További értékelések

Rövidke ​kötet benyomásmorzsákkal, emocionális villanásokkal. Sok-sok remek kép, visszahívó sorok, plasztikus szimbólumok. Úgy felerészben.
Számomra körülbelül a versek másik fele túl elvont, túl személyes, nem jutott el hozzám, mint olvasóhoz. Persze, ahány olvasó, annyiféle, van, akit éppen ezek a gondolattársítások fognak meg. Nekem nehéz volt, zavart, hogy újra és újra vissza kellett térnem a verssorokhoz, hogy értelmezzem azokat. Ezzel pedig elszálltak nekem mint “vers”, nem tudtam átélni azt az érzelmi töltetet, amivel ezek íródhattak. Pedig elfogulatlanul olvastam, rímkényszeremmel ellentétben pillanatokon belül el tudtam fogadni Ildikó (bocs, személyes ismeretség is :)) verseiben a nyilvánvalóan tudatos “rímtelenséget”. Mégis, sajnálom, hogy nem minden gondolata férkőzött közel hozzám. Nem nekem ír, viszont hiszem, hogy sokaknak. Remek írói vénával bír – nálam felkészültebb olvasóknak.