Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Valójában ​totál össze vagyok zavarodva, mert még sosem olvastam olyan sorozatot, amiben ilyen szédületesen változna a színvonal. Scalzi viszonylag erősen kezdett a Vének háborújával, bár az a regény inkább a Csillagközi invázió utánérzése volt, ráadásul a világ téglái igencsak lötyögtek a falban. Aztán egyre rosszabb lett az egész, a Zoe történetét már végig sem tudtam olvasni, és most itt A lázadás hangjai, amit mintha nem is ugyanaz az embert írt volna. Vérbeli sci-fi, jól kidolgozva, jól felépítve, stb. A szereplők itt se olyanok, akikért rajongani lehet – Scalzi nem túl nagy jellemábrázoló, papírmasék a szereplői -, de a sztori remek, és most lényegesen kevesebb volt benne az önismétlés [bár itt is akadt]. Szóval nem értem a dolgot. Úgy tűnik, Scalzi mostanra vált íróvá, vagy most kapott jó szerkesztőt.
A fordítás szintén remek munka: hiába, na, ha Pék Zoli veszi kezébe a dolgokat, az csak jó lehet.


ViraMors
4.5/5

Erős ​kezdés után itt-ott elég hullámzónak éreztem, de összességében tetszett. Jót tett a sorozatnak a vér- és hangfrissítés, és határozottan előnyére vált, hogy egy-egy téma több szempontból is górcső alá kerül.
Harry Wilson pedig minden hibája ellenére belopta magát a szívembe. Aki beszél a kávéjához, és lefotózza, hogy aztán üzenetet rejtjelezzen a képbe, annak alapból nyert ügy van nálam, és komoly hibát kell elkövetnie, hogy kiessen a kegyeimből. (Nocs, Perry.) Vele együtt barátságot kötöttem Hart Smith-szel is. Kettőjük baráti vérszívása, humorral átszőtt cinizmusuk és szarkazmusuk meglehetősen szórakoztató volt, remélem, a következő részben is így marad.


Lisie87
4.5/5

Ez ​a rész kicsit #nagyon?# másabb volt, mint a sorozat eddigi részei.
Eleve más szereplők, a fejezetek ( történetek) lazán kapcsolódtak egymáshoz, legalábbis nekem inkább olyan érzésem volt. Apró történetek váltak egy nagy egésszé.
Ugyanakkor a karakterek jók voltak, kaptunk humort, akciót, szóval olyan Scalzis volt a regény. Viszont ez most nem lesz kedvenc, kicsit hiányoztak a régi szereplők.


Ez ​a rész sokban eltért az előzőektől. Többek között nem John Perryről és a családjáról szól, hanem újabb karakterekről: Hart Schmidtről és Harry Wilsonról.
Mindkettejüket sikerült megkedvelnem, leginkább Wilsont. Minden nehéz helyzetben feltalálja magát. Mindegy, hogy épp mennyire rázós helyzetbe kényszerítik is bele, mindig tanúbizonyságot tesz leleményességéről és éleslátásáról. Nem lehet kifogni rajta. Schmidt pedig a legtöbbször rettegéssel várja, hogy fog kimászni egy-egy slamasztikából Wilson.
Ebben a részben sok támadás éri a GYSZ-t… Valaki ellenük tevékenykedik, próbálja lemorzsolni a diplomáciai összeköttetéseit. És itt jön képbe Wilson és a csapata, akik mindig megtalálják a legjobb (bár nem legkönnyebb és legkellemesebb) megoldást, hogyan tarthatnák meg a puccskísérletek ellenére a diplomáciai kapcsolataikat.
Kíváncsian várom, hogy mi újat tartogat a következő rész, mert mindig meg tud lepni engem Scalzi. Remélem, a következő kötetben ismét megjelennek majd Perryék is a cselekményben, mert őket nagyon hiányoltam ebből a részből.


Gerof
4.0/5

Mostanra ​nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Scalzit a nyári szezonra kell időzíteni. Könnyed nem túl vastag regények, amik hűsítően hatnak, amikor odakint 38 fok van, és a kövek 60-at sugároznak vissza. Az ember agya nem buggyan záptojássá a súlyos mondanivalótól, kiváló kísérője lehet egy hideg nagyfröccsnek.
Egészen a befejezésig teljesen elégedett voltam. Viszonylag érdekes sztori, a megszokott karakterek csak említés szintjén köszönnek vissza, akik a helyükbe lépnek, azok is elég jók, de persze majd mindannyian szarkasztikusan humorosak. Szépen bővül a galaktikus állatkert is, amit mindig öröm szemlélni, hiszen a fajok diverzitása szívügy mindazok számára, akik meglelik a szépséget az életformák változatosságában. Persze leegyszerűsítések is vannak, hiszen egynémely faj néha nem több egy kocsányon ülő szemnél, de az állatkertben sem jut mindig idő mindenre.

A befejezés viszont hiányérzetet hagyott bennem. Az elején megtudjuk, hogy van egy titokzatos csoportosulás, akik szabotálnak mindenféle jobbító szándékú (a Gyarmati Szövetség szempontjából) erőfeszítést, méghozzá elég profin. És mi, az amit a végén tudunk? Pontosan ugyanennyit. Van egy titokzatos csoportosulás, de semmi közelebbi. Rendben, elolvastam a következő kötet címét: Árnyékszövetség. Úgy néz ki többet is megtudunk majd a dologról, de azért ide nekem a végére hiányzott még valami azonkívül, hogy oké mára ennyi elég volt a szabotázsakciókból.

Viszlát Scalzi! Találkozunk jövő nyáron!


Shanara
5.0/5

“Ez ​a rész a sorozat ötödik darabja, amely azonban mégis más egy kicsit, mint az eddigiek. Ugyanaz a világ, viszont mások a szereplők, de legalább az egyiküket ismerjük a régmúltból, a történet elejéről, ő nem más, mint Harry Wilson hadnagy, akivel már az első könyvben is találkoztunk futólag, akkor ő is tagja volt Perryék baráti társaságának, a Vén Trottyoknak – és akire nem igazán emlékeztem korábbi olvasmányaimból.”
“Ez a csapat sok mindent képes elviselni és a cél érdekében megvalósítani, ugyan nem mindig azt keresik, amit éppen sikerül megtalálniuk és nem is mindig ott találnak rá a megoldásra, ahol gondolják, de minden helyzetből igyekeznek a legjobban kihozni, még akkor is, ha ez átmenetileg diplomáciai bonyodalmakhoz vezet. Harry Wilson logikája egyszerűen elképesztő, élvezet nézni, ahogy a leglehetetlenebb helyzetekből is kivágja magát.”
“Egyszerűen imádtam, hogy a szerző ebben a regényben visszatér a kezdetekhez – mármint, ami a stílust illeti – és egyszerűen csak mesél, szórakoztat, észrevétlenül ránt magával a fajok és az összeesküvések világába, a komoly helyzeteket is humorosan oldja meg, ezáltal a feszültség nevetéssel keveredik és nem is érezzük olyan súlyosnak a helyzetet, mint amilyen valójában – pedig egyébként komoly dolgokról van szó: összeesküvésekről, az emberiség jövőjéről.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/06/john-scalzi-lazadas-hangjai-venek.html


Kkatja
4.5/5

Remek ​volt ez a rész is, ami kicsit más szemszögekből is megvilágítja a Gyarmati Szövetség és a Konklávé harcát a Földért, de kicsit nekem is hiányzott belőle John Perry, akit sokat emlegetnek, és vártam, hogy talán felbukkan majd egy epizód erejéig… de nem, ja és persze valami megnyugtató végkifejlet sem jött volna rosszul, hogy ki és miért is akarja összeugrasztani a feleket folyamatosan. Na mindegy, a következő részből talán kiderül! :))

A legtöbb történet nagyon kedvemre való volt, néhány pedig igazán megnevettetett vagy meghökkentett a furmányosságával. Szerintem remek diplomata lenne Scalziból, ha ilyesféle tárgyalásokra valaha is sor kerülhetne az emberek és más értelmes lények között, tutira őt küldeném elsőként az amerikai kormány helyébe! :))
Szeretem benne azt is, hogy sok női kapitányt és diplomatát is alkalmaz a történeteiben, akik nem kevésbé tökösek, intelligensek és harcrakészek, mint férfi társaik vagy beosztottjaik. :)
Pörgős volt és élvezetes, filmre kívánkozik, kíváncsi leszek, mikor lesz belőle sorozat?


abstractelf
5.0/5

Kissé ​tartottam attól, hogy ezt a részt már nem fogom annyira kedvelni, mint a korábbiakat, hiszen új szereplők kerültek központba, ráadásul még epizodikusan is lett megírva.
Scalziban azonban ismét pozitívan csalódtam, ugyanúgy szerettem ezt a kötetet, mint az előzőket. Sőt, néhány elemében ez erősebb is volt, mint a korábbi részek. Például a történet szempontjából – micsoda bonyodalom alakult ki, és milyen mesterien illesztette össze az író az egyes elemeit! Kész érzelmi hullámvasút volt ez a rengeteg izgalom.
A (részint) új szereplők is bizonyítottak. Wilson továbbra is kedvencem volt, örültem, hogy ő került a központba. De hasonlóképp megkedveltem a Clarke embereit és Sorvalh-t is. Nem tudom Scalzi miképp csinálja, de minden karaktere annyira érdekes, hogy bármikor el tudnám képzelni őket főszerepben.


zamil
4.0/5

Jó ​volt olvasni újra a Vének háborúja-univerzumba, bár teljesen mást vártam, egy kerek történetet.
Ha ezek a novellák, elbeszélések külön jelennek meg, nem így összefűzve, szerintem jobban tetszenek. Sok extra nem volt, a világot és a hatalmi játszmákat jobban megismertük, a karakterek jók voltak, de némelyik történet nekem kicsit bugyuta volt. Bár el kell ismernem jól volt megírva, és ezért jól szórakoztam rajta. Zömmel sejthetők voltak a megoldások, nem sok csavar volt, és ezért a feszültség is elmaradt. A végét vártam, hogy lezárja, kerekké teszi a történeteket, ha már mind egy fő esemény köré épül, de ez nem történt meg. Ezért kicsit hiányérzetem lett, remélem a következő rész ezt az űrt betölti.
Akinek tetszik Scalzi világa, annak feltétlen olvasni kell.


gab001
5.0/5

Sokat ​vártam a folytatással, s talán ennek köszönhető, hogy ennyire élveztem. Ezúttal nem éreztem annyira az első rész hatását, így magáért tudtam szeretni ezt a részt. A szerző epizódonként jelentette meg a neten, s csak aztán adták ki könyvben. Ez érződik is, néha olyan érzésem volt, mintha egy történetfüzért olvastam volna, ami egyáltalán nem jelentett hátrányt. Az első néhány mondat beszippantott, nem szívesen váltam meg a könyvtől. Harry Wilson és csapata egyik lehetelen küldetésből a másikba csöppen, de szerencsére mindig feltalálják magukat. Közben pedig folyamatosan sziporkáznak, nagyon szerettem a párbeszédeket. Az is tetszett, hogy olvashattam, hogy milyen folyamatok zajlottak a háttérben. Ugyanakkor nagyon érdekesek voltak az ismeretlen ellenség lépései is. Sok kérdés nyitott maradt, mégis kereknek érzem a könyvet. Szerintem az egyik legjobb rész volt; sok humor, kaland és rejtély. Olvastatta magát.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
5.0/5

Statisztika

47.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók