A ​középkori művészet világa

Ismeretlen szerző - Az ​államalapítás korának írott forrásai
Szegedi ​Középkortörténeti Könyvtár 15. Szegeden 1995-ben jelet meg A honfoglalás korának írott forrásai, ennek folytatását adja közre a Szegedi Középkorász Műhely sorozatának 15. darabja, éspedig a 955-1050 közötti időszakra vonatkozó legfontosabb ötven forrást, illetve azok szemelvényeit. Az időhatárok kijelölése nem a történettudomány periodizációját követi, inkább logikai jelleg: Szent István koronázását megelőző és követő fél évszázad tükre a kötet. A korszak okmányainak döntő többsége latin nyelven keletkezett - akad néhány görögből és egy ószlávból fordított is -, ezek időrendben sorakoznak. A forrásszövegek legrégibb keletkezésű darabja 964-es keltezésű, az utolsó már az Árpád-ház kihalása utáni korból való, 1381-ből, de valamennyi az államalapítás nagy művére vonatkozó eredeti - nem föltétlenül hiteles - információkat tartalmaz. A szerkesztő, Kristó Gyula figyelme arra is kiterjedt, hogy a dokumentumok együttese visszaadja a korszak írásbeliségének műfaji sokszínűségét, vagyis a honfoglalás időszakára szinte kizárólag jellemző elbeszélő források után immár megjelentek az oklevelek, a levelek, a törvényszövegek is. A korábbi periódushoz képest az is számottevő újdonság, hogy az államalapításról már nem csupán idegen eredet és nézőpontú - azaz külföldi - források szólnak, de keletkezésűek is, ezek zöme teljes szövegükben tanulmányozható. ; Bibliográfiai tájékoztató és rövidítésjegyzék vezeti be a kötetet; ezután vonul föl a félszáz dokumentum; ezeket hosszabb-rövidebb, a szerzőre, a szövegre és a szöveghagyományra vonatkozó, dőlt betűs magyarázat, illetve velős tartalomismertetés (de nem regeszta) vezet be; az annotáció után áll a forrás magyar fordítása, melyet lábjegyzetek kísérnek. Valamennyi szemelvény tartalmának középpontjában a magyar vonatkozások állnak, de a textus kiemelése olyan módon történt, hogy a részletből a forrás egészének jellegére lehet következtetni. A szemelvények között számos ismert, a történelmi olvasókönyvekben sűrűn előforduló van (pl. Szent István, Szent Imre, Szent Gellért legendái, Anonymus gestája stb.), a legtöbb azonban inkább szakemberek, történészhallgatók számára összeállított kiadványokban volt eddig hozzáférhető. - A forráskiadvány nagyobb történelmi gyűjtemények prézensz állományaiban helyezendő el.

Sain Márton - Nincs ​királyi út!
Szeretném ​mindjárt az első pillanatban kiábrándítani vagy megvi­gasztalni a kedves olvasót - kit hogyan. Aki ettől a könyvtől kor­szakalkotóan új tudománytörténeti felfedezéseket vár, az csalódni fog. Aki azt hiszi, hogy ez a könyv egy nagy matematikus munkája érthetetlen szak-tolvaj-nyelven, és a szerző magához méltónak sem tartja az elemi ismeretekkel való foglalkozást, az szintén csalatkoz­ni fog. A könyv összeállításánál legfőbb célul azt tűztem ki, hogy a matematikatörténet felfedezéseit, tehát magát a matematikát - amennyire ez lehetséges - közel hozzam az olvasóhoz. Tegyem pedig mindezt történelmi keretben egyrészt azért, hogy szembeszö­kő legyen a matematikai gondolkozásnak és eredményeknek a ma eléggé meg nem becsült kulturális értéke, másrészt azért, mert sze­retném az érdeklődést felébreszteni egy nagyon szellemes tudomány és annak története iránt. Sok igen értékes tudománytörténeti mű éppen mert rendszerint azokat az illető tudomány tudósai írták, csak a kiválasztottak számára élvezhető. Ezt a könyvet azonban elsősorban nem a matematikát művelő tudósoknak szántam, ha­nem a matematika iránt érdeklődő és ezen a területen legalább kö­zépiskolás műveltséggel rendelkező olvasóknak. Az viszont termé­szetes, hogy külön öröm számomra, ha az előzetes figyelmeztetés ellenére tudós matematikusok is kézbe veszik.

Kristó Gyula - Magyarország ​története 895-1301
A ​kötet nem csupán - címének megfelelően - Magyarország 895-1301 közti történetét tekinti át, hanem előzményként felvázolja a Kárpát-medence és a magyarság 895 előtti historiáját is. Ilyen módon a 14. Század elejéig összefoglaló képet ad a kárpát-medencei térségről, a magyarságról, illetve Magyarországról. A munka monografikus jellegű: egyaránt tárgyalja a gazdasági, a társadalmi, a politikai és a műveltségi viszonyokat. A magyarság korai történetének sorsfordító mozzanatai, eseményei között olvashatunk itt a nép eredetéről, a honfoglalásról, a kalandozásokról, az állam kialakulásáról, a trónharcokról és pártküzdelmekről, a tatárjárásról és a tartományuraságról. Megelevenednek a könyv lapjain azok az erőfeszítések, amelyek a fennmaradásért, a regionális hatalmi szerepkör elnyeréséért, a modernizáció meggyökereztetéséért, az Európa fejlettebb feléhez való illeszkedés megvalósításáért történtek. A nagy formátumú uralkodók (Szent István, Szent László, Kálmán, III. Béla, II. András, IV. Béla) mellett természetesen más királyokról is szó esik, ugyanakkor az egész társadalom (világiak és egyháziak) széles panorámáját kapjuk, bepillanthatunk a mindennapok életébe, kirajzolódnak az elit kultúra kontúrjai. A kötet használatát különféle mellékletek (térképek, bibliográfia, kutatástörténeti áttekintés, genealógiai összeállítás, időrendi táblázat) könnyítik meg.

Ismeretlen szerző - A ​honfoglalás korának írott forrásai
A ​kötet mintegy 70, eredetileg arab, perzsa, török, görög, szláv, latin és magyar nyelven írt, a 830-950-es évekre vonatkozó forrás magyar szövegét tartalmazza gazdag magyarázó jegyzetanyaggal együtt.

Szűcs Jenő - Az ​utolsó Árpádok
"Szűcs ​monográfiája a 20. századi történetírás egyedülálló teljesítménye. Érdemét nem pusztán abban kell látni, hogy szerteágazó tematikájának minden területén merőben új kutatási eredményeket tartalmaz, noha publikálását önmagában ez is indokolná. Nem is csak abban, hogy okfejtése ezúttal ismét adekvát stiláris eszközökkel párosul, s a modorosságot levetkőzve sikerült megtalálnia korábbi, keresetlen hangját. Alighanem mindezeknél is fontosabb maga a minta, amelyet szolgáltat: íme, így fest egy történelmi korszak monografikus feldolgozása, ha szakavatott tudós a tudomány legkorszerűbb eszközeivel végzi el. Ez az a mérce, amelyet azoknak, akiket a sors hasonló feladat elé állít, kívánatos lesz majd elérniük, vagy ha ez nem sikerül, legalább meg kell próbálniuk megközelíteni. Nem lesz könnyű dolguk" ¯ írja Engel Pál szerkesztői előszavában.

Kristó Gyula - Makk Ferenc - A ​kilencedik és a tizedik század története
A ​Magyar Századok a Millenniumra készült, és csupán az utolsó ezer év történetét tartalmazta. Felmerült azonban az igény a teljes összefoglaló magyar történetre, és a két kiváló történész vállalta, hogy közérthető formában, mégis tudományos igényességgel megírja sok vitát kiváltott előtörténetünket.

Kristó Gyula - A ​tizenegyedik század története
A ​11. század Magyarország történetében új minőséget hozott. Létrejött a királyság, elterjedt a kereszténység, visszaszorulóban volt a nomadizmus. A 10. században úgyszólván még csak keleti értékeket felmutató ország immár a nyugatihoz igyekezett igazodni. A 11. században a hovatartozás kérdése lényegében eldőlt. A királyi hatalom, az egyház és a mögéjük felsorakozó elit határozottan a nyugat felé kormányozta az ország hajóját. A tét nagy volt. Egy népnek kellett feladnia korábban megszokott életmódját, hitét. A többség elvesztette létbiztonságát, féltve őrzött szabadságát, a világról alkotott képét. A jövő sikerének útját vér és könny áztatta. Sőt a század folyamán még az sem látszott, hogy ez az út sikerre vezet-e majd. Súlyos belháborúk, áldozatokat követelő lázadások és véres trónviszályok dúlták az országot. Nemegyszer a frissen megszületett királyság nehezen biztosított függetlensége is veszélybe került. A királyság azonban mindezek ellenére gazdagodott, erősödött. A népesség gyarapodott, az állami közigazgatás és az egyházi szervezet tovább épült. Oldódott az ország elszigeteltsége. A keresztény világ magához ölelte Magyarországot. Az ország sem maradt adós: a hit befogadásával kiterjesztette Róma befolyását. A külkapcsolatok tágultak. Magyarországon át vezetett a legfontosabb transzeurópai útvonal. Otthonra talált a magyar szó, hódító útjára indult az írás, a szellemi alkotómunka. Ha egy nyugati a 11. században Magyarországra érkezett, nyilván nem érezte igazán otthon magát, de talán már nem kerítette hatalmába a teljes idegenség érzése. Magyarország már kilépett a kelet világából, de még nem érkezett meg nyugatra. Úton volt oda, de ez az út igen hosszúnak bizonyult.

Ismeretlen szerző - A ​középkori élet
Könyvünk ​dokumentumai a X-XIII. század életének szinte minden területére rávilágítanak. Megismerjük a királyok, lovagok, szerzetesek, a városi polgárok és szegénység életét, a falusi parasztok gonddal, munkával terhelt hétköznapjait. A szemelvényekből tudomást szerzünk a szokásokról, hatalmon lévők és elnyomottak életformájáról, öltözködésről, táplálkozásról, s az élet számos más viszonylatáról. Az így kialakuló kép sokoldalú és egyben hiteles tájékoztatást ad az olvasónak. Kulcsár Zsuzsanna a középkor történetének ismert kutatója, magyaráatai jól egészítik ki a szemelvények anyagát.

Ismeretlen szerző - A ​görög művészet világa I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Magyar ​történeti szöveggyűjtemény 1000- 1526
A ​szöveggyűjtemény a Lederer Emma által szerkesztett, 1964-ben megjelent hasonló vállalkozás felelevenítése, de természetesen figyelmebe veszi az 1000 és 1526 közti korszakkal foglalkozó magyar történetírásban végbement fejlődést. Ennek megfelelően a korábban szinte kizárólagosan figyelemre méltatott társadalom- és gazdaságtörténet mellett a korszak muvelődésének egyes fontosabb kérdései is megfelelő terjedelemben helyet kapnak, sőt az elmúlt évtizedekben kissé "lenézett" eseménytörténet is szerepet kap

Ismeretlen szerző - Magyar ​utazási irodalom, 15-18. század
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

I. Mátyás - Mátyás ​király levelei 1460-1490
Esemény ​volt hajdan a levél, nem is lehetett más, mint ritka madár. Főrendiek írásával futár nyargalt, kisebb urakéval küldönc loholt, egyszerűbb emberek búját-örömét alkalmi postások iszákjában hordta hátán a papír, míg végre odaért, ahol megszólalt a betű. Rangja volt a levélnek. Látott, érzett, ítélt mások szemével is, bepillantást nyújtott a világ-labirintus távoli járataiba, a tollat tartó kezet megremegtető gondolatokba, lelkek lángjába-füstjébe, országrengésbe, szívverésbe. Bámulatos erejű volt az árkus - hiszen ívet jelent - egy vagy több ember között. Súlyos igék, látható szavak ívelhettek át benne messzi partra. Önmagának egy darabkáját küldte vele, aki írta, s a betűszárnyon érkezett szó részévé lett annak, aki befogadta. A Magyar Levelestár kötetei múltunk leghitelesebb dokumentumaival, levéltárak rejtett kincseivel ismertetik meg az olvasót. A korábbi századok gondolataihoz, szokásaihoz, sorsfordító eseményeihez úgy juthatunk a legközelebb, ha elolvassuk az élmény frissességét, a születő gondolat elevenségét megőrző leveleket. Sorozatunkban közkinccsé tesszük régmúlt korok jelentős magyar személyiségeinek és a hétköznapok egyszerű embereinek levélre bízott közlendőit, és így, a levéltitok megsértése nélkül, mi is címzettek lehetünk.

Cholnoky Jenő - Kőrösi ​Csoma Sándor
Csodálatos ​emberről szól ez a könyv. A szentek elmondó igénytelensége és fanatikus lelkesültsége egyesül benne s olyan kényes lelkiismeretesség és szerénység, amilyennek nem találjuk párját a tudományok történetében. Határtalan szerénysége az oka, hogy olyan keveset tudunk róla. Sohasem kérkedett hőstetteivel, szenvedéseivel, a veszedelmekkel, amelyekben sikerült keresztülvergődnie. Ezért nagyon nehéz az életrajzát megírni. Amit tudunk róla, az legnagyobbrészt össze van foglalva Duka Tivadar: »Körösi Csoma Sándor dolgozatai« című művében, a reá vonatkozó levelek, írások a M. Tudományos Akadémiában vannak elhelyezve, abban a nagy faliszekrényben, amelyet szintén Duka Tivadar ajándékozott az Akadémiának. Amit eddig sikerült összegyűjteni, az elegendő arra, hogy ennek a csodálatos embernek jelleméről és munkásságáról kellő fogalmat szerezhessünk, ami még előkerülhet, az már a lényegen nem változtat. Ennek a könyvnek nem is az a feladata, hogy új adatokkal szolgáljon a bámulatos utazáshoz és eredményekhez, hanem hogy kellő világításba helyezze annak a fanatikus rajongásnak, annak a csodálatos utazásnak nagyszerűségét, amelyet szinte mesének gondolhatna valaki, ha nem bizonyítanák a megcáfolhatatlan tények. A magyar ember irtózik a kérkedéstől, de viszont nagyon fáj neki, ha el nem ismerik érdemeit. Nemzetünk nagy tragédiájának is egyik oka abban rejlik, hogy sohasem kérkedtünk a külföld előtt történelmünk nagyszerűségével, sohasem kérkedtünk azzal, hogy a magyar nemzet mindig a leghumánusabban gondolkozott, sohasem fitogtattuk, hogy mi a nemzetiségekkel olyan jól bántunk mindig, amihez hasonlót semmiféle más nemzet nem tud felmutatni. Emiatt a külföld nem vett tudomást minderről s ellenségeink ellentmondás nélkül terjeszthették rólunk a legalávalóbb hazugságokat. Minden igazi magyar ember ilyen szemérmes, szerény és úri gondolkozású. Ennek a magyar természetnek szinte túlzott megjelenése Körösi Csoma Sándor. Talán, ha nem lett volna ennyire kényesen szemérmes, szerény, sokkal többet érhetett volna el, talán testének ellenálló képessége is nagyobb lett volna, úgy nem ragadta volna el őt oly korán a kérlelhetetlen végzet.

Goldziher Ignác - Az ​iszlám
Goldziher ​Ignác, a nemzetközi tekintélyű iszlamológus két alapművével szerezte, ill. védte meg máig első helyét az iszlámmal foglalkozó kutatók sorában. 1881-ben született Az iszlám. Tanulmányok a mohamedán vallás köréből című összegző munkája, amelyben sokirányú - népköltészeti, irodalmi, vallástörténeti és történeti - munkáinak szintéziseként az iszlám kialakulásának és jellemzőinek máig egyedülálló földolgozását végezte el. Az 1910-ben írt és az éppen az ő korábbi művei nyomán föléledő polémiát is megválaszoló Előadások az iszlámról című munka kiterjed a korabeli mohamedán egyetemi oktatás bemutatására, az iszlám sokféle áramlatának összevetésére, együttélésük, fejlődésük sajátosságaira. Külön gondot fordít az iszlámról szóló balítéletek cáfolatára, és a tanítások lényegét összefoglaló "hagyomány" szövegrészek fordításával ízelítőt ad azok hangulatából, szelleméből. Tudományos értéken túl is érdekes, tanulságos olvasmány a kötet a mai olvasó számára: korunk "iszlám világának" megértését, szokásaik, erkölcsük, vallásuk, törvénykezésük, államalkotó elveik színes - kéziratos forrásokból, szájhagyományból, a Koránból - és színvonalas elemzésből összeálló ismeretét nyújtja

Sibylle Harksen - A ​nő a középkorban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Peter Burke - Népi ​kultúra a kora újkori Európában
„Kinek ​a kultúrája a népi kultúra? Kikből áll a nép? Népen olykor az egy országban élők összességét értették… Ennél gyakoribb azonban, hogy a fogalmat szűkebb értelemben használták. A nép jelentette az iskolázatlan embereket… Néha még ennél is tovább szűkítették a fogalom tartalmát: Herder egy helyütt azt írta, hogy „ A nép nem az az utcai csőcselék, mely sohasem dalol s alkot, csak üvölt s rombol” A felfedezők szemében a parasztok testesítették meg par exellence a népet: természetközelben éltek, idegen szokások nem rontották el őket, és mindenki másnál tovább őrizték ősi szokásaikat. Ám aki ezt állította, figyelmen kívül hagyta a kulturális és társadalmi életben lejátszódó jelentős változásokat, alábecsülte a város és a vidék, az iskolázott és a népi rétegek közötti kölcsönhatás jelentőségét. A kora újkori Európában nem létezett már tiszta, érintetlen néphagyomány, s talán soha nem is volt. Ezért is helytelen, ha a népi kultúra vizsgálatából kirekesztjük a városlakókat, legyenek azok tekintélyes kézművesek vagy a Herder-féle „csőcselék".

Julius Caesar - Iulius Caesar feljegyzései
A gall háborúról és a polgárháborúról készült FELJEGYZÉSEK szerzője, Caius Iulius Caesar a világtörténelem egyik legizgalmasabb és legellentmondásosabb egyénisége. Róma történetének fordulópontján kortársait megelőző politikai éleslátással felismerte az államformaváltás elkerülhetetlenségét – de nem számolt azzal, hogy a hagyományos köztársasági rend díszleteinek átformálása sérti az ősi római szabadság-illúziót. Ezért a figyelmetlenségéért sújtott le rá a huszonhárom tőrdöfés, és ezért maradt zseniális tervének megvalósítása a tehetségtelenebb utódra – Augustusra. A FELJEGYZÉSEK, a memoár-irodalomnak ez az évezredeken át utánzott mintaképe Caesar galliai hadjáratának és Cn. Pompeius ellen vívott küzdelmének hűvösen tárgyilagos naplója. „Caesarnak az a képessége, hogy könnyűszerrel tudott győzni, felismerhető írásmódján is” – írta róla Herder. Valóban, a FELJEGYZÉSEK nem összekapkodott hadijelentések gyűjteménye, hanem művészi igényességgel, könnyed egyszerűséggel megformált írásmű. A szenvtelen harmadik személyű elbeszélés, az elegáns stílus, a valóság részleteihez ragaszkodó aprólékos pontosság, a háborúk jogos voltának félelmetesen okos bizonygatása mögött azonban gyakran felizzik Caesar önmaga-igazolásának szenvedélye. A két „kötet” legfőbb értéke éppen ennek a világtörténelmet alakító szenvedélynek emberi hitelességében és feszültségében rejlik.

Iulius Caesar - Iulius ​Caesar feljegyzései
A ​gall háborúról és a polgárháborúról készült Feljegyzések szerzője, Caius Iulius Caesar a világtörténelem egyik legizgalmasabb és legellentmondásosabb egyénisége. Róma történetének fordulópontján kortársait megelőző politikai éleslátással felismerte az államformaváltás elkerülhetetlenségét - de nem számolt azzal, hogy a hagyományos köztársasági rend díszleteinek átformálása sérti az ősi római szabadság-illúziót. Ezért a figyelmetlenségéért sújtott le rá a huszonhárom tőrdöfés, és ezért maradt zseniális tervének megvalósítása a tehetségtelenebb utódra - Augustusra. A Feljegyzések, a memoár-irodalomnak ez az évezredeken át utánzott mintaképe Caesar galliai hadjáratának és Cn. Pompeius ellen vívott küzdelmének hűvösen tárgyilagos naplója. "Caesarnak az a képessége, hogy könnyűszerrel tudott győzni, felismerhető írásmódján is" - írta róla Herder. Valóban, a Feljegyzések nem összekapkodott hadijelentések gyűjteménye, hanem művészi igényességgel, könnyed egyszerűséggel megformált írásmű. A szenvtelen harmadik személyű elbeszélés, az elegáns stílus, a valóság részleteihez ragaszkodó aprólékos pontosság, a háborúk jogos voltának félelmetesen okos bizonygatása mögött azonban gyakran felizzik Caesar önmaga-igazolásának szenvedélye. A két "kötet" legfőbb értéke éppen ennek a világtörténelmet alakító szenvedélynek emberi hitelességében és feszültségében rejlik.

Caius Sallustius - C. ​Sallustius Crispus összes művei
„A ​legragyogóbb római történetíró” - ahogy a nagy tanítvány, Tacitus nevezte - viharos közpálya és magánélet után jutott el oda, hogy szinte világtörténelmi távlatból szemlélődve gondolkozzék a római köztársaság bukásának és egyeduralom felé haladásának okain és tanulságain. Ez a szemlélődés a Julius Caesar meggyilkolását követő néhány évben kapott irodalmi formát két teljesen fennmaradt főművében, a Catilina-összeesküvés és a Jugurtha-háború történetében, valamint a befejezetlenül maradt, csak részleteiben ismert Korunk történetében. A két kis munka, amely Sallustius helyét a világirodalomban kijelölte, csak a legáltalánosabb értelemben sorolható a történetírás műfajába. Szerzőjük szándékai között a megtörtént dolgok emlékezetének megörökítése távolról sem volt a leglényegesebb. A római történelemnek néhány évtizeddel korábbi és viszonylag jelentéktelen két mozzanatát azért választotta tárgyául, hogy így zavartalanabbul beszélhessen a maga koráról, sokkal inkább az író, mint a kutató történész szemével nézve emberi jellemeket, sorsokat, indulatokat. Munkái bevallottan szenvedélyes erkölcsi állásfoglalások a maga korának alapkérdéseiben, de az író olyan mélységeit ismerte az emberi cselekvések társadalmi és lélektani indítékainak, hogy távol a lehangoló irányzatosságtól, az erkölcsi züllés parttalanságát példázó Catilina a mű végén hőssé magasztosul, a hősnek szánt Marius pedig szerencse pártolta learatójává ellenfele dicsőségének. Így történhetett, hogy Sallustius történeti koncepciói ma tudománytörténeti kuriózumok, az író ragyogása azonban Tacitus óta semmit nem homályosodott.

Hajnal István - Technika, ​művelődés
História ​Könyvtár Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt, a jegyzeteket és az összekötő szöveget írta: Glatz Ferenc