Az ​egyedi egyetemes (Jean-Paul Sartre) Egy ​polgári filozófus-művész egyéni és társadalmi kalandja a XX. században

Bódy Gábor - Egybegyűjtött ​filmművészeti írások 1.
Kevés ​olyan filmrendezőt ismer a filmtörténelem, akiben a mesterségbeli tudás - az anyag (a celluloid, a videoszalag), az eszközök (kamera- és optikafajták) alapos ismerete - és az elméleti felkészültség, s a képzelet ereje olyan egységben és egymást segítve létezett, mint Bódy Gábor alkotó személyiségében. Az 1970-es években, a magyar társadalom válságos esztendeiben, a hazai és külföldi új hullámok elernyedése után volt ereje újakra törni, a kísérletezés útjára lépni. Jelszavai: új érzékenység - új narrativitás. Jellemzően: a jelszavak álltak tőle a legmesszebb. A jó fogalmazás szépirodalmi kísérletei után fordult tudatosan a film, mindenekelőtt mint nyelvezet tanulmányozása felé, melynek eredményeképpen jól ismerte a legkorszerűbb filmelméleti munkákat, s jó néhány nemzetközi színvonalú írásával maga is hozzájárult annak magas kvalitású műveléséhez. Szerette és gyakran idézte Kölcsey Ferencet, aki szerint a nyelvnek legfőbb művelői: a filozófus és a poéta. Talán azért is, mert Bódy Gábor nemcsak a filmről való gondolkodás egyik legnagyobb alakja a modern filmben, hanem mert - idővel - egyre erősebben mutatkozott meg poétikai ereje is. Különös műve, a Filmiskola, bizonyára ezért tud felemelkedni az ismertterjesztés szintjéről, s lesz „belülről" megfogalmazott filmkészítési gyakorlat, amely nemcsak praktikus ismeretekkel szolgál, de „átörökíti" azokat kérdéseket, problémákat is, amelyekre adott egyéni válaszok nélkül nem létezik a filmről való alkotói gondolkodás. Poétikája természetesen játékfilmjeiben - a magyar filmművészeti maradandó értékeit jelentő - az Amerikai anzixban, a Nárcisz és Psychében, a Kutya éji dalában bontakozik ki legteljesebben, feledhetetlenül. Bódy Gábor filmművészeti írásai ennek a nyugtalan, újakra kész elhatározásoknak s belső forrongásokkal telített alkotói műhelynek elgondolkodatóan lelkesítő dokumentumai. A műfaji sokféleség - elméleti tanulmányok, tűpontos filmelemzések, filmötletek, szinopszisok, nyomtatásban először napvilágot látott forgatókönyvek, (Agitátorok, Amerikai anzix stb.) - színesíti az olvasó kalandját, amelynek során felismer(het)i az állandót is: a gondolkodásra, reflektálásra mindig kész szerzői karaktert. Ez a magyarázata annak, hogy Bódy Gábor filmművészeti írásai - a szó legnemesebb és legteljesebb értelmében - izgalmas olvasmányok. Kötetünk a Bódy Gábor Egybegyűjtött filmművészeti írások című sorozat első darabja.

Jean-Paul Sartre - Az ​Undor - Regények és elbeszélések
Ami ​az írást, ezen belül pedig a szépirodalmat illeti, Sartre viszonylag kevés par excellence prózai munkát írt: négy regényt, egy novelláskötetet és egy önéletrajzot. Alighanem az első és az utolsó prózai munkája a legjelentősebb. Az Undor Camus Közöny-e mellett a legerősebb koraegzisztencialista regény, nemcsak filozófiája jogán, hanem egy közeg és kivált egy életérzés szuggesztív ábrázolásának köszönhetően is; A szavak-ban pedig Sartre a nagy francia emlékírók hagyományának szellemében elemzi gyerekkorát, sikerrel ötvözve a kegyetlen analízist, önanalízist és a lírai aláfestésű nosztalgiát. A novellák közül kiemelkedik a híres, nagy hatású A fal. Írni vagy cselekedni? Prózája híven tükrözi e dilemmát, de a maga módján választ - maradandó érvényű és egyedülálló művészi értékű választ - is ad rá. A kötet: Az undor Másutt A szoba A szavak Egy vezér gyermekkora A fal című műveket tartalmazza.

Nagy András - Az ​árnyjátékos
„Az ​"árnyjáték" igencsak kedvelt műfaja volt Kierkegaard-nak. Nemcsak Tivoliban – Koppenhága tarka, dinamikusan fejlődő szórakoztatónegyedében – csodálhatta meg ennek különféle változatait, optikai játékosságát és különös "mimézisét", de vásári arcélfestőktől, papírkivágás-készítőktől kezdődően a színházban felbukkanó "sziluettekig" szemlélhette a "Schattenspiel" megannyi fajtáját és sajátosságát. A XIX. század első felében […] mind fontosabbá váltak a korszak gondolkodói, művészei számára a festészetben érzékelhető és visszaadható fény- és árnyviszonyok, különösen Dánia északi részén, Skagenben, de a Kierkegaard kedvelte Gillelejeében a tengerparton, vagy akár apja szülőföldjén, Jütlandon. Az árnyékok sajátos szerepe, viszonyuk a valósághoz, illúziókeltő erejük és forrásukkal való dinamikus kapcsolatuk folyamatosan foglalkoztatta Kierkegaard-t, olykor éppen műfajteremtő következményekkel […] Kierkegaard úgy döntött, hogy rendkívül jelentős életművének csak egy kis részét hozza létre "ő maga", sokszor nem is a legizgalmasabb szövegeket, hanem Johannes de silentio, Vigilius Haufniensis legyen a szerző, vagy éppen Victor Eremita találja a kéziratokat egy szekreterben, netán Constantin Constantinus fogalmazza meg maradandóan – ő csak szerkesztett, kiadott, kommentált, korrigált. A sor nemcsak folytatható, de éppenséggel folytatandó is, mert akkor értjük meg, hogy Kierkegaard nem pusztán szövegeivel teremtett egészen egyedülálló jelentőségű életművet a XIX. század első felének irodalom- és eszmetörténetében,de alkotásmódjával is: nevekkel, maszkokkal, inkognitókkal, szerepekkel – félrevezetésekkel és játékokkal.”

Christopher Panza - Gregory Gale - Existentialism ​For Dummies
Have ​you ever wondered what the phrase “God is dead” means? You’ll find out in Existentialism For Dummies, a handy guide to Nietzsche, Sartre, and Kierkegaard’s favorite philosophy. See how existentialist ideas have influenced everything from film and literature to world events and discover whether or not existentialism is still relevant today. You’ll find an introduction to existentialism and understand how it fits into the history of philosophy. This insightful guide will expose you to existentialism’s ideas about the absurdity of life and the ways that existentialism guides politics, solidarity, and respect for others. There’s even a section on religious existentialism. You’ll be able to reviewkey existential themes and writings. Find out how to: -Trace the influence of existentialism -Distinguish each philosopher’s specific ideas -Explain what it means to say that “God is dead” -See culture through an existentialist lens -Understand the existentialist notion of time, finitude, and death -Navigate the absurdity of life -Master the art of individuality Complete with lists of the ten greatest existential films, ten great existential aphorisms, and ten common misconceptions about existentialism, Existentialism For Dummies is your one-stop guide to a very influential school of thought.

Bacsó Béla - Kép ​- fenomén - valóság
Válogatásunk ​folytatja azt a nagy sikerű témát, amely az egykori Athenaeumban Kép - képiség címmel jelent meg, s amely a jelenkori humántudományban egyik legsokoldalúbban tárgyalt kérdés. A kötetben található írások a címként megadott hármas, jóllehet teljességgel el nem különíthető problémának egy sajátos metszetét adják. Ezt a problémaegyüttest másként megjelenítésnek vagy reprezentációnak is nevezhetnénk, ez ugyanis az a titkos összekötőkapocs, amely a fenomenológiai, a művészettörténeti, az esztétikai, az irodalomelméleti írásokat kötetbe rendezhetővé teszi.

Albert Camus - A ​pestis
A ​mű a pestissel jelképezi -szimbolikus formában és meggyőzően- a fasizmus iszonyatát. Egy csendes kisvárosban pestisjárvány tör ki, s egyre inkább elhatalmasodva, egyre több embert legyilkolva hatalmába keríti a várost. A főhős, Rieux doktor, Camus leghíresebb korai esszéjének -Sziszüphosz mítosza- irodalmi megtestesülése, aki nem hajlandó tudomásul venni a vereséget, újra és újra lázad a könyörtelen sorssal szemben, s az emberi lét értelmét a küzdelemben keresi, mely bármennyire reménytelen is, az ember győzelmét képviselheti a vak végzettel szemben. A regény egyike a legnépszerűbb műveinek, a járvány teremtette sajátos világ kiválóan alkalmas a legkülönbözőbb magatartásformák bemutatására.

Miklós Tamás - József ​Attila metafizikája
József ​Attila nem azért "nem fejezte be" rendszerét, nem azért nem hozta végső formára, mert ebben betegsége vagy érdeklődésének ellankadása megakadályozta, de nem is azért, mintha osztotta volna a Hegel utáni filozófia gyanakvását a kerekded rendszerekkel és építőikkel szemben. - Mondhatnánk: filozófiatörténetileg naivan megkísérelte egy fogalmi rendszer kiépítését, s elsősorban a kiépülő rendszer maga számolta fel önmagát. Vagyis gondolkodásának belső lendülete, következetessége, Heideggert parafrazálva: gondolati rendszeressége rombolta le rendszerét.

Dienes Ottó - A ​megsemmisítő beteljesedés misztériuma
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Eisenstein ​- Válogatott tanulmányok
"EISENSTEIN ​- MŰVÉSZET ÉS ELMÉLET" "Amikor magam alkotok, messze elhajítom a pokolba a törvényszerűségek "mankóit", ahogy Lessing nevezte őket, és Goethe szavaira emlékezem - "grau ist die Theorie" - és fejest ugrom az alkotás közvetlenségébe. Eközben azonban egyetlen pillanatra sem feledkezem meg annak óriási jelentőségéről, hogy az alkotás mámorának percein túl mindannyiunknak, és nekem elsősorban, egyre szabatosabban meghatározott, egzakt adatokra van szükségünk arra vonatkozóan, amit csinálunk. Enélkül nem fejlődhet a művészetünk." - írja Szergej Mihajlovics Eisenstein, a filmrendező és teoretikus, akinek életművében a művészi alkotómunka és az elméleti tevékenység szorosan összefüggött, áthatotta egymást. Tanulmányaiban nemcsak a filmelmélet aktuális kérdéseit vizsgálta, hanem saját filmjeit is olyan részletesen, olyan alapossággal és tudatossággal elemezte, hogy az egyedülálló a filmművészet történetében. Filmkészítés közben is papírra vetett gondolattöredékeket. Két film forgatása közti kényszerszünetekben elméleti írásokon éppúgy dolgozott, mint filmterveken, forgatókönyveken."

Jean-Paul Sartre - Módszer, ​történelem, egyén
Jean-Paul ​Sartre szépirodalmi munkássága és közéleti tevékenysége jól ismert hazánkban, filozófiai műveiből azonban eddig csak ízelítőt kapott a magyar olvasó. Válogatásunk, amely ezt a hiányt kívánja pótolni, igyekszik képet adni a francia író-filozófus ellentmondásos eszmei életpályájáról. A kötetet Köpeczi Béla értékelő tanulmánya vezeti be.

Marc Vernet - A ​hiány alakzatai
Marc ​Vernet könyve, A hiány alakzatai: A láthatatlan és a mozi az Apertúra on-line folyóirat gondozásában készülő Apertúra Könyvek második köteteként jelent meg. A könyv műfaját tekintve bizonyos filmi jelenségek (a szerző alakzatoknak nevezi ezeket) filmelméleti igényességű definiálása és ezen alakzatok mentén különféle filmek, filmcsoportok többszempontú elemzései között egyensúlyoz. Ennek köszönhető, hogy miközben a kifejezetten teoretikus érdeklődésű olvasó számára is igen tanulságosak a kamerába nézést, az úgynevezett szubjektív kamera jelenségét, vagy az egymásra fényképezést tárgyaló szakaszok, a filmelemzés és értelmezés praktikusabb szintjeinek megértésére vágyó olvasók is haszonnal forgathatják e fejezeteket. A könyv eredetileg 1988-ban jelent meg, a szerző – amint azt a jelen kiadáshoz készült utószavában is írja – Christian Metz tanítványa, és így a filmszemiológiai iskola örököse. Ebből a szempontból különösen fontos a könyv elkészültének időpontja, vagyis az, hogy bizonyos értelemben már mind a filmszemiológia korai, strukturalista (1960-as évek), mind pedig a későbbi, pszichoanalitikus irányzatától (1970-es évek) kellő távolságot tart. Ennek is köszönhető, hogy az első megjelenése óta eltelt 22 évben Vernet könyve nem avult el visszavonhatatlanul, és nem vált egy letűnt és túlhaladott filmteoretikus irányzat feledésre ítélt relikviájává. A strukturalista szemiológián azáltal lép túl, hogy annak nézőpontját kiterjeszti a szövegműködésen túlra, többek között a filmkészítés technikai és a befogadáspszichológiai összefüggéseit is beemelve a jelentéstermelő eljárások elemzésébe. A pszichoanalitikus elméletektől pedig éppen annyi távolságot tart, hogy az ezen elméletekben kidolgozott központi fogalmakat – mint például a „tekintet”, a „hiány” – még képes legyen megtartani megvilágító erejű filmelemzési segédfogalomként. A könyv öt fő fejezete közül egyértelmű csúcspont a két nyitófejezet (A kamerába nézés, Az innen vagy a kamera tekintete), minden film iránt érdeklődő számára izgalmas olvasmányként. Mindkettő olyan filmi jelenségeket boncolgat igen élvezetes módon, sok szemléletes példával, amelyek hatásmechanizmusa bizonnyal sokak kíváncsiságát felkeltette.

Suki Béla - Hegel ​filozófiai rendszerének alapkérdései
Az ​egzisztencializmus nagy alakjairól (Kierkegaard, Heidegger) írott tanulmányairól ismert szerző új könyvében Hegel életművét elemzi, fölhasználva a legújabb kutatások eredményeit is. Munkája mégsem a szakembereknek szól, hanem az érdeklődő nagyközönségnek. Szállóigeként emlegetjük, hogy Marx a "feje tetejéről a talpára állította" Hegelt, illetőleg rendszerét: Suki ezt a rendszert elemzi, megvilágítva alapfogalmait és kulcsfontosságú kategóriáit. A három fejezetre tagolódó könyv első része a történelmi-társadalmi körülményeket, valamint a filozófiai elődöket mutatja be, a második a hegeli rendszert, amely egyben a klasszikus német filozófia - s akként a filozófiatörténet - csúcsteljesítménye, míg a harmadik fejezet Hegel hatását, munkásságának utóéletét foglalja magában.

Jean-Paul Sartre - Egy ​vezér gyermekkora / A fal
A ​mai francia irodalom egyik legérdekesebb, legsokoldalúbb alakjának két elbeszélését adjuk a magyar olvasók kezébe. Az első, a címadó egy francia gyároscsemete gyermekkorát és ifjúságát meséli el, az elkényeztetett üvegházi léttől egy megrontott kamaszkor fülledt perverzitásain át az ifjúkor harcias, tüntető jobboldaliságáig és antiszemitizmusáig. Ez a maróan szatirikus elbeszélés a nagyon egyéni jellemzésen keresztül megmutat valami nagyon lényegeset a fasiszta diktatúrák lélektanából is. A másik történet, A fal című, Sartre egyik leghíresebb elbeszélése, a spanyol polgárháborúban játszódik, és egy halálra ítélt forradalmár utolsó éjszakájának elmélkedésében visszatükröződő életét ábrázolja. A két elbeszélést Justus Pál fordításában ismeri meg a magyar olvasó.

Lukács György - Írástudók ​felelőssége
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabó Z. Pál - Lázadás ​a halál ellen
Mit ​takar a botrányos látvány: a beretvával átvágott szem, a hangyákkal ellepett kéz, a zongorában heverő döglött szamarak? A könyv radikálisan új megvilágításban mutatja be a szürrealista művészet zseniális alkotását. A film ismeretlen mélységeibe vezet a szerző: zárt, hermetikus világba, hogy választ adjon a nyugtalanító kérdésekre.

Ismeretlen szerző - 33 ​híres bölcseleti mű
A ​kötet olyan filozófiai írásokat mutat be, melyek korszaknyitó vagy korszakzáró alkotások, s a maguk korának és az utókornak a gondolkodására maradandó hatást tettek. Az elmúlt évtizedek hiányos filozófiaoktatása indokolja, hogy egy-egy gondolkodót és fontosabb művét vagy műveit az e sorozatban megszokottnál részletesebben mutassunk be. Az Upanisadokkal kezdjük, a Kr. előtti 7. századból, és többek között Platón Lakomájával, Arisztotelész Metafizikájával, Hobbes Leviatánjával, Spinoza Etikájával, Kant három, Hegel két művével folytatjuk, hogy aztán eljussunk közelmúltunk nagy gondolkodóihoz, Wittgensteinhez, Husserlhoz, Spenglerhez, Lukácshoz, Heideggerhez, Marcuséhoz.

Lukács György - Lukács György összes művei I-XIV.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Michel Foucault - A ​szexualitás története I-III.
Minden ​gyönyörök leghevesebbike többet követel tőlünk, mint más testi tevékenység - élet és halál játékát tárja elénk: ezért kiváltságos területe annak, hogy az ember erkölcsi szubjektummá formálja önmagát. Olyan lénnyé, aki képes megfékezni a benne dúló erőket, szabadon rendelkezni energiái fölött és életéből olyan művet alkotni, amely mulandó létén túl is fönnmarad. A könyv Foucault utolsó nagy művének, a Szexualitás történetének második kötete.

Jean-Paul Sartre - A ​lét és a semmi
Jean-Paul ​Sartre könyve a fenomenológiai filozófia és az egzisztencializmus egyik alapműve. Gyökeres kísérlet, hogy az „emberi jelenséget” a szabadságunk tapasztalatából, és szabadságunk mások szabadsága általi korlátozásának tapasztalatából értsük meg. A mű első teljes magyar fordítása két év munkájával készült el, hogy immár csorbítatlan egészében ismerkedhessen meg a magyar nyelvű olvasó is a rossz lelkiismeret, vagy éppen a voyeur-szituáció híressé vált elemzéseivel. A könyvben az eligazodást fordítói szótár és névmutató segíti. A mű fordítója, Seregi Tamás utószóban tekinti át röviden az eddig megjelent Sartre-fordításokat, és ad rövid eligazítást azokban a terminológiai bonyodalmakban, melyek egy ilyen volumenű munka elkészítésének szükségszerű velejárói.

Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos - Tarkovszkij
Nehezen ​megszületett könyvet tart kezében az olvasó. Tarkovszkij halála után tizenegy évvel jelenik meg a mű, amelyet három évvel a tragikus esemény előtt kezdtünk el írni mint az életútja feléhez érkezett művész addigi pályájának összefoglalását. Miután 1984-es "disszidálása" miatt Tarkovszkij indexre került, a magyarországi publikálásra nem is gondolhattunk. Mire a könyvnek - kalandos körülmények között - külföldi kiadót találtunk, s mire a francia fordítás elkészült, Tarkovszkij már nem volt közöttünk. Monografikus feldolgozásáról akkor, abban a helyzetben szó sem lehetett. 1986 óta tervezzük, hogy megírjuk "a" könyvet, a "végleges változatot". Írás közben kellett ráébrednünk: "végleges változat" nem létezik. Ez a könyv csak Tarkovszkij világaiban folytatott utazásaink egy újabb állomása. Andrej Tarkovszkij az orosz filmművészet eddigi legnagyobb alakja volt, aki az Iván gyermekkorával, az Andrej Rubljovval, a Szolárisszal, a Tükörrel, a Sztalkerral, a Nosztalgiával, és az Áldozathozatallal az orosz kultúrát és művészetet klasszikus fokon képviselte a szovjet korszakban. Mintha az orosz filmművészet sztalkere lett volna ő, akinek megadatott, hogy a világkultúra megszentel földjére, hatalommal, pénzzel, tudatlansággal, körülkerített csodás Zónájába vezesse mindazokat, akik vagyunk, s aki ő maga is volt, föltéve, hogy művészetének útitársául szegődünk. A 20. század utolsó harmadában, az évszázadok óta haldokló orosz ortodox civilizáció végének atmoszférájában lehetővé vált számára, hogy mindössze hét játékfilmből álló életművével olyan művészetet teremtsen, amelynek spirituális telítettsége és érzéki varázsa, formaszépsége és plaszticitása csak két átmeneti korszakhoz, a középkor végének európai és a 19. század végének orosz művészetéhez mérhető.