiugrott jezsuita, Franciscus van den Enden iskolájában latint, klasszikus irodalmat, államelméletet és kartéziánus filozófiát tanult. Itt tanulta meg a lencsecsiszolást, mely késõbb pénzkeresõ foglalkozásává vált. 1661-ban Rijnsburgba költözött, ahol tanítványainak megírja elsõ értekezését Rövid tanulmány Istenrõl, az emberrõl és az õ boldogságáról címen. Ezt a mûvét fogalmazza át ugyanebben az évben a Tanulmány az értelem megjavításáról címû mûvében. E két tanulmány célja a karteziánus filozófia alapjainak (Descartes: Principia philosophiae) megismertetése, és vizsgálata. Majd 1665-ben megírja fõmûvét az Etikát. Államelméletrõl is hagyott hátra írásos mûvet: a Teológiai-politikai tanulmányt (Wittgenstein híres mûve ennek a tanulmánynak a címe után lett elnevezve). E tanulmányt 1670-ben névtelenül jelenteti meg, de hamar fény derül kilétére és ettõl a pillanattól a vitairatok üldözésének a tárgyává válik. Mûveit félreértelmezve kikiáltják ateistának, ami igen nagy hatással van késõbbi munkásságára, ugyanis senki nem hajlandó megjelentetni mûveit. Élete vége fele még megírja a Politikai tanulmányt, de nem fejezi be, csak töredékeket ismerünk belõle. Spinozát nemcsak a filozófia és az államelmélet problémái foglalkoztatták, hanem a matematika és a fizika kérdései is. Írt a valószínûségszámításról és a szivárványról is. 1677. február 21-én halt meg tüdõbetegségben.

Mészöly Miklós - Séta, ​évgyűrűkkel
Poszler ​György mondja Szederkényi Ervin emlékére írott soraiban, hogy „a férfiévek mélyén... nagy barátságok ritkán szövődnek". A Séta évgyűrűkkel című levelezésgyűjtemény azonban épp egy ilyen kései barátság lassú és figyelmes megteremtését beszéli el. A két levélíró férfiú egyike a huszadik századi magyar irodalom nagy hatású prózaírója, másika pedig 1964 és 1987 között a pécsi Jelenkor folyóirat - túlzás nélkül - legendás főszerkesztője. Mészöly Miklóst bizonyára nem kell bemutatni az olvasónak, Szederkényi Ervin életműve azonban nem a könyvtárak polcain elhelyezett kötetek sorából lehet ismerős, hanem a Jelenkor huszonhárom évfolyamából. Kettejük levelezése mögött körvonalazódik nemcsak a személyes kapcsolat elmélyülésének története, hanem egy ma már irodalomtörténetinek számító korszak háttere is. Jelen kötet nem vállalkozhatott kettejük teljes levelezésének kiadására, hisz az a kultúrpolitikai kor - amelyben mindketten arra tettek kísérletet, hogy a tisztesség ösvényein maradva tegyék láthatóvá azt, ami az adott társadalmi-politikai közegben értéktelennek, tehát méltatlannak ítéltetett - nem kedvezett az őszinte és nyilvános beszédnek, s a levelezésből vélhetően szándékosan nem őrződött meg minden darab. Ezért, hogy a levelekből kirajzolódjék az elbeszélés, tájékoztató jegyzetek és utószó segítik a „nyomjeleken" közlekedő olvasót. A kötet függelékben közli a Magyar Tallózó című művelődéstörténeti sorozat- amelyről sok szó esik a levelekben - némely fontos dokumentumát, amelyekből kitűnik a szerkesztők, így az ötletgazda Mészöly Miklós, nagy szabású terveinek szándéka, s eltávolításuk története a szerkesztőbizottságból.

Mészöly Miklós - Volt ​idő
Az ​Irodalmunk forrásai sorozat újabb kötete egy ismeretlen, titkokat is magában rejtő világba, a múlt század egyik karakteres, „iskolateremtő" írója, Mészöly Miklós valamint a jeles szerkesztő, irodalomtörténész, Tüskés Tibor mintegy négy évtizeden át tartó kapcsolatába avatja be Olvasóit. A levélkapcsolat több mint száztíz dokumentuma egy egész korszak viszonyairól és természetesen a két alkotó szakmai és emberi kapcsolatáról nyújt mindezidáig ismeretlen információkat. A levelek jól érzékeltetik a korszak irodalmi életének történéseit, „műhelytitkait", a mindenkori irodalompolitika sajátosságait, változásait, végezetül Mészöly Miklós és Tüskés Tibor alkotói pályájának alakulását, háttérmotívumait, több ismert Mészöly-mű születésének körülményeit, gyakran hányatott sorsú keletkezéstörténetét. A levelek csonkítatlanul közreadott anyagát bőséges jegyzetapparátus, névmutató és fotóanyag egészíti ki.

Jászai Mari - Jászai ​Mari levelei
A ​naplók és memoárok mellett a nagy egyéniségek levelei is a korszak legfontosabb forrásai. Ilyen nagyszabásu kép tárul elénk a 19. század végének legnagyobb magyar szinészegyénisége, Jászai Mari levelezésének először összeállított hatalmas gyűjteményében. Ennek a szines és változatos, tartalmas és értékes levelezésnek olvasásakor magunk előtt látjuk Jászait fejlődésének majdnem minden jelentős állomásán, ugy ahogy ő magát önkénytelenül megörökitette - önmaga - és mégis az utókor számára. Nincs izgalmasabb és lélektani bonyodalmakban gazdagabb regény, mint ennek a nagyvonalu művésznőnek, szinésztörténetünk legendáshirű Nagyasszonyának életét bemutató levelezése. Forrongása, művészi vivódása, emberi nagysága hiven tükröződik naplószerű érdekességű, túlfűtött liraiságú leveleiben. Lebilincselően érdekes és lelki tartalmában fölemelő minden sora, amit papirra vetett. Jászai Mari nemcsak alakitó, ábrázoló művésznek volt nagy, de ugyanilyen nagy levéliró művészete Niagra-zuhatagszerű stilusának lenyügöző pompája. Levelei alapján a legnagyobb magyar női levéliróként üdvözölhetjük. A nagyobbrészt ismeretlen fényképanyagot közlő diszes könyv a magyar szinészet történetének örökké emlékezetes monumentuma marad.

Serdián Miklós György - Havannai ​napló
A ​Nagy Sziget, Kuba hétköznapjai. A karibi szocializmus "vidám barakkja". A szemtanú tollából. A rendszerváltás óta az egyetlen magyar szerző által írt tényirodalmi értékű napló. 1997-2013.

Ismeretlen szerző - Levelek ​Pilinszkynek
“Nagy, ​ágas-bogas háló képződik a kötet végére, melynek középpontja Pilinszky, aki – mivel a kötet csak a neki címzett levelekkel foglalkozik – hallgat. Figyelembe véve a költői életművet, nem is lehetne hívebb „a kutyaólak csöndjéhez” a kötetkompozíció. Pilinszky a megszólított, a címzett, a levelek fogadója hallgat. Mégis, mások levelei által megjelennek előttünk életének fontosabb eseményei, így édesanyja, vagy nővére halála, nősülései, utazások (ezek közül a legmeghatározóbb a római pár hónapos út Toldalaghy Pál költőbarátjával), különböző vers-és kötetmegjelenések.” (Kinyik Anita, Kultúra és Kritika)

Kosztolányi Dezső - "most ​elmondom, mint vesztem el"
A ​kötet Kosztolányi Dezső összes művei kritikai kiadás-sorozatának darabja. Arany Zsuzsanna szerkesztette kritikai igényű forráskiadás a gégemetszésen átesett Kosztolányi Dezső utolsó hónapjaiban írott beszélgetőlapjait adja közre, számos tanulmánnyal, mutatóval, kronológiával, függelékkel - könyvalakban először.

Kisdi Klára - Egy ​rejtélyes középkori enciklopédia
Virgilius ​Grammaticusnak két műve maradt ránk: az Epitomae (tizenkét kivonat) és az Epistolae (nyolc levél Julius Germanus diakónushoz). Az írások témája alapvetően a latin nyelvtan: tárgyalja a betűket, szótagokat, szófajokat, mondatrészeket, a verselés szabályait stb. A prózai kereten túl azonban különös, olykor a nyelvészettől meglehetősen távol álló tanok sajátos egyvelegét tárja elénk; humoros, sokszor bizarr példákkal illusztrálja a nyelvi jelenségeket, sosem létezett „tekintélyekre”, „mesterekre” hivatkozva. Komoly mondanivalójába kitalált szavakat, furcsa verseket és találós kérdéseket fűz, titkos nyelvet gyárt, ami a hagyományos, száraz nyelvtankönyvekkel szemben írásainak paródia-jelleget kölcsönöz. Szellemiségére obskúrus, misztikus irányzatok és a keresztény tanítás egyaránt hatással voltak. Műve nemcsak nyelvtankönyvként, hanem a korabeli bölcsesség tárházaként is felfogható – nem csoda, hogy újkori kutatói nem tudták Virgiliust egyértelműen elhelyezni sem térben, sem időben. Könyvünk a szerzővel foglalkozó első és ez idáig egyetlen magyar tanulmányként bemutatja a Virgilius-kutatás eddigi eredményeit, s a két mű filológiai igényű fordításán keresztül ismerteti az értelmezés lehetséges útjait. Kisdi Klára (Tóth Klára, 1972, Budapest) 1996-ban latin, a következő évben pedig ógörög szakos filológusként végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, majd ugyanitt védte meg 2002-ben PhD disszertációját. Részt vett az MTA Ókortudományi Kutatócsoportjának égisze alatt készülő Magyarországi középkori latinság szótárának munkálataiban. Jelenleg latin nyelvet tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán. 2000-ben műfordításaiért Kerényi Grácia-díjat kapott.

Szúri Nágammá - Levelek ​Srí Ramana Maharsi ásramjából
Szúri ​Nágammá tíz évig élt a 20. századi India egyik legnagyobb szentje, Srí Ramana Maharsi közelében, ahonnan leveleket írt bátyjának. A kötetben szereplő levelek hű képet festenek Srí Ramana Maharsi mindennapjairól, csodálatos lényéről és azokról az útmutatásokról, melyeket a hozzá forduló keresőknek adott. A leveleken révén egy nő szemén keresztül nyerünk bepillantást az ásram világának hétköznapjaiba. A szent életéről és tanításáról számos könyv és visszaemlékezés jelent meg az őt ismerő tanítványai tollából, Nágammá írását mégis egyedülállóvá teszi személyes hangvétele, érzékenysége és az apró részletek megjelenítése.

Iványi Péter - Pázmány ​Péter és a Batthyányak
A ​kötetben szereplő levelekből élményszerűen bontakozik ki egy főrendi család baráti kapcsolata Pázmány érsekkel, aki nemcsak stílusteremtő könyvein és beszédein keresztül, hanem személyiségének erejével is hatott kortársaira. Így volt döntő szere­pe annak a találkozásnak, amely 1929-ben történt Pázmány Péter és a nála negyven évvel fi fiatalabb evangélikus főrend, Batthyány Ádám között. E találkozás ugyanis a fiatalember katolikus hitre téréséhez vezetett, s ezáltal döntő hatással volt nemcsak saját életére, hanem leszármazottaira is. A kötet tartalmazza; valamint a függelékben Batthyány Ádám 1629. évi megtérési iratát olvashatjuk

Ranschburg Jenő - Én ​és a többiek...
A ​tematikus válogatás - a honlapra érkezett leveleket csoportosítja a gyerekek beilleszkedése, kapcsolatrendszere témájában: testvérekkel, szülőkkel és nevelőkkel, - az óvodai-iskolai beilleszkedésről, részben a megválaszolt, de kötetbe nem került levelezésből.

John Keats - Selected ​Letters
Keats's ​letters represent one of the most sustained reflections on the poet's art. Yet apart from this, they are great works of literature in their own right, being written with gusto and sometimes a painful candour. Keats interweaves his personal plight with the history of a Britain emerging from the long years of the Napoleonic Wars into a world of political unrest, profound social change, and commercial expansion.

Rainer Maria Rilke - Levelek ​IV.
Ki ​tudná megmondani, mi történik ma voltaképp velünk s milyen embereknek bizonyulnak majd utóbb ennek az évnek túlélői. Én elmondhatatlan fájdalmat érzek, és heteken át megértettem és megértettem és irigyeltem akik korábban haltak meg, hogy nem kellett látniuk ezt innen, ezt az apokalipszist; mert van olyan, van olyan pont a térben, ahonnan nézve még a szörnyűség is természetnek tűnik, az univerzum ritmikus megrendülésének, amely létében ott is szilárd és rendíthetetlen, ahol mi elpusztulunk. És persze elpusztulunk, belepusztulunk, bele a Létezésbe, a Lét centrumába, -- vegye észre itt valaki, vegye szemügyre a pusztulás teljességét, s akkor egyszerre megtapasztal valamit a halálról, talán ez ennek a borzalmas háborúnak az értelme, talán egy láthatatlan néző színe előtt zajlik ez a kísérlet, -- ha elgondolható, hogy vannak tévedhetetlen szemek, átható, valóban tapasztaló szemek, a kutató szemei, aki úgy vizsgálja mindezt, mint a legkeményebb kőzetet, és az élet újabb keménységi fokát állapítja meg a fortyogó halálnak ebben a lávájában.

Martha Nell Smith - Lara Vetter - Emily ​Dickinson's Correspondence
Unpublished ​in book form during her lifetime, the poems of Emily Dickinson were nonetheless shared with those she trusted most—through her letters. This XML-based archive brings together seventy-four poems and letters from Emily’s correspondence with her sister-in-law and primary confidante, Susan Dickinson. Each text is presented with a digitized scan of the holograph manuscript. These images have zoom functionality as well as a special light-box feature that allows users to view and compare constellations of related documents. Users may search by date, genre, manuscript features, and full text. Dating from the 1850s to the end of Dickinson’s life, the work collected here shows all the characteristics of the poet’s mature art.

Babits Mihály - Babits ​Mihály levelezése 1911-1912
A ​könyv Babits Mihály prózai és drámai műveiből, tanulmányaiból, esszéiből, kritikáiból és levelezéséből ad válogatást.