Kafka ​macskái

Závada Pál - Idegen ​testünk
Egy ​pesti fényképész-műteremben 1940 szeptemberében összegyűlnek a háziasszony, Weiner Janka rokoni, szerelmi és baráti vonzáskörének legfontosabb alakjai - divatáru-boltos unokanővére, papnövendék öccse meg a régi társak, a katonadiplomata, a költőjelölt, az újságírók, a barátnők -, sváb, magyar, zsidó és félzsidó magyarok. Izgalomban tartja őket az erdélyi országgyarapítás csakúgy, mint a fajvédelmi törvény - miközben konokul, lázasan vagy reménytelenül szeretik egymást. Závada Pál színpadra állítja őket egyetlen éjszakára, hogy föltárja, honnan jöttek, s hogy bevilágítson a jövőjükbe: Mivé lesznek, mire a háború véget ér? Hőseinek sorsán keresztül próbálja megérteni, mit okoznak a szellem, a test és a lélek mélyén a XX. századi életbe vágó élmények és traumák. Hogyan válnak idegenné és leszakítandóvá az olyan nemzet-testrészek és ország-darabok, mint maga a magyar zsidóság vagy az alig-visszacsatolt területek? Mit jelent a háborús országveszejtés, miként csap le már az új önkény - és hogy virulhatnak ki folyton az észjárás szégyenletes hagyományai? Az _Idegen testünk_ talán a legmegrázóbb Závada-regény. Közelről érint, provokál.

Kertész Ákos - Zakariás
A ​másnaposság gyalázatos állapot. De az alkohol utáni másnaposság még elíziumi érzet ahhoz képest, amit a hitének, illúzióinak, utópiáinak mámorából józanodó ember érez. Zakariás Gézának a katzenjammer mindkét formájából bőségesen kijutott: a fizikaiból és a szellemiből egyaránt. Itt áll kiürülve, hitek, utópiák nélkül, jövő nélkül, s hogy túl az ötvenen azt sem tudja, holnap mit eszik, hol hajtja álomra a fejét, az már szinte mellékes, bagatell. Zakariásnak csak a tartása maradt, de azt nem adja föl. Mert a tartás maga az ember. És az élet a halálig tart. Zakariás sorsa az elmúlt ötven év Magyarországában történelem is. Helyzeténél fogva sokfelé kötődik, de egészen sehová sem tartozik. Mert egyszerre polgár és proletár, munkás és művész-értelmiségi, mert zsidónak magyar és magyarnak zsidó és mindkettőnek katolikus, de katolikusnak ateista és hívőnek oly keserű, illúziót, sőt jövőjét vesztett ember, aki már csak arra képes, hogy talpon maradjon, mert az ember addig ember, amíg föl bír tápászkodni. Zakariás pedig, bár nem is remél semmit, ember akar maradni. És ez tébolyodott századunkban nem is kevés.

Fenákel Judit - A ​fénykép hátoldala
Két ​család, egy évszázad. Két magyar család, egy magyar évszázad. Két magyar zsidó család és egy nem zsidó magyar évszázad. Fenákel Judit most sem történelmi művet írt. Valódi regényt vehetünk a kezünkbe, a szereplők személyiségének titkáig hatoló művet. A szerző minden eseményt egy család történetével mesél el, a hőseivel megtörténik a történelem. Ők egyszerűen élni szeretnének, családot alapítani, megünnepelni az ünnepeket és végigdolgozni a hétköznapokat. A súlyos mondandó ellenére sem nehéz olvasmány ez a könyv, mert humorral, öniróniával és sok szeretettel íródott.

Polgár Lea - A ​damaszkuszi mester
A ​regény egy csodálatos klezmerhegedű "élő" vándorlását, történetét és sorsát beszéli el a XX. századi Magyarországon és a világon. A hegedű a történet kezdetén néma. Ettől maga a hegedű "szenved" a legjobban, hiszen ez a hangszer érez, sőt lelke van. Hangja azonban - legalábbis ekkor - nincsen. Az elbeszélés kerete a kelet-európai zsidó revival folyamata a kétezres évek Budapestjén. A világírű hegedűművész, a csaknem nyolcvanéves Zigenheim Jakab Junior fél évszázados bolyongás után hazatér Magyarországra örökségével, a csodálatos klezmerhegedűvel. A hegedű, amely csak annál szólal meg, akit gazdájának választ, a második világháború óta néma, Zigenheim Junior mégis több évtizeden át őrzi különös örökségét, mert küldetésének érzi, hogy a megfelelő időben továbbadja a hangszert valakinek, aki arra alkalmas. Az "örököst" a fiatal budapesti zsidó lány, Ritter Beka személyében találja meg, aki nem régiben elhunyt apját gyászolja.

Vámos Miklós - Apák ​könyve
Az ​"Apák könyve" ...családhistória is. Sok-sok apa vonul fel benne, ám nem mint Esterházynál "egynevűsítve", hanem megannyi külön-külön történet külön-külön alakjaként. Tizenkét nemzedékről szól, tizenkét prizmán áttörve ugyannak a "nemzettségnek" (ugyanannak?) a históriája, a fejezetek sora mintegy háromszáz évnyi magyar történelmet, itteni sorsot, jelleget vesz elő s elő; az író fájlalja, hogy végződésével a könyv már nem az övé, holott ő maga is folytatódik, az élet is. Ami főleg izgatott: mitől regény itt a regény? Valóban a történelem írja e történetet, ez nagy hűség, s ennek áldoz-ajándékoz a nyelvezet is. S valóban elkapható a szál, a sodrata-jellege, és ekkor innen várjuk a fordulatokat. Nem a főszereplők "aktívumából". Késélen alakítják s szenvedik el ők a dolgokat. Persze, történeti hitele van csaknem mindennek. De - az én mércém szerint - azért annyira jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne. Persze, legyinthet valaki e mániámra: legyen a regény igenis minél inkább kitalációs hatású. Világos, hogy egy ilyen regényre elszánt írónak nagy büszkesége a historikus hitel. Ellenben megismétlem: a sikert az adja igazából, hogy a dolog, részleteiben is, jól van kitalálva. Nagyon nem akaródzna nekem Vámos regényét akár az apakönyvek sorába begyömöszölni, azaz helyét kisaccolni. A későbbi korok döntik el némely könyvek valódi jelentőségét, és Vámost népszerűségének tehertétele kétségkívül sokféleképp nyomja. Ha nem a magyarról lenne szó, akkor is így mondanám: nem igazán "normális" az erre-normás közfelfogás." (Tandori Dezső)

Tóth Krisztina - Akvárium
Ebben ​a regényben mindenki árva. A negyvenes évek végén örökbefogadott kislány, a nevelőszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismerőse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhető állapotnak. Ezek az emberek egy lepusztult, málló vakolatú, főzelékszagú gangon tengetik küzdelmes életüket, karnyújtásnyira a nyomortól, fényévekre a normálisnak gondolt léttől. Mégis, az elfojtott érzelmek és indulatok olykor-olykor feltörnek, és ezek a kitörési pontok sorsfordító pillanatokat eredményeznek. Ez a nyomasztó és szűk, de egyben átlátszó világ maga az akvárium. Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, ,,hétköznapi katarzissal" tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erősen befolyásoló szakaszát.

Salamon Pál - A ​menyegző
Salamon ​Pál új, önéletrajzi ihletésű regényének, a Menyegzőnek többrétegű cselekménye a XX. század nagy kataklizmáin vezeti át olvasóját. A történet egy tizenhárom éves zsidó fiúnak és egy tizennégy éves keresztény lánynak az ismert történelem legsötétebb napjaiban fellobbanó szerelméről szól. Az árván maradt fiút a lány családja rejtegeti, de az üldözők rátalálnak és elhurcolják. A kislány utánaszökik. Eszter és Gyuri együtt teszik meg a végzetes vonatutat a koncentrációs táborig, ahol elválasztják őket egymástól, de hat nap alatt kivirágzott szerelmük segít, hogy életben maradjanak. A táborban ismerkedik meg a fiú a Tanár úrral, akitől megtanulja, hogy a halál előszobájában is lehet egyenes derékkal járni. Ő hagyja a fiúra örökül a kérdést: miért a gyűlölet, a pusztítás az emberi cselekedetek legfőbb mozgatórugója? Salamon Pált az 1994-ben megjelent, nagysikerű A Sorel ház című regényéből már jól ismeri a magyar olvasó. Prózai korunkban rendkívüli képességgel elegyíti az iróniát a magas hőfokú líraisággal; a cselekmény gyors vágásokkal, lendületesen bontakozik ki keze alatt.

Dalos György - Előtörténetek
A ​nagypapa 1914. július 24-én kézhez kapja behívóját - "az asszonyi kéz pedig - biztos, ami biztos - gyöngéd szigorral nyakig gombolja a hadbavonuló kabátját, hogy ha már el kell válni, ha már az ember nem maradhat ember, akkor legalább ne kapjon légcsőhurutot". ... "Engem a büszkék gőgösen kerülnek:/benn szürkéllek a milliók sorában,/akik csak élnek, dolgoznak, kidőlnek" - "vallja" az apa, a dilettáns versfaragó, Ivor Andor (1906-1945); inkább érezvén, mint tudván, "hogy a vállalás - kisembernek maradni - nehezen megvalósítható". ... "»Elment a jampi este csörögni/Mindenki rajta kezdett röhögni/Úgy állt a csőnadrágja mint egy kályhacső/Nyakkendőjén egy meztelen nő.« Ez a jampi nagy eséllyel versengett a lelkemért Gábor diákkal, Rákóczi hadnagyával, a Pál utcai fiúkkal, sőt még Ványával, az ezred fiával is" - jellegzetes helyzetkép az unoka, a fiú gyermekkorából. ... A fiatalember 1962 augusztusában három bőrönddel, nagymama intelmeivel és barátai figyelmeztetésével indul útnak Moszkvába. "Te most benne élsz a tűzben, amit odakint szítanak, és amelyből nekünk is kijut egy-két kalória.

Salamon Pál - Ábrahám ​fiai
A ​Sorel ház szerzőjének legújabb könyve! Zakariás a bibliai korban elkövetett rossz jóra fordítását kutatja, miközben sorsajándékba égig érő szerelmet kap. És végül és végre Ábrahám két fia ott állt atyjuk színe előtt. Pontosabban megilletődve imbolyogtak a hatalmas öregemberrel szemben, akit szelleme nagysága ültében is környezete fölé magasított. Bár már sokszor találkoztak atyjukkal - és olykor felemelőnek alig mondható helyzetekben - e sorsdöntő találkozás első pillanataiban ébredtek tudatára, kinek a fiai is ők. Restelkedésükben egyszerre hajtották le a fejüket, amiatt, hogy ilyen világosan ezt csak most érzik át. Ezt a felismerésüket a jelenet megrendezése is segítette. Hiszen a fiúk és, viselkedéséből ítélve, az atya is érezte, hogy történelmi fontosságú jelenet következik. Pedig ritkán történik, hogy bármely jelenet résztvevői a történés idején tudatában legyenek az esemény fontosságának. Ezúttal azonban a három résztvevő számára nyilvánvaló volt, hogy a rendezést az a Láthatatlan vállalta magára, akit éppen Ábrahám fedezett és mutatott fel az emberek számára.

Schein Gábor - Mordecháj ​könyve
„Az ​igazságnak természete, hogy győzzön; a gonoszságé, hogy elbukjék. Mindaz, ami az erkölcsi világrend útjában áll, eltűnik, minden csoda vagy rendkívüli beavatkozás nélkül is. Ezért nem említi a könyv Isten nevét egyszer sem.” Schein Gábor első prózakötete a bibliai Eszter könyvének újraolvasásán és -írásán keresztül egy 20. századi zsidó család sorstörténetét beszéli el.

Márton László - Hamis ​tanú
Márton ​László új regénye az 1882-es tiszaeszlári vérvádról és az akkori Magyarországról szóló groteszk mese, melyben a szerző a tőle megszokott szatirikus humorral és összefüggések sűrű hálójával mutatja meg, mi történik, ha egy ország a józan ész helyett a babonát, a megújulás helyett a maradiságot választja.

Arnaldur Indriðason - Rókalyuk
Erlendur ​felügyelő visszatér gyermekkora színhelyére, a Keleti Fjordvidékre, és egykori szülőházának romjai között üt tanyát. Feltett szándéka, hogy végére jár a családja életét gyökeresen megváltoztató múltbeli tragédiának: nyolcéves öccse, Beggi eltűnésének. Egy másik régi eltűnési ügy is nagyon foglalkoztatja. 1942-ben egy hóviharban nyoma veszett egy Matthildur nevű fiatalasszonynak. A falusi pletyka hazugságokról, megcsalásról és bosszúról duruzsolt. Amikor Erlendur elkezd a nő eltűnésének végzetes éjszakája felől kérdezősködni, elvesztett testvérével kapcsolatban is új gyanú támad benne. Vajon sikerül a felügyelőnek megoldania az évtizedekkel ezelőtti eltűnési eseteket? Vagy az erők, amelyek igyekeznek meggátolni a nyomozását, hatalmasabbnak bizonyulnak nála?

Gárdos Péter - Hajnali ​láz
Egy ​levélköteg 60 éven át várta, hogy a szekrény mélyéről előkerülve megmutassa, mit jelent az újrakezdés, a kitartás, az élni akarás és a határtalan szerelem. "Szüleim, Miklós és Lili hat hónapon át, 1945 szeptemberétől 1946 februárjáig leveleztek, mielőtt Stockholmban összeházasodtak volna. A levelek létezéséről ötven évig nem tudtam. Azután Apám halála után Anyám, szinte mellékesen, két formás levélköteget nyújtott át, búzakék és skarlátszínű selyemszalaggal összekötve. A történettel hosszú ideig képtelen voltam foglalkozni - aztán tíz évvel később megírtam a regény első változatát, s ezzel párhuzamosan elkészült a film forgatókönyve is. Abban a kivételes szerencsében részesültem, hogy írhattam is, rendezhettem is szüleim szerelmének történetét." Gárdos Péter Svédország, 1945. A huszonöt éves Miklós Bergen-Belsen koncentrációs táborából a svédországi Gotland szigetére szállítják. Aztán a rehabilitációs kórházban ismét halálra ítélik: svéd orvosa hat hónapot ad neki. De Miklós hadat üzen a sorsnak, és levelet ír száztizenhét szintén Svédországban ápolt magyar lánynak azzal a céllal, hogy egyiküket feleségül veszi. Hamarosan rátalál az igazira: mint aki megtáltosodott, úgy ragadja magával a tizenkilenc éves Lilit bűbájos soraival, lehengerlő stílusával. A Hajnali láz az élet szerelmes regénye, amelyet magyarországi megjelenése után a világ legfontosabb könyvkiadói is felfedeztek. A Publishers Weekly és a Booktrade a 2015-ös Londoni Könyvvásár legfontosabb könyvének tartotta, a világ vezető kiadói versengtek érte. Az elmúlt években szinte valamennyi európai országban megjelent, de már Tajvanon, Brazíliában, Kínában, Izraelben és Dél-Koreában is saját nyelven olvashatják a kötetet, mely irodalmi díjakat nyert el Londonban, Párizsban és Szentpéterváron. A könyv alapján készült film a szerző rendezésében 2015 végén került a mozikba.

Salamon Pál - A ​Sorel-ház
Boldogháza ​- Budapest - Buchenwald. Salamon Pál a Sorel család három generációjának regényes történetét meséli el. A Kárpátok varázslatos vidékére katolikusként született, de református hitre tért Sorel József svéd unokája a regény végén a családi legenda helyszínén, a Kinyilatkoztatás Tisztásán talál rá "az értelmetlen létezés értelmére". A rendkívül olvasmányos, az eleve elrendeltség misztikumát hordozó, emberi sorsokból építkező mű nem véletlenül lett világsiker. Az Izraelben és Magyarországon élő író az önmagával szembefordult emberiség aktuális kérdéseire az itt és most élő magyar olvasó számára is megtalálja a választ.

Kiss Tibor Noé - Aludnod ​kellene
Egykorvolt, ​leépült majorsági telep valahol a közelmúlt Magyarországán. A romok között néhány ember. Személyiségük lassan felszívódik, mint egy vérömleny. A térképen sincsenek rajta. Amnéziás múlt. Vak jelen. Vajon mi történhet még velük a peremen? Elég sok minden. Kiss Tibor Noé elbeszélői tehetsége ezt a végvidéket szubtilis és láthatatlan drónként pásztázza végig és deríti fel. Az Aludnod kellene mozaikrészletekből összetapadó állapotregény, aprólékos-pontos atmoszférapróza, amely a szenvedő szerkezetek és vegetatív létezésformák kétségbeesett cselekvésmintázatait, legutolsó emberi küzdelmeit kegyetlen élességgel és kíméletlen, a melankóliát sem nélkülöző iróniával írja le.

Philip Roth - Összeesküvés ​Amerika ellen
Antiszemitizmus, ​a megfélemlítés légköre, zsidóüldözés, kitelepítések, fasizálódás az 1940-es évek Amerikájában? Igen - legalábbis Philip Roth új regényében, amely a "mi lett volna, ha" jegyében vizsgálja az adott korszakot. Mi lett volna, ha 1940-ben F. D. Roosevelttel szemben Charles Augustus Lindbergh, a repüléstörténet egyik legismertebb alakja, amerikai nemzeti hős nyerte volna a választásokat? Az a Lindbergh, akinek náciszimpátiája és antiszemitizmusa nem fikció, hanem dokumentált történelmi tény? Nos, akkor ebben a képzeletbeli Amerikában felülkerekedtek volna az izolacionisták, az "európai" háborúba való beavatkozást ellenzők, a Lindbergh-adminisztráció lepaktált volna Hitlerrel, és az amerikai zsidóság, ha nem is európai sorstársaiéhoz fogható, de lelkileg és egzisztenciálisan is megnyomorító üldöztetéseket szenvedett volna el. Roth ezt a nyomasztó légkört egy érezhetően önéletrajzi elemekkel átszőtt családregényben ábrázolja A kortárs amerikai próza nagymesterének gondolatébresztő kirándulása a történelmi fikció terepén igazi meglepetést kínál az olvasónak. 1997-ben Philip Roth elnyerte a Pulitzer-díjat Amerikai pasztorál című regényével. 1998-ban átvehette a Nemzeti Művészeti Érdemrendet a Fehér Házban, 2002-ben pedig megkapta az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia legmagasabb kitüntetését, a Szépirodalmi Aranyérmet, amelyet korábban a többi közt olyan íróknak ítéltek oda, mint John Dos Passos, William Faulkner és Saul Bellow. Kétszer nyerte el a Nemzeti Könyvdíjat, a PEN/Faulkner Díjat és a Kritikusok Országos Szövetségének Díját. 2005-ben Philip Roth lett a harmadik élő amerikai író, akinek átfogó életműkiadása jelenik meg a Library of America sorozatban. A nyolc kötetből az utolsó 2013-ban fog megjelenni.

Philip Roth - A ​Portnoy-kór
,,Éjjel ​és nappal, munkahelyen és utcán harminchárom éves, de ma is úgy jár-kel a városban, hogy kocsányon lóg a szeme. Kész csoda, hogy egy taxi még nem lapította palacsintává, ahogy délidőben átkel Manhattan főútvonalain. Harminchárom éves, de ha egy lány keresztbe teszi a lábát a metró szemközti ülésén, ma is fixírozni kezdi!` Így vall magáról Alexander Portnoy, ez volna az ő gyógyíthatatlan betegsége, a Portnoy-kór. A főhős azonban egyszersmind kívülről is látja magát, és rendkívül szórakoztató módon, finom öniróniával ecseteli beteges megszállottságát. Azt mondhatnánk, hogy Woody Allenre hasonlít csak hát Philip Roth Woody Allennél sokkal korábban, még 1969-ben alkotta meg ezt a figurát. A regény olyan átütő sikert aratott, hogy a Portnoy-kór az irodalmi körökön kívül is fogalom lett; ma már orvosi szakkönyvekben is előfordul mint szakkifejezés.

Heller Ágnes - A ​"zsidókérdés" megoldhatatlansága
Heller ​Ágnes négy tanulmányt tartalmazó kötete az úgynevezett zsidókérdést feszegeti kétezer esztendő távlatában. Igyekszik a jelen kérdéseit a hosszú időtartam, a long durée perspektívájába helyezni. Ez a könyv arról szól, hogy mindig lesznek olyanok, akik zsidónak, azaz zsidónak is választják magukat.

Bárdos Pál - Keresztül-kasul ​az életen
Olvastam ​Simon Dubnovról, a híres történészről. Állítólag százéves (valójában nyolcvanvalahány, mert 1860-ban született), korában foglalták el a németek Rigát. Vérfürdőt rendeztek a zsidók közt, gyilkoltak és gyújtogattak. Az öreg történész derekáig érő ősz szakállával (tényleg a derekáig ért?) rohant, (már ahogy öreg történészek rohanni tudnak), előttünk végig az utcán, dörömbölt minden kapun. Azt kiáltozta: "Írjátok le! Mindent írjatok le, ami veletek történik!" Egy SS tiszt utolérte, és megölte. Nem lehetett nehéz dolga, előnyt adhatott a szakállas vénembernek, akinek lobogott derekáig érő ősz szakálla (tényleg a derekáig ért?) és minden zsidó lakhelyénél meg kellett állnia és bekiabálni. Senki se tudja, ki hallotta Dubnovot. Kevés tanú maradt. Különben is, a szó elszáll. Dubnov organikus nemzetszemlélete régimódi. Tizenkilencedik századi jelenség volt. Másként látjuk a világot, ennél fogva a múltat. A zseniális történész, ne kerülgessük a szót, föltehetően elavult. Kritikával kell olvasnunk, persze másféle bírálatra gondolok, mint amit az SS tiszt fölötte gyakorolt. Fő műve azért is maradt közöttünk. Azóta is halljuk "Írjátok le! Mindent írjatok le, ami veletek történik."

Gimesi Dóra - Jeli Viktória - Tasnádi István - Vészits Andrea - A ​próbák palotája
Hanna ​naplója hiába kerül vissza a barátai kezébe, mert mielőtt megtudnák belőle, pontosan hol is keressék őt térben és időben, a napló megszakad. Budapesten kétségbeesés lesz úrrá a csapaton, és közben még az országos fizikaversenyen is helyt kell állniuk a fiúknak. Hanna viszont egyre inkább belebonyolódik a tizennyolcadik századi bécsi életébe, ahol nemcsak Georg Metzler és Benedict az ő szerelméért folytatott küzdelme köti le, de a titkosrendőrség fejének is tervei vannak vele. De ha valaki hirtelen föltalálná a féreglyuktelefont, vagy Bulcsúék eljuthatnának Genfbe a CERN-be, ahol a világ legnagyobb időgépe található… talán mégis rátalálhatnának egymásra a múltban és a jelenben élők. Talán…