Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Noro
4.0/5

Miközben ​az 1930-as évek amerikai szerzői eljátszadoztak a különféle ponyvamagazinok között, európai pályatársaikat jellemzően komolyabb kérdések foglalkoztatták, és nem egy vetette fel közülük a gondolatot, hogy az embernek nevezett teremtmény fejlődése valahol katasztrofálisan félresiklott. Bár a legritkább esetben terelték aktuálpolitikára a szót, aki ezen a kontinensen él, azért sejtheti, hogy mit is láthattak maguk körül – a britek talán kevésbé, mint a kontinens lakói, de valószínűleg érezték, mi volt a levegőben. Szepes Mária elkezdett dolgozni a Vörös Oroszlánon, Lewis megjelentette a Csendes bolygót, de mindkettejüket megelőzte Stapledon ezzel az 1935-ös regényével.

A történet nem más, mint egy természetes úton született “poszthumán” életútja, egy átlagos intelligenciával megáldott újságíró szemén keresztül, akit a címszereplő már kisgyermek korában a saját bűvkörébe vont. A felváltva profán és spirituális hangvételű könyvben először egy Sheldon Cooper típusú fiút ismerünk meg, akinek a szellemi és fizikai fejlődése néha komikus utat jár be (például előbb sajátítja el az n-dimenziós matematikát, mint ahogy megtanulna járni). Később egyfajta kvázi-megváltó figurává próbál nemesülni, aki azért küzd önmagával, hogy megértse az alsóbbrendű emberiséget, és utat mutasson egy magasabb szellemi állapot felé. Stapledon kiemeli a főhős magányosságát egy olyan világban, amely nem érti meg őt, és le akarja húzni magához; mindezt egy olyan narrátoron keresztül, aki maga sem érti John-t, de legalább próbálkozik. A figurában egyébként nietschei gondolatok is felbukkannak, de én úgy érzem, hogy a szerző inkább ezek ellenérveit kutatta, ha nem is mindig tökéletes sikerrel. (Tekintve, hogyan dolgozták fel akkoriban az übermensch témakörét in dem Vaterland, ez szerintem érthető.)

A kezdeti rácsodálkozás után (amit Stapledon egy kicsit túlragoz, bár igaz, hogy 1935 olvasóinak mindez még jóval nehezebben befogadható lehetett, mint egy mai SF-rajongó számára) az olvasó fokozatosan kénytelen belátni, hogy a “közönséges” ember bizony egy elég fura, ellentmondásos állatfajta, és jó eséllyel a poszthumánok mellé áll, azok minden groteszk – a felszínes szemlélő számára néha embertelennek tűnő – szokása ellenére is. A filozofikus párbeszédek és a néha ponyvás hatású szupererő-fitogtatás (mint John telepatikus kalandozásai) váltogatása egy kicsit kiegyensúlyozatlanná és nehezebben befogadhatóvá teszik a könyvet, de az Odd John így is a poszthumán tematika egy érdekes, korát megelőző* darabja marad.

*A folytatást ezekben érdemes keresni: Sturgeon: Több, mint emberi illetve Clarke: A gyermekkor vége – mindkettő 1953-ból


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

-
átlagos pontszám
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ
0
lezárult rukk / happ

Címkék

Kollekciók