Levelek

Platón - Kratülosz
"Hogyan ​is lehetne az, ami soha sincs ugyanúgy, egyáltalán - valami?" Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.

Tagai Imre - John ​Dewey
John ​Dewey a XX. század első felének reprezentatív amerikai filozófusa - reprezentatív abban az értelemben, hogy az érlelődő pragmatista gondolkodásmód, filozófiai szemlélet összefoglalója, szintetizálója, s ugyanakkor olyan továbbfejlesztője, aki ezt a gondolkodásmódot megkísérli átfogóan, a legkülönfélébb területekre alkalmazva, következetesen érvényesíteni. Az amerikai középosztály _eszményeit és illúzióit_ képviselő Dewey egységes, tudományos igényű _világnézet_ kidolgozására törekedett olyan korban, amelyben a polgári filozófia szcientikus áramlatai éppenséggel a természettudományos _semlegesség_ ideálját hirdették. Míg a pozitivisták a filozófiát akarták a szaktudományokban feloldani, addig Dewey bizonyos értelemben mindent, élen a tudományokkal, filozófiává akart tenni - egyetlen egységes módszerbe olvasztani, olyan módszerbe, mely az ember nevelését, tökéletesítését szolgálná.

Harkányi Ede - Babonák ​ellen
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jürgen Habermas - A ​társadalomtudományok logikája
A ​társadalomtudományok logikájáról szóló szakirodalmi áttekintés a hatvanas évek közepén született, amikor az analitikus tudományelmélet az egységes tudomány programjának háttéreszméjével még jórészt uralta a szociológia önértelmezését. Ez az áttekintés hozzájárult e kontextus alapvető átalakulásához a következő évtizedben. Nem korlátozódik az adornoi pozitivizmuskritika folytatására - a figyelmet a nem konvencionális kezdemények széles körére irányítja, amelyekből a társadalomelmélet rekonstrukciója kiindult: a késői Wittgenstein lingvisztikai filozófiájára, Gadamer hermeneutikájára és az Alfred Schützhöz kapcsolódó etnometodológiára. A hermeneutika és a nyelvelemzés elsajátítása annak idején ahhoz a meggyőződésemhez vezetett, hogy a kritikai társadalomelméletnek le kell válnia a tudatfilozófiai alapfogalmiság Kantra és Hegelre visszanyúló tradíciójáról...

Richard Sennett - A ​közéleti ember bukása
A ​közélet napjainkban formális kötelezettséggé vált: a polgárok zöme az állammal kapcsolatos teendőit valamiféle csendes beletörődéssel végzi, és ez a közéleti fásultság méreteiben messze túlmutat a politikai ügyek határain.

Tomas Sedlacek - A ​jó és a rossz közgazdaságtana
Tomáš ​Sedláček gyökeresen új megközelítést alkalmaz, és számos területen megkérdőjelezi világlátásunkat. Napjaink mainstream közgazdaságtana magát értékmentes szaktudománynak, matematikai apparátusával a valóságot modellező kutatási területnek tartja. Sedláček számára azonban a közgazdaságtan kulturális jelenség, civilizációnk terméke. Hogy bemutassa a közgazdaságtan alapjául szolgáló hitet és hiedelmeket, túlmegy a szűken értelmezett szakterület határain, és felkutatja a gazdasági gondolatokat a mítoszokban, a vallásokban, a teológiában, a filozófiában, a pszichológiában, az irodalomban és a filmek világában. Áttörést jelentő munkájával nem kevesebbet ígér: „Ezentúl másként gondolkodunk majd a közgazdaságtanról, gazdaságról, és értékekről.” Provokatív könyve szülőhazájában igazi bestseller lett, hatására a közgazdaságtan soha nem tapasztalt, széles körű népszerűségre tett szert a Cseh Köztársaságban. Hogyan érte ezt el? Úgy, hogy átlépte a közgazdaságtan uralkodó felfogásának határait, és művét egy egyszerű, már-már eretnek kijelentésre alapozta: „A közgazdaságtan nem hagyhat figyelmen kívül erkölcsi szempontokat.”

Platón - Törvények
Életünket ​mindvégig azzal kell töltenünk, hogy mi emberek, férfiak és nők, a legszebb játékokat játsszuk... A Törvények, Platón hatalmas jogfilozófiai műve nemcsak jogalkotás, hanem a bűn lélektanának történetében is fordulatot jelent. Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.

Tamás Gáspár Miklós - Törzsi ​fogalmak I-II.
Ennek ​a könyvnek a forrása a demokratikus ellenzék, a hetvenes-nyolcvanas évek földalatti irodalma. A még erősen hatvannyolcas hangütésű esszé tizenöt éve íródott a nacionalizmusról mint metaforáról; a mintegy tizenkilenc éve a Bibó Emlékkönyv számára írott "Republikánus elmélkedések" valahol az anarcho-szocializmus és a liberalizmus között helyezkednek el; a nemzeti érzés erkölcsi lényegéről, az "értékválság" legendájáról, a hagyományról szóló fejezetek 1985-86-ban keletkeztek. A kéziratot egy nyugati diplomata csempészte ki Londonba, onnan jutott el Párizsba, a Magyar Füzetek kiadójához...

Michel Foucault - Nyelv ​a végtelenhez
Michel ​Foucault munkássága kétségkívül a század legnagyobb hatást kiváltó szellemi teljesítményei közé tartozik. Az utóbbi években Magyarországon is jól láthatóan megélénkült a Foucault iránti érdeklődés; a mind nagyobb számban megjelenő fordítások és értelmezések egyértelműen jelzik, hogy a francia gondolkodó munkái témájává és ösztönzőjévé váltak a honi szellemtudománynak. A Nyelv a végtelenhez című válogatás átfogja Foucault harmincéves kutatói pályának az egészét, kezdve az 1954-es híres Binswanger-előszóval, egészen A szexualitás története 1984-ben megjelent második és harmadik kötetének programját meghatározó tanulmányokig.

Sidney Hook - A ​szabadság paradoxonai
Azzal ​a kérdéssel szeretnék foglalkozni tehát, hogy utal-e bármiféle történeti tény vagy szöveghely arra, hogy az alapító atyák azt a hatalmat szánták a Legfelsőbb Bíróságnak, amellyel ma rendelkezik. Merőben analitikus szempontból nyilvánvaló, hogy egyetlen politikai demokrácia sem _követeli meg_ egy ilyen Bíróság létezését. Maga Oliver Wendell Holmes bíró ismerte el, hogy noha a miénkhez hasonló szövetségi rendszer, amelyben minden államnak megvan a maga állami legfelsőbb bírósága, szükségessé tesz egy általános Legfelsőbb Bíróságot, amely megítélheti az alárendelt bíróságok egymással ellentétes rendelkezéseit, azt nem követeli meg, hogy egy a választók felé nem felelős bíróságot olyan hatalommal ruházzanak fel, amelynél fogva megsemmisítheti a választók felé felelős képviselők törvénykezését. Ennél nyugodtan tovább is mehetünk, és kijelenthetjük, hogy nemcsak hogy _nem_ szükséges ez egy demokratikus rendszer működéséhez, de egyenesen összeegyeztethetetlen a demokrácia szellemével.

Thomas Paine - Az ​ember jogai
Átnyújtok ​Önnek egy szerény értekezést, amely a szabadságnak azokat az alapelveit védelmezi, amelyek meghonosításában oly kiemelkedő része volt az Ön példamutató erényének. Azért fohászkodom, hogy az ember jogai olyan egyetemesek lehessenek, mint az Ön nemes lelke csak kívánhatja, és hogy adassék meg Önnek az a boldogság, hogy lássa, hogyan javítja meg az új világ a régit. Igen lekötelezett, engedelmes és alázatos szolgája Thomas Paine

Platón - A ​szofista
"Merhetjük-e ​a szánkon kiejteni azt, ami 'semmi módon nincsen'?" E könyv Platón kései filozófiájának kulcsműve. Éppúgy egyik fókuszpontja Arisztotelész, a sztoikusok vagy az újplatonikusok, mint a reneszánsz vagy a XX. század gondolkodásának. Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.

Heller Ágnes - A ​mai történelmi regény
Heller ​Ágnes ebben a művében ott folytatja, ahol mestere, Lukács György egyik legnevezetesebb és legtöbb nyelvre lefordított művét, "A történelmi regényt" abbahagyta. Hogyan írják ma a történelmi regényt a holokauszt és a Gulag tapasztalata után, s ezek a nagy robbanások és repedések milyen szerkezeti, világnézeti változásokat hoztak létre ebben a műfajban? - erre kérdez rá Heller Ágnes. Az anyag, amin elvégezte a következtetések levonására és új rendszer létrehozására alkalmas vizsgálatot, az a roppant történelmi regényirodalom, amely Umberto Eco A rózsa neve nyomában - és sok vonatkozásban: mintájára - keletkezett a világ különböző pontjain. Az emberi történelem nagy korszakfordulóinak - a Római Birodalom felbomlása és bukása, a reneszánsz rövid tündöklése, a kapitalista rendszer születése - tükröződése és elemzései az új történelmi (detektív) regényekben egy sajátos világot érzékít meg: annak a történelmi jelennek a világát, amelynek mi vagyunk a kortársai és - ha van rá érkezésünk - a megfigyelői. Az csak a legtermészetesebb, hogy minden bölcsésznek, különösen irodalom és filozófia szakos hallgatóknak kötelező, a 21. századba átvezető olvasmány, de ez a könyv mindazoknak is szól, akik a történelmi regényeket (a Gutenberg-galaxis végén) nem csak szórakozásként olvassák, hanem kérdéseket tesznek fel olvasásuk közben: azaz párbeszédet folytatnak az íróval s a szereplőkkel - hogy a regény szövetéből önmagukat bontsák ki és ismerjék meg.

Platón - Kharmidész ​/ Euthüdémosz
"Most ​pedig kezdjük elölről..." Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.

Bornai Tibor - Morfondírozások
"DRÁNI ​morfondírjain tűnődve úgy érzem magam, mint ha egy még nyílt szívű gyerek egy már nyílt szívű aggastyán lágy szavait hallgatná, vagy egy már nyílt szívű aggastyán nézné egy még nyílt szívű gyerek éles képecskéit a világról, önmagáról és mindenekfölött a kettő lehetséges kapcsolatairól. Ez a pre- vagy poszt-szociális, elfogulatlan, senki-semmi által nem korrumpált látásmód olvasás közben valamelyest beköltözik az én szemembe is, és ilyenkor tiszta, meleg hála tölt el. Az ilyes, határtalan morfondírozások során az ember nem 'okosabb', hanem jobb és derűsebb lesz." Fodor Ákos

Benedetto Croce - A ​szellem filozófiája - Válogatott írások
Benedetto ​Croce a XX. századi Olaszország jelentős gondolkodója, aki nemcsak az olasz szellemi életre gyakorolt rendkívüli hatást, hanem Európa-szerte is befolyásolta a korabeli polgári gondolkodást; Gramsci, jóllehet vitába szállt vele, 1920-ban Európa legnagyobb élő gondolkodójának nevezte. Ez a valóban kimagasló ideológus a kultúra számos területét felölelte munkásságával. Foglalkozott a filozófia szinte minden területével, történetírással és irodalomelmélettel. Magyarországon leginkább esztétaként ismeretes, hiszen magyarul eddig kevés Írása jelent meg, pedig művei hetvennégy kötetet tesznek ki a legkülönfélébb témakörökből. Kötetünk, amely a felszabadulás óta az első magyar nyelvű Croce-kiadvány, terjedelmi lehetőségeihez képest igyekszik minél hívebb képet nyújtani az olasz gondolkodó elméleti tevékenységének széles spektrumáról: esztétikáról, logikáról, történelemfelfogásról, irodalomelméletről, a filozófia általános problémáiról stb.

Balogh Tibor - Jean ​Piaget
Jean ​Piaget, akit elsősorban neves pszichológusként tartunk számon, jól ismert a magyar olvasók előtt, néhány műve magyar nyelven is megjelent. Jelentős és gazdag munkásságának részletes bemutatásával, átfogó értékelésével azonban még adós a magyar pszichológia, s azok a filozófiai jellegű próbálkozások is, amelyek Piaget méltatására vállalkoztak. Piaget főként gyermeklélektani tanulmányai által vált híressé, de életművét mint a polgári filozófia pszichológiai megalapozását is izgalmas nyomon követni. Ez a kismonográfia Piaget műveiben, gondolkodásában a filozofikus elemeket kívánja kidomborítani; elemzi szellemi fejlődését: "szellemi útravalóként az élettan eredményeit is felhasználó pszichoanalízistől, a gyakorlatot, a cselekvést, a tapasztalást kultiváló pragmatizmustól és empirizmustól kapott igazán sokat; szellemi útravalóul egy biológiailag megalapozott genetikus ismeretelméletet hagyott tanítványaira"; s érett fővel közel került a dialektikus materializmus világképének asszimilálásához is. Különösen jelentős a könyvben "A filozófiai bölcsesség és illúziója" című Piaget-mű ismertetése és értelmezése.

Sík Sándor - Esztétika
"Ez ​a könyv több mint tízéves közvetlen munkának, több mint húszéves elmélkedésnek, több mint harmincéves anyaggyűjtésnek, igazában egy életre szóló szenvedélynek gyümölcse. Meg kell azonban vallanom, mint életmű: melléktermék. Az az emberélet, mely exisztenciális szükségszerűséggel megteremtette: papi, írói, utóbb is legföljebb irodalomtörténetírói élet, nem a mesterségbeli bölcselő esztétikusé. Ha ezt kérdezi tőlem valaki, hogyan mer megszólalni az amatőr a professzionisták között, azt felelem: Csak úgy, mint többé-kevésbé minden tudatos művészember megteszi ha írásban nem, élőszóban, ha szóval nem, legalább is "belső monológ" formájában. A jó mesterember szereti a mesterségét, pihenő idejében is eljátszik szerszámaival, még aludni is legszívesebben a műhelyben dől le, és amikor egyéb ügyével-bajával foglalatoskodik, félszeme akkor is az anyaga közt motoz. Így aztán persze hogy kiles egy és más mesterségbeli titkot, ezt aztán nincs szíve magának tartani."

Hamvas Béla - A ​láthatatlan történet
Valamely ​szempontból egymáshoz rendelt események soráról azt mondjuk: történet. Van története az univerzumnak, a természetnek, az emberi társadalomnak, a kultúrának. Mindannak, ami a tér-idő kozmikus színpadán a keletkezés-elmúlás törvényének alá van vetve. Hamvas Béla történetei azonban aligha sorolhatók a történetírás színpadi eseményei közé. Ami őt foglalkoztatja, mindig és szükségképpen a színjátszás kulisszái mögé vezet, abba világba, amelyről alig tudunk valamit, amely nélkül azonban a történelem sem lenne más, mint a megjelenés-elmerülés véletlenszerű eseményeinek hömpölygő áradata. "A történetnek önmagában értelme nincs" - mondja Hamvas. Amit mi itt látunk, már csak végkifejlete annak a küzdelemnek, amit a létezés magasabb hatalmai: a léttisztitó erők vívnak a "létrontás démoni anarchiája" ellen. A láthatatlan történet 1943-ban jelent meg először az Egyetemi Nyomda kiadásában. A kötet Hamvas Béla (1897-1968) egyetlen, még életében kiadott esszégyűjteménye.

J. Huizinga - A ​holnap árnyékában
A ​kultúra elsősorban a szellemi és anyagi értékek bizonyos egyensúlyát követeli. Ez az egyensúly lehetővé teszi, hogy olyan társadalmi helyzet teremjen, melyet az élők többre és magasabbra becsülnek a puszta szükségérzet és a puszta hatalomvágy kielégülésénél. Kultúra annyi, mint irányítottság, s az irány mindig egy eszmény felé vezet. Méghozzá egy eszmény felé, mely több az egyén eszményénél: a közösség eszménye felé.