Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


B_Petra
1.5/5

TANSTAAFL ​(there is no such thing as a free lunch)
TANSTAAFL something advertised as being “free” will invariably have hidden costs.
Nos ennek a könyvnek meg is volt az ára, több szinte teljesen elvesztegetett unalmas óra. Abszolúte nem tetszett, de nagyon nem. Mindig adok újabb esélyt Heinleinnek, de hiába, sci-fi kultúra ide vagy oda, nem jó. Mivel szemben kapott Hugó dijat annó, nem tudom, de megnézem. Semmi sem tetszett, a szereplők, az MI, a kutúrájuk, a társadalmuk, a házassági szokásaik, a nyelv amit használ, a mesélés stilúsa, unalmas. Nem az a baj, hogy régi, hamem, hogy nem érdekelt, szinte belealudtam még az utlsó tiz oldalon is.
A csillagközi invázió sokkal jobb, ha már Heinleint olvasol inkább azt.


Gerof
4.5/5

Konspirációs ​kisokos. Ha valaha földalatti mozgalmakban fogok részt venni, ez a könyv jó lesz útmutatónak. Heinlein pontról pontra végig vezet, hogyan vigyünk véghez forradalmat. Részletesen ábrázol, de egy csöppet sem untatott. Mindig csak annyi információt nyújt, ami elegendő, de még elég részletes. A mű alapján Heinlein stílusáról az volt a benyomásom, hogy pontos és világos, fölösleges dolgokkal nem traktált, magabiztos kézzel vezetett.
Persze ha megpróbáljuk megdönteni a regnáló hatalmat, nem árt, ha nekünk is segítségünkre van egy pajtási MI. Én nem vagyok az a fajta, aki hajlamos gépekhez kötődni, de ezt a Mike-ot (a szuperszámítógép neve) megkedveltem. Valószínűleg azért, mivel Heinlein meglehetősen emberivé formálta, így aztán én is át tudtam érezni főhősünk bensőséges viszonyát a géppel.
Ha már a számítógépeknél tartunk, érdemes megfigyelni, hogyan látta Heinlein a jövőjüket a 60-as évekből. Jól eltalálta, hogy minden fontosabb berendezést számítógép fog irányítani. Ez az, amiben pontos a prognózis. Ebben a regényben azonban fel se merül, milyen közönséges dolognak számít ma egy számítógép. Kevés számítógép van, csak a fontosabb helyeken lehet megtalálni őket, szórakozásra egyáltalán nem használják. Mosolyogtató pl., hogy mikor egy bank számítógépét rekvirálja mozgalom, akkor 200 munkás abakuszokat tologatva helyettesíti. Nyilván nem sokan képzelték akkoriban, hogy mostanra mindenkinek a farzsebében lesz egy kisebb komputer.
Az is látszik, hogy Heinlein nem tartózkodik a politikától, bár itt egyáltalán nem éreztem olyan didaktikusnak, mint a [[http://moly.hu/konyvek/robert-a-heinlein-csillagkozi-invazio|Csillagközi invázióban]]. Néha még a komolyságát is feladta, legalábbis ezt éreztem néhányszor, mikor La Paz professzor kabarét varázsolt a különféle meghallgatásokból, bizottsági megbeszélésekből stb. Szóval valamit mégis előre látott. :)


CaptainV
3.0/5

Részben ​vonzó, részben lapos, egy bizonyos szint alá sosem esik, noha egy bizonyos szint fölé sem ugrik. Pedig egyébként nem sok hiányzott hozzá, legalábbis én találtam benne jó dolgokat: Mike, az MI, az ív, amit bejárunk, Man marha érdekesen működő (bár a történeten belül nem akkora truvájnak számító) családja, és végül is Wyoh meg a prof karaktere, habár utóbbiak iránt kicsit már mérsékeltebb a lelkesedésem. De mindez a negyedéig-feléig volt bármilyen szinten izgalmas, azután minden belefulladt a forradalomszervezés unalmaiba. Gigászi erő kellett ahhoz, hogy koncentrálni tudjak a leírtakra, hősiesen bevallom, a második rész végén-harmadik elején csak végigszáguldottam. A szöveg érthetőségéért hálás vagyok, de a maga snasszságában az sem tudott olyasmit adni, amit miatt minden szóra egyformán kíváncsi lettem volna. Úgyhogy felemás ez az élmény, és lehet, hogy arról van szó, hogy a gondolat tetszett, ahogy elmesélte Heinlein, az nem.


Isley
3.5/5

A ​Hold börtönében által felvetett téma sokkal kevésbé áll közel hozzám mint a Csillagközi invázió érdekfeszítő története, de még az Ajtó a nyárba is olvasmányosabb és izgalmasabb volt. Az elején meg is szenvedtem vele. Bár később sem vált sokkal olvasmányosabbá a könyv, viszont a Hold társadalmának bemutatása, a monogámia-poligámia vita kapcsán leírtak, a prof legjobb politikai berendezkedésről szóló monológjai sokat dobtak a regény színvonalán. Persze, utóbbi kapcsán elég furcsa volt belegondolni, hogy ugyanez a szerző írta a Csillagközi inváziót is. Az öntudatra ébredt robot ugyancsak a regény erősségei közé tartozik, ugyanis Mike egy remekül megrajzolt karakter volt, bár kiemelkedőnek inkább azt nevezném, amit a forradalom ügyében megvalósított, valamint a “humorérzékét”. :) A karakterek bár nem voltak rosszak, nem ő is ők voltak a regény fő erősségei. A prof, Manuel és Mike mellett csak Wyoh-t tudnám jól kidolgozottnak nevezni, a többi csak betöltötte szerepét, ami ki volt neki jelölve. A regény története egyébként erősen hasonlít Clarke bő egy évtizeddel korábban írt Földfény című könyvére, s talán az volt a legérdekesebb benne, hogy egy minden szempontból jelentős hátrányból induló közösség, miképpen tud egyenrangú féllé avanzsálódni egy olyan nagy ellenfél ellen mint a 11 milliárd lelket számláló Föld.


Shanara
3.5/5

Határozottan ​vegyes érzéseim vannak a történettel kapcsolatban. Egy részről egy nagyon jól kitalált hátteret ismertem meg, másrészről a könyv nagy része bizony untatott. A Hold, mint börtön használata és az égitesten folytatott napi élet leírása teljesen elfogadható és logikus volt a számomra. Amire nem számítottam, hogy a könyv nagy része a forradalom szervezéséről és a függetlenségért vívott politikai csatározásokról fog szólni. Többször úgy éreztem, mintha nem is sci-fit, hanem valami értekezést olvasnék. A hosszas fejtegetések nem igazán tudtak lekötni. Még nagyobb hibának érzem, hogy a szereplőket sem igazán tudtam megkedvelni. Kivétel Mike.
Mindezek ellenére több olyan része van a könyvben elhangzott fejtegetéseknek, amelyeket időtállónak és jelenleg is aktuálisnak érzek, gondolok. A könyv vége pedig igazán eseménydúsra sikerült. (Mintegy kárpótlásul az előzményekért.)
Tetszett, ahogy a szerző bemutatja a kisebb számú női lakosság miatt kialakult társadalmilag elfogadott együttélései formákat. Voltak közöttük érdekes elképzelések. :) Nem tetszett viszont a rengeteg orosz kifejezés, illetve az, hogy nem kaptam magyarázatot a nagyon elterjedt használatukra.
Az első könyvem volt ez az írótól és díjazás ide vagy oda, bizony nem estem hasra a stílusától. Teszek majd később még egy próbát a műveivel. Egyet-kettőt már ki is néztem. Ha nem fognak bejönni, akkor nem fogok az életmű elolvasásához ragaszkodni.


Fallen_Angel
3.5/5

Retro ​hangulatú sci-fi a hatvanas évekből egy jól kitalált lunai társadalommal és tömény politikával. A sztori nagyon jól kezdődik, majd kezdő forradalmárok kézikönyvébe vált át – ami egy ideig érdekes volt, majd egyre inkább untam.
Az események központjában álló, öntudatra ébredt számítógép volt az, ami fenntartotta az érdeklődésemet. Szórakoztató volt, ahogy Mike tanulmányozta és tanulta az emberi viselkedést és sose hittem volna, hogy egy számítógép cukiságfaktor lehet egy könyvben. Bár ha figyelembe veszem, hogy mikor íródott a könyv, akkor visszavonom a cukiságfaktort és inkább előremutatónak nevezem Heinlein látomását a számítógépekről.
A csillagozás nehéz ügy – mint írtam, nagyon jó az eleje, vannak benne érdekes gondolatok, amik miatt érdemes olvasni és felszínes énemet boldoggá tette a jól megalkotott borító. Ugyanakkor sok volt a politika és a második felének nagy részében már csak Mannie száraz, unalmas naplójának tűnt a könyv.


kvzs
4.5/5

Amikor ​a számítógép öntudatra ébred, és a forradalmat viccesnek találja.
Sci-fi-hez képest nekem néha kicsit sok volt a politika, de mivel a politikai drámákat is szeretem, ezért nem volt ezzel nagy gond. Nagyon tetszett Mike és az ő fejtegetései a humorról (főleg amikor a beszélgetést a viccekről fontosabbnak tartotta a számára játék forradalomnál).
Érdekes volt a lunai társadalom bemutatása, a társadalmi berendezkedések szembeállítása. Hiába vagyunk nagyon “fejlettek” és “toleránsak”, a könyvben bemutatott félreértések sajnos nálunk is mindennaposak. 30 éve íródott a könyv, 60 év múlva játszódik és mégis nagyon aktuális.


darthred
3.0/5

A ​történet a hidegháború idején íródott, ez minden sorából visszaköszön, mi több: a szerző egy szimulációt is levezet, holmi nukleáris vaklőszerrel – nem véletlen, hogy háza alatt óvóhely volt!
Nézzétek, mi történik, ha csupán „ártatlan” szikladarabokkal bombázom a Földet! – figyelmeztet.
A regény szolgál néhány további érdekes meglátással, melyek manapság aktuálisabbak, mint valaha, mégis, úgy tűnik, nem vagyok kompatibilis Heinleinnel. A Csillagközi invázió után a „Hogyan csináljunk forradalmat?” holdbéli kézikönyve is untatott, megszenvedtem az elolvasásával még az egzotikus színhelye ellenére is. Talán az elbeszélő mód, talán a karakterek rideg, távolságtartó stílusa tette – még az MI volt a legemberibb –, hogy a szereplőkkel nemigen tudtam azonosulni, a cselekmény pedig túlontúl „darabos” volt.
A regény az utolsó harmadára azért belendül, látványos – a „szimuláció” ugye –, de ez már kevés az üdvösséghez. Elismerem a mű értékeit, valahogy mégis megfeküdte a gyomrom, és ehhez még hozzájön a fordítás „mai” nyelvezete.
Mindenesetre az Angyali üdvözletnek azért adok egy esélyt, de aztán útjaink Heinleinnel szépen el is fognak válni.


pwz
5.0/5

Akinek ​bejön Asimov és A. C. Clarke, az valószínűleg otthonosan fog mozogni ebben a Heinlein által kreált miliőben, bár a politika talán hangsúlyosabb, mint a másik két sci-fi klasszikus írásaiban. Nekem bejön az is, ha az “akciót” három+egy ember beszélgetése teremti meg (+1 ember = számítógép, aki emberi öntudatra ébred). Egyébként olvastatja magát. Már vártam, hogy esténként mikor vehetem elő – egy könyvnél ez utóbbi igen fontos dolog :)!


kolika
4.0/5

Érdekes ​ötletnek tartom, hogy a könyv cselekménye nagyrészt a Holdon játszódik, s mindez megspékelve azzal, hogy az első lakók bizony nem önként és dalolva kerültek ide. A történet játszódása idején ez már a múlt, s most már a Holdon születettek száma sem elenyésző. Tovább fokozza az érdekességeket, hogy öntudatra ébred egy számítógép, s így már valóságra válhatnak a géppel vállvetve, a önállósodásra való álmok.
Nekem kicsit sok volt a leíró rész, a cselekmények és szereplők szerepeltetése által bemutatott holdi élet jobban tetszett volna. Persze vannak olyan részek, ahol kimondottan jól jöttek a leíró részek. pl a lunai szokások, házasságok stb.
Helyenként kicsit lehettek volna pörgősebbek a események, mint pl. az a könyv utolsó részeiben.
A profot egykettőre megkedveltem, igazán jó tárgyalófél volt a Földön, de a számítógéppel szemben, illetve a lunai életben is kiválóan feltalálta magát. A szereplők közül (?) még Mike lénye tetszett, s sajnáltam, hogy a végén nem maradt, aki a rossz és jó humor mibenlétéről értekezhessen első barátjával.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

39.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók