Újszövetségi ​alapismeretek II. – Jézus örömhíre / Az ősegyház tanítása

David Jackman - János ​levelei
A ​tanbéli viták és megosztottság légkörében János apostol első olvasóit Isten igazságának és szeretetének megélésére szólította fel. A szerző meggyőződése, hogy János leveleinek üzenete ma épp olyan aktuális, mint megírásakor, hisz a hívők és a különböző közösségek ma is hajlamosak végletekbe esni, s ezzel rombolni önmagukat és századunk egyházát. A könyv segítségével számunkra is megelevenedhet János hívása: szeressük egymást és éljünk a világosságban! (2000)

John Stott - Pál ​levele a galatákhoz
A ​kis-ázsiai hegyek között megbúvó falvak frissen megtért emberei a különböző vallási hatalmasságok és ellentétes tanítások útvesztői között őrlődtek. Hogyan igazul meg az ember Isten előtt? Mi a helyes viszony hit és cselekedetek között? Hogyan élhetnének a keresztények Istennek tetsző életet pogány környezetben? Mi a szerepe a törvénynek? Sok minden megváltozott Pál kora óta, de Jézus Krisztus ugyanaz maradt, és a mai ember is egyedül rajta keresztül juthat el Istenhez. (2003)

Gecse Gusztáv - Bibliai ​történetek
A ​Bibliával kapcsolatos emberi magatartást a végletesség jellemzi. Vannak, akik istennek az emberekhez intézett üzenetének tartják, és vannak, akik badarságok gyűjteményének tekintik. Pedig a Biblia maradandó hatást gyakorolt az emberiség kultúrájára. Európa vallás- ás köztörténete, irodalma, képzőművészete és zenéje érthetetlenné válnék a Biblia ismerete nélkül. Ezért ismerni, olvasni kell a Bibliát, csak az a kérdés, hogy hogyan? Nyilvánvaló, hogy a modern ember nem tudja úgy a kezébe venni e könyvet, mint tévedhetetlen és minden kérdésben perdöntő isteni alkotást. Nem tudja és nem is akarja világnézetét, erkölcsét, tudományát a Bibliához, mint abszolút zsinórmértékhez hozzáigazítani. De tanulmányozhatja úgy, mint olyan emberi alkotást, amelyben legalább egy ezredév vágyai, törekvései, fájdalmai és elképzelései olvashatók, hol egyszerű, botladozó szavakkal, hol pedig költői szárnyalással. A könyv éppen így, emberi műként akarja bemutatni a Bibliát. A közismert szerző nem azt kutatja, hogy a letűnt századok alatt vagy napjainkban ki mit tartott vagy tart erről az írásról, hanem elsősorban azt vizsgálja, hogy mit mond maga a Biblia.

Boda László - Isten ​országa közöttünk
Elszakadt-e ​a katolikus erkölcsteológia Jézus alapvető üzenetétől, mely a benne elérkezett Isten országára vonatkozik? Nem szakadt el. Ezt az Üzenetet fejti ki és viszi tovább, különösen a hitről, reményről, szeretetről szóló tanításban. Ez a 3 "teológiai erény" egyúttal a keresztény élet alapja. A hitben kitágul és végső értelmet kap az ember jövője. A remény termékeny várakozás az Ígéret beteljesülésére. A szeretet pedig ízelítőt ad e láthatatlan Ország alapélményéből. Mindez tapasztalatközelbe hozza az üdvösséget már itt a földön, és érthetővé teszi, miért válik méltatlanná erre az Országra a hívő keresztény, ha szembefordul a hittel, ha elveszíti a végső reményt és árulója lesz a szeretetnek. -- Ez az Ország tehát nem ködbe vesző illúzió, amely átutalja a földi élet problémáit a bizonytalan túlvilágba. Itteni létformánkról van szó, hiteles emberi életünk titkáról, utunk biztonságáról és öröméről, melyet csak az Ország polgárai, az üdvösség meghívottjai élnek át, amikor a megtérésben megkapják a vízumot ebbe a köztünk és bennünk kezdődő Országba, amely várakozásunk szerint odaát majd beteljesül.

Boda László - Emberré ​lenni, vagy birtokolni?
Emberré ​lenni, vagy birtokolni? Az Evangélium már régen föltette ezt a kérdést: _"Mi hasznára van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelkének kárát vallja?"_ (Mt 16,25). Korunkban - főként Gabriel Marcel és Erich Fromm nyomán - hatalmas visszhangja van a _"vagyok"_ és a _"birtokolok"_ szembesítésének, melyet az erkölcsteológia hagyományosan a keresztény igazságosság keretében tárgyal, ma új szempontokkal gazdagítva. - A _"lenni"_ igéhez kapcsolódik a test-lelki-szellemi értékekben kibontakozó emberség. Az öngyilkosság, a háború, a magzatelhajtás megannyi támadás a _"lenni"_ ige ellen. A _"birtokolni"_ pedig az ember ősvágyát fejezi ki, mely bűnös formájában a hiteles emberéletet fenyegeti. Mégsem arról van szó, hogy a _"birtokolni"_ szót a _"létezni"_ szó ellenségének tekintsük. Az Evangélium az anyagiakkal való helyes bánásmódra hívja fel a figyelmünket. A helyes értékrangsort azonban nem szabad szem elől téveszteni. Nem az ember van a pénzért, hanem a pénz az emberért. A birtoklásvágy eluralkodása a szerelmet és a házasságot is tönkreteheti. Mi tehát az értékek hiteles rangsora ebben? II. János Pál pápa többször is lerögzíti üzenetében, hogy embervoltunk megvalósítása fontosabb a birtoklásnál. Sokatmondó az üzenet, melynek igazsága átszövi ennek a könyvnek valamennyi alapkérdését: "Az ember többet ér annál, mint amije van"...

John Stott - A ​Timóteushoz írt második levél
A ​Timótheushoz írt második levél az idősödő apostol "szeretett fiára" hagyott testamentuma. A szelíd természetű, visszahúzódó, gyengélkedő Timóteushoz intézett üzenetből erőt meríthetnek mindazok a fiatal vezetők, akik hozzá hasonlóan alkalmatlannak érzik magukat feladatukra. A vértanúságra készülő, "futását elvégzett" apostol győzelmes hitvallása - szállóigévé vált mondataival - a halál gondolatától idegenkedő korunkban különös erővel szólal meg. _Ifjú Timóteusok új nemzedékére van szükség, akik eltökélten őrzik az evangélium szent kincsét, készek azt hirdetni és érette szenvedni, akik tisztán és romlatlanul adják tovább annak a nemzedéknek, amely a maga idejében az ő nyomdokukba lép majd._

John Stott - A ​Hegyi beszéd
Mi ​is a Hegyi beszéd? Egy idealista valóságtól elrugaszkodott ábrándja? A mennybe való bejutás feltételeit elénk táró követelményrendszer, vagy magától értetődő erkölcsi elvek gyűjteménye? Ki ez a Jézus, és honnan vette a bátorságot ahhoz, hogy áldást osszon és feltétlen engedelmességet követeljen? A szerző ezekre és más kérdésekre választ keresve elemzi végig a bibliai szöveget. (1993)

Rózsa Huba - Az ​Ószövetség keletkezése I-II.
A ​Biblia (Ó- és Újszövetség) különböző korokból, különböző szerzőktől vagy iskoláktól származó írások gyűjteménye, amely végérvényesen csak a Kr. u. I. század végén zárult le, de eredete visszamegy a Kr. E. I. évezred kezdetéig, az írásbeliség Izráelben való megjelenéséig. Több írás hátterében álló szájhagyomány még ősibb, és a Kr. e. II. évezredből ered. A Bibliában kifejezésre jut a szerzők egyénisége, társadalmi helyzete és változó történeti körülményeik. Ha ismerni akarjuk Isten bibliai üzenetét, keresnünk kell azokat a konkrét viszonyokat, amelyekben az egyes könyvek létrejöttek. Az Ószövetség keletkezése című munkájában a szerző - a legújabb biblikus kutatások eredményei alapján - ennek az igénynek szeretne eleget tenni. A Törvény - Próféták - Írások - deuterokanonikus könyvek sorrendjében ismerteti az Ószövetség irodalmát. A bibliai szövegek végső kánoni formájából kiindulva, a történetkritikai módszer segítségével tárja elénk a könyvek keletkezéstörténetét. Kifejti az Ószövetség minden időkre szóló vallási üzenetét, de bőséges tájékoztatást nyújt azoknak is, akik elsősorban e kiemelkedő alkotás irodalmi sajátosságai és történeti értékei iránt érdeklődnek. Könyvéért a szerző 1998-ban Scheiber Sándor-díjat kapott.

Walter Kasper - Jézus ​Krisztus Istene
Kasper ​nagy tekintélyű műve, számot vetve a modern filozófiai kérdésfeltevéssel, a keresztény hit legsajátabb tételeként értelmezett Szentháromságba vetett hitet próbálja meg bemutatni, annak történeti kinyilatkozásából, a Krisztus-eseményből kiindulva. Ezzel a II. világháború utáni teológiai értelmezések maradandó értékeire támaszkodik. A mű három részből áll: a modern filozófia és az ateizmus által felvetett kritikai teológia vonatkozásai, a teológia hagyományos önértelmezésének és a hagyományos istenérveknek a lehetséges mai szerepe, a Szentháromság három személyének önálló értelmezése a Biblia és a hagyomány tükrében, a szentháromságtan rendszeres kifejtése a kinyilatkoztatás és a történelem kategóriáinak alapul vételével. A művet a másodlagos irodalom tág körű felhasználása és összefoglalására támasztott igénye teszi kitűnő bevezetést nyújtó kézikönyvvé.

Dolhai Lajos - Az ​ókeresztény egyház liturgiája
Az ​egyházban a szentségi élet kialakulását elég későn követte a teológiai reflexió. Az egyházatyák liturgikus jellegű írásai arról tanúskodnak, hogy már a kezdeti időben is tisztában voltak azzal, hogy az Egyházban nem minden liturgikus cselekmény egyformán fontos. A legfontosabbnak a kereszténységbe bevezető szentségeket tartották. A liturgikus szövegek és az egyházatyák írásai tanúsítják, hogy a többi szentség kiszolgáltatása is, -- bár másféle formában -- élő gyakorlat volt az első évezredben is. Csak a XII. században született meg az általános szentségtan és a szentségek hagyományos definíciója. Sajnálatos módon a skolasztikus teológiával kezdődően a szentségekről szóló tanítás kikerült természetes közegéből, a liturgikus összefüggésekből, s évszázadokon keresztül csak a fogalmi gondolkodás módszerével határozták meg a szentségek lényegét. A szentségek liturgikus vonatkozásait pedig csak a liturgika tárgyalta. Prof. Vanyó László és munkatársainak jóvoltából immáron magyar nyelven is hozzáférhetők azok a patrisztikus művek, amelyeknek liturgikus jelentősége is van. Lehetséges tehát, és fölöttébb hasznos is, ha az egyházatyák művei közül megismerünk részletesen néhány olyat, amely az Egyház liturgiájának tanulmányozása szempontjából nélkülözhetetlenek. Ezeket a műveket csak szentségtani-liturgikus szempontból elemezzük.

P. Didon - Jézus ​élete
Az ​evangéliumok - Jézus élettörténetének forrásai - egyszerű, komoly tanuskodások, a szó legszigorúbb és legteljesebb értelmében. Nem érvelnek és nem magyarázgatnak; nem fejtegetnek elméleteket és rendszereket; egyszerűen csak tényeket beszélnek el és beszédeket közölnek. Ezek az írások tehát személytelenek, ami azt jelenti, hogy a szerző eltűnik a tényekkel szemben; és ha néha szól is magáról a szerző, mindig azt hangsúlyozza, hogy ő csak tanu és azt írja le, amit saját maga látott vagy hallott. Megtörtént dolgok és elhangzott beszédek, beszélgetések gyűjteménye tehát mindegyik evangélium; még csak nem is rendszerbe foglalt, kronológikus leírása Jézus életének, hanem részben átélt (Máté és János), részben hitelt érdemlő szemtanuktól hallott (Márk és Lukács) események elbeszélése, amelyekben - és ez teszi legfőbb értéküket - seholsem találkozunk belső érzelmek kifejezésével: sehol semmi áradozás, kirobbanó bámulat-nyilvánítás az isteni Mester iránt. Nem életrajz-írók az evangélisták; ők csak krónikások és nem kritikusok; visszaemlékeznek - ez az egész - és emlékeiket a lélek sugallata szerint vagy más tanuk vallomásainak nyomán írják. _(Előszó)_ Hasonmás kiadás. Fekete-fehér reprodukciókkal. A Pallas Rt. Nyomdája nyomása, Budapest.

XVI. Benedek pápa - Sacramentum ​caritatis
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

II. János Pál pápa - Fides ​et Ratio
ELŐSZÓ A ​Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, 1999. szeptember 14-én jelent meg II. János Pál pápa 13. enciklikája, amelynek latin kezdőszavai: „Fides et ratio”, magyarul „Hit és ész”. Korunk gondolkodásmódjában fontos tanítást ad a hit és az ész kapcsolatáról. Fel kell arra figyelni, hogy az enciklika a ratiónak, vagyis az észnek, mint az emberi megismerésnek és gondolkodásnak a képességéról szól, amellyel megismerhetjük az emberre vonatkozó igazságot. Vannak alapvető kérdések, amelyekre választ kell adnunk, amint ezt az enciklika kezdetén olvassuk: „Ki vagyok én? Honnan jövök és hová megyek? Miért van a rossz? Mi vár ránk mostani életünk után?” Ezekre a kérdésekre nem a természettudomány, hanem az emberi gondolkodás segítségével lehet választ adni. Korunkban sokan kételkednek az észnek abban az adottságában, hogy a természettudományokat meghaladó kérdésekre biztos választ tud adni. Az enciklika ezekkel az áramlatokkal szemben kiemeli az ész megismerő képességét és méltóságát. Az emberre vonatkozó igazság megismerését segíti a keresztény hit. A pápa sokszor visszatérő tanítása, hogy az Istenről szóló igazság ismerete feltárja az emberre vonatkozó igazságot. Ezért a hit és az ész nincs ellentétben egymással, nem is független egymástól, hanem kiegészítik egymást. Az enciklika elkészítése hosszú ideig tartott. A kéziratot a pápa tizenkét évvel ezelőtt kezdte el. A hosszú idő nemcsak az alapos, körültekintő munkára, hanem a téma fontosságára is rámutat, amelynek összefoglalását adja a kezdő mondat: „A hit és az ész olyan, mint két szárny, melyekkel az emberi szellem felemelkedik az igazság szemlélésére. Istent megismerve juthatunk el önmagunk teljes igazságához.” Eredményezze a pápai tanítás, hogy Isten igazságának megismerése segítse az ember igazságának mélyebb felismerését, ezzel az emberhez méltó élet szolgálatát. Budapest,1999. február 5. Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek

Cserháti Sándor - Az ​Újszövetség teológiája
Nem ​könnyű útra hívja az olvasót új kötetében Cserháti Sándor, az újszövetségi exegézis és teológia professzora. Ahogy a kötet egyik fejezetének címe is megfogalmazza: keskeny az út, amelyen az újszövetségi teológia kutatójának végig kell mennie, hiszen több különböző irányban is szinte észrevétlenül letérhet róla. Ha a biblikus tudományok e két ágának, a bibliai írásmagyarázatnak és a biblikus teológiának az egymáshoz való viszonyát egy épület felépítésének folyamatához hasonlítjuk, azt kell mondanunk, hogy az Újtestamentum eredeti szövegének magyarázata húzza fel a falakat, amelyeket azután az újszövetségi teológia fed be az építkezési folyamat betetőzéseként. Amint tehát a tetőnek az alaprajzot követő falakhoz kell igazodnia, nem pedig fordítva, úgy kell az újszövetségi teológiának is az írásmagyarázat eredményeihez idomulnia. Cserháti Sándor tudományos kutatói életművének egyfajta betetőzéseként értékelhető Az Újszövetség teológiája című műve, amely számos exegetikai munka után, az újszövetségi iratok mélyreható magyarázatát követően több évtizedes kutatási eredmények leszűrt esszenciáját tárja az érdeklődő olvasók elé. Nincs könnyű helyzetben a szerző: ahogy az újszövetségi teológia kutatójának is nehéz az útja, éppúgy nehéz a szaktudományos eredményeket közérthető formában átadni a tudományos előképzettséggel nem rendelkező olvasóknak. Cserháti Sándor ezúttal is tartja magát a kommentárjaiban már megszokott írói módszerhez. A tudományos színvonal fenntartása mellett fő célja a teológiai gondolatmenetek, a kritikai elemzések és konklúziók olvasmányos és érdekfeszítő nyelvi formába öntése, azaz mindenkor a szenvedélyes és elkötelezett bibliaolvasókat tartja szem előtt, akik tudományos ismeretek nélkül is érteni kívánják a Szentírás mélyebb üzenetét.

Csapóné Tábori Hajnalka - A Nagyerdő lepkéi
Azt kérded: mi az útikalauz célja? Azonnal elmondom: Csak az, hogy világosan érthető képekben eléd tárja azt, amit Isten személyesen neked felkínál: az örök életet. A Bibliában ezt olvashatjuk: »Az Isten szeretet« - és ha gyűlöli is a bűnt, téged, bűnöst úgy szeret, hogy nem akarja, hogy elvesszél, hanem hogy örök életed legyen (Jn3,16). Megmentésedre már régen megtett minden szükséges intézkedést. Egyszülött Fiát odaadta, hogy helyetted meghaljon, és amely pillanatban ezt elhiszed, már tiéd is az örök élet. Saját érdemeid mit sem segítenek, csak Krisztus érdeme, aki helyetted meghalt. Sem imával, sem pénzzel nem válthatod meg magad - csak úgy leszel megmentve, ha elfogadod Krisztust mint helyetted elégtételt szerző Megváltódat. Világosan tanítja ezt a Szentírás, és ennek a kis »Útikalauz«-nak az olvasásakor Isten kegyelme vezet majd, hogy Benne felismerjed igazi Megváltódat. Kérlek, olvasd - ha csak néhány lapot olvasol is el naponta, nagy áldásodra lesz.

David Prior - Pál ​első levele a korinthusiakhoz
Hogyan ​állhat helyt Krisztus egyháza a századvég elvárosiasodott, elidegenedett társadalmában, a szabadjára engedett szexualitás és az etikai relativizmus korában? Pál apostol sorra veszi a korinthusi gyülekezet nehézségeit a pártoskodástól és a paráznaságtól kezdve egészen a keresztény szabadsággal való visszaélés, a gyülekezeti fegyelem és a lelki ajándékok kérdéséig. (1995)

Turay Alfréd - Az ​ember és az erkölcs
Az ​etika (erkölcs vagy erkölcstan) kifejezés a görög "éthosz" szóból szár-mazik. E szó alapvető jelentését az ókori Hérakleitosz (Kr. e. 544-484) így világítja meg: éthosz anthrópou daimón (DK 22 B 119). A "daimón" isteni hatalmat, isteni rendelést, illetve isteni rendelkezés megszabta sorsot vagy végzetet jelent. Az ókori görög bölcs mondását tehát így fordíthatjuk: az ember éthosza a sorsa vagy végzete. Az étheó ige egyik jelentése: átszűrök, megvizsgálok valamit. A görög felfogás szerint az ember végzete, illetve sorsának alakulása - vázlatosan és nagy körvonalakban - kiolvasható magából az emberi természetből. Az ige másik jelentése: kifeszülök valami felé, feszítetten törekszem valamire. Ez a jelentés a görög világban arra utal, hogy az emberi lény természetszerűen irányul az életében körvonalazódó vázlatra, arra a tervre, amelyet az istenség "álmodott meg róla", és ezt akarva-akaratlan meg kell valósítania. A zsidó és a keresztény vallás alapján tájékozódó filozófiák lényegesen módosítják ezt a szemléletet, amennyiben az ember szabadságát hangsúlyozva azt állítják, hogy az embernek szabad döntések sorozatában kell megvalósítania a rá vonatkozó "isteni álmot". (részlet a Bevezetésből)

Ismeretlen szerző - Útjaidon
_Az ​élet útjaira tanítasz engem._ _Színed előtt az öröm teljessége,_ _s jobbodon a gyönyörűség mindörökké._ _16. zsoltár_ 2002 februárjában a PPKE BTK _Esztétika Tanszékének_ oktatói elhatározták, hogy tanszékvezetőjük, Jelenits István 70. születésnapjának méltó megünneplésére ünnepi kötetet állítanak össze. Ismerőseik, kollégáik, barátaik közül felkeresték azokat, akikről tudták, hogy elhatározásukat támogatni fogják. Időközben kiderült, hogy a _piarista közösség_ is hasonló vállalkozásba fogott. E két elhatározás találkozásának eredménye az elkészült Ünnepi kötet.

Vanyó László - Legyetek ​tökéletesek...
Ha ​keresztény erkölcsről van szó, annak szinte természetes tartozéka az aszkézis, ami nélkül hiteles keresztény életről nem beszélhetünk. Amikor azonban a keresztény aszkézis forrásvidékére tévedünk, és ott kutatunk utána, zavarbaejtő módon írott forrásainkban nem találjuk meg az "aszkészisz" görög szót. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, amíg a szó keresztény tartalmat nyert, és nyelvhasználatunkban otthonos lett. Ezért nem is lenne helyes, ha egy elvont fogalom nyomait kutatnánk az Újszövetségben, jobb ehelyett a keresztény tökéletesség eszméjének körvonalait kinyomozni, hiszen a tökéletességet követelménynek állította tanítványai elé Jézus. Könyvünkben egy-egy terület vagy korszak felfogására jellemző írást mellékelünk az aszkézis fejlődésének illusztrálására. Ezek általában kevésbé ismert művek, de jelentőségüktől éppen azért nem lehet eltekinteni, mert gyakran olyan eszméket, tapasztalatokat foglalnak össze vagy népszerűsítenek, amelyek az aszketikus mozgalom strukturális elemeivé váltak. Az biztosan állítható, hogy az aszkézis különféle formában és mértékben mindig jellemezte a kereszténységet. Remélhetőleg e könyv ma is időszerű abból a szempontból, hogy felhívja a figyelmet a keresztény aszkézis gyökereire, s világossá teszi valamelyest nemcsak a szerzetességre, hanem általában a hívők életére is jellemző vallásos gyakorlatok értelmét.

Dr. Gyökössy Endre - Kelj ​fel!
Kézfogás ​15. Kedves Atyánk! Te adnád a Te Szentlelkedet, ha kérnénk. Mi folyton koldulunk, Tőled is kéricskélünk. Hol ezt, hol azt írnánk elő Neked, hogy mi is volna nekünk jó. Alamizsnát kérünk egyfolytában, csak Téged magad nem! Isten Szent lelke, bocsásd ezt meg nekünk. Látod, hogyan csetlünk-botlunk, koldulgatunk. Milyen koldusok lettünk, testünkben, lelkünkben, népünkben, gazdaságunkban, mindenben. Isten Szent Lelke, taníts meg bennünket újra felülről való Erőket kérni. Hogy tudjunk segíteni. Valóban tudjunk. Nemcsak azoknak, akik megkeresnek bennünket, hanem azoknak, akiket mi keresünk. Áldd meg, minden felekezet minden templomában, a Te kiáradó Igédet. Taníts meg bennünket a legszentebb kezelésre: megfogni a másik kezét, odatenni a szívünket a másik szívéhez. Tudjunk adni az időnkből is. Megállni riadt, kolduló kis emberkék előtt, a befalazott, az elmagányosodott lelkek előtt. Taníts bennünket egy új belmisszióra: a lelkigondozó új szent missziójára. Az embert kereső Szent szolgálatra.