Istenek ​ivadékai vagyunk

Nemere István - Egyiptom ​titkai
Képzeljük ​el, hogy az észak-amerikai indiánok, akik hosszú időn keresztül csak bőrsátrakban laktak és másféle lakóhely építéséhez nem értettek, egy napon teljesen váratlanul nekiállnának felépíteni egy modern felhőkarcolót... és fel is építenék! Senki sem értené, hogyan történhetett ez, mi indította őket erre, honnan vették az ehhez szükséges tudást. Ezzel szemben a hivatalos - mondhatni begyöpösödött, konzervatív tudomány nem csodálkozik, hogy a bronz- és rézszerszámokkal (de vassal még nem) rendelkező primitív Nílus-parti embercsoportok egyszer csak nekiálltak és felépítették a piramisokat, egymás után vagy százat is! Honnan volt az ehhez szükséges tervezői, építészeti, logisztikai, statikai tudás? Milyen eszközök álltak a rendelkezésükre? Vagy talán mégis azoknak van igazuk, akik szerint a kunyhókban lakó primitív, még majdnem ősembereknek semmi közük sem volt a piramisokhoz, azok nem is az ő korukban épültek - hanem korábban...? Hogy egy másik, egy előző emberiség tudása alapján jöttek létre? A könyvből sok kérdésre kapunk választ, de újakat is felteszünk. Szó lesz a múmiákról, a Szfinx rejtélyeiről és arról is, hogy az utolsó évtizedben milyen gyalázatos botrányok rázták meg az egyiptológiát, miféle aljas indulatok és akaratok akadályozták meg az igazán független kutatókat abban, hogy bebizonyítsák igazukat.

Erich von Däniken - Vissza ​a csillagokhoz
Däniken ​mindig tud valami meglepőt mondani. Ebben a könyvében sem állít kevesebbet, mint azt hogy mindannyiunk ősanyját nem lehetett Ádám bordájából életre kelteni. Férfiember magjából lett Éva, ám a paradicsomban még a Genezis szerint sem volt női lény, aki azt a magot kihordta volna. Néhány ősi barlangrajz pedig - micsoda meglepetés! - lombikot ábrázol...! Eredetünk tehát csillagokbéli?, azaz földönkívüli?, sőt a további sorsunk is az ő irányításuk alatt áll? Kik vagyunk? Honnan származunk? Merre tartunk? Életünknek - egyedileg és összességében - mi a célja, mi az iránya? - ezek a kérdések, amelyek sokunkat foglalkoztatnak. Däniken válaszai néha meghökkentők, ám ha figyelemmel kísérjük gondolatmenetét és bizonyítékait, holnaptól talán másképp tekintünk az egész Univerzumra. E könyvvel izgalmas és tanulságos szellemi kalandot ígérhetünk mindenkinek. Ha Däniken szemével nézünk a csillagos égre, egyre inkább megértjük vonzódásunk - nosztalgiánk? - okát.....

Hahner Péter - 100 ​történelmi tévhit
Miért ​is kérdőjeleznénk meg egy történelmi esemény leírását, egy hadvezér vagy király jellemzését, amikor iskolában is tanultunk, filmet láttunk, olvastunk róla? Néró felgyújtotta Rómát, a Szent Koronát a pápa adta Szent Istvánnak, a mohácsi vereségért a magyar nemesség a felelős, Jaltában osztották fel a világot. – Kívülről fújjuk mindannyian. Csakhogy sok esetben a biztosnak vélt tudás cáfolható. Mégpedig nem egy másik hiedelemmel, hanem tényekkel. E könyv szerzője 100 történelmi tévhitet oszlat el, s állít velük szembe hiteles forrásokat és történészi következtetéseket. 100 állítás – 100 cáfolat – 100 talány a régmúlttól napjainkig. Hahner Péter történész a Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszékének vezetője. Több francia és angol klasszikus történelmi művet és életrajzot ültetett át magyarra. Most megjelent könyve a tizenkettedik önálló kötete. Korábbi munkái Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok történelmével foglalkoztak. A történelem iránt érdeklődők a Rubicon című folyóiratban is rendszeresen találkozhatnak írásaival.

David Oates - Joan Oates - A ​civilizáció hajnala
„Földünk ​számos pontján különböző időpontokban születtek és tűntek le civilizációk. Más-más okok hozták őket létre, de volt egy közös vonásuk: mindegyik rendelkezett olyan természeti adottságokkal, amelyek virágzó gazdaság kibontakozását, s a hozzá kapcsolódó társadalmi intézmények fenntartását elősegítették. Mivel egyetlen kötet aligha adhatna képet róluk, s két régész erejét mindenképpen meghaladná a feladat, ez a könyv két okból is a Közel-Keletet választotta tárgyául. Először is azért, mert ez a térség szolgáltatja a legkorábbi s talán a legismertebb példát arra a folyamatra, amelynek során az első földművelő települések írástudó, városlakó közösségekké formálódtak. Másodszor, mert ezek a közösségek teremtették meg annak a mezopotámiai kultúrának az alapját, amely nemcsak közvetlen földrajzi környezetére, hanem az európai civilizáció forrását jelentő mediterrán területek kultúrájára is nagymértékben hatott... Az utóbbi kétszáz esztendőben a Közel-Kelet gyakran volt színtere különböző európai hatalmak vetélkedésének, mivel itt haladtak át az Indiába, illetve a Távol-Keletre vezető útvonalak. Nem meglepő tehát, hogy a régiségek iránt a diplomáciai szolgálatok tagjai és az utazók kezdtek elsőként érdeklődni. Figyelmüket azonban hosszú ideig az ősi civilizációnak csak a látványos emlékei kötötték le. Részben azért, mert ők a bibliai elbeszélések illusztrációit látták bennük, részben azért, mert az ember legrégebbi múltjáról való gondoskodás, következésképpen az őstörténet tanulmányozása Európában is csak alig több mint száz évvel ezelőtt kezdődött el. Könyvünkben nyomon követjük az őstörténet tudományának kialakulását, s azt is, hogy e tudomány révén – főleg az utóbbi három évtizedben – milyen mértékben gyarapodtak az ismeretek a Közel-Kelet legkorábbi településeiről. A legtöbb kutatási eredmény, amellyel foglalkoznunk kell, az utóbbi harminc évből származik” – írják könyvükről a kötet szerzői, David és Joan Oates. Pályájukat a nimrudi (Kalhu) ásatásoknál kezdték. David Oates ma a londoni egyetem elő-ázsiai régészeti professzora, s elsősorban Észak-Mezopotámia történeti tájegységeinek gazdasági és politikai életével foglalkozik. Joan Oates ásatásai Mandali térségében – amely e könyvben is több helyütt szóba kerül –, az élelemtermelő közösségek korai történetében egy fontos átmeneti szakaszt tártak fel. Ő egyébként a gazdaságtörténeti régészet elismert szakértője lett, jelenleg az elő-ázsiai régészet professzora Cambridge-ben. E méltán világhírű munka olvasmányként is lebilincselő, tudományos igényű és értékű írásmű: az emberiség történetének egy olyan korszakát mutatja be, amely szinte teljesen ismeretlen a magyar olvasók előtt.

Georgina Hermann - Perzsa ​reneszánsz
"A ​múlt születése sorozat legújabb kötete a mintegy négyezer éves iráni kultúra történetének azzal az ezeréves időszakával foglalkozik, amely Nagy Sándor halálától az iszlám hódítás koráig telt el. Ez a korszak, amelyet a Szeleukidák, párthusok és szászánidák uralma fémjelez, valóban a perzsa újjászületés kora. Ekkor valósul meg Nagy Sándornak az az álma, hogy Kelet és Nyugat kultúrája egyetlen hatalmas birodalomban egyesüljön. Elképzelését részben a Szeleukosz hadvezér által alapított dinasztia tagjai, részben - meglepő módon - az őket követő egykori nomád néptörzs, a párthusok váltották valóra. A korszak második felére pedig egy új iráni nemzeti dinasztia, a magukat a dicső Akhaimenidák törvényes örököseinek valló Szászánidák uralkodása alatt megszilárdul egy virágzó, a környező népeket is leigázó, óriás birodalom, amellyel beköszönt az iráni kultúra fénykora, a perzsa nemzeti irodalom kialakulásának, a gazdaság és kereskedelem virágzásának a kora. Georgina Herrmann könyvének azon túl, hogy a sorozat egyik legolvasmányosabb darabja, az adja különös értékét, hogy a perzsa középkornak azt a jelentős, ám feltűnően kevéssé ismert korszakát tárgyalja gazdag képanyag segítségével, amelynek számos hatása napjainkban is kimutatható. Mert a jog, az adózás, a közigazgatás ekkor kialakult rendszere lényegében változatlan maradt az arab uralkodók idejében, "szászánida" ezüsttárgyakat és selymeket még az iszlám első évszázadaiban is készítettek, a remek mívű mongol stukkók a párthus kori stukkókból fejlődtek ki, akárcsak a Szafavidák egész homlokzatot beborító kárprázatos csempemozaikjai, míg Európában a lovagrend és a középkori harcmodor származik a párthusoktól és Szászánidáktól. A "perzsa reneszánsz" azonban nemcsak hatásaiban, hanem tárgyi emlékeiben is gazdag. Olyan páratlan műalkotások fémjelzik, mint Assur királyi palotája, Qaleh-e Jazdagird felséges vára, Takht-e szoleimán rejtélyes tűztemploma, a niszai ivókürtök és I. Ardasír lenyűgöző szikladomborművei: tanúi mind annak a kornak, amely máig élő vallások, filozófiai irányzatok sokféleségét is megteremtette."

Michael Vickers - A ​római világ
Róma ​története a Tiberis parti szegény kezdetektől a Földközi-tenger térsége és Európa jelentős része feletti hatalom kiterjedéséig tart, vagyis az i. e. 800 körüli időszakban kezdődött és időszámításunk első évszázadaiban ért véget. Lenyűgöző sikertörténet ez. Az ókori írók jóvoltából meglehetősen jól ismerjük a fejlődés főbb vonalait, a hézagokat pedig a régészet tölti ki, és szolgál felbecsülhetetlen tájékoztatással például Róma városa legrégibb lakosainak vagy etruszk szomszédaiknak anyagi kultúrájáról. Az archeológia világítja meg, hogyan lett Róma a jelentéktelen államból a Földközi-tenger térségének vezető ereje mind politikai, mind művészeti tekintetben, és mutatja meg, hogyan közvetítette főként a görög kultúrát a Földközi-tenger medencéjének keleti részéből nyugat felé. A régészet nyújt betekintést abba is, hogy a római birodalom különböző helyi hagyományokkal rendelkező népei hogyan olvasztották magukba a görög-római eszméket. A Palatinuson például a korai vaskor kunyhóinak maradványai Róma szerény eredetére emlékeztetnek; az Ara Pacis domborműveinek tartózkodó eleganciája – bevándorolt görög szobrászok faragták az i. e. 1. század utolsó éveiben – arra vet fényt, hogyan lehetett látvánnyá formálni azokat a római politikai eszméket, amelyeknek gyökerei az öt évszázaddal korábbi Athénba kapaszkodtak; az Inchtuthilban, a skóciai Pertshire-ben nagy szakértelemmel lerombolt erődített tábor pedig impozánsan bizonyítja a római katonai gépezetnek még a visszavonuláskor is érvényesülő szervezőképességét. A régészek különféle módon tájékozódnak a római kultúráról, a közös tényező azonban mindig az anyagi maradványok iránti érdeklődés, akár terepen vagy laboratóriumban. Az egyik régész talán a művészettörténész szemével vizsgálja Róma emlékeit: a másikat főként az emberi környezet története érdekli. Az egyik talán a római császárképmások katalógusát állítja össze, a másik talál Warwickban egy római poloskát, és máris drámai bizonyítéka van rá, milyen kényelmetlen körülmények között éltek edzett őseink. Mi ebben a könyvben egyforma érdeklődéssel követjük nyomon, hogy a középkori, a reneszánsz és a modern ember milyen módon fordult a római múlt felé, hogyan tanulmányozta és tolmácsolta ezt a múltat.

P. R. S. Moorey - Bibliai ​tájak
Palesztina, ​a Szentföld, a bibliai tájak, a zsoltáros Dávid és a bölcs Salamon, a lángoló szavú próféták s az ihletett írástudók, Jézus és az apostolok születésének, igehirdetésének és szenvedésének színhelye már sok évszázad óta volt célpontja vallási élményt kereső zarándokoknak, a történelmi emlékekben gazdag vidéket megismerni akaró, kíváncsi utazóknak, és nem kevésbé a bibliai elbeszéléseket a tárgyi emlékekkel, netán fennmaradt feljegyzésekkel szembesíteni akaró régészeknek, történészeknek, kutatóknak. A bibliai idők és történeti színhelyei felkutatásának és tanulmányozásának igénye azután újabb lendületet és irányt kapott a múlt század első felében meginduló és már kezdettől fogva jelentős sikerekkel járó, rendkívüli érdeklődést is keltő közel-keleti, egyiptomi és előázsiai ásatások által. Új, eddig ismeretlen vagy megfejthetetlen írásrendszerek tárták fel titkaikat, ismeretlen vagy alig ismert népek, nyelvek, kultúrák tárultak fel: egyiptomi hieroglifikus és hieratikus írású szövegek, sumer, akkád és asszír eposzok, himnuszok, királylisták és a hódítók nagy tetteit magasztoló hivatalos feliratok, ugariti mitikus költemények, babiloni és hettita törvénykönyvek - csupa izgalmas szöveg, amely mind, hol közvetlen, hol távolabbi kapcsolatban állt a Bibliából ismert hagyományokkal, törvényekkel, tanításokkal. A kezünkben lévő könyv tudós szerzője nem "bibliai régészetet" ad, hanem a régészet segítségével a bibliai országok, a Bibliában megnevezett tájak egykori népeinek életét, valóságát, mindennapjait: szerszámait és szokásait, kézműveseinek technikáját és gondolkodóinak eszméit akarja hozzánk közel hozni. Nincs eleve eltökélt szándéka hittételének igazolására vagy cáfolatára. A higgadt tudós módszerével közöl tényeket, ismertet feltevéseket, érveket és ellenérveket. Sorra vonultatja fel olvasói előtt Kánaán földjének egyes korszakait - a "kanaáni" bronzkor kezdeteitől az "izráeli" vaskorig, majd a két zsidó állam (Júda és Izráel) bukása utáni hódítók teremtette rendezés időszakáig. Mindvégig szeme előtt tartotta a Biblia elbeszéléseit: de nem a pozitív vagy negatív kicsengésű "hitvita", nem is a merő illusztratív bemutatás céljából: hanem azért, mert "a Biblia világa" önmagában, a maga anyagi valóságában is szép és izgalmas, és ezt a világot akarja megismertetni, a szó igaz értelmében "láttatni" az olvasóval. Látjuk és el tudjuk képzelni a mindennapi tevékenység során használt cserépedényeket ugyanúgy, mint Salamon egykori templomát (és még azt is, hogy a bibliai adatok alapján hányféleképpen lehetett és lehet ma is elképzelni - rekonstruálni). Bejárjuk a tágabb környékből is mindazon térségeket, amelyek a bibliai tájakhoz kapcsolódnak: Főniciát, a merész hajósok, elszánt gyarmatosítók, körmönfont kereskedők és egy fölöttébb gyakorlatias írásrendszert kidolgozó írnokok hazáját, majd a perzsa birodalmat is, a maga perszepoliszi király palotájával, amelyből kerek két évszázadon át Judaeát is kormányozták.

Philip Rawson - Az ​indiai civilizáció
Az ​indiai civilizációról sokan úgy gondolják, hogy az csupán az indiai szubkontinens háromszög formájú földdarabján bontakozott ki és teremtette meg a máig élő vallások, filozófiai áramlatok sokféleségét, a varázsos irodalmat, a páratlan szépségű templomépítészetet és képzőművészetet. Philip Rawson arra vállalkozott, hogy a régészet legújabb eredményeit felhasználva nyomon kövesse az indiai civilizáció elterjedését egész Ázsiában. Könyvéből az olvasó előtt több mint másfél ezer esztendő, az i. e. 500 és i. sz. 1200 közötti időszak története bontakozik ki Európánál sokkalta nagyobb területen: Tibettől egészen Jáváig, a Dél-kínai-tengertől Perzsiáig. Az indiai civilizáció kétszáz színes és fekete-fehér fotójával páratlan élményt kínál. Azokat a műkincseket, templomokat, barlangfestményeket, szoborkolosszusokat vagy kecses bronzszobrocskákat mutatja be, amelyek e civilizáció hajdani ragyogásának bizonyságaként mindmáig fennmaradtak. Philip Raswon könyve az európai ember számára mindig vonzó és kissé mindig titokzatos Keletet tudósi felkészültséggel mutatja be, harmonikus egységet teremtve a képek és az élvezetes leírások között.

John Waechter - Az ​ember őstörténete
"Az ​ember korai története bonyolult mozaik, amelynek egyes darabjait több tudományág, a geológia, a botanika, az állattan és a fizika egyaránt vizsgálja. Az őstörténész persze számos forrásra támaszkodhat. Könyvünk nem csupán ennek az őstörténetnek a vázát akarja összeállítani, hanem igyekszik megvilágítani azt is, hogy a mozaik egyes darabkáiból hogyan lehet mind teljesebbé tenni a képet az emberiség régmúltjáról."

Gábori Miklós - Ősemberek, ​ásatások
Csaknem ​tizennyolcezer éves vadásztanyát ásatnak a régészek, az ősember első földbe vájt putriját tárják fel a Balaton partján. Milyen eredményeket mondhat magáénak az ősrégészet, milyen módon hozzák napvilágra a kőkorszaki kultúrákat, erről ad igen érdekes, átfogó képet a szerző, az ősrégészet egyik hazai szaktekintélye. A kötetet rajzok és az új kőkorszaki ember művészetéről tanúskodó fényképek illusztrálják.

Nicholas Postgate - Az ​első birodalmak
A ​Tigris és az Euphratész, illetve a Nílus völgyét gyakran a közel-keleti civilizáció ikerbölcsőjének nevezik. Valóban igaz, hogy a görögség és a rómaiak Közel-Kelettől örökölt, és sajátjukkal alakított kulturális hagyományai ebből a két nézőpontból származnak. Egyiptom és Mezopotámia azonban – bár nagyjából egy időben születtek – korántsem egypetéjű ikrek. Egyiptom egyöntetűségével – egy uralkodó, egy folyó, egy nyelv és egy nép – szembeállítva, Mezopotámia a népek és dinasztiák zavarba ejtő egyvelegének adott otthont. Amikor a civilizáció i. e. 3000 körül, a mai Irak déli részén felvirradt, a sumereket találjuk ott megtelepülve. Eredetük ismeretlen. nyelvük ellenállt minden más nyelvvel történő rokonítási kísérletnek, pedig megpróbálkoztak a baszkkal, a magyarral és a kínaival is. Rajtuk kívül délen és az Euphratész mentén feljebb akkádok éltek, akik, úgy sejtjük, valaha nomádok voltak az Arab-sivatagban, mint ma a beduinok, és akárcsak ezek, sémi nyelvet beszéltek. A letelepült lakosság a délnyugati határtérségben egész történelme során kilátástalan harcot vívott az effajta betolakodó törzsekkel: először az akkádokkal, az asszírok és babilóniak őseivel, azután az amurrúkkal, az arámiakkal és végül az arabokkal. Mindegyikük nyelve a sémi nyelvcsaládhoz tartozik, s idővel mindannyian beleolvadtak a letelepedettek közösségébe. Nem ők voltak az egyedüli jövevények: északkeleten minduntalan vad és – ellenfeleik szerint – barbár hegyi népek bukkantak fel. Jóllehet általában megelégedtek függetlenségük megőrzésével, legalább két ízben – a gutik i. e. 2 l50 körül és a kassúk 1500 1150 körül elözönlötték és uralmuk alá hajtották a déli területeket. Sumertől közvetlenül keletre Elám országa terült el, fővárosa Szúza volt. Ez az ország, habár szomszédai politika és kulturális tekintetben háttérbe szorították, a 3000 éves együttélés során megőrizte egyéni sajátosságait… Alig másfél évszázaddal ezelőtt a mezopotámiai világról még nem tudtak többet, mint amit görög történetírók homályos tudósítása elmondott, az asszír királyok pedig csupán félelmetes nevek voltak az Ószövetségből. Ma tudjuk, hogy előttünk mintegy 2500 évvel a Tigris és az Euphratész völgye olyan társadalomnak adott otthont, amelynek műveltsége az egész Közel-Kelet tudományos és műszaki központjává és máig fennmaradt üzleti, valamint közigazgatási módszerek szülőhelyévé tette ezt a vidéket. Az íráshoz használt agyagtáblák tartósságának köszönhetően Mezopotámia írnokai nemcsak irodalmi műveket és katonai győzelmekről szóló beszámolókat hagytak ránk, hanem mindennapi életük legapróbb részleteit is. Így a régészeknek páratlan lehetőségük van arra, hogy az ősi nyelvek szakértőivel együtt rekonstruálják annak a társadalomnak a szerkezetét és fejlődését, amely az első írástudó civilizációt megteremtette. Nicholas Postgate

Hahner Péter - Újabb ​100 történelmi tévhit
Ebben ​a kötetben, akárcsak a 2010-ben megjelent, 100 történelmi tévhit című könyvemben, olyan tényekre és értelmezésekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyeket a történettudomány már régen megcáfolt, de ezek a cáfolatok mégsem terjedtek el szélesebb körben. Az egyszerűség kedvéért ezúttal is meglehetősen különböző megállapításokat foglaltam össze „tévhit” néven: akadnak itt téves adatok, felületes megállapítások, elavult kutatási eredmények, elsietett értelmezések, rosszindulatú híresztelések, megszépítő vagy befeketítő történelmi legendák, sőt, egyszerű pletykák is.

Ismeretlen szerző - Emlősök ​- Túlélési stratégiák
A ​világ összes emlősfaját bemutató könyvsorozatunk második kötetéből: - Kenguruugrásokkal az éjszakában - A homok- és kősivatagok ugróegerei - Egy fricska a télnek - A téli álom mint túlélési stratégia - Aki megtéveszt, az tovább él - Szőrszínváltás az álcázás feltétele - Őserdei állatok patikája - A Colpa mint táplálékforrás - Bozontos király Ázsiából - Az ázsiai oroszlán - Erő és kecsesség - A tigris és élőhelye - Társas élet halálig tartó üldözéssel - Az afrikai hiénakutya - A sarkvidék királya kitartó gyalogló - A jegesmedvék és a grizzlyk vándorlása

A. Rosalie David - Az ​egyiptomi birodalmak
Az ​olvasó először Egyiptom négyezer éves történelmével ismerkedhet meg: a homályba vesző kezdetek után fényes fellendülés következik az Óbirodalom korában, ezt követően hanyatlás az újjáéledés váltakozik, mígnem a nemzetközi nagyhatalommá váló ország tekintélye és gazdagsága az Újbirodalom korában eléri tetőpontját. Miután a szerző áttekintést nyújt az Egyiptomot felkereső egykori utazók, antik történetírók és felfedezők beszámolóiról, részletesen bemutatja azokat az eseményeket, régészeti ásatásokat, amelyek lázba hozták a világot: többek között a Rosette-i kő megtalálását, a hieroglif írás megfejtését, Tutanhamon sírjának feltárását.

Anthony Smith - Testünk ​titkai
Ritkán ​olvashatunk ehhez hasonló könyvet. Írója, Anthony Smith, felfedezi számunkra az emberi testet, annak tulajdonságait, képességeit, tökéletlenségeit és furcsaságait, s mindezt oly módon, hogy az átlagolvasó megérti, a szakértő pedig egyetért vele. Nem a betegségekre s a gyógyításra helyez a hangsúlyt, hanem mindig figyelembe véve az ember fejlődésének történetét, az embert mind biológiai és társadalmi lényt mutatja be. Az emberi test mechanizmusát minden félelem, hamis tisztelet és szépítés nélkül írja le, hogy mindent megtudjunk önmagunkról. Nem tagadja: a test néhány funkciója tökéletlen, sok vonatkozásuk nem ismert, de valamennyire ráirányul az emberiség élénk érdeklődése. A központi témája a nemiség és a szaporodás, mivel az életfolyamatban is uralkodó szerepük van. A könyv első fele nyomon követi a test fejlődését a fogamzástól a terhességen, a születésen, a pubertáson és az öregkoron át a halálig. Eközben számos elbűvöli kitérőt tesz. Figyelmet szentel - külön-külön az olyan kérdéseknek, mint a körülmetélés, az öngyilkosság, a vércsoportok, az ikerszületések, valamint ezer egyéb olyan problémát tárgyal, melyek állandóan érdeklődést keltenek, de melyek ritkán képezik kutatás tárgyát, s melyekre ritkán kapunk feleletet. Ezek közé taroznak olyan kérdések, mint a színvakság gyakorisága, a hemofília előfordulása Viktória angol királynő családjában, a szülészeti fogó története és az anyatej ára. A következő fejezetek részletesen áttekintik az emberi test legfontosabb szervei, az agy, az alvás, a beszéd, az öt érzékszerv, az emésztőrendszer, a kiválasztás, a légzés, a szív és a vér, a csontváz és az izmok funkcióit. Végül a sugárzás káros hatásával foglalkozik. A téma fejlődéstörténeti megközelítése és az ezzel összeötvöződő olthatatlan kíváncsiság megbízható és világos tények tárházát adja, gyakran finom, száraz humorral fűszerezve mondanivalóját. Egyetlen olvasó sem fogja unalmasnak találni a könyvet, és nem fog csalódni akkor sem, ha kérdéseire választ keres benne.

Philip Dixon - Britek, ​frankok, vikingek
Az ​i. sz. 406. év telének derekán Mainz városának közelében befagyott a Rajna, a germaniai római provinciák és a közép-európai leigázatlan törzsek közötti határfolyó. A határt védő helyőrségek létszáma csökkent, a parancsnokok figyelmét az itáliai hadihelyzet kötötte le. December 31-én egy barbár horda átkelt a folyón, és rázúdult az északnyugati római provinciákra. Róma Rajna-vidéki szövetségesei nem tudtak nekik sokáig ellenállni, Mainz, Trier, Worms, Strasbourg, Tournai, Boulogne, Rheims és Amiens városokat feldúlták és kifosztották. Egy korabeli forrás beszámolója szerint a betolakodók megölték a remetéket, elevenen megégették a papokat, megerőszakolták az apácákat, elpusztították a szőlőskerteket, és kivágták az olajfákat. Lehet, hogy mindez csak szóbeszéd, de egy Salvianus nevű pap is megírta, emlékszik rá, hogyan hevertek a megcsonkított holttestek szülővárosnak, Triernek, a volt császári fővárosnak az utcáin. "Egész Gallia egyetlen temetési máglyaként füstölgött", írta Orentius gall püspök. Ilyen tragikus eseményekkel kezdődött az a történelmi folyamat, amely az egykor rendíthetetlennek hitt Római Birodalom széthullásához vezetett, majd a gót, a szász királyságok létrejöttét s Nagy Károly birodalmának megszületését, a Karoling reneszánsz csodálatos fejlődését eredményezte. Philip Dixon könyve a legújabb régészeti ásatások leleteit felhasználva azt beszéli el, hogy mi történt Nyugat- és Észak-Európában az i. sz. 5. és 10 század között, vagyis abban az időszakban, amelyet a népvándorlás korának szokás nevezni. Választ keres többek között arra a kérdésre, hogy vajon valóságos személy volt-e a Szent Grált kereső Arthur király, miként cseréltek gazdát egész tartományok egy-egy sikeres csata után, hogyan zavarták meg az államhatalom megszilárdítását Nyugat-Európában az északról érkező vikingek. Azt sem hallgatja el, hogy a "régész számára az írásbeliség megjelenését követő időszak »átkos« korszak", mert a régész a talált leleteket óhatatlanul összhangba akarja hozni a feljegyzett eseményekkel, s ez számos buktatót rejt magában. A könyv káprázatos színes képeken mutatja be, hogy a korszak történelemformáló eseménye volt az egyház győzelme; azokon a vidékeken, amelyen csak földbe ásott viskókat ismertek, kőből templomok, monostorok épültek, majd királyi paloták, olyan építmények, amelyek mértékeikkel a kor emberét nyűgözték le, racionális szerkezetükkel és nemes arányaikkal a mai szemlélőt ejtik ámulatba.

Roger Ling - A ​klasszikus görög világ
A ​görög világ az i. e. 5-4. században, a klasszikus korban Hispániától Szíriáig, Dél Oroszországtól a líbiai partig terjed; a következő, hellenisztikus korban kelet felé Indiáig, dél felé Szudánig ért el. De csak az Égei-tenger vidéke – Görögország, a görög szigetek és a törökországi part – idézi fel bennünk a görög kultúra legnagyszerűbb korszakát és legfényesebb teljesítményeit... Amikor a jelenkori látogató megpillantja a szunioni hegyfokon épült templomot vagy a pergamoni domboldalba vágott hatalmas színházat, csak csodálhatja, milyen rendkívüli érzékkel illesztették a régi görögök épületeiket a természeti környezetbe. De mindenekelőtt tudatára ébred a történelemnek. Ez a könyv nyomon követi a régészet fejlődését az évszázadok során, és nagy vonásokban felvázolja a görög életnek azt a képét, amely a régiségbúvárok és régészek munkája nyomán alakult ki. Ez a kép számos tekintetben még befejezetlen: sokat tudunk például a klasszikus kori Athénról, de nagyon keveset olyan fontos városokról, mint Büzantion vagy a hellenisztikus kori Antiokheia. De minden év új ismereteket hoz. Ezek megvilágítják a lakásviszonyokat, a kereskedelem formáit vagy a mezőgazdasági módszereket, hozzájárulhatnak egy atléta pályájának megrajzolásához, egy templom keletkezési idejének vagy egy déloszi gipszöntvénykészítő munkabérének kiszámításához. Bármilyen legyen is az ismeret, újabb kis lépés a görög világ megértése felé.

Erich von Däniken - Ha ​a sírok beszélni tudnának
A ​hagyományokhoz híven ezúttal is rejtélyes dolgok nyomába eredünk. Vajon hihetetlenül gazdag múltunk az akkori emberek tudásának köszönhető vagy az istenek segítségének? Ha isteneknek, kik ők valójában? Däniken ezen műve most jelenik meg először magyarul (tudomásunk szerint), minden kommentár és hozzáfűzött megjegyzések nélkül nyújtjuk át a tisztelt olvasó kezébe, döntse el maga, hogy méltán kísérte-e akkora érdeklődés a tudományos körökben...

Ismeretlen szerző - A ​magyar középkor története
A ​kiadó az ezredfordulót és egyben a magyar államiság 1000 évét egy reprezentatív összefoglalással ünnepelte. A tíz kötetes sorozat hazánk históriáját századonkénti bontásban tárgyalja. A szerzők az egyes korok legkiválóbb szakértői, egyetemi oktatók, akik szakítanak az egyoldalú politikatörténeti megközelítéssel, és a magyar történet sokoldalú bemutatására tesznek kísérletet népszerű-tudományos műfajban megírt könyveikben. Az új szintézis a legújabb kutatási eredményeken alapul, és cáfolja a megcsontosodott történetszemléleti közhelyeket. Újszerű megközelítése révén egy új történelemfelfogás bontakozik ki, amelynek lényege - ahogyan a sorozat egyik méltatója fogalmazott - ''a balsors motiválta sikertörténet.''

A. Kondratov - Vizek ​mélyén - idők mélyén
A ​vízi régészek érdekes munkáját mutatja be kötetünk, a legszenzációsabb leletek ismertetésével. Kincset remélő vállalkozó szellemű békaemberek éppúgy kutatják a vízek mélyét, mint tudományos eredményeket áhítozó kutatók. Tartalomból: - Városok a víz alatt. - Városok a part vizekben. - Olbia még rejtőzik. - Orosz atlantiszok - Kincsek a tengerfenéken - Tengeri tragédiák nyomában - Mélytengerek fenekén - Titkokat rejtő tavak. - Legendák - és ami mögöttük van. - Szárazon vagy vizen.