|
„Végignyúlok egy matracon, átszállok a Szaharán, látom fentről Kairót, az egyetemet, majd túl a Földközi-tengeren egy kis országot. Arra folyik a Duna, a Tisza, amott pedig az alma mater, a park, ahol annyi vígság esett. Visszaszállok a térben Bosznia hegyes tájaira, Szarajevó völgyére, majd innen gondolataim átgörgetnek Zambiába, Zimbabwébe, ahol gyermekeim játszadoznak Luveve poros utcáin, rongyosan. Hívnak, de nem mehetek, valami ismeretlen erő továbbvisz, le a föld alá. Ott egy tárnában járok, a levegő fojtó, izzadtság- és húgyszag keveredik, majd feltuszkolnak a hűs felszínre, rövid dolce vita. Ezután betáncol a látótérbe egy kés, és a velem szemben állóba döf. Reprezentatív mintavétel. Majd álszent imatermek, fohászok, ahol újból feltűnik az előbbi kés a bigott hívők oldalán.
Kavargok, nézem az eget, van-e üzenetem, de csak kivehetetlen felhőalakzatokat látok. Esti tüzek gyúlnak, rovarok támadnak, lövések mindenhonnan, asszonysikolyok, futó alakzatok. Nyögések, erőszakolások, gyerekhullák, bevert öreg fejek. Futok, menekülök, lányok rángatnak mindenfelől, csak adj pár percet, boldoggá teszlek, mondják, de az erő továbbragad. Még hallom az orgazmus előtti zihálást, nyöszörgést, majd feltör egy sikoly, de ez nem az! Hátranézek, és a homok befedett mindent. Csönd. Mi vár ránk és rám. Homlokom verejtékezik…
Ösztön, vad ösztön, vágyak, a szaporodás ösztöne! Ma éjszaka talán milliók zihálnak ugyanígy matracokon, sátrakban, lombokon, ömlik a mag, rejteket keres az élet nedve! Ésszel felfogható jövő nem létezik, de az odatolt altest és a kéj új jövőt önt formába, melyben az észnek, racionalitásnak már nincs helye. Ezt a jövőt már nem ember alkotja. Orgazmussal múlatják földi bajaikat. A sikolyok után a gyomor sem korog, a fej sem fáj tovább. Folytatódik a szendergés, a rémálmoknak vége már.
Itt az éhhalálhoz közel, a dögrováson túl, ahol nincs mit veszteni, ki kell mondani a lehető legfélelmetesebbet: csak a szeretet menthet meg minket.
Elmondom mindenkinek.”
Kapcsolódó könyvek
Karen Blixen - Out of Africa
From the moment Karen Blixen arrived in Kenya in 1914 to manage a coffee plantation, her heart belonged to Africa. Drawn to the intense colours and ravishing landscapes, Karen Blixen spent her happiest years on the farm and her experiences and friendships with the people around her are vividly recalled in these memoirs. _Out of Africa_ is the story of a remarkable and unconventional woman and of a way of life that has vanished for ever.
Corinne Hofmann - Visszatérés Afrikába
"Idestova már tizennégy éve annak, hogy másfél éves lányommal, Napiraijal a karomon elmenekültem Nairobiból. Még magam is alig hiszem, de itt ülök egy repülőgépen, hogy annyi év után újra visszalátogassak Kenyába. Izgatottságomban csak az jár a fejemben, vajon milyen lehet egykori otthonom. Mi maradt meg belőle? Mi minden változott arrafelé? Rá fogok-e ismerni Barsaloira, az észak-kenyai kis falura és az ottani emberekre? Mit fog szólni a volt férjem, a szamburu harcos Lketinga? És a mama? Vajon befogadnak-e újra maguk közé?" - írja a szerzőnő, Corinne Hofmann, akinek Afrikai szeretők című nagy sikerű önéletrajzi regénye az idei év egyik legnagyobb könyvszenzációja volt idehaza, szinte egész nyáron át uralta a fontosabb sikerlistákat. A világszerte több millió példányban, számos nyelven megjelent regény folytatása szintén bestseller. Corinne Hofmann, aki annak idején egy maszáj harcos szerelméért feladta fényes karrierjét, civilizált hazáját, biztos jövőjét, tizennégy év elteltével visszalátogat az egzotikus Kenyába, hogy szembesüljön múltjával, egykori önmagával és - nem utolsósorban - elhagyott szerelmével…
Waris Dirie - Cathleen Miller - A sivatag virága
Ez a könyv Waris Dirie - a világ tíz vezető topmodelljeinek egyike - megrázó vallomása. Kendőzetlen őszinteséggel meséli el szenvedéseit, tárja fel drámai fordulatokban és keserű tapasztalatokban bővelkedő életét.
Az egyik legtöbbet fotózott divatmodell. Sorsa azonban megrázóbb bármelyikükénél. Szomáliában született, a nők számára legreménytelenebb országban. Ötévesen élte át a körülmetélés borzalmait, hatévesen erőszakolták meg először, tizenhárom éves volt, amikor megszökött ebből a pokolból. Hiába üldözték, a sivatagon átverekedve magát a vakszerencse eljuttatta Londonba. Tizennyolc évesen állt először fotókamera elé, élete azóta szakadatlan emelkedés.
Corinne Hofmann - Afrikai szeretők
A huszonhét éves, jómódú svájci üzletasszony kenyai nyaralása alkalmával első pillantásra halálosan beleszeret egy gyönyörű testű, megbabonázó szépségű, félig pucér maszáj vadászba. Környezete és a józan ész ellenére mindent felszámol, ami a nyugati kultúrához köti: lakást, kocsit, üzletet, kapcsolatokat, és elindul vissza, Kenyába, hogy új életet kezdjen.Hozzámegy álmai fekete harcosához, és belemerül egy hihetetlen kalandba, mely ekkor már nem is kaland, hanem számára maga az élet. Megtanulja, mit jelent a szex egy maszáj harcosnak, megtapasztalja, milyenek a mindennapok egy középkori körülmények között tengődő afrikai faluban. Megismeri a szerelem, a küzdés, a szenvedély és a szenvedés legmélyebb bugyrait. Gyermeket szül férjének, maláriát kap, üzletet nyit a faluban, harcol, hogy elfogadtassa magát férje, családja és az egész közösség által.Az Afrikai szeretők története a szappanoperák romantikus meséihez hasonlóan indul, de egy rendkívül erős asszony letehetetlenül izgalmas történetévé válik, aki a szenvedély és az emlékek erejével mesél szerelméről, csalódásairól és harcáról egyetlen gyermekéért.Corinne Hofmann ma ismét Svájcban él, önéletrajzi regénye a német nyelvű könyvpiac történetének egyik legnagyobb sikerévé vált. Svájci mindennapjainak sodrásában néha már ő is alig hiszi el mindazt, amit átélt a kenyai bozótok árnyékában, afrikai szeretője karjai között.
Stefanie Zweig - Hontalanul Afrikában
Kenyában játszódik a felső-sziléziai zsidó családról szóló regény.
Walter Redlich csak 1938-ban menekül el Leobschützből Kelet-Afrikába, és az utolsó pillanatban még maga után tudja hozni feleségét, Jettelt és ötéves kislányát, Reginát.
Walter elhatározza, hogy új életet kezd az országban, amely megóvta őt és családja kis részét a legrosszabbtól. Ami nem sikerül neki, aki szenved a Németország iránti szeretetétől, azt megvalósítja lánya, Regina.
Ő nagyon hamar megadja magát Afrika varázsának, a lenyűgöző természetnek, az embereknek rítusaikkal és hagyományaikkal, akik a barátaivá válnak, és az állatoknak, akik egyedüli játszótársai lesznek. A magányos farmon Owuor, a háziszolga a család barátja és támasza lesz.
Waltert behívják a hadsereghez, Regina pedig az internátusba jár, vágyakozva várva a szünidőt, amelyet a szüleivel tölt az egykori előkelő szálloda, a Hove Court egyik kis szobájában.
A szálló az európai emigránsok menedékévé válik, olyan különböző egzisztenciák sajátos kozmoszává, akik feudális emlékeiket szegezik szembe a vigasztalan jelennel.
1946-ban valóra válik Regina hőn áhított vágya, megszületik öccse, Max. Akkor azonban Walter végleg haza akar térni Németországba...
Karen Blixen - Volt egy farmom Afrikában
1912 telén egy huszonhét éves dán úrilány eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. A házasságkötésre 1914 januárjában már a kelet-afrikai brit protektorátus kikötővárosában, Mombaszában került sor. Az egyik tanú Vilmos svéd királyi herceg volt, aki memoárjában így emlékezik a menyasszonyra: "Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő..." Ezt a vonzó ifjú hölgyet Karen Dinesennek hívták. Apai ágon ősnemes, anyai ágon gazdag nagypolgári famíliából származott; festőnek készült, s jobbára sikertelen írói próbálkozásokat is tudhatott maga mögött, amikor leendő férjével úgy döntött, hogy a későbbi Kenya gyarmaton kezdenek új életet. Édesanyja rokonsága, a vagyonos Westenholz család segítségével hatalmas birtokot vásároltak Nairobi közelében, "a Ngong-hegyek alatt", ahol kávétermesztéssel akartak foglalkozni. Rossz helyet választottak, a farm túlságosan magasan feküdt ehhez, ráadásul Blixen báró semmi hajlandóságot sem mutatott a gazdálkodásra: szívesebben futott a gyarmat szépasszonyai után, és tehetséges white hunternek, vagyis szafarivezetőnek bizonyult így ismerkedett meg a mi nagyszerű vadászírónkkal, Széchenyi Zsigmond gróffal és Hemingwayjel is. Karen Dinesen, illetve most már Karen Blixen viszont élete nagy és örök szerelmével ismerkedett eközben: Afrikával - az afrikai tájjal, az afrikai "bennszülöttekkel", a kelet-afrikai kikuju, szomáli, maszáj emberekkel és kultúrákkal. Afrikában, Afrika hatására lett belőle igazi és lenyűgözően egyedi karakterű író, a huszadik századi dán irodalom "nagyasszonya". Tizenhét évig élt a fekete kontinensen, nagyobbrészt férjétől külön-, majd elváltan, s meglehetősen viharos szerelmi viszonyban egy másik "természeti emberrel", a tragikus véget ért Denys Finch-Hattonnal. Örökölt dán birtokára, Rungstedlundbe visszatérve, 1937-ben előbb angolul, majd dánul megírta lírai memoárját-életrajzát, amelyet később romantikus- pszichológiai elbeszéléskötetek, regények követtek. Hosszú és súlyos betegségekkel terhes életének (1962-ben halt meg) főműve azonban kétségtelenül a Volt egy farmom Afrikában. Karen Dinesen, illetve Karen Blixen, leggyakoribb írói álnevén Isak Dinesen, olyan hódolattal és alázattal fordult Fekete-Afrika felé, olyan kivételes érzékenységgel figyelte és festette le tájait, lakóit, amilyenről azóta is alig tett tanúságot európai művész. S ami életrajzából és levelezéséből tudható: szenvedélyesen gyűlölte és megvetette a brit gyarmati közigazgatás korlátolt "felsőbbrendűségét" - Farah Adent, Kinan-dzsuit és a többieket tartva erkölcsileg előbbre valónak. Részint ennek az egyedülálló könyvnek az alapján készült Sydney Pollack hét Oscar-díjjal kitüntetett filmje, a főszerepekben a páratlan tehetségű Meryl Streeppel, valamint Robert Redforddal.
Tara Bahrampour - Visszatérés Iránba
A Visszatérés Iránba három generáció és két kultúra találkozásának története, de mindenkinek szól, aki keresi a helyét a világban. Tara Bahrampour családjában a kétnejű nagyapa egy feudális társadalom jómódú tagja, az apa az Egyesült Államokban végzett építész, amerikai popsztár feleséggel. Tara és testvérei nem mindennapi családjukban hozzászoktak a kétféle életstílushoz, majd megtapasztalták a két kultúra összeférhetetlenségét is - otthon, az utcán és az iskolában. Az 1979-es iráni forradalom legvéresebb napjaiban az akkor tizenegy éves Tarának még sikerült elmenekülnie az országból. Csupán néhány bőröndöt és az emlékeit vihette magával. Az Amerikában töltött másfél évtized után ő volt az első, aki visszatért Iránba, hogy felnőttként felkutassa a család gyökereit, de a hatóságok ellenségessége miatt hontalan lett.
A fiatal újságírónő megindítóan őszintén, humorral, öniróniával, személyes hangon és korát meghazudtoló élettapasztalattal számol be két kultúra drámai összecsapásáról, amiben élt, és ami egyre inkább meghatározója lesz a mi életünknek is.
Corinne Hofmann - Búcsú Afrikától
Corinne Hofmann feladva fényes karrierjét, biztos jövőjét, kényelmes európai életét, egy maszáj harcos szerelméért az egzotikus Kenyába költözött, és egy kislányt szült..
A szerzőnő ma ismét Svájcban él. Az Afrikai szeretők, illetve a Visszatérés Afrikába című önéletrajzi regényei világraszóló sikert értek el. A több mint húsz nyelvre lefordított, milliós példányszámban kiadott, és nagyszerűen megfilmesített élettörténet harmadik része Corinne harcát mutatja be kislányáért, akit férje tudta nélkül, afrikai családja és a törvény ellenében "lopva" menekített ki Kenyából, amikor rájött, a szerelem nem minden..
Jared Cade - Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap
1926. december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla.
Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak.
Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.
Howard Marks - Mr. Nice (angol)
During the mid 1980s Howard Marks had forty three aliases, eighty nine phone lines and owned twenty five companies throughout the world.
At the height of his career he was smuggling consignments of up to thirty tons of marijuanna, and had contact with organisations as diverse as MI6, the CIA, the IRA and the Mafia. Following a worldwide operation by the Drug Enforcement Agency, he was busted and sentenced to twenty-five years in prison at the Terre Haute Penitentiary, Indiana. He was released in April 1995 after serving seven years of his sentence. Told with humour, charm and candour, Mr Nice is his own extraordinary story.
Shvoy Lajos - Önéletrajz
Székesfehérvár tizennyolcadik püspöke, Shvoy Lajos 1879. március 9-én született Budapesten. Anyagilag megrokkant egyházmegyét vett át Prohászka Ottokár utódjaként 1927-ben, melyet néhány hónap híján 41 esztendeig kormányozott. Nagy idők tanúja volt: megélte a székváros fényes átalakulását hozó Csitáry-korszakot, a háború borzalmait, a kommunista diktatúra kiépülését, melynek markáns ellenfele volt. 1968. január 21-én hunyt el.
A püspök 1964-ben fogott bele emlékeinek papírra vetésébe régi munkatársai unszolására. Az önéletrajz kifejezetten az asztalfiók számára készült, kiadásában sem szerzője, sem a sürgetők nem reménykedhettek. A vázlatot, így a születő mű hangsúlyait is készen kapta a püspök a munkatársaktól: nevelőire, a Regnum Marianum történetére, római és amerikai útjaira, Mindszenty József hercegprímás személyére, az egyházügyi előadók ténykedésére és az 1956-os forradalomra vonatkozó emlékek megfogalmazása kifejezett kérés volt. Az idős, a visszaemlékezés készültekor nyolcvanöt esztendős főpásztor először ezeket a részeket diktálta le; majd ráérezvén a munka ízére évről-évre kezdte tárgyalni az egyházmegye háború utáni éveinek történetét. Az önéletrajz szerkezete ezért tér el a memoár-irodalomban megszokottól: Shvoy Lajos ugyanis nem emlékezik meg külön gyermekkoráról, szüleiről, tanulmányairól.
Incze János - Önarckép
Tisztelt Olvasó!
Előre felhívom szíves figyelmét, hogy ez az írás nem időrendbe szedett önéletrajz. Inkább mozaikok sorozata egy gyermek festővé válásáról, majd a festő életútjáról, amely egyáltalán nem mondható rózsákkal - inkább tövisekkel - kirakottnak, s amelyben a színes foltokat igencsak gyakran váltja fel a sötét.
Hat évtized sok eseményt, sok helyzetet tálal bárki elé, ilyesmit nálam is bőven talál az olvasó. Emberekkel ismerkedhet meg, akiket én sokszor intim közelségből láttam, s akiket a középkorú vagy még inkább az ifjú nemzedék már csak hírből ismer, sőt
némelyiket onnan sem, mert a neve olyan mélyen el van temetve könyvekbe, újságokba. A hír pedig sokszor megváltoztatja, elferdíti eredeti alakjukat.
Én nem akarok senkiről idealizált-heroizált közelképet nyújtani. Szeretettel (mert nem is lehet másként) meghagyom egykori ismerőseimet természetes nagyságukban. De elmondom azt, ahogyan én láttam őket, akkor is, ha ez némelyek szemében bálványrombolásnak tűnik. Távol áll tőlem ilyen szándék. Az ember azonban szerintem erényekből és hibákból, jó és rossz tulajdonságokból, nagy tettekből és nagy tévedésekből van összetéve - egyszóval hasonló mihozzánk. De épp így rokonszenves nekem.
És hiszem, az olvasónak is.
Nádasi Myrtill - Piruettek és ábrándok
Nádasi Myrtill önéletrajzi művét, melyben a balett, a gyerekkor és az ötvenes évek magyarországi világába enged bepillantást, angolul írta. 2006 karácsonyán jelent meg Londonban "Piruettes and passions" címmel.
Ez a könyv -melyet maga ültetett át magyar nyelvre- a magyar balett egy nagy korszakát és a magyar színjátszás izgalmas és virágzó éveit idézi meg. Nádasi Myrtill fiatal színésznőként olyan egyéniségekkel játszhatott együtt, mint Bulla Elma, Sulyok Mária, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Pálos György, Páger Antal. Könyvében érdekfeszítően írja le személyes élményeit, kapcsolatait e nagy művészekkel.
A könyv második része angliai sorsának színes krónikája.
A magyar kiadás néhány hazai vonatkozású fejezettel is kiegészült, így a rendkívül sikeres Radnóti-emlékműsor, vagy az 1993-as magyarországi vendégjáték történetével.
Del Medico Imre - Életem - Egy mai polgár vallomása
Alig akad olvasó, aki ne ismerné Del Medico Imre („a hivatásos olvasói levelező”) nevét. Most, önéletrajzában felfedezhetjük az irónikus-önirónikus szépírót, aki életét elbeszélve sallangtalanul mesél, és saját életén, sorsán keresztül megérteti, mi a citoyenség, érzékelteti: az ő nem mindennapi élete egyben tipikus is. Az első háború utáni, illetve a két világháború közti Magyarország mikro-történelmét ismerhetjük meg az író elegáns, frappáns memoárjából.
Peter Wright - Spy Catcher
Spycatcher details the author’s work seeking to discover a Soviet mole in MI5, and that the said mole was Roger Hollis — a former MI5 Director General; it also describes people who might have or might not have been the mole; and renders a history of MI5 by chronicling its principal officers, from the 1930s to his time in service.
Veres Péter - Őszi változatok
Veres Péter új kötete azokat az írásokat tartalmazza, amelyeket az író "Önéletrajzi történetek" címen foglalt egységbe, s ezenfelül néhány érdekes elbeszélést, helyesebben a kor és a mai ember sokféle problémáját felvető, izgalmas sorsképet.
Az "Önéletrajzi történetek" a "Számadás", illetve "Az ország útján" kiegészítésének, folytatásának tekinthetők. Újabb önéletrajzi kötetet azonban az író - saját vallomása szerint - már nem akar írni, s ezért csak azokat az élményeket és eseményeket választotta ki, amelyeknek közlését és elemzését közérdekűnek tartotta. "A történész számára - írja egyik írásának bevezetésében - legyenek ezek az írások is adalékok csupán, de az olvasónak - én legalábbis azt szeretném - irodalom legyen. S valami, ami még ennél is több: gondolat és ítélet által való szolgálat. Nem "tanulság", a szó iskolás (didaktikus) értelemben, hanem hozzájárulás az árnyalatosabb valóságismerettel és igazságítélettel dúsított közgondolkodás kialakításához." Veres Péter az "Önéletrajzi történetek"-kel mindkét célját elérte, a közösségi szolgálatot is maradéktalanul teljesítette, s ugyanakkor az emberi sorsot formáló tények elemzése, sallangmentes, találó jellemképei, sokat tapasztalt bölcsessége s a finom irónia és önirónia írásainak maradandó művészi rangot biztosítanak.
Ann Patchett - This Is the Story of a Happy Marriage
This Is the Story of a Happy Marriage is an irresistible blend of literature and memoir revealing the big experiences and little moments that shaped Ann Patchett as a daughter, wife, friend and writer.
Here, Ann Patchett shares entertaining and moving stories about her tumultuous childhood, her painful early divorce, the excitement of selling her first book, driving a Winnebago from Montana to Yellowstone Park, her joyous discovery of opera, scaling a six-foot wall in order to join the Los Angeles Police Department, the gradual loss of her beloved grandmother, starting her own bookshop in Nashville, her love for her very special dog and, of course, her eventual happy marriage.
This Is the Story of a Happy Marriage is a memoir both wide ranging and deeply personal, overflowing with close observation and emotional wisdom, told with wit, honesty and irresistible warmth.
Lajtos Árpád - Emlékezés a 2. magyar hadseregre 1942-1943
1942. szeptember végével leharcolt, létszám és anyag tekintetében erősen megfogyatkozott, önbizalmában legalábbis megrendült magyar hadsereg állt a Don partján, vele szemben már minden vonatkozásban fölényes ellenfél. Mind ez ideig elmaradtak azok a kiegészítések, amelyeket induláskor kilátásba helyeztek, és az eddigi események során nélkülözhetetlennek is bizonyultak. A doni magyar hadsereg mindinkább úgy érezte, hogy otthon már „leírták”. A tél küszöbén áll, de az ehhez szükséges segítségből eddig semmit nem látott. Mindenki a váltást várja.
Tori Kosara - Justin Bieber
Te is igazi Belieber vagy?
Justin Bieber a legkeresettebb popsztár ezen a bolygón!
• Tudj meg mindent arról, hogyan lett egy átlagos kanadai srácból világszerte ismert szenzáció.
• Látogass el a kulisszák mögé, nézd meg, mit csinál kedvenced a színpadon és azon kívül.
• Nézegess dögös fotókat, tudj meg érdekes dolgokat, olvass klassz idézeteket és teszteld a tudásod tuti kvízünkkel!
Ha megfertőzött a Bieber-láz, ezt a könyvet neked találták ki!
Walter Schellenberg - Walter Schellenberg emlékiratai
"...Büszkeséggel léptem be új, a technika minden rafinériájával felszerelt dolgozószobámba. A nagy íróasztal mellett egy gördíthető asztal is állt, több telefonkészülékkel és mikrofonnal. Láthatatlanul a falba építve, az íróasztal alatt és a lámpában lehallgatókészülékeket helyeztek el, minden társalgást, zajt önműködően felvettek és rögzítettek. Az ablakokon jól látható kis drót négyszögek: elektromos biztonsági felszerelések, amelyek este, távozás előtt bekapcsolva biztosították az ablakokat, a páncélszekrényeket és az iroda különböző bejáratait. A fotocellákkal biztosított termek puszta megközelítése önműködően teljes riadót váltott ki, amire másodperceken belül ott termett a fegyveres őrség. Íróasztalom olyan volt, mint egy kis erődítmény: beleépítve két géppisztoly, amelyek csövei az egész termet elárasztották golyóval. Mihelyt kinyílt a terem ajtaja, a csövek önműködően a belépőre irányultak. Veszély esetén csak egy gombot kellett megnyomnom, és a két fegyver tüzet nyitott. Egy másik gomb megnyomásával egyidejűleg egy szirénát szólaltathattam meg, amire az őrök a ház minden ki- és bejáratát bezárták. Szolgálati kocsimból huszonöt kilométer távolságra telefonálhattam, titkárnőimnek távbeszélőn diktálhattam. Ha idegen országba mentem kiküldetésbe, a parancs szerint egy műfogat kellett betétetnem, amely kellő mennyiségű ciánkálit tartalmazott ahhoz, hogy engem harminc másodpercen belül megszabadítson az ellenség kezéből. Ezenkívül egy nagy kékköves pecsétgyűrűt hordtam, a kő alatt egy további ciánkapszulával."
