Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Cicu
5.0/5

“– ​De miért az ellentmondásos katolikus Istent választottad, akinek olyan tilalmakat tulajdonítottak, amiket te sohasem fogsz tudni betartani?
– Miféle tilalmakra gondolsz?
– Nem normális dolog egészséges fiatalembereket, lányokat megfosztani holmi vallási parancsokra hivatkozva – melyeket talán nemzőképtelen vénemberek találtak ki – az örömtől, a boldogság betetőzésétől, a beteljesedett kielégüléstől. Megtiltani olyat, amit maga az Isten oltott belénk, amikor megteremtett.”

Merész témaválasztás, remek kivitelezés.
Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, hisz tudtam, hogy önéletrajzi ihletésű regény,
mert Malota László 18 évesen a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia hallgatója lett, ahol szeminaristaként papneveldében lakott.

A regény rávilágít arra, hogy vannak bajok a katolikus egyház háza táján. Bár sajnos szerintem már mindenki hallott különböző esetekről, papok és apácák kapcsolatáról, papok és papok közti együttlétekről, sőt egyéb extrém esetekről.
Azt gondolom, hogy a fenti idézet világít rá legjobban a problémák forrására.
A cölibátus, amit a világ legnagyobb baromságának tartok.

Nálam kedvenc lett, mert lebilincselő, fordulatos, magával ragadó. Imádtam a latin mondásokat benne. Nekem bejön Malota stílusa, ez a harmadik könyv amit olvasok tőle, és mindig meg tud lepni. Hol a cinizmusával, hol a szépirodalmi stílusban megírt gondolataival.


Piintyő
2.0/5

… ​amikor az ártatlan őzikéhez és a félénk, gyenge oroszlánhoz értem, feltettem magamnak a kérdést: jaj, még ez is?:D kell ez nekem?
nem sok kellett volna hozzá, hogy sutba dobjam – #ja persze nincs is sut a lakásban# – , de aztán úgy voltam vele: egye fene azt a nyolcvan oldalt már kibírom.
nem tetszett, végig irritált az a maró gúnyos hangvétel, ami jellemzi az egész könyvet… szerintem egyáltalán nem irónikus, mint ahogy a fülszöveg mondja/írja. az utolsó fejezetek meg szinte fröcskölnek a gyűlölettől.
biztos, hogy van igazságtartalma annak, amit leír. nem ezt vitatom, nem is vitathatom kívülállóként, ateistaként. azért mégis azt gondolom, egy írónak, amennyire lehet, objektívnek kell lenni.
tulajdonképpen abban sem vagyok biztos, hogy mi ennek a műfaja: regény vagy tényfeltáró riport, vagy mi a szösz?
az egész embert nem értem: miért akart ő pap lenni, ha már a szemináriumba érkezése első napján, a könyv első oldalán kijelenti, hogy nem tehettem én arról, hogy kételkedtem az Istenben… más helyütt (128. oldal) már egyáltalán nem hisz Istenben, a szemináriumban vesztettem el a hitemet… utalt ugyan kevés szóval rá, hogy holmi nagyapa-ügy miatt akart pap lenni, de én ezt egyáltalán nem találom meggyőzőnek, mint ahogy az Eszterrel való szakítás-szerelem ügyét sem, nem beszélve arról, hogy teljesen elhallgatta a szemináriumból való kikerülése körülményeit: ő lépett ki? kicsapták? ehelyett 70 oldalon keresztül egyes papi tisztségviselők erkölcstelen kicsapongásairól ír. de hogyan?!? hát az meg, ahogy Isten megjelenik Josua kanonok előtt, s lehordja… Óóó!
na jó, hát nem az én könyvem, az már biztos. egyoldalú, részrehajló.
ahogy láttam, a többi könyve is ekörül forog. én nem vagyok rá kíváncsi …


Lebilincselően ​izgalmas mű. Ha valaki tanult történelmet, tudja, hogy a feudalizmus és a monarchia korszakában az egyháznak milyen szerep jutott a feudális hierarchia, a nyilt jogegyenlőtlenség, a társadalmi rend érintetlenségének fenntartásában. Az államhatalom legitimitásának teokratikus eredeztetési elve által fogadtatták el a fennálló politikai, társadalmi rendet a latin ritusú egyház segitségével. Dictatus papae, s a pápa és a római egyház tévedhetetlensége. Az anyaszentegyház, a római egyház tanitása, nem pedig a Biblia és Jézus állt sohasem a középpontban. Ők-ahogyan az ortodox egyház is- tagadják a bibliai alapokon nyugvó kereszténység kizárólagosságát, s a szent hagyományok részének tekinti a Bibliának, de a kereszténység forrása számukra a szent hagyományok összessége, nem pedig kizárólag a Biblia. A római egyház mindig is az abszolút erkölcsi igazságokat, a priori igazságokat hirdette. A középkor időszakában Európában világnézeti-ideológiai egységet teremtett, a jó élet, a helyes élet, a jó rend tárgykörében egységes, a politikai, kulturális, világnézeti, vallási pluralizmust tagadó álláspontot képviselte. A reformációnak az ésszerű pluralizmus tényének szinre lépésében kulcsfontosságú szerepe van. A reformáció által szűnt meg európai ideológiai-világnézeti egysége. Hiszen a latin ritusú, római egyház abszolút erkölcsi igazságot hirdetett valamennyi morális kérdésre vonatkozóan. A protestantizmus korát megelőző módon védelmezte az egyén személyi szabadságát, az egyén magánautonómiájának társadalmi szférától, közszférától való elválasztását, az egyént megillető emberi méltóságot és magánautonómiájában cselekvési szabadságát. A reformáció, a kálvini protestantizmus a polgári állam előfutára, individualizmusa, az egyéni érdekérvényesités lehetőségének előtérbe helyezése kedvezett a polgári életforma térhóditásának, ezáltal a kapitalista termelési viszonyok megszilárdulásának. A protestantizmus a polgárosodást, a jogegyenlőséget és a polgári liberális államot támogatta, a katolicizmus pedig a feudalizmust, a monarchiát. A római egyház mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy az államhatalom morális kérdésekben elfoglalt álláspontjának megfelelően rendezze be a társadalmi-politikai intézményeket. Malota László rávilágit művében a katolicizmus antiindividualista voltára, amely elnyomja az egyén cselekvési autonómiáját, mindig a közösségi, erkölcsi szubsztanciáit hangsúlyozza. Ezt érvényesiti a papnevelés során is. Természetesen a II. vatikáni zsinat demokratikussá, az emberi jogokat, a lelkiismereti szabadságot tisztelővé tette a római egyházat, nem kevésbé enyhült szigora a morális kérdésekben való állásfoglalás tekintetében, mégis egyértelműen a reakció őre volt még a XX. század közepén is. A római egyház természetesen nem egységes. A katolikus egyházon belül megtaláljuk az ultrakonzervativ, a II. vatikáni zsinatot biráló irányzatokat, s a modern, a nyilt társadalmat a kereszténység szociális érzékenységére a hangsúlyt helyező, ökumenikus gondolkodásmódot úgyszintén.


Jeanette
2.0/5

18+ ​!!!

Fullasztó. A bibliából származó idézetek és a kéjelgés, perverzió elegye nekem megfeküdte a gyomromat, különösen az utolsó oldalaknál, amikor az ima és a szex már konkrétan keveredett egymással.
Eddig is gondoltam, hogy az egyházak képmutatással és eltitkolt bűnökkel vannak tele, és tudom, hogy görbe tükröt akar mutatni a katolikus egyháznak, de azért a regény szerintem erősen eltúlozza a dolgokat.
Én értem az iróniát és prűd sem vagyok, de EGY HALOTT APÁCA KOPORSÓJÁN SZEXELNI??! Na ez azért kiverte a biztosítékot.
A stílus erőltetett, a történeteknek – a két résznek – pedig se füle, se farka…


Animani67
5.0/5

Be ​kell valljam,hogy tetszett a könyv:)Pár lap után ugyan rájöttem,hogy ez a könyve az írónak az “Elmúlt napok boldogsága” című könyv előzménye és ezzel kellett volna kezdenem,de most már mindegy:)Szóval a könyvről:a téma,amit feszeget igencsak merész és csodálkozom,hogy az egyház nem háborgott miatta,de végül is csak azt írta meg könyvben,amit már mindenki tud,hogy mi is folyik valójában az egyház kulisszái mögött.Aminek nagyon örültem,hogy könnyen olvasható az írás,kevés a helyesírási hiba és fejezetekre van osztva,ellentétben az először olvasott könyvvel.Kifejezetten tetszik az író stílusa,valószínű,hogy még fogok tőle olvasni:)


vadvirág
3.5/5

Nem ​is értem, miért nem lepődtem meg a könyvben leírtakon?
Talán ritkábban kellene TV-hiradót néznem, újságot olvasnom?
Szomorú de úgy tűnik vannak problémák a katolikus egyház háza táján…
Persze, nem szeretnék általánosítani.
De a helyzet, azért elgondolkodtató.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.3
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók