Zendülés ​a Caine hadihajón

Bohumil Hrabal - Szigorúan ​ellenőrzött vonatok
…Hrabal ​a sínekhez vezette a bizottságot. Miután – hogy be ne piszkolja egyenruháját – a földre terített egy zsebkendőt, letérdelt a vágány mellé, és fülét a sínre szorítva így szólt: „A 804-es számú vonat most haladt Kamenné Zbožin.” „Ezt hol tanulta?” – álmélkodott a vizsgabiztos… Így kezdődött Bohumil Hrabal forgalmista-karrierje, amelynek élményeit Jiři Menzel Oscar-díjas filmjének köszönhetően egy csapásra világhírűvé lett kisregényében, a _Szigorúan ellenőrzött vonatok_ban dolgozta fel. A mű a második világháború utolsó napjaiban, egy cseh kisváros vasútállomásán játszódik. A történet hőse Miloš, az ifjú forgalmista, akit sikertelen öngyilkossága után (az ereit vágta fel, merthogy nem sikerült férfivá válnia szerelmével a kis kalauzlánnyal) kiengednek a kórházból, és újra szolgálatra jelentkezik az állomáson, ahol különös társaság verődött össze. Először is itt van Hubička forgalmista úr, a nagy szoknyavadász és bohém életművész, aki egy unalmas szolgálati éjjelen az összes fellelhető hivatalos bélyegzőt rányomja a távírász kisasszony pucér ülepére, amiből is éktelen skandalum kerekedik. A botrány legfőbb kárvallottja természetesen nem Hubička forgalmista, hanem az állomásfőnök úr, a megszállott galambtenyésztő, aki csak ezekért az apró szárnyas jószágokért él-hal. Galamblelkűnek nem mondható neje, az esténként az irodában horgolgató főnökné asszony viszont nemes természetességgel nyisszantja el nyulak-baromfiak nyakát. Ebbe a kisszerű, ám a háborús körülmények között mégis idillinek tetsző világba robog bele egy szigorúan ellenőrzött vonat, egy lőszerszállító katonai szerelvény, amelyet Hubička forgalmista úr szíve szerint felrobbantana. A hősi feladatra az immár férfivá érett Miloš vállalkozik… Hrabal játékosan, humorral-iróniával fűszerezve írta meg az alaptónusában tragikus és végkicsengésében felemelő történetet, hogy ezáltal még szembeszökőbb legyen a náci megszállás, a második világháború komor valósága. „Mennyiben lehet egymás mellé állítani két motívumot…” - töpreng Hrabal saját kisregényén. „A nevetségesség, az obszcén a tragikus esemény tőszomszédságában, mely utóbbi fölött ott magasodik a fő motívum: az ellenséggel vívott harc.” Hrabalnak ezúttal is sikerült bravúrosan megoldania a feladatot: remekművet írt.

Ian McEwan - Vágy ​és vezeklés
1935 ​nyarának legforróbb napján a tizenhárom éves Briony meglesi nővérét, amint az a szomszéd fiú szeme láttára levetkőzik, és a Tallis-ház parkjának ékes szökőkútjába merül. Az írói tehetséggel megáldott kislány a nap folyamán más rejtélyes események szemtanúja is lesz, és gyermeki, de nem éppen ártatlan képzelete kiszínezi a valóságot, szörnyű titkokat sejt a két kamasz évődése mögött. Egy avatatlan kézbe került szerelmi vallomás, egy balul sikerült családi estély, és a túlfűtött gyermek döntő lépésre szánja el magát, ami tragédiába torkollik, és aminek jóvátételéhez talán egy élet is kevés. A Vágy és vezeklés ragyogóan és lebilincselőn ábrázolja a gyermekkor végét, azt a pillanatot, amikor első komoly döntésünk súlya ránk nehezedik. Vajon hazudhatunk-e magunknak egy életen át? Az évtizedeket átívelő regény a háború sújtotta Anglia harctereitől, napjainkig kíséri végig egy beteljesületlen szerelem történetét, míg a középpontban a szégyen és a megbocsátás, a jóvátétel és a nehéz feloldozás mélységes - és mélységesen megindító - vizsgálata áll. A Booker-díjas Ian McEwan művei több mint negyven nyelven jelennek meg. Érzéki nyelvezetét, filmszerű látásmódját és hihetetlen emberismeretét világszerte méltatják. Kritikusai szerint a brit irodalom ezzel a regénnyel lépett be a XXI. századba.

Markus Zusak - A ​könyvtolvaj
1939, ​a náci Németország A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi. Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek. Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki. És egyszer csak hullani kezdenek a bombák. 2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében. Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen.

Joseph Heller - A ​22-es csapdája
Ismét ​egy kitűnő amerikai regény a második világháborúról. Joseph Heller könyve Norman Mailer, James Jones, Irvin Shaw világhírű műveivel egyenrangú alkotás: a legjobbak egyike. Heller tétele, hogy a háború a legnagyobb őrültség, amit az ember valaha kitalált. S ezen az abszurd helyzeten -a háborún - belül minden abszurd, ami csak történik. Sorra feltárulnak a hadat viselő amerikai társadalom ellentmondásai, amelyek közül a leglényegesebb, hogy Yossariannak és társainak, a Pianosa szigetén állomásozó bombázóegység pilótáinak igazi ellensége nem más, mint a saját parancsnokuk, aki a háborút remek alkalomnak tartja a saját karrierje előmozdítására. Yossarian keresztüllát a parancsnokok számításain, és elhatározza, hogy ezentúl csak egy dologra fog ügyelni: a saját testi épségére. Közben persze állandóan összeütközésbe kerül a felsőbbséggel, és folyton beleesik a 22-es csapdájába... A 22-es csapdája abszurd, vad, őrült szatíra, amelynek olvasása közben az ember hahotázik és káromkodik.

E. Annie Proulx - Kikötői ​hírek
Egy ​csomó különc alak él egy lehetetlen helyen, mind úgy tesznek, mintha ők volnának a világ közepe, s mire az olvasó befejezi a könyvet, rájön, hogy tényleg ők a világ közepe. A helyszín Új-Fundland, ez az eső, hó, jég, vihar és ár verte sziget, melynek partjainál hajdan még a Titanic is elsüllyedt. Ez a sziget olyan terméketlen, hogy mindent, még az alapvető élelmiszereket is importálnia kell. Annyira az isten háta mögött van, hogy lakóinak napi szórakozása a vérfertőzés, a családtaggyilkolás és az öngyilkosság. A világ híreiből csak arra kíváncsiak, amit a helyi lap riportere recsegő rádióján befog és zanzásítva közöl. Igazából a Kikötői hírek rovatra sincs szükség, mégis ezt bízzák a kétbalkezes Quoyle-ra, a mű antihősére, aki nagynénje rábeszélésére hagyja ott New Yorkot és települ vissza ősei szülőföldjére. Maga a szerencsétlen, zűrös hétköznapi élet nyüzsög, fortyog ebben a páratlanul eredeti regényben, az élet komédiája zajlik harsány színfalak előtt - s az élet szépsége, lényege, maga a hétköznapiság magasztosul fel megrendítően a szemünk láttára.

William Wharton - Madárka
Madárkát, ​a Philadelphia külvárosában élő kamasz fiút eleinte a galambok érdeklik, tőlük akarja ellesni a repülés tudományát. Amikor azonban barátjával, Allal fölmászik egy gáztartály tetejére, és onnan "lerepülve" kis híján halálra zúzza magát, apja elégeti a galambdúcot, és ezzel véget vet fia "galambkorszakának". Madárka ekkor a kanári életét kezdi tanulmányozni, s miközben Al érdeklődése a testedzés, a sport, a lányok felé fordul, ő kitart a madártenyésztés és nagy álma, a repülés mellett. Álma úgy lesz valósággá, hogy a valóság lesz álommá: Madárka oly bensőséges kapcsolatba került parányi védenceivel, hogy köztük találja meg a család védett melegét, sőt a szerelemnek, a beteljesülésnek, az utódok nemzésének és útra bocsátásának, a szabadságnak, a teljes életnek örömét, madárrá válik maga is. A valóság azonban nem kevésbé makacs,mint az álom. Madárka az emberi világban elmegyógyintézetbe kerül. Itt találkozik vele újra gyerekkori barátja, Al, a II. világháború európai hadszínteréről sebesülten hazatért "hős", aki harctéri élményeinek hatására újraértékeli magában az őrültség és az épelméjűség fogalmát, hogy a regény végén a madár-létét feladó s éppen ezzel megőrző Madárkával együtt repüljön ki a "kakukkfészekből".

Jeffrey Eugenides - The ​Virgin Suicides
First ​published in 1993, "The Virgin Suicides" announced the arrival of a major new American novelist. In a quiet suburb of Detroit, the five Lisbon sisters--beautiful, eccentric, and obsessively watched by the neighborhood boys--commit suicide one by one over the course of a single year. As the boys observe them from afar, transfixed, they piece together the mystery of the family's fatal melancholy, in this hypnotic and unforgettable novel of adolescent love, disquiet, and death. Jeffrey Eugenides evokes the emotions of youth with haunting sensitivity and dark humor and creates a coming-of-age story unlike any of our time. Adapted into a critically acclaimed film by Sofia Coppola, "The Virgin Suicides" is a modern classic, a lyrical and timeless tale of sex and suicide that transforms and mythologizes suburban middle-American life.

Art Spiegelman - A ​teljes Maus
"Ezek ​nem emberek!" Ha ez a gyűlölettel átitatott mondat egy állam ideológiájává válik, az minden esetben világméretű tragédiához vezet. A náci Németországban a goebbelsi propaganda elhitette az emberekkel, hogy bizonyos embertársaik alsóbbrendűek, akiket el kell pusztítani. E szörnyűséges, egész Európát érintő történelmi bűntett áldozatainak állít emléket Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénye, a _Maus_. A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak. Az ő sorsukon keresztül ismerjük meg a holokauszt megrázó eseményeit és következményeit. A történet gerincét Spiegelman lengyel származású apjának magnószalagra rögzített visszaemlékezései alkotják, így a _Maus_ fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet egyben. Műfajteremtő, egyetemes érvényű irodalmi alkotás egy szégyenletes korszakról, mely nem merülhet feledésbe. Art Spiegelman képregényrajzoló, -író, szerkesztő. A _Maus_ eredetileg folytatásokban jelent meg az általa alapított Raw magazinban. Bár munkásságát a képregényes közösség már jóval előbb elismerte, a neve azután vált világszerte ismertté, hogy a _Maus_ 1992-ben - a képregény-irodalomban elsőként - Pulitzer-díjat kapott. Az eredetileg két kötetben, majd gyűjteményes formában is megjelent művet azóta több mint 30 nyelvre fordították le.

Graham Greene - A ​tiszteletbeli konzul
Graham ​Greene új regényének színhelye ismét a szerző kedvelt Dél-Amerikája: a ködös, párás, forró trópus, a poros és unalmas kisváros. A fordulatos történet szinte napi aktualitású; akár hírlapi esemény is lehetne. A főhőst, a címben szereplő tiszteletbeli angol konzult gerillák rabolják el - tévedésből, az amerikai nagykövet helyett. Noha az elkeseredett forradalmárok tudták, hogy konzul "értéke" elenyésző a nagykövetéhez képest, nincs más választásuk, mint az ő személyét felhasználni céljaikra; kikényszeríteni a tábornoktól a bebörtönzött hazafiak szabadon bocsátását. A tiszteletbeli konzul akár összegezése is lehetne Greene életművének. A forradalmárrá lett volt papban; a forradalmakban csalódott, közönyössé züllött orvosban; és a részeges, vén konzulban Greene élesen és nagy erővel megrajzolt alakokat teremt, amelyek a regény végsőkig feszített nagy jeleneteiben könnyűszerrel képesek hordozni a szerző súlyos mondanivalóját: az elnyomottak jogairól, a szeretetről és a szerelemről, az élet és a halál értelméről.

Jonathan Safran Foer - Rém ​hangosan és irtó közel
Ha ​netán az ember egy lángoló felhőkarcolóból kényszerül kiugrani, nem árt, ha aznap a madáreledeles trikóját viseli, mert akkor a madarak rászállnak, és a levegőben tartják. Ugyancsak életet menthet az olyan toronyház, amely képes liftként a földbe süllyedni, hogy még akkor is épségben le lehessen jutni a legfelső emeletéről, ha nekirepül egy utasszállító. Ha pedig mégis bekövetkezne a legrosszabb, hasznos lehet egy speciális csatornarendszer, amely a párnákból egy hatalmas víztározóba vezetné a könnyeket, mert akkor a rádióban beolvasott vízállás alapján mindenki tudná, hányan sírták álomba magukat bánatukban. Talán nem véletlen, hogy ilyen egyszerre mesébe illő és baljóslatú találmányokról ábrándozik Oskar Schell, a Rém hangosan és irtó közel kilencéves főszereplője, aki a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban veszítette el imádott édesapját. De mi mást tehetne egy szülőjének hiányával küszködő, fékezhetetlen fantáziájú kisfiú? Nos, például nagyszabású nyomozásba kezdhet: mert miután Oskar apja holmijai között egy "Black" feliratú borítékra bukkan, benne egy kulccsal, elhatározza, hogy felkeresi New York összes Black családnevű lakóját, és kideríti, miféle titkot őriz a kulcshoz tartozó zár. Jonathan Safran Foer világszerte nagy sikert aratott, generációkon átívelő regénye kreatív ötletek és fantasztikus fordulatok egyedülálló gyűjteménye - magával ragadó történet sorsfordító találkozásokról és tragikus elválásokról, szeretetről és gyászról, az elveszett gyermekkori biztonság újrateremtésének vágyáról és a felnőtt élettel járó veszteségek elkerülhetetlenségéről. JONATHAN SAFRAN FOER (sz. 1977) amerikai író. Felsőfokú tanulmányait a Princetoni Egyetemen végezte filozófia szakirányon, jelenleg a New York-i Egyetemen tanít kreatív írást.

John Irving - Árvák ​hercege
A ​20. század elején Amerikában, a kanadai határ közelében elterülő vadonban kisváros születik a semmiből. St. Cloud's létezését egy papíripari társaságnak köszönheti, amely az ipari forradalom nevében letarolja az őserdőt ezen az isten háta mögötti szegleten. Amikor aztán kivágtak minden fát, a cég odébbáll, s nem marad más hátra, csak a vasútállomás, az egykori fűrésztelep romjai, no meg az árvaház. Ezen a különös helyen kezdődik Homer Wells odisszeája. Ő az egyetlen árva, akinek sehogy sem sikerül nevelőszülőkre találnia, így sosem szakad el végleg az árvaháztól, és azt tekinti igazi otthonának. Wilbur Larch, az árvaház alapítója és orvosa, aki felelősséget érez Homer iránt, maga mellé veszi a fiút, és megtanítja mindarra, amit ő tud. Arra is, hogy a törvény tilalma ellenére miként lehet segíteni a bajba jutott fiatal vagy többé-kevésbé fiatal nőkön. Miközben igyekszik szerető családot találni minden árvának, és addig is embert faragni belőlük, ítélkezés nélkül szabadítja meg nem kívánt magzatuktól az asszonyokat. A tanítvány nem így látja a dolgot, és a két férfi útjai szétválnak. Homer Wells elhagyja az árvaházat, elszegődik egy almáskertbe, ahol megismeri a szerelmet is. Itt véget is érhetne a történet, az élet azonban nem ilyen egyszerű. Homer beleszeret legjobb barátja szerelmébe, és a sors kegyetlen fintora, hogy a háború hozza össze a szerelmeseket. Ettől még jobban összekuszáládnak a dolgok, és a legtisztább érzések is maszatosak lesznek. A történet hőseinek előbb-utóbb szembe kell nézniük önmagukkal, hogy tisztázhassák, hová is tartoznak.

William Wharton - Éjfélre ​kitisztul
1944 ​decemberében egy értelmetlen háború zavaros hadseregének legbizarrabb raja felderítő akciót hajt végre az Ardennekben. Hat amerikai zsenipalántának kellene igazi katonásdit játszani, mintegy mellesleg, a folyamatos bridzselés, sakkozás, rejtvénygyártás és egyéb intellektuális örömök közepette. Mert ezek az antikatonák, akik serdülő fejjel pottyantak bele a második világháború szörnyűségeibe, úgy akarják végigcsinálni az egészet, hogy ők maguk valójában egy pillanatra se váljanak a háború részévé. Sikerülhet-e játszó-érző-gondolkodó embernek maradni akkor, amikor ölnöd kell, amikor téged is bármikor megölhetnek, amikor egész lényedet átjárja a félelem? Ez Wharton regényének egyik izgalmas kérdése, de van jócskán másféle izgalom is. Mi a fenét akarnak azok a németek, akikkel a felderítő akció során találkoznak, s akik ahelyett, hogy lepuffantanák a kelepcébe szorult amerikaiakat, mindenféle hibbant dolgot művelnek? Gránátok helyett hógolyókkal dobálóznak, hóembert építenek, karácsonyfát állítanak, sőt még igazi karácsonyi ajándékokkal is meglepik az amikat. Eljátszadoznak az áldozatokkal, mielőtt végeznének velük? Vagy tényleg meghibbantak? Vagy ezek "jó" németek, akik nem akarnak harcolni? A különös történetet Will Knott szakaszvezető meséli el, aki nyilvánvalóan a későbbi író (és festő) William Wharton alteregója. S akárcsak első magyarul megjelent művében, a Madárkában, Wharton ebben a regényben is fantasztikus stílusérzékkel találja meg azt a vékony ösvényt, amelyen a játékos humor és a legmélyebb tragédia nem kioltja, hanem fölerősíti egymást, s így nem csupán egy újabb jó háborús regénnyel lehetünk gazdagabbak, hanem a második világháború irodalmának egyik legkeményebb és leghatásosabb háborúellenes regényével is.

Alice Walker - Kedves ​Jóisten
A ​fehér déli irodalom kulcsalakja az elpusztíthatatlan és önpusztító, metszően józan és rögeszmés, istenváró és istenkáromló, könyörületes és kegyetlen ember - gondoljunk Flannery O'Connor egyszerű georgiai hőseire, akik szenvedélyes vággyal keresik a lelki kapaszkodót, vagy Carson McCullert, Kathrine Anne Porter és Eudora Welty magányosaira, a szeretet-szerelmet szomjúhozókra, az önámítókra és a magukat kifejezni nem tudókra. Nem véletlenül ők a színes bőrű Alice Walker fehér példaképei. Walker 1944-ben, a georgiai Eatontonban született, nyolcgyerekes szegény családban. Mint ízig-vérig déli író, érzi, tudja, hogy a déli ember nem véletlenül olyan, amilyennek az irodalom ábrázolja. Nála azonban a déli típus a feketeközösség világában jelenik meg - s többnyire asszony. "Csak nézd meg magad - vágja a Kedves Jóisten hősnőjének fejéhez a férje. - Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy." És Celie, akinek fejlődését tizennégy esztendős korától egy emberöltőn át kísérjük figyelemmel, s aki hosszú-hosszú éveken át csak Istenhez írhatta leveleit, a maga embersége és két szeretett asszony segítsége révén mégis megáll a lábán, és szembefordul a sokszoros átokkal: "Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet, hogy főzni se tudok... De itt vagyok." Keresetlen egyszerűségében felemelő, mozgósító mű Alice Walker regénye, amelyből Steven Spielberg készített nagy sikerű filmet.

Yann Martel - Pi ​élete
Pi ​Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét - Piscine Molitor - egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: π=3,14. Az is furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert nem jövedelmező - a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel - valamint egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna - és egy bengáli tigris! Kezdetét veszi a jámbor, vallásos és vegetáriánus Pi több mint kétszáz napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon mennyi és miféle leleményességre van szükség ahhoz, hogy egy kamasz gyerek meg egy két és fél mázsás tigris kialakítson valamiféle békés egymás mellett élést? S ha ez sikerül is, honnan és hogyan szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át? Egyáltalán: mivel telhet ilyen hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt tengeren? Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép ésszel az ilyesmit? A Spanyolországban született, Kanadában élő Yann Martel egy csapásra világhírű lett ezzel a lebilincselően izgalmas és fájdalmasan szép könyvvel, amellyel elnyerte a Booker-díjat is.

Sam Savage - Firmino
Firmino ​è la voce di tutti quelli che considerano la lettura e la fantasia il cibo più prezioso per l'anima. Un magico racconto dickensiano nero, divertente e malinconico sul potere di redenzione della Letteratura. La storia del topo Firmino che si ciba di libri per non morire di fame ha incantato i lettori di tutto il mondo, che lo hanno eletto il simbolo di quella figura emarginata, ma ostinata, che è il lettore di romanzi nella nostra società.

Cormac McCarthy - Az ​út
Az ​út, amit üszkös romok és rothadó tetemek szegélyeznek. Az út, amin éhes útonállók hordái és tébolyult koldusok portyáznak. A semmibe tart. Az út, amin egy apa és a fia halad... A fekete égből por és hamu hullik a hideg földre, a fény, az élet és az értelem kiveszett a világból. A fiú sosemvolt gyermekkorának játékait rejtegeti a rongyos pokróca alatt. Az apa egy pisztolyt, két golyóval, hogy bármikor véget vethessen a szenvedésüknek. McCarthy lecsupaszított világában az emberi lét alapvető kérdéseinek súlyával szembesülünk. Van-e helye a túlélés puszta ösztönén túl a szeretetnek és az egymás iránt érzett felelősségnek? Van-e értelme az elviselhetetlen körülmények ellenére reménykedni egy jobb jövő létezésében? És végül lesz-e erőnk nem fölfalni egymást?

Edward P. Jones - Az ​ismeretlen világ
Edward ​P. Jones nagyszabású, Pulitzer-díjas regénye megjelenésekor a legnagyobb szenzációt az keltette, hogy sokan – feketék is – ebből tudták meg: nemcsak fehér emberek lehettek és voltak egykor rabszolgatartók, hanem fekete bőrűek is. A regény egyik főszereplőjének, a később rabszolga munkafelügyelővé avanzsált Mózesnek is kellett hozzá két hét, hogy megeméssze: senki nem járatja vele a bolondját, annyi fehér gazda után ezúttal tényleg egy nálánál két árnyalattal sötétebb fekete ember tulajdona lett, ő is, de még az árnyéka is. Az adásvétel utáni első hetekben egyre az járt Mózes fejében, hogy eleve fura világ az, ami őt a fehér ember rabszolgájává tette, de az Úr aztán tényleg a feje tetejére állította ezt a világot azzal, hogy egy fekete birtokolja a saját fajtáját. Egyáltalán, törődik még ilyesmivel odafenn az Úr? Ez a tény persze aligha adhat felmentést a fehérek olykor emberhez méltatlan viselkedésére, a „niggerekkel” szembeni kegyetlen bánásmódra. Már csak azért sem, mert a fekete rabszolgatartók száma eleve elenyésző volt a fehérekéhez képest, ráadásul a szabaddá lett feketék sokszor csupán saját feleségüket, testvérüket, gyerekeiket vették meg rabszolgaként, hogy ne lehessen mások tulajdonába adni őket, s velük természetesen családtagként is bántak. Noha Mózes nem volt a rokona, új, fekete gazdájának, Henry Townsend ültetvényesnek fehér pártfogója kezdő lökése kellett ahhoz, hogy a mindaddig szinte barátként kezelt Mózesnek lekeverje az első pofont. Az sem véletlen, hogy amennyire az emberek emlékeztek, Manchester megye börtönében nem fordult elő színes ember. A rabszolga által elkövetett bűntettek és kihágások zömét ugyanis maga a gazda torolta meg, a szabadok meg igyekeztek nem csinálni semmi olyasmit, ami miatt törvényesen rács mögé kerülhettek volna. Tudták, milyen bizonytalan az életük; tudták, hogy rabszolgák ők most is, csak más néven. Minden tapasztalatuk arról szólt, hogy bőrük színe meghatározza a sorsukat, még ha időközben szabadokká váltak is. Mózes a jelképe annak, hogy mit művelt emberi lényekkel a rabszolgaság. Mert valamit mindenkivel tett. Az egyik a Bibliához menekült, a másik megtagadta Istent. Volt, aki felülemelkedett egyéni szerencsétlen sorsán, és magához ölelte az emberiséget, és volt, aki behódolt a fehéreknek, és örökre magányos maradt. Még olyan is akadt, aki fehér bőre ellenére egész életében színesnek vallotta magát. Róluk szól ez a szokatlanul szép könyv.

Irwin Shaw - Oroszlánkölykök
Irwin ​Shaw nevét az Oroszlánkölykök című regénye nyomán ismerte meg a világ. A háborúban önkéntesként részt vett író három katona - egy német náci, egy amerikai értelmiségi és egy üldözött zsidó - párhuzamos élettörténetén keresztül mutatja be a szövetségesek nyugati hadműveleteit, az amerikai hadigépezet működését és a partraszállás drámaian izgalmas óráit.

Pierre Boulle - Híd ​a Kwai folyón
Boulle ​Avignonban született és Párizsban halt meg. Mérnökként Malajziában dolgozott, szakterülete a kaucsuk volt. A második világháború alatt Indokínában harcolt a japánok ellen, egyes források szerint kém volt, majd letartóztatták, és a hadifogságból megszökve a brit hadseregben szolgált. A háború után visszatért eredeti munkájához, ültetvényeken dolgozott, később Kamerunban élt, majd visszatért Párizsba. Első könyve (William Conrad) 1950-ben jelent meg, az utolsó (A nous deux, Satan!) 1992-ben. Háborús élményeit az 1952-ben kiadásra kerülő Híd a Kwai folyón c. regényében dolgozta fel. A kötet filmfeldolgozása meghozta a világhírnevet az írónak. Az 1957-ben bemutatott angol-amerikai kooprodukciót David Lean rendezte, és a nyolc jelölésből végül hét Oscar-díjjal jutalmazták a Kanchanaburi folyón, Thaiföld és Burma között átívelő híd építésének drámai történetét. A mainstream irodalom művelése mellett Boulle-t tudományos-fantasztikus témák is foglalkoztatták, és hamarosan a francia sci-fi egyik legnagyobb egyéniségévé vált. 1963-ban jelent meg a Majmok bolygója (La planete des singes) c. regénye, mely szintén nem kerülhette el a megfilmesítést. Franklin J. Schaffner a Planet of the Apes címmel 1968-ban vitte vászonra az izgalmas történetet, melyet egy évvel később egy Oscar-díjjal jutalmaztak.

Arthur Golden - Egy ​gésa emlékiratai
Elbűvölő, ​lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot, csak kétségbeesést és vívódást.