Az ​otthon zöld füvén Magyar ​bajnoki és kupameccsek könyve

Nagy Béla - Fradi ​futballévszázad
Fradi ​és foci elválaszthatatlanok. Az immár 95 éves Ferencvárosi Torna Club legnépszerűbb szakosztályának fényképes történetét tartja a kezében az érdeklődő olvasó. És kit ne érdekelne az FTC futballkrónikája? Sokan életük részének tartották, és nevét imaként mondották. A sok régi történet személyes találkozások, egykori újságok, jegyzőkönyvek elsárgult lapjairól kel életre a Fradi avatott krónikásának tolmácsolásában.

Mező László - Borsod ​Volán futballkrónika
A ​történelemben ötven év nem nagy idő. Egy sportegyesület életében azonban jelentős jubileum. Öt évtized után már érdemes megállni egy pillanatra és visszatekinteni a múltra. Ez a kiadvány amelyet az olvasó a kezében tart a Borsod Volán SE labdarúgó szakosztályáról szól. Felelevenednek a fél évszázad alatt történt mérkőzések. A szép győzelmek ugyanúgy, mint a fájó vereségek. Nem volt könnyű dolgom, amikor a Borsod Volán labdarúgó történetének megírására vállalkoztam. Főleg a kezdeti évek első lépéseiről lehetett nehezen információkat szerezni. Később, amikor egyre magasabb osztályokban kergették a kék-fehér mezes focisták a labdát már könnyebben ment az adatgyűjtés. A krónikában igyekeztem a felkutatható legrészletesebb adatokat közölni. Az elmúlt harminc évről ez maximálisan sikerült. Közel ezer bajnoki mérkőzést böngészhetnek a Volán színek barátai összeállításokkal, gólszerzőkkel. Az egyes bajnokságok után kicsit részletesebben elidőzünk majd a csapat értékelésével kapcsolatban. (Tabella, az adott bajnokságban szerepelt játékosok - mérkőzés és elért góljaik számának feltüntetésével - és edzők nevei.) Külön fejezetben kerülnek górcső alá a statisztika fegyverével a 30 év bajnoki szereplései. Köszönetet mondok a Megyei Könyvtár és a Herman Ottó Múzeum könyvtára dolgozóinak segítségükért. Külön köszönetemet fejezem ki egy nagyszerű és önzetlen sportembernek Tóth Józsefnek, aki sokat segített az 1954-63 közötti időszak eseményeinek pontosításában. A. könyvben megszólal néhány régi és mai játékos, edző, sportvezető is. A képmelléklet pedig igyekszik megkönnyíteni a régi eseményekre, csapatokra való visszaemlékezést. Az ötven év alatt sok sikert ért el a Borsod Volán és jogelődei. Remélem semmi fontos esemény nem maradt ki az anyagból. Fél évszázad alatt több száz labdarúgó kapott helyet a csapatban. Sokan tevékenykedtek edzőként és sportvezetőként is a gárda mellett. Igyekeztem mindenkinek a nevét feltüntetni. Erőfeszítéseim ellenére is előfordulhat azonban, hogy néhány sportember neve kimaradt jóllehet sporttevékenységükkel rászolgáltak volna a könyvbeli szereplésre. Tőlük elnézést kérek. Miskolc, 1997. november 30. A Szerző

Zsolt Róbert - Labdarúgók, ​sportolók
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sebes Gusztáv - Örömök ​és csalódások
A ​labdarúgás híveinek, ha szép emlékeket keresnek, nem kell a messzi múltba menniük. Elég, ha az ötvenes évek sikereit idézik maguk elé. Azokat az éveket, amikor nem ok nélkül tartották a magyar labdarúgó válogatottat a világ legjobb csapatának, amikor megnyerték az Európa Kupát, legyőzték az angol válogatottat, amikor a világbajnokság ezüstérme kudarcnak minősült. Sebes Gusztáv, és ez ma már sporttörténeti tény, volt e sikerek legfőbb kovácsa. Ha csak erről az időszakról írna, már ez is indokolttá tenné könyve megjelentetését, de írása ennél sokkal többet nyújt. Önéletrajzában egy munkásgyerek életét eleveníti fel, aki dédelgetett nagy szerelmével, a labdarúgással a szívében, nyitott szemmel járja útját, vállalva a harcot osztályáért, nemzetéért, ott igyekszik használni, ahol a legtöbbet tudja nyújtani. A labdarúgás világszerte elismert szakembere így ír bevezetőjében: "Hogy az én szerepem a sikerekben és a néhány kudarcban mennyi volt, mit tettem és mit kellett volna tennem, vagy éppen mit tehettem, azt igyekszem őszintén megírni. A kérdések eldöntését azokra az olvasókra bízom, akik a labdarúgást úgy szeretik, mint én."

Szarka Sándor - Gáspár Tibor - 25 ​éves a Répcelaki Bányász Sportkör
A ​sportszerető olvasó a Bányász Sportegyesület negyedszázados eredményeit, eseményeit megörökítő krónikát veheti kézbe. Azt a krónikát, amelyet két lelkes sportbarát, a jelenlegi elnökség tagjai állítottak össze nem kis munkával. A Sportegyesületünk tulajdonképpen fiatal, hisz 25 év nem nagy idő. Ugyanakkor, ha ezen időszak fejlődését, történéseit nézzük, rendkívül eseménydús időszak volt egyesületünk életében. Az alakuláskor egy szakosztályos mostoha körülmények között működő egyesület az elmúlt időszakban 5 szakosztályos, korszerű, a mai követelményeknek megfelelő sportlétesítménnyel rendelkező falusi viszonylatban meghatározó egyesületté fejlődött. Bázis szervünk a Szénsavtermelő Vállalat és annak dolgozói folyamatos támogatásával, segítségével értük el, hogy 3 labdarúgó-, (ebből 2 füves) bitumenes kézilabda-, atlétikai-, tenisz-, valamint műanyag borítású automata iker tekepálya, korszerű öltözők, fürdők állnak a sportolók rendelkezésére. Mondhatjuk, az egyesület együtt fejlődött a vállalattal. Ez a sportkrónika az egyes szakosztályok eredményeinek tételes felsorolásával a Bányász Sportegyesület sikereit, kudarcait eleveníti fel. Nagyon sok szeretettel ajánljuk e kiadványt az egyesület tagjainak, szurkolóinak, volt és jelenlegi versenyzőinek, minden kedves sportbarátunknak. A könyv lapjain felvillanó események, arcok, sikerek jelentsenek kellemes időtöltési az olvasónak. Répcelak, 1990.

Dénes Tamás - Rochy Zoltán - A ​700. után
A ​magyar labdarúgó-válogatott 1996. szeptember 1-jén játszotta 700. hivatalos mérkőzését. A szám — több mint tiszteletet parancsoló! Gondoljunk csak bele: a négyszeres világbajnok brazilok és a háromszoros világelső németek nemrég lépték át a hatszázat, az olaszok alig járnak túl a félezren... Ez a — főként a magyar futball rég- és közelmúltja — iránt érzett tisztelet indított bennünket arra, hogy összegyűjtsük, pontosítva, kiegészítve közreadjuk ennek a 700 találkozónak a legfontosabb tényeit, adatait. Vállalkozásunk persze nem úttörő jellegű, az előd kiadványok közt vannak remek és kevésbé remek munkák egyaránt. Valamennyi azonban kisebb időtartamot ölel fel, sok tekintetben kevesebbet is nyújt, mint amennyit mi szerkesztettünk össze, legjobb tudásunk alapján. Őszintén reméljük, hogy könyvünket nemcsak a számok, listák, statisztikák szerelmesei, hanem minden futballszurkoló, szakmabeli és egyszerű sportrajongó is haszonnal forgatja, ha leemeli könyvespolcáról. A magyar válogatott játékosai és vezetői pedig — szintén az elődök példáján felbuzdulva — mindent megtesznek majd azért, hogy a hétszáz utáni mérkőzések egészükben méltóak legyenek a majd’ kilenc és fél évtizedes történelmi előzményekhez... A szerzők

Varga Lajos - A ​Miskolci Vasutas Sport Club története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mező László - Martfűi ​Sportnapló
Nem ​az első munkám a Martfűi Sportnapló. Több egyesületnek elkészítettem már a történeti leírását, vagy egyes szakosztályainak krónikáját. Minden hízelkedés nélkül mondhatom azonban: az egyik legkedvesebb, a hozzám 1egközelebb á1ló ez a könyv, amelyet a Tiszte1t olvasó a kezében tart. Az oka egyszerű. Sok helyen megfordultam az országban sporttörténeti munkáim, során. Soprontól Gyuláig, Ajkától Tapolcáig, Balassagyarmattól Szegedig, hogy csak néhány helyet említsek. Ilyen nagy sportszeretetről azonban egyetlen helység sem tett tanúbizonyságot. Az 50 év során Martfűn /e könyv zárásáig 1991. június 30-ig/ mintegy 16 szakosztály működött hosszabb-rövidebb ideig. Ez már önmagában is óriási dolog, hiszen a város /a klub működésének időben nagyobb részében község, illetve nagyközség/ lélekszáma nem nagy. Mégis évekig stabil NB I-es nagy és kispályás férfi kézilabda csapat működött, de a többi szakosztály is jelentős sikereket ért el. Tevékenységem során nagy segítséget kaptam a Verseghy Ferenc Szolnok Megyei Könyvtártól, a TF Könyvtártól, a Tisza Cipő Szerkesztőségétől. Fontos megemlítenem Szenczi Józsefet, aki nagyon sokat segített az interjú alanyok felkutatásában. Sajnos vele nem sikerült riportot készítenem, ugyanis 1991. nyarán /amikorra terveztük a beszélgetést/ már nem dolgozott a városban. Kétszer egy hetet töltöttem Martfűn a hangulatos és szép kisvárosban. Mindenki, akit megkértem készségesen segített, útbaigazított, tájékoztatott. Nos lehet, hogy ez Martfűn természetes, de higgyék el nem mindenütt... A következő könyv a város sportjának történetét örökíti meg. Fél évszázad a történelemben nem nagy idő. Egy sportkör életében azonban igen. Ötven év elteltével már érdemes egy pillanatra megállni és visszatekinteni a múltra. A 16 szakosztály közül 14-nél riportokat is olvashatnak majd a tisztelt olvasók. Régi és mai sportvezetők, sportolók, edzők nyilatkoznak. Remélem ez kissé színesebbé, olvasmányosabbá teszi szerény munkámat. Az elmúlt 50 évben az egyesület sok sikert ért el. Igyekeztem tevékenységem során arra törekedni, hogy semmi lényeges eredmény ne maradjon ki a könyvből. Sajnos - főleg az első években - a sajtó aránylag kevés sporteseményt közölt. A visszaemlékezések sem lehetnek teljesek, pontosak ennyi év távlatából. Előfordulhat tehát, hogy néhány személy neve kimaradt, jóllehet sporttevékenységükkel rászolgáltak volna arra, hogy a nevük szerepeljen. Tőlük elnézést kérek. A szerző

Zsolt István - A ​pálya közepén
Örömmel ​jelenteti meg a Magvető Kiadó Zsolt Istvánnak, a kitűnő, világszerte ismert labdarúgó-játékvezetőnek irodalmi értékű emlékezéseit több évtizedes sportpályafutásáról, amelyről így vall könyvében: "Ha valaki annyira szereti a legnagyobb tömeget megmozgató sportot, mint én, és annyira szeret egyedül lenni, mint én, akkor csak ott találkozhatunk: a pálya közepén... Itt senkihez nem tartozni, itt mindenek fölé emelkedni, itt mindent és mindenkit kézben tartani, elérni egy vacak síppal a tökéletes magányt, ez volt az értelme az én kedves szenvedélyemnek, a játékvezetésnek." Tulajdonképpen mi is a szerepe a játékvezetőnek? Némi öngúnnyal válaszol a kérdésre A pálya tartozéka című fejezet: "Tartozék a vonalazás, a gyep meg a sarokzászló meg a kapufa. Meg a játékvezető." A könyv lapjain egymás után elevenednek meg a magyar labdarúgás felejthetetlen - néha kellemetlen - epizódjai: az 1954-es svájci világbajnokság, ahol szó esik a Sztárokról, "akik szerették a pénzt, de rajongtak a labdáért", no meg rólunk is, a Szurkolóról...; a Fapálcikás mozaikok című fejezetben az 1964-es tokiói olimpia: "...egy ország, több mint százmillió emberrel, ahol nincs egyetlen szék, ágy, kés, villa..." És a 6:3.

Ismeretlen szerző - Magyar ​Sport-almanach 1925
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Boda Jenő - A ​csíki jégkorong sikerei a XX. században
Ez ​Illik A Székely Legénynek Volt-e az átkos diktatúra éveiben még egy olyan város, amely az odalátogató „Kárpátok géniuszát és hű élettársát” a kötelező tapsmenet végén egy nagy álommal ostromolta volna meg? A csíkszeredai vendégeskedés alatt ugyanis a derék polgárok ezt skandálták: „Műjégpályát akarunk!” Valószínűleg a ravasz vezér is elcsodálkozott, amikor tolmácsolták neki a tömeg kérését. Nem volt ilyesmihez hozzászokva, hiszen a többi városokban gyárak és lakónegyedek építéséről esett szó, homogenizálásról, betelepítésekről. A „nép szeretett fia” a lakosság óhajára rábólintott, de cserébe nagy árat kért: lebontani a monarchia arculatát viselő régi polgárházakat, helyükbe „szocialista várost” építeni, gondoskodva a népesség összetételének „javításáról”. A fedett jégpálya építése azonban a jóváhagyáson és a Bukarestben készült bunkerterven túl, a város szívügye volt és annak apraja-nagyja tett valamit a nagy álom megvalósulásáért. Elkészülte után birtokába is vette a hokiszerető csíkszeredaiak tömege és felcsendült benne Salló István-Gáll Árpád himnusza: „Hajrá fiúk, csíki gyerekek!” Mindenki megtanulta, énekelte, fütyülte, tombolva végigtapsolta. Minden mérkőzés, bajnoki vagy barátságos, hazai vagy nemzetközi, valóságos népünnepéllyé vált. Akkor, amikor anyanyelvünket a hivatalokból és az iskolákból is már száműzték, Csíkszeredában a templomokon kívül volt még egy hely, a jégpálya, ahol nyelvünk mindig otthon volt. Anyai szeretettel vették körül az emberek azt a pályát, amely ma az elévülhetetlen érdemű játékos és edző Vákár Lajos nevét viseli, s az eddig keletkezett legszebb buzdító ének is az édesanyához szól. Kit szerethet jobban az ember az édesanyjánál, nos, a csíki drukkerek tőle várták a jégkorong fennmaradását és virágzását. „Édesanyám, kedves anyám Csak az a kérésem, Hoki botot, hokibotot Csináltasson nékem, Hoki botot, sejhaj, Korcsolyát melléje, Ez illik, illik, illik, Ez illik, illik, illik, A székely legénynek.” Ezt a szöveget nem írta senki, a szívekből fakadt, a dallamot hozzá a székely népdalkincs szolgáltatta. Most, amikor az ezredfordulón számvetést végzünk és méltó módon megemlékezünk a dicső múltról, annak halhatatlan hőseiről, mivel köszönthetném legillőbben a csíki jégkorongot, mint azzal, hogy legyen mindig hokibot és korcsolya melléje, legyenek mindig hokiszerető édesanyák és drukkerek, öregek és fiatalok, hogy örömmámorban úszva kiálthassák: „Ez aztán a GÓL, GÓL, GÓL, GÓL!” Dr. Csedő Csaba István, polgármester

Pál István - Amiről ​a Kubik mesél
A ​Miskolci Vasutas Sport Club 75 éves történetének, sportágai működésének fontosabb feltárt eseményeivel, adataival találkozik az olvasó ebben a kötetben. A húsz fejezet tizennyolc szakosztály tartósabb történetét foglalja magába, melyet az Egyesület és a tömegsport egészítenek ki.

Hajdu Imre - Jegenyék ​a Kubikban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márton Gábor - Tempó, ​E. T. K.!
Rendkívül ​értékes munkát nyújtunk át Gyomaendrőd város sportkedvelő lakóinak. A volt Endrőd labdarúgását megalakulástól megszűnésig a hitelesség teljességével adja. Munkájában az egykori krónikások szavahihetősége hallatszik. Hat évtized élményei benne. A munkát már indulása stádiumától ismerem. Így módom volt nemcsak olvasójának, hanem alakítójának is lennem. Az előszóban is foglalkozom a dologgal, hisz annak írásakor még nem tudtam, hogy engem kérnek fel lektorálásra. Csak az elismerés hangján tudok szólni a teljesítményről. Bizonyára nagy szeretettel fogadja a sportkedvelők népes serege, hisz a középkorúaktól az idősekig szinte kivétel nélkül nézője, szemtanúja volt a sporteseményeknek. S az akkor szemünk előtt lepergett események fő vonalban újra lejátszódnak bennünk. Voltak olyan mérkőzések, mikor az ezrekre menő izzó-lelkes tömeg hajszolta-buzdította győzelemre az ETK—BARÁTSÁG—Spartacus vonal hőseit. Újra találkozunk kedvenceinkkel, kik annyi örömet, izgalmat, aggódást szereztek, s kik közül egyre többen a temetőkben pihenik ki a nagy „hajtások” fáradalmait. Emlékmű ez a Büngösdiek — Stüszi — Kovács Imréék — Simon Pista — Kertesék Csákány Jancsi... tettének, kik a könyv nyomán életre kelnek. A most öregesen botorkálók megifjúlva járnak közöttünk. Valóságos ENDRŐDI FOCILEXIKON. Nagy értéke, hogy a táblázatok segítségével sokat nyújt az ezután születő hasonló vállalkozásokhoz is. Talán egy-két esemény szűkszavú elintézése kifogásolható. A sportvezetők és tudósítók is megérdemelitek volna pár elismerő szót, hisz ők is fontos tényezői voltak hat évtized feledhetetlen élményeinek. Salgótarján, 1990. szeptember 21. Szabó Ernő lektor

Hoppe Pál - Szabó Ferenc - Csillagok ​angyalbőrben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Boskovics Jenő - Ferenczy István - Fügedy Péter - Németh Gyula - Thaly Zoltán - Sikerek ​piros-kékben
A ​Vasas Sport Club nagy családjában a labdarúgás az "első gyerek". A labdarúgók indultak útnak leghamarább. Két hónappal a klub megalakulása után már megjelentek a magyar futball nagy színpadán. Alig volt a Vasas SC öt esztendős, már a legmagasabb szintű bajnokságban játszott. S a szakosztály 1911 májusi, első lépéseitől tízezrek, százezrek az angyalföldi piros-kék színek, a Vasas labdarúgók rajongói. Feledhetetlen mérkőzések, csodás hazai és nemzetközi győzelmek, bajnoki címek, kupák, világhírű játékos egyéniségek húzták fel mind magasabbra a Vasas zászlót, vívták ki a Vasast szeretők és a Vasast nem kedvelők elismerését, ámulatát. A "Sikerek piros-kékben" sorozatunkban most a labdarúgókról szeretnénk megemlékezni.

Ismeretlen szerző - Aranycsapat
Volt ​egy nagy vágyam, álmom. Gyermekkorom mítosszá nemesült hőseit, az Aranycsapat játékosait szerettem volna újra látni a Népstadion gyepszőnyegén. A múló idő könyörtelen. Sokan már elmentek közülük, sokan messze élnek Budapesttől. Amikor tervemhez támogatást kaptam a Mafilm Hunnia filmstúdiójában, még magam sem tudtam, milyen hatalmas munka vár rám és munkatársaimra. Hónapok múltán elkészült a film, és - Hernádi Miklós közreműködésével - a könyv is, amelyet azzal a reménnyel nyújtok át most az Olvasónak, hogy maradandó élményt ad arról a korról, amelyben az Aranycsapat mítosza megszületett. Úgy gondolom, a felszabdulás utáni sport és a társadalmi folyamatok kapcsolatáról érdemes sokat és közösen gondolkodnunk. Az Aranycsapat mitológiája társadalmi tudatunk szerves része: idegsejtjeinkben hordjuk, együtt az elmúlt harmincegynéhány év sok más mítoszával és realitásával. A könyvben közölt interjúk - eltekintve a Pelével készítettől, amelyet 1980 júniusában vettünk filmszalagra - 1981 áprilisa és októbere között készültek, számos helyszínen. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak a kollégáknak, szakembereknek és barátoknak, akik áldozatkész segítségükkel lehetővé tették, hogy közös önismereti túrát tegyünk és szembenézhessünk 1945 utáni történelmünkkel.

Moncz Attila - Futball-vb ​1930-2010
Tizennyolc ​vb történetéről is szól a könyv. Tizenhetedik részvételét harcolta ki a négy elsőségével legeredményesebb európai nemzet Olaszország. Tizenhatos teljes főtáblával nyolc torna kezdődött. Tizenöt győzelmet aratott Magyarország a világbajnokságokon. Tizennégy kapott góllal lett világbajnok az NSZK 1954-ben. Tizenhárom gól az egymeccses vb-csúcs. Tizenegy válogatott játszott döntőt. Tíz éremmel Németországé a leggazdagabb gyűjtemény. Kilenc vb-n vett részt hazánk. Nyolc perc alatt szerzett mesterhármast Salvador ellen Kiss László. Hét gárda nyert vb-t. Hat csapat végzett az élen rendezőként. Öt világbajnoki címet szerzett Brazília. Négyévente rendeznek vb-t. Három vb-aranya csak Pelének van. Két világbajnoki döntőt veszített a magyar válogatott. Első arénás vb-beharangozó könyvében még több érdekességet talál a Kedves Olvasó!

Vallus Tibor - Zöld-fehér ​vér
A ​szerző Magyarország egyik legnépszerűbb futballcsapatáról, a Ferencvárosi Torna Clubról és játékosairól állított össze riportkötetet, de mire a könyv megjelent, az interjúalanyok jó része (ifj. Albert Flórián, Limperger Zsolt, Lipcsei Péter) már nem a Ferencvárosban játszott. Igen tanulságos Vallus Tibor Előszó helyett írt bevezetője, melyben arról szól, milyen nehézségekbe ütközött az interjúk készítése során. A csapat történetére és pályafutására vonatkozó adatok után ábécé sorrendben - ifj. Albert Flóriántól Zavadszky Gáborig, Bognár Józseftől Nyilasi Tiborig - huszonöt játékossal, edzővel és gyúróval készített a szerző interjút. A kérdések elsősorban az interjúalany pályafutására, magánéletére, terveire, a csapatra vonatkoznak, de szó esik hibákról, kudarcokról is. A színes és fekete-fehér fotókkal, valamint a csapat 1996-1998 közötti játékára vonatkozó statisztikai adatokkal kiegészített kötet - elsősorban a fradi rajongóinak ajánlható.

Dénes Tamás - Milan
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.