|
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg.
Kapcsolódó könyvek
Ismeretlen szerző - Hoki a Hargita alján
2004-ben, a csíkszeredai jégkorongozás 75. évfordulóján a város férfi és női jégkorongcsapata feljutott a csúcsra. A férfiak megnyerték az országos jégkorong bajnokságot, a Románia Kupát és a Pannónia Kupát is, a nők az országos bajnokságot. Csíkszereda 2004. márciusában többször is késő éjszakáig önfeledten ünnepelt. Ez a könyv, hokiszerető és városszerető újságírók, sportbarátok, szakemberek közös munkája, talán hozzásegít ahhoz, hogy soha ne feledjük: a hármas siker mögött ott állnak összekötözött és vállravetett korcsolyával, foszladozó és jégkoptatta hokibotokkal az apák, a nagyapák és ott tolong valahol körülöttük a szurkolók végtelen tömege, az éjszaka sötétjében pedig mindegyre felsejlik az emlékekben oly csodálatos és varázslatos város, csillagfényes és hóhatárolta jégpályájával, ahonnan nemzedékről-nemzedékre felzúg a taps és emberöltők távlatából hallatja hangját az elismerés: Szép volt fiúk! Szép volt lányok! Szép volt mindenkori fiúk és lányok! Szép volt mindenkori csíkiak!
Ismeretlen szerző - Magyar Sport-almanach 1925
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Varga Lajos - Diósgyőri futballtörténet 1910-1996
Diósgyőr… ez a nyolc betűs szó már több mint nyolc évtizede jelzi egy település - mely volt városrés, nagyközség és kerület egyaránt - sporté1etét, labdarúgó históriáját. Kimondva, olvasva, gondolhattunk a hajdani várra, a vas és acél szeletnyi részére, a Bükkhöz simuló ősrégi településre - és Diósgyőr sportjára. Most, ezek a fogalmak a múló évtizedek sodrában is összefonódnak az emberek tudatában, az emlékezésben és a jelen felvillantásában egyaránt.
Az egyesület alapító neve - Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre - azóta, hogy nem sokkal a századfordulót követően azon az 1910-es februári napon a közgyűlés egyhangúlag elfogadta, történelmi sorfordulók, társadalmi és tulajdonosi, vagy támogatói változások kapcsán többször is megváltozott. Volt Di. MÁVAG, Di. Vasas, majd megint DVTK és napjainkban DFC - de eme változásoknál egyetlen dolog mind máig nagy hűséggel őrzi az alapítók tiszteletre méltó emlékét, az pedig Diósgyőr. Névadók és névadások együttműködést és tekintély elvet vallók közössége a „keresztelő” szellemiségébe néha már-már politikai színezetet is belopva, sok mindenben vitatkozott, de a Diósgyőr szót soha, semmikor és senki nem kívánta feledtetni az egyesület névadásakor.
Jeles napokon illendő emlékezni, tegnap és ma történéseinek összeölelkezésére hagyatkozva pátoszos szavakat keresni. A kerek évfordulók meg amugyis alkalmasak a megemlékezésre. Most nincs ilyen, miként nincs születésnap sem, azonban, mégis van valami: a nyolc évtizedes diósgyőri labdarúgást történeti hűséggel őrző vaskos könyv születésnapja. Gólok, percek, nevek, eredmények bajnoki osztályok és osztályzások, kimondott és következtethető minősítések fegyelmezett és igaz sorjázása teszik ünnepélyessé a hétköznapi történéseket. Arcképek és feledhetetlen pillanatok peregnek az emlékezet filmkockáin, láthatatlan emlékművet állítva mindazoknak, akik nyolc évtizeden át egymásnak átadva a váltást mindvégig vigyázták a csapat, a Diósgyőr nevét őrző szakosztály hírét, becsületét országhatáron belül és túl egyaránt.
Szép bemutatása ez a nyolc évtizednyi diósgyőri labdarúgásnak, méltó a névadókhoz. Sikereit és eredményeit e könyv is átmentheti a holnapokba, a sport, ezen belül pedig a labdarúgás varázsát vigyázva. Oldalain eredménysorok és táblázatok nyomába szegődve, a legnépszerűbb sportág történései elevenednek meg. Ez a nagy népszerűség még ma sem csökkent. Sajátos felelősséget jelent ez a könyv minden adatára. Felelősséget azok iránt, akik a hajdani diósgyőri grundokról, az utca és tér csapatokból, az iskolai egyesületekből eljutottak a piros-fehér színű egyesületbe, onnan pedig a címeres mez viseléséig.
A diósgyőri foci születése pillanatától az egyetemes magyar labdarúgás szerves része. Lehet dicsérni és lehet bírálni is, de elhallgatni nem. Az elhallgatástól védenek a tények és ettől óv ez a kötet is…
Mindaz, ami e sorok után következik nem emlékmű, hanem emlékezés. Emlékezés nagy elődökre és méltó utódokra. Pillanatokból és 90 perces mérkőzésekből szőtt nyolc évtizednyi hálóra, melyen nem csak gólokat jelző labdák akadtak fenn, hanem e labdák kölcsönözte örömök – a diósgyőri labdarúgás.
Miskolc, 1996. őszén
Paulovits Ágoston
újságíró
Mező László - Rekviem egy csapatért
Nem szoktam előszót írni, nincs gyakorlatom. Kedvem sem volt hozzá, amikor Mező Laci barátom felkért, hogy írjak előszót ehhez a kis kiadványhoz, amit Ő hozott össze, a rá jellemző szívóssággal és a labdarúgáshoz fűződő szerelemmel.
Aztán kezembe vettem a borítóra tervezett illusztrációt, a könyvbe szánt fényképeket és megjött a kedvem, a hangulatom, mert előtűntek az emlékek. Négy évtized emlékei.
A fényképekről sportolók, katonasportolók néznek vissza: mosolyogva, félszegen, komolyan, ki hogyan? De valamennyien katonák, a Miskolci Honvéd focistái, az "én" sportolóim, barátaim, bajtársaim.
Ezzel az előszóval tisztelgek emléküknek, akár élnek - hál Istennek a többségük igen - akár a túlvilág pályáin kergetik a labdát.
Teljesítették a kötelességüket a laktanyában, amelyet a törvény írt elő számukra és a zöld gyepen - gyakran vörös salakon - amelyet önként vállaltak.
Tisztelgek Kedves Fiúk előttetek, akik megmaradtatok emlékezetemben olyannak, amilyenek voltatok: komolyak és mosolygósak, félszegek és vagányak. Katonák és sportolók.
Miskolc, 1999. február
Ondrasek Iván
nyugalmazott sporttiszt
Sebes Gusztáv - Örömök és csalódások
A labdarúgás híveinek, ha szép emlékeket keresnek, nem kell a messzi múltba menniük. Elég, ha az ötvenes évek sikereit idézik maguk elé. Azokat az éveket, amikor nem ok nélkül tartották a magyar labdarúgó válogatottat a világ legjobb csapatának, amikor megnyerték az Európa Kupát, legyőzték az angol válogatottat, amikor a világbajnokság ezüstérme kudarcnak minősült.
Sebes Gusztáv, és ez ma már sporttörténeti tény, volt e sikerek legfőbb kovácsa. Ha csak erről az időszakról írna, már ez is indokolttá tenné könyve megjelentetését, de írása ennél sokkal többet nyújt. Önéletrajzában egy munkásgyerek életét eleveníti fel, aki dédelgetett nagy szerelmével, a labdarúgással a szívében, nyitott szemmel járja útját, vállalva a harcot osztályáért, nemzetéért, ott igyekszik használni, ahol a legtöbbet tudja nyújtani.
A labdarúgás világszerte elismert szakembere így ír bevezetőjében: "Hogy az én szerepem a sikerekben és a néhány kudarcban mennyi volt, mit tettem és mit kellett volna tennem, vagy éppen mit tehettem, azt igyekszem őszintén megírni. A kérdések eldöntését azokra az olvasókra bízom, akik a labdarúgást úgy szeretik, mint én."
Varga Lajos - A Miskolci Vasutas Sport Club története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Aczél Endre - Török Péter - Acélsodrony - Sport 1962–1989
Részlet Vitray Tamás ajánlásából:
„Szívem szerint nem ajánlanám ezt a könyvet. Nem én! Ha tehetném… (vigyázat, váratlan fordulat!), minden, sportot és olvasást szerető embernek „kötelező olvasmányává” tenném. [...] Azt hiszem, egy szaklektor – aki ezúttal lehettem – ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy a gondjaira bízott művet akkora élvezettel olvassa, mint az nekem megadatott. Titkon még azt is gyanítom, hogy akinek csak úgy véletlenül kerül a kezébe, ám a sporthoz különösebb érdeklődés nem fűzi, az is megkaphatja a „fertőzést”. Végül, bocsássanak meg, adnék egy tanácsot a leendő olvasónak: csemegézve olvassa! „Csak úgy” nyissa ki akárhol, és olvasson egy fejezetecskét. Csukja be a könyvet, és nyissa ki másutt, ismét egy részre. És így tovább… Majd legközelebb, ha ideje engedi, megint néhányat hasonló módon. Állítom, hogy így még élvezetesebb. De mi legyen, ha elkezdi szépen rendesen olvasni, és – ami könnyen bekövetkezhet – nem tudja letenni? Akkor ha befejezte, kezdje újra elölről a fenti módszerrel. Nagy passzió!”
Varga László - Szerelmünk a labdarúgás
A honszeretet mellett a legnagyobb érzés, ami sarkaiból képes kifordítani a világot: ez a szerelem. Érthető ezért, hogy mindent, amit olthatatlanul, elpusztíthatatlan szenvedéllyel szeretünk, kapcsolatba hozunk a szerelemmel. S miután a labdarúgás a legnépszerűbb, szinte szenvedélyesen szeretett sportág, nem csak nálunk, hanem az egész világon, ezért kapta ez a könyv "Szerelmünk a labdarúgás" címet. A könyv nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy bemutassa az egri, Heves megyei, de az Észak-magyarországi labdarúgás fejlődését, sőt mi több az NB I-es és NB II-es mérkőzéseken keresztül egy kicsit az egész magyar labdarúgást.
Szabó Béla - Heves megye röplabdasportjának krónikája
A tanulmányban Heves megye röplabda életének közel negyvenéves múltját kívántuk feleleveníteni.
A Heves Megyei Levéltárban fellelhető anyagot a történeti kutatás módszerével dolgoztuk fel. Az interjú módszer alkalmazásával azoktól kértünk tájékoztatást, akik a hazai, a megyei röplabdázás kialakításában, fejlesztésében tevékenyen részt vettek.
A kiadvány tájékoztató jellegű, az olvasóra bízva az összegzést, a tanulságok levonását. Tények, adatok közlésével, események felelevenítésével adatokat kívánunk szolgáltatni a magyar sporttörténet, illetve a röplabdázás történetének az eddiginél teljesebb feltárásához.
Márton Gábor - Tempó, E. T. K.!
Rendkívül értékes munkát nyújtunk át Gyomaendrőd város sportkedvelő lakóinak. A volt Endrőd labdarúgását megalakulástól megszűnésig a hitelesség teljességével adja. Munkájában az egykori krónikások szavahihetősége hallatszik. Hat évtized élményei benne.
A munkát már indulása stádiumától ismerem. Így módom volt nemcsak olvasójának, hanem alakítójának is lennem. Az előszóban is foglalkozom a dologgal, hisz annak írásakor még nem tudtam, hogy engem kérnek fel lektorálásra.
Csak az elismerés hangján tudok szólni a teljesítményről. Bizonyára nagy szeretettel fogadja a sportkedvelők népes serege, hisz a középkorúaktól az idősekig szinte kivétel nélkül nézője, szemtanúja volt a sporteseményeknek. S az akkor szemünk előtt lepergett események fő vonalban újra lejátszódnak bennünk.
Voltak olyan mérkőzések, mikor az ezrekre menő izzó-lelkes tömeg hajszolta-buzdította győzelemre az ETK—BARÁTSÁG—Spartacus vonal hőseit.
Újra találkozunk kedvenceinkkel, kik annyi örömet, izgalmat, aggódást szereztek, s kik közül egyre többen a temetőkben pihenik ki a nagy „hajtások” fáradalmait.
Emlékmű ez a Büngösdiek — Stüszi — Kovács Imréék — Simon Pista — Kertesék Csákány Jancsi... tettének, kik a könyv nyomán életre kelnek. A most öregesen botorkálók megifjúlva járnak közöttünk.
Valóságos ENDRŐDI FOCILEXIKON.
Nagy értéke, hogy a táblázatok segítségével sokat nyújt az ezután születő hasonló vállalkozásokhoz is.
Talán egy-két esemény szűkszavú elintézése kifogásolható.
A sportvezetők és tudósítók is megérdemelitek volna pár elismerő szót, hisz ők is fontos tényezői voltak hat évtized feledhetetlen élményeinek.
Salgótarján, 1990. szeptember 21.
Szabó Ernő lektor
Mező László - Borsod Volán futballkrónika
A történelemben ötven év nem nagy idő. Egy sportegyesület életében azonban jelentős jubileum. Öt évtized után már érdemes megállni egy pillanatra és visszatekinteni a múltra.
Ez a kiadvány amelyet az olvasó a kezében tart a Borsod Volán SE labdarúgó szakosztályáról szól. Felelevenednek a fél évszázad alatt történt mérkőzések. A szép győzelmek ugyanúgy, mint a fájó vereségek.
Nem volt könnyű dolgom, amikor a Borsod Volán labdarúgó történetének megírására vállalkoztam. Főleg a kezdeti évek első lépéseiről lehetett nehezen információkat szerezni. Később, amikor egyre magasabb osztályokban kergették a kék-fehér mezes focisták a labdát már könnyebben ment az adatgyűjtés.
A krónikában igyekeztem a felkutatható legrészletesebb adatokat közölni. Az elmúlt harminc évről ez maximálisan sikerült. Közel ezer bajnoki mérkőzést böngészhetnek a Volán színek barátai összeállításokkal, gólszerzőkkel. Az egyes bajnokságok után kicsit részletesebben elidőzünk majd a csapat értékelésével kapcsolatban. (Tabella, az adott bajnokságban szerepelt játékosok - mérkőzés és elért góljaik számának feltüntetésével - és edzők nevei.)
Külön fejezetben kerülnek górcső alá a statisztika fegyverével a 30 év bajnoki szereplései. Köszönetet mondok a Megyei Könyvtár és a Herman Ottó Múzeum könyvtára dolgozóinak segítségükért. Külön köszönetemet fejezem ki egy nagyszerű és önzetlen sportembernek
Tóth Józsefnek, aki sokat segített az 1954-63 közötti időszak eseményeinek pontosításában.
A. könyvben megszólal néhány régi és mai játékos, edző, sportvezető is. A képmelléklet pedig igyekszik megkönnyíteni a régi eseményekre, csapatokra való visszaemlékezést.
Az ötven év alatt sok sikert ért el a Borsod Volán és jogelődei. Remélem semmi fontos esemény nem maradt ki az anyagból. Fél évszázad alatt több száz labdarúgó kapott helyet a csapatban. Sokan tevékenykedtek edzőként és sportvezetőként is a gárda mellett. Igyekeztem mindenkinek a nevét feltüntetni. Erőfeszítéseim ellenére is előfordulhat azonban, hogy néhány sportember neve kimaradt jóllehet sporttevékenységükkel rászolgáltak volna a könyvbeli szereplésre. Tőlük elnézést kérek.
Miskolc, 1997. november 30.
A Szerző
Tóth István - Kálovits Géza - Varga Lajos - SBTC labdarúgó krónika
Ez a sportkrónika az SBTC labdarúgóinak számos hazai és nemzetközi sikerét tartalmazza, nemcsak a labdarúgás szerelmesei, hanem a város történéseinek múltja iránt érdeklődő olvasók számára is. Olyan válogatást lapozgathatunk, melynek oldalain megelevenednek a régi és újabb sikerek, labdarúgó mérkőzések, feledhetetlen játékos-egyéniségek.
A rangos labdarúgó események — miként régen, úgy napjainkban is — a tömegszórakozás és a klubszínekért való rajongás nagyszerű lehetőségét jelentették a szurkolók ezrei számára. A könyv lapjain felvillanó események, arcok, sikerek jelentsenek kellemes időtöltést az olvasónak.
Jó szerencsét!
Mező László - Martfűi Sportnapló
Nem az első munkám a Martfűi Sportnapló. Több egyesületnek elkészítettem már a történeti leírását, vagy egyes szakosztályainak krónikáját. Minden hízelkedés nélkül mondhatom azonban: az egyik legkedvesebb, a hozzám 1egközelebb á1ló ez a könyv, amelyet a Tiszte1t olvasó a kezében tart.
Az oka egyszerű. Sok helyen megfordultam az országban sporttörténeti munkáim, során. Soprontól Gyuláig, Ajkától Tapolcáig, Balassagyarmattól Szegedig, hogy csak néhány helyet említsek. Ilyen nagy sportszeretetről azonban egyetlen helység sem tett tanúbizonyságot. Az 50 év során Martfűn /e könyv zárásáig 1991. június 30-ig/ mintegy 16 szakosztály működött hosszabb-rövidebb ideig. Ez már önmagában is óriási dolog, hiszen a város /a klub működésének időben nagyobb részében község, illetve nagyközség/ lélekszáma nem nagy. Mégis évekig stabil NB I-es nagy és kispályás férfi kézilabda csapat működött, de a többi szakosztály is jelentős sikereket ért el.
Tevékenységem során nagy segítséget kaptam a Verseghy Ferenc Szolnok Megyei Könyvtártól, a TF Könyvtártól, a Tisza Cipő Szerkesztőségétől. Fontos megemlítenem Szenczi Józsefet, aki nagyon sokat segített az interjú alanyok felkutatásában. Sajnos vele nem sikerült riportot készítenem, ugyanis 1991. nyarán /amikorra terveztük a beszélgetést/ már nem dolgozott a városban.
Kétszer egy hetet töltöttem Martfűn a hangulatos és szép kisvárosban. Mindenki, akit megkértem készségesen segített, útbaigazított, tájékoztatott. Nos lehet, hogy ez Martfűn természetes, de higgyék el nem mindenütt...
A következő könyv a város sportjának történetét örökíti meg. Fél évszázad a történelemben nem nagy idő. Egy sportkör életében azonban igen. Ötven év elteltével már érdemes egy pillanatra megállni és visszatekinteni a múltra. A 16 szakosztály közül 14-nél riportokat is olvashatnak majd a tisztelt olvasók. Régi és mai sportvezetők, sportolók, edzők nyilatkoznak. Remélem ez kissé színesebbé, olvasmányosabbá teszi szerény munkámat.
Az elmúlt 50 évben az egyesület sok sikert ért el. Igyekeztem tevékenységem során arra törekedni, hogy semmi lényeges eredmény ne maradjon ki a könyvből. Sajnos - főleg az első években - a sajtó aránylag kevés sporteseményt közölt. A visszaemlékezések sem lehetnek teljesek, pontosak ennyi év távlatából. Előfordulhat tehát, hogy néhány személy neve kimaradt, jóllehet sporttevékenységükkel rászolgáltak volna arra, hogy a nevük szerepeljen. Tőlük elnézést kérek.
A szerző
Demjén László - A Nagyváradi AC a magyar nemzeti bajnokságban 1941-44
1902. június 1-jén került sor hivatalos keretek között az első labdarúgó-mérkőzésre. Jelenik Géza játékvezető sípjelére a következő két csapat lépett pályára, Piros mezesek: Marcsa – Popovics, Persz – Mondsza, Platner, Lukács – Kistener, Koczó, Dajka, Varga, Kodat. Kék mezesek: Hantha – Medvigy, Cseresznyés – Sipos, Alegander, Zigre – Böszörményi, Erdelt, Jeszenszky, Beöthy, Gál. A mérkőzést a piros mezesek nyerték 2–0 arányban, amelyben két budapesti vendégjátékos is szerepelt: Kistener és Kodat. "Ezzel az összecsapással indult el útjára a bőrlabdával való gyönyörű játék, amely évről évre fejlődött, tökélesedett" – írja Demjén László.
Az 1910-ben alakult Nagyváradi AC röviddel megalakulása után kérte felvételét a labdarúgó-szövetségbe. Felvételének egyik feltétele az volt, hogy oda-vissza alapon mérkőzést kell játszania egy olyan csapattal, amely már tagja a szövetségnek. Így került sor a Kolozsvári Vasutasok elleni első találkozóra, amelyet a vendégek nyertek meg 2–1 arányban, viszont a visszavágón a váradiak 5–1 arányban diadalmaskodtak. 1912-ben megalakult a Nagyváradi Törekvés, majd 1921 őszén beindult a kerületi bajnokság a NAC, a Törekvés, az Egyetértés, a Makkabea, a Szalontai SC, a Szatmári Törekvés és a Nagykárolyi AC csapatainak részvételével. A NAC fejlődése 1920-tól 1940-ig, kivéve az utolsó 2-3 évet, szinte töretlennek bizonyult. A váradi zöld-fehérek igazi értéke a régiekre épülő új labdarúgókkal 1940 után domborodott ki: a második világháború alatt a váradiak a magyar élvonalban szerepeltek, s az 1943/44-es idényt – 13 ponttal megelőzve a második Ferencvárost – magabiztosan nyerték meg. A NAC együttese: Krüger Károly, Rónai Ferenc, Vécsey Adolf, Mészáros Ferenc, Ónody Andor, Perényi (Pecsovszki) József, Juhász Gusztáv, (Demetrovics) Deményi Rudolf, (Simatoc) Szegedi Miklós, Kovács II. János, Lóránt Gyula, Kovács I. Miklós, (Stibinger) Barna János, (Spielmann) Sárvári Ferenc, Bodola Gyula, Tóth III. Mátyás, Krausz András, Tóth Sándor, (Scherz) Fuszek Kamill, (Fernbach) Ferenczi Antal.
A második világháború után megszűnt NAC helyét a Progresul ICO vette át, amely 1949-ben román bajnoki címet nyert, majd 1956-ban a Román Kupában is diadalmaskodott.
Boskovics Jenő - Ferenczy István - Fügedy Péter - Németh Gyula - Thaly Zoltán - Sikerek piros-kékben
A Vasas Sport Club nagy családjában a labdarúgás az "első gyerek".
A labdarúgók indultak útnak leghamarább. Két hónappal a klub megalakulása után már megjelentek a magyar futball nagy színpadán. Alig volt a Vasas SC öt esztendős, már a legmagasabb szintű bajnokságban játszott.
S a szakosztály 1911 májusi, első lépéseitől tízezrek, százezrek az angyalföldi piros-kék színek, a Vasas labdarúgók rajongói. Feledhetetlen mérkőzések, csodás hazai és nemzetközi győzelmek, bajnoki címek, kupák, világhírű játékos egyéniségek húzták fel mind magasabbra a Vasas zászlót, vívták ki a Vasast szeretők és a Vasast nem kedvelők elismerését, ámulatát.
A "Sikerek piros-kékben" sorozatunkban most a labdarúgókról szeretnénk megemlékezni.
Mező László - Mezőkövesdi sportkrónikák 1945-1995
Ez a kiadvány, amelyet az olvasó a kezében tart, átfogó képet kíván adni Mezőkövesd sportéletéről 1945-1995-ig.
A krónika a bevezető, majd az 1945 előtti szemelvények után röviden végig kíséri az ötven év legfontosabb állomásait, majd alfabetikus sorrendben mutatja be az elmúlt öt évtizedben működött szakosztályokat. Néhány régi és mai sportvezető, sportoló és edző is nyilatkozik. Ezek az interjúk, visszaemlékezések remélhetőleg olvasmányosabbá, érdekesebbé teszik majd szerény munkámat.
Mező László
Filep Tibor - Fejezetek a DVSC és a Bocskay történetéből
Nemcsak krónikát írtam. Be szeretném mutatni a magyar futball világát, a társadalomban betöltött szerepét és annak változásait. Szükségesnek tartottam, hogy a „nagy játék” debreceni virtuózairól riportokat, portrékat írjak, mert így, csakis így lehet teljes a kép. De törekedtem arra is, hogy feleletet adjak arra a kérdésre, miért szalasztott el annyi kedvező lehetőséget a debreceni sportvezetés, miért tört meg az az egyenes ívű fejlődés, amely 1935-48 között jellemezte a debreceni futballt. Miért nem sikerült sok jó labdarúgóból sikeres csapatot összehozni. Végül miért is érte annyi keserű csalódás a labdarúgást nagyon szerető debrecenieket?
1902-tol a DVSC elődje, az Egyetértés megalakulásától követtem végig az eseményeket egészen a DVSC-DMTE 1979-es fúziójáig. Mert noha a DMVSC labdarúgó-sikereit a DVSC alapozta meg, úgy érzem, a város mai nagy egyesülete már nem a DVSC. Ajánlom mindazoknak ezt a könyvet, akik szerették és szeretik ezt a csodálatos játékot, a klubot, és annyi csalódás és balsiker után még bíznak a magyar labdarúgás jövőjében és a debreceni futball felemelkedésében. Végül talán a múlt hibáiból is okulhatunk. De tudnunk kell azt is, hogy a debreceni futballnak is voltak fényes fejezetei, a DVSC-nek remek csapatai és nagy játékosegyéniségei.
Debrecen, 1987. december hó
Filep Tibor
Ismeretlen szerző - A csíkszeredai jégkorongozás története
Nemes, egyben hálátlan feladat 75 év történéseit alig négy tucat képben összefoglalni Az alapítóktól, a legendás Szabó-fivéreken és az Antal-Gál hátvédsoron keresztül e fényképsorozat áttekintése során eljutunk a 2004-es esztendő mesterhármasáig. Természetesen azon majd lehet vitatkozni, hogy ékezettel, vagy anélkül kell írnunk Dóczy nevét; hogy Spirerként vagy Spiererként kell tisztelnünk a csíkszeredai jégkorong egyik úttörőjét, és minden bizonnyal néhány említésre méltó név is kimaradt… Egy dolog biztos: hibáinkat nem tudjuk, és nem kívánjuk letagadni, éppúgy mint e fényképalbum hősei. Ám valamiben nagyon különbözőnek tőlünk: fanatikusan hittek álmaikban, és emberfeletti munka után elérték azt: mára a hoki őshazájából is érkeznek hozzánk szakírók, filmesek, hogy lássák a székely csodát. 75 év alatt nyolc bajnoki címet és három kupagyőzelmet szereztek a kék-fehérek – ez tizenegy. Most tisztelettel negyvennégy képet kínálunk Önöknek.. És kérjük, hogy e fényképeket megtekintve, keltsék életre mindazt a holt pillanatot, elillant múltat, amelyet városunk és a csíkszeredai jégkorong életéből e fotográfiák megörökítettek.
Ismeretlen szerző - SBTC-futballtörténet
A kedves Olvasó az SBTC labdarúgóinak történetét tartja kezében. Tizenkét év után immár a másodikat, a kibővítettet, a javítottat, a „legújabbkor” történéseivel kiegészítettet, ismét e szerzői kollektíva összeállításában.
Az SBTC futballtörténete mérkőzésről-mérkőzésre elevenedik fel a könyvben és rendkívül szorosan kapcsolódik a több mint fél évszázadon keresztül — mai kifejezéssel élve — szponzori szerepet betöltő nógrádi szénbányászkodás sorsához. A labdarúgócsapat múltja a feltételek biztosítása szempontjából két nagy részre osztható. Az elsőben bánya állt az egyesület mögött, biztosítva a működés valamennyi feltételét, a játékosok egzisztenciáját. A sportvezetőket, a testületek munkáját az minősítette, hogy a mindenkori bányavezetéssel milyen kontaktusban voltak. Az egyesületet általában a vállalatnál fontos pozícióban lévő emberek vezették, ez volt a biztosíték, hogy az SBTC-nél is rendben menjenek a dolgok.
A szénbányák fokozatos, majd végleges megszűnésével a problémák egyre növekedtek, veszély fenyegette az SBTC helyzetet, működését. Az első „felülről dirigált” átszervezés az STC létrejöttét eredményezte. Az erők összefogására tett kísérletet két évtized távlatából is dicsérendőnek kell tekinteni. A kivitelezésbe azonban számos hiba csúszott. A szervezők nem tudták, vagy nem akarták tudomásul venni, hogy ez a futballtradíció megerőszakolása. A városon belül ugyanis a helyi csapatok összecsapása mindig presztízsmérkőzés volt. Például a korábbi években a Salgóbánya nemcsak felsőbb osztályba juttatta az SBTC-t, hanem ki is ejtette a bajnokságból. Ugyancsak óriási csaták folytak a Stécé és a PBSE, a SSE, vagy Baglyasalja csapatai között. Az is hibája volt az átszervezésnek, hogy a sok kis csapatot megszüntették. Az STC végül senkinek nem vált együttesévé.
Később visszaállt az SBTC, de most már a „B” nem a múltra, a bányára emlékeztetett, hanem találóan az új idők gondolatát tükrözte, a BARÁTSÁG szót jelentette, amelyre egyébként is nagy szükség volt.
Az SBTC létét, működését a hatalom képviselői sokszor politikai tőkének tekintették, olykor azonban semmibe vették. Talán legnagyobb válságát az egyesület a 80-as évek második felében élte át, mert a bánya teljes mértékben megszüntette a támogatást. A régi beidegződés szerint a pártvezetés a nagy vállalatoktól kért segítséget. A válaszok lehangolóak voltak. Pénz helyett inkább ilyen-olyan ötleteket adtak. A javaslatok között elhangzott az is, hogy tudomásul kell venni, ha megszűnik az egyesület, de volt olyan is, amely szerint termelő- tevékenységet kell folytatni, kereskedni kell, vagy a bevételből tartsa el magát az egyesület. Végül átmenetileg a megyei tanács mentette meg az SBTC-t, de a problémák nem oldódtak meg.
Hol megcsillant a fény, hol ismételt letargia lengte körül az egyesületet. Nem akadt nagyvállalat, amely felvállalta volna teljes szponzorálással a csapatot. Nem mérték fel a futball varázsát, a mérkőzések hangulatát, az izgalmak és feszültségek levezetésének azt a sajátos formáját, amely semmi mással nem pótolható.
A 90-es évek elején kényszerből az országban is az elsők között megszűnt a sportegyesület, s létrejött az SBTC-t fenntartó sportalapítvány. Az új ugyan kis tőkével indult, de enélkül már régen szanálták volna a Stécét. Bár az egyesületi tagság megszűnt, a mindenre képes szurkolók (dicséret illeti őket) a bérletek megvásárlásával fejezik ki hovatartozásukat. A hatvanas években létesült edzőpálya - amely az elmúlt években „stadionná minősült - lényegében megfelelő nézőtér nélkül, majdhogynem használhatatlanná vált. Talán azzá is vált volna, Kakuk József vállalkozó egykori, SBTC- játékos segítsége nélkül. A 800-1000 fő részére készült lelátó több év után még mindig állja a sarat. Az SBTC a 30-as évek második felétől önálló klubházzal rendelkezett, komplex feladatok ellátására alkalmas épülettel, amelyben irodákkal, szórakozást biztosító helyiségek kaptak helyei. A 90-es évek szomorú történetéhez tartozik, hogy értékesítették az egykori szentélyt, a játékosok törzshelyét, a relikviák tárolásának színterét. Sok évnek kell eltelnie, hogy a szurkolók a történteken túltegyék magukat. Az SBTC székház nélkül maradt és az adminisztráció egyik helyről a másikra vándorolt. A tóstrandi létesítmények is tovább pusztultak.
Mindezek ellenére a csapat a lehetőségekhez viszonyítva sok örömet szerez napjainkban is az egyre kisebb számú érdeklődőnek.
Az SBTC történetében mi arról akarunk tudósítani, ami a zöld gyepen történt. Azt szeretnénk, ha a könyv olvasgatása felelevenítené a látottakat, ha a kötet a vitákban, — amelyek a labdarúgásról, az SBTC-ről folytak, folynak — perdöntő iratként hasznosulna.
Az előző kiadás óta sajnos több nagyszerű sportember már nincs az élők között. Mindannyiukról meg kellene emlékeznünk. E bevezetőben csak László Imrét, az SBTC alapító tagját említjük, aki hagyatékával segítette az SBTC-t és 18 volt játékosnak is juttatott szerény, de nem lebecsülendő örökséget.
Könyvünk nem a történetírás szabályain alapszik. Úgy gondoltuk, hogy a portrék, a fényképek élményt jelentenek a statisztikákban, a számokban elfáradt olvasóknak.
Jó szándékkal, sportszeretettel ajánljuk a kötetet hasznos időtöltésre, okulásra.
Szarka Sándor - Gáspár Tibor - 25 éves a Répcelaki Bányász Sportkör
A sportszerető olvasó a Bányász Sportegyesület negyedszázados eredményeit, eseményeit megörökítő krónikát veheti kézbe. Azt a krónikát, amelyet két lelkes sportbarát, a jelenlegi elnökség tagjai állítottak össze nem kis munkával.
A Sportegyesületünk tulajdonképpen fiatal, hisz 25 év nem nagy idő.
Ugyanakkor, ha ezen időszak fejlődését, történéseit nézzük, rendkívül eseménydús időszak volt egyesületünk életében.
Az alakuláskor egy szakosztályos mostoha körülmények között működő egyesület az elmúlt időszakban 5 szakosztályos, korszerű, a mai követelményeknek megfelelő sportlétesítménnyel rendelkező falusi viszonylatban meghatározó egyesületté fejlődött.
Bázis szervünk a Szénsavtermelő Vállalat és annak dolgozói folyamatos támogatásával, segítségével értük el, hogy 3 labdarúgó-, (ebből 2 füves) bitumenes kézilabda-, atlétikai-, tenisz-, valamint műanyag borítású automata iker tekepálya, korszerű öltözők, fürdők állnak a sportolók rendelkezésére.
Mondhatjuk, az egyesület együtt fejlődött a vállalattal. Ez a sportkrónika az egyes szakosztályok eredményeinek tételes felsorolásával a Bányász Sportegyesület sikereit, kudarcait eleveníti fel.
Nagyon sok szeretettel ajánljuk e kiadványt az egyesület tagjainak, szurkolóinak, volt és jelenlegi versenyzőinek, minden kedves sportbarátunknak.
A könyv lapjain felvillanó események, arcok, sikerek jelentsenek kellemes időtöltési az olvasónak.
Répcelak, 1990.
