Nives ​Koen rózsái

Elina Hirvonen - Hogy ​ő is ugyanarra emlékezzen
Két ​érzékeny és családi traumákkal terhelt lélek találkozik Helsinkiben: a fiatal finn írótanonc és az ötven körüli amerikai irodalomprofesszor hamar egymásba szeretnek, de ez a szerelem nem a romantikus filmekből és lányregényekből ismert perzselő érzés: kapcsolatuk a görcsök és gátlások feloldásával kezdődik, hiszen a férfi édesapja a vietnami háború után megőrült, édesanyja pedig tehetetlenül sodródott a világban. A nő múltja is hasonló: bátyja elmegyógyintézetben végezte, mivel édesapjuk folyamatos lelki és fizikai terrorja felőrölte. A könyv története és nyelvezete, hőseihez hasonlóan szintén erősen visszafogott: filmszerű állóképek, különféle színek és szagok, háttérben bujkáló érzések keverednek az alig hallható, mégis feszült suttogásokkal és sikolyokkal.

Charles Bukowski - Forró ​vízi zene
Charles ​Bukowski (1920-1994) egy kicsit "kilóg" a XX. század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, de ő soha nem harciaskodott. Önéletrajzi ihletésű műveiben, amelynek főszereplője általában alteregója, Henry Chinaski, nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, húsba vágó humorral és sajátos bölcsességgel. Alkoholista, napról napra élő, kompromisszumok nélküli életmódja miatt sokan rajongtak - és rajonganak - érte, de ő köszönte, nem kért ebből, sőt, ha lehetett, kerülte a rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), az embereket, és főleg az írókat. Charles Bukowskinak mára világszerte kultusza lett, beleértve Magyarországot is. És bár - első ránézésre - felháborító(nak tűnő) stílusa és életmódja miatt sokan viszolyogtak - és viszolyognak - tőle, hogyan is ne lenne kultusza egy olyan embernek, akinek még a sírján is ez áll: "Don't try", azaz: ne próbáld, csináld. A Cartaphilus Kiadó gondozásában megjelenő Charles Bukowski-életműsorozat második novelláskötete, a "Forró vízi zene" annyiban tér el "elődjétől", "A semmitől délre" című kötettől, hogy ebben a szokásosnál is több a humor. Az a fajta humor, ami a lét elviselhetetlen nehézségeit könnyedén át- (vagy meg)hágja, és egy pillanat alatt rántja ki az embert bármilyen lelki vagy testi nyomorból. Az a fajta humor, ami nélkül élni nemhogy nem lehet, de felesleges is.

Darvasi László (Szív Ernő) - Összegyűjtött ​szerelmeim
Szív ​Ernő, a közismert hírlapíró, elbeszélések, regények és színpadi művek alkotója-szereplője, tárcarovarok vezető munkatársa ebben a könyvben saját életének történetét mondja el, mégpedig különleges szempontból: egyetlen nagy gyűjteménybe foglalta azokat a nőket (fiatal lányokat és érett szépasszonyokat, világhíres ragyogó szépségeket és a szürke hétköznapok megkerülhetetlen részeseit, tisztességben megőszült családanyáktól a névtelen utcalányokig), akiket szeretett, és akik szerették őt. Összegyűjtötte szerelmeit, néha szabályos elbeszéléssel, néha tárcával, néha egy mondattal, néha csak egyetlen jelzővel adózott nekik - ám mindegyikükről megemlékezett, és hosszabb-rövidebb ideig mindegyiküket főszereplővé léptette elő. Történhet-e ennél több? Az Összegyűjtött szerelmeim írásai választ adnak erre a kérdésre.

Krasznahorkai László - Megy ​a világ
Megy ​a világ előre. És akkor mi marad hátra a végidők kezdetekor? Például Krasznahorkai László titokzatos-személyes elbeszélései, melyek között akad monológ, rövidtörténet, töprengés, vallomás, visszaemlékezés és előrepillantás; igazi mesterdarab mind. Lenyűgözően tágas Krasznahorkai-mondatokban ismerkedhetünk meg az elbeszéléskötet rejtélyes hősével, aki először beszél, aztán elbeszél, végül pedig elköszön. Ebben a hármas léttagoltságban találkozhatunk a többiekkel, akikről ő beszél. A földet először elhagyó Gagarin, a röpülni képtelen okinavai guvatr, a berlini metró peronján dolgát végző hajléktalan, a tébolyult Nietzsche Torinóban, a beváltott éden ígéretét megfesteni igyekvő Palma Vecchio, a Shanghaiban dolgozó tolmács, aki azt tervezi, hogy egyszer elmegy az Angel-vízeséshez, a Victoria-vízeséshez, vagy legalább a schaffhauseni vízeséshez, a hárshegyi gyerekgyilkos, az egy kézen álló indiai aggastyán. Ami a különböző figurákat és históriákat összeköti: az író szenvedélyes, csillapíthatatlan érdeklődése és figyelme az emberi táj iránt. Hogy _„egyszer egy tájban a legmélyebb szépségben és enyészetben valamit megpillanthatunk: valamit, azt, ami ránk vonatkozik."_ A bölcseleti téteket, egzisztenciális kérdéseket fanyar-felszabadító, önmagával is kíméletlen iróniával ellensúlyozva, Krasznahorkai a távolit hozza közel, az univerzálisban az egyszerit csillantja fel, és ahogy olvassuk az írásokat, kirajzolódik saját létezésünk egyetemes mélysége is: _„hisz ott áll az ember egy végtelen, számára felfoghatatlan bonyolultságban, és teljességgel értetlenül áll ott, tanácstalanul és elveszetten, kezében az emlék végtelen egyszerűsége – meg persze mind efölött a melankólia pusztító gyöngédsége, mert azért érzi, miközben ott ez az emlék, hogy a valósága ennek az emléknek a szívtelen, józan, jéghideg messzeségben van."_

Ljudmila Ulickaja - Elsők ​és utolsók
Aki ​ismeri és szereti Ljudmila Ulickaja regényeit, válogatott elbeszélései kötetében is megtalálja mindazt, ami a világhírű orosz írónő művészi világát jellemzi: a fordulatos, helyenként bizarr cselekményt, a meghökkentő egyéni sorsokat, a szövevényes családi viszonyokat, a csipkeszerűen míves környezetábrázolást, a finom irodalmi és kultúratörténeti párhuzamokat. Az elbeszélések hősei átfogják az egész orosz társadalmat a félkegyelmű koldustól a társadalmi kiváltságokat élvező, magasan kvalifikált értelmiségiig, a világra eszmélő kisgyerektől a haldokló aggastyánig, az apácalelkületű elvált nőtől a szenvedélyes szerelemre vágyó, magányos homoszexuálisig. A történetek együttérzést váltanak ki vagy ironikusak, könnyeket fakasztanak vagy nevetésre ingerelnek, de sosem akarják megmondani az ,,igazságot": a szerző az értelmezést az olvasóra bízza. Ljudmila Ulickaja, a ,,szoknyás Csehov", a csak rá jellemző stílusával, egyéni látásmódjával egyetemessége mellett a kisprózájában is a legnemesebb orosz irodalmi hagyományok folytatója.

Krasznahorkai László - Megjött ​Ézsaiás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Maeve Binchy - This ​Year it Will be Different
From ​the New York Times bestselling author of Circle of Friends, The Glass Lake, and Evening Class comes a stunning collection of fifteen Christmas stories filled with Maeve Binchy's trademark wit, charm, and sheer storytelling genius. In "A Typical Irish Christmas," a grieving widower heads for a holiday in Ireland and finds an unexpected destination not just for himself, but for a father and daughter in crisis. . . . In "Pulling Together," a teacher not yet out of her twenties sees her affair with a married man at a turning point as Christmas Eve approaches. . . . And in the title story, "This Year It Will Be Different," a woman with a complacent husband and grown children enters a season that will forever alter her life, and theirs. . . These stories, and a dozen more, powerfully evoke many lives--from step-families grappling with exes to children caught in grown-up tugs-of-war--during the one holiday when feelings cannot be easily hidden. The time of year may be magical, imbued with meaning. But the situations are timeless. And Maeve Binchy makes us care about them all.

Szabó Róbert Csaba - Kutyák ​birodalma
A ​kötet 21 novellája sokféle módon kapcsolódik a kutyákhoz, némelyiknek szereplői a kutyák, némelyikben csupán utalnak rájuk, de ilyenkor, az utalások révén mintha még erősebben érződne a jelenlétük. Mintha a novellák mondatai olyan vehemenciával és kitartással erednének a történetek nyomába, ahogy a kutya teszi, ha szagot fog. Mintha olyan buzgalommal kaparnák ki a földből a témát, ahogy kutya az elhullott csontot. Mondhatni azzal a folyton megújuló kíváncsisággal hajolnak témáik fölé, ahogy egy kutya hajol minden reggel ébredező gazdája fölé, boldogan köszöntve, mintha akkor találkoznának először. Még azt a pontosságot, azt a közeliséget, amellyel az elbeszélő a leírt jelenségekhez hajol (ahogy például az ablakon kitekintő fogorvosról leírja, hogy ugyanúgy nézett ki az ablakon, ahogy a szájakba pillant), azt is lehet kutyamozdulathoz hasonlítani. Vagyis a Kutyák birodalma azt jelenti: az emberek különös vidéke. Különös, hiszen egy kutyának minden kis mozdulat egetverően különös, észbontóan érdekes.

Rott József - Áldozatot ​akartatok
" ​– Lenyelte a nyelvét – mondta, vagy inkább akarta mondani Ödön, mert alig lehetett érteni szavát. – Semmi kárt nem tett benne a fa, de amint a hátára esett…  – Fel kell metszeni a gégéjét – habogta Fényes elvékonyodó szájszéllel. – Vedd elő a bicskát!  Ödön belesápadt a gondolatba. Mindjárt tudtam, hogy képtelenek lesznek a beavatkozásra. Fényes a szavak embere, Ödön meg… gyáva ahhoz, hogy valakinek indulat nélkül elvágja a torkát. Szájhős, mint a társa.  Elvettem Ödöntől a bicskát.  Amikor idáig jutott a főerdész, ismét dörömbölni kezdett a szívem. Megrohantak az emlékek. Újra átéltem, ahogy a kitáguló pupillám felé rohan az összezsugorodó világ, és vele együtt az egyre sűrűsödő félelem és fájdalom formájában a felismerés: a léted foglya vagy…! Ha nem tudsz megbékélni magaddal, a világgal sem lehetsz békességben. Elpusztítod hát magadban az így megtagadott világot. Miképpen képtelen önmaga teljes elfogadására Fényes és Ödön is, akikkel kényszerűen összekötöttem az életemet, ám akik a döntő pillanatban a hátukat mutatták nekem.  Már tudom, hogy a rémület ölt meg akkor. A felismerés fájdalma. Azóta sem merek beszélni a tapasztalatomról. Csak a torkom forradását tapintom meg olykor, hogy elhiggyem: valóban jártam ott."

Vasadi Péter - Tettetés ​nélkül
Édes ​semmi. Nem lehet másképpen mondani: az ember feledhetetlen, édes semmi. Egy mozdulat, ahogy fölkattintja a kézilámpát. Hirtelen megtelik a szoba. Óvatosan fölkel az ember, s kibotorkál a nehéz függönyig. Kint szürkület van s benne a magukra találó fenyők, tuják, fagyalok. A szürke ég. A négyemeletes házak ablakai szétszórtan világítanak. Kávé gőzölög. Megerednek a vízcsapok. Oldódik az álomi merevség. Ki megy el ma? Ki nő meg? Ki érkezik? Elállt az eső. Lila-vörösfejű giliszták vesződnek a betonon. Ma is a van lesz. Az egyedüli. Nem égies. Nem földies. Ez van. Csak ez van, van. Most látja a forrását. Érzi a szagát. Fölfogja az eső tudását. Áll benne, csordultig. A titkos van örökre eljegyezte. Nem szabad durván megragadnia. Érinteni. Csak érinteni. Vasadi Péter

Debreceni Boglárka - Bébikommandó
Mondjon ​valami kedveset és szépet egy nő a másik nőről. De őszintén ám. Esetleg próbálkozzunk azzal egy lépéssel beljebb igyekezve/kerülve -, hogy egy írónő ajánlja az Olvasó figyelmébe egy másik írónő kötetét. Első önálló kötetét. Én most ezt teszem. Kérem, olvassa el a Bébikommandó című könyvet, mert így lehetősége lesz arra, hogy szembetalálkozzon rég elfeledett vágyaival, újra felfedezze azokat az apró moccanásokat, amik nélkül a mindennapokat el sem volna érdemes kezdeni. És azt is megtudhatja ebből a könyvből, mitől indul be a férfivásárlók fantáziája, minek örülnek a leányanyák, és hogyan zajlik egy legénybúcsú. Rezdülések, megfigyelések. Kételyekkel, ugyanakkor bátorsággal vállalt világ. Egy olyan hang, amitől örömet érez az Olvasó. De ami talán ennél is több: önmagának is megörülhet. Mert a Bébikommandó ezt akarja. És higgyék el, el is éri.

Tomas Tranströmer - Az ​emlékek látnak
Tomas ​Tranströmer 1931-ben született Stockholmban. A modern svéd költészet egyik vezéralakja, s kétségkívül a legtöbbet fordított élő lírikus. Szakmáját tekintve pszichológus, de tizenhat éves kora óta ír. Több éven át lapot is szerkesztett. 1954-ben jelent meg első verseskötete, a 17 vers. Munkásságáért egész sor hazai és külföldi díjban részesült, Nobel-díjra is felterjesztették. Számos magyar költőt tolmácsolt svédül, 1999-ben kiadott fordításkötetében 43 magyar vers szerepel. 2001 áprilisában Budapesten járt 117 vers című válogatott verseskönyve megjelenése alkalmából. Az emlékek látnak különleges élményt nyújtó önéletrajzi elbeszéléskötet, amely a költő finom megfigyeléseit a pszichológus elemzőkészségével ötvözi.

Ismeretlen szerző - A ​konzul éjszakája
Ezer ​esztendővel ezelőtt Makedónia volt a szláv írásbeliség bölcsője. S mégis a történelmi igazságtalanság és a forgandó szerencse folytán ez a nép jutott el utolsónak, óriási késedelemmel a saját irodalmi nyelvének megteremtéséhez. Csupán a második világháború befejezése hozta meg a makedon nyelv hivatalos elismerését és vetette meg alapjait annak a hatalmas fejlődésnek, mely a szemünk előtt játszódik. A népköltészet tüneményes gazdag forrásából merítve és a múlt századi realista hagyományokhoz kapcsolódva ez a fiatal irodalom nyitva áll a huszadik századi világirodalom legújabb áramlatainak befogadására is. Mindez döntően hatott többszólamúságára, és kialakította sajátosan eredeti hangját. Ebből a mind stílusjegyeit, mind témáját tekintve olyan gazdag világból igyekeztünk egy kis ízelítőt nyújtani. Elbeszéléskötetünk fiatal szerelmesekről szól és ősi előítéletekről, falusi archaikus közösségekről és városi elidegenedésről, gyengédségről és brutális erőszakról, más és más regiszteren, a balladai mélységtől egészen a groteszk irónia hangjáig. A makedon irodalom legizgalmasabb jelenségei (Zsivko Csingo, Petre M. Andreevszki, Tasko Georgievszki) ma már a világirodalmat gazdagítják.

Füst Milán - A ​sanda bohóc, Goldnágel Efráim csodálatos kalandjai
"Egy ​marék bolondság" - írta műve alcíméül Füst Milán a kéziratra. S voltaképpen valóban, nem más ez az abszurd-groteszk történet a cirkusz világából a világ cirkuszába vettetett bohócról, aki elindul, hogy csodálatos kalandok során dicsőséget szerezve elnyerhesse a kígyónő, Anglája Szűz kezét. Ám mivel Füst Milántól való, "a bolondság" egyúttal filozofikus mesévé is válik. "E kis könyvben fejetetején áll a világ, s aki kedvét akarja lelni benne, annak is a fejetetejére kell állnia" - vezet be minket Goldnágel Efráim, a sanda bohóc világába a szerző. - "Vagyis: e kis könyv szereplői fajankók. S amit végbevisznek: bakugrások. S mikor közrebocsátom, az a reménység vezet, hogy nyílván kívülem is akadnak olyanok, akik a fajankók képtelenségein mulatni tudnak és különösen akkor, ha képesség rejlik mögötte." Az életmű-sorozat e rendkívüli darabja Szűcs Édua ráérző rajzaival kerül most az olvasók elé.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Keresztben ​az úton
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Összeesküvések ​könyve
Az ​értelmező szótár meghatározása szerint az összeesküvés: „titkos szövetkezés vezető politikai személyiség ellen, vagy az állami, társadalmi rend erőszakos megdöntésére.” Minden összeesküvés-elmélet alapja a titok, más szavakkal a magyarázat hiánya: az egyén értetlensége egy talányos cselekménnyel, egy ismeretlen személlyel, általában a környező világgal szemben. Mindez fokozza a szorongást, a kezdődő paranoia pedig kapva kap a legvadabb agyrémeken. Az összeesküvés-elméletnek több köze van a mítoszhoz vagy a tündérmeséhez. Eliade óta tudjuk, hogy a mítosztalanított világban élő ember teremt magának újakat. Mi más magyarázza azoknak a műveknek a világsikerét, amelyek vissza szeretnék mitizálni a világot, esetleg meglovagolják a „csoda” reneszánszát, A Gyűrűk Urától a Harry Potteren át Dan Brown Da Vinci-kódjáig? Kötetünk tizennyolc francia szerzőjének tizennyolc novellája is efféle modern mítoszokat teremt, az olvasó idegeit borzolva és teljességgel hihető párhuzamos valóságokat vázolva fel, amelyek valamelyike akár a miénk is lehet. Vajon valóban öngyilkos lett Marilyn Monroe? Miféle sötét mesterkedés robbantotta ki 1968 májusában a franciaországi diáklázadásokat? Csakugyan a maffia gyilkoltatta meg John F. Kennedyt Dallasban? Tudunk-e mindent a 2001. szeptember 11-i merényletről? Igazából hogyan halt meg I. János Pál pápa? Mi köze Alan Turingnak Hófehérkéhez? És ha a Csillagok háborúja nem más, mint egy kolosszális kínai összeesküvés? Úgy halt-e meg Diana hercegné, mint hisszük? Hát Elvis Presley? Hát Maria Callas?

Ézsiás Erzsébet - Az ​éjszaka sárkányai
"Mit ​lehet szeretni egy nőn? Szerethetetlenségét. Hogy életében minden odaadott és mindent elveszített. Egy nőt, aki mint az alvajáró, a sötétkék ég sarló holdja alatt mászkál a tetőn, egyensúlyozva lét és nemlét között. Aki keresi az apját, ki volva-sose volt, léve-sose lett, aki után epedett ez a leányszeretet. Mi, apák sose tudjuk meg, mennyire szerettek minket a lányaink... Így minderről "lány-regényekben", "lány-novellákban" olvashatunk a vallomás törött hegedűjén, a nyirkos lányujjak húrfogásán bukdácsoló és fájdalmas dallamokban. Amikor a holdjáró balatoni éjszakákon a lány visszalopódzik nagyanyja selymes brokátjai közt kongató gyerekkori órákhoz, édesanyja eltemethetetlen teteméhez és betegségéhez, vergődő, de megadó szerelmeinek titokzatos helyszíneihez, egyetlen lányába kapaszkodó, már-már hisztérikusan szeretett hálószobájához, mint el nem követett bűnök régi tettese, aki föloldást és föloldozást akar, akár azon az áron is, hogy mezítelenül lássék egy nyomtatott könyv lapjain, vagy a holdkóros éj tetőinek imbolygó csolnakján." (Gyurkovics Tibor)

Szvoren Edina - Nincs, ​és ne is legyen
Az ​utóbbi évek legnagyobb elismeréssel fogadott színrelépése volt a magyar prózában Szvoren Edináé. Első novelláskötete, a Pertu lelkes kritikákat és egy év leforgása alatt több irodalmi díjat is kapott. Izzó írói világ, ugyanakkor fanyar humor jellemzi, miközben föltárja a napi emberi kapcsolatok apró történéseinek mélyén lezajló drámákat. Kritikusai ezt a világot jellemezve nemhiába emlegettek egyszerre két, egymástól eltérő íróelődöt: az élveboncoló Nádas Pétert és a méltóságteljes groteszk óriását, Hajnóczy Pétert. Szvoren Edina érett, kiforrott szerzőként állt elénk, s újabb elbeszélései meggyőzhetik a közkeletű szólás híveit: a második kötet bizonyít igazán. Az írások középpontjában most is a család áll, amely életünk legfőbb terepe, modellje akkor is, amikor benne gyötrődünk, s akkor is, amikor kívülről vágyakozunk rá.

Mészöly Miklós - Wimbledoni ​jácint
"A ​fiúnak sztárhíre volt ifikörökben. Még időben ő is túllépett a gimnáziumon, abbahagyta, és egy vegykiszerelő vállalathoz járt be a szabad idejében. Igazában csak a BKTE-ben érezte otthon magát. Megbabonázta a hengerelt vörös salak, a fehér csíkok választékossága, s a vadszőlővel befuttatott drótháló gettókalitkájában még a jácintnak is más illata volt. Elvetélt labdák gurultak a kerekes labdagyűjtő kosárból, de ha ő vette kézbe őket, egyszerre más rendbe állt össze a világ. Kiderült, hogy a gettó odakint van."

Ljudmila Ulickaja - A ​mi Urunk népe
Az ​Európa-szerte népszerű orosz írónő nem tesz mást A mi Urunk népében, csak mesél és mesél a végtelenségig, megunhatatlanul. Mindenről és mindenkiről van egy jó története: legyen szó önbizalom híján álló vagy bármit eltűrő nőkről, az apaság rejtelmeiről, őrangyalokról. Különösen érzékeny a csodákra, a kivételes eseményekre, ám ezeket is – például egy némának hitt gyerek szavait, az állatoknak tartott szentmisét vagy a beteljesülni látszó jóslatokat – úgy tárja elénk, mintha a világ legtermészetesebb dolgairól beszélne. Hiszen amennyire a különleges jelenségekben, legalább annyira otthon van a hétköznapokban. Novellaformában is könnyedén, finoman mutat be szépet és rútat, egy-egy összetettebb szereplőt vagy bonyolultabb szituációt. Nem meglepő ez, hiszen írói érzékenységét a nagy orosz realistáktól örökölte. Rendkívül sokat tud a legfontosabb dolgokról: szerelemről, boldogságról, hitről és halálról. Mindezek mögött pedig nagy-nagy bölcsesség áll: kerülni minden szélsőséget, elfogadni egymást, felülvizsgálni az előítéleteinket az emberben mélyen megbúvó belső hang és az igazságérzet nevében. LJUDMILA ULICKAJA az egyik legnépszerűbb kortárs orosz író, számos jelentős orosz és nemzetközi díj (többek között az orosz Booker-, az orosz Nagy Könyv-, a Grinzane Cavour-díj) kitüntetettje. Könyveiből – tizennégy kötete jelent meg eddig – Oroszországban több mint kétmillió példány kelt el. Három mesekönyv és hat színmű szerzője. Moszkvában él. LJUDMILA ULICKAJA művei a Magvető Kiadónál: Médea és gyermekei (2003) Életművésznők (2004) Vidám temetés (2005) Szonyecska (2006) Odaadó hívetek, Surik (2007) Kukockij esetei (2008) Daniel Stein, tolmács (2009) Történetek állatokról és emberekről (2009) Elsők és utolsók (2010) Imágó (2011) Történetek gyerekekről és felnőttekről (2012)