A ​komikum breviáriuma

Mihail Mihajlovics Bahtyin - A ​szó esztétikája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szerdahelyi István - Költészetesztétika
Ha ​az irodalomtudomány születését Arisztotelész Poétikájától számítjuk, e tudományág kereken 2300 esztendős: több milliárd, papirusztekercsre, pergamenlapra rótt, könyvbe, folyóiratba nyomtatott szövegoldal rögzíti eredményeit, s ezek alapján az irodalomkritikusok napról napra ezer és ezer tanulmányban, cikkben mondanak bonyolult, finom elemzésekkel ítéletet írókról, költőkről. Azok az alapfogalmak azonban, melyek e gigantikus szótömeg pillérei, sajátos módon mindmáig többségükben tisztázatlanok. Minden irodalmár egyetért pl. abban, hogy Villon nagy költő. Hová lesz azonban ez az egyetértés, ha meg kell mondani, mi a költészet? E tanulmány célja: egy téglával hozzájárulni a megbízhatóbb alapozáshoz. A költészetről magáról szeretnénk hű képet nyújtani a pszichológia, a nyelvtudomány és a kommunikációelmélet segítségével.

Hermann Hesse - Pillantás ​a káoszba
"Az ​emberi kultúra szempontjából a legalapvetőbb igazság a világ eme felosztása világosra és sötétre, jóra és rosszra, megengedettre és tiltottra. Miskin számára viszont elemibb igazság az a mágikus élmény, hogy a létező ellentétes pólusok egyenrangúsága alapján minden tétel megfordítható. A félkegyelmű, ha következetesen végiggondoljuk, bevezeti a tudatalatti anyajogát, s ezzel felfüggeszti a kultúrát. Nem töri össze a törvénytáblákat, csupán megfordítja őket, s megmutatja, hogy hátoldalukra s ellentétüket írták."

Mihail Mihajlovics Bahtyin - Dosztojevszkij ​poétikájának problémái
A ​kötet Dosztojevszkij poétikájának kérdéseit elemzi, és Dosztojevszkij munkásságával kizárólag ebből a szemszögből foglalkozik. A művészeti gondolkodás általa megteremtett típusa, amelyet mi feltételesen polifonikusnak nevezünk, a világirodalomban tökéletesen új jelenség. Jóllehet ez a művészi gondolkodástípus Dosztojevszkij regényeiben testesült meg, jelentősége messze túllépi a regényírás határait, és az európai esztétika alapvető elveit ingatja meg. Bahtyin fő célkitűzése abban foglalható össze, hogy irodalomelméleti analízis segítségével föltárja, miben áll Dosztojevszkij munkásságának elvi jelentőségű újszerűsége.

Bojtár Endre - A ​szláv strukturalizmus az irodalomtudományban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hans Robert Jauss - Recepcióelmélet ​- esztétikai tapasztalat - irodalmi hermeneutika
A ​kötet a modern irodalomtudomány egyik legjelentősebb és immár Magyarországon is nagy hatású irányzata, a konstanzi recepcióesztétika vezéralakjának legfontosabb tanulmányaiból nyújt válogatást. Jauß első magyar nyelvű kötete reprezentálja munkásságának sokrétűségét. A több könyvéből összegyűjtött tanulmányok a címben jelzett hármas érdeklődési irány köré rendeződnek, de bemutatják a szerző szövegelemző eljárását éppúgy, mint a posztmodernről alkotott felfogását. A válogatás tartalmazza az utóbbi évtizedek egyik legérdekesebb és legtanulságosabb irodalomelméleti vitáját is: Paul de Man híres tanulmányát Jaußról, illetve a német irodalomtudós erre írott válaszát.

Jean-Paul Sartre - Mi ​az irodalom?
Mi ​az irodalom? "...Az emberek gyorsan, rosszul olvasnak és ítélkeznek, mielőtt bármit is megértettek volna. Kezdjük hát elölről. Ez senkinek sem szórakozás, sem Önöknek, sem nekem. Azért ezen túl kell esni. És mivel a kritikusok az irodalom nevében ítélnek el, anélkül, hogy valaha is megmondanák, mit értenek rajta, a legjobban azzal felelhetek nekik, ha megvizsgálom az írás művészetét, előítéletektől mentesen. Mit jelent írni? Miért írunk? Kinek írunk? Valójában úgy tűnik, ezt a kérdést még senki nem tette fel magának."

Roman Ingarden - Az ​irodalmi műalkotás
"Az ​irodalmi mű valóságos csoda. Létezik és él, hat ránk, rendkívüli értékkel gazdagítja életünket, megajándékoz bennünket az elragadtatás és a lét mérhetetlen mélységeibe való alászállás óráival… Ha elméletileg meg akarjuk ragadni, olyan sokoldalúnak és bonyolultnak bizonyul , hogy alig lehet áttekinteni, s az esztétikai élményben mégis egységként áll előttünk, melyen csak átdereng ez a bonyolult felépítés” - írja a szerző, Roman Ingraden. A lengyel filozófus és esztéta (1893-1970) Husserl tanítványa, a fenomenológiai esztétika, a művészet-ontológia, a modern művészetek kapcsolatainak kutatója. A 1929s-ben írt irodalmi műalkotás tudománytörténetileg rendkívül jelentős mű, mely e témakör legalaposabb kidolgozásának számít mindmáig.

Umberto Eco - Nyitott ​mű
A ​könyv elsősorban a kortárs költészet, az új zene, az informel festészet, az Antonioni utáni film fémjelezte új esztétikai helyzetet kívánja vázolni és elemezni. Azokat a műveket, áramlatokat, technikákat mutatja fel, amelyek a befogadótól kreatív önállóságot követelő poétikák jegyében fogantak. Azt a folyamatot követi nyomon, ahogy az alkotás során vagy eredményeképpen egyértelmű és szükségszerű eseménysorozat helyett többértelmű szituáció, valószínűségmező, nyitott mű jön létre.

Hermann István - A ​giccs
A ​könyv annak bizonyítását tűzi ki célul, hogy ha a fontos és haladó művészeti törekvéseket a tömegek elutasítják, azért teszik, mert kulturálódásuk, ízlésfejlesztésük elmaradott. A szerző szerint az elitkultúra és a giccs közti szakadék létezése csak nyugaton vethető fel. Nálunk a giccs ellenpólusa a népkultúra. Legyőzésének lehetőségeit a népkultúra és a selejtes, giccses termékek között létrejövő, kibékíthetetlen ellentét tudatosítása kínálja.

Sándor Iván - Németh ​László üdvtana
"Az ​a meggyőződés vezetett - Írja Sándor Iván -, hogy a huszadik századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjának élete és műve-olyan egységet alkot, amelynek magva és irányító eszméje mindvégig a Németh László-i idea. Ezért ennek születését, útját, küzdelmeit kisérem végig, az egész életet, a teljes tanulmányírói és drámaírói munkásságot. A regényeknek csak keletkezéstörténetét érintem, ott utalok rájuk, ahol az eszme útjának bemutatásához ez nélkülözhetetlen." Mi késztette Sándor Ivánt, a regény- és esszéírót, hogy meghökkentő igénybejelentéssel a Német-életmű értelmezésére vállalkozzon, s mindeddig kimondatlan kérdésekre válaszokat keressen? Sándor Iván munkásságára az a törekvés jellemző, hogy írásaiban a múlt és jelen nagy emberi-társadalmi kérdéseit világítja át. Ebbe a sorozatba illeszkedik a Német László üdvtana, amelyben alkalmat talál, hogy az elmúlt fél évszázad legizgatóbb kérdéseiről is szóljon. Elemzéseinek segítségével az olvasó betekintést nyer Németh László életének, munkásságának, küzdelmeinek folyamatába, megismeri egyetemes, korlátokat nem ismerő kíváncsiságát, kivételes sokoldalúságát. Sándor Iván tollát tisztelettel párosult szeretet vezeti, s igazságkutató szenvedéllyel a művek olyan részleteit tárja fel, amelyekről eddig alig vagy egyáltalán nem esett szó. Könyvének összegezéseként állítja Németh László életművét a XX. század magyar irodalmának nagy teljesítményei közé.

Carol Jacobs - Uncontainable ​Romanticism
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Richard Gilman - A ​dekadencia
˝A ​szavakba mindig egy adott környezet és korszak lehel életet, mégis némelyikük túléli önmagát, rendes élettartamát. A legtöbb archaikus szó engedelmeskedett a kérlelhetetlen nyelvi törvényeknek, elszállt belőle az élet, s pusztán mint történelmi lelet, mint a szellem valamely letűnt birodalmának alkotása maradt ránk. De akadnak kevésbé engedékeny, kevésbé hajlékony szavak is. Ezek makacsul ránk akaszkodnak, életet színlelnek, s oly készségesen kínálkoznak a használat számára, hogy gyanakvásunkat bizony föl kellett volna ébreszteniük. Egyik-másik erkölcs- vagy viselkedésleíró, ítéletet kifejező szavunk olyan összefüggésekbe tolakszik, ahol kárt tesz a jelentésében, és zavart kelt, mert valamilyen múltbeliséget hordoz, valamit, ami a múltban volt igaz, a múltban volt alkalmazható. Nem egy olyan szót használunk, amelyet többé már nem volna szabad...˝

Ismeretlen szerző - Lukács ​György és a magyar kultúra
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ungvári Tamás - Avantgarde ​vagy realizmus?
"A ​Brecht-Lukács vita nem csupán a harmincas évek epizódja. Jelentősége abban áll, hogy túlnőtt alkalmiságán, és példaszerűen mutatja fel, miként fejlődhet a marxista esztétika ellentmondásokon, összecsapásokon által rugalmasabbá, árnyalatosabbá. S ezt a rugalmasságot két nagy szellemének fejlődése, folytonos önvizsgálata éppúgy bizonyítja, mint az, hogy mindketten jogos képviselői a marxista esztétika egy-egy áramának."

John Keats - Keats ​levelei
John ​Keats (1795-1821) az angol romantika második nemzedékének legfiatalabb tagja volt. Legendás, főrendi környezetből származó nemzedéktársai, Lord Byron és Percy Bysshe Shelley roppant látványos életútjához képest az ő története szűk keretek között zajlott le. Az intenzitás azonban, amellyel az eseményeket átélte, s főleg amellyel a költészet tanulmányozására és a versírásra összpontosította minden energiáját, rendkívüli jelentőséget biztosít a pályáját kísérő leveleinek. A látszólag véletlenszerűen felbukkanó, gyakran verseinek tömörségével és mágikus erejével megfogalmazott kijelentései - sejtelmei vagy éppen hogy axiómái - a költészetről, a Szépségről, a Képzeletről, az Igazságról felbecsülhetetlen értékű tudnivalókkal szolgálnak az alkotó gondolkodás, a költészet és a romantikus esztétika megértéséhez. Keats viszonylag későn kezdett írni, s nem volt még egészen huszonhat éves, mikor tüdővészben meghalt. E roppant szűkre mért idő alatt azonban megírta azokat a remekműveit, melyekben - Szerb Antal szerint - "a költő »intenzitásában« már olyan igazságokról beszél, amelyek túl vannak megismerésünk határain - és elfog bennünket a horror sacri". Levelei nemcsak e páratlan teljesítmény pszichológiai és társadalmi hátterét tárják fel, hanem egyben egy rendkívüli tudat természetét, szabad asszociációs áramát, belső tartalmát is; egy kreatív szellemnek a nyelv szemantikai és hagyományt megidéző lehetőségeivel való örömteli játéka tükröződik bennük, és egy rendkívüli jellem pátosztól mentes, de heroikus küzdelme, hogy úrrá legyen a káoszon, mely kívülről és belülről egyaránt fenyegeti. Egy fájdalmasan rövid életút, egy rendkívüli sebességgel kibontakozó költői pálya és egy drámai izzású szerelem megrendítő, katartikus hatású története rajzolódik ki belőlük.

Bárdos László - Szabó B. István - Vasy Géza - Irodalmi ​fogalmak kisszótára
Az ​irodalmi fogalmak kisszótára középméretű irodalomelméleti lexikon, amelynek elsőrendű célja, hogy az általános iskolától az érettségiig hasznos segítője legyen tanulóknak és tanároknak egyaránt. Több mint ezer szócikkben tárgyalja a legfontosabb irodalomelméleti, irodalomtörténeti, poétikai, stilisztikai fogalmakat. A tanlexikon törzsanyaga a 10-18 éves korosztály, a Kiegészítések a felsőfokú oktatás és az iskolán kívüli művelődés résztvevői számára nélkülözhetetlen segédkönyv.

Ismeretlen szerző - A ​realizmus az irodalomban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Brusznyai Árpád - A ​Homérosz-kérdés
Brusznyai ​Árpád (1924-1958) 1949-ben Eötvös-kollégistaként kitüntetéssel végzett, első, Moira című tanulmányára már ekkor felfigyel Kerényi Károly, a világhírű klasszikafilológus. A Homérosz-kérdést, miszerint ki a szerzője az Iliásznak és az Odüsszeiának, diákként is kutatta, majd 1950-ben doktorált, disszertációját Homérosz eposzairól írta. A megsemmisített személyes iratok miatt elveszettnek tűnt a doktori értekezés is, ám egyetlen példányára az Eötvös Kollégium könyvtárában fedezte föl Kőszegi Lajos. Brusznyai Árpád: A Homérosz-kérdés /; összeáll. Kőszegi Lajos]. – Veszprém: Veszprém Megyei Önkorm. Közgyűlése, 1991. – 173 p. – (Pannon Panteon 4. / szerk. – -)

Angyalosi Gergely - Roland ​Barthes, a semleges próféta
"A ​klasszikus metafizika számára semmiféle nehéséget nem okozott a személyiség »megosztása« (Racine: »Két ember lakozik bennem«); éppen ellenkezőleg, a két ellentétes fogalomra épülő személyiség úgy működött, akár egy jó paradigma (fenn/lenn, test/szellem, ég/föld); az egymással harcban álló részek egyetlen értelemnek, az Ember értelmének megalapozásában békéltek meg. Ezért aztán ha ma a megosztott alanyról beszélünk, ezt nem abból a célból tesszük, hogy elismerjük egyszerű ellentmondásait, kettős posztulációit stb.; a cél egyfajta széttöredezettség, olyan folyamatos szétforgácsolódás, amelynek áramában már nincs fő mag, sem értelemstruktúra: nem ellentmondásos, hanem szétszórt vagyok."