Esztergom, ​a prímások városa

Shvoy Lajos - Önéletrajz
Székesfehérvár ​tizennyolcadik püspöke, Shvoy Lajos 1879. március 9-én született Budapesten. Anyagilag megrokkant egyházmegyét vett át Prohászka Ottokár utódjaként 1927-ben, melyet néhány hónap híján 41 esztendeig kormányozott. Nagy idők tanúja volt: megélte a székváros fényes átalakulását hozó Csitáry-korszakot, a háború borzalmait, a kommunista diktatúra kiépülését, melynek markáns ellenfele volt. 1968. január 21-én hunyt el. A püspök 1964-ben fogott bele emlékeinek papírra vetésébe régi munkatársai unszolására. Az önéletrajz kifejezetten az asztalfiók számára készült, kiadásában sem szerzője, sem a sürgetők nem reménykedhettek. A vázlatot, így a születő mű hangsúlyait is készen kapta a püspök a munkatársaktól: nevelőire, a Regnum Marianum történetére, római és amerikai útjaira, Mindszenty József hercegprímás személyére, az egyházügyi előadók ténykedésére és az 1956-os forradalomra vonatkozó emlékek megfogalmazása kifejezett kérés volt. Az idős, a visszaemlékezés készültekor nyolcvanöt esztendős főpásztor először ezeket a részeket diktálta le; majd ráérezvén a munka ízére évről-évre kezdte tárgyalni az egyházmegye háború utáni éveinek történetét. Az önéletrajz szerkezete ezért tér el a memoár-irodalomban megszokottól: Shvoy Lajos ugyanis nem emlékezik meg külön gyermekkoráról, szüleiről, tanulmányairól.

P. Ángyán Aurél - A ​honfoglaló pogány magyarok megtérítése a keresztény hitre és a gyűdi kegyhely eredete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lepold Antal - Csernoch ​János
A ​rövidke könyv Nagymagyarország utolsó hercegprímásáról, Csernoch Jánosról szól, udvari papja, Lepold Antal visszaemlékezéseiben. Az író végigvezet minket az első világháború, a trianoni békediktátum, majd a rákövetkező időszak viharos eseményein, bepillantást kapunk egy pápaválasztásba, és megismerjük a hazájához haláláig hű főpapot. A hercegprímás esztergomi síremlékére a magyar törvényhozás ezt iratta; „Az égben visszakéri, amit a földön megmenteni nem tudott”.

Maróthy-Meizler Károly - Az ​ismeretlen Mindszenty
Ez ​a különleges könyv a munkatárs, kortárs, politikus (a szerző keresztényszocialista képviselő volt a két világháború közti Magyarországon) szemével mutatja be Mindszenty bíborost bíborosi kinevezése előtti életszakaszában. Ki volt ő a bíborossága, a Moszkvával való harca előtt? Hogyan fejlődtek ki és miképpen jelentkeznek előző életében azok a jellemtulajdonságok, amelyek a világ első szabadsághősévé emelték? Bár a Mindszentyvel foglalkozó irodalom már könyvtárnyi terjedelműre nőtt, de erről nem beszél, inkább csak a kommunizmus elleni harcáról. A műben megismerjük Mindszenty óriási, tántoríthatatlan, Krisztust mindenben követő, a hazáját végsőkig szolgáló, azért önmagát is felajánló alakját, akiről nemcsak a hívők milliói vehetnek példát, hanem az egyház főpapjai is – a mai időkben is. A könyv emellett úgy mutatja be a trianoni utáni korszakot, amely még a mai történelemkönyvekből is hiányzik.

Közi Horváth József - Mindszenty ​bíboros
A ​tömörségében is teljességre törekvő, közérthető nyelven megírt zsebkönyv, mely magyar nyelven csak több idegen nyelvű kiadás után jelent meg, a magyar katolikus egyház XX. századi kimagasló alakját állítja elénk példának. Werenfried van Straaten, a flamand származású premontrei atya, aki oly sokat tett a bíborosért annak életében és utána is, az egyetemes egyháznak ezt a figyelmeztetést adja: „Jaj nekünk, ha elfelejtjük őt!” A bíboros máriacelli temetésén pedig nekünk magyaroknak ezt kötötte lelkünkre: „Te árva magyar nép, népe annak a nagy lelkipásztornak, akit itt, Mária kegytemplomában nyugovóra helyezünk, fordulj Te is vele, a nagy főpásztorral Máriához!”

Sík Sándor - Pázmány, ​az ember és az író
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Benedek Fidél - Ferences ​kolostorok
P. ​Benedek Fidél (Székelyudvarhely, 1907 - Esztelnek, 1979) a Szent István királyról elnevezett ferences rendtartomány főnöke, történetíró. Lelkipásztori és egyházszervezői szolgálata mellett történelemtudománnyal is foglalkozott. 1945-ben Tatárbetörés Csíkba 1661-ben témakörben történelemből doktorált a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. E kötetben becses kéziratos tanulmányai válnak közkinccsé. Történetírói kutatómunkája során sikerült összeállítania, megírnia az egykori ferences kolostorok történetét. A legjelentősebb erdélyi kolostorok mellett külön figyelmet szentelt az egykori moldvai és havasalföldi kolostorok rekonstruálására is. Tanulmányai értékét növeli, hogy a felhasznált rendi források közül azóta többnek nyoma veszett, lappang vagy megsemmisült. Írásai az erdélyi történelem, ezen belül a művelődéstörténet és az egyháztörténet megismerésének forrásértékű darabjai. (Sas Péter)

Mészáros Tibor - A ​száműzött bíboros szolgálatában
A ​könyv Mindszenty József személyi titkárának, Msgr. Mészáros Tibornak a naplójegyzeteit tartalmazza 1972-től a bíboros haláláig, 1975-ig. A történelmi eseményeket nemcsak a szemtanú, hanem az események résztvevője szemszögéből olvashatjuk. A napló nagy értéket jelent azok számára, akik árnyaltabb, teljesebb képet szeretnének kapni Mindszenty bíboros jelleméről, személyiségéről, s valamivel többet szeretnének tudni mindarról, ami annak idején a háttérben, a kulisszák mögött történt. A könyv bevezetőjében így ír Hetényi Varga Károly, aki heroikus módon menti és publikálja sorra a kommunizmus egyházi áldozatainak dokumentumait: „Msgr. Mészáros Tibor naplója talán némi csalódást fog okozni azoknak, akik a diktatúra évtizedeiben csupán leértékelő és bíráló véleményt mondtak Mindszenty József esztergomi érsek küzdelméről, viszont a diktatúra letűntével kizárólag csak dicsőítő jelzőket találnak a prímás egész életének minden megnyilvánulására. Pedig a szentek éppen olyan esendő teremtmények, mint mi vagyunk, nekik is megvannak a maguk gyengéi. Abban különböznek csak tőlünk, hogy ők hősi fokon tudják gyakorolni a szeretet erényét. Prímásunk a Krisztus egyháza iránti szeretetét mindenkinél hősibb fokon gyakorolta: előre és tudatosan vállalta a legembertelenebb kínzásokat, a hosszú és megalázó börtönéletet. Élete alkonyán még azt is el kellett viselnie, hogy üldözői, egyháza legnagyobb ellenségei éppen a saját egyházi feletteseit használták föl ellene, és először hazájából, majd érseki székéből is eltávolíttatták. Páratlan megaláztatás volt ez. Szerte a világon neves személyiségek emeltek szót bíborosunk védelmében. Gyenge vigasz, hogy az egyházi vezetés ettől a Krisztus egyházát megszégyenítő lépéstől remélte az egyszerű hívek vallásgyakorlását megkönnyíteni. Ezzel szemben azt tapasztalhattuk, hogy helyzetünk ettől a lépéstől nemhogy könnyebb lett, de annál inkább rosszabbodott. A napló olvasásával választ kapunk a kérdésre: Kik voltak azok, akik a nehéz időkben minden kétséget kizáróan tanúságot tettek a Krisztus egyházához való igazi hűségükről? Ha pedig megtaláltuk a megnyugtató választ, talán nem lesz fölösleges azt is megkérdeznünk: És mi őhozzájuk tartoztunk-e?”

Szántó Konrád - A ​meggyilkolt katolikus papok kálváriája
A ​hírhedt lehallgatási botrány következtében lemondásra kényszerült Horváth József vezérőrnagy, a Belügyminisztérium egyházakkal is foglalkozó III/III-as ügyosztályának főnöke, a kommunista hatalom főszereplőinek egyike. A rendőrtábornok mindvégig láthatatlanul, a háttérből irányította az eseményeket, amelyeknek célja az egyházak elsorvasztása volt. 34 katolikus pap -- akik halálukkal fizettek ennek az esztelen tervnek a megvalósulásáért -- tragikus sorsát dolgozza föl a könyv. Közülük talán Brenner János tragédiája a legmegrázóbb. A 24 éves korában felszentelt papot Rábakethelyre helyezték káplánnak. A fiatal és tettre kész lelkészt a felnőttek, főleg azonban hittanos diákjai szerették meg nagyon. Ezért is kellett elpusztulnia. Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök az ÁEH helyi megbízottjától, Prazsák Mihálytól azt az utasítást kapta, hogy helyezze el a faluból Brenner káplánt. Miután a püspök erre nem volt hajlandó. a megbízott csak ennyit mondott: -- Lássák a következményeket! Ezután gyorsan peregtek az események. 1957. december 14-én éjfél körül a 16 éves Kóczán Tibor azzal kopogtatott be a plébániára, hogy a káplán atya azonnal jöjjön vele haldokló nagybátyjához, és lássa el a betegek szentségével. Mivel a pap jól ismerte a fiút, semmi rosszat sem sejtve teljesítette a kérést. Útközben Kóczán arra hivatkozva, hogy haza kell mennie, elvált a káplántól, aki egyedül is tudta az utat. Alig tűnt el azonban a fiú, a lesben álló bérgyilkosok a fiatal papra támadtak, és 32 késszúrással végeztek vele... Erről és sok hasonló esetről szól a könyv.

Ismeretlen szerző - Útjaidon
_Az ​élet útjaira tanítasz engem._ _Színed előtt az öröm teljessége,_ _s jobbodon a gyönyörűség mindörökké._ _16. zsoltár_ 2002 februárjában a PPKE BTK _Esztétika Tanszékének_ oktatói elhatározták, hogy tanszékvezetőjük, Jelenits István 70. születésnapjának méltó megünneplésére ünnepi kötetet állítanak össze. Ismerőseik, kollégáik, barátaik közül felkeresték azokat, akikről tudták, hogy elhatározásukat támogatni fogják. Időközben kiderült, hogy a _piarista közösség_ is hasonló vállalkozásba fogott. E két elhatározás találkozásának eredménye az elkészült Ünnepi kötet.

Kahler Frigyes - A ​főcsapás iránya: Esztergom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabó Csaba - Soós Viktor Attila - "Világosság"
A ​létezett szocializmus korában a katolikus egyház és a pártállam viszonyában nem egyforma erők álltak egymással szemben. A diktatórikus állam minden szóba jöhető apparátusával a katolikus egyház térdre kényszerítésére, megalázására, üldözésére törekedett. A szerzők az Állami Egyházügyi Hivatalba telepített, "Világosság" fedőnevű belső rezidentúra tevékenysége nyomán bemutatják, hogy a Magyar Népköztársaság hírszerzése (III / I-es csoportfőnöksége) az 1960-as, 70-es években hogyan igyekezett beférkőzni a Vatikánba és a nemzetközi egyházi szervezetekbe. Az eddig ismeretlen dokumentumokkal alátámasztott, objektív történeti munka új megvilágításba helyezi az állambiztonság, a BM Hírszerzés egyházakkal kapcsolatos tevékenységét. Első alkalommal vehet kezébe az olvasó hiteles, szakszerű történészi munkát a rendszer működtetőiről, az ügynökök beszervezőiről, az egyházellenes operatív állambiztonsági tervek készítőiről.

Török József - Mindszenty ​bíboros élete
Ez ​a rövid életrajzi áttekintés nem akarja helyettesíteni sem a hercegprímás Emlékiratait, sem az életét, vagy az ellene folytatott pert földolgozó, tudományos igényű írásokat; s főként nem a dokumentumgyűjteményeket. Egyetlen gyakorlati célja van: az olvasóval szeretné megismertetni a vértanú, majd száműzött bíboros életének legfontosabb állomásait és eseményeit, hogy ezáltal további ismeretszerzésre buzdítson. Az első ismerkedés után remélhető, hogy az érdeklődő elolvassa a leghitelesebb írást, az "Emlékirataim"-at, s lelki táplálékul a bíboros beszédeit, meg az "Édesanya" című könyvét.

Ismeretlen szerző - "Te ​meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet?"
Régi ​adósságunkat törlesztjük akkor, amikor e könyv, a FONTES HISTORICI ORDINIS FRATRUM MINORUM IN HUNGARIA • MAGYAR FERENCES FORRÁSOK útra bocsátásával a ferences rend magyarországi történetének nehezen hozzáférhető, vagy eddig alig ismert forrásait közölni kezdjük. Szerencsésebb történelmű országokban ez már régen megtörtént. Nálunk a szerzetesrendek működésének újra engedélyezése, a rend iratainak, könyvtárainak újbóli birtokba vétele, eddig lappangó iratok, könyvek előkerülése (ld. gyöngyösi leletek) adnak új lehetőséget. Ezzel a lehetőséggel élve szeretnénk hozzájárulni a ferences rend magyarországi történetének kutatásához, annak fellendítéséhez. Talán furcsának tűnik, miért ezzel a kötettel indítjuk sorozatunkat, hiszen akadna régebbi forrás is. Ez igaz, de a szerzetesrendek 1950-es feloszlatása olyan történelmi esemény, melynek átélői és elszenvedői közöttünk élnek. 1990-ben még nem is nagyon gondoltunk arra, mennyire sürgető is az akkor történtek leírása, megörökítése, visszaemlékezések, és fellelhető dokumentumok alapján. A közben eltelt idő, és a feloszlatáskor élők szinte egy évtized alatti eltávozása tette világossá, milyen fontos ennek a jelent is súlyosan meghatározó eseménynek az emlékeit összegyűjteni. Hiszen a fiatalabb nemzedék a feloszlatást már nem átélt valóságként ismeri, hanem — hála Istennek — csak úgy, mint a saját életét is nagyon meghatározó történelmi tényt. Ha most, az utolsó pillanatban ezt nem tettük volna meg, úgy jártunk volna, amint Tacitus is írja: „Valóban nagy bizonyságát adtuk türelmünknek, és amiképpen a régi kor láthatta, meddig terjed a szabadság, mi is láthattuk, meddig a szolgaság: a figyelők miatt még beszélni, egymást meghallgatni sem lehetett. Hangunkkal együtt az emlékezést is elvesztettük volna, ha a feledés ugyanúgy rajtunk múlnék, mint a hallgatás.” (P. C. Tacitus: Agricola élete 2. Borzsák I. fordítása) Kötetünk tehát ez a megmentett emlékezés, aminek az ad különös aktualitást, hogy a szerzetesrendek feloszlatása éppen ötven évvel ezelőtt történt Magyarországon. A visszaemlékezések összegyűjtése egyben a fiatalabb generáció tisztelgése is azok előtt a ferences testvérek előtt, akik elszenvedték a feloszlatás eseményét és következményeit, akik tanújelét adták a rendhez, hivatásukhoz való hűségnek, és akik áldozatokat is hoztak, hogy megőrizzék és továbbadják a ferences életeszményt. fr. Varga Kapisztrán OFM

Ismeretlen szerző - Csapdában
Manapság ​is erősen megoszlanak a vélemények arról, hogy milyen volt a katolikus egyház helyzete Magyarországon az államszocializmus évtizedeiben. A kiindulópontjuk szerint is markánsan eltérő közelítések leginkább egymásnak feleselnek. Ellenállás és/vagy megalkuvás? Ellehetetlenítés és/vagy rendszerbe kényszerítés? Hogyan maradt meg az egyház, ha az ateista ideológiai-politikai pártakarat – úgymond – halálra szánta? Milyen mértékben jelentett akadályt az egyház felszámolásában annak évezredes társadalmi beágyazottsága? Az önmagát mindenhatónak gondoló kommunista pártegyeduralom mondott csődöt? Kezdettől több szálon futott az ellehetetlenítési törekvés, vagy – be nem vallható – időközbeni kudarcok miatt vált taktikusabbá, differenciáltabbá az egyház(ellenes) politika? Miért és hogyan változtatott módszerén a politikai rendőrség (ÁVH) – már az ötvenes évek közepén – midőn a feloszlatott magyar rendek egyikével hallgatólagos konkordátumot kötve – mintegy tudomásul vette annak kulisszák mögötti fennmaradását? Hogyan használta a magyar hírszerzés fedőszerveként az Állami Egyházügyi Hivatalt? Miként lett a magyar titkosszolgálatok egyik exponált római bázisa a Pápai Magyar Intézet? Számba vehetők-e egyáltalán az egyházi ügynökfoglalkoztatás – és a hálózati személyek tényleges működésének –formaváltozatai? A kommunista rendszer-kelepcében – a Csapdában – valós dilemmák, választási kényszerek sora követte egymást majdhogynem naponta. Az egyéni sorsválasztások és a tradíciókhoz kötött intézményi reagálások nehézkedési erejének kusza egyvelege mellett Róma, Budapest és Moszkva – többnyire rejtőzködő – politikai kombinációi együttesen formálták a magyar katolikus egyház státusát, arculatát. A kötet tanulmányai ezeket a kérdéseket elsősorban a magyarországi pártállam és a magyar katolikus egyház közötti párviadal tükrében vizsgálják. Eközben tárul fel több olyan mozzanat arról a világpolitikai sakkjátszmáról is, amit a huszadik század második felében hidegháborúnak hívtak. De meg is állnak az írások a szakmai kompetencia határainál: azt már az olvasó gondolhatja tovább, hogy mi volt – adott esetben – a mártírium hozadéka, és mi volt a túlélés ára. Egy dolog talán kiderül a kötet végére érve:e tárgykörben is tarthatatlanok az egydimenziós közelítésű „egyedül igaz” válaszok.

Mészáros Tibor - Akit ​övéi be nem fogadtak
A ​kötet Mészáros Tibor atyának, Mindszenty bíboros titkárának visszaemlékezései. Kettős papi sors tárul elénk: szenvedéstörténete Mészáros Tibornak, aki foglya volt a nyilasoknak, a háború után pedig szibériai büntetőtáborban raboskodott, és a szentéletű Mindszenty József hercegprímásé. Megismerkedhetünk a mártír bíborosnak sokunk számára eddig talán ismeretlen arcvonásaival. Nem csupán kiemelkedő jellemével, de apróbb emberi gyengéivel is. Ez azonban egy pillanatra se homályosítja el a száműzött, megalázott magyar főpapról kialakított eszményképünket. A könyv páratlan értékű egyházi dokumentum.

Fejtő Ferenc - Magyarság, ​zsidóság
A ​magyarországi zsidók története egyedülálló az európai diaszpórában megtelepedett zsidóság, de a kontinens államainak történelmében is: Fejtő Ferenc - eredetileg franciául megjelent - nagy ívű összefoglalása magyarok és zsidók együttélésének ezt a sajátosságát tárja fel, lényegében a 10. század végétől (a magyar államalapítástól), egészen napjainkig. A szerző a magyarországi zsidók történetének egyediségét a magyar történelem fordulópontjaihoz kapcsolva, négy nagyobb fejezetben kutatja. Alaptétele, hogy a Pannóniát meghódító magyaroknak a zsidókhoz való viszonya a nyugati kereszténységben a 10. század végére már meghonosodott modelleken alapult, bár a megaláztatást és elkülönítést célzó intézkedések átvételekor 'türelmesebbek voltak' szomszédaiknál: mindez a magyar állam kezdetektől birodalmi, sok nemzetiségű, több vallásnak is helyt adó jellegéből adódott. Fejtő Ferenc a magyar-zsidó viszonyt a magyar nemzeti függetlenségi törekvések sodrában értékeli: a magyarság számbeli kisebbsége miatt a nemzeti nacionalizmus arisztokratizmusa mellett liberális volt, egyszerre központosító és asszimiláló. A vallási-etnikai csoportok közül egyedül az elitjükben már polgárosodott zsidók lettek (lehettek) a magyar nacionalizmus szövetségesei, és egyfajta 'társadalmi szerződésnek' megfelelően teljes asszimilációjukért az emancipációt kapták cserébe: lényegében tehát a magyar politikai uralom és kulturális hegemónia megőrzését szolgálták a történelmi Magyarországon belül, a két világháború között, a Rákosi- és a Kádár-éra alatt, de a rendszerváltozás után is. A magyar-zsidó viszonyt tehát a 'társadalmi szerződés' mindenkori érvényesülése, a politikai aktualitás diktálta keresztény jobboldal (és a fel-feltörő nacionalizmus) politikai harcai alakították. A tanulmány - kitekintéssel a modern kori Európa történetére - azt mutatja, hogy az antiszemitizmus elleni harc nem pusztán 'zsidó ügy': része annak a küzdelemnek, amelyet a nemzete k felvilágosult elitjei folytatnak a jogszerűség, az igazságosság és a demokrácia térnyerése érdekében. - Kézikönyvként tárgyszerű összefoglalása lehet mindazoknak, akik még semmit sem tudnak erről a szerteágazó, indulatoktól sem mentes témakörről, ugyanakkor, mint rövid szintézis, a hazai zsidóság múltjára vonatkozó szakirodalomban is alapmű.

Gyurgyák János - Magyar ​fajvédők
Ez ​a könyv Gyurgyák János magyar eszmetörténeti sorozatának utolsó darabja. Előző kötetei (Zsidókérdés Magyarországon és Ezzé lett magyar hazátok) viszonylag jól behatárolható kutatási területet jártak körbe: a zsidó–magyar együttélés problémáit, illetve a magyar nemzeteszme elágazásait és útvesztőit. Most azonban olyan terepre tévedt, amely a modern biológia-genetika szerint nem létező (emberi fajok közötti különbség), vagy teljességgel vitatott problémakör: etnicitás a történelemben, magyar etnogenezis, etnikai különbségek Magyarországon. De mivel a probléma történetileg és a jelenben is mégis létezik, szólni kell róla. Már csak azért sem lehet erről hallgatni, mert a magyar fajvédelem eszmerendszere és politikai mozgalma túlélte a XX. század harmincas–negyvenes éveit, s túlélte a magyar létező szocializmus korszakát is.

Kiss Péter - Az ​Egri Főegyházmegyei Könyvtártól a Líceumig
A ​19. sz. utolsó évtizedében Egernek a latin Agria, a német Erlau, valamint a „kis magyar Róma” elnevezése mellé egy negyedik is társult. Ez a „magyar Athén” kitüntető cím, amelynek megszületését elsősorban az iskolaváros jelleg motiválta, és fél évszázadon át volt rendszeres használatban. E kötet az elnevezés kialakulásával, jelképével a Líceummal, valamint az előzmények közül néhány olyan mozzanattal foglalkozik, amelyek hazánkban elsőként vagy az elsők között valósultak meg Egerben. A jelen keretek között a legfontosabbak közül is csak néhányra térhetünk ki, mert a Líceum története a benne működött számos intézmény illetve funkció miatt nagyon szerteágazó. Az ismertetett témák közül az elődök már többet részletesen feltártak, mint pl. Udvardy László a joglíceum történetét, Benkóczy Emil a tanítóképző intézet első évszázadát, dr. Soós Imre az egri egyetemi gondolat történetét 1777-ig stb. A kötet több fejezetének témájával előttünk senki nem foglalkozott. Ilyen pl. a magyarországi első nyilvános festménykiállítás, a „magyar Athén” elnevezés története, a Magyar Nemzeti Múzeum képtárának magát a múzeumot is megelőző első kiállítása az érseki palotában stb. Egyes fejezetekben az elődök munkásságát saját kutatási eredményekkel bővítettük, mint pl. az Egri Érseki Líceum Múzeumának történetét, a város első nyomdájának első félévszázadát, az Egri Főegyházmegyei Könyvtár történetét stb. Az egyes fejezetek terjedelme számottevően eltér egymástól. Ennek alapvető oka a kötet terjedelmi behatároltsága. A legrészletesebben az Egri Főegyházmegyei Könyvtár történetét ismertetjük, mert a líceumi intézmények közül ez az egyetlen, amely az alapítása óta ugyanott és folyamatosan működik, és nemcsak muzeális célokat szolgál. A Líceum építése 1774 őszére jutott olyan szakaszába, hogy elkezdődhetett benne a tanítás. Az ekkor ide áthelyezett nyomda és oktatási intézmények eltérő időpontban lettek alapítva. Történetüket a már eleve a Líceumban létrejött intézmények történetével összhangba hozva az alapításuktól kezdődően tekintjük át. Kivételt képeznek azok, amelyek csak átmenetileg működtek a Líceumban. Itt is szeretném megköszönni a Heves Megyei Levéltár munkatársainak, és a Bródy Sándor Megyei Könyvtár olvasószolgálati részlegében dolgozóknak a segítségét. Külön is szeretném megköszönni Szász Zoltánnénak az Egri Főegyházmegyei Könyvtár könyvtárosának, Bozsik Zoltánnak a Heves Megyei Levéltár könyvtárosának, valamint Kenderesi Alajos nyugalmazott középiskolai tanárnak a munkám során nyújtott segítségét. Itt is szeretném megköszönni Hanuszik Csabának a nyomdai előkészítés során végzett munkáját. „Salvo errore et omissione” (tévedések és kihagyások fenntartásával) Kiss Péter Eger, 2011 márciusában

Szász Anna - Kis-czell
Nyomozás, ​szerelem, ismerkedés, Óbuda, veszély, árulás....egy izgalmas, olvasmányos regényben Péter, egy elfoglalt mérnökember végül elhatározza, hogy igazi társat keres - a neten. Itt akad rá a félénk Máriára, akit első randijukon a Kiscelli múzeumba visz sétálni. Minden romantikusan alakul, míg egy nap a férfinál megjelenik egy szellem, aki azt állítja magáról, hogy trinitárius szerzetes és hogy a XVIII.századbeli Kis-czelli kolostorban élt. Segítséget kér - és a pár igent mond. Miközben nyomoznak, feltárul előttük a régi Óbuda és kapcsolatuk is mélyül. De van valaki, aki már nemcsak a régi, rejtélyesen eltűnt kis-czelli kódexekre vetett szemet, de a jóképű mérnökre is. És céljai elérésére minden eszközt bevet. Vajon sikerül-e megfejteni a kódexek titkát és közben kinyomozni két gyilkosságot is 277 év távlatából? És hogy segít a szerelmeseknek akaratán kívül Igor, az orosz üzletember?