További értékelések

Leszögezem, ​hogy nem szeretem a novellákat és novellásköteteket, így az ilyen könyvek alapból hátrányból indulnak nálam.

Nagyon örülök, hogy elolvastam, jól szórakoztam és kicsit bővebb képet kaptunk arról, hogy mit művelt Istár birodalma az utolsó papkirály uralma alatt (semmi jót…).

A történetekről egyenként:

1. Michael Williams: Six songs for the temple of Istar
Ez egy jó hosszú vers. Mivel ki nem állhatom a verseket, számomra értékelhetetlen.

2. Richard A. Knaak: Colors of belief
Na, ez már nem rossz.
Adott egy solamniai lovag, aki zarándokútra megy Istárba, viszont egyáltalán nem látja olyan csodálatosnak a várost és a közhangulatot, mint a papkirály hívei. Mikor ennek a bajsza alatt morogva hangot is ad, hamar az {{inkvizíció}} előtt találja magát, ahonnan egyenes út vezet az {{arénába}}. És bár valóban {{a gladiátorjátékok egy része megrendezett, a friss elítélteket sajnos tényleg megölik…}} Nagyon tetszett a befejezés. {{A solamniai lovagot, Paladine szolgáját egy sötételf menti meg, aki viszont Sargonnast és Takhisist szolgálja. :) }} Jó kis fordulat volt.

3. Nick O’Donohoe: Kender stew
Arról szól, ahogy a solamniai lovagnak jelentkező újoncokat képzik/rostálják Xak Tsarothban. Ez nagyon lassan indult be, viszont felbukkant benne egy surranó és a vége egészen humoros lett, hangosan felnevettem.

4. Roger E. Moore: The goblin’s wish
Hú, ez rohadt jó volt!!! Nagyon izgalamas, nagyon jók a karakterek, nagyon jó a tanulsága és nagyon nagyokat nevettem közben. Kényszerszövetség szövődik egy goblin, egy surranó, egy minotaurusz és egy elf mágus között, akik az istári inkvizíció és a fejvadászok elől bujdosnak egy erdőben. Bejön a történetbe egy mágikus kard is. Namármost tudjuk, hogy normál esetben a négy fajból mindenki utálja a többit (jó, a surranók jó arcok, ők nem), szóval érdekes volt, ahogy ezek a nagyon különböző fazonok elkezdtek összedolgozni. Az egész sztorit a goblin szemszögéből követjük. A surranó nagyon aranyos, az elf irtó szerencsétlen és mágusnak is elég béna {{(kapásból a sztori elején félholtra verik az emberek)}}, a minotaurusz meg nagyon durva arc. :D
Kifejezetten többször olvasós, simán megért volna egy önálló könyvet is.

5. Douglas Niles: The three lives of Horgan Oxthrall
Ez viszont nem tetszett, roppant fárasztó és idétlen. Egy írnok Astinusnak írt levele, amiben felgöngyölít egy történelmi hézagot. Jaj.

6. Nancy Varian Barberick: Filling the empty places
Nem rajongok N.V. Barberick munkásságáért, ez viszont nagyon kellemes meglepetés volt!
Voltak itt fejvadászok, utazgatás a pusztában, harcosnő, néma surranó, mérges minotaurusz és egy titokzatos bandita, akinek ez a fura csipet-csapat a nyomába eredt… Nagyon tetszett.

7. Dan Parkinson: Off day
Fú, ez de beteg volt…. A papkirály születésnapját készülnek megünnepelni Istárban, de a nagytemplom pincéjéből titokzatos módon eltűnik az erre az alkalomra szánt megszentelt bor. A tettesek a {{templom alatti hasadékokban élő mocsári törpék, akik tök véletlenül alulról meglékelik a hordókat}}, viszont a papság szentül meg van róla győződve, hogy a gonosz munkálkodik a templomban. No és kit gyanúsítanak meg? Hát persze, hogy {{ Fistandantilust}}. :D
Nagyot nevettem. Viszont ezt volt a legfárasztóbb olvasni, mert két szálon futott a sztori: az egyik a törpékén, akiknek a hablatyolását még magyarul is sokszor nehéz értelmezni, hát még így… A másik szál pedig a templomi szent embereké, akik előszeretettel beszéltek ultraarchaikus rébuszokban, szóval megszenvedtem vele egy kicsit.

8. Margaret Weis és Tracy Hickman: The silken threads
Nagyon-nagyon tetszett, remek lezárása a kötetnek. Azon az éjszakán játszódik, amikor pár nappal az Összeomlás előtt az utolsó igaz papok eltűnnek Istárból.
Van itt solamniai ikerpár (az egyikük lovag), egy nagyon gonosz dologra készülő fekete köpönyeges varázsló, egy Mishakal pap, maga Nuitari is tiszteletét teszi, majd megjelenik Raistlin is {{(Fistandantilus szerepében)}}, ráadásul pozitív figuraként. Nagyon pörgős, izgalmas volt és a tanulság itt sem maradt el.

Tetszett!