“Odesszában születtem 1894-ben, apám zsidó kereskedő volt. Tizenhat éves koromig tanulmányoztam a héber nyelvet, a bibliát meg a talmudot. Otthon nehéz életem volt, arra kényszerítettek, hogy reggeltől késő éjszakáig sokféle tudománnyal foglalkozzam. Az iskolában pihentem ki magam. […] Ez az iskola felejthetetlen számomra, mert monsieur Vadaune tanította a francia nyelvet. […] mint minden francia, irodalmi tehetséggel rendelkezett. Megtanított az anyanyelvére […] tizenöt éves koromtól francia nyelven írtam elbeszéléseket. […] Az iskola elvégzése után 1915-ben Pétervárra vetődtem. Rosszul ment sorom, nem volt tartózkodási engedélyem, egy pincelakásban laktam egy züllött, részeges pincérnél. Akkor, 1915-ben kezdtem jári a szerkesztőségekbe írásaimmal, de mindenünnen elkergettek, valamennyi szerkesztő rábeszélt, legyek boltossegéd, de nem hallgattam rájuk, és 1916 végén eljutottam Gorkijhoz. És íme, ennek a találkozásnak köszönhetek mindent, […] Első elbeszéléseimet Gorkij közölte, fontos dolgokra tanított meg, mikor kiderült, hogy két-három ifjúkori próbálkozásom véletlenül sikerült, hogy bámulatraméltóan rosszul írok, – Gorkij az emberek közé kültött. Hét évre -1917-től 1924-ig – emberek közé mentem. Ez idő alatt voltam katona, szolgáltam a Csekában, élelmiszerbegyűjtő osztagnál […] Csupán 1923-ban tanultam meg, hogyan fejezzem ki gondolataimat. Akkor ismét írni kezdtem”
Babel önéletrajzából
Kapcsolódó könyvek
Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A köpönyeg / A revizor
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Makszim Gorkij - Orosz földön / Orosz mesék / Színművek 1912-1917
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A köpönyeg / Az orr / A revizor
Gogol a kiszolgáltatott, egyéniségében megnyomorított kisember típusát alkotta meg. Látszatra igénytelen történet: Akakij Akakijevics naphosszat aktákat körmölő kishivatalnok éhezéssel megtakarított pénzén új köpönyeget csináltat magának. A becses ruhadarabot az első este elrabolják tőle, s miután nem kerül elő - hősünk ágynak esik és belehal bánatába. Halála után bosszút áll a világon: kísértetként visszajár a városba, és bundákat lop magas rangú tisztviselőktől.
Akakij Akakijevicset a bürokrácia embertelen gépezete megfosztotta valódi egyéniségétől, felfalta vágyait. Amikor azonban takarékoskodni kezd, döbbenetes változáson megy keresztül: elevenebb, sőt szilárdabb jellemű lett, olyan ember, aki határozott célt tűzött maga elé. A balszerencsés fordulat után már nem tud a régi módon élni, belepusztul fájdalmába. Gogol jelképnek szánja hőse tragédiáját: az ellopott köpönyeg az ellopott élet szimbóluma. A cselekmény a fantasztikum világába fut: Akakij kísértetként áll bosszút tönkretett életéért.
Gogol - és nagy utódai - művészetére jellemző, hogy realizmusával nem zárja ki az elbeszélésből és a regényből a csodát, mert nem csupán romantikus toldaléknak tartja; Akakij sorsához és az orosz valósághoz hozzátartozik, hogy kísértetté váljék. Gogol jelentősége - az időben távolodva - egyre nő, úgy tűnik, nemcsak a nagy orosz próza "bújt ki a köpönyegéből", groteszk szürrealizmusa a kafkai látomások előzménye is.
Az orr
Egy kistisztviselőnek - Kovaljovnak - leválik a fejéről az orra és önálló életet kezd, mindent elér, ami gazdájának nem sikerül. Az elbeszélés legsajátosabb megkülönböztető jellegzetessége az a kapcsolatrendszer, mely e képtelen esemény, a szereplők és az olvasó közt jön létre, s ennek a legelső hatása: az olvasó meghökkentése. De hogy mi a funkciója a mű egészében, azt csak akkor érthetjük meg, ha megvizsgáljuk az elbeszélésnek még legalább két fontos elemét, a szerkezeti felépítést és a narrátor szerepét.
Felépítését tekintve Az orr a novella klasszikus szerkezetét követi. Eszerint különös ellentmondás figyelhető meg: a szerkesztés arányosságot, gyugalmat sugalló jellege furcsa ötvözetet alkot a mű-olvasó kapcsolat meghökkentő, felzaklató voltával. A narrátor határozott szerepe az a tény, hogy az eseményeket, a történet egyes mozzanatait valószínűnek, furcsának vagy képtelennek nyilvánítja, mindvégig meghatározza az elbeszélés hangnemét. Az elbeszélésben bemutatott világ tipikus alakja Kovaljov ülnök. A narrátori jellemzés megszokott s hagyományos jellegű, s önmagában véve épp ezért nem elég hatásos. Valódi dimenzióját a képtelenségek képtelensége érzékelteti: Kovaljov orra változott át azzá, ami maga az ülnök szeretett volna lenni, valódi álamtanácsossá. Az orr, Kovaljov lényének alighanem legértékesebb része alakul át a kovaljovi értékrendszer csúcsán elhelyezkedő hivatalnokká. A novella társadalombíráló jellege nyilvánvaló, a valósághű közegbe benyomuló abszurdum azonban annál többet is mond. Egyfelől az ábrázol társadalom ürességére, belső viszonylatainak abszurditására, céljainak értelmetlenségére utal. De Kovaljov talajvesztése még ennél is általánosabb érvényű; az ember és a világ kapcsolatának képe, egy olyanfajta meggyőződés hangoztatása, hogyha a kisember elveszti illúzióit - s illuzió itt = orr -, akkor képtelen tovább élni.
(www.leheza.hu)
A revizor
Múlt századi orosz kisváros. Korrupt hivatalnoki rendszer. A polgármestert levélben figyelmeztetik: revizor járja a vidéket. Inkognitóban. Két hete egy fiatalember szállt meg a fogadóban. Nem fizet és nem utazik. Gyanús. A ismeretlen veszedelmet ismertté kell tenni, hogy védekezni lehessen ellene. A kártyás, mihaszna fiatalemberre hamar ráhúzzák, hogy ő a revizor. A félreértésből mulatságos helyzetek sora kerekedik. És a nevetés éles fényében lelepleződik az egész, éppen kisszerűségében és ostobaságában veszélyes bürokratikus világ.
Nagy Zoltán - A nevető ember legendája
A nevető ember legendája Nagy Zoltán prózai műveinek gyűjteménye. Költői ihletésű elbeszélései, filozófiai igényű drámai műve és groteszk színjátékai nemcsak kiegészítik, de teljesebbé kerekítik az eddig csak verseiből ismert poéta életművét. Művészien felépített finom megfigyeléseket tartalmazó tanulmányait, bírálatait esztétikai elveiről és gyakorlatáról vallanak.
Eötvös József - Költemények, elbeszélések, színművek I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - Mai osztrák elbeszélők
Régi adósságot törleszt a magyar könyvkiadás az osztrák elbeszélésirodalomból készült válogatás - megjelentetésével. Teljességre - természetesen - itt sem törekedhettünk, de igyekeztünk minél átfogóbb, minél sokszínűbb képet adni századunk osztrák kisprózájából, hogy olvasóni a műveknek, szemléleteknek, stílusirányzatoknak minél szélesebb skáláját ismerhessék meg.
A már jól ismert század eleji szerzők - Schnitzler, Hofmannsthal, Rilke, Kafka, Musil, Stefan Zweig és Werfel - után új, friss tehetségek jelentkeztek az osztrák irodalomban, köztük Ilse Aichinger, Jakov Lind, Ingeborg Bachmann és Peter von Tramin, akik az osztrák próza nemes hagyományait új hanggal és új mondanivalóval színezik.
Edgar Allan Poe - Egy hordó amontillado és más elbeszélések
Mindig szem előtt tartva az eredetiséget - mert aki elég merész volna magát az érdekeltség ily nyilvánvaló s könnyen érthető forrásától megfosztani, bizonnyal a saját érdeke ellen cselekedne -, először is így szólok magamhoz: „A számtalan hatás vagy benyomás közül, aminek befogadására a szív, az értelem, vagy, nagyobb általánosságban, a lélek képes lehet, a jelen alkalommal melyiket válasszam?” S miután megállapodtam a hatásban, melynek elsősorban újnak, másodsorban élénknek kell lenni, meggondolás tárgyává teszem, vajon ezt a hatást a mesével vagy a tónussal érhetem-e el inkább, mindennapi mesével és különös tónussal, vagy megfordítva, mese és tónus egyforma különösségével, azután körülnézek, vagy inkább magamba tekintek, oly mese- vagy tónuskombinációt keresve, mely legjobban segíthet a hatás fölépítésében.
(Poe - A műalkotás filozófiája)
Lu Hszin - A-Q hiteles története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Anton Pavlovics Csehov - Дама с собачкой / A kutyás hölgy
A kutyás hölgy című gyűjteményes kötetben az érett Csehov kisprózájának igazi gyöngyszemeivel találkozhatunk. Olyan írásokkal, amelyeken keresztül nemcsak a szerző írásainak hangulatához, miliőjéhez kerülünk közelebb, hanem sajátos stílusához, az "áttetsző realizmushoz" is, amely az orosz szimbolista prózát előkészítve a töredékességen, az elbeszélés nyitottságán, és a főhős többértelműségén alapszik.
Sarah Orne Jewett - The Country of the Pointed Firs and Other Stories
In 1896, at the age of forty-seven, Sarah Orne Jewett published this classic novel of a female writer looking for seclusion and inspiration in the coastal town of Dunnet Landing, Maine. Returning to the women and men of small New England towns for the accompanying collection of short fiction, this remarkable volume weaves a colorful and moving tapestry of the grand complexities, joys, and beauties of life.
"The young student of American Literature in far distant years to come will take up this book and say 'a masterpiece.'"-- Willa Cather
Mihail Sadoveanu - Medveszem
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Mihail Sadoveanu - Margareta kisasszony / Haia Sanis
A huszadik századi román irodalom klasszikusának e két rövid írását, amelyeket Csiki László avatott tolmácsolásában vehet kezébe a magyar olvasó, a szerző és a román irodalom legszebb prózai alkotásai közt tartja számon az irodalomtörténet. A századelő vidéki román kisvárosainak világát idézik e művek, azt a fülledt és nyomasztó levegőjű, unalomba és közönybe fulladt világot, amelyben úgymond "nem történik semmi", a parlagiság iszapjában minden mozdulatlan, ám a felszín alatt ártó indulatok izzanak, feszülő drámák pattannak ki. Ilyen a megejtően szép zsidó leány, Haia Sanis vagy Margareta kisasszony szomorú szerelmi históriája is, amelyet őszinte együttérzéssel és nagy művészi megjelenítő erővel tár elénk a nagy román elbeszélő.
Leonyid Leonov - A csavargó
Egy késői téli estén, hosszas és meddő élelemkeresés után, céltalanul indult hazafelé, s váratlanul találkozott egy emberrel, aki a hóna alatt lófejet cipelt. Fjodor Andrejicsnek földbe gyökerezett a lába arra a gondolatra, hogy hátha a sors rendelése szerint végül is ő lesz a fent említett fej boldog birtokosa.
Páratlan szökkenéssel, nehezen fújtatva és hadonászva odaugrott a váratlanul megjelenő emberhez, hogy futtában felajánljon neki a fejért vagy másfél-két milliót. Ám az ugrás parabolája szemlátomást oly hirtelen volt, Fjodor Andrejics ábrázata pedig oly vérszomjas, hogy a váratlanul felbukkanó ember nyomban a hóba hajította a lófejet, és vadul futásnak eredt a hatalmas és megveszekedett ember elől - a havas derengésben annak vélte Fjodor Andrejicset. Elég jól futott, az akkori időkhöz képest csodálatos fürgeség lakozott lábában, csakhamar el is tűnt a szem elől az esteledő mellékutca sűrű, kormos homályában.
Roberto Bolaño - Last Evenings on Earth
"The melancholy folklore of exile," as Roberto Bolaño once put it, pervades these fourteen haunting stories. Bolaño's narrators are usually writers grappling with private (and generally unlucky) quests, who typically speak in the first person, as if giving a deposition, like witnesses to a crime. These protagonists tend to take detours and to narrate unresolved efforts. They are characters living in the margins, often coming to pieces, and sometimes, as in a nightmare, in constant flight from something horrid.
In the short story Silva the Eye, Bolaño writes in the opening sentence: "It's strange how things happen, Mauricio Silva, known as The Eye, always tried to escape violence, even at the risk of being considered a coward, but the violence, the real violence, can't be escaped, at least not by us, born in Latin America in the 1950s, those of us who were around 20 years old when Salvador Allende died."
Set in the Chilean exile diaspora of Latin America and Europe, and peopled by Bolano's beloved "failed generation," the stories of _Last Evenings on Earth_ have appeared in The New Yorker and Grand Street.
Ismeretlen szerző - Sukukansojen novelleja
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Sir Arthur Conan Doyle - Sherlock Holmes (német)
Sherlock Holmes ist die mit Abstand schillerndste aller Detektivfiguren - sein einzigartiger Spürsinn und seine untrügliche Kombinationsgabe machten ihn weltberühmt. Dieser Band präsentiert eine Auswahl der sechs besten und verblüffendsten Kriminalgeschichten, in denen Sir Arthur Conan Doyle (1859-1930) seinen genialen Meisterdetektiv und dessen treuen Mitstreiter Dr. Watson ermitteln ließ.
Móricz Zsigmond - Elbeszélések 1937-1942
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Hermann Kant - Lehet egy átkeléssel több?
Az elbeszélések témája általában nem nagy horderejű: a városi újság karácsonyi számába egy lélegzetelállítóan szép nő aktfotója kerül be, utazás közben lerobban a kocsi. Ám az aktfotó körül elragadó szellemességgel gyűrűző események a mai német értelmiség problémáit rajzolják elő, s a lerobbant kocsi megjavításának cselekménysora a német múlt rettenetébe világít be. Kant írói látásának szerves része a humor - mai világirodalmunkban ritka ajándék. De az elbeszélésekből felsugárzó kérdés mindig halálosan komoly, valamennyiünket érintő. Szórakoztató s meggondolkoztató olvasmány ez a kötet, azt bizonyítja, hogy Kant nemcsak a regénynek, a kisprózának is mestere.
Csiki László - A pusztulás gyönyöre
Csiki László a tények iránti tisztelettel és az olvasó iránti alázattal elmesél négy történetet. Az írói magatartás mindvégig tárgyilagos. A krónikás attitűdjét nem terheli sem állásfoglalás, sem intellektualizáló önreflexió. A közelmúlt emberarcúnak hazudott rendszere egyedi, személyes sorsai mögül viszont kegyetlen fintor bukkan elő.
Akinek az első három történet groteszk világa a sorsa, a személyes történelme része volt, az élete abszurditásaitól a szabadság sem válthatja meg.
Nemes László - Kinek szurkoljunk?
Részletek a könyv utószavából:
Albert Schweitzernek igaza van, amikor azt írja:
"A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota. Az akarat és a képzelőerő. az érzelem intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregedik meg, aki lemond a reményeiről."
Nemes László, túl a kilencvenen fiatal, mert vannak reményei, van önbizalma, van hite, el tud ámulni a csillagok örökkévalóságán, a dolgok szépségén.
Voltaire írta egykoron, hogy az igazi könyv az, amit olvasója maga egészíthet ki. Ezek az írások, írói bravúrként saját örömeikkel, fájdalmaikkal szembesítik olvasójukat, magukra ismernek a történetben, és ismerősök a szereplők is, miért is ne egészíthetnénk ki, akár meg is írhatnánk mindazt az író helyett, ha... nam bizonytalanítaná el őket a versenytárs író lenyűgöző írástudása.
Bár önálló alkotás mindegyik írása, de összefogja, rokonítja az író életszemlélete, nyelvének sodrása, a minőség páratlan gazdagsága.