Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


saribo
5.0/5

Engem ​teljesen lenyűgöztek ezek a történetek. A soha nem ismert nagyapáim családban keringő sztorijait idézte fel bennem, amiket sajnos én már csak másodkézből hallhattam. De olyanok voltak ezek a történetek, hogy akár ők is mesélhették volna őket, minden családban öröklődnek hasonlók. Az első bekezdésnél már tudtam, hogy ez tetszeni fog (http://moly.hu/idezetek/648987), és nem is csalódtam, bár az elején érezhető anekdotázós mesélés később némileg szomorkássabbá, mélyebb tartalmúvá válik, ennek ellenére vagy éppen ezért tetszettek nagyon.


Bélabá
4.5/5

Egy ​kicsit „régi” időket idéz fel, a XX. század második felét. Miért régi? Mert már úgy tűnik, régen véget ért az a rendszer, a szocializmus, amit ábrázol: erdélyi életképeket. A hangulata tehát nagyon ismerős sokunknak. Stílusában pont olyan, mint amit személyesen tapasztaltam az író-olvasó találkozón. Bartis Attila sokkal érettebben szól az olvasóhoz, mint A nyugalomban tette. „Tanáruras”, lassan mesélős, nyugodt, de közben annyi mindent elmond, hogy akár öregapáink bölcsessége is benne lakozik a mondandójában. Pedig fiatal volt még 1998-ban (30 esztendős), s ez a fiatalos hév egyáltalán nem látszik meg az írásokon. Teljesen kiforrott, szórakoztató és olvasmányos. Az nem meglepő, ha jobban tetszik az eseményekben nem túl gazdag, amúgy roppant hangulatos Nyugalomnál, tehát egy fokkal magasabbra kell lépnünk a létrán. 4,5 csillag (4,4 pont), mert még várom tőle a tökéletest, azzal a kitétellel, hogy A végét nem olvastam, nem ismerem. Ezt a novellás kötetet meg szívből ajánlom azoknak, akik megismernék Bartis Attila fiatalkori világát.


Gyöngyi69
5.0/5

Egy ​időben olvastam az író A csöndet úgy című, fotográfiákkal teli kötetének lapozásával. Bartis annyira őszinte, egyszerűen döbbenetesen azt adja, ami benne van, nem akar megfelelni semmilyen elvárásnak. Hogy depresszív? Igen, az. És akkor mi van? Olvasom a könyvét, nézegetem a képeket, és mintha egy két nyelven íródott regényt olvasnék, a legeslegjobb fordításban. Nem, nem is fordítás, mindkettő anyanyelvű író tollával íródott, és biztos lehet benne az ember, hogy hiteles mindkettő. Nemes egyszerűséggel veti papírra a szörnyűséges életet, nem sajnáltatja magát, sem a szereplőit, csak gyönyörű irodalmat művelve mesél. Nekünk meg csak a szívünk szakad bele.
Annyira jó lenne még sokat-sokat olvasni tőle!!!


Bi_bi_bi
5.0/5

… ​van abban azért valami félelmetes, megdöbbentő, bizarr, csodás, hihetetlen, ha az ember egyszerre olvassa Bartis Attila múlt-jelen és Dragomán György jelen-jövő novelláit.

BA remek író. A marosvásárhelyi történeteket pedig nem tudtam nem a szívembe zárni.


Nekem ​nagyon tetszett, egyértelmű volt az ötös, csak a hatodik csillagon gondolkodom még. Meg azon, hogy most olvassam újra azonnal, vagy kicsit később.


_Andrea_
4.5/5

Abszurd, ​különös, bizarr. Meg az összes kedvenc jelzőmet felsorolhatnám még mellé, amiket értékelésekben szoktam használni, – szóval tetszett.
Olyan furcsán teremt hangulatot, – a különös, merengésre ösztökélő hangulatokból pedig egyik pillanatról a másikra ránt ki egy hatalmas kacagás, mert még tudja fokozni, csak azt már nem lehet kibírni másképp mint nevetve. Lásd a kommunizmushoz vezető legrövidebb út klimaxos tanerőkkel kikövezve, stb. A másik szokatlan élményem: még soha nem próbáltam vizualizálni egy otthonkát, – de olyat, ami zöld alapon kék és ha jól emlékszem piros virágos, – hát olyat most sem sikerült.
De az utolsó harmadban lévő novellák olyan kidolgozatlanok voltak, szinte vázlatszerűek. Ezért vagyok kicsit csalódott, – meg úgy általában, legszívesebben követelőznék, mint egy óvodás és addig nem enném meg a sárgaborsófőzeléket, amíg Bartis Attila nem írja meg rendesen az összes novellát hosszú regényben, mert úgy sokkal jobb, – és akkor lenne mit olvasnom egy darabig.


tgorsy
5.0/5

tökéletes


Dün
5.0/5

Az ​a helyzet, hogy nem vagyok – még? – elég olvasott és vájtfülű Bartis Attila ezen novelláihoz, Kemény István fülszövegben feltett kérdéseire sem igazán tudom a válaszokat, de ezek a novellák mégis közelebb vittek egy másik kor, nemzet, élet… megértéséhez.
Bartis afféle iróniával, humorral képes ábrázolni azokat az időket, az emberi gyarlóságot (és hülyeséget), hogy először nem is arra gondoltam: micsoda borzalmak, hanem újfent konstatáltam, milyen nagy volt és lesz az Isten állatkertje…
Mindegyik novellának van egy különleges hangulata, egy egyedi hangja, ez a sokféleség teszi talán, hogy úgy vélem, az író ebben a műfajban is nagyot alkotott.


Nem ​nagyon tudom, hogy kitől olvastam még egy olyan novelláskötetet, amit egyrészt egyhuzamban végigolvastam, terjedelemtől függetlenül, másrészt mindegyik benne szereplő történet ennyire tetszett volna. Tökéletes volt. [[https://moly.hu/konyvek/bartis-attila-a-nyugalom| A nyugalommal]] Bartis Attila nagyon magasra tettem nálam a lécet, de simán megugrotta ezzel is, egyelőre imádom minden egyes sorát, amit olvashatok tőle.
Mindegyik történetnek volt egy nagyon egyedi hangulata, a kötetnek egyben mégis egy nagyon meghatározó hangja, ami már az első pár sorral berántott. Egy kis irónia, egy kis humor, egy kis borúsabb hangvétel a vége felé, gyönyörű köntösben mindegyik írásban.


Avraham
5.0/5

Igen! ​Nagyon-nagyon jó novellák, ízléses humor (néha hangosan felnevetős), könnyed, mesélős stílus, színes és gazdag világ. Mi kell még?


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
3.5/5

Statisztika

29.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók