Nem ​mindennapi élet

Jennifer Worth - Hívják ​a bábát
East ​End-i igaz történet az 1950-es évekből. A londoni kikötőnegyed, a Docklands élete meglehetősen kemény volt az 1950-es években. Jennifer Worth, amikor huszonkét éves korában körzeti bába lett, egyik napról a másikra a Cable Street bordélyai, a bombatölcsérekben metilalkoholt ivók világában találta magát. A gyerekek nyomorúságos körülmények közt jöttek erre a nyomorúságos világra, gyakran még folyó víz sem volt a lakásokban. Jennifer Worth könyvéből megismerhetjük a hatalmas londoni kikötő romantikus szépségét, a poloskától hemzsegő bérházakat, a betegségtől való rettegést csakúgy, mint a közösség összetartását, és a több mint tízgyermekes asszonyok hihetetlen tűrőképességét. A humort sem nélkülöző, hol fölkavaró, hol megható írás egy azóta eltűnt világot kelt életre. "Talán van valahol egy bába, aki megteszi azt a szakmájáért, amit James Herriot tett az állatorvosi gyakorlatért." (Terri Coates) A BBC One 2012 januárjában kezdte vetíteni a könyvből készült televíziós sorozatot.

Charles Martin - A ​szentjánosbogarak fénye
Egy ​nap a rendőrök egy brutális bántalmazások nyomait magán viselő kisfiút találnak az út mentén. A gyermek nem beszél, így szomorú élettörténetét sem tudja szavakba önteni. Viszont rajzol, olyan kifinomultan és olyan precizitással, hogy a képei mindent elmondanak helyette. Ügyét a helyi lapnál dolgozó újságíró kapja meg, aki szívén viseli a kisfiú sorsát, hiszen saját fiatal önmagát látja meg a visszahúzódó, sokat szenvedett gyermekben. Miközben lassan fény derül a kisfiú hányattatott múltjára, egy másik család rögös életútja is kibontakozik. A fiatal, árván felnőtt újságíró saját története annyi felfedetlen rejtélyt, bűntényt és titkot őriz, amely nem hagyja nyugodni. Bármennyire sokszálú is ez a történet, középpontjában mégis az apai szeretet mindent elsöprő élménye áll, a gondoskodás erejéről tesz tanúbizonyságot, arról, hogy legyen bár vérszerinti, vagy csupán annak tekintett a legfontosabb férfiminta előttünk, egy meggyötört szív igenis találhat kiutat a reménytelenségből, ha tudja, hogy szeretik. Bár a két árva fiú lelke mindig sebzett marad, egy ember, akit apaként tisztelhetnek, aki mintául szolgál a számukra, mégis vigaszt nyújthat egész hátralevő életükben. Charles Martin (Ahol a folyó véget ér, Hegyek között, Végül a szeretet győz) legújabb regényében két sebzett lélek, két megtört sors fonódik egymásba váratlan módon, egy kisfiú gyötrelmekkel teli múltjának és több reményt ígérő jövőjének szívszorító történetében.

Szász Béla - Minden ​kényszer nélkül
"...A ​nyomozó, mint az óraingát, két térde között lengette gumibotját, és akárha nem hallaná feleletemet, nyomatékosan megismételte: - Mit üzent az a Wagner? - Aztán a testes fiatal hangja csattant fel: - Mikor szervezték be az amerikaiak? - Majd kórusban kiáltották: - Ki szervezete be? Tiltakozó válaszomra mindannyian megrohantak, aztán újra kérdeztek, újra megrohantak, végül letepertek, hogy a talpamat vegyék kezelésbe. Valamiképp leráztam őket, mire egy ötödik férfi segítségével, aki addig nézőként csak a fal mellett lapult, becsavartak a szőnyegbe..." Szász Béla (Szombathely, 1910), aki egyetemistaként részt vett az illegális kommunista mozgalomban, s 1937-ben Franciaországba, majd Argentínába emigrált, 1946-ban hazatért Magyarországra. Építeni az itthoni új rendet. 1949 tavaszán, kémkedés hazug vádjával, letartóztatják, s a Rajk-per egyik mellékperében tízévi fegyházra ítélik. 1954-ben szabadon bocsátják, rehabilitálják. A felajánlott vezető állást visszautasítva kiadói lektorként dolgozik. Rajk László temetésén, 1956. október 6-án a volt fogolytársak nevében ő mond gyászbeszédet. 1957-ben ismét emigrál, családostul. Azóta Angliában él. Híres műve, mely 1963 óta magyarul és idegen nyelveken bejárta a (külföldi) világot, a Rajk-pernek és a körötte történt törvénytelenségeknek döbbenetes krónikája. De több is annál: önvizsgálat és számvetés. A szabadon választott, majd kényszerűen végigjárt személyes útnak - egyben egy egész ország útjának - újra bejárása. Lebilincselő ereje abban a szinte hűvös tárgyilagosságban rejlik, amellyel Szász Béla az átélt iszonyatot ábrázolni képes, a letartóztatás pillanataitól kezdve a magyar, majd a szovjet vallatók vezette vizsgálatok kegyetlenségén át a törvénysértő ítéletig, a börtönbeli szenvedésektől a szabadulásig. Hiteles a tényekhez való szigorú ragaszkodásban, de hiteles az összefüggéseknek, a mélyebben rejlő indítékoknak feltárásában is. Korszerű írás. Gyűlölködés nélkül, de megingathatatlan etikai meggyőződéssel ítéli meg mindazt, ami azokban a nehéz években a szerzővel és szenvedő társaival - de bizonyos értelemben mindannyiunkkal - történt.

Szécsi Noémi - Nyughatatlanok
Szécsi ​Noémi regénye az 1848-as forradalom és szabadságharc utáni emigráció ismeretlen oldalát mutatja be. Miközben az emigráns forradalmárok különböző nyugati országokban intézik politikai ügyeiket, feleségeik Európában szétszóródva várják őket - és sorsuk jobbra fordulását. A nők között szövetségek köttetnek, konfliktusok bontakoznak ki, sokan a bizonytalanság elől a spiritizmusba menekülnek. Egy történelmi regény, amely éppolyan plasztikus, mintha csak ma játszódna. A Nyughatatlanok a Gondolatolvasó és az Egyformák vagytok című regényekkel együtt egy összefüggő trilógiaként olvasható, amelynek darabjai önállóan is teljes egészek.

Horváth István - Bűnhődés ​bűntelenül
Horváth ​István, az egykori zászlós 1945-től három évig egy grúziai hadifogolytáborban sínylődött. A negyvenkét hosszabb-rövidebb epizódot tartalmazó és remek karikatúraportrékkal illusztrált napló jól érzékelteti, hogy Horváth István, a Magyar Honvédség katonája, több százezer társával együtt a háború után évekig raboskodott. A huszonhárom éves zászlósnak csupán annyi "bűne" volt, hogy a Kolomeától visszavonuló 1. magyar hadsereg szakaszparancsnokaként, esküje szellemében, igyekezett helytállni, és katonáival együtt bátran nem maradt el, de ő - a könyv tanúsága szerint - mindvégig megtartotta erkölcsi tisztaságát, józanságát és emberségét.

Sofi Oksanen - Mikor ​eltűntek a galambok
Lebilincselő ​és kivételesen bátor hangú ,,nagyregény" Észtország II. világháború alatti és utáni megszállásáról, az ellenállásról, a kollaborációról, a szerelemről és egy tragikus házasságról. A Baltikumban járunk, de a sodró lendületű történet játszódhatna bárhol a keleti tömb országaiban, ahol a történelem tapinthatóbban gázolt bele az emberek életébe, mint a Föld más szegleteiben. A regényben három szereplő életét követhetjük nyomon: Roland - az ideákat kergető, hazája függetlenségéért küzdő szabadságharcos; unokatestvére, Edgar - aki mindent elkövet azért, hogy elrejtse életének sötét oldalát és még sötétebb titkait, s megkaparintson magának legalább egy kis szeletet a hatalomból; és Edgar felesége, Juudit - akit házasságának szégyene és a reménytelen boldogtalanság köt béklyóba. E három ember sorsa örökre egybefonódik, nemcsak a rokoni kapcsolatok okán, hanem az olykor kusza érzelmek, szenvedélyek, s a megannyi rejtély és bűn miatt is. Oksanen a csak az igazán nagy írókat jellemző kivételes tehetség birtokosa. Művében fontos kérdéseket tesz fel, alaposan körüljárja ezeket, s a feldolgozásnál képes végig fenntartani a feszültséget. Nem bicsaklik meg a történetvezetése, a szálak összesodrása tökéletes, és okosan, átgondoltan, egy nyomozó logikájával illeszti össze a történelem és a magánélet töredezett darabkáit, míg végül összeáll a kép. S teszi mindezt úgy, hogy az utolsó lapokra is tartogat meglepetéseket - de a kulcsot már az olvasó illeszti a zárba.

Shvoy Lajos - Önéletrajz
Székesfehérvár ​tizennyolcadik püspöke, Shvoy Lajos 1879. március 9-én született Budapesten. Anyagilag megrokkant egyházmegyét vett át Prohászka Ottokár utódjaként 1927-ben, melyet néhány hónap híján 41 esztendeig kormányozott. Nagy idők tanúja volt: megélte a székváros fényes átalakulását hozó Csitáry-korszakot, a háború borzalmait, a kommunista diktatúra kiépülését, melynek markáns ellenfele volt. 1968. január 21-én hunyt el. A püspök 1964-ben fogott bele emlékeinek papírra vetésébe régi munkatársai unszolására. Az önéletrajz kifejezetten az asztalfiók számára készült, kiadásában sem szerzője, sem a sürgetők nem reménykedhettek. A vázlatot, így a születő mű hangsúlyait is készen kapta a püspök a munkatársaktól: nevelőire, a Regnum Marianum történetére, római és amerikai útjaira, Mindszenty József hercegprímás személyére, az egyházügyi előadók ténykedésére és az 1956-os forradalomra vonatkozó emlékek megfogalmazása kifejezett kérés volt. Az idős, a visszaemlékezés készültekor nyolcvanöt esztendős főpásztor először ezeket a részeket diktálta le; majd ráérezvén a munka ízére évről-évre kezdte tárgyalni az egyházmegye háború utáni éveinek történetét. Az önéletrajz szerkezete ezért tér el a memoár-irodalomban megszokottól: Shvoy Lajos ugyanis nem emlékezik meg külön gyermekkoráról, szüleiről, tanulmányairól.

Palásti László - A ​bori halálút regénye
A ​Borban létesített munkatáborban hírhedten kemény bánásmódban részesültek a foglyok. A szenvedéseket fokozta a szintén szomorú emlékeket ébresztő, a tábor kiürítését követő „halálmenet”. Az egyre rosszabbra forduló bánásmód a Cservenkán végrehajtott tömeges kivégzésben csúcsosodott ki. A szerző mindezeket túlélte, így első kézből számolhat be a rémségekről.

Lengyel Tünde - Várkonyi Gábor - Báthory ​Erzsébet
Báthory ​Erzsébet története a 18. század eleje óta fonódott össze a vérszomjas, kegyetlen, vérben fürdő, már-már vámpírszerű vonásokat viselő nő alakjával. A róla keringő mendemondákban nem nehéz felismerni a 18. század ponyvairodalmának motívumait: a kiszolgáltatott cselédlányt és az örök fiatalság után vágyakozó, gonosz úrnőt. Alakja háromszáz év alatt szimbólummá emelkedett: Drakula párja, a női Faust, aki az örök fiatalság reményében a sátánnal szövetkezik. Egyszerre megvetett tömeggyilkos, és csodált idol, sztár. Vajon kideríthető-e az igazság Báthory Erzsébet alakja körül? Sokan igyekeztek megfejteni az elmúlt évszázadok során ennek az asszonynak a rejtélyét. Megpróbáltak bekukkantani egyszerre rettegett és csodált életébe. Vajon mit rejt az ismert portré? Gonosztevő volt, vagy elmebeteg? Vagy csak a kor volt kegyetlen, amelyben élt? Vagy éppenséggel ő az áldozat? A korszak kiváló szakértői, Lengyel Tünde és Várkonyi Gábor az eddigi kutatások eredményeit felhasználva, azokat új szempontokkal kiegészítve igyekeztek megrajzolni a kora újkori arisztokrata nő minél tökéletesebb portréját: hogyan nevelkedett, milyen szokásoknak és elvárásoknak kellett megfelelnie, mennyire lehetett önálló, hogyan irányította életét. A könyv első része a társadalmi hátteret mutatja be, míg a második rész a korabeli tanúvallomások elemzését nyújtja azok számára is izgalmas stílusban, akik nem sokat tudnak a 1617. századi Magyar Királyság történelmének erről a nehéz, de sok tekintetben igen szép korszakáról. A témában való elmélyedést gazdag képanyag, jegyzetek, családfák és irodalomjegyzék segítik.

Kati Marton - A ​nép ellenségei
"Talán ​jobb lenne, ha ezúttal egyedül jönne" -, mondta Dr Kutrucz Katalin, a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató helyettese a telefonba. Legutóbbi látogatásomkor ugyanis egy barátomat is magammal vittem, aki jogász, és nálam jobban kiismeri magát a levéltárakban. Dr. Kutrucz akkor hűvös hivatalossággal viselkedett: kimért, személytelen és tárgyszerű volt. … Most azonban egészen más hangon beszélt - emberségesen és együtt érzőn. Ettől kissé ideges lettem. Nem sokkal korábban az egyik legkiválóbb magyar író is kikérte az édesapja aktáit - és az iratokból az a megdöbbentő tény derült ki, hogy az álnokság és a hitszegés a saját családját is megfertőzte. Az ÁVO… egyik legismertebb kutatója engem is figyelmeztetett, amikor a szüleim iratainak a megtekintését kérvényeztem, hogy "Pandora szelencéjét" akarom kinyitni. Én azonban ragaszkodtam hozzá, hogy megtudjam az igazságot a szüleimről, és arról, hogy mi is történt valójában Budapesten a hidegháború régmúlt napjaiban, amikor a nővérem és én még gyermekek voltunk. A szüleim sok mindent elhallgattak a családunk történetében - jóllehet édesapám nagyra becsült újságíró volt a maga idejében, aki az 1956-os magyar forradalomról írott tudósításaiért díjakat kapott, és általános elismerésben volt része. "Ti már amerikaiak vagytok - mondogatta a Papa -, meg sem értenétek, milyen volt az élet a fasiszták és a kommunisták alatt." Kati Marton szülei a legjelentősebb amerikai hírügynökségek - az UPI és az AP - budapesti tudósítói voltak a 40-es évek végétől - azokban a sötét években, amikor a leggátlástalanabbul dühöngött az ÁVO terrorja, amikor rajtuk kívül már nem volt külföldi tudósító a külvilágtól egyre hermetikusabban elzárt Magyarországon. Tudósítottak Rajk és Mindszenty peréről - és igyekeztek igazat írni, fittyet hányva a hatóságoknak. Úgy viselkedtek "mintha…" - mintha normális dolog lett volna magyar létükre amerikai újságírónak lenni az ötvenes évek Magyarországán. Helyzetük kényes volt, és mondhatni eleve gyanús mindenki szemében - a hidegháború általános kémhisztériája idején nemcsak a magyar hatóságok, de az amerikaiak is kémet sejtettek bennük. Az ÁVO minden lépésüket figyelte, és besúgókkal vette körül őket, mialatt a Marton házaspár szinte felszabadult könnyedséggel - valójában hihetetlen feszültségek közepette - élte a nyugati újságírók életét, ami a kor Magyarországán természetesen merő látszat lehetett csupán. A hatóságok lassan, de biztosan egyre szorosabbra húzták a hurkot körülöttük, de - ki tudja, miért? - egészen 1954-ig eltűrték a tevékenységüket. Akkor aztán letartóztatták előbb az apát, majd az édesanyát is - kislányaik pedig, a 9 éves Kati és három évvel idősebb nővére egyszerre kicsöppent az addigi védettségből, és egy ismeretlen családhoz került, mélységes szegénységbe. A család viszontagságos története az ÁVO börtönével, a szabadulással és az emigrációval azonban nem ér véget: a Marton család már évek óta Amerikában élt, hitük szerint teljes biztonságban, amikor ide is utánuk nyúlt a magyar titkosszolgálat keze…

Hahner Péter - 100 ​történelmi tévhit
Miért ​is kérdőjeleznénk meg egy történelmi esemény leírását, egy hadvezér vagy király jellemzését, amikor iskolában is tanultunk, filmet láttunk, olvastunk róla? Néró felgyújtotta Rómát, a Szent Koronát a pápa adta Szent Istvánnak, a mohácsi vereségért a magyar nemesség a felelős, Jaltában osztották fel a világot. – Kívülről fújjuk mindannyian. Csakhogy sok esetben a biztosnak vélt tudás cáfolható. Mégpedig nem egy másik hiedelemmel, hanem tényekkel. E könyv szerzője 100 történelmi tévhitet oszlat el, s állít velük szembe hiteles forrásokat és történészi következtetéseket. 100 állítás – 100 cáfolat – 100 talány a régmúlttól napjainkig. Hahner Péter történész a Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszékének vezetője. Több francia és angol klasszikus történelmi művet és életrajzot ültetett át magyarra. Most megjelent könyve a tizenkettedik önálló kötete. Korábbi munkái Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok történelmével foglalkoztak. A történelem iránt érdeklődők a Rubicon című folyóiratban is rendszeresen találkozhatnak írásaival.

Tomáš Radil - Az ​auschwitzi fiúk
A ​lágeréletet, a legkülönfélébb tragikus sorsokat taglaló memoárirodalom skálája meglehetősen széles, ám Tomás Radil könyve egy új aspektussal gazdagítja az emlékező irodalmat: az 1942-ben induló történet 1938-ig visszanyúlóan részletezi egy tizenkét éves, koraérett gyerek nézőpontjából a zsidótörvények bevezetését, a jogfosztottság időszakát. A dokumentarisztikus hűségű, ám olvasmányos regényként is remekül helytálló memoár értékes, egyedi képet fest a korai negyvenes évek Párkányáról és Esztergomjáról.

Mark Collins - Hazátlanok
Mark ​Collins regénye, a Hazátlanok egy olyan történetet mesél el, néhány hétköznapi, egyszerű ember sorsán keresztül, ami nekünk, magyaroknak különösen érdekes lehet, hiszen az 1956-os forradalom utóéletének egy eddig elhallgatott, szinte elfelejtett epizódjáról rántja le a leplet. Lovas Sándor és társai a levert forradalmat követő megtorlás elől menekülnek Ausztriába, majd onnan jutnak tovább a távoli, ismeretlen, és - mint hamar meglátják - szegény Írországba. A smaragd sziget ezekben az években nem igazán ragyogott: munkanélküliség, nélkülözés és reménytelenség jellemezte, az ideérkező menekülteknek is ebben kellett tehát osztozniuk. Az évekig táborba zárt Lovasék végül nem találtak más kiutat, éhségsztrájkba kezdtek. Collins körültekintően, alapos kutatómunka után megírt regénye nem pusztán remek olvasmány, de egyben a fiatal ír szerző személyességgel átitatott visszaemlékezése magyar nagyszülei történetére.

Ljudmila Ulickaja - Örökbecsű ​limlom
Az ​Örökbecsű limlom minden eddiginél összetettebb képet nyújt Ljudmila Ulickaja ön- és világszemléletéről, élet- és művészetfilozófiájáról. A műfajilag is sokszínű kötetben az orosz írónő szinte az összes olyan dologról beszél, ami foglalkoztatta valaha. A személyesebb szövegekben, illetve a vele készült és a kötetbe beválogatott interjúkban kendőzetlen őszinteséggel fogalmaz magánéletéről, pályafutásáról. Megtudhatjuk, hogy a családi környezettől kezdve az olvasmányélményekig mi formálta leginkább a személyiségét. Miként azt is, milyen véleménnyel van a család, szerelem, házasság, barátság fogalmáról és megvalósulási formáiról. A társadalmi kérdésekben is bátran foglal állást. Így derül rá fény, mit gondol a nők társadalomban betöltött szerepéről, a politikáról, az állami és egyházi ideológiákról, vagy éppen a világ működését meghatározó gazdasági rendszerekről. Esszéiben, művészeti írásaiban pedig főként a kifogyhatatlanul gazdag orosz kultúra legfontosabb kérdéseiről beszél. Mindezt a tőle megszokott közvetlenséggel és nyíltsággal tárja olvasói elé.

Alma Mahler-Werfel - Férjeim, ​szerelmeim
A ​századforduló Bécsének tündöklő csillaga, minden idők egyik legigézőbb nője volt az 1879-ben született Alma - leánynevén Schindler -, egy fiatalon meghalt, kitűnő festő leánya. Valóságos ragadozóként csapott le korának híres embereire. S minthogy gyönyörű volt, szőke, szellemes, művelt, sokoldalúan tehetséges - a férfiak megbolondításához pedig különösképpen értett -, egyedülálló módon vonzotta a kiemelkedő alkotókat. Mindenki a lábainál hevert - Gustav Klimt, a festő éppúgy, mint Zemlinsky és Pfitzner, a zeneszerzők. Férjhez ment Gustav Mahlerhoz, a zeneszerzőhöz; megözvegyülése után évekig élt együtt Oskar Kokoschkával, a festővel. Másodszor Walter Gropius-hoz, a Bauhaus nagy építészéhez ment feleségül, harmadszor a nála 11 évvel fiatalabb íróhoz, Franz Werfelhez. Vele élte meg az Anschluß, az emigráció rettenetes korszakát, míg újra meg nem özvegyült: Werfel 1945-ben, Alma 1963-ban halt meg. Jól ismerte Hofmannsthalt és Schönberget, Alban Berget és Gerhart Hauptmannt, Maurice Ravelt és Thomas Mannt. Sokukról mond el érdekes történeteket. Önéletrajza elfogult, és tele van emberi-asszonyi hiúsággal, önzéssel. De ezzel együtt lebilincselően érdekes képet ad - nemcsak a maga hosszú, győzelmekben és tragédiákban (három gyermekét vesztette el a négy közül) gazdag életéről, de magáról az eseményekben és fontos emberekben oly gazdag tragikus korról is.

Arnold Schwarzenegger - Emlékmás
A ​világhírű színész, üzletember és politikus őszinte vallomása! Az életrajz, amire rajongók milliói vártak! Az Ausztriában (Thal, 1947) született Arnold Schwarzenegger huszonegy éves korában költözött Los Angelesbe. Tíz év múlva már dúsgazdag üzletember volt, húsz évvel később világhírű mozisztár, 2003-ban pedig Kalifornia állam kormányzójává választották. Az Emlékmás az amerikai álom megvalósulásának története, végigköveti, hogyan csinált Schwarzenegger egy kis Venice Beach-i testépítő klubból nemzetközi iparágat, hogyan keltette életre korunk legemlékezetesebb mozihőseit, és hogyan vált belőle a közelmúlt egyik legmeghatározóbb politikusa.

Gróf Edelsheim Gyulai Ilona - Becsület ​és kötelesség 1-2.
Gróf ​Edelsheim Gyulai Ilona 1918. január 14-én született Budapesten, gyermekkorát és fiatal kora javarészét azonban Szlovákiában töltötte, hiszen Trianon a felvidéki családi birtokot is elszakította az anyaországtól. Életének döntő fordulata 1940 áprilisában következett be, amikor férjhez ment Horthy Miklós kormányzó fiához, Istvánhoz, akkor a MÁVAG vezérigazgatójához. Ezzel a "vidéki grófkisasszony" - valóságosan és jelképesen is - áttette székhelyét a budai várba, és akarva-akaratlan történelmi szereplővé - személyiséggé, cselekvő tanúvá lépett elő. 1942 augusztusában Horthy István kormányzóhelyettes tragikus repülőszerencsétlenség áldozata lett, s ettől fogva a fiatal özvegy a kormányzó bizalmasaként, szerényen a háttérben maradva egyre fontosabb szerepet játszott: józansága, példás lelki ereje és kivételes érzékenysége nagy hatással volt mindenkire, akivel kapcsolatba került. A háborúba sodródott Magyarország egyre riasztóbb és szinte reménytelennek tetsző helyzetében világos fővel és kitartással mindent megtett a nagyobb tragédia elkerülésének érdekében. A sikertelen 1944. októberi kiugrási kísérlet után azonban az ország és a Horthy család sorsa is megpecsételődött. E könyv utolsó lapjain az ausztriai Weilheim mellett, Waldbichlben búcsúzunk Horthy Istvánnétól, a kormányzóval és feleségével együtt, miután Magyarországról védőőrizetnek álcázott akció keretében a németek elhurcolták őket. Az emlékezések első kötetében talán az egyik leghitelesebb tanú szólal meg a XX. századi magyar történelem egyik döntő szakaszának eseményeiről. Horthy István kormányzóhelyettes özvegye sok döntő momentum és helyzet szemlélője és aktív szereplője volt. Mindaz, amiről most beszél, egy őszinte, tiszteletre méltó személyiség vallomása, s egyben rendkívül fontos adalék bizonyos történelmi események tisztázásához, hamis legendák eloszlatásához.

Kövér György - 1873. ​Egy krach anatómiája
A ​ kötet a krizeológia - a válságok törvényszerűségeit kutató tudományág - mifelénk ritka jelentkezése. Az Osztrák-Magyar Monarchiát gazdasági alapjaiban megrázó világválság okait a szerző a gazdaságtörténet eszközeivel mutatja be. Megismerkedhetünk a nevezetes tőzsdekrach előzményeivel és következményeivel. Tanúi lehetünk mesés vagyonok látványosan gyors keletkezésének és elúszásának, meglepődhetünk a részvények értéke, a kolerajárvány, az aszály és a vasúti sínek hossza közötti összefüggések titkain.

Miklya Anna - Eső
Miklya ​Anna harmadik regényének főhőse héthónapos terhes, amikor egy Békés megyei kisvárosban élő anyja megkéri, hogy mérje fel a helyi önkormányzat alapítványának kezelésében lévő műemlék majorok állapotát. Az épületeket ugyanis megrongálták a hónapok óta tartó esőzések. A főhős él az alkalommal, hogy visszatérhet a helyre, ahol gyermekkorát töltötte, és Budapest helyett ebben a csöndes és békés kisvárosban hordhatja ki és szülheti meg gyermekét. A békés kisvárosról azonban kiderül, hogy életét rejtett hatalmi és anyagi érdekek irányítják, és a műemlékek ügye kibogozhatatlanul régesrégi rokoni sérelmekkel és családi konfliktusokkal szövődik össze.